Népszabadság, 1996. július (54. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-06 / 157. szám

20 NÉPSZABADSÁG Vonzások és taszítások A politikai elitek egymáshoz való viszonyát a szimpátiák és antipátiák erősségével mértük. A politikusok 1- től 5-ig osztályozták az egyes pártokat aszerint, hogy mennyire tartották őket magukhoz közel állónak, illetve távol állónak az egyes pártokat: közel álló távol álló MSZP SZDSZ KDNP Fidesz MDNP MDF FKGP 2,2 2,5 2,9 3,0 3,2 3,4 4,5 Fontosnak tartjuk aláhúzni, hogy mivel a parlamentben az egyik pólu­son 209 szocialista képviselő ül, a má­sikon pedig csak 25 kisgazda, így a minta eleve egyoldalúságot eredmé­nyez. Mint várható volt, a legnagyobb távolság az MSZP és az FKGP között mutatkozik, hiszen az állampolgári reprezentatív mintán végzett fölméré­sek sora is hasonló eredményeket ho­zott ki. Viszont a vizsgálat egyik fi­gyelemre méltó eredménye az, hogy a szocialista képviselőkhöz az ellenzé­kiek közül a kereszténydemokraták állnak a legközelebb. Ezt valószínűleg a politológusoknak magyarázniuk kell. A parlamenti képviselők az 1-től 10-ig terjedő liberális-konzervatív skálán a következőképpen helyezték el magukat: liberális konzervatív SZDSZ MSZP Fidesz MDNP KDNP MDFFGKP 3,1 3,4 5,5 6,2 6,2 6,5 6,6 HÉTVÉGE_ A nép képviseletében: 5,7 Honatyák a balról, a jobbról, az EU-ról, a parlament és önmaguk munkájáról Az MTA Politikai Tudományok Intézetének politikai kultúra és választások kutatócsoportja 1996 áprilisa és júniusa kö­zött kérdőíves vizsgálatot végzett a magyar parlament képvi­selői körében: 193 képviselőt interjúvoltak meg, vagyis minden párt képviselőinek felét. A véletlen kiválasztásos minta reprezentálta a pártok képviselőinek számszerű meg­oszlását. A kutatás része annak a politikai elit körében vég­zett nemzetközi vizsgálatnak, mely az Európai Unió országa­iban és néhány társulni kívánó országban folyik. Az adatfel­vételt az OTKA és az Erasmus Alapítvány támogatta. Nemzetközi és hazai tapasztalatok egyaránt erősítik azt a politológiai té­telt, hogy a kormánykoalíciók létrejöt­tében a választási eredmények mellett fontos szerepe van a politikai elitek egymáshoz való viszonyának. A vi­szony mérését szolgálja például a bal-jobb skála vagy a szimpátiák és antipátiák intenzitását mérő skála. Ideológiai térben A pártoknak a bal-jobb tengelyen való elhelyezkedése egyben jelzi a köztük lévő kapcsolatot is. A demok­ráciák gyakorlata azt mutatja, hogy a skála egyik pólusán elhelyezkedő párt soha nem lép semmilyen választási vagy kormányzati szövetségre a skála másik végén elhelyezkedő párttal. Mi­vel azonban az új demokráciákban a pártok egy része képlékeny, még kere­si profilját, változtatja helyét a kétpó­lusú térben, ezért fontos nyomon kö­vetni a bal-jobb skála alakulását. A megkérdezetteknek mindössze egyharmada értett egyet azzal az állí­tással, hogy „A baloldalra és a jobb­oldalra vonatkozó koncepciók hasz­nálhatatlanok, ma már alkalmatlanok a pártok és a politikai irányzatok megjelölésére”. Ugyanakkor a vála­szolók 67 százaléka úgy ítélte meg, hogy „A bal-jobb megjelölés minden változás ellenére továbbra is segít minket, hogy megértsük a pártokat és a különböző politikai irányzatokat”. Tehát a képviselők kétharmada sze­rint működik a skála. A bal-jobb meg­oszlás használhatóságát az SZDSZ- esek kérdőjelezték meg a legnagyobb arányban és a szocialisták támogatták leginkább. A kisebb kormánypárt képviselőinek csak 47 százaléka mondta, hogy működik, míg a na­­gyobbénak a 76 százaléka. A bal-jobb megoszlás mérésére a képviselők elé tettünk egy 1-től 10-ig számozott skálát, amelyen az 1-es a szélsőbaloldalt jelölte, a 10-es a szél­sőjobbot. Megkértük őket, hogy he­lyezzék el rajta önmagukat. Figyelemre méltó, hogy a parlament legújabb pártjának, az MDNP-nek politikusai magukat a kormánypárti­ak és az ellenzékiek közé tették, a pa­letta centrumába. A Fidesz képviselői vallják magukat leginkább jobbolda­linak. Ebben persze kifejeződik egy­fajta „fideszes szókimondás” is, a tá­volságtartás a magukat következete­sen baloldalinak valló szocialistáktól. Ettől a tagolódástól azonban néhány ponton eltér az a szintén 10 fokozatú bal-jobb horizont, melyre a politiku­sok a pártokat helyezték el: bal jobb MSZP SZDSZ MDNP Fidesz KDNP MDF FKGP 3,0 4,2 6,4 6,5 6,7 7,1 8,4 A baloldalon való elhelyezkedés lé­nyegében nem változott, csak a két koalíciós párt került közelebb egy­máshoz. Az MDNP-t maguk a képvi­selők is centrumpártnak értékelik, s a kormánykoalíció és az ellenzéki pár­tok közé helyezik. Viszont a Fidesz pártként közelebb nyomult a cent­rumhoz. Ezzel egy időben az FKGP a skála jobb szélére került, mintegy a szocialisták ellenpontjaként. A két szélső pólus közötti távolság 5,4, ami jelzi, hogy létezik egy valóságos ideo­lógiai törésvonal a politikai elit kö­zött. Ugyanakkor nem szabad szere­pet eltúloznunk sem, mert ez a törés­vonal nem nagyobb, mint általában a nyugat-európai demokráciákban (pél­dául nagyon hasonló a holland parla­menti pártok között mért távolság­hoz). A történelmileg folytonosan változó misztikus bal-jobb skála egyik legfon­tosabb funkciója, hogy segít eligazod­ni az embereknek a politikai pártok erőterében, s például a hozzájuk kap­csolódó értékek segítségével meg­könnyíti a köztük való választásokat. A képviselők a pozitív értékek közül a baloldalhoz leginkább a szociális há­ló, a társadalmi igazságosság és a rasszizmusellenesség fogalmát kap­csolják, míg a jobboldalhoz a nemzeti érdekek védelmét, a hagyomány tisz­teletét és a vallásosságot. Az önelhelyezésben a legnagyobb eltérés a szocialista képviselők között volt, a legkisebb a szabaddemokraták között. A skála két szélső pólusa kö­zötti távolság 3,5 vagyis kisebb, mint a bal-jobb dimenzióban jelentkező 5,4. Ez azt is jelenti, hogy a liberá­lis-konzervatív megoszlás erős ugyan, de sokkal kevésbé jelent törésvonalat a pártok között, mint a bal-jobb skála. Az európai integráció Magyarország számára mind elér­hetőbb közelségbe került az Európai Unióhoz való csatlakozás. Hogyan vé­lekedik erről a politikai elit, milyen a területi és kulturális azonosságtuda­ta? Hogyan ítéli meg a csatlakozás várható időpontját, milyen ítéletekkel és előítéletekkel várja ezt? Melyik földrajzi egységgel milyen erősen azo­nosítják magukat a képviselők? Ezt vizsgáltuk azzal a képviselők elé tett 1-től 5-ig terjedő skálával, melyen az 1-es a leggyengébb, az 5-ös pedig a legerősebb azonosulást jelentette. A képviselők kulturális-területi azonosulásai: Az Európával való azonosulásban nem mutatható ki lényeges különbség az egyes pártok között. Magyaror­szággal az MDF-es és kisgazda képvi­selők azonosultak legintenzívebben, a közép-európai régióval a fideszesek, az egyetemes világgal pedig az SZDSZ-esek. A parlamenti képviselők döntő többsége (98 százaléka) támogatja az Európai Unió erősítésének gondola­tát, illetve Magyarországnak az unió­hoz való csatlakozását (97 százalék). A megkérdezettek 74 százaléka sze­rint gazdasági érdekből kell erősíteni az európai integrációt, csak 26 száza­lékuk tartja fontosabbnak a politikai érdekeket. Az EU-hoz való csatlako­zás hazánk számára is inkább gazda­sági okokból lenne fontos a válasz­adók 68 százaléka szerint, és kevesebb mint feleannyian hivatkoznak a poli­tikai tényezők prioritására. Az egységesülő Európához való csatlakozásunk egyrészt ismét előtér­be helyezi régi dilemmáink egy részét, másrészt egész seregnyi új kérdést is fölvet. Az egyik legfontosabb kérdés a következőképpen hangzott: „Azt ké­rem, hogy osztályozza a következő ál­lításokat aszerint, hogy mennyire ért velük egyet: 1-es egyáltalán nem, 7-es teljes mértékben”. Én teljesen európainak érzem magam 6,12 Az EU-országok polgárai részére ugyanúgy biztosítani kell a jogot, hogy Magyarországon éljenek, mint ahogy nekünk biztosítva van 5,84 Az EU hozzájárult a demokrácia erősítéséhez 5,79 Az eltérések sokkal kisebbek az európai országok között, mint a hasonlóságok 4,25 Szigorítani kellene a külföldiek bevándorlását hazánkba 3,99 Nemzetgazdaságunk már most harmonizál az Európai Unióval 3,88 Az EU-hoz való csatlakozásért túlságosan nagy árat kell fizetnünk 2,82 Az EU veszélyezteti nemzetünk kulturális identitását 2,79 Vizsgálataink nem támasztják alá azokat a politológiában gyakran meg­fogalmazott „fekete-fehér” hipotézi­seket, melyek szerint a pártok között az egyik fő törésvonalat az európai in­tegrációhoz való viszony jelenti, vagy­is az egyes pártok támogatják az integ­rációt és az ország „westernizációját” akarják, mások viszont „belesüllyedve a provincializmusba”, ellenzik azt. Sőt kutatásunk egyik legfontosabb ered­ménye éppen az, hogy a pártelitek kö­zött még olyan kérdések megítélésében sincsen szignifikáns eltérés, mint a csatlakozás árának sokallása vagy a kulturális identitás esetleges elveszté­sének lehetősége. Pedig ezekben a kér­désekben a nyugat-európai országok parlamentjeiben heves viták dúlnak az egyes pártok között. Ezek a problémák a magyar parlamentben vagy még nem érettek meg a megfogalmazásra, vagy fölvetésük az „Európa kapui” előtt fo­lyó tülekedésben politikailag még nem racionális. Amire a fekete-fehér hipotézisek épülhetnek, az nem a képviselőknek a véleménye, hanem azok előítéletei. A magukat baloldalinak valló politiku­sok szerint ugyanis ők teljes mérték­ben támogatják az európai integrációs folyamatokat, míg a jobboldaliak nem, vagy csak sokkal kisebb mérték­ben. A jobboldali politikusok viszont a baloldaliakról állítják ugyanezt. Va­lójában azonban az európai integráci­óhoz való viszony kérdésében nem mutathatók ki lényeges eltérések. Nemcsak Magyarország számára, de régiónk más, csatlakozni kívánó országa számára is kérdéses még a csatlakozás időpontja. Ezért is tanul­ságos, hogyan ítéli meg a magyar poli­tikai elit, mely országoknak van esé­lyük arra, hogy belátható időn belül az EU tagjai legyenek. Az alábbi táb­lázatban azoknak a képviselőknek százalékos arányát közöljük sorrend­ben, akik úgy vélik, hogy az adott or­szágnak reális esélye van arra, hogy öt éven belül tagja legyen az EU-nak. A listán nem Csehország és Magyar­­ország vezető helye a meglepő, hanem a szintén a „visegrádi országok” közé tartozó Szlovákiáé, mely a sorban csak a 8. helyre került. végzett munkájukat egy 1-től 5-ig terjedő skálán, ahol az iskolai osz­tályzatnak megfelelően az 5-ös jelen­tette a legmagasabb osztályzatot, a kitűnőt. A honatyák átlagosan 3,1-et adtak maguknak, vagyis munkájukat közepesnek ítélték meg. Az elmúlt egyéves parlamenti munka értékelése pártonként (1­ 5 skála) így fest: A kormánypártiak esetében nem meglepő, hogy magasabb az osztály­zatok átlaga, mint az ellenzékieknél. A legmagasabb osztályzatot a szocia­listák adták, a legkritikusabbak az MDF-esek és a kisgazdák voltak. Vi­szont az MDNP-sek a szabaddemok­ratáknál valamennyivel jobbnak ítél­ték meg a parlament munkáját. Már most látszik, hogy a gyorsan múló nyári szünet után zsúfolt prog­rammal fog folytatódni a törvényke­zési munka. Azt is tudakoltuk a kép­viselőktől, hogy ők hogyan látják, melyik az a legfontosabb probléma, amivel az országnak és a kormány­nak most szembe kell néznie (1. áb­ra). A képviseleti demokrácia rendsze­rében mindig fontos kérdés, hogy a választott honatya valójában kit is képvisel. Ennek egyik összetevője, hogy maga a politikai elit hogyan ér­zi, kiket is képvisel. Megkértük a po­litikusokat, hogy osztályozzák 1-től 7-ig növekvő fontossági sorrendben az alábbi társadalmi csoportokat aszerint, hogy mennyire képviselik az ő érdekeiket. A honatyák döntéseik előtt általá­ban kikérik a szakemberek vélemé­nyét, hozzáértőkkel konzultálnak. Az egyes vélemények eltérő súllyal esnek latba. Ezért tettük föl a kérdést ne­kik: „Politikai döntéseinek meghoza­talában Ön milyen mértékben veszi figyelembe, mennyire tartja fontos­nak az alábbi csoportok vélemé­nyét?” A válaszok: A képviselők összességükben legin­kább a közvéleményre és saját párt­juk vezetőire hallgatnak, legkevésbé pedig más pártokra és lobbycsopor­tokra. Ha azonban a válaszokat pár­tok szerinti bontásban nézzük meg, akkor számottevő különbségeket fe­dezhetünk föl (2. ábra). Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a média és az újságírók az SZDSZ-eseknek a leg­fontosabb, és a kisgazdáknak a leg­kevésbé. Viszont a közvélemény a kisgazdáknak az átlagember a kis­gazdáknak és a kereszténydemokra­táknak a legfontosabb. Más pártok véleményét az SZDSZ és a Fidesz képviselői hallgatják meg leginkább, legkevésbé pedig a kisgazdáknak fontos. Végül arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen tényezők segítik a politi­kust karrierjében. Hat tényező fon­tosságát osztályozták egy 1-től 5-ig terjedő skálán. Úgy tűnik, ahhoz, hogy valaki sike­res politikus legyen, az intelligencia, a munka és a tanulás a legfontosabb, egy jó házasság csak mellékes hoza­­dék. Azt persze nem tudjuk, hogy a kérdést minden politikus felesége is ugyanígy válaszolná-e meg. Simon János szociológus bal jobb MSZP SZDSZ MDNP KDNP MDF FKGP Fidesz 3,3 5,1 6,0 6,3 6,4 6,7 7,0 A MEGOLDANDÓ PROBLÉMÁK EMLÍTÉSE (százalékban) Magyarországgal 3,26 Európával 2,15 Lakóhelyével 1,81 A közép-európai régióval 1,81 Az egyetemes világgal 1,05 képviselők (százalékban) Csehország 81 Magyarország 74 Szlovénia 73 Lengyelország 64 Málta 46 Ciprus 34 Törökország 30 Szlovákia 18 Balti államok8 Marokkó4 Románia3 MSZP 3,9 MDNP 3,4 SZDSZ 3,3 Fidesz 3,2 KDNP 2,8 MDF 2,7 FKGP 2,7 Átlag 3,1 Az egész népet 5,7 Akik az ő pártjára szavaztak 5,2 Mindenkit a választókerületében 5,1 Saját pártját 4,9 Egy bizonyos társadalmi csoportot 3,8 A közvélemény 5,0 Saját pártjának vezetője 4,9 Az állampolgárok 4,6 A parlamenti frakció vezetője 4,3 Szervezett csoportok 4,2 A miniszterek 3,9 A média 3,4 Az újságírók 3,3 Más pártok 3,2 A lobbycsoportok 2,9 1. Intelligencia 4,26 2. Munka és tanulás 4,26 3. Megnyerő személyiség 3,64 4. Kapcsolatok, ismertség 3,60 5. Jó szerencse 3,59 6. Jó házasság 2,99 MENNYIRE FONTOS A VÉLEMÉNYE...? (1-7 skála, pártonként bontásban) Képviselői rejtelmek Mielőtt a politikusok nyári szünet­re vonultak volna, megkértük őket, hogy értékeljék az elmúlt egy évben 1996. július 6., szombat

Next