Népszabadság, 1996. június (54. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-27 / 149. szám

1996. június 27., csütörtök Mi marad meg a Bábeli Könyvtárban? Spiró György álmának egyik fele már megvalósult A Népszabadság könyvheti mel­lékletében Spiró György kiált­vánnyal fordult a nemzethez. Azt sürgette, hogy „az egész magyar irodalmat sürgősen fel kellene lőni az Internetre, Anonymusnál kezdve és a mai húszévesek zsengéivel végezve” (Spiró György, http://hit.hu/ com, Népszabadság, 1996. júni­us 1.). A Háló felzúdul Már másnap megfelel neki az első magyar hálózati folyóirat, az iNteRNeTTo. „Drága Spiró György, olvastam a Népszabad­ság szombati mellékletében azt az ötletet, hogy a magyar iro­dalmat fel kellene „lőni” (jó szó) az Internetre. Azt írta, hogy ez nem túl nagy munka. Mi itt összedugtuk a fejünket a fiúk­kal, és mára már fel is lőttük. Nézze csak meg az iNteRneTTo Bábeli Könyvtár rovatát, a Ma­gyar Pavilont, a Magyar Elekt­ronikus Könyvtárat vagy a töb­bit a Hudir-ban...” - üzeni a fő­­szerkesztő, Nyírő András. A kö­vetkező hetekben a lap folya­matosan teret ad a különböző véleményeknek, melyek közül a legszelídebb is így fogalmaz: „bizony magyar irodalom már régóta van a Net-en” (Tölgyes László). Az 1995-ben megalapított Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) vezetősége sem hagyja szó nélkül az esetet (rövidítve: Kokas Károly, Nagy szellemek találkozása, Népszabadság, 1996. június 11.). A vitacikk szerzője „kitűnő írásnak” mondja Spiró cikkét, kiemelve belőle az elektronikus „Nemze­ti Könyvtár” létrehozásának gondolatát, de joggal méltat­lankodik amiatt, hogy az író nem tud az immár létező MEK- ről. Pedig a MEK hálózati cí­mén sok egyéb mellett szépirodalmat is találunk, kül­földi és magyar írók műveinek csinos és hétről hétre gyarapodó gyűjteményét. A MEK és a kö­rülötte kialakuló mozgalom minden elismerést megérdemel. Az ő Internet-Adyjuk egyszerre van jelen Sydneyben, Zalaeger­szegen és Budapesten. Abban azonban van némi túl­zás, hogy a MEK-ben Spiró öt­lete már „régóta megvalósult és működő projekt”. Hiszen a tel­jes magyar irodalom számbavé­telével nem is foglalkoztak. Be­­gépeltetésre kevés pénzük van. Az állományt főként könyv- és folyóiratkiadóktól elkunyerált szövegekkel vagy önkéntes gép­írók munkáival gyarapítják és önkéntesek javítgatják. Ha azonban Spiró óhajának megfe­lelően „az egész magyar irodal­mat” akarnék rögzíteni, talán más munkamódszereket is fon­tolóra kellene vennünk. Ez is könyvtár A Hálózat előtti világban az irodalmi szövegnek hosszú utat kellett megtennie a szerzőtől a folyóiraton vagy könyvkiadón keresztül az olvasóig. Az új helyzet most arra csábít, hogy ezt az utat lerövidítsük. A rend­szerváltás és az asztali kiad­ványszerkesztés népi foglala­tossággá tette, és így bizony va­lamelyest le is züllesztette a könyvkiadást. A Hálózat mind­ezt még tovább erősíti, hiszen a közléshez immár papírgyár, nyomda sem kell. A klasszikus magyar iroda­lom virtuális könyvtárában nincsenek könyvek, csak szö­vegállományok, de könyvtá­rosra mégis szükség van: ő szerzi be, ő rendezi, ő teszi ké­nyelmesen hozzáférhetővé, va­gyis ő szolgáltatja a szövege­ket. (És ő az, aki nem szed ké­sedelmi díjat, és nem teszi szó­vá, ha belefirkálunk a köny­vekbe, vagy ha egyenesen el­lopjuk őket.) A szövegállomá­nyokat, a virtuális könyveket azonban nem a könyvtáros ál­lítja elő, hanem a hozzáértő irodalomtörténész, a textoló­­gus, ahogy a papírkönyvek vi­lágában is a tekintélyes kiadók az ilyen feladatokat kiváló sza­kemberekre bízzák. Az elekt­ronikus könyvtár is könyvtár, nem könyvkiadó, s végképp nem tudományos intézet. A kö­zeljövőben sok minden beleol­vad a Hálózatba: nemcsak a könyvtár és a könyvkiadó, ha­nem a televízió, a telefon, a posta, a folyóirat, a napilap stb. Azonban a két különböző munkafolyamat: klasszikus szövegek számítógépes rögzíté­se, illetve számítógépes könyv­tári szolgáltatásuk továbbra is nagyon különböző szakértel­met igényel. Spiró álmának csak az egyik felét váltotta valóra a MEK: a nemzetközi összehasonlítást is kiálló színvonalon hozott létre barátságos, kényelmes könyv­tári szerkezetet a kibertérben. Nemzetközi összehasonlításban talán a magyar irodalomtudo­mánynak sem kell szégyenkez­nie azokkal az eredményekkel, amelyeket a szövegek gépi nyil­vántartásának és hálózati ki­adásának terén eddig elért. Év­számokban bemutatva: 1976: a szegedi egyetemen megkezdődnek a régi magyar költészet teljes számítógépi lel­tárának munkálatai. 1984: létrejön az első hálózati összeköttetés Magyarországon egy irodalomtörténeti adatbázis és egy távoli felhasználó között. A két végpont: a szegedi JATE R55-öse és az MTA Irodalomtu­dományi Intézetének Commo­dore C64-ese, közöttük hagyo­mányos, postai telefonvonal és egy bőröndméretű modem. 1992: Párizsban megjelenik a régi magyar költészet adatbázi­sa a hozzávaló kétkötetes kézi­könyvvel. 1993. november: ugyanez megjelenik az Interneten, szá­mos új szöveggel bővítve. Elké­szül a Balassa-kódex sugárle­mezes kiadásának első változa­ta. 1993. december: további tá­mogatás hiányában ideiglene­sen befejeződik a magyar iroda­lomtörténeti adatbázis fejlesz­tése az Interneten. 1994: ekkor kezdődik meg a Magyar Elektronikus Könyvtár kiépítése. 1996: az Internet Expo költ­ségén továbbfejlődhet az 1993- ban félbehagyott adatbázis; el­készül a Balassa-kódexnek és József Attila prózájának nagy pontosságú hálózati kiadása. Magyar klasszikusok „Tudom, az Interneten az anyagok 99 százaléka szemét, és nehéz megtalálni azt, am­it az ember keres” - mondja Spiró György. A mondat második fe­lének problémájára kínál megoldást a Magyar Elektroni­kus Könyvtár és a hasonló kez­deményezések. Az első felére a megbízható, korszerű szöveg­nyilvántartások és -kiadások adhatják meg a választ. A fel­halmozódott tapasztalat, a cik­kekben és könyvekben közzétett elméleti felismerések és gyakor­lati módszerek pedig remélhető­leg tanulságul szolgálnak majd a jövendő „fellövők” számára. Mert a MEK szépirodalmi gyűjteményében szereplő anya­gok jó részét lelkes irodalomba­rátok gépelték be, és bizony nem mindig dolgoztak körülte­kintően, és nem mindig akadtak rá a megfelelő szövegforrásra. (Néhány hibát a MEK szövegei­ben mi segítettünk kijavítani. Berzsenyi A Magyarokhoz című ódája például ekként kezdő­dött: „Romlásra indult hajdan erős magyar”. Vörösmarty Szó­zatában ezt olvastuk: „Hozzád bátran kiállt”, Babits versének címe pedig A lírikus epilógia volt.) A hivatásos irodalomtudós persze nemcsak jobb, hanem drágább is, mint a műkedvelő. Ezzel függ össze Spiró másik ja­vaslata: a magyar irodalom álla­mi pénzen kerüljön föl a Háló­zatra, „ha a magyar állam egy­szer valóban államként és ma­gyarként hajlandó működni”. A Hálózat ma zabolátlanul fejlődik, senki sem tudja, merre. Az állami beavatkozási kísérle­tek rendre megbuknak. Spiró­­nak mégis igaza van. A Hálózat népe kevéssé kény­szeríthető, arra megy, amerre úri kedve tartja. Bizonyos ese­ményekről mégis sejthetők, hogy nem következnek be. Nem fog a Hálózaton önként előállni a klasszikus magyar irodalom megbízható, teljes kiadása. Ép­pen ez az állami vagy magán­mecénások feladata, hogy olyasminek a megvalósulását segítsék, ami magától nem jön­ne létre. Utoljára a XV-XVI. század­ban történt hasonló eset: akkor kellett a kódexeken alapuló művelődés egész világát áttenni a korszerű, nyomtatott formá­ba, és bizony szigorúan rostált az új médium, és nagyon sok kódex kiadatlanul pusztult el. Hogy néhány ezer év múlva a klasszikus magyar irodalomról mi és milyen állapotban fog a Bábeli Könyvtárban a kutatás rendelkezésére állni, részben mi rajtunk múlik. Golden Dániel egyetemi hallgató Horváth Iván egyetemi tanár TETTAMANTI BÉLA RAJZA IMG SST"" Nyíri Kristóf: Bölcsészettudomá­nyok az írásbeliség után - Hannah Arendt: Emberségről sötét időben (Gondolatok Lessingről) - Lánczi András: Leó Strauss töréselméle­téről (A modern politikai filozófia keletkezése) - Leó Strauss: A mo­­dernitás három hulláma - Ka­rasszon István: Örülni a lehetőség­nek (Gábor György és Frenyó Zol­tán vitájához)­­ Kovács Alajos: Tények, remények. KULTÚRA NÉPSZABADSÁG 15 I FILMJEGYZET Disney élt, Disney él, Disney élni fog Ráérő filmpublicisták néha ka­cérkodni szoktak a gondolattal: mi lenne, ha valamilyen csoda folytán feltámadnának a halott klasszikusok? A kérdés értel­metlen, a csapongó képzeletet azonban fölösleges palackba zárni. Essünk bele mi is a fantá­­ziálás bűnébe, és gyarapítsuk a variációkat. Andrej Tarkovszkij bizonyára összevonná a szemöl­dökét, mert már azok is meste­rüknek tekintik, akik a köszö­nését sem fogadták. Alfred Hitchcock elámulna egyre te­hetségtelenebb követőinek né­pes csapatán, Charlie Chaplin konstatálná a humor megmere­vedését. És ha netán megint fel­vevőgép mögé állnának a haj­dani nagyságok? Griffithnek alig kellene átigazítani a Türel­metlenséget, hiszen a mű mon­danivalója változatlanul idő­szerű, a neorealisták nyilván bevilágítanának a mai tömeges nyomor zugaiba, Fritz Lang meg a modern kor metropolis­lakóinak szorongását vizionál­hatná a vászonra. Walt Disneyt se hagyjuk ki a játékból, bár ami azt illeti, az elég régen eltávozott varázsló kultusza a mozitörténet újabb korszakaiban is töretlen. Szün­telen reneszánszát nemcsak a folyamatos felújítások táplálják (nemzedékek nőnek fel a Hófe­hérkén), hanem az a gyakorlat is, hogy világát, stílusát, mód­szereit buzgó rajzos hadseregek katonái örökítik át megállás nélkül - megajándékozva a né­zőket azzal az illúzióval, hogy az animáció királya a mai napig ki se tette a lábát a stúdióból, hiszen évről évre menetrend szerinti gyakorisággal jelennek meg munkái a moziban. Közben azonban a műfaj más színekkel gazdagodott és bonyolult tar­talmakkal telítődött. Disney álombirodalmának a mostani értékrendben már nem a csú­csok csúcsán van a helye; olya­nok is akadnak, akik könyörte­lenül kirekesztik az esztétikum mezsgyéiből az iskola mozgal­mas meséit. Az elutasító arisz­tokratizmus aligha lehet vezér­elv a minősítésben. Disneyt meg az új Disneyket lehet szeretni vagy túlhaladottnak tekinteni, de hát vegyük tudomásul: a Má­ban is folytatódhat a Tegnap, ismert - és agyonnyúzott - té­mákban és technikákban is le­het tisztes színvonalat képvisel­ni. Mindezt azért fejthettük ki ilyen részletességgel, mert a hét Walt Disney-premierjéről, a Goofyról elég röviden szólnunk. Ez a sokadik változata a külön­féle sorozatokban, folytatások­ban, képregényekben, tévés tíz­percesekben stb. csetlő-botló fi­gura kalandjainak. Az egykori Dippy Dawg képviselte már az átlagembert, volt sportfeno­­mén, s mint egyik szülője mond­ta: általában azt a fajta szemé­lyiséget testesítette meg, aki mindent hosszasan megfontol, aztán pedig elbaltázza a tetteit. A sztori két hőse a „négyballá­­bas, ügye­ és eszefogyott” eb, Goofy és Max névre hallgató csemetéje. A gyerek szíve a bá­jos Roxanne-ért hevül, a papa azonban vakációzni viszi a srá­cot. Micsoda konfliktus! A fiú füllent egy nagyot, mivel senkit sem akar megbántani. A szoká­sos fordulatokat követően per­sze minden elrendeződik. Jár a gyerekeknek a happy end. A cselekmény eléggé vérsze­gény, az animátorok viszont mindent elkövettek, hogy tisz­tességesen felöltöztessék. Hon­nan vették a muníciót? Termé­szetesen a kimeríthetetlen Dis­­ney-arzenálból. A karakterek a szokásos „egyenruhában” feszí­tenek (jó fej a lány papája, aki rá­vicsorít a félénk udvarlóra). A songok hangulatosak. A techni­kai megvalósításra a „korrekt” jelző illik leginkább. A filmben kétszer is elhangzó barkochba: „Férfi?”, „Walt Dis­ney” mindemellett a mítosz ápolásának nem a legelegán­sabb formája, inkább reklámfo­gás. Kimaradhatott volna. És ha visszatérünk a jegyzetünk elején exponált kérdéshez, a Goofy ürügyén megkockázta­tunk még egy feltételezést. A Pinocchio, a Bambi és a többi örökzöld mozidarab megterem­tője - noha eléggé ragaszkodott a maga normáihoz - 1996-ban valószínűleg jobban alkalmaz­kodna a friss divatokhoz, a le­­zserebb megjelenítéshez. Walt Disney, ha köztünk lenne, talán már nem tipikus Disney-filme­­ket készítene. Mivel azonban csak a szelleme van köztünk - de az elpusztíthatatlanul -, Ke­­vin Lima, a Goofy rendezője és társai megállítják az időt. Dis­ney filmográfiáját tovább írják Hollywoodban. (Forgalmazó: InterCom) Veress József Goofy és fia (jelenet a filmből) Korlátok közé szorítva A Dorottya Galériában Megva­lósult tervek, álmok címen báb­színházi tervezőművészek kiál­lítása látható június 30-ig. A tárlat szorosan kapcsolódik a Vigadó Galéria magyarországi hivatásos bábszínházakat be­mutató kiállításához és a Toldi moziban június 25-én kezdő­dött Magyar Bábfilm Szemlé­hez. A bábkészítő saját művésze­tét valósítja meg, miközben ki­szolgáltatottja egy adott mesé­nek, dalnak, versnek. Képzele­tét korlátok közé szorítja, mert kötik a feldolgozott mű elvárá­sai. Bartók Magyar Népdalai­hoz népviseletbe öltöztet, míg a Három testőrhöz XVII. századi francia ruhákba bugyolálja bábjait. Ugyanakkor a bábosok - így az itt kiállító művészek is -, amennyire csak lehet, megpró­bálják szétfeszíteni az adott mű által nyújtott kereteket. Sajátos technikát, anyagokat alkalmaz­nak, becsempésznek egy-egy furcsa, oda nem illő meghök­kentő tárgyat, anyagot, motívu­mot, s így válnak a bábjaik egyedivé. A kiállítás ezt a folyamatot mutatja be. Radnóti Anna ! • -----­Xlünnepeljünk együtt a­­Hősök terén­­ Június 30-án 18 órakor, a Hét vezér szoborcsoport ünnepélyes újraavatása alkalmából nagyszabású ingyenes hangverseny lesz a Hősök terén. A Budapesti Fesztiválzenekaron kívül hallható lesz a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Gyermekkara, a Fővárosi Énekkar, az Ifjú Zenebarátok Központi Kórusa és a Dextera­s Domini Kamarakórus. Vezényel Fischer Iván, a BFZ vezető karmestere, Háry Béla, a Kolozsvári Magyar Opera vezető karmestere, Thész Gabriella, Strausz Kálmán és Iigrin Gábor karvezetők. Liszt, Kodály, Bartók és Berlioz népszerű művein kívül felcsendül magyar gregorián zene az államalapítás korából, és megszólal Lehel kürtje, melyet Jászberény polgárai hoznak az avatóünnepségre. J mind­enkit szeretettel várunk{ JL S§ ...» ^ BUDAPESTI ^ * h / • llllllll lil FESZTIVÁL- 'AG­­J­A­R fIKS­Z z­enekar J n

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék