Népszabadság, 1997. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-29 / 24. szám
1997. január 29., szerda ■ CIKKÜNK NYOMÁN Nemzeti jelleg és minőség Elgondolkoztató interjút közölt január 18-i számában a Népszabadság (Az egész világ egy kisebbség). Tompa Gábor, a Kolozsvári Magyar Színház igazgató-főrendezője válaszolt az újságíró kérdéseire. Az interjú néhány kijelentése személyesen érint (az a bizonyos marosvásárhelyi művészeti vezető én vagyok), kötelességem tehát a válaszadás. Vegyük szépen sorjában: 1. Tompa Gábor: „Számomra különösen fájdalmas kimondani, hogy néhai mesterem, Harag György egykor európai hírű marosvásárhelyi színházának szinte minden előadása a középszerűséggel, a nézhetőséggel küzd.” A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház magyar társulatának utolsó húsz-egynéhány premierjéből T. G. legjobb tudomásom szerint kettőt látott. Ugyanebben az időszakban a inkriminált színház a kisvárdai határon túli magyar színházak fesztiválján kétszer nyerte el a fesztivál nagydíját (Mesél a bécsi erdő, Nem félünk a farkastól). A mi művészünk, Ferenczy István nyerte ez időszakban a legjobb férfi alakítás díját (Ugató madár), a Nem félünk a farkastól 1995-ben pedig tulajdonképpen mindent megnyert ugyanott (a legjobb előadás, a legjobb rendezés: Mircea Cornisteanu, a legjobb férfi alakítás: Lohinszky Loránd, érdemes művész, a legjobb női alakítás: Farkas Ibolya, a legjobb női epizodista: Fodor Piroska. A két fődíjat és rengeteg egyéb díjat osztó zsűrikben Gerold László, Koltai Tamás, Nánai István...) Ugyanez az előadás a brassói Modern Dráma Fesztiválján (1995-ben) a legjobb román színházakkal versenyben a legjobb előadás díját nyerte el. Ebben a zsűriben kizárólag román anyanyelvű szakemberek ültek. 1996-ban a T. G. által is látott Az öreg hölgy látogatását több szakmai kitüntetés is érte. Labancz Klára díszlet- és ruhatervező megosztva nyerte 1995 egész román színjátszásának legjobb díszletéért járó díjat, az előadást beválogatták az év legjobb tizenkét romániai előadása közé, 1996 novemberében pedig az előadás rendezője a brassói Modern Dráma Fesztiválon nívódíjat kapott Victor Rebenciuc színészóriás mellett. Az 1995-ös zalaegerszegi szemlére is beválogatták a színház stúdiós előadását (Strindberg: Júlia kisasszony). Az egyszemélyes válogató zsűri Jancsó Miklós volt. Erről ennyit. 2. T. G.: „Egy alkalommal a marosvásárhelyi Népújságban az ottani színtársulat művészeti vezetőjétől megkérdezték, mit szól ahhoz az interjúhoz, amelyet a Románia Liberának adtam. Arról a kitételről van szó, amelyben hangoztattam: a magyar színházaknak elsődleges feladatuk, hogy értéket, jó minőséget teremtsenek, jó színházat csináljanak. Minden egyéb másodrendű. Ő erre azt válaszolta, nem hiszi, hogy ezt mondtam volna, mert ezek Funar szavai. Jó lenne persze - ezt már én teszem hozzá ha Funar a minőséget kérné számon a magyar színházi kultúrán. Kollégám válaszában azonban ki lehet mutatni azt a félelmi mechanizmust, gondolati önállótlanságot, amely nyomban működésbe jön, ha valaki eltér az »elvárásoktól«. Ő azt a formulát ismeri, hogy a színház fő feladata a magyar nyelv védelme, minden egyéb másodrendű. Nem nehéz ebben tetten érni a demagógiát, tudniillik, hogy ily módon bármely rossz előadás felmenthető a művészi felelősség alól, csupán azért, mert magyar nyelven hangzanak el a dialógusok. Bizonygassam, hogy a magyarságnak a színvonaltalansággal lehet a legtöbbet ártani?” S most lássuk a tényeket: íme egy részlet a Románia Liberóban közölt beszélgetésből: „Sajnos a romániai magyar színtársulatok, akárcsak az egész magyar kultúra, nagyon aktívan dolgoznak saját felszámolásukon, mert mindaddig, amíg úgy tartják és hirdetik, hogy szimbolikus (nemzeti, politikai, etnikai) intézmények, olyan mocsárba merülnek, amelyből nem tudnak kimászni. Nullává kezdenek válni. Semmilyen figyelmet nem szentelnek a művészi és szakmai minőségnek, ez a válság pedig a marosvásárhelyi színiiskola komoly hiányosságaival társul (ugyanez a veszély Kolozsváron is fennáll), ahol odajutottak, hogy nagyon sok közepes vagy nagyon gyenge színész ad elő, tanárkodik.” Az inkriminált válaszom ugyanott: „Én ezt a néhány mondatot emberi tévedésnek tartom, ami még megbocsátható. De politikai tévedésnek is, ami már kevésbé bocsánatos, és a többi romániai magyar színházakban dolgozó művészek munkájának a becsmérlését is tartalmazza, amit teljesen irreálisnak és megengedhetetlennek tartok. Nem is vagyok benne biztos, hogy ez Tompa Gábor nyilatkozata, szerintem ezek Funar szavai. Szembeállítani a nemzetit a minőséggel, divatos, de alattomos, alantas eljárás. Teljesen nyilvánvaló, hogy a nemzeti nem zárja ki az értéket, sőt. Szentül hiszem, hogy egy kisebbségi kultúrában kizárólag a nemzeti érték az, amely hosszú távon előremutat. Annak, ami európai kitekintésben is értékes lehet, annak elsősorban nemzeti gyökerei kell hogy legyenek, és ez hatványozottan érvényes egy vészhelyzetben működő kultúrában.” Persze tudom, voltak, vannak és lesznek közepes, esetleg gyenge előadásaink is. De vannak és lesznek nagyszerűek is. Mint mindenhol a világon. Lelkünk rajta. Egyébként igaza is lehetne T. G.-nek: ő egy nagyobb kultúra része akar lenni. Végső soron egy esős délután Csingiz Ajtmatov is elkezdett oroszul írni. De a Versenyló halálát még az anyanyelvén írta. Kirgizül: Kincses Elemér KULTÚRA MAGYAR TELEVÍZIÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG (MTV Rt.) A korszerű részvénytársaság pénzügyi, számviteli rendszerének bevezetéséhez, valamint a szükséges szerkezeti és szervezeti átalakítások véghezviteléhez gazdasági-pénzügyi főigazgatót keres. Szükséges feltételek: • közgazdasági egyetemi végzettség (pénzügy szak) • számviteli és pénzügyi tevékenységet folytató szervezeti egység vezetésére feljogosító szakképesítés • legalább 3 éves szakmai gyakorlat pénzügyi, gazdasági vezetőként részvénytársaságnál, illetve pénzintézetnél • pénzügyi, számviteli és adójogszabályok átfogó ismerete • pénzügyi menedzseri kvalitások, referenciák • médiaterületek esetleges ismerete • 30-55 év közötti életkor. Jelentkezési feltételek: • iskolai végzettségeket tanúsító dokumentumok másolata • részletes szakmai önéletrajz • 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvány. Jelentkezési határidő: 1997. február 15. A munkakör 1997. március 1-jétől betölthető. Bérezés megegyezés szerint. A munkaterület rövid, jellemző leírása: • a médiatörvényben foglalt átalakuláshoz kapcsolódó pénzügyi-gazdasági tevékenység irányítása • pénzügyi tervezés, az MTV Rt. foglalkoztatási és jövedelempolitikájával, fejlesztési politikájával kapcsolatos pénzügyi számítás • az MTV Rt. tevékenységével kapcsolatos pénzügyi döntések előkészítése • a gazdálkodással kapcsolatos jövedelmezőségi, likviditási, hatékonysági számítások elvégzése • kockázat elkerülésére, mérséklésére vonatkozó javaslatok kimunkálása • pénzforgalmi elszámolások rendjének kialakítása, karbantartása, ellenőrzése • az adókötelezettségekkel és a társadalombiztosítással kapcsolatos pénzügyi feladatok irányítása. A jelentkezéseket az alábbi címre kérjük: MTV Rt. elnöki titkárság 1054 Budapest, Szabadság tér 5-6. 70915 KJ NÉPSZABADSÁG \\ Béke, szeretet meg ilyesmi A The Broadway Musical Company Hair-előadásáról Aki azt hiszi - én azt hittem -, hogy New York az New York, és ha onnan érkezik egy társulat, hogy musicalt játsszon, akkor itt beindul minden, lesz zene, ének, tánc, színpadkép és profizmus, az kicsit kényelmetlenül érezte magát a The Broadway Musical Company Hair-előadása alatt. A harmadosztály New Yorkban is csak harmadosztály, Budapestre érve is legfeljebb másod. Kicsit becsapós a kompánia neve, a Broadway nem az, ahonnan jöttek, hanem ahová vágynak. Egy vagy kettő közülük kisebb szerepek erejéig el is juthat még oda, ha megfelelő mennyiségű énekes táncórát vesz, és akkor majd olyan segítőkkel dolgozhat, akiknek nem csak háromnegyed óra elteltével tűnik föl, hogy rosszul keverik a zenét, és az énekesekből alig lehet hallani valamit. Mindazonáltal nem szélhámosság az előadás, de nem is minőség. Néhány elfogadható hangú színész megnövesztette a haját, sőt a Bukowskit játszó Joseph Russo olyan tehetségesnek találtatott, hogy még haj sem kellett neki, adtak rá egy teljesen idétlen szőke Koncz Zsuzsa-frizurát. A tánctudás erős házibulista színvonalú, de ennyivel is át tudtak vergődni az előadáson. Vándorszínészek Európában. Sehol nem maradnak sokáig, a befektetés sem nagy, nincs díszlet, jelmeznek megteszi a saját szakadt gatya is, így aztán a bukás elmarad. Egyébként pedig a darab még félholt állapotában is érdekes. Nem azért, mert hiteles tudósítás volna a nyugtalan 1968- ról. A Hairnek annyi köze van a hippimozgalomhoz, amennyi a tévéreklámnak a boldog élethez. A zene leplezetlenül, néha már szemtelenül színpadi slágerparádé. Csodálatos azonban az érzék, ahogyan a szerzők rájöttek, hogy a hippiromantika voltaképpen mennyire teátrális, hogy a színes ruhák mennyire jelmezszerűek, hogy elég ez a történet nélküli történet - hiszen a musical cselekménye nem is emlékeztet a filmre -, és a kész dalok vérizzadásos színházi eseménnyé formálása megérett a színpadra. Akad néhány szerencsétlen, aki komolyan veszi az egészet, ők aztán a békejelvényes pólójukban, trapézgatyájukban majdnem annyira feltűnőek, mintha lovagi páncélban jöttek volna el a kongresszusi központba. A többiek előadás után visszakapcsolják mobiltelefonjukat, kocsiba szállnak, és elküldik az előttük totojázó marhát az anyjába. Peace és love. Fáy Miklós Nem szélhámosság, de nem is minőség MTI-FOTÓ Tankönyvrendelés, avagy kiadók versenyben Hivatalosan már csak néhány nap van hátra, hogy az általános és a középiskolák megrendelhessék a jövő tanévre szóló tankönyveket, noha a megrendelőlapokat, illetve az országos tankönyjegyzéket csak a múlt hét végén, illetve a mostani elején kapták meg az intézmények. A csúszás miatt a kiadók természetesen a február első felében postázott igényléseket is elfogadják - jelezte a Népszabadságnak Durst Győző, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium tankönyv- és taneszközirodájának vezetője. A jövő évi országos tankönyvlistán 128 kiadó mintegy háromezer kötete szerepel, közöttük több mint 250 új tankönyv és tanulást, tanítást segítő kiadvány. Míg hajdan a kiadók jórészt az állami megrendelések végrehajtói voltak, most a kivitelezés mellett a könyvekkel kapcsolatos tartalmi munka is rájuk hárul, s ez igen éles versenyt teremtett - mondta Ábrahám István, a Nemzeti Tankönyvkiadó vezérigazgatója. Az alig fél évtizede még monopolhelyzetben lévő kiadó jelenleg a tankönyvpiac 50-55 százalékát öleli fel - ez 1400-féle kiadványt jelent. A legtöbb, 104 új kötettel az NTK vezet az országos tankönyvlistán. Új tankönyveik legnagyobb vonzereje: magtankönyveket adnak ki szatellitkiadványokkal. Azaz a magtankönyv tartalmazza az adott tantárgy alaptudnivalóit, míg a szatellitkiadványok az ehhez kapcsolódó témaköröket különböző mélységben fejtik ki. Legfrissebb újításuk a modulrendszerű tankönyv, amelyet az informatika után biológiából is szeretnének elkészíteni. A tananyagot kis témakörökre bontották fel. Az öt év alatt négyszáz tankönyvet megjelentető Dinasztia Kiadó komplex taneszközcsaládokkal hívta föl magára a figyelmet. Ezeknek egyaránt része a NAT szellemében készült tartós tankönyv, a munkafüzet, a tanári kézikönyv és a kivehető óravázlatokkal készülő tanmenetjavaslat. Számos tankönyvükhöz szemléltető készletet is mellékelnek - tudtuk meg Farkas Józsefné ügyvezető igazgatótól. A tartalom mellett az ár is versenytét lett, ezért a kiadók jelentős része jóval a megengedett 18 százalékos emelés alatt marad, s akadnak igen nagy kedvezményt nyújtó kiadók is, mint például az Apáczai vagy a Calibra Kiadó. Az iskolákban tájékozódva megtudtuk: a legnagyobb gond, hogy a pedagógusoknak nincs elég idejük megismerni az ajánlott tankönyveket. A legnagyobb reményt a naprakész információval szolgáló számítógépes rendszerektől várják, amelyek részben már működnek: a szakmai tankönyvekről a Nemzeti Szakképzési Intézetben, a közismeretiekről pedig az Országos Közoktatási Intézetben lehet többet megtudni. Gy. Sz. É. Az Ady-kutatás gyásza Kolozsvárott meghalt Bustya Endre, az Adykutatás egyik legszorgalmasabb és legkiválóbb művelője, akitől mindannyian, akik ezt a nehéz mesterséget műveljük, sokat tanultunk. Nehéz élet után, hetvenéves korában érte a halál. A negyvenes évek végén, alighogy tanulmányait befejezte, bebörtönözték, mert sokszorosította Végvári-Reményik Eredj, ha tudsz című versét. Szabadulása után a régi magyar irodalommal foglalkozott és a marosvásárhelyi Teleki Tékában dolgozott, ahol szorgalma és kutatási eredményei miatt gyanússá vált, tehát elbocsátották. Egy darabig fizikai munkával kereste kenyerét, majd fölkerült Kolozsvárra, ahol egyetemi tanulmányait is végezte. Itt a Korunk szerkesztőségének tagja lett. Ettől kezdve főként Ady munkásságát kutatta. Nincs még egy Ady-kutató, aki olyan példás rendben őrizte kutatási eredményeit, és aki annyi új fölfedezést tett volna hőséről, mint Bustya. Végig fényképezte Erdély összes Adyemlékhelyét. Egyszer együtt voltunk Csúcsán, és amíg én Gogánét szóval tartottam franciául (pedig tudott magyarul), ő megörökítette a csúcsai park összes fáját, minden padot, ahol Ady valaha ült és halálra voltán nézte a vasúti síneket, amelyeken a katonavonatok északnak vágtatnak. Sajtó alá rendezte Ady novelláit. A nyolcvanas évekig tanulmányokat is publikált Adyról. Utána azonban elhallgatott. Családi konfliktusokból eredő ideggyöngeség bénította, ha nem is kutatómunkáját, de publikálási készségét. Hívtuk Magyarországra. Itt megtalálta volna nyugalmát, és tovább dolgozhatott volna. Megélhetési körülményei is jobbak lettek volna. De ő ragaszkodott szülőföldjéhez, haláláig kitartott a Végvári-vers jelszava mellett: „Én itthon maradok”. Vezér Erzsébet