Népszabadság, 1996. október (54. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-02 / 230. szám
26 népszabadság SVÉDORSZÁG A semlegesség a legdrágább megoldás 62 ezer svéd katona vett részt az ENSZ békefenntartó akcióiban Sokféle védelmi, biztonságpolitikai szisztéma képzelhető el egy adott ország számára, ám - bármilyen meglepő legyen is - a legdrágább megoldás valószínűleg a semlegesség. Ha ugyanis nem áll fenn teljes egyetértés a nemzetközi közösség részéről (méghozzá nemcsak jelen időben, hanem előre kiszámítható módon, igen hosszú távra) egy nemzet semlegességének elismeréséről és tiszteletben tartásáról, akkor annak puszta deklarálása önmagában még semmit nem jelent. A nagy kérdés, ki garantálja a vágyott semlegességet, s mi történik, ha valamelyik szomszédos, netán távolabbi ország mégis támadásba lendül? Nem csoda, hogy manapság a legtöbb szakértő úgy véli: a semlegesség fényűzését csak az igazán gazdag államok engedhetik meg maguknak. Jó példa erre - Ausztria és Svájc mellett - Svédország is. A hivatalosnak tekinthető stockholmi megfogalmazás szerint „jelenleg Svédország maga vállal felelősséget saját védelméért. Egyetlen más országnak sincs olyan kötelezettsége, hogy megvédje, s Svédországnak sincs kötelezettsége arra, hogy más nemzeteket védjen meg.” E kitételnek persze más a kicsengése most, a kelet-európai rendszerváltozás után, amikor a két katonai tömb hagyományos szembenállása kontinensünkön már a múlté, s remélhetőleg csupán elméletivé vált a veszély, hogy egy általános összecsapás nyomán belekeveredés veszélye fenyegesse a fegyveres konfliktusokból kimaradni igyekvőket. Ám tény, hogy a védelmi szempontból „önálló úton járás” anyagilag jókora terhet ró a svédekre. Az érvényben levő biztonságpolitikai alapelvek szerint a haderő kellően rugalmas kell hogy legyen, el kell tudnia hárítani a váratlan, meglepetésszerű támadásokat is. Emellett változatlanul a sorozásos rendszer van érvényben, a férfiak 18 és 47 éves koruk között számíthatnak alapkiképzésre, majd az időszakos behívásokra. Évente mintegy 55 ezer fiatal kerül a sorozóbizottságok elé. Közülük átlag 40 ezren kezdik meg szolgálatukat, melynek időtartama - csapattesttől, képzettségüktől és szolgálati helyüktől függően - hét és tizenhét hónap között mozog. Emellett 30-100 ezer, az alapkiképzésen már túlesett férfit is behívnak évente rövidebb, legfeljebb néhány hetes tartalékos gyakorlatra. (Svédországban elismerik a katonai szolgálatot lelkiismereti okból megtagadó ifjak jogait: ők a polgári életben tölthetik le szolgálati idejüket.) A semlegesség svéd viszonyok között természetesen nem jelent egyoldalú, önként vállalt fegyvermentességet. Noha a skandináv állam tradicionális békepolitikáját követve minden lehetséges nemzetközi fórumon kiáll a különböző leszerelési, fegyverzetcsökkentési elképzelések mellett, ugyanakkor igen korszerű védelmi kapacitással és modern fegyvergyártó iparral rendelkezik - ami a sajátos földrajzi adottságokat ismerve érthető is. Az északi sarkkörön is túlnyúló ország gyéren lakott: területileg hazánknál vagy ötször nagyobb, ám a népességszám kilencmillió alatt marad. Majd 2700 kilométer partvonal felügyeletéről kell gondoskodniuk; ez magyarázza a jól karbantartott flotta fenntartását. Mellesleg, ha svéd ismerősökkel beszélgetve kerül szóba a semlegesség kérdése, sokszor kacagás kíséri a magyarázatot. - Mi kiharcoltuk magunkat örök időkre! - tréfálkoznak előszeretettel a viking idők késői leszármazottai, arra utalva, hogy a középkori Európa hadszínterein szinte nem volt olyan csetepaté, kezdve az örökösödési háborúktól egész a dinasztikus vagy lovagrendi hódításokig, melynek Svédország ne lett volna (hol győztes, hol vesztes) részese. Ez ma már a dicső vagy kevésbé dicső, mindenesetre a történelmi múlt homályába vesző emlék. Stockholmnak gyakorlatilag a napóleoni korszaktól máig sikerült megőrizni féltve őrzött semlegességét. S ha valakinek mégis katonai jellegű babérokra fájna a foga, megvan azért a lehetőség, hogy kiélje ez irányú vágyait. Svédország az elmúlt évtizedekben ugyanis az ENSZ békefenntartó akcióinak egyik legaktívabb résztvevője volt; nemzetközi válságok egész sorában vállalta, hogy önkénteseket küld a kéksapkások közé. A stockholmi kimutatások szerint 62 ezernél több svéd katona indult a nem egyszer veszélyesnek bizonyuló tűzszünet-ellenőrzési vagy csapat-szétválasztási megbízatásokra a világ négy égtája felé. Szegő Gábor Nem mond-e ellent a hagyományos semlegesség alapelvének, hogy Svédország is csatlakozott a NATO békepartneri programjához? - tette fel a kérdést az elmúlt egy-két évben számos elemző. A kételyt csak növelte, hogy az előző, konzervatív kabinet idején elhangzott pár olyan nyilatkozat, amit - például a közeli partnernek tekintett balti államok esetleges orosz fenyegetettségére adandó válaszlehetőségek kapcsán - akár a semlegesség óvatos megkérdőjelezéseként is lehetett értelmezni. Az 1994-es kormányváltás óta megint egyértelmű kép alakult ki e téren. Lena Hjelm-Wallén külügyminiszter asszony nemcsak azt szögezte le határozottan, minden félreértést eloszlatandó, hogy a békepartnerségi részvétel semmilyen elmozdulást nem jelent a NATO-tagság irányába, hanem azt is nyomatékosan megismételte: Stockholm a nyugat-európai integráció katonai vetületének tekintett Nyugat-európai Unióban (NYEU) sem akar módosítani jelenlegi megfigyelői státusán. A SVÉD ERDŐK NAGYKÖVETE Iskolai tanulmányainkból talán még felsejlik néhány emlék a cellulóz rostokról és azok különböző felhasználási módjairól. Az SCA (Svéd Cellulózipari Rt.) megtestesíti mindazt, amit a fában lévő cellulózból elő lehet állítani. A svéd erdőkből származó nyersanyagra épülő SCA Európa egyik legnagyobb papíripari vállalata, amely 20 országban van jelen és 35 000 dolgozót foglalkoztat. A hullámkarton csomagolóanyagok, az író-nyomó papírok és a nagy nedvszívó képességű higiéniai termékek gyártása területén az SCA a piac meghatározó szereplője. Magyarországon az SCA Csoport vállalatai között egyaránt találhatunk régi ismerőst és új jövevényt is. A vegyes vállalatok között úttörőként 1985-ben megalakult Mölnlycke (régi nevén Lancella) azóta is élen jár a mindennapok higiéniájában. A LIBERÓ pelenkák, LIBRESSE női higiéniai termékek, valamint a ZEWA háztartási tissue papírok jól ismertek a magyar családok körében. Az SCA Mölnlycke neve az egészségügyben is ismerősen cseng. A TENA inkontinencia betétek családja ma már nélkülözhetetlen gyógyászati segédeszköz, amely mind az egészségügyi intézményekben, mind az otthonokban megkönnyíti az ápolást és javítja a beteg emberek életminőségét. Az SCA Mölnlycke úttörő szerepet tölt be a magyar kórházak műtőiben, és sebészetein is modern, egyszerhasználatos műtéti termékeivel (KLINIDRAPE), és sebellátási kötözőrendszereivel (MEPORE, MEFIX). Az SCA Hygiene Paper által forgalmazott TORE higiéniai rendszerek a vendéglátóipar és az intézmények mosdóinak higiénés színvonalát emelik, speciális ipari törlőpapírjai pedig elsősorban a nyomdaipar és az autóipar számára kínálnak gazdaságos megoldást. A SCA nemrégiben újabb beruházással gyarapította magyarországi jelenlétét: az SCA Packaging Közép-Európában elsőként hozott létre hazánkban gyártóegységet Nagykátán és Sárváron hullámkarton csomagolóanyag gyártására. SCA MÖLNLYCKE SCA HYGIENE PAPER SCA PACKAGING 61926 U 1996. október 2., szerda Magasan szálló svéd remények A Gripen vadászgép szempontjából Közép-Európa fontos piac lenne A ceremóniamester megkönnyebbült mosollyal állt a ködös júniusi reggelen már vagy nyolcadszor a mikrofonhoz: - Hölgyeim és uraim - kezdte, őfelsége gépe több leszállási kísérlet után sikeresen földet ért. A nyirkos hidegben órák óta várakozó vendégek hatalmas tapssal fogadták XVI. Károly Gusztávot és feleségét, immár semmi akadálya nem volt a satenasi Gripen-centrum megnyitásának. Az F7-es légibázis már évekkel korábban megkezdte a felkészülést e napra. Mióta eldőlt, hogy a svéd hadiipar büszkesége, a JAS-39 Gripen negyedik generációs, több feladatú harci repülőgép először itt lép szolgálatba, mindenki e nyáreleji dátumra várt. Nem is hiába. A királyi látogatás végül sikeresnek bizonyult, a köd felszállt, a nap kisütött, az első Gripen-csoportot átvette a légierő. A királyi ebéd előtt megnyitották a Gripencentrumot is, ahol a pilótákat képezik át e típusra, délután pedig a gép már műrepült is a kilencszáz meghívott gyönyörködtetésére. A magas rangú svéd repülőparancsnokok közölték a soknemzetiségű újságírósereggel: egy év múlva, 1997 júniusára a Gripen hadrendbe állhat. Addigra elkészül a kétüléses tanulóváltozat is, s a gép exportképes lesz. Erre emelte poharát az uralkodó is a bázis egyik hangárában rendezett ebéden, amelyen nemcsak a svéd hadiipar, hadsereg és légierő vezetői vettek részt, hanem hivatalosak voltak a reménybeli vásárló országok - Cseh-, Lengyel- és Magyarország, valamint Chle - politikusai, katonai szakemberei és újságírói is. A tervezés időszakában, a nyolcvanas években nem volt túl fontos a gép eladása, az üzlet akkor is kifizetődőnek tűnt, ha csak a svéd légierő vásárol Gripent. A hidegháborús éra vége és a következő évtized európai gazdasági recessziója azonban a semleges Svédországot sem hagyta érintetlenül: hadseregét elkezdték karcsúsítani, így az eredetileg tervezett Gripen-kontingensnek csak egy része talált gazdára otthon. Kevesebb annál, hogy a gépet jegyző Saab Military Aircraft fejlesztési befektetései megtérüljenek. Létkérdéssé vált tehát az értékesítés. Az első próbálkozás sikeresnek tűnt, Ausztria és Finnország jelentkezett vevőnek. Ám a kezdeti lelkesedés hamar alábbhagyott, Helsinki visszalépett a vásárlástól, Bécs pedig elhalasztotta a beszerzést. Tették ezt akkor, amikor a próbaüzem során jelentkeztek az első problémák. Miközben a programozók a hiba kijavításán dolgoztak, a Saab marketingszakértői az eladási stratégiát tervezték. Az egyik lehetséges piacként a frissen függetlenné vált közép-európai országokat, köztük Magyarországot jelölték meg, ahol a légierő javarészt korszerűtlen, drágán üzemeltethető orosz gépekkel repül. A Saab kezdettől tisztában volt azzal, hogy ezekben az országokban nemcsak a repülési paraméterek és a katonai alkalmazhatósági szempontok döntenek az utódtípus kiválasztásakor. Legalább igen fontos, hogy milyen fizetési konstrukcióval lehet a gépeket megvásárolni. Mielőtt a gyár először tartott volna a kecskeméti katonai repülőtéren bemutatót a Gripennel, már a sajtóban napviágot látott, hogy vásárlás esetén a Saab Magyarországot előretolt helyőrségként kezelné: itt lenne a gépek kelet-európai javítóbázisa, hazai beszállítók gyártanának évről évre több és több részegységet és magyar termékekkel fizethetnénk a Gripenekért. - Ez az alkatrész a Dunai Repülőgépgyárban készült, maguknál - mutatta a művezető a magyar újságírócsoportnak a Gripen farokkúpjának egyik darabját a linköpingi üzemben. Illő tisztelettel vizsgáltuk egy ideig a vasdarabot, a svéd repülőgépipar magyarországi terjeszkedésének bizonyítékát. Az alkatrész a komoly szándékot jelzi: Svédország hajlandó lenne további befektetésekre, a labda azonban most nálunk van. Itthon kell kiírni a gépbeszerzésről szóló tendert, amelyet a kormány 1997-re halasztott, előtte viszont ígéretet tett arra, hogy Gripent is meghívja a pályázatra. A halasztás után elkopni látszik a svéd helyzeti előny. Időközben amerikai és francia cégek is harcba szálltak a több mint egymilliárd dolláros üzletért. Magyarország pedig a NATO-ba készül, amelynek Svédország - a többi gyártóval ellentétben - nem tagja. Az amerikaiak és a franciák ezt ki is használják, mondván, csak a NATO-tagok képesek a szövetség igényeinek megfelelő harci eszközöket gyártani. A svédek válasza erre az, hogy a Gripen kifejlesztésében részt vett az egyik meghatározó NATO-tag legnagyobb hadiipari cége, a British Aerospace, amelyik igazán tudja, milyen elvárásoknak kell megfelelnie egy vadászgépnek. Erre a versenytársak azt felelik, hogy a Gripent gyakorlatilag még ki sem próbálták, a svéd légierőn kívül másutt nem használják, ott sem állították még hadrendbe, harci tapasztalata egyáltalán nincsen. A Saab szakemberei viszont arra hívják fel a figyelmet - anélkül, hogy kritizálnák a versenytársak gépeit -, hogy a Gripen az egyetlen a szóba jöhető jelöltek közül, amelyik a vadászgépek negyedik generációját képviseli, ellentétben a többiekkel, amelyek már túljutottak gyártási periódusuk felén. Lehet persze, hogy a magyar döntés megszületésekor már a Gripen sem lesz a repülőipar legfrissebb fejlesztése. A svéd gyártók és versenytársaik mégis abban bíznak, hogy Közép- Európa hadseregei huzamosabb ideig nem működhetnek nagy hadiipari beruházások nélkül, s ezért ugrásra készen állnak. A Saab irodát nyitott Budapesten, amely majd a géppel együtt érkező svéd beruházásokat is koordinálná. A Gripen pedig szeptemberben ismét bemutatkozott Kecskeméten katonai szakemberek előtt. Vele együtt újra magasan szállnak a Magyarországhoz fűzött svéd remények is. Matyuc Péter A légi támaszponton felsorakoznak a legkorszerűbb Gripenek Gépmadarak légi balettje Úgy tűnik, hogy a British Aerospace-szel (BAA) való együttműködés meghozza a Saabnak a várva várt üzletet. Az angliai Famnborough-ban rendezett szeptemberi repülőgép-kiállításon és -vásáron tartott légibemutató után újabb országok érdeklődtek Gripen vásárlása iránt. Brit források szerint Omán, Brazília és Dél-Afrika foglalkozik a gondolattal, hogy JAS-39-sel frissítse fel elöregedett gépparkját. Omán érdeklődése minden valószínűség szerint a Saab és a BAe közt fennálló együttműködés eredménye, mivel Svédország korlátozó fegyverkereskedelmi politikája miatt egyedül nem nyitott volna a Közel-Kelet felé. Nagy-Britanniának azonban Omán fontos, régi katonai piaca. Igaz, ha e kis ország valóban elhatározza magát, hogy Gripent vásárol, komoly dilemma elé állítja az Öböl-térségben óvatos diplomáciát folytató svéd kabinetet. Brazíliával is ellentmondásos a helyzet. A Saab vezérigazgatója, Bengt Halse azonban úgy véli, hogy mire konkrét megrendelésre kerül sor, addigra a kérdéses pár ország egészen más megvilágításba kerülhet. Erre jó példa Dél-Afrika, ahová tíz éve még egyáltalán nem volt szabad hadianyagot exportálni Svédországból. Mára azonban a körülmények teljesen megváltoztak. A Közel-Keleten, Ázsiában és Dél-Amerikában tucatnyi országban folyik jelenleg a JAS-39 eladási kampánya. A szakértők szerint a világon pillanatnyilag mintegy 1500 harci repülőgépre van piac a Gripen osztályában. Ebből a Saab-BAe duó legalább 250 darabra akar megrendelést - írják svéd lapok.