Népszabadság, 1998. január (56. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-22 / 18. szám

- Kedvezményes akciók___________ - Befektetési tanácsok 18. oldal • - Menzatea________________________ - Heti étrend______________19. oldal - Horgászpadon - Kiskerti teendők 21. oldal # m m "V NÉPSZABADSÁG itthon Családi és szabadidő-melléklet 1998. január 22., csütörtök Az első botanikai leírás 1654-ben jelent meg a teáról, tudományos meghatározást pedig Linné adott róla. Az örökzöld cserje hegyvidéki növény, szereti a tiszta levegőt, a meleg, nedves éghajlatot. Indiában és Dél- Kínában őshonos, Európában Linné próbálkozott először telepítésével, de igazán nem terjedt el sehol. A teacserjét rendszeresen metszik, és a szőlőhöz hasonlóan, kordonon rögzítik. A teaital fogyasztásáról a legrégebbi kínai feljegyzés az időszámítás előtti 2700-as évekből való, amikor még gyógysz­erként használták. A teaivás elterjedése a buddhizmushoz kötődik, az egyik szerzetes égi adományként kapta a teát Indiából. A szerzetesek, hosszú imáik közben áloműzőnek használták. Az angolok eleinte kenyérrel ették a leforrázott tealeveleket, a főzetet pedig kiöntötték. Nyugat-Európába, Hollandiába, az első szállítmány 1610-ben érkezett. Japánban már a 8. században ismerték a teát, de akkor még csak a császári udvar kiváltsága volt a finom ital fogyasztása. A teaszertartás - melynek rítusai ma is élnek - a 15. századtól játszik szerepet a japán társadalmi életben. A varázslók itala könnyű álmot ígér Megfejtették az indiánok titkát Széles tábora van a különböző teák - citrommal, cukorral, szacharinnal, tejjel - hódolói­nak. Valljuk be, a kávé- és teahívők serege valamiféle rí­tusnak tesz eleget. Vagy még­sem csak erről lenne szó? Legendák és tárgyi emlékek sora örökítette meg a hajdan volt indián varázslók rendkívü­li tudását. Egyebek között azt, amellyel a súlyos betegségek­ből is képesek voltak nemzeti­ségük tagjait meggyógyítani. Az amazóniai őserdők mélyé­nek mágusai nemcsak varázs­szövegeket énekeltek, dúdol­tak, hanem igazi terápiát is al­kalmaztak. Az őserdőt járó telepesek­nek, misszionáriusoknak fel­tűnt: a guarani indiánok a hos­szú szárazságok, éhínségek idején - noha napokig nem ju­tottak táplálékhoz - a megpró­báltatásokat milyen jól bírták. A fehérek megfejtették az indi­ánok titkát, hogy egy különle­ges főzeten, a mateteán élnek. Ahogy ma mondanánk, rekreá­cióként, az immunrendszer erősítésére, a vér tisztítására és méregtelenítésére, az idegrend­szer nyugtatására, a stressz csökkentésére, a fáradtság és álmatlanság elhessegetésére, az agy frissítésére, az öregedés lassítására, étvágyűzésre, az egészséges hajszín visszava­­rázslására is yerbamateát fo­gyasztottak. Amikor a fehérek kipróbálták a teát, az őserdei ital rajtuk is segítetett. A paraguayi vagy misszionári­us tea hamarosan az egész kon­tinensen, sőt a Távol-Keleten is kedvelt nedű lett. A különleges növény hamar felkeltette a tudományos köz­vélemény érdeklődését, s a cserje levelét, virágját anali­zálták. Meghökkentő eredmé­nyekre jutottak. Kiderült, hogy a yerbamateában lévő ható­anyag, a matein, noha felépíté­sében a koffeinra emlékeztet, molekuláinak eltérő szerkeze­te miatt mégis más hatást fejt ki. A kutatók valószínűnek tartják, hogy a mateinban a koffein valamennyi áldásos tu­lajdonsága - annak negatív mellék- és mérgező hatásaitól mentesen - megtalálható. Ser­kenti az idegrendszert, a mateinre mégsem lehet rászok­ni. Fogyasztásával az izmok el­lazulnak, nem dob fel, inkább könnyű álmot ígér. A kutatók megállapították, hogy a yer­bamateában az élet fenntartá­sához szükséges valamennyi vitamin megtalálható, és ásvá­nyi anyagokban, nyomelemek­ben gazdag örökzöld növény. A gyomorra és a bélrendszer­re - a béltartalom fellazításával - a belek normális mozgásának serkentésével hat. Bőségesen hordozza a szükséges tápanya­gokat, az emésztést segíti, mi­közben az éhségérzetet csök­kenti. A gondolkodást gyorsít­ja, növeli a szellemi kapacitást, javítja a koncentrációs készsé­get. A koffeinnel ellentétben nem okoz remegést, depresszi­ót. A vérkeringést és a szív mű­ködését a gazdag tápanyagok segítik. Az elemzések tanúsága szerint a mate tea az elhalt sej­tektől a vért megtisztítja, a fe­hérvérsejtek aktivitását növeli. Ez szorosan összefügg az im­munrendszerre kifejtett pozitív hatásával, hiszen a fehérvérsej­teknek komoly szerep jut ab­ban, hogy a betegségek a szer­vezetet ne győzzék le. Az sem kizárt, hogy az immunrendszer működésére másként is hat a verbamate, noha a pontos me­chanizmusra eddig nem derült még fény. Azt azonban már tudják, hogy a főzetnek detoxikáló ha­tása van, a májszövetek regene­rálódását segíti, a vércukor­­szintet egyensúlyban tartja, és az időskori szenilitás ellensze­reként is használható. A yerba­­matetea nem csodaszer, de az biztos, hogy a kissé kesernyés aromájú, egzotikus főzet rend­szeres fogyasztása előnyös. Krasznai Éva - Nátha___________________________ - Rejtvény_________________22. oldal • I - Jogi ábécé_______________________ - Családorvos_____________23. oldal • - Körmendi Csák-gyűjtemény_____ - Videoszemle 24. oldal A Darjeeling, az Assam és a többiek Az igazi tea fémdobozt, jó vizet, porcelán- vagy kerámiakannát kíván Amikor teánkat kortyolgatjuk, talán eszünkbe sem jut, hogy a tea a világ másik részein nem egyszerűen egy gyorsan felhör­pintett serkentő ital, hanem valóságos szertartás közép­pontja, a víz után világszerte a legtöbben fogyasztják. Arra sem igen gondolunk, hogy a fil­teres tea a teák birodalmának csak egy igen kis tartománya. Buzády Zoltán, az 1000 Tea Szaküzlet társtulajdonosa vál­lalta, hogy útbaigazít minket ebben a nagy és izgalmas biro­dalomban. A tea rajongói szerint a nyu­galmat árasztó teázgatáshoz a kimért, szálas tea az igazi. A minőségi teákat az ültetvénye­ken kézzel szüretelik, egy alka­lommal általában csak a felső két levelet és a rügyet távolítják el - ez az orange pekpe-szedés. Ha ehhez hozzáveszik a negye­dik és az ötödik levelet is, erő­sebb, durvább ízű lesz a tea - ez a souchongszedés. Az utóbbi módon szüretelt teából készül a híres kínai füstölt tea, a Lapsang Souchong. A tea annál értékesebb, annál jobb minősé­gű, minél több rügyet tartal­maz. A leveleket szárítás után átszitálják, nagyság szerint osz­tályozzák­­ abból a porból, amely a szitáláskor lehullik, fil­teres tea lesz, a nagyobb levele­ket kimérve, szaküzletekben árusítják. A szaküzletekben a teának három alapvető fajtája kapha­tó: a zöldtea, a feketetea, vala­mint az oolong. A teacserje, amelyről a leveleket leszedik, botanikailag mindhárom fajtá­nál ugyanaz, a teák közötti kü­lönbség a feldolgozás módjában mutatkozik. Európában a feke­tetea a legnépszerűbb. Ennek a leveleit a szedés után kissé megtörik, megfonnyasztják, majd meleg, nedves levegőjű helyiségben fermentálják, azaz erjesztik. Ezután meleg, száraz levegőn szárítják. A legjobb fe­keteteák Indiából (Darjeeling, Assam), Sri Lankáról (Ceylon) és Kínából származnak. Az elsősorban Ázsiában nép­szerű zöldteát a szedés után nem fermentálják, a leveleket összesodorják és azonnal szárít­ják. A zöldteák elsősorban Kí­nából, Tajvanból és Japánból származnak. Az egyik leghíre­sebb kínai zöldtea a Gunpow­­der, amelynek leveleit kis go­lyókká sodorják össze. A világ egyik legdrágább teája az a porrá őrölt zöldtea, amelyet a japán teaceremóniákhoz hasz­nálnak. A harmadik teafajta a félig fermentált tea, az oolong. Itt az erjesztési idő rövid, majd meg­szárítják a tealeveleket. Az oolongteák aromás, harmoni­kus ízűek, kissé a malátára em­lékeztetnek. A különféle teákból keveré­keket is elő lehet állítani. Az English Breakfast tea például assami és ceyloni feketetea ke­veréke, amelynek arányait min­den teakereskedő maga kísérle­tezi ki. Az ipari méretekben elő­állított keverékek gyakran tar­talmaznak afrikai és dél-ázsiai ültetvényekről származó ol­csóbb teákat is. Az ízesített teá­kat szárított gyümölcsök, virá­gok (pl. jázmin, rózsa), fűszerek (pl. vanília) hozzáadásával ké­szítik. A nálunk is kedvelt Earl Grey tea különleges aromáját például a bergamottolaj adja. Az ol­csóbb teákat különféle aromák­kal, eszenciákkal ízesítik. Az ilyen - általában filteres - gyü­mölcsízű teák nem azonosak a valódi gyümölcsteával, amely szárított gyümölcsökből áll és - ellentétben az előbbiekkel - teinmentes. Kiváló koffeinmen­tes italt készíthetünk a gyógy­növényekből is - ezek gyógyító hatásairól szakkönyvekből kaphatunk tájékoztatást. A teá­kat mindig fémdobozban, leve­gőtől és fénytől elzártan kell tá­rolni. A papírdoboz a lehető legrosszabb megoldás, ebben a tea hamar elveszti az aromáját, ezért a filteres teát is érdemes áttenni fémdobozba. Igazán finom teát csak jó mi­nőségű vízből lehet készíteni. A kemény víz elveszi a tea aromá­ját, így ehhez ajánlatos vízszű­rőt használni, de az alacsony ásványtartalmú, szénsavmentes ásványvizek is kiválóan alkal­masak a teakészítéshez. A teáskanna kerámia vagy porcelán legyen, és lehetőleg ne nagyobb 0,5 literesnél. A fémkanna hamar leadja a hőt, így a teavíz gyorsan lehűl, és a tea nem oldódik ki optimáli­san. Nagyon jók az eredeti kí­nai I-Hsing kerámiakannák, amelyeket évszázadok óta hasz­nálnak. Ezeket a Römertopfhoz hasonlóan, első használat előtt kevés teafüves vízben ki kell áztatni, és sosem szabad moso­gatószerrel elmosni. Ha valaki csak egy személyre készít teát, erre kiváló megoldás az úgyne­vezett chung, amely teáscsészé­ből, fedőből és alátétből áll. Fe­dele melegen tartja a teát, és szűrőként is szolgál, hogy a tea­levelek ne kerülhessenek a száj­ba. Létezik szűrőbetéttel és fe­dővel ellátott teásbögre is, en­nek kezelése még egyszerűbb. Ha igazán jó teát akarunk ké­szíteni, az eljárásra is oda kell figyelni. A tea felhasználandó mennyisége ízlés kérdése, fél li­ter (két bögre) teához általában 4-6 gramm teafüvet ajánlanak. A teáskannát először elő kell melegíteni, mivel így jobban tartja a tea víz hőmérsékletét. Ezután kell belehelyezni a tea­füvet, majd ráönteni a megfele­lő hőmérsékletű vizet. A víz op­timális hőmérséklete a teától függ: a feketeteát lobogó, 100 Celsius-fokos vízzel készítjük el, az oolongot 90-95 fokos hő­mérsékletűvel, míg a zöldteához 80-85 °C hőmérsékletű víz szükséges. A legfinomabb zöld­teák csupán 60-70 Celsius-fo­kos hőmérsékletű vizet igényel­nek. A felforralt víz a tűzről le­véve 1-2 percen belül 90-95 Celsius-fokról 4-5 perc múlva a 80-85 ° C-ra hűl le. A teák áztatási idejét is aján­latos pontosan betartani: a tea erőssége nem az áztatási időtől, hanem a felhasznált tea meny­­nyiségétől függ, a túráztatástól keserű lesz az italunk. A fekete­teákat 3-4 percig áztatjuk, a zöld- és az oolongteákat 1-3 percig. Zöld- és oolongteából­­ újabb meleg víz hozzáadásával - többször is lehet teát készíte­ni, ekkor az áztatási időt meg­hosszabbíthatjuk. Valamivel hosszabb áztatást igényelnek a gyógynövényekből és a gyümöl­csökből készült teák. A teákat nem ajánlatos teatojásban a vízbe helyezni - sokkal jobb, ha szabadon lebeghetnek a kanná­ban, és a kioldódás után szűr­jük le a teát. Aki hajlandó mindezt betar­tani, annak különleges ízű ital lesz a jutalma. A kellemes ízt tovább fokozhatjuk: a fekete­teákat citrommal, tejjel és cu­korral (kandiscukorral), esetleg mézzel ihatjuk, a zöld- és az oolongteákat többnyire ízesítés nélkül fogyasztják. A tea régen luxuscikknek szá­mított, ma már korántsem az. A filteres teák megfizethetőek, de a minőségi, szálas teák sem iga­zán drágák. Ez persze fajtától is függ, egy egyszerű ceyloni tea 100 grammját 400 forint körüli áron kaphatjuk meg, a zöldteák 400 és 700 forint körüli áron kaphatók, az oolongteák ára 700 forint körül mozog. Ha kiszá­moljuk, hogy 100 gramm teafű­­ből hány adag tea készíthető, ki­derül, hogy egy-egy adag nem drágább, sőt időnként olcsóbb, mintha filteres teából készíte­nénk. A gyógynövényboltokban kapható füvekből készült teák pedig ennél is olcsóbbak. A jobb teaszaküzletekben mindenki megtalálhatja az ízlésének és pénztárcájának legjobban meg­felelő fajtát. Csíki Judit Ha túráztatjuk, keserű lesz VITEUCS TÍMEA FELVÉTELE ♦ A planta dicsérete Anya! Meséld el az igazi teát! Mit meséljek rajta, kisfiam? Az igazi tea ugyanolyan, mint a planta. A különbség csak annyi, hogy az igazi jó, a planta meg nem. A mély anyai bölcsességet ta­núsító párbeszéd úgy 1944 tél derekán esett meg, amikor már semmi sem volt. Se kávé, se cu­kor, se citrom, tea se persze. Legalábbis semmi se volt való­di, volt azonban mindenből „pót”. Pótkávé, citrompótló, szacharin, meg „ezerédes” (van, aki még emlékszik rá?), no és a póttea, a planta. Ma már persze egy ország is­meri, az is, aki zsenge életkora okán sohasem kényszerült inni. Ismert, mert ugyan ki ne hallot­ta volna Ránki György Egy sze­relem három éjszakája című musicaljének remek plantada­­lát: „És telente, és nyaranta, nincs ital jobb, mint a planta.” Ami azt illeti, én azért meg tudnék nevezni néhány jobb italt is. Hogy milyen volt valójában a planta? Ronda kis papírcsoma­gokban árulták azt a zöld, szárí­tott levéltörmeléket, aminek for­­rázata inkább emlékeztetett va­lami gyógyteára, mint az igazira. Ami gyógyfűjellegét illeti, nem járunk messze az igazság­tól, mert - mint kinyomoztuk - a plantatea alapanyagát a ham­vas szeder (Rubus caesius) leve­lei alkotják, ez pedig izzasztó, vizelethajtó, nagy C-vitamin­­tartalmú gyógytea, ami a cukor­baj elleni teakeverék része is. Így hát 1944 telén gyógyult az ország - ha akarta, ha nem -, mi tagadás, rá is fért nagyon. Már akkor is. És egy budapestnyi ember életét mentette meg a planta, amikor az 1945-ös ostrom után a fertőzött fővárosi vizeket csak forralva lehetett inni. Gondolom, a legtöbb olvasó nem kényszerült ilyesmit tenni. A forralt víz ugyanis, hasztalan hűtöttük le, szinte elviselhetet­lenül rossz ízű volt. Aztán anya kitalálta: plántát bele és cit­rompótlót. Ez volt az első Ice tee, plán­tából, világháborús módra! Bedecs Éva

Next