Népszabadság, 1996. október (54. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-02 / 230. szám

26 népszabadság SVÉDORSZÁG A semlegesség a legdrágább megoldás 62 ezer svéd katona vett részt az ENSZ békefenntartó akcióiban Sokféle védelmi, biztonságpoli­tikai szisztéma képzelhető el egy adott ország számára, ám - bár­milyen meglepő legyen is - a legdrágább megoldás valószínű­leg a semlegesség. Ha ugyanis nem áll fenn teljes egyetértés a nemzetközi közösség részéről (méghozzá nemcsak jelen idő­ben, hanem előre kiszámítható módon, igen hosszú távra) egy nemzet semlegességének elisme­réséről és tiszteletben tartásáról, akkor annak puszta deklarálása önmagában még semmit nem je­lent. A nagy kérdés, ki garantál­ja a vágyott semlegességet, s mi történik, ha valamelyik szom­szédos, netán távolabbi ország mégis támadásba lendül? Nem csoda, hogy manapság a legtöbb szakértő úgy véli: a semlegesség fényűzését csak az igazán gazdag államok enged­hetik meg maguknak. Jó példa erre - Ausztria és Svájc mellett - Svédország is. A hivatalosnak tekinthető stockholmi megfo­galmazás szerint „jelenleg Svédország maga vállal felelős­séget saját védelméért. Egyetlen más országnak sincs olyan kö­telezettsége, hogy megvédje, s Svédországnak sincs kötele­zettsége arra, hogy más nemze­teket védjen meg.” E kitételnek persze más a kicsengése most, a kelet-európai rendszerváltozás után, amikor a két katonai tömb hagyományos szembenál­lása kontinensünkön már a múlté, s remélhetőleg csupán elméletivé vált a veszély, hogy egy általános összecsapás nyo­mán belekeveredés veszélye fe­nyegesse a fegyveres konfliktu­sokból kimaradni igyekvőket. Ám tény, hogy a védelmi szempontból „önálló úton já­rás” anyagilag jókora terhet ró a svédekre. Az érvényben levő biztonságpolitikai alapelvek szerint a haderő kellően rugal­mas kell hogy legyen, el kell tudnia hárítani a váratlan, meglepetésszerű támadásokat is. Emellett változatlanul a so­­rozásos rendszer van érvény­ben, a férfiak 18 és 47 éves ko­ruk között számíthatnak alap­­kiképzésre, majd az időszakos behívásokra. Évente mintegy 55 ezer fiatal kerül a sorozóbizott­ságok elé. Közülük átlag 40 ez­ren kezdik meg szolgálatukat, melynek időtartama - csapat­testtől, képzettségüktől és szol­gálati helyüktől függően - hét és tizenhét hónap között mozog. Emellett 30-100 ezer, az alapki­képzésen már túlesett férfit is behívnak évente rövidebb, leg­feljebb néhány hetes tartalékos gyakorlatra. (Svédországban elismerik a katonai szolgálatot lelkiismereti okból megtagadó ifjak jogait: ők a polgári életben tölthetik le szolgálati idejüket.) A semlegesség svéd viszonyok között természetesen nem jelent egyoldalú, önként vállalt fegy­vermentességet. Noha a skandi­náv állam tradicionális békepo­litikáját követve minden lehet­séges nemzetközi fórumon kiáll a különböző leszerelési, fegyver­zetcsökkentési elképzelések mellett, ugyanakkor igen kor­szerű védelmi kapacitással és modern fegyvergyártó iparral rendelkezik - ami a sajátos föld­rajzi adottságokat ismerve ért­hető is. Az északi sarkkörön is túlnyúló ország gyéren lakott: területileg hazánknál vagy öt­ször nagyobb, ám a népesség­szám kilencmillió alatt marad. Majd 2700 kilométer partvonal felügyeletéről kell gondoskodni­uk; ez magyarázza a jól karban­tartott flotta fenntartását. Mellesleg, ha svéd ismerősök­kel beszélgetve kerül szóba a semlegesség kérdése, sokszor kacagás kíséri a magyarázatot. - Mi kiharcoltuk magunkat örök időkre! - tréfálkoznak előszere­tettel a viking idők késői leszár­mazottai, arra utalva, hogy a kö­zépkori Európa hadszínterein szinte nem volt olyan csetepaté, kezdve az örökösödési háborúk­tól egész a dinasztikus vagy lo­vagrendi hódításokig, melynek Svédország ne lett volna (hol győztes, hol vesztes) részese. Ez ma már a dicső vagy kevésbé di­cső, mindenesetre a történelmi múlt homályába vesző emlék. Stockholmnak gyakorlatilag a napóleoni korszaktól máig sike­rült megőrizni féltve őrzött sem­legességét. S ha valakinek mégis katonai jellegű babérokra fájna a foga, megvan azért a lehetőség, hogy kiélje ez irányú vágyait. Svéd­ország az elmúlt évtizedekben ugyanis az ENSZ békefenntartó akcióinak egyik legaktívabb résztvevője volt; nemzetközi vál­ságok egész sorában vállalta, hogy önkénteseket küld a kék­­sapkások közé. A stockholmi ki­mutatások szerint 62 ezernél több svéd katona indult a nem egyszer veszélyesnek bizonyuló tűzszünet-ellenőrzési vagy csa­pat-szétválasztási megbízatá­sokra a világ négy égtája felé. Szegő Gábor Nem mond-e ellent a hagyományos semlegesség alapelvének, hogy Svédország is csatlakozott a NATO békepartneri programjához? - tet­te fel a kérdést az elmúlt egy-két évben számos elemző. A kételyt csak növelte, hogy az előző, konzervatív kabinet idején elhangzott pár olyan nyilatkozat, amit - például a közeli partnernek tekintett balti államok esetleges orosz fenyegetettségére adandó válaszlehetőségek kapcsán - akár a semlegesség óvatos megkérdőjelezéseként is lehetett értelmezni. Az 1994-es kormányváltás óta megint egyértelmű kép alakult ki e té­ren. Lena Hjelm-Wallén külügyminiszter asszony nemcsak azt szögez­te le határozottan, minden félreértést eloszlatandó, hogy a békepart­nerségi részvétel semmilyen elmozdulást nem jelent a NATO-tagság irányába, hanem azt is nyomatékosan megismételte: Stockholm a nyu­gat-európai integráció katonai vetületének tekintett Nyugat-európai Unióban (NYEU) sem akar módosítani jelenlegi megfigyelői státusán. A SVÉD ERDŐK NAGYKÖVETE Iskolai tanulmányainkból talán még felsejlik néhány emlék a cellulóz rostokról és azok különböző felhasználási módjairól. Az SCA (Svéd Cellulózipari Rt.) megtestesíti mindazt, amit a fában lévő cellulózból elő lehet állítani. A svéd erdőkből származó nyersanyagra épülő SCA Európa egyik legnagyobb papír­ipari vállalata, amely 20 országban van jelen és 35 000 dolgozót foglalkoztat. A hullámkarton csomagolóanyagok, az író-nyomó papírok és a nagy nedvszí­vó képességű higiéniai termékek gyártása területén az SCA a piac meghatá­rozó szereplője. Magyarországon az SCA Csoport vállalatai között egyaránt találhatunk régi ismerőst és új jövevényt is. A vegyes vállalatok között úttörőként 1985-ben megalakult Mölnlycke (régi nevén Lancella) azóta is élen jár a mindenna­pok higiéniájában. A LIBERÓ pelenkák, LIBRESSE női higiéniai termékek, valamint a ZEWA háztartási tissue papírok jól ismertek a magyar családok körében. Az SCA Mölnlycke neve az egészségügyben is ismerősen cseng. A TENA inkontinencia betétek családja ma már nélkülözhetetlen gyógyá­szati segédeszköz, amely mind az egészségügyi intézményekben, mind az otthonokban megkönnyíti az ápolást és javítja a beteg emberek életminősé­gét. Az SCA Mölnlycke úttörő szerepet tölt be a magyar kórházak műtőiben, és sebészetein is modern, egyszerhasználatos műtéti termékeivel (KLINIDRAPE), és sebellátási kötözőrendszereivel (MEPORE, MEFIX). Az SCA Hygiene Paper által forgalmazott TORE higiéniai rendszerek a ven­déglátóipar és az intézmények mosdóinak higiénés színvonalát emelik, spe­ciális ipari törlőpapírjai pedig elsősorban a nyomdaipar és az autóipar szá­mára kínálnak gazdaságos megoldást. A SCA nemrégiben újabb beruházással gyarapította magyarországi jelenlé­tét: az SCA Packaging Közép-Európában elsőként hozott létre hazánkban gyártóegységet Nagykátán és Sárváron hullámkarton csomagolóanyag gyártására. SCA MÖLNLYCKE SCA HYGIENE PAPER SCA PACKAGING 61926 U 1996. október 2., szerda Magasan szálló svéd remények A Gripen vadászgép szempontjából Közép-Európa fontos piac lenne A ceremóniamester meg­könnyebbült mosollyal állt a kö­dös júniusi reggelen már vagy nyolcadszor a mikrofonhoz: - Hölgyeim és uraim - kezdte­­, őfelsége gépe több leszállási kí­sérlet után sikeresen földet ért. A nyirkos hidegben órák óta vá­rakozó vendégek hatalmas taps­sal fogadták XVI. Károly Gusz­távot és feleségét, immár semmi akadálya nem volt a satenasi Gripen-centrum megnyitásá­nak. Az F7-es légibázis már évekkel korábban megkezdte a felkészülést e napra. Mióta el­dőlt, hogy a svéd hadiipar büsz­kesége, a JAS-39 Gripen negye­dik generációs, több feladatú harci repülőgép először itt lép szolgálatba, mindenki e nyár­­eleji dátumra várt. Nem is hiába. A királyi láto­gatás végül sikeresnek bizo­nyult, a köd felszállt, a nap kisü­tött, az első Gripen-csoportot átvette a légierő. A királyi ebéd előtt megnyitották a Gripen­­centrumot is, ahol a pilótákat képezik át e típusra, délután pe­dig a gép már műrepült is a ki­­lencszáz meghívott gyönyörköd­tetésére. A magas rangú svéd re­pülőparancsnokok közölték a soknemzetiségű újságírósereg­gel: egy év múlva, 1997 júniusá­ra a Gripen hadrendbe állhat. Addigra elkészül a kétüléses ta­nulóváltozat is, s a gép export­képes lesz. Erre emelte poharát az ural­kodó is a bázis egyik hangárá­ban rendezett ebéden, amelyen nemcsak a svéd hadiipar, hadse­reg és légierő vezetői vettek részt, hanem hivatalosak voltak a reménybeli vásárló országok - Cseh-, Lengyel- és Magyaror­szág, valamint Chle - politiku­sai, katonai szakemberei és új­ságírói is. A tervezés időszakában, a nyolcvanas években nem volt túl fontos a gép eladása, az üz­let akkor is kifizetődőnek tűnt, ha csak a svéd légierő vásárol Gripent. A hidegháborús éra vége és a következő évtized eu­rópai gazdasági recessziója azonban a semleges Svédorszá­got sem hagyta érintetlenül: hadseregét elkezdték karcsúsí­tani, így az eredetileg tervezett Gripen-kontingensnek csak egy része talált gazdára otthon. Ke­vesebb annál, hogy a gépet jegyző Saab Military Aircraft fejlesztési befektetései megté­rüljenek. Létkérdéssé vált tehát az értékesítés. Az első próbálkozás sikeres­nek tűnt, Ausztria és Finnország jelentkezett vevőnek. Ám a kez­deti lelkesedés hamar alábbha­gyott, Helsinki visszalépett a vá­sárlástól, Bécs pedig elhalasz­totta a beszerzést. Tették ezt ak­kor, amikor a próbaüzem során jelentkeztek az első problémák. Miközben a programozók a hiba kijavításán dolgoztak, a Saab marketingszakértői az el­adási stratégiát tervezték. Az egyik lehetséges piacként a fris­sen függetlenné vált közép-eu­rópai országokat, köztük Ma­gyarországot jelölték meg, ahol a légierő javarészt korszerűtlen, drágán üzemeltethető orosz gé­pekkel repül. A Saab kezdettől tisztában volt azzal, hogy ezek­ben az országokban nemcsak a repülési paraméterek és a kato­nai alkalmazhatósági szempon­tok döntenek az utódtípus kivá­lasztásakor. Legalább igen fon­tos, hogy milyen fizetési konst­rukcióval lehet a gépeket meg­vásárolni. Mielőtt a gyár először tartott volna a kecskeméti kato­nai repülőtéren bemutatót a Gripennel, már a sajtóban nap­­viágot látott, hogy vásárlás ese­tén a Saab Magyarországot elő­retolt helyőrségként kezelné: itt lenne a gépek kelet-európai ja­vítóbázisa, hazai beszállítók gyártanának évről évre több és több részegységet és magyar ter­mékekkel fizethetnénk a Gripe­­nekért. - Ez az alkatrész a Dunai Re­pülőgépgyárban készült, ma­guknál - mutatta a művezető a magyar újságírócsoportnak a Gripen farokkúpjának egyik da­rabját a linköpingi üzemben. Illő tisztelettel vizsgáltuk egy ideig a vasdarabot, a svéd repülőgép­­ipar magyarországi terjeszkedé­sének bizonyítékát. Az alkatrész a komoly szándékot jelzi: Svéd­ország hajlandó lenne további befektetésekre, a labda azonban most nálunk van. Itthon kell ki­írni a gépbeszerzésről szóló ten­dert, amelyet a kormány 1997-re halasztott, előtte viszont ígéretet tett arra, hogy Gripent is meg­hívja a pályázatra. A halasztás után elkopni lát­szik a svéd helyzeti előny. Idő­közben amerikai és francia cé­gek is harcba szálltak a több mint egymilliárd dolláros üzle­tért. Magyarország pedig a NATO-ba készül, amelynek Svédország - a többi gyártóval ellentétben - nem tagja. Az amerikaiak és a franciák ezt ki is használják, mondván, csak a NATO-tagok képesek a szövet­ség igényeinek megfelelő harci eszközöket gyártani. A svédek válasza erre az, hogy a Gripen kifejlesztésében részt vett az egyik meghatározó NATO-tag legnagyobb hadiipari cége, a British Aerospace, amelyik iga­zán tudja, milyen elvárásoknak kell megfelelnie egy vadászgép­nek. Erre a versenytársak azt fe­lelik, hogy a Gripent gyakorlati­lag még ki sem próbálták, a svéd légierőn kívül másutt nem hasz­nálják, ott sem állították még hadrendbe, harci tapasztalata egyáltalán nincsen. A Saab szak­emberei viszont arra hívják fel a figyelmet - anélkül, hogy kriti­zálnák a versenytársak gépeit -, hogy a Gripen az egyetlen a szó­ba jöhető jelöltek közül, ame­lyik a vadászgépek negyedik ge­nerációját képviseli, ellentétben a többiekkel, amelyek már túl­jutottak gyártási periódusuk fe­lén. Lehet persze, hogy a magyar döntés megszületésekor már a Gripen sem lesz a repülőipar legfrissebb fejlesztése. A svéd gyártók és versenytársaik mégis abban bíznak, hogy Közép- Európa hadseregei huzamosabb ideig nem működhetnek nagy hadiipari beruházások nélkül, s ezért ugrásra készen állnak. A Saab irodát nyitott Budapesten, amely majd a géppel együtt ér­kező svéd beruházásokat is koordinálná. A Gripen pedig szeptemberben ismét bemutat­kozott Kecskeméten katonai szakemberek előtt. Vele együtt újra magasan szállnak a Magyarországhoz fű­zött svéd remények is. Matyuc Péter A légi támaszponton felsorakoznak a legkorszerűbb Gripenek Gépmadarak légi balettje Úgy tűnik, hogy a British Aero­­space-szel (BAA) való együttmű­ködés meghozza a Saabnak a vár­va várt üzletet. Az angliai Famn­­borough-ban rendezett szeptem­beri repülőgép-kiállításon és -vá­sáron tartott légibemutató után újabb országok érdeklődtek Gri­pen vásárlása iránt. Brit források szerint Omán, Brazília és Dél-Af­­rika foglalkozik a gondolattal, hogy JAS-39-sel frissítse fel elö­regedett gépparkját. Omán érdek­lődése minden valószínűség sze­rint a Saab és a BAe közt fennálló együttműködés eredménye, mivel Svédország korlátozó fegyverke­reskedelmi politikája miatt egye­dül nem nyitott volna a Közel-Ke­let felé. Nagy-Britanniának azon­ban Omán fontos, régi katonai piaca. Igaz, ha e kis ország való­ban elhatározza magát, hogy Gri­pent vásárol, komoly dilemma elé állítja az Öböl-térségben óvatos diplomáciát folytató svéd kabine­tet. Brazíliával is ellentmondásos a helyzet. A Saab vezérigazgatója, Bengt Halse azonban úgy véli, hogy mire konkrét megrendelésre kerül sor, addigra a kérdéses pár ország egészen más megvilágítás­ba kerülhet. Erre jó példa Dél-Af­­rika, ahová tíz éve még egyáltalán nem volt szabad hadianyagot ex­portálni Svédországból. Mára azonban a körülmények teljesen megváltoztak. A Közel-Keleten, Ázsiában és Dél-Amerikában tucatnyi or­szágban folyik jelenleg a JAS-39 eladási kampánya. A szakértők szerint a világon pillanatnyilag mintegy 1500 harci repülőgépre van piac a Gripen osztályában. Ebből a Saab-BAe duó legalább 250 darabra akar megrendelést - írják svéd lapok.

Next