Népszabadság, 1996. október (54. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-05 / 233. szám

A FRADI ÉS A NÉP Az Üllői úti pálya - ahonnan nem szállhat el repülőn a tulajdonos Néhány hete könnybe borult a Ferenc­város. Novák Dezső, a futballcsapat si­keredzője sírva mondott le tisztéről, az elnökség tagjai közül többen könnyez­tek, amikor be kellett látniuk, hogy a szurkolók által vérig sértett ősfradista trénert nem képesek maradásra bírni. Aranyos Imre, aki válogatott játékos­ként érkezett, néhány meccs után zo­kogva távozott az Üllői útról, mert a közönség kikezdte. Nyilasi Tibor, aki korábban szintén játékosként és edző­ként is nyert bajnokságot ezzel a csa­pattal, nem nagyon jókedvűen emléke­zett arra, hogy gyerekkorukban az öl­tözőben sírtak, amikor megtudták, hogy kedvencük, Varga Zoltán elhagy­ta az országot. Az a Varga Zoltán, aki most, 28 év múltán 14-1-re nyert Nyi­lasi ellen, amikor az elnökség a Novák Dezsőt követelő edző személyéről sza­vazott. Ezt követően a sikeres szakosz­tály pályaedzőjét és gyúróját elbocsá­tották, a menedzser lemondott. Azt gondolhatnánk, most tombolnak csak az érzelmek igazán. De nem. Novák Dezső, mintha mi sem történt volna, a szakosztály élére állt, a korábban egé­szen megvadult szurkolók nem bánnak semmit, de úgy látják, visszafelé sült el az akciójuk, mert nem tudnak úgy ár­tani a vezetőknek, hogy a csapat ne lássa kárát, az ügyvezető elnök, Szívós István szerint viszont, a Fradinál a leg­nagyobb rendben vannak a dolgok. Szerintünk a helyzet csak most lett igazán izgalmas. Érdemes utánanézni, mi történt, mitől áradtak, mitől apad­tak a könnyek. Hogy mi lett a Fradi előző idénybeli csapatával, melyet máig siratnak a szurkolók, hová lett a sok száz millió forint, amit a Bajnokok Ligája előző idényében kerestek. Vá­laszt keresünk arra is, kié a Fradi. Akadt vezető, aki azt felelte, hogy a né­pé, valamint az ott sportoló 1200 em­beré, volt azonban az elnökségben olyan is, aki meg merte kockáztatni, hogy egy milliárdos pénzforgalmú cég­hez nem ártana egy tulajdonos. Simon Tibor, a Ferencváros egyik legjobb játékosa kínos helyzetbe ke­rült. Nyíltan és kevésbé nyíltan megfo­galmazódott, hogy köze van a szurko­lók lázadásához. A feltevésnek formai­lag mindenképpen van alapja. Novák lemondását kevéssel megelőzően ugyanis a Fradi-drukkerek úgyneve­zett kemény magja, a Il-es, a XVI-os szektor és a B-közép vezérszurkolói egymással egyeztetett nyílt levélben követelték az edző lemondását, s aka­ratuk nyomatékosítására a következő bajnoki meccsre tüntetést ígértek. A klub és a szakosztály vezetői közül né­­hányan, ezt megelőzendő, találkozót szerveztek a hangadó drukkerekkel. Simon Tibor vendéglője volt a helyszín, ami legkevesebb annyit jelenthet, hogy a játékosnak van kapcsolata ezzel a csoporttal, legalábbis eléri őket. Ő azonban a leghatározottabban marha­ságnak tartja a feltételezést, hogy neki köze volna ehhez az ügyhöz. Sőt ő volt az, aki mindig kiállt Novák mellett. A Stadler elleni meccs után például egy szurkoló hosszú másodpercekig állt a buszajtóban szemtől szembe Novákkal, homloka az edző orrán, és csak áradt belőle a gyalázat, nem lehetett tudni, mikor fejeli le a mestert. Simon volt az, aki leszedte róla, de mint mondja, eb­ből is csak az lett, hogy persze, az ő ba­rátai. Nem tagadja, hogy sokan kedve­lik ebből a körből, de jóban van mással is, mindenkivel, egyetemi tanárral és kisgyerekkel egyaránt, mert ilyen a természete. Neki is megvan bőven a maga baja egyébként ezekkel a fiúkkal. A vendéglőjéből nem tilthatja ki őket, hisz fradisták, s ha normálisak, kedve­li is a társaságot, de sokszor elszállnak, vendégriasztóan viselkednek. Van neki bőven gondja a lakókkal is - az üzlet a Vígszínház mellett van -, de alighogy elsimít egyet, jön egy olyan este, mint az Olimpiakosz elleni továbbjutásé, amikor ünnepelni akarnak a fiúk, és persze, hova mennének?, hozzá, s ha kí­váncsi vagyok rá, mutathat egy pár száz számlát, ezek azok, amiket nem fi­zettek ki. Nem is fogják. S csak mernék őket nem kiszolgálni... A biliárdtermet pedig be is kellett zárnia, mert ott az­tán folyton balhéztak. Szóval, nem olyan felhőtlen ez a kapcsolat, és sze­rinte ez a kettes szektor, az állítólagos bajkeverőké, túl van misztifikálva. Amíg Som Lajos nem írt könyvet róluk, senkinek eszébe sem jutott, hogy ők va­lamiféle külön világ. Nem is az. Több szektor összefolyik azon a fronton. Ami pedig a Novák Dezső számára az egyik utolsó cseppet jelentő transzparenst il­leti, mely arra szólította fel, hogy taka­rodjon, szerinte nem a kemény mag függesztette ki, s egyébként éppen ő volt az, aki szólt a biztonságiak főnö­kének, hogy szedjék le. Simon azt gon­dolja, hogy Nováknak mégis jobb így. Nem kívánja senkinek, amit az edzőjé­nek 58 évesen ki kellett állnia a kispa­­don. Nem tagadja, hogy Nyilasi Tibort szerették volna edzőnek. Fiatalon az ő játékán nőttek fel, számukra ő volt a futballista, és Törőcsik és Pintér, akik azonban sajnos nem fradisták. Azt gondolták, hogy a két, kispad nélkül töltött év is jót tett Nyilasinak, felfű­­tötte, s persze féltek a számukra isme­retlen új embertől, Varga Zoltántól. Már nem félnek. Megkedvelték, Varga hátul, köztük ül a buszon, velük egy asztalnál eszik, tele van erővel, szóval, jó lesz vele. Hanem azért Simon Tibor ért vala­mit abból is, hogy miért vesztették el a fejüket a drukkerek. Szerinte a baj egyáltalán nem újkeletű. Már tavasszal is fáradtan, nehezen játszott a csapat, ha nyert is, sok örömet nem okozott a nézőknek. Aztán nyáron elment még néhány játékos, akit nagyon megsze­rettek az emberek. Zorán Kunticsot ő különösen sajnálja. (A szerb futballista körül heves viták robbantak ki. A klub menedzsere, Havasi Mihály azt állítot­ta, hogy teljesíthetetlen anyagi igényei voltak, azért nem tudták megtartani, a játékos viszont azt mondja, hogy kö­rülbelül tizedannyi pénzt kért, mint amennyi a nyilvánosság előtt elhang­zott. Kuntics már Cipruson játszik, Havasi Mihályt a vita kirobbanása után áthelyezték a labdarúgó-szakosz­tálytól, ő azonban ezt nem fogadta el, lemondott.) Tény: sokan mentek, sokan jöttek, hogy azután az ősz első fontos meccsein az új csapat szinte fel­tett kézzel veszítsen az MTK és a Göte­borg ellen, amit a Fradi-közönség soha nem bocsát meg. Ennek sajnos Novák Dezső itta meg a levét, pedig nem ezt érdemelte, de a Fradi az Fradi, itt ma­ximalista és kielégíthetetlen mindenki. Ez itt a szép, de néha pokoli. Bártfai Balázs konyhafőnök az egyik pesti vendéglőben, a Fradit vidékre, külföldre, mindenhová elkíséri, s része volt a petíció megfogalmazásában is. Kinn a pályán találkozunk. Azt mond­ja, nem tudják megérteni, elfogadni, hogy az előző szezonban volt egy jó csapatuk, keresett egy csomó pénzt, most pedig van egy unalmas csapatuk, még ha nyer is mostanság. Szerinte nem normális, hogy épp amikor min­den azt ígéri, hogy végre igazi foci lesz az Üllői úton, újra a szürkeségbe süllyed a csapat. Ezért csak felelnie kellene valakinek. Ő egyébként úgy gondolja, hogy az, aki csapata közön­ségének leglelkesebb részét csürhének nevezi, ne legyen edző. Meg kell érteni. Ez itt a Fradi. Novák Dezső e tekintetben is vitat­kozna a szurkolókkal, de nem szeretné feltépni a sebeket, már túltette magát ezen a szakításon. Amit azonban a csa­patról mondanak, nem igaz. A Fradi most is jó. Arra nem tud és nem is akar magya­rázatot adni, hogy mi baja volt vele a közönségnek, de tény, hogy nem enged­hette meg tovább magának, hogy el­szenvedje ezt a mocskolódást. Elismeri, ha tudja, hogy Kuntics 9-10 millióért maradna, harcolt volna érte, sajnálja, hogy így alakult. Buta­ságnak tartja viszont, hogy gyenge sze­replésről beszélnek. A csapat hét meccsen egyszer kapott ki, s az, hogy nem jutott túl a Bajnokok Ligája selej­tezőjén, természetes, hiszen a magyar bajnok lassan húsz éve elvérzik az első kanyarban, inkább az volt a csoda, hogy tavaly bejutottak a ligába, s nem kisebb bravúr, hogy most az UEFA- kupában kiverték az Olimpiakoszt. Sajnos az emberek nem képesek tudo­másul venni, hogy a Fradi nem tud ko­moly klasszist igazolni, mert még a ro­mán és bolgár éljátékosok árát is úgy felveri az a puszta tény, hogy létezik egy Sztojcskov vagy egy Hagi, hogy a közelükbe se férünk. A Fradi viszont igazolt nyolc hazai válogatott szintű futballistát, de ahhoz, hogy csapattá érjenek, idő kell, hiszen nem gépekről van szó, hanem emberekről. Volt egy sor sérülés is, de most már lassan rend­be jön mindenki, majd meglátják, min­den rendben lesz ebben a szezonban is. Simonnal egyébként a történtekről nem váltottak szót, miért is kellett vol­na? Megkérdeztem Novák Dezsőt, hogy ha ő a fejébe veszi, hogy Kuntics nélkül nem csinál csapatot, mit tehetett volna. Hivatkozhat-e arra, hogy az előző idényben kerestek vagy hatszázmillió forintot, hát legalább harmincat szán­janak erre a játékosra. A válasz megle­pő volt. Egyrészt tisztában van vele, hogy itt nem lehet Maradonákat venni, másrészt nem tudja, hogy mennyibe került Kuntics, hogy mennyit keresett, de azt sem tudja, hogy miként premi­zálták a játékosokat egy-egy meccs után, mert ezt a szerződésekben szabá­lyozták, ő pedig edzőként nem ismerte ezeket. A pénzhez nem volt köze. Annyit tud mondani, hogy aki végig­játszotta az általa irányított előző két idényt a Fradiban, és a legjobb kategó­riába volt sorolva, mert a prémium ka­tegóriánként más és más, bruttó tíz­millió forint körül kereshetett. Az iméntiekkel egybevágnak Simon sza­vai, aki szintén nem tudja, hogy a töb­bieknek milyen a szerződésük, mennyi pénzt kapnak. A saját anyagi ügyeiben csakis Havasi Mihállyal tárgyalt, s amikor átigazolások során segített já­tékosokat meggyőzni, akkor is mindig Havasi úrral együtt tárgyaltak. Úgy tudja, csak ha vita van, akkor dönt Szí­vós elnök úr. Más összefüggésben is az derült ki, hogy a Ferencvárosnál meglehetősen koncentráltak az információk. Sztáray Mihály, a Junior Vendéglá­tó-ipari Vállalat elnöke, az FTC labda­rúgó-szakosztályának elnökségi tagja például így emlékezik az edzőválasz­tásra: „Nagyon furcsa volt, hogy jóma­gam és még 6-8 elnökségi tag csak egy perccel az edzőválasztó gyűlés előtt tudtuk meg, hogy Varga Zoli a jelöltek között van. Ha előbb értesülünk róla, elkerülhető lett volna, hogy Nyilasi megalázó helyzetbe kerüljön. Különö­sen azok után éreztem magam furcsán, hogy a gyűlés elején az egyik elnökségi tag felállt és kijelentette, hogy Nyilasi áll a szurkolói megmozdulások hátte­rében, ő fúrta Novákot. Rögtön ezután én szólaltam fel, és megvédtem Nyila­sit.” Mindezek ismeretében okkal lehe­tünk kíváncsiak rá, miként és ki dönt a Fradiban? Ki határoz játékosok, edzők sorsáról, pénzről? Kié a Fradi? A legfontosabb döntéseket a labda­rúgó-szakosztály elnöksége hozza. En­nek mintegy háromnegyed része a leg­fontosabb szponzorok képviselőiből áll, ennek megfelelően némiképp kép­lékeny. Fábián László például még a Kordax embereként került az elnök­ségbe, a cég azonban mostanság nem ad pénzt, ő pedig már munkahelyet változtatott, így természetesen nem te­kinti magát elnökségi tagnak. Nem mondott le, ahogy a kinevezés sem volt különösebben formalizálva. Csak úgy elmaradt. Kelemen Iván, az említett Kordax első embere viszont továbbra is az elnökségben van, pedig nem fizet. Régebben viszont rengeteg pénzt adott. Tudván, hogy most nem járni hozzá a klub költségvetéséhez, visszafogottab­ban vesz részt a munkában, s biztos benne, hogy nemsokára, új vállalkozá­sai beindultával ismét segíthet a Fradi­nak. A szponzorok képviselői nem iga­zán rámenősek, örülnek, hogy segíthet­nek, s nem gondolják, hogy mert pénzt adnak, okuk lenne belebeszélni a csa­pat dolgaiba. A fontos döntéseket egy ötfős stáb hozza. Szívós István, az FTC ügyvezető elnöke, Deák László, a he­lyettese, Furulyás János, a szakosztály elnöke, Albert Flórián, az ő helyettese, és a menedzser, aki eddig Havasi Mi­hály volt, most Novák Dezső. Az elnök­ségi tagok közül a többieknél gyakrab­ban konzultálnak a volt Fradi-játéko­­sokkal, Gyetvai Lászlóval, Mátrai Sán­dorral, Mészáros Józseffel és Rudas Fe­renccel. Az elnökségi tagokkal beszélve, leg­fontosabb döntéshozókként Szívós doktort, a mindenkori menedzsert és Deák Lászlót találjuk. Kulcsszerepe van még Furulyás szakosztályelnök úr­nak, a vácszentlászlói Zöld Mező Tsz elnökének. (Szívós úgy emlékszik, hogy Varga neve Furulyásnál bukkant fel először, ő kérdezett rá telefonon, hogy vállalná-e...) Ha tehát Szívós István­nak és Deák Lászlónak teszem fel azt a kérdést, amit a fradisták eléggé kendő­zetlen egyszerűséggel úgy szoktak megfogalmazni, hogy hol a pénz?, hol a csapat?, autentikus válaszra számítha­tunk. íme: Mindenki azt gondolja, hogy a Fradi agyonkereste magát a Bajnokok Ligá­jában. Az előző évi költségvetésünkhöz képest valóban, a nemzetközi piac árai­hoz képest azonban nem. Sőt ott meg sem tudunk mozdulni. Nemrégiben a Barcelona elnöke kifejezetten baráti Vélemények az elnökségből Albert Flórián: Nincs baj, pláne káosz, minden rendben van. Furulyás János szakosztályelnök: A lelátón most nyugalom van, a jelenlegi helyzet a szolid szurkolóknak kedvez. A Fradi jövőjéről: közkereseti társasággá kellene alakulni. További szponzorokat kellene bevonni, akik, mivel ők finanszírozzák a csapatot, a tu­lajdonképpeni irányítást is ellátnák. A nyugati világban mindenütt így van. Gosztonyi András: A csapat ügyeibe szeretnénk valamennyire belelátni, de a lényeg nem ez, hanem az, hogy segíteni tudjunk. A szakmai vezetésben meg lehet bízni, abszo­lút korrektek. Gyetvai László: Nyilasi jó szakember, de nagy hibája, hogy nem lépett fel erélyesen a szurkolótáborral szemben. Márpedig ez most az egyik legfontosabb feladat: rendet te­remteni a szurkolók között. Kelemen Iván: Ez a mostani konstrukció hosszabb távon nem tartható. Nincs tulajdo­nosi szemlélet. Nem a vezetők hibájából. Ám egy gazdasági vállalkozás csakis az expan­zióra, a terjeszkedésre épülhet, puszta túlélési stratégiával komoly eredményt nem lehet elérni. Mészáros József: Én Varga Zoli mellett voltam, ugyanis Nyilasi egyszer már nemet mondott, amikor 1994-ben nem fogadta el a szerződéshosszabbítási ajánlatunkat. Kö­nyörögtünk neki, de nem vállalta az edzősködést. Az akkori viselkedése keserű szájízt hagyott maga után. Azzal is érveltem, hogy Tibi könnyen csüggedő ember, könnyen fel­adja, nekünk pedig, egy keményebb fiúra van szükségünk. Mátrai Sándor: Én eredetileg Nyilasira akartam szavazni, de Furulyás elnök úr hoz­zászólása Varga mellé állított. A Fradiba tényleg új szellem kell, ahhoz pedig új ember. Pomezsánszky György: Abban bízom, hogy Varga megválasztásával új időszak kez­dődik a Fradi életében. Erre már csak azért is nagy szükség van, mert Novák lemonda­­tása a demokrácia megcsúfolása volt. A közönség egy szűk csoportjának akciója azt bi­zonyítja, hogy a magyar labdarúgásban nincs etika. Kuntics ügyében pedig, ha az el­nökség nem kezdeményez vizsgálatot, magam megteszem. Sztáray Mihály: A történtek után feltétlenül szorgalmazni fogom, hogy az elnökség jogköre szélesedjen ki, és nagyobb beleszólásunk legyen az aktuális ügyekbe. Szívós: Nem hibáztunk, Deák: A pénz ott van a Simon: Néha a vendég­­nyugodtan alszunk számlánkon löm is veszélybe kerül 18 NÉPSZABADSÁG----------­­---------------------------------------------------------------­HÉTVÉGE ____________________________________________________________________________________________ 1996. október 5., szombat

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék