Népszabadság, 1996. július (54. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-06 / 157. szám
20 NÉPSZABADSÁG Vonzások és taszítások A politikai elitek egymáshoz való viszonyát a szimpátiák és antipátiák erősségével mértük. A politikusok 1- től 5-ig osztályozták az egyes pártokat aszerint, hogy mennyire tartották őket magukhoz közel állónak, illetve távol állónak az egyes pártokat: közel álló távol álló MSZP SZDSZ KDNP Fidesz MDNP MDF FKGP 2,2 2,5 2,9 3,0 3,2 3,4 4,5 Fontosnak tartjuk aláhúzni, hogy mivel a parlamentben az egyik póluson 209 szocialista képviselő ül, a másikon pedig csak 25 kisgazda, így a minta eleve egyoldalúságot eredményez. Mint várható volt, a legnagyobb távolság az MSZP és az FKGP között mutatkozik, hiszen az állampolgári reprezentatív mintán végzett fölmérések sora is hasonló eredményeket hozott ki. Viszont a vizsgálat egyik figyelemre méltó eredménye az, hogy a szocialista képviselőkhöz az ellenzékiek közül a kereszténydemokraták állnak a legközelebb. Ezt valószínűleg a politológusoknak magyarázniuk kell. A parlamenti képviselők az 1-től 10-ig terjedő liberális-konzervatív skálán a következőképpen helyezték el magukat: liberális konzervatív SZDSZ MSZP Fidesz MDNP KDNP MDFFGKP 3,1 3,4 5,5 6,2 6,2 6,5 6,6 HÉTVÉGE_ A nép képviseletében: 5,7 Honatyák a balról, a jobbról, az EU-ról, a parlament és önmaguk munkájáról Az MTA Politikai Tudományok Intézetének politikai kultúra és választások kutatócsoportja 1996 áprilisa és júniusa között kérdőíves vizsgálatot végzett a magyar parlament képviselői körében: 193 képviselőt interjúvoltak meg, vagyis minden párt képviselőinek felét. A véletlen kiválasztásos minta reprezentálta a pártok képviselőinek számszerű megoszlását. A kutatás része annak a politikai elit körében végzett nemzetközi vizsgálatnak, mely az Európai Unió országaiban és néhány társulni kívánó országban folyik. Az adatfelvételt az OTKA és az Erasmus Alapítvány támogatta. Nemzetközi és hazai tapasztalatok egyaránt erősítik azt a politológiai tételt, hogy a kormánykoalíciók létrejöttében a választási eredmények mellett fontos szerepe van a politikai elitek egymáshoz való viszonyának. A viszony mérését szolgálja például a bal-jobb skála vagy a szimpátiák és antipátiák intenzitását mérő skála. Ideológiai térben A pártoknak a bal-jobb tengelyen való elhelyezkedése egyben jelzi a köztük lévő kapcsolatot is. A demokráciák gyakorlata azt mutatja, hogy a skála egyik pólusán elhelyezkedő párt soha nem lép semmilyen választási vagy kormányzati szövetségre a skála másik végén elhelyezkedő párttal. Mivel azonban az új demokráciákban a pártok egy része képlékeny, még keresi profilját, változtatja helyét a kétpólusú térben, ezért fontos nyomon követni a bal-jobb skála alakulását. A megkérdezetteknek mindössze egyharmada értett egyet azzal az állítással, hogy „A baloldalra és a jobboldalra vonatkozó koncepciók használhatatlanok, ma már alkalmatlanok a pártok és a politikai irányzatok megjelölésére”. Ugyanakkor a válaszolók 67 százaléka úgy ítélte meg, hogy „A bal-jobb megjelölés minden változás ellenére továbbra is segít minket, hogy megértsük a pártokat és a különböző politikai irányzatokat”. Tehát a képviselők kétharmada szerint működik a skála. A bal-jobb megoszlás használhatóságát az SZDSZ- esek kérdőjelezték meg a legnagyobb arányban és a szocialisták támogatták leginkább. A kisebb kormánypárt képviselőinek csak 47 százaléka mondta, hogy működik, míg a nagyobbénak a 76 százaléka. A bal-jobb megoszlás mérésére a képviselők elé tettünk egy 1-től 10-ig számozott skálát, amelyen az 1-es a szélsőbaloldalt jelölte, a 10-es a szélsőjobbot. Megkértük őket, hogy helyezzék el rajta önmagukat. Figyelemre méltó, hogy a parlament legújabb pártjának, az MDNP-nek politikusai magukat a kormánypártiak és az ellenzékiek közé tették, a paletta centrumába. A Fidesz képviselői vallják magukat leginkább jobboldalinak. Ebben persze kifejeződik egyfajta „fideszes szókimondás” is, a távolságtartás a magukat következetesen baloldalinak valló szocialistáktól. Ettől a tagolódástól azonban néhány ponton eltér az a szintén 10 fokozatú bal-jobb horizont, melyre a politikusok a pártokat helyezték el: bal jobb MSZP SZDSZ MDNP Fidesz KDNP MDF FKGP 3,0 4,2 6,4 6,5 6,7 7,1 8,4 A baloldalon való elhelyezkedés lényegében nem változott, csak a két koalíciós párt került közelebb egymáshoz. Az MDNP-t maguk a képviselők is centrumpártnak értékelik, s a kormánykoalíció és az ellenzéki pártok közé helyezik. Viszont a Fidesz pártként közelebb nyomult a centrumhoz. Ezzel egy időben az FKGP a skála jobb szélére került, mintegy a szocialisták ellenpontjaként. A két szélső pólus közötti távolság 5,4, ami jelzi, hogy létezik egy valóságos ideológiai törésvonal a politikai elit között. Ugyanakkor nem szabad szerepet eltúloznunk sem, mert ez a törésvonal nem nagyobb, mint általában a nyugat-európai demokráciákban (például nagyon hasonló a holland parlamenti pártok között mért távolsághoz). A történelmileg folytonosan változó misztikus bal-jobb skála egyik legfontosabb funkciója, hogy segít eligazodni az embereknek a politikai pártok erőterében, s például a hozzájuk kapcsolódó értékek segítségével megkönnyíti a köztük való választásokat. A képviselők a pozitív értékek közül a baloldalhoz leginkább a szociális háló, a társadalmi igazságosság és a rasszizmusellenesség fogalmát kapcsolják, míg a jobboldalhoz a nemzeti érdekek védelmét, a hagyomány tiszteletét és a vallásosságot. Az önelhelyezésben a legnagyobb eltérés a szocialista képviselők között volt, a legkisebb a szabaddemokraták között. A skála két szélső pólusa közötti távolság 3,5 vagyis kisebb, mint a bal-jobb dimenzióban jelentkező 5,4. Ez azt is jelenti, hogy a liberális-konzervatív megoszlás erős ugyan, de sokkal kevésbé jelent törésvonalat a pártok között, mint a bal-jobb skála. Az európai integráció Magyarország számára mind elérhetőbb közelségbe került az Európai Unióhoz való csatlakozás. Hogyan vélekedik erről a politikai elit, milyen a területi és kulturális azonosságtudata? Hogyan ítéli meg a csatlakozás várható időpontját, milyen ítéletekkel és előítéletekkel várja ezt? Melyik földrajzi egységgel milyen erősen azonosítják magukat a képviselők? Ezt vizsgáltuk azzal a képviselők elé tett 1-től 5-ig terjedő skálával, melyen az 1-es a leggyengébb, az 5-ös pedig a legerősebb azonosulást jelentette. A képviselők kulturális-területi azonosulásai: Az Európával való azonosulásban nem mutatható ki lényeges különbség az egyes pártok között. Magyarországgal az MDF-es és kisgazda képviselők azonosultak legintenzívebben, a közép-európai régióval a fideszesek, az egyetemes világgal pedig az SZDSZ-esek. A parlamenti képviselők döntő többsége (98 százaléka) támogatja az Európai Unió erősítésének gondolatát, illetve Magyarországnak az unióhoz való csatlakozását (97 százalék). A megkérdezettek 74 százaléka szerint gazdasági érdekből kell erősíteni az európai integrációt, csak 26 százalékuk tartja fontosabbnak a politikai érdekeket. Az EU-hoz való csatlakozás hazánk számára is inkább gazdasági okokból lenne fontos a válaszadók 68 százaléka szerint, és kevesebb mint feleannyian hivatkoznak a politikai tényezők prioritására. Az egységesülő Európához való csatlakozásunk egyrészt ismét előtérbe helyezi régi dilemmáink egy részét, másrészt egész seregnyi új kérdést is fölvet. Az egyik legfontosabb kérdés a következőképpen hangzott: „Azt kérem, hogy osztályozza a következő állításokat aszerint, hogy mennyire ért velük egyet: 1-es egyáltalán nem, 7-es teljes mértékben”. Én teljesen európainak érzem magam 6,12 Az EU-országok polgárai részére ugyanúgy biztosítani kell a jogot, hogy Magyarországon éljenek, mint ahogy nekünk biztosítva van 5,84 Az EU hozzájárult a demokrácia erősítéséhez 5,79 Az eltérések sokkal kisebbek az európai országok között, mint a hasonlóságok 4,25 Szigorítani kellene a külföldiek bevándorlását hazánkba 3,99 Nemzetgazdaságunk már most harmonizál az Európai Unióval 3,88 Az EU-hoz való csatlakozásért túlságosan nagy árat kell fizetnünk 2,82 Az EU veszélyezteti nemzetünk kulturális identitását 2,79 Vizsgálataink nem támasztják alá azokat a politológiában gyakran megfogalmazott „fekete-fehér” hipotéziseket, melyek szerint a pártok között az egyik fő törésvonalat az európai integrációhoz való viszony jelenti, vagyis az egyes pártok támogatják az integrációt és az ország „westernizációját” akarják, mások viszont „belesüllyedve a provincializmusba”, ellenzik azt. Sőt kutatásunk egyik legfontosabb eredménye éppen az, hogy a pártelitek között még olyan kérdések megítélésében sincsen szignifikáns eltérés, mint a csatlakozás árának sokallása vagy a kulturális identitás esetleges elvesztésének lehetősége. Pedig ezekben a kérdésekben a nyugat-európai országok parlamentjeiben heves viták dúlnak az egyes pártok között. Ezek a problémák a magyar parlamentben vagy még nem érettek meg a megfogalmazásra, vagy fölvetésük az „Európa kapui” előtt folyó tülekedésben politikailag még nem racionális. Amire a fekete-fehér hipotézisek épülhetnek, az nem a képviselőknek a véleménye, hanem azok előítéletei. A magukat baloldalinak valló politikusok szerint ugyanis ők teljes mértékben támogatják az európai integrációs folyamatokat, míg a jobboldaliak nem, vagy csak sokkal kisebb mértékben. A jobboldali politikusok viszont a baloldaliakról állítják ugyanezt. Valójában azonban az európai integrációhoz való viszony kérdésében nem mutathatók ki lényeges eltérések. Nemcsak Magyarország számára, de régiónk más, csatlakozni kívánó országa számára is kérdéses még a csatlakozás időpontja. Ezért is tanulságos, hogyan ítéli meg a magyar politikai elit, mely országoknak van esélyük arra, hogy belátható időn belül az EU tagjai legyenek. Az alábbi táblázatban azoknak a képviselőknek százalékos arányát közöljük sorrendben, akik úgy vélik, hogy az adott országnak reális esélye van arra, hogy öt éven belül tagja legyen az EU-nak. A listán nem Csehország és Magyarország vezető helye a meglepő, hanem a szintén a „visegrádi országok” közé tartozó Szlovákiáé, mely a sorban csak a 8. helyre került. végzett munkájukat egy 1-től 5-ig terjedő skálán, ahol az iskolai osztályzatnak megfelelően az 5-ös jelentette a legmagasabb osztályzatot, a kitűnőt. A honatyák átlagosan 3,1-et adtak maguknak, vagyis munkájukat közepesnek ítélték meg. Az elmúlt egyéves parlamenti munka értékelése pártonként (1 5 skála) így fest: A kormánypártiak esetében nem meglepő, hogy magasabb az osztályzatok átlaga, mint az ellenzékieknél. A legmagasabb osztályzatot a szocialisták adták, a legkritikusabbak az MDF-esek és a kisgazdák voltak. Viszont az MDNP-sek a szabaddemokratáknál valamennyivel jobbnak ítélték meg a parlament munkáját. Már most látszik, hogy a gyorsan múló nyári szünet után zsúfolt programmal fog folytatódni a törvénykezési munka. Azt is tudakoltuk a képviselőktől, hogy ők hogyan látják, melyik az a legfontosabb probléma, amivel az országnak és a kormánynak most szembe kell néznie (1. ábra). A képviseleti demokrácia rendszerében mindig fontos kérdés, hogy a választott honatya valójában kit is képvisel. Ennek egyik összetevője, hogy maga a politikai elit hogyan érzi, kiket is képvisel. Megkértük a politikusokat, hogy osztályozzák 1-től 7-ig növekvő fontossági sorrendben az alábbi társadalmi csoportokat aszerint, hogy mennyire képviselik az ő érdekeiket. A honatyák döntéseik előtt általában kikérik a szakemberek véleményét, hozzáértőkkel konzultálnak. Az egyes vélemények eltérő súllyal esnek latba. Ezért tettük föl a kérdést nekik: „Politikai döntéseinek meghozatalában Ön milyen mértékben veszi figyelembe, mennyire tartja fontosnak az alábbi csoportok véleményét?” A válaszok: A képviselők összességükben leginkább a közvéleményre és saját pártjuk vezetőire hallgatnak, legkevésbé pedig más pártokra és lobbycsoportokra. Ha azonban a válaszokat pártok szerinti bontásban nézzük meg, akkor számottevő különbségeket fedezhetünk föl (2. ábra). Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a média és az újságírók az SZDSZ-eseknek a legfontosabb, és a kisgazdáknak a legkevésbé. Viszont a közvélemény a kisgazdáknak az átlagember a kisgazdáknak és a kereszténydemokratáknak a legfontosabb. Más pártok véleményét az SZDSZ és a Fidesz képviselői hallgatják meg leginkább, legkevésbé pedig a kisgazdáknak fontos. Végül arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen tényezők segítik a politikust karrierjében. Hat tényező fontosságát osztályozták egy 1-től 5-ig terjedő skálán. Úgy tűnik, ahhoz, hogy valaki sikeres politikus legyen, az intelligencia, a munka és a tanulás a legfontosabb, egy jó házasság csak mellékes hozadék. Azt persze nem tudjuk, hogy a kérdést minden politikus felesége is ugyanígy válaszolná-e meg. Simon János szociológus bal jobb MSZP SZDSZ MDNP KDNP MDF FKGP Fidesz 3,3 5,1 6,0 6,3 6,4 6,7 7,0 A MEGOLDANDÓ PROBLÉMÁK EMLÍTÉSE (százalékban) Magyarországgal 3,26 Európával 2,15 Lakóhelyével 1,81 A közép-európai régióval 1,81 Az egyetemes világgal 1,05 képviselők (százalékban) Csehország 81 Magyarország 74 Szlovénia 73 Lengyelország 64 Málta 46 Ciprus 34 Törökország 30 Szlovákia 18 Balti államok8 Marokkó4 Románia3 MSZP 3,9 MDNP 3,4 SZDSZ 3,3 Fidesz 3,2 KDNP 2,8 MDF 2,7 FKGP 2,7 Átlag 3,1 Az egész népet 5,7 Akik az ő pártjára szavaztak 5,2 Mindenkit a választókerületében 5,1 Saját pártját 4,9 Egy bizonyos társadalmi csoportot 3,8 A közvélemény 5,0 Saját pártjának vezetője 4,9 Az állampolgárok 4,6 A parlamenti frakció vezetője 4,3 Szervezett csoportok 4,2 A miniszterek 3,9 A média 3,4 Az újságírók 3,3 Más pártok 3,2 A lobbycsoportok 2,9 1. Intelligencia 4,26 2. Munka és tanulás 4,26 3. Megnyerő személyiség 3,64 4. Kapcsolatok, ismertség 3,60 5. Jó szerencse 3,59 6. Jó házasság 2,99 MENNYIRE FONTOS A VÉLEMÉNYE...? (1-7 skála, pártonként bontásban) Képviselői rejtelmek Mielőtt a politikusok nyári szünetre vonultak volna, megkértük őket, hogy értékeljék az elmúlt egy évben 1996. július 6., szombat