Népszabadság, 1998. február (56. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-07 / 32. szám
1998. február 7., szombat és kelet-európai átalakuló társadalmakról, növekszik az úgynevezett underclass, vagyis a társadalom perifériájára szoruló réteg. Azok a gyerekek, akik abban nőnek fel, eleve nem gondolnak arra, hogy komoly életcélt tűzhetnek ki maguk elé. Az önérvényesítés erőszakos megoldásainak bemutatása ebben a közegben föltehetően fogékonyabb befogadókra talál, mint a kiegyensúlyozott környezetben élők körében. Szente úgy véli, elképesztően nagy a bizonytalanság az erőszak téves ábrázolásának hatásait illetően, pedig azt már sokszor vizsgálták. 1982-ben ezer tudományos dolgozatot regisztráltak e témában, ezek száma mára legalább háromezerre nőtt. A dolgozatok 77 százalékában találnak okozati kapcsolatokat az életben és a televízióban megjelenő erőszak, agresszió között. A kutatások feldolgozása során megállapították, hogy az agresszív cselekedetek 4-10 százaléka függhet össze a médiában látott erőszakkal. Az iskola keveset mond A tévénézésnek felnőtteknél és gyerekeknél egyaránt különféle indítékai lehetnek - kikapcsolódás, ismeretszerzés, valóságtól való menekülés és így tovább -, ezek közül az egyén kialakít egy alapmagatartást a maga számára - mondja Szilágyi Erzsébet. A gyerekek ebben is a felnőtteket utánozzák. A szociálpszichológus szerint manapság a gazdasági-szociális körülmények romlása miatt csökken azoknak a családoknak a száma, amelyekben figyelemmel kísérik a gyerekek fejlődését, ismerik problémáikat. Ez nálunk nem új keletű folyamat, és éppen ellentétes azzal, ami a második világháborút követően zajlott Európában. A nyugati új polgárosodás értékrendje, amely a fogyasztói társadalom talaján bontakozott ki, magában foglalja, hogy törődni kell a gyerekekkel. Mi kimaradtunk a fogyasztói társadalomból, és nem ugyanolyan „polgárosodást” éltünk át, mint Nyugaton. Nálunk magányosabbak a gyerekek, és könnyebben válnak „tévéfüggővé". Tapasztalataim szerint már az első-második osztályosok mindegyike látja az X-aktákat, noha a szülők ezt tagadják - meséli a békásmegyeri lakótelepen működő, Bárczi Géza utcai általános iskola magyartanára, Pecsenye Éva. Az iskola csaknem kilencszáz tanulójának 62 százaléka számít hátrányos helyzetűnek, 28 százalékuk veszélyeztetett. A szülők között sok a munkanélküli, akinek pedig van munkája, iszonyúan hajt a megélhetésért. Vagy a szülők tengő-lengő, sokszor alkoholizáló életmódja, vagy túlzott elfoglaltsága miatt a gyerekek gyakran maradnak egyedül, ilyenkor unalmukban a tévécsatornákat pásztázzák. A következmény? A tanárnő szerint a kicsik gyakran rosszul alszanak, ez másnap az iskolában meglátszik rajtuk. A nagyobbak viszont egymásnak mesélik el a látott borzalmakat. Gyakran el is játsszák a történteket. Ilyenkor általában a bűnöző a „menő” figura. Az, hogy az emberek egymást lelövik, nem okoz problémát nekik. Az életben is a minél több pénzt kereső, de az eszközökben nem válogató embert érzik hősnek, vonzónak. Sokuk szemében sem az iskolának, sem a tudásnak nincs nagy értéke. József Attiláról elsősorban az érdekli őket, miért lett öngyilkos a költő. Adyról hallva a vérbaj kelti fel kíváncsiságukat. - A tévé és a környező világ most ellenünk dolgozik - jegyzi meg szomorúan a pedagógus -, ezt a környezetet kellene ellensúlyoznunk, de az iskolának kevés ehhez az eszköze. Valami azért mégis van. Pecsenye Éva tanít a Zsolnay-féle nyelvi-kommunikációs programban is. Foglalkoznak könyvtárhasználattal, filmesztétikával, és beszélgetnek az újságokról, a rádió, a televízió műsorairól. Bizonyos adásokat a gyerekek feladatszerűen néznek meg és elemeznek. Ezáltal tudatosabbá és kritikusabbá válnak televíziózási szokásaik. Ez még inkább igaz arra az iskolai színjátszó körre, amelyet ugyancsak a tanárnő vezet. A gyerekszínjátszók jóval kevesebb időt töltenek - jobb híján - tévézéssel, mint a többiek. A filmekben elsősorban a figurák, a színészi alakítások érdeklik őket. Pecsenye Éva reményeket fűz a nemzeti alaptanterv bevezetéséhez, mert abban a médiakultúra is szerepel. Foglalkozhatnak majd a meggyőzés és a manipuláció eszközeivel, a hírműsorokkal, a reklámmal. Eltekintve a kiemelt programoktól, a jelenlegi általános iskolai oktatás jóformán semmit nem mond arról a gyerekeknek, hogyan bánjanak a médiával. Nem könnyen megválaszolható kérdés, hogy mit tekintsünk a bemutatás szempontjából káros erőszaknak, agressziónak - folytatja Szente Péter. - Vegyük a hírszolgáltatást. Ha a tévéhíradó nem vezető helyen mutatna a világon aznap történt kirívóan erőszakos cselekményt, hitelét vesztené. A néző ugyanis más forrásokból értesülne róla. Mégis lehet különbséget tenni. Amikor a vietnami háború idején egy napalm által elpusztított kislányt mutattak be, az más volt, mint amikor egy lávakitörésnél szerencsétlenül járt embert láttattak. A vietnami sokkoló képek hozzájárultak a háború befejezéséhez és ahhoz, hogy azóta az amerikai elnököknek számolniuk kell a közvélemény ellenkezésével, ha amerikai katonákat akarnak harcba küldeni. Az öbölháborúról nem közvetítettek ilyen borzalmas képeket, és más volt a hatás is. Ám a tévé fikciós adásaiban, a filmekben, sorozatokban is emberi-társadalmi konfliktusokkal foglalkoznak, és ez sem megy az erőszak vagy agresszió megjelenítése nélkül. A kérdés, miként történjen ez? Mennyire legyen az erőszak realisztikus és részletező? A részletezés mikor riasztja el a nézőt az erőszaktól és mikor teremt kedvet hozzá? Ki legyen az, aki megmondja, hol a határ? Induljunk ki abból, hogy az emberi civilizáció történetében az ókortól máig sok a kegyetlenség - érvel Heleszta Sándor szociológus, a Magyar Művelődési Intézet osztályvezetője. Nincs következmény? Bár tragikus, de ilyen a valóság, amelytől nem függetleníthetjük az ábrázolásmódunkat - teszi hozzá. Homérosz annak idején elég nyersen írta le, hogyan öli meg Achilles Hectort, és hogyan tapostatja meg lovakkal. Az ödipusz-drámában viszont nem a nyílt színen történik a gyilkosság, ez jellemző a korabeli színházra. Shakespeare-nél már más a helyzet, az ő egész életműve hemzseg az öt-rajzfilmekben. A Tom és Jerryben például az erőszak vég nélküli játékként jelenik meg, amely kellemes és nincs következménye, sem az egér, sem a macska nem érez fájdalmat vagy lelkifurdalást. Anélkül, hogy erőltetett párhuzamot vonnánk - mondja a szociológus -, gondoljuk el: a következmény elmaradásának képzete nem befolyásolhatta a közelmúltban taxist meggyilkoló lányokat? A televíziós erőszak problémájára a nyugati világ különféle válaszokat ad. Szente Péter beszámolója szerint az Egyesült Államokban médiával foglalkozó társadalmi szervezetek, különösen a Televíziós Erőszak Elleni Nemzeti Koalíció nyomására 1993-ban független tévéfigyelő-szolgálatot állítottak fel. Ennek megállapításai alapján 1995-ben Conrad Kent szenátor törvényjavaslatot terjesztett a szenátus elé, amely része lett a következő évben hozott telekommunikációs törvénynek. E törvény olyan módszer kidolgozására kötelezte a szórakoztatóipart, a filmgyártást, amellyel kellő időben lehet tájékoztatni a szülőket az adások várható szexuális, erőszakos vagy más módon káros tartalmáról. Ennek alapján hat kategóriába sorolták az egyes tévéprogramokat. Megkülönböztették a minden gyereknek, a csak nagyobb gyerekeknek és a minden nézőnek szóló, továbbá a szülői felügyelettel ajánlott, a szülők által nagy óvatossággal kezelendő és a kizárólag felnőtteknek való műsorokat. Mindegyik kategóriához ikont társítottak, amely adott pillanatban megjelenik a képernyőn. Ezenkívül még egy lehetőséget teremtenek a szülőknek: 1998. július 1-jétől az eladásra kínált televízióknál bevezetik a V-chipet, vagyis azt a kódjelet, amely letiltja az adást a képernyőről, ha a szülők beprogramozzák. Az európai szabályozás más utat követ. Az Európai Unió vonatkozó direktívája felhívja a tagállamokat, hogy a joghatóságuk alá tartozó tévéállomások adásaiban ne legyenek olyan programok, amelyek komolyan sértik a gyerekek fizikai, lelki és erkölcsi fejlődését, és egyéb, pornográfiát vagy indokolatlan erőszakot tartalmazó műsorokat csak olyankor vetítsenek, amikor a kiskorúak feltehetően nem nézik a tévét. Ennek időpontja azonban országonként változó. A legegyszerűbben tettek eleget e követelménynek a finnek - említi Szente -, hiszen mindössze annyit mondtak ki, hogy a gyerekeknek nem való programok csak 21 óra után sugározhatók, de azok sem ajánlhatnak erőszakos magatartásmodelleket. Németországban tiltják az olyan műsorokat, amelyek fajgyűlöletet tartalmaznak, dicsőítik a háborút, vagy veszélyeztetik a fiatalok egészséges fejlődését. A 16 éven aluliaknak tiltott mozifilmek csak 22 és 6 óra között vetíthetők a német tévékben, azok pedig, amelyeknél 18 év a korhatár, 23 és 6 óra között. Nagy-Britanniában a kereskedelmi szektorban a Független Televízió Bizottság (Independent Television Commission - ITC) szabályoz és szankcionál. Az ITC engedi az erőszak ábrázolását, de a tévéadóknak el kell kerülniük, hogy az ilyen műsorok egy-egy napszakra összpontosuljanak. A szigetországban a filmek korhatára 12, 15 és 18 év. Kategóriánként a tévés sugárzás kezdési ideje nem lehet 20, 21 és 22 óra előtt. A Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalma médiatörvény-módosító javaslata (az idézőjelbe tett rész a javasolt kiegészítés): 47. §. A kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének (4.), „illetve a kiskorúak személyiségfejlődését károsan befolyásoló műsorszámokról szóló rendelkezés (5. §)” megsértése miatti panaszokat a Testület Panaszbizottsága bírálja el... 135. §. Jogosulatlanul végzett műsorszolgáltatás, illetve bejelentés nélkül vagy attól eltérő módon végzett műsorelosztás esetén a felelőssel szemben a Testület a jogosulatlanul elért bevétel kétszeresének megfelelő, vagy ha ez nem állapítható meg, tízezer forinttól egymillió forintig terjedő bírságot szabhat ki... „Ugyanilyen mértékű bírság szabható ki a kiskorúak személyiségfejlődését károsan befolyásoló műsorszámokról szóló rendelkezés (5. §) megsértése esetén is.” Azok a 18 éven felülieknek szóló alkotások pedig, amelyekben sok az erőszak vagy a szexuális cselekmény, egyáltalán nem mehetnek adásba, csak moziban mutathatók be. Szente megemlíti, hogy az angol BBC saját alapelveket alakított ki. A hírműsoroknál például szabály, hogy ha nem is iktatható ki esetenként a sokkoló hatás, fel kell ismerni, hogy hol az a határ, amikor a néző úgy érzi: ez már sok! Fikciós műveknél csak a cselekmény lényegéhez kapcsolódó erőszakot szabad bemutatni, és olyan röviden, amilyen röviden csak lehet. Az ábrázolt brutalitás következményeit is láttatni kell. A BBC által vásárolt filmekről eldöntik, milyen időpontban sugározhatóak, és hogy szükséges-e kivágni belőlük valamit, ami nem illik az adó értékrendjébe. Némelykor tucatnyi vágás is megtörténik egy-egy adásba kerülő műben. Szilágyi: A szülők nem figyelnek oda Heleszta: Az erőszak vég nélküli játékként jelenik meg Alpár: A szorongás tárgyiasul Szente: Elképesztő a bizonytalanság Pecsenye: A világ ellenünk dolgozik HÉTVÉGE r dökléstől. Nála viszont vannak motivációk. III. Richárd jellemét olyanná formálja, amelyből egyenesen következik a gyilkolás. A film és a tévé viszont sokkal konkrétabb, naturálisabb az irodalmi műnél, vagy akár a színpadi drámánál. A naponta százával látható szórakoztató és akciófilmek többségében nincsenek kidolgozott jellemek, emberi figurák, motivációk. Megérthetjük, hogy Shakespeare-nél valakiből miért lesz III. Richárd, de rejtve marad előttünk számos akcióhős indítéka. Akárcsak a A rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996 évi I. törvény a gyerekek védelmét az alábbiak szerint szabályozza: 5. § (1)... (2)... (3) Nem szabad kiskorúaknak szánt műsorszámban erőszakos magatartást követendő példaként megjelenítő képeket vagy hangokat közzétenni. (4) A kiskorúak személyiségfejlődésére ártalmas, így különösen az erőszak öncélú alkalmazását magatartási mintaként bemutató, illetőleg a szexualitást öncélúan ábrázoló műsorszámot csak 23.00 és 5.00 óra között lehet közzétenni. Közzététel előtt erre a közönség figyelmét fel kell hívni. (5) A kiskorúak személyiségfejlődésére súlyosan ártalmas műsorszám közzététele tilos. ERŐSZAK A TV-BEN - FELMÉRÉS AUSZTRIÁBAN (0 érték az „egyáltalán nem”, és éves érték a „nagyon’ A Pro7 csatornán naponta kb. 20 „halál” szerepel.) 3 Sat ARD ZDF Super RTL ORF2 ORF 1 VOX RTL SAT1 RTL2 Pro7 Ábránkon az 1997. júniusi osztrák felmérés eredményét mutatjuk be, amelynek keretében 1000 embert kérdeztek meg arról, mennyire találják erőszakot közvetítőnek az egyes TV-csatornákat. (Hasonló felmérés Magyarországon még nem készült.) NÉPSZABADSÁG 19 Önkorlátozás kellene A francia televíziózásban három nézőcsoport szerint osztották fel a napszakokat. Külön szabályok vonatkoznak arra az időszakra, amikor sok gyerek nézi a tévét, és arra is, amikor az egész család a képernyő előtt ül; továbbá arra, amikor a felnőttek tévéznek. A közönséget előre figyelmeztetni kell, ha erőszakot tartalmazó műsor következik, de ilyen nem adható este fél 11 előtt. Franciaországban nemcsak a fizikai, hanem a pszichikai erőszak ábrázolását is korlátozzák. A magyar médiatörvényben szereplő szabályozás e témában megfelel az európai normáknak, de túl általános, értelmezésre szorul - állapítja meg Körmendy-Ékes Judit, az Országos Rádió és Televízió Testület (a „magyar ITC”) tagja. Véleménye szerint konkrétabb állásfoglalást az ügyben akkor lehet hozni, ha a tévéműsorokról kellő vizsgálati tapasztalat gyűlik össze. De addig sem szabad ölbe tett kézzel ülni. Ha a testület tudomására jut törvénysértés, cselekednie kell. A közelmúltban határozati javaslatot terjesztett a testület elé arról, hogy az ORTT figyelmeztesse a Magyar Televíziót: csak 21 óra után sugározhatja az X- akták című sorozatot. Szerinte ez a program nem csupán sokkoló, hanem áltudományos is, és azt a hiedelmet kelti, hogy mindazok a fizikai és transzcendens jelenségek, amelyeket bemutat, a nézővel is megtörténhetnek - ezért nem alkalmas sugárzásra olyan időben, amikor még a gyerekek is tévéznek. Őszre szakmai konferenciát szeretne szervezni a gyerekek és a média kapcsolatáról. A vitában valamennyi érintett szakma képviselői kifejthetnék véleményüket, beleértve a tévécsatornák képviselőit is. - A legjobb az volna, ha a gyerekek érdekében a médiavezetők meg tudnának egyezni a kölcsönös önkorlátozásban, még mielőtt további korlátozó szabályok születnének - jegyzi meg végül Körmendy-Ékes Judit. Varsányi Gyula Gárdi Balázs felvételei