Népszabadság, 1997. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-02 / 1. szám
1997. január 2., csütörtök KÜLPOLITIKA -ÁLLÁSPONT NÉPSZABADSÁG 3 ígéretek, aggodalmak az újévi beszédekben Romániában a változások, Ausztriában a kezdődő EU-elnöki periódus, Szerbiában a szankciók megszüntetése, Horvátországban az ország elmúlt évi katonai és diplomáciai sikerei, Lengyelországban a politikai, Oroszországban és Bulgáriában a nehéz gazdasági helyzet határozta meg az államfő újévi mondanivalóját. _________HÍRÖSSZEFOGLALÓNK_________ 1997 hosszú időre eldönti Románia sorsát - mondta rádiós és televíziós beszédében Emil Constantinescu román államfő. Úgy vélte, hogy míg 1996 gazdasági-társadalmi viszonylatban kedvezőtlen év volt, addig a politikában, az etnikum-, felekezet- és emberközi kapcsolatokban olyan előrelépés történt, amelyet egyik politikai erő sem sajátíthat ki magának. Hangsúlyozta, hogy gazdasági téren fájdalmas, de teljességgel szükséges időszak következik. A román elnök már az új év első napjaitól kezdve kegyetlen harcot hirdetett a nemzetgazdaságtól hatalmas összegeket elvonó korrupció, a maffiatípusú érdekszövetségek és a szervezett bűnözés ellen, illetve erőteljes offenzívát az ország európai és euroatlanti integrációja érdekében. Thomas Klestil osztrák elnök a rádióban elhangzott újévi köszöntőjében hangsúlyozta: az osztrákok, akik 1998-ban először veszik át a soros elnökséget az Európai Unióban, ötletgazdagságukkal, nyitottságukkal jelentősen befolyásolhatják Európa további sorsát, s főleg a környezetvédelmi politikában, szomszédaik megértése révén, a határokon átnyúló kitekintési képességükkel tehetnek sokat Európáért. A hosszabb betegség után hivatalosan először megszólaló Klestil azt ígérte, hogy ismét aktív elnök lesz. Ugyanakkor úgy vélte, hogy az osztrákok EU- tagságuk első két évében nem jutatták elég erőteljesen kifejezésre saját érdekeiket és elképzeléseiket. Klestil szerint a munkahelyek, a szociális rendszer és Ausztria nemzetközi versenyképességének megőrzése érdekében mélyreható reformokra van szükség, s az államnak és a politikának visszább kell vonulnia a gazdasági életből. Franz Vranitzky osztrák kancellár a legfontosabb, bár legnehezebb feladatnak Ausztriában és Európában a teljes foglalkoztatás biztosítását nevezte. Bizakodónak mutatkozott a tekintetben, hogy az utóbbi hetek heves belpolitikai vitái ellenére Ausztriában az idén nem kerül sor előrehozott parlamenti választásokra, s a koalíciós pártok együtt valósítják meg a jövőben is a közösen elhatározott reformokat. Szlobodan Milosevics szerb elnök szerint 1996-ot, a Jugoszlávia elleni ENSZ-szankciók feloldásának évét Szerbia jól használta ki, s a következő év a reformok esztendeje lesz. Újévi köszöntőjében a szerb elnök hangsúlyozta: a belső nehézségek ellenére növekedett a társadalmi össztermék értéke, emelkedtek keresetek, s csökkent a munkanélküliség. Ennek ellenére sok ember még mindig nehéz körülmények között él. Milosevics szerint az 1997-es évben Szerbia még nagyobb eredményeket fog elérni, s az országban megreformálják a tulajdonviszonyokat és a termelési szerkezetet. Az 1997-es év egyben a hatalmas befektetési tervek esztendeje lesz, s ezek a tervezetek meg fogják változtatni Szerbia arculatát - mondta. Az óesztendőnél jobb és sikeresebb lesz az 1997-es esztendő - jelentette ki Franjo Tudjman horvát elnök szilveszter éjszakáján az óévet búcsúztató zágrábiak szabadtéri ünnepségén, Jelacic téren. Az államfő a feleségével, valamint Zlatko Matesa miniszterelnök, a védelmi miniszter, a belügyminiszter és más kormánytisztviselők társaságában az ünneplő zágrábiakkal együtt köszöntötte az új évet a szabadtéri rendezvényen, amelyet 1989 óta most először rendezett meg a város vezetése. Tudjman kiemelte annak fontosságát, hogy az új évben Horvátország helyreállíthatja szuverenitását Vukovár és a horvát Duna mente felett, amely az utolsó olyan horvátországi terület, ahol még a szakadár szerbek gyakorolnak ellenőrzést. A közös jövő építésének még mindig a múlt a legfőbb akadálya - jelentette ki televíziós beszédében Aleksander Kwasniewski lengyel államfő. Kifejtette: Lengyelországnak évszázadok óta először nyílik lehetősége arra, hogy a nemzet biztonsága és függetlensége, valamint a demokrácia és a gazdaság fejlődése egy időben, s ne egymás rovására teljesedjék ki. Az ország előtt álló történelmileg rövid idő kihasználásának felelőssége mindenkit terhel, ez alatt véghez kell vinni az európai struktúrákhoz való csatlakozást, meg kell alkotni az új lengyel alkotmányt, gondoskodni kell a további magas gazdasági növekedésről, az állampolgárok biztonságáról, valamint a szomszédokkal ápolt baráti kapcsolatokról. Borisz Jelcin orosz elnök újévi tévébeszédében hitet tett amellett, hogy az 1997-es esztendő a nemzeti egyetértés és megbékeRÓMAI TUDÓSÍTÓNKTÓL „Nincs béke megbocsátás nélkül” - hangsúlyozta szokásos újévi üzenetében a pápa. II. János Pál erről beszélt az általa celebrált szerda délelőtti misén a Szentszékhez akkreditált nagykövetek jelenlétében. Ugyancsak a béke volt az alapgondolata az idei év első angelusának, melyet délben, a római Szent Péter téren összegyűlt több ezer ember előtt mondott el. II. János Pál úgy fogalmazott: megbocsátani nehéz, olykor lehetetlennek tűnő feladat, ám ez az egyetlen út a gyűlölet fél éve lesz országában. Köszönetet mondott az ország lakosságának, hogy támogatták a nyári elnökválasztáson, illetve szívműtétje kapcsán segítettek leküzdeni betegségét. Jelcin az élet jobbá és nyugodalmasabbá tételét nevezte a legfontosabb feladatának, hogy megszűnjenek a bér- és nyugdíjelmaradások és végre rend legyen az országban. Zselju Zselev bolgár államfő a televízióban sugárzott borúlátó újévi köszöntőjében bocsánatot kért honfitársaitól az ország „nyomorúságos állapotáért”. Mint mondta, szégyelli magát a politikai elit, a bolgár állam miatt, amely ilyen nyomorúságos létbe süllyesztette az országot. Zselev szerint a piacgazdaságra való bolgár áttérés megbukott, miközben a többi népnek sikerült. Az elnök a bolgár kommunistaellenes mozgalom megalapítója; mandátuma január 21-én jár le. Zselev a kudarcot az ország „rossz vezetésének” és az „elhibázott” alkotmányos rendnek tulajdonította. Az elmúlt hónapokban több alkalommal szorgalmazta az elnöki rendszer bevezetését, kiváltva ezzel a kormányt és a parlamentet uraló szocialista párt heves bírálatát, és a bosszú megfékezésére. Ennek érdekében arra szólította fel a hívőket és a nem hívőket, hogy a szeretet és a megbékélés gesztusával kezdjék az új évet. Szavait az egész világhoz, valamennyi néphez intézte, ám külön kitért a Belgrádban kialakult robbanásveszélyes helyzetre. A pápa a diplomaták előtt a politika felelősségéről beszélt a béke elérése érdekében. Hangsúlyozta: az egyház elítél minden háborúskodást. A fegyverek nem hozhatnak megoldást a népek problémáira. A béke a megbocsátással kezdődik - hangsúlyozta II. János Pál. A pápa elítélte a háborúskodást Vranitzky még nem mond le Pozsony integrálásáról MTI-JELENTÉS Franz Vranitzky osztrák kancellár szerint még nem dőlt el, hogy Szlovákia mikor csatlakozhat az Európai Unióhoz, hiszen - mint a politikus egy kedden megjelent nyilatkozatában fogalmazott - ebben még nem mondták ki a végső szót, s Vladimír Meciar szlovák kormányfő is részt vett a legutóbbi dublini EU-csúcson. A Der Standard osztrák független lapnak nyilatkozva a kancellár hozzátette: Dublinban Meciart mindenki éppen úgy kezelte, mint a többi csatlakozásra váró ország vezetőjét, Lengyelországét, Csehországét, Magyarországét és Szlovéniáét, amely országokat köztudomásúlag az első körbe várják. Vranitzky azt is elmondta: Helmut Kohl német kancellárral együtt ő is igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy Magyarország és Csehország belépésének időpontjában az osztrák-szlovák határról is eltolódjon az EU külső határa. A kancellár hozzátette: szlovák tárgyalópartnerei ellenben meglehetősen megnehezítik e feladat végrehajtását. Problematikus a viszony az Európai Bizottság és Szlovákia között Meciar rendszeresen arról panaszkodik, hogy Van den Broek, a bizottság „külügyminisztere” állandóan bírálja a szlovákiai viszonyokat, továbbá havonta lebunkózza őt. Vranitzky szerint sok szlovákiai törvény valóban nem felel meg az összeurópai szabályoknak, de ő továbbra is a párbeszéd politikájára törekszik, és nem akarja Szlovákiát elszigeteltségbe szorítani. Az osztrák politikus véleménye szerint ugyanígy ítéli meg a helyzetet a magyar fél is. Butrosz Gáli elbúcsúzott HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Butrosz Gáli, távozó ENSZ-főtitkár azt tartja legnagyobb kudarcának, hogy nem tudta megoldani a világszervezet költségvetési gondjait. Kedvezőnek tartotta ugyanakkor, hogy sikerült megőriznie a nemzetközi szervezet függetlenségét. Az ENSZ eddigi vezető tisztségviselője újságírók előtt nyilatkozva kijelentette: kész hozzájárulni a közelkeleti béke megteremtését szolgáló erőfeszítésekhez. Emlékeztetett rá, hogy 1977 óta a térség békéjének ügyét igyekezett szolgálni, és annak a meggyőződésének adott hangot a térségben „előbb vagy utóbb” létrejön a béke. A távozó ENSZ-főtitkár könyvet ír arról, hogy miképpen segítette tető alá hozni 1978-ban Camp David-i egyiptomi-izraeli megállapodást. Butrosz Gáli szerdán távozott végleg az ENSZ székhelyéről. Ugyancsak a világszervezet híre, hogy Costa Rica, Japán, Kenya, Portugália és Svédország szerdától kétéves időtartamra az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagja lett. A névsorrend hozta véletlennek köszönhetően az állandó tagságra áhítozó Japán lesz egyúttal január hónapban a testület soros elnöke - jelentette az AFP. A BT-nek tizenöt tagja van: a vétójoggal rendelkező öt állandó tag az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Nagy-Britannia és Franciaország. A tíz nem állandó tagot meghatározott szabályok szerint maximum kétéves időtartamra választja meg a közgyűlés. Minden évben öt nem állandó tagot „cserélnek le”. Eddig a BT bővítésére irányuló minden kísérlet meghiúsult. A tanács keddi ülésén egyébként megerősítette az Irakkal szembeni gazdasági szankciókat. Ez volt az első Irak-ellenes ENSZ-határozat azóta, hogy a világszervezet engedélyezte Bagdadnak a korlátozott menynyiségű olajeladásokat, hogy annak ellenértékéért élelmiszert és gyógyszert vásárolhasson a nélkülöző lakosságnak. A Tenget állítólag kórházban ápolják PEKINGI TUDÓSÍTÓNKTÓL A Teng Hsziao-ping egészségi állapota romlásáról és a küszöbönálló földrengésről szóló kósza hírek határozták meg az új év beköszöntét a kínai fővárosban. Csiang Cö-min kínai elnök eközben a vártnál keményebb hangú újévi beszédben utalt a „világbékét fenyegető, hegemonista országokra” (az USA-ra), és szólította fel a tajvani vezetést a pekingi követelések teljesítésére. Az Új Kína hírügynökség kategorikusan cáfolta, hogy Tenget, a kínai nyitáskorszak 92 éves meghirdetőjét állapota romlása miatt kórházba vitték volna. A Hongkongban megjelenő, január elsejei South China Morning Post a Teng-családhoz közeli forrásokra hivatkozva jelentette, hogy az idős embert hétfőn ápolói nem tudták felébreszteni, riasztották az ország vezetőit, és Tenget a pekingi 301. számú elitkórházba szállították. Teng több mint egy éve nem képes követni az államügyeket, tudata beszűkült, feltehetően Parkinson-kórban szenved, és csak folyékony táplálékot fogyaszt - írta a hongkongi lap. Néhány napja a pekingi városi kormányzat elnökhelyettese, Csang Bajfa azt mondja, Teng egészsége a körülményekhez mérten jó, de aligha tud ellátogatni idén júliusban Hongkongba, a visszatérés ünnepségeire. Pekingben a lakosság összekapcsolta a földrengéskutató intézet által is megerősített híreket a várható, kisebb földrengésről, valamint a Teng rossz állapotáról terjengő, meg nem erősített információkat. A kínai fővárosban megtették az előkészületeket az esetleges földmozgás következményeire. Szakemberek szerint, amennyire ez megjósolható, ha lesz, csak kisebb, négyes erősségű rengés várható. Ilyet a város építményei kibírnak. - Ha változás következik be a dinasztiákban, valaki fontos személyiség meghal, a kínai hiedelem szerint ezt természeti csapások kísérik - mondta Vang Suo regényíró. Orosz diplomatát vertek meg Amerikában MTI-JELENTÉS Diplomáciai feszültség keletkezett az óév végén Moszkva és Washington között. Az orosz külügyminisztérium tiltakozást jelentett be az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének ügyvivőjénél egy orosz diplomata New York-i bántalmazása miatt. Az eset még vasárnap történt Borisz Ohnoszovval, Oroszország állandó ENSZ-képviseletének első titkárával. New Yorkban a rendőrök kirángatták járművéből és diplomataigazolványának felmutatása ellenére súlyosan bántalmazták: összetörték a szemüvegét, szétszaggatták a ruháját, majd bilincsbe verve a rendőrőrsre vitték, ahol fél órán át fogva tartották. Az eset miatt bekérették kedden az orosz külügyminisztériumba az amerikai nagykövetség ügyvivőjét, akivel a tiltakozás mellett közölték: Moszkva hivatalos bocsánatkérést követel. Az utolsó békeév Tegnap megkezdődött az utolsó békeév. A nagy háborúk kitörését megelőző esztendőket szokás így nevezni, én azonban nem a legrosszabbtól tartva mondom a béke utolsó esztendejének 1997-et. Inkább az időhöz való viszony tekintetében. Az változik meg majd radikálisan 1998-tól. De az idén talán még nem. Ezer éve is így volt. 997 az esztendő, amikor István Géza örökébe lép. Még nincs ezredforduló, nem érkezik meg a korona II. Szilveszter pápától. Egyszerű, prózai esztendő, amelyben elkezdődhet az uralkodás. Azután - minden bizonnyal nem függetlenül az ezres szám bűvöletétől - drámaian felgyorsultak az események. A magyarság világot cserélt. 997-ben ezt még legfeljebb csak sejteni lehetett. Ez egy ilyen esztendő, ilyen szám. Még nyugodt, de már érződik rajta a közeli kerek szám mágikus hatása. Ezer évet átlapozva, nagyon hasonló fejezethez érkezünk. Nemhogy 2000, de már 98, a választások éve is azt fogja sugallani, hogy egy év tízet, húszat jelent valójában. Azt kell majd gondolnunk, hogy azok a pártok, melyek akkor nyernek, nem egy ciklusra kerülnek a hatalomba, ők fogják nagy valószínűséggel a NATO-hoz, talán az Európai Unióhoz kapcsolni az országot, ők építik ki az új hatalmi szerkezeteket, és nem valószínű, hogy egyhamar kikerülnek belőlük. Szinte megmosolyogtató az analógia az ezer évvel ezelőtti helyzettel. Sajátos viszont az a szituáció, hogy a mostani két legerősebb ellenzéki párt nem volt még hatalmon. (A kisgazdákra ez azzal a megszorítással igaz, hogy ebben az összetételben nem kormányoztak még.) Egy harmadik ellenzéki ciklus valószínűleg szétzilálja, demoralizálja őket. Ez a helyzet tovább növeli a feszültséget. Nemcsak az ezredforduló közelsége, de ez a sokszoros tétű választás is azt szuggerálja, hogy a következő esztendő sorsfordító lesz az ország életében. Pedig lehet, hogy csak a pártok számára lesz az. De ezt ebben az évben, és annak is talán csak az elején mondhatjuk ki utoljára, később már aligha hiszi el bárki is. Akkor sem, ha igaz. Ezeréves párhuzamokkal és a jelenkori történelem szenvedélyeivel kell megküzdenünk, ha nem elégszünk meg azzal, hogy leszögezzük, ez az utolsó békeév, ami után egy jó ideig mindent csakis a világ egésze, a földkerekség végzete és a nemzet sorsa szempontjából tekinthetünk. Ha szeretnénk, hogy még ezekben az időkben is meghalljuk a metronóm megnyugtatóan egyenletes ütéseit, akkor a száz évvel ezelőtti magyar parlament csupa ismerős fordulatával maga a vigasz. 1897 januárjának első napjaiban a költségvetést tárgyalják. Horánszky Nándor, az ellenzéki nemzeti párt nevében kijelenti: „Az ország viszonyai 1867 óta olyan szerencsétlen viszonyok között nem voltak, mint ma, midőn az anyagi kizsákmányolásnak, a politikai üldözésnek, a törvényen kívüli állapotnak, és a korhadt parlamenti viszonyoknak számos napjait éljük.” Kossuth Ferenc, az ellenzéki függetlenségi és 48-as párt nevében védővámokat követel a hazai iparnak, mezőgazdaságnak, amelyet a túlzottan liberális kormánypolitika kiszolgáltat a nagy külföldi cégekkel való reménytelen versenynek. Másfelől értetlenségének ad hangot: „Aggodalmat szül bennünk a nyugdíjak folyamatos emelkedése. Már nyolcmillió 350 ezer forintra rúgnak évenként. Minduntalan egészen egészséges emberek nyugdíjaztatnak, az isten tudja, mi okból.” (A költségvetés összes kiadása 475,3 millió forint volt.) A pénzügyminiszter és a miniszterelnök válaszként úgy nyilatkozik, hogy az ellenzéknek az a dolga, hogy ellenkezzék, de a valóság az, hogy évek óta nem volt az országnak olyan kiegyensúlyozott költségvetése, mint az 1897- es, ezt a világ legbefolyásosabb pénzügyi körei is megerősítik. Az ellenzéki urak meggyőződhetnek róla. S milyen ismerős, amikor az első világháború utáni magyar parlamentben visszatérően az elmúlt negyven év - a kiegyezéstől az első háború végéig - bűneinek tudták be a leküzdhetetlennek látszó bajok többségét! Megnyugodhatunk: a folyamatosság itt a főszabály, így az ennek jegyében zajló 1997-es esztendő még nagyon is ismerős lesz. Olyan, mint az előtte voltak legtöbbje. Azután? Lehetetlen kiszámítani azt, hogy mi történik majd az ezredforduló mágikus vonzásában, amikor mindenki egy kicsit több akar majd lenni, mint a sorsa. Polgárok, nemzetek, földrészek egyaránt. Jó előre szólok, már azon óriási viták lesznek, hogy mikor is kezdődik a harmadik évezred. Akkor, amikor a csillagászok és a pontosság emberei mondják, 2001. január 1-jén, vagy 2000 első napján. Már csak erre a majdani vitára gondolva is, becsüljük meg ezt a még prózainak ígérkező új esztendőt, amelyről egészen nyugodtan elmondhatjuk: tegnap kezdődött. Nagy N. Péter Is keret nélkül Eltörölték a valutakeretet, januártól mindenki annyi külföldi pénzt vehet, amennyi a zsebébe fér. Ezzel feleslegessé válik egy jellegzetesen kelet-közép-európai banki termék, a devizaszámla. Normális országban eddig sem vezettek idegen pénzben számlát. Csak akkor váltanak az emberek külföldi pénzt, amikor szükségük van rá indulás előtt. A svájci frankban, dollárban, márkában - itthon nyíltan és külföldön itthon - vezetett számlák nálunk azért persze továbbra is megmaradnak (legfeljebb a korábbinál kicsit lassabban híznak). Vastartalékként, arra az esetre, ha mégiscsak történik valami meglepő, amikor jól jöhet néhány zöldhasú. Csak így érezzük magunkat biztonságban. Pedig most már - legalábbis ebben az értelemben - mi is normális ország leszünk. Utazásra a hazai bankkártyák már egy éve használhatók, és ki hitte volna: tényleg elfogadják külföldön is őket. 1997-től még az is ráér a repülőtér előtt a bankba menni, aki idegenkedik tőlük vagy sajnálja a pénzt a kártyaköltségekre. A devizában lévő vagyon nem olvad az inflációval, de befektetésnek már régóta nem az igazi. A forint - ha nem annyival is, mint egy éve - még mindig többet hozhat. Ha pedig valaki a devizához ragaszkodik, nyár óta adhat kölcsönt Németországnak, finanszírozhatja az Egyesült Államokat, válhat a Royal Dutch vagy a Nestlé tulajdonosává, vehet külföldi államkötvényt, részvényt. Már csak egy dolog hiányzik: el kell hinnünk, hogy ez így is marad. Lenkei Gábor