Népszabadság, 1998. január (56. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-22 / 18. szám
- Kedvezményes akciók___________ - Befektetési tanácsok 18. oldal • - Menzatea________________________ - Heti étrend______________19. oldal - Horgászpadon - Kiskerti teendők 21. oldal # m m "V NÉPSZABADSÁG itthon Családi és szabadidő-melléklet 1998. január 22., csütörtök Az első botanikai leírás 1654-ben jelent meg a teáról, tudományos meghatározást pedig Linné adott róla. Az örökzöld cserje hegyvidéki növény, szereti a tiszta levegőt, a meleg, nedves éghajlatot. Indiában és Dél- Kínában őshonos, Európában Linné próbálkozott először telepítésével, de igazán nem terjedt el sehol. A teacserjét rendszeresen metszik, és a szőlőhöz hasonlóan, kordonon rögzítik. A teaital fogyasztásáról a legrégebbi kínai feljegyzés az időszámítás előtti 2700-as évekből való, amikor még gyógyszerként használták. A teaivás elterjedése a buddhizmushoz kötődik, az egyik szerzetes égi adományként kapta a teát Indiából. A szerzetesek, hosszú imáik közben áloműzőnek használták. Az angolok eleinte kenyérrel ették a leforrázott tealeveleket, a főzetet pedig kiöntötték. Nyugat-Európába, Hollandiába, az első szállítmány 1610-ben érkezett. Japánban már a 8. században ismerték a teát, de akkor még csak a császári udvar kiváltsága volt a finom ital fogyasztása. A teaszertartás - melynek rítusai ma is élnek - a 15. századtól játszik szerepet a japán társadalmi életben. A varázslók itala könnyű álmot ígér Megfejtették az indiánok titkát Széles tábora van a különböző teák - citrommal, cukorral, szacharinnal, tejjel - hódolóinak. Valljuk be, a kávé- és teahívők serege valamiféle rítusnak tesz eleget. Vagy mégsem csak erről lenne szó? Legendák és tárgyi emlékek sora örökítette meg a hajdan volt indián varázslók rendkívüli tudását. Egyebek között azt, amellyel a súlyos betegségekből is képesek voltak nemzetiségük tagjait meggyógyítani. Az amazóniai őserdők mélyének mágusai nemcsak varázsszövegeket énekeltek, dúdoltak, hanem igazi terápiát is alkalmaztak. Az őserdőt járó telepeseknek, misszionáriusoknak feltűnt: a guarani indiánok a hosszú szárazságok, éhínségek idején - noha napokig nem jutottak táplálékhoz - a megpróbáltatásokat milyen jól bírták. A fehérek megfejtették az indiánok titkát, hogy egy különleges főzeten, a mateteán élnek. Ahogy ma mondanánk, rekreációként, az immunrendszer erősítésére, a vér tisztítására és méregtelenítésére, az idegrendszer nyugtatására, a stressz csökkentésére, a fáradtság és álmatlanság elhessegetésére, az agy frissítésére, az öregedés lassítására, étvágyűzésre, az egészséges hajszín visszavarázslására is yerbamateát fogyasztottak. Amikor a fehérek kipróbálták a teát, az őserdei ital rajtuk is segítetett. A paraguayi vagy misszionárius tea hamarosan az egész kontinensen, sőt a Távol-Keleten is kedvelt nedű lett. A különleges növény hamar felkeltette a tudományos közvélemény érdeklődését, s a cserje levelét, virágját analizálták. Meghökkentő eredményekre jutottak. Kiderült, hogy a yerbamateában lévő hatóanyag, a matein, noha felépítésében a koffeinra emlékeztet, molekuláinak eltérő szerkezete miatt mégis más hatást fejt ki. A kutatók valószínűnek tartják, hogy a mateinban a koffein valamennyi áldásos tulajdonsága - annak negatív mellék- és mérgező hatásaitól mentesen - megtalálható. Serkenti az idegrendszert, a mateinre mégsem lehet rászokni. Fogyasztásával az izmok ellazulnak, nem dob fel, inkább könnyű álmot ígér. A kutatók megállapították, hogy a yerbamateában az élet fenntartásához szükséges valamennyi vitamin megtalálható, és ásványi anyagokban, nyomelemekben gazdag örökzöld növény. A gyomorra és a bélrendszerre - a béltartalom fellazításával - a belek normális mozgásának serkentésével hat. Bőségesen hordozza a szükséges tápanyagokat, az emésztést segíti, miközben az éhségérzetet csökkenti. A gondolkodást gyorsítja, növeli a szellemi kapacitást, javítja a koncentrációs készséget. A koffeinnel ellentétben nem okoz remegést, depressziót. A vérkeringést és a szív működését a gazdag tápanyagok segítik. Az elemzések tanúsága szerint a mate tea az elhalt sejtektől a vért megtisztítja, a fehérvérsejtek aktivitását növeli. Ez szorosan összefügg az immunrendszerre kifejtett pozitív hatásával, hiszen a fehérvérsejteknek komoly szerep jut abban, hogy a betegségek a szervezetet ne győzzék le. Az sem kizárt, hogy az immunrendszer működésére másként is hat a verbamate, noha a pontos mechanizmusra eddig nem derült még fény. Azt azonban már tudják, hogy a főzetnek detoxikáló hatása van, a májszövetek regenerálódását segíti, a vércukorszintet egyensúlyban tartja, és az időskori szenilitás ellenszereként is használható. A yerbamatetea nem csodaszer, de az biztos, hogy a kissé kesernyés aromájú, egzotikus főzet rendszeres fogyasztása előnyös. Krasznai Éva - Nátha___________________________ - Rejtvény_________________22. oldal • I - Jogi ábécé_______________________ - Családorvos_____________23. oldal • - Körmendi Csák-gyűjtemény_____ - Videoszemle 24. oldal A Darjeeling, az Assam és a többiek Az igazi tea fémdobozt, jó vizet, porcelán- vagy kerámiakannát kíván Amikor teánkat kortyolgatjuk, talán eszünkbe sem jut, hogy a tea a világ másik részein nem egyszerűen egy gyorsan felhörpintett serkentő ital, hanem valóságos szertartás középpontja, a víz után világszerte a legtöbben fogyasztják. Arra sem igen gondolunk, hogy a filteres tea a teák birodalmának csak egy igen kis tartománya. Buzády Zoltán, az 1000 Tea Szaküzlet társtulajdonosa vállalta, hogy útbaigazít minket ebben a nagy és izgalmas birodalomban. A tea rajongói szerint a nyugalmat árasztó teázgatáshoz a kimért, szálas tea az igazi. A minőségi teákat az ültetvényeken kézzel szüretelik, egy alkalommal általában csak a felső két levelet és a rügyet távolítják el - ez az orange pekpe-szedés. Ha ehhez hozzáveszik a negyedik és az ötödik levelet is, erősebb, durvább ízű lesz a tea - ez a souchongszedés. Az utóbbi módon szüretelt teából készül a híres kínai füstölt tea, a Lapsang Souchong. A tea annál értékesebb, annál jobb minőségű, minél több rügyet tartalmaz. A leveleket szárítás után átszitálják, nagyság szerint osztályozzák abból a porból, amely a szitáláskor lehullik, filteres tea lesz, a nagyobb leveleket kimérve, szaküzletekben árusítják. A szaküzletekben a teának három alapvető fajtája kapható: a zöldtea, a feketetea, valamint az oolong. A teacserje, amelyről a leveleket leszedik, botanikailag mindhárom fajtánál ugyanaz, a teák közötti különbség a feldolgozás módjában mutatkozik. Európában a feketetea a legnépszerűbb. Ennek a leveleit a szedés után kissé megtörik, megfonnyasztják, majd meleg, nedves levegőjű helyiségben fermentálják, azaz erjesztik. Ezután meleg, száraz levegőn szárítják. A legjobb feketeteák Indiából (Darjeeling, Assam), Sri Lankáról (Ceylon) és Kínából származnak. Az elsősorban Ázsiában népszerű zöldteát a szedés után nem fermentálják, a leveleket összesodorják és azonnal szárítják. A zöldteák elsősorban Kínából, Tajvanból és Japánból származnak. Az egyik leghíresebb kínai zöldtea a Gunpowder, amelynek leveleit kis golyókká sodorják össze. A világ egyik legdrágább teája az a porrá őrölt zöldtea, amelyet a japán teaceremóniákhoz használnak. A harmadik teafajta a félig fermentált tea, az oolong. Itt az erjesztési idő rövid, majd megszárítják a tealeveleket. Az oolongteák aromás, harmonikus ízűek, kissé a malátára emlékeztetnek. A különféle teákból keverékeket is elő lehet állítani. Az English Breakfast tea például assami és ceyloni feketetea keveréke, amelynek arányait minden teakereskedő maga kísérletezi ki. Az ipari méretekben előállított keverékek gyakran tartalmaznak afrikai és dél-ázsiai ültetvényekről származó olcsóbb teákat is. Az ízesített teákat szárított gyümölcsök, virágok (pl. jázmin, rózsa), fűszerek (pl. vanília) hozzáadásával készítik. A nálunk is kedvelt Earl Grey tea különleges aromáját például a bergamottolaj adja. Az olcsóbb teákat különféle aromákkal, eszenciákkal ízesítik. Az ilyen - általában filteres - gyümölcsízű teák nem azonosak a valódi gyümölcsteával, amely szárított gyümölcsökből áll és - ellentétben az előbbiekkel - teinmentes. Kiváló koffeinmentes italt készíthetünk a gyógynövényekből is - ezek gyógyító hatásairól szakkönyvekből kaphatunk tájékoztatást. A teákat mindig fémdobozban, levegőtől és fénytől elzártan kell tárolni. A papírdoboz a lehető legrosszabb megoldás, ebben a tea hamar elveszti az aromáját, ezért a filteres teát is érdemes áttenni fémdobozba. Igazán finom teát csak jó minőségű vízből lehet készíteni. A kemény víz elveszi a tea aromáját, így ehhez ajánlatos vízszűrőt használni, de az alacsony ásványtartalmú, szénsavmentes ásványvizek is kiválóan alkalmasak a teakészítéshez. A teáskanna kerámia vagy porcelán legyen, és lehetőleg ne nagyobb 0,5 literesnél. A fémkanna hamar leadja a hőt, így a teavíz gyorsan lehűl, és a tea nem oldódik ki optimálisan. Nagyon jók az eredeti kínai I-Hsing kerámiakannák, amelyeket évszázadok óta használnak. Ezeket a Römertopfhoz hasonlóan, első használat előtt kevés teafüves vízben ki kell áztatni, és sosem szabad mosogatószerrel elmosni. Ha valaki csak egy személyre készít teát, erre kiváló megoldás az úgynevezett chung, amely teáscsészéből, fedőből és alátétből áll. Fedele melegen tartja a teát, és szűrőként is szolgál, hogy a tealevelek ne kerülhessenek a szájba. Létezik szűrőbetéttel és fedővel ellátott teásbögre is, ennek kezelése még egyszerűbb. Ha igazán jó teát akarunk készíteni, az eljárásra is oda kell figyelni. A tea felhasználandó mennyisége ízlés kérdése, fél liter (két bögre) teához általában 4-6 gramm teafüvet ajánlanak. A teáskannát először elő kell melegíteni, mivel így jobban tartja a tea víz hőmérsékletét. Ezután kell belehelyezni a teafüvet, majd ráönteni a megfelelő hőmérsékletű vizet. A víz optimális hőmérséklete a teától függ: a feketeteát lobogó, 100 Celsius-fokos vízzel készítjük el, az oolongot 90-95 fokos hőmérsékletűvel, míg a zöldteához 80-85 °C hőmérsékletű víz szükséges. A legfinomabb zöldteák csupán 60-70 Celsius-fokos hőmérsékletű vizet igényelnek. A felforralt víz a tűzről levéve 1-2 percen belül 90-95 Celsius-fokról 4-5 perc múlva a 80-85 ° C-ra hűl le. A teák áztatási idejét is ajánlatos pontosan betartani: a tea erőssége nem az áztatási időtől, hanem a felhasznált tea menynyiségétől függ, a túráztatástól keserű lesz az italunk. A feketeteákat 3-4 percig áztatjuk, a zöld- és az oolongteákat 1-3 percig. Zöld- és oolongteából újabb meleg víz hozzáadásával - többször is lehet teát készíteni, ekkor az áztatási időt meghosszabbíthatjuk. Valamivel hosszabb áztatást igényelnek a gyógynövényekből és a gyümölcsökből készült teák. A teákat nem ajánlatos teatojásban a vízbe helyezni - sokkal jobb, ha szabadon lebeghetnek a kannában, és a kioldódás után szűrjük le a teát. Aki hajlandó mindezt betartani, annak különleges ízű ital lesz a jutalma. A kellemes ízt tovább fokozhatjuk: a feketeteákat citrommal, tejjel és cukorral (kandiscukorral), esetleg mézzel ihatjuk, a zöld- és az oolongteákat többnyire ízesítés nélkül fogyasztják. A tea régen luxuscikknek számított, ma már korántsem az. A filteres teák megfizethetőek, de a minőségi, szálas teák sem igazán drágák. Ez persze fajtától is függ, egy egyszerű ceyloni tea 100 grammját 400 forint körüli áron kaphatjuk meg, a zöldteák 400 és 700 forint körüli áron kaphatók, az oolongteák ára 700 forint körül mozog. Ha kiszámoljuk, hogy 100 gramm teafűből hány adag tea készíthető, kiderül, hogy egy-egy adag nem drágább, sőt időnként olcsóbb, mintha filteres teából készítenénk. A gyógynövényboltokban kapható füvekből készült teák pedig ennél is olcsóbbak. A jobb teaszaküzletekben mindenki megtalálhatja az ízlésének és pénztárcájának legjobban megfelelő fajtát. Csíki Judit Ha túráztatjuk, keserű lesz VITEUCS TÍMEA FELVÉTELE ♦ A planta dicsérete Anya! Meséld el az igazi teát! Mit meséljek rajta, kisfiam? Az igazi tea ugyanolyan, mint a planta. A különbség csak annyi, hogy az igazi jó, a planta meg nem. A mély anyai bölcsességet tanúsító párbeszéd úgy 1944 tél derekán esett meg, amikor már semmi sem volt. Se kávé, se cukor, se citrom, tea se persze. Legalábbis semmi se volt valódi, volt azonban mindenből „pót”. Pótkávé, citrompótló, szacharin, meg „ezerédes” (van, aki még emlékszik rá?), no és a póttea, a planta. Ma már persze egy ország ismeri, az is, aki zsenge életkora okán sohasem kényszerült inni. Ismert, mert ugyan ki ne hallotta volna Ránki György Egy szerelem három éjszakája című musicaljének remek plantadalát: „És telente, és nyaranta, nincs ital jobb, mint a planta.” Ami azt illeti, én azért meg tudnék nevezni néhány jobb italt is. Hogy milyen volt valójában a planta? Ronda kis papírcsomagokban árulták azt a zöld, szárított levéltörmeléket, aminek forrázata inkább emlékeztetett valami gyógyteára, mint az igazira. Ami gyógyfűjellegét illeti, nem járunk messze az igazságtól, mert - mint kinyomoztuk - a plantatea alapanyagát a hamvas szeder (Rubus caesius) levelei alkotják, ez pedig izzasztó, vizelethajtó, nagy C-vitamintartalmú gyógytea, ami a cukorbaj elleni teakeverék része is. Így hát 1944 telén gyógyult az ország - ha akarta, ha nem -, mi tagadás, rá is fért nagyon. Már akkor is. És egy budapestnyi ember életét mentette meg a planta, amikor az 1945-ös ostrom után a fertőzött fővárosi vizeket csak forralva lehetett inni. Gondolom, a legtöbb olvasó nem kényszerült ilyesmit tenni. A forralt víz ugyanis, hasztalan hűtöttük le, szinte elviselhetetlenül rossz ízű volt. Aztán anya kitalálta: plántát bele és citrompótlót. Ez volt az első Ice tee, plántából, világháborús módra! Bedecs Éva