Népszabadság, 1996. június (54. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-29 / 151. szám
16 NÉPSZABADSÁG. Luil w I Bura 96 Engiand I "ŐZTHT:, 1 FUTBALL EB London: regény az aranylázról Holnap este Eb-döntő a Wembley stadionban KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNKTÓL Tudják, kiket lepett meg a legjobban a csehek döntőbe jutása? A cseheket. Ezt azért merem határozottan állítani, mert Vladimír Smicer csütörtökre tűzte ki az esküvőjét. Félreértés ne essék: nem a jövő csütörtökre. E hétre, így aztán az elődöntőben fejsérülést szenvedett csatár - akinek négy öltéssel varrták össze a sebét - átmenetileg elhagyta a válogatott St. Albans-i táborát, és hazautazott elrebegni a boldogító igent, mert azt mégsem mondhatta prágai menyasszonyának, Pavlinának, hogy „szerelmem, nem érek rá egybekelni, finalista vagyok.” Hogy aztán a szombaton ismét Angliába érkező, duplán bekötött fejű Smicer helyet kap-e a csapatban a vasárnapi csúcstalálkozón, az nem csupán a bőre felszakadása miatt kérdéses, hanem azért is, mert ki tudja, megfelelő előkészület-e a döntőre egy esküvőt követő, nyilván korántsem rövid éjszaka... Ám az időpont megválasztása semmi kétséget nem hagy afelől, hogy a csehek remélni sem merték: június utolsó napján még feladatuk lesz az Eb-n. Hozzátehető: micsoda feladatuk! Csehország önálló csapata a futballtörténelemben először nyerhet Európa-bajnoki aranyérmet, de ehhez le kell győznie a kontinensvetélkedő históriájának legeredményesebb válogatottját. Az NSZK együttese 1972-ben és 1980-ban első, 1976-ban és 1992-ben második volt a tornán, vagyis meseszép jubileumhoz érkezett a mostani sorozaton: ötödször játszhat Eb-döntőt. Ritka nagy bánat ez az angolok számára. Bár tudnék még mondani országokat, ahol nem kedvelik különösebben a németeket, itt egészen feltűnő az ellenszenv irántuk. Az elődöntőben hiába jelent meg a Wembley eredményjelzőjén, hogy „Terry Venables és Berti Vogts kéri a szurkolókat, tartsák tiszteletben az ellenfél himnuszát”, a túlnyomó többségükben egyébként valóban gentleman természetű angolok végigfütyülték (nehogy tévedés legyen: nem él, hanem ki...) a németek nemzeti dalát. A viszonyra jellemző: hasonló szövetségi kapitányi kérelmet egyetlen más mérkőzésen sem írtak ki ezen az Eb-n. És most a londoni rendezők nagy bajban vannak, mert aligha tehetik meg, hogy a döntő előtt ne forgassák le ugyanazokat a számokat, melyek mindig felhangzottak a wembleybeli találkozókat megelőzően. Márpedig akkor a korongra kell helyezniük a Simply The Best című Tina Turner-slágert is, azaz részben a németeknek szól majd az Egyszerűen a legjobb... Az angolok egyetlen - a korábbiakhoz képest sovány - reménye, hogy a meccs végén kizárólag a cseheknek játszhatják a nótát. Lehetetlen? Nem az. Bár úgy hírlik, az UEFA köreiben nem teljes a boldogság a cseh válogatott fényes szereplése miatt - az európai szövetség képviselői állítólag jobban örültek volna egy szerintük igazi rangadónak, mint egy „esélytesőt” felvonultató döntőnek, Dusán Uhrin együttese bebizonyította: abszolúte egyenrangú vetélytársa a legjobbaknak is, sőt... Igaz, a Németország-Csehország párviadal egyelőre „1-0-ra” áll az Eb-n, hiszen a csoportmérkőzések első fordulójában a németek legyőzték - most már azt kell mondani - legnagyobb vetélytársukat, de azóta a csehek egyszer sem kaptak ki, és bár az esküvőjéről „megfeledkező” Smicer góljával csak az utolsó percben egyenlítettek az oroszok ellen, szép sorban „elintézték” a futball latin nagyhatalmait. Hibátlan szériájuk az olaszok, a portugálok és a franciák ellen tökéletes igazolása kiváló képességeiknek, melyeket különben csak azok nem vettek észre Liverpoolban, Birminghamban vagy Manchesterben, akik kendőt kötöttek a szemük elé. Annyira kiegyensúlyozott ez a csapat, hogy összeállítását böngészve sehogy sem lelhetünk gyenge pontra, sőt még a tartalékok között is jó néhány nemzetközi kvalitású labdarúgó sorakozik. Ráadásul a társulat nagy előnye a finálé előtt, hogy kevesebb a vesztenivalója, mint riválisának, hiszen már a döntőbe kerüléssel is emlékezetes bravúrt ért el, vagyis úgy futballozhat vasárnap a Wembleyben: próba, szerencséd! A favorit persze, mindenekelőtt a múlt okán a német válogatott. Igaz ez még akkor is, ha Németország együttese tizenhat esztendeje nem nyert Európa-bajnoki címet, mert a Nationalelf játszhat bármilyen összetételben, lehet közepes vagy akár gyengébb formában is, rendre a főszereplők között van a nagy vetélkedőkön. A mostani kontinenstalálkozón sem nyűgözte le a világot káprázatos futballbemutatókkal, nem állt elő új Beckenbauerrel, Overathtal, Netzerrel, Schusterrel, Gerd Müllerrel, „csak” egyetlen vetélytársától sem szenvedett vereséget. Lehet hiányolni a németektől a nagy trükköket, a szédítő technikai megoldásokat, de leginkább irigyelni lehet őket, amiért egyvalamit mindenkinél jobban tudnak: győzni. Ennek a gárdának hagyományosan olyan tartása van, mely túlzás nélkül nevezhető páratlannak (e hosszú távra érvényes megállapításon nem változtatna az sem, ha a németek elveszítenék a döntőt). Legutóbb a második percben gólt kaptak a házigazda angoloktól, s egy ilyen kezdés a Wembley szerdán kiváltképp felfokozott légkörében tíz csapatból kilencet - legalábbis jó időre - megbénított volna. A németek azonban, híresen különleges lelkierejükkel percek alatt túltették magukat a számukra mellbevágó nyitányon, és negyedóra múltán kiegyenlítettek. Az angol közönség a k. o.-ban reménykedett, s végül a britek rendültek meg... Mint látható, a németeknek nincs szükségük pszichikai megsegítésre, ám önbizalmukat tovább erősítheti, hogy döntőbeli ellenfelükkel szemben hallatlanul kedvező a mérlegük. A Csehszlovákia csapatával vívott találkozókat is beszámítva az eddigi tizennyolc mérkőzés közül tizenegyet nyertek meg, s mindössze hármat vesztettek el, ráadásul legutóbb harminckét éve maradtak alul. Igaz, húsz esztendeje, éppen az Európa-bajnokság döntőjében a 2-2 fiaskóval ért fel, hiszen a tizenegyesrúgásokban a csehszlovákok voltak jobbak. Mivel a mostani Eb-n már négy találkozón határozott a győztesről a ráadást követő sorsjáték, ez a megoldás az első számú meccsen sem elképzelhetetlen. Sőt megtörténhet az is, ami még sohasem, hiszen nincs kizárva, hogy a hosszabbításban szerez döntő gólt a (ha nem is Jack, de mindenképpen) londoni aranyásók egyike, akkor a szenvedő felet ledönti a lábáról a hirtelen halál... Habár ezúttal nincs különbség a kilencven és a kétszer tizenöt perc között. Mert bármelyik csapat bármikor ér el győztes találatot, az mindenképpen aranygól lesz... London, június 28. Hegyi Iván I Luis 1n Bura 96 CSEHORSZÁG-NÉMETORSZÁG London, vasárnap 19 (magyar idő szerint 20) óra, Jv.: Pairetto (olasz) Várható összeállítások: Csehország: Kouba - Homak, Kadlec, Suchoparek - Latal, Bejbl, Nemecek, Nedved, Nemec - Poborsky, Kuka. Németország: Köpke - Babbel, Sammer, Helmer - Strunz, Scholl, Eilts, Hessler, Ziege - Kuntz, Bierhoff. Útjuk a döntőig. Csehország: Németország 0-2, Olaszország 2-1, Oroszország 3-3, Portugália 1-0, Franciaország 0-0 (11-esekkel 6-5). Németország: Csehország 2-0, Oroszország 3-0, Olaszország 0-0, Horvátország 2-1, Anglia 1-1 (1l-esekkel 6-5). Smicer esküvői eltávozást kapott reuters-fotó SPORT Egressy Gábor ül a tévéstúdióban, és egyszerűen nem érti, hogyan történhetett. Miként fordulhatott elő, hogy egy győztes - és bajnoki harmadik helyet eredményező - mérkőzés után odalépjen hozzá egy fiatalember, és egy nehezen értelmezhető mondat kellős közepén bevágjon egyet a szeme alá. Egy irtózatosan nagyot, olyan „monoklisat”. Csepeli nem lehetett az illető, mondja a csatár, hiszen az újpesti szurkolók elverték volna, épeszű ferencvárosi nem megy ki egy lefutott bajnokság zárómeccsére a Megyeri útra, azaz, más variáció nem lévén, valószínűleg hazai drukker ütött. Egressy viszont nem érti, hogy miért. A riporter erre megpedzi, hogy talán azért, mert el akar menni Újpestről. Ám ha minden távozni szándékozót leütne valaki, jól néznénk ki, vagyis ez rossz nyom. Egressy különben sem akar mindenáron távozni, ha meg tud egyezni a vezetőkkel, akkor marad. Ekkor hozza szóba a műsorvezető, hogy a csatár állítólag húszmilliót kért. Egy évre. A korai órán az ember csuklik egyet, kész szerencse, hogy nem nyel félre, ám a monoklis szem ártatlanul néz. Egressy nem is pislant zavarában, hanem rávágja: igen, körülbelül ennyiről van szó. Ha a magyar futballtól elfásult szurkoló ilyenkor valami csoda folytán mikrofont kaphatna, bizonyára megkérdezné: vajon ez az ember nézte-e az Európa-bajnokság mérkőzéseit? Összehasonlította-e titokban, mondjuk a saját képességeit egy Shearerével, Casiraghiéval, Klinsmannéval, vagy, hogy ne menjünk túl messzire, mondjuk Smicerével? Elgondolkodott-e akár egy pillanatig is azon, hogy hányadik percben kért volna cserét oxigénhiányra hivatkozva például az angol-német derbin? Vagy az orosz-csehen? Vajon hányszor rúgott volna labdába Reuter, Maldini vagy Abelardo felügyelete mellett? Akár csak harminc méterre megközelít Tárgyalási alap vette-e volna a kaput a portugál vagy a holland védelem ellenében? A néző azonban nem kap mikrofont, ellenben hallgatja az igényeket: nyolcmilliós lakás, nettó négymillió aláíráspénz, nettó kétmillió, ha bajnok lesz az Újpest, havi százötvenezer forintos fizetés, továbbá pontprémium, amely szerencsés esetben elérheti az évi három-négymillió nettót, és a hab a tortán: egy autó használatra. Ez durván húszmillió. Egyetlen esztendőre. A riporter nem hasonlítgat, gondosan kerüli a demagóg példákat, nem utal a csatár nemzetközi mérce szerinti igen szerény képességeire, nem hányja a szemére a harminc bajnokin szerzett öt gólt, egyáltalán, nem mond semmit, ellenben szeretné tudni, hogy a játékos komolyan gondolja-e. Egressy komolyan gondolja. Úgy véli, hogy az Újpestben jól teljesített, válogatott lett, az olimpiai csapattal pedig eljutott Atlantába, vagyis jár neki az egy kategóriával jobb élet. Hogy az Újpestben miként teljesített, azt nem tisztem elbírálni, csak annyit tudok, hogy meccsenként úgy háromezer ember ment ki Egressyt (is) csodálni, hogy jobb híján válogatott lett, ez szövetségi kapitányi kérdés, ám azt már nagyon vártam, hogy valamelyik „olimpiás” futballista a szemembe vágja: azért huszonnégy év után ott vagyunk, nemde? Azért ez volt valami, ugye? Tudtam, hogy a néhány hete még az összefogás diadalaként, egy kis baráti közösség sikereként megénekelt továbbjutás után előbb-utóbb valaki majd megkérdezi, hogy nem kellene ezt „értékelni”. Biztos voltam abban, hogy majd valaki a klubjában, a pénz körüli alkudozáskor csendben, mintegy érvként hozzáteszi: ja, és játszottam az olimpiai válogatottban! Mintha ettől el kellene ájulni, mintha ez valami szorzószám lenne. Mészöly Kálmán egy minapi rádióműsorban kifakadt: most már tényleg ne foglalkozzunk azzal, hogy szerencsés esetben ott lehettünk volna az Európabajnokságon. A kontinens futballkrémje ugyanis fényévnyire van tőlünk, ezt bárki láthatta, aki nyitott szemmel nézte a mérkőzéseket, következésképp magunkat csapjuk be az olyasfajta felvetésekkel, amelyek úgy kezdődnek, hogy mi lett volna, ha... S ha már Mészölyről van szó, amíg ő volt a kapitány, az volt a legnagyobb gondja, hogy az olimpiai csapat megbonthatatlan. Hogy onnan senkit nem tehet be a nagyválogatottba. Azt senki sem firtatta, vajon hányan férnének be közülük? S aki beférne, nyújtana-e maradandót? Csank betett néhány játékost, láttuk, mire képesek... A százmilliós nagyságrendben menedzselt olimpiai csapat eljutott az olimpiára, s most ne foglalkozzunk azzal, vajon mire viszi Brazília, Japán és Nigéria ellen. Maradjunk annyiban: ennek a csapatnak Egressy is tagja volt, s most érdemként hivatkozik erre. És húszmilliót kér egy évre. Kapásból tudnék legendás, ma már nem élő elnököket mondani, akik Egressyt abban a pillanatban elzavarták volna a klubtól, amikor kiejtette a száján az összeget. Nikházy Gábor nem zavarta el, csak nem kapott levegőt. És nemet mondott. (Ahogy tavaly Komora is nemet mondott Illésnek és Hamarnak, ő nem bólintott rá arra a pénzre, amelyet más örömmel kifizetett.) Nikházy most feszülten várja, vajon akad-e klub, amelyik akceptálja Egressy igényeit, ellenkező esetben kicsit előnyösebb tárgyalási alapról újrakezdődhet az alkudozás Újpesten. Ezek után kissé nevetségesnek tartom, hogy arról polemizálunk, szüksége van-e Magyarországnak tizennyolc NB I-es csapatra... J. J. 1996. június 29., szombat Fölfelé vagy lefelé? MUNKATÁRSUNKTÓL Az NB I-ben való maradásért, illetve az oda feljutásért játszó csapatok párharcainak már az első mérkőzéseit is azonos időben (17 óra) kellett volna játszani. Ehhez képest a négy csütörtöki mérkőzést négyféle időpontban kezdték. A visszavágóknál már nem lesz pardon, szólt a verdikt, azokat azonos időben (16.30) kell lejátszani. Mígnem kiderült, hogy a Diósgyőr-Fehérvár találkozót az egyik televízió is közvetíti, s mert a műsorrendjébe úgy illeszkedik, hát előrehozták a meccset 14.30-ra. Ennyit a rendről, s az MLSZ-döntések komolyan vételéről. Amúgy az első mérkőzéseken egyik csapat sem került fölénybe vetélytársával szemben, azaz a visszavágókon minden megtörténhet. A Diósgyőr csupán 2-1-re kapott ki Székesfehérváron, vagyis akár egy minimális győzelem (1-0) is az NB I-et jelentheti számára. A Tiszakécske nem szerzett előnyt (0-0), vagyis a pécsi visszavágó a hazaiak további első osztályú tagságát ígéri. A Győr 2-0-ás győzelme a legmegnyugtatóbb előny, a Matáv SC Sopronnak bravúr kell a feljutáshoz. S végül a Békéscsaba is lépéselőnybe került a kaposvári 0-0-ás döntetlennel. Öthetes olimpiai rejtvénysorozatunkban a mai G forduló és a jövő szerdán megjelenő H forduló két kitöltött rejtvényszelvényét egyetlen levelezőlapra felragasztva kell beküldeni szerkesztőségünkbe (Népszabadság Rt., Budapest 1960), feltüntetve a pályázó nevét, címét, valamint azt: NÉPSZABADSÁG-OLIMPIA (a levelezőlap postabélyegzőjének legkésőbbi kelte: július 5.). A G és H fordulóban összesen 10 (telitalálat híján 9, annak híján 8) találatot elérő pályázóink között öt - egyenként 10 ezer forint értékű - díjat sorsolunk ki. A sorozat végén nemcsak az ötödik hét nyereményei találnak gazdára, hanem a fődíj, az egyhetes - két személyre szóló - görögországi utazás és egy videokamera is. A fődíjsorsoláson az öt hét valamennyi telitalálatos (annak híján az adott hét valamennyi 9, illetőleg 8 találatos) rejtvényszelvénye részt vesz. (A pályázaton a Népszabadság Rt. munkatársai nem vehetnek részt.) És most következzenek a forduló kérdései! I. Hányszor állhatott az olimpiai dobogó legfelső fokán magyar ökölvívó?- 1=6, 2=9, x=12; II. Melyik évben nyerte legkevésbé fényes olimpiai érmét Gyarmati Dezső? - 1=1948, 2=1960, x=1964; III. Melyik sportágban nyert összesen nyolc olimpiai érmet Köröndi Margit? - 1=torna, 2=vívás, x=úszás; IV. összesen hány métert kellett úsznia Athénban két olimpiai győzelméért Hajós Alfrédnak? - 1=1300, 2=1400, x=1600, V. Július elején melyik országban játszik a házigazdák csapatával előkészületi mérkőzést a magyar olimpiai labdarúgó-válogatott?- 1=Mexikó, 2=Kanada, x=Kuba. A G és H forduló helyes megfejtéseit a július 6-i, a nyertesek nevét a július 13-i számunkban közöljük. A H forduló kérdései a július 3-i számunkban jelennek meg. MEGFEJTÉSEK: E: 1-2, H-l, ni-1, IV-x, V-2; F: I—x, n-2, IH-1, IV-2, V-2. A C ÉS D FORDULÓ NYERTESEI (a díjak 10 ezer forint értékű adidas sportfelszerelési cikk): Taksás Tímea - 3800 Szikszó Pincezehelyi János - 7100 Szekszárd Kovács László - 1138 Budapest Várfalvi István - 2600 Vác Horváth Miklós - 2351 Alsónémedi. (A díj átvételének módjáról levélben értesítjük a nyerteseket.) A NÉPSZABADSÁG-OLIMPIA E3 Félmillió forint a téti pöcsieig ! ! A sportfelszerelési cikkeket ■ ( j ) a HEFA Kft. / v/ ajánlotta fel ................................................. Pályázatunk fődíjának felajánlói: Efl Nemzetközi Samsung Electronics Magyar Rt. Ír Utazási Iroda Kft. FntU/ Q | Az út, amely Görögországba vezet! NÉPSZABADSÁG EÖTVÖS PÁL elnök, főszerkesztő KARCAGI LÁSZLÓ, TAMÁS ERVIN, ZALAI ISTVÁN főszerkesztő-helyettesek DANISS GYŐZŐ, FRISS RÓBERT, SOÓS KÁLMÁN, TRIPOLSZKY LÁSZLÓ lapszerkesztők GYENES LÁSZLÓ, KELEN KÁROLY, VERES MÁRIA segédszerkesztők MIKÓ F. LÁSZLÓ művészeti vezető, FEJÉR GÁBOR képszerkesztő ROVATVEZETŐK: Budapest: BERKÓ PÁL, hazai tudósítások: FALUS GÁBOR, olvasószolgálat: FÁBIÁN PÉTER, gazdaság: FERENCZ GÁBOR, sport: JAKAB JÓZSEF, külföld: LÉDERER PÁL, érvek, vélemények: MIKLÓS GÁBOR, fotó: RÉDEI FERENC hír és információ: VAJDA PÉTER, társadalompolitika és kultúra: VÖRÖS T. KÁROLY. Kiadja a Népszabadság Részvénytársaság Felelős kiadó: LENGYEL L. LÁSZLÓ ügyvezető igazgató Igazgató: GÜNTER GIFFELS Lapigazgató: RÓZSA GYULA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest III., Bécsi út 122-124. Telefon: 250-1680 Telefax: 168-9098 Hirdetési ügyekben telefax: 188-9567,168-9857 A Népszabadság Rt. levélcíme: 1960 Budapest Internet cím: http://www.nepszabadsag.hu Terjeszti a HÍRKER Rt., az NH Rt., a regionális részvénytársaságok és a Kiadói Lapterjesztő Kereskedelmi Kft. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága (HUI). Előfizethető a HVI ügyfélszolgálati irodáinál, a kézbesítőknél, a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (Helir, 1990 Budapest XIII., Lehel utca 10/A), közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Helir 219-98636 pénzforgalmi jelzőszámra, és a kiadónál (T.: 250-1680/terjesztés, fax:168-8844) Előfizetési díj egy hóra 699, negyedévre 2097, fél évre 4194, egy évre 8388 Ft. Szedés: Népszabadság Fényszedő Kft. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: LENDVAI LÁSZLÓNÉ mb. vezérigazgató INDEX: 25 001 ISSN 0133-1752 BP. - ISSN 0237-3777 VIDÉK AA Népszabadság Rt. a/ItATESZ tagja. A mai lapszám külpolitikai szerkesztője: SZALAY HANNA, a Mozaik szerkesztője: KOVÁCS LAJOS, grafikai szerkesztője: HIRSCH LAJOS 4 *