Népszabadság, 1998. február (56. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-11 / 35. szám
1998. február 11., szerda PIAC -GAZDASÁG Egy nagy sztori kezdete Davosi kerekasztal a jövő század egyik energiaforrás-vidékéről A XXI. században a Kaszpi-tenger térsége a globális energiaellátás egyik fő forrásvidékévé válhat, ahol a befektetők számára tömérdek lehetőség kínálkozik. De hogyan szállítják innen az olajat és a földgázt a távolabbi piacokra? Hogyan teremtik meg ehhez a megfelelő biztonsági feltételeket? Mi módon rendezik a költségeket? Ezekre és hasonló kérdésekre a davosi világgazdasági fórumon külön munkacsoport kereste a feleleteket, a leginkább érintettek közreműködésével. A davosi kongresszusi központ egyik tágas előadóterme zsúfolásig megtelt, midőn elkezdődött a vita a Kaszpi-térség távlatairól. A legnagyobb érdeklődés a tengernyi tó északkeleti partját birtokló posztszovjet köztársaság, Kazahsztán elnökének felszólalását kísérte. Nurszultan Nazarbajevet egyébként is kiemelten fontos vendégként kezelték a fórum szervezői és résztvevői, amit személyes tekintélyén és a közép-ázsiai térségben játszott kiegyensúlyozó politikai szerepén túl nyilván a szóban forgó téma is motivált. A kazah államfő elő is rukkolt véleményével, amely szerint a Kaszpi-régió hamarosan a világ második legnagyobb energiaforrásává válhat. „Sok nemzet érdeke találkozik itt” - emlékeztetett az elnök a politikai realitásokra, s le is vonta a következtetést, hogy a világpiac innen történő olajellátása annak függvénye, sikerül-e a felvirágzás térségét a Kaszpi körül megteremteni, vagy pedig új feszültségek gócpontja válik-e belőle. A megállapodás a Kaszpi medrének elosztásáról dönt, s ez - Nazarbajev reményei szerint - precedensértékű lehet a további hasonló megegyezések megkötésénél. Hogy a nyersanyagtartalékok itt mekkkorák, arra az elnöknek számadatok is a rendelkezésére álltak. Szerinte a Kazahsztánhoz tartozó potenciális lelőhelyeken kitermelhető kőolaj mennyisége 110 milliárd hordóra tehető, a földgázkészletek pedig elérik az ötbillió köbmétert is. Számításaik szerint évente ebből 3,3 milliárd hordó olaj és 188 milliárd köbméter gáz termelhető ki és tehető pénzzé - ha „Kazahsztán nem válik exportkorlátozások célpontjává”. Érdekes volt hallani az államfő fejtegetését a kibányászott szénhidrogének továbbításának lehetséges módozatairól és útvonalairól is. Első helyen említette az Oroszország - és azon at Ukrajna - felé futó csővezetékek kapacitásának növelését, de nem zárta ki a Fekete-tenger felé vezető szálak erősítését sem (jóllehet az esélyeket korlátozza, hogy az óriás tartályhajók nem haladhatnak át a Boszporuszon, így nem szívhatják magukba a fekete-tengeri kikötőkig eljutó nyersanyagot). Nazarbajev elképzelhetőnek tartotta olyan csőrendszer kialakítását is, amely a Kaukázuson és Törökországon át eléri a Földközi-tengert. A további tervek között sorolta a Kazahsztán-Kína kapcsolatot, az Iránon keresztül a perzsaöbölbeli Khark-szigetig húzódó vezetéket, sőt azt az elképzelést is, amelynek megvalósulásával Afganisztánon és Pakisztánon át az Arab-tengerig és Indiáig juthatna el a Kaszpi fekete aranya. Kamal Kharrazi iráni külügyminiszter a nemzetközi politika szempontjainak előtérbe helyezésével boncolgatta a problémakört. Leszögezte, hogy Teherán szerint a Kaszpi nem tenger, hanem tó, így jogi és termelési viszonyairól a part menti államok dönthetnek, vagyis Irán, Oroszország, Kazahsztán, Türkmenisztán és Azerbajdzsán. Az iráni diplomácia irányítója kitért arra is, mennyire fontosak a további befektetések a térségben, hozzátéve, hogy kormánya üdvözli a külföldi tőkét - mindaddig, amíg nem sérti más part menti országok jogait. Kharrazi szót emelt amellett, hogy a Kaszpi térsége váljék „depolitizált és demilitarizált” övezetté, egyúttal megengedhetetlennek minősítette az Iránnal szemben foganatosított amerikai kereskedelmi embargót, amely blokkolja a fejlődést és „exportálja az USA saját jogfelfogását”. A teheráni külügyminiszterrel lényegében egyetértett H. Laurence Fuller, az Amoco olajtársaság elnöke, aki az általa is ellenzett amerikai embargóról kifejtette, hogy az „nem igazán éri el a tőle várt hatást”. Az üzletember amúgy „egy nagy sztori kezdetének” minősítette mindazt, ami most a Kaszpi körül zajlik, s részletezte saját cége tevékenységét is (az Amoco emberei már megjelentek Kazahsztánban, Azerbajdzsánban pedig két új olajvezeték építését tervezik). A kerekasztal újságíró résztvevője, James Hoge, a Foreign Affairs Magazine szerkesztője szerint az egész térség olajkészletei 90-től 200 milliárd hordóig terjedhetnek, s megfelelő nemzetközi együttműködés esetén minden érdekelt fél megtalálná a maximális hasznát. Ehhez azonban a természeti kincs kiaknázása jogi feltételeinek megnyugtató tisztázásától a szállítás megoldásán át a régión kívül eső, de érdeklődő államok lehetőségeinek megteremtéséig számos függő kérdés vár még rendezésre - mutatott rá az újságíró. Kifejtette egyúttal, hogy ha az említett gondokra nem találnak megoldást, a Kaszpi-térség biztonsága összeomlásához és szörnyű következményekhez vezetne itt, „a jövő század stratégiailag talán legfontosabb övezetében”. Davos, 1998. február Farkas József György A SUMMIT Pénzügyi Rt. a Nissan valamennyi gépkocsijáral rendkívül kedvező fogyasztási kölcsönt kínál. 25, 49% Teljes hiteldíj-mutató A SUMMIT Pénzügyi Rt. ötven százalékos kezdő befizetéssel, a kölcsönre eső másfél százalékos kezelési költség mellett, harminchat vagy hatvan havi futamidőre maximum hárommillió forint kölcsönt ajánl. A további, testreszabott részletfizetési feltételekről érdeklődjön a Nissan márkakereskedőknél! Baja Hiezl és Társa Kft. 79/326-381, Békéscsaba Körösül Kft 66/449-934, Budapest Nissan Rapid III. ker. 1/368375, Autó-Néra 2 Kft XII. kér. 1/202-3455, Nissan Rapid XIV. kér. 1/2286080, Nissan Koko Kft XX. kér. 1/2886078, Nissan Délpest IX kér. 1/2161190, Tóth Frigyes Autóház Kft XVIII. kér. 1/2984610, ESG Kft III. kér. 1/2584477, Debrecen OMP Autóház Kft 52/321027, Dombóvár Stidd Autóház Kft 74/468047, Esztergom Nissan ABB Kft 33/411-840, Gödöllő Áfosz-Elszer Kft 28/416-203, Gyöngyös Mátra Nissan Kft. 37/507-010, Győr Vektor Autó Kft 96/314657, Hódmezővásárhely NISCAR Kft 62/346668, Kaposvár Nissan Kaposvár Kft 82/311-500, Kecskemét, Elit Motors Kft 76/488692, Keszthely Nissan Keszthely 83/314-099, Miskolc Váradi és Orosz GMK 46/412435, Nagykanizsa Autómobil Center 93/318339, Nyíregyháza Nis San Bt 42/402-348, Pécs SputtyCar Kft 72/218670, Szeged Gemmax Autó Kft 62/474433, Szekszárd Stidd Autóház 74/318-222, Székesfehérvár Komprex-C Kft 22/318208, Szigetszentmiklós Euro-Niss Kft. 24/452-439, Szolnok Omtec Kft 56/423630, Szombathely Bonus Kft 94/313963, Tata Nissan ABB Kft. 34/487-980, Veszprém Autó Pataki Kft 88/408004, Zalaegerszeg Pannonex Autóház Kft 92/318645 ,#Tűt MINDEN RENDBEN ¦/) '› 0 -I 0 0 UJ 5 ‚ h I s D ›/) t SUMMIT NÉPSZABADSÁG 15 Hullámverés a Kaszpi körül Posztszovjet multik bírókra keltek a tengernyi tó partjain Megint forr a Kaszpi vize. Az évszázad üzlete a jelek szerint már nem is olyan impozáns. Az azeri - más vélemények szerint türkmén, megint más érvek alapján nemzetközi - szektorban talált víz alatti olajkincset 500 millió tonnára becsülték, de a szakértők legtöbbje szerint túlzó volt ez a becslés. Most a Kaszpi-tenger északi vizei alatt felmért olajkincset 600 millió tonnára becsülik, de állítólag ezúttal biztosan annyi az annyi. Kazahsztán szerint a lelőhely a kazah szektorba esik, Oroszország a magáénak tekinti. illetve nem tekintheti annak. Éppen az orosz - legfeljebb Irán által osztott - hivatalos vélemény az, hogy a Kaszpi nem tenger, hanem zárt tó, amelyre nem vonatkoznak a tengerjog szabályai, így az ásványkincsek kiaknázása csak a parti államok megállapodása alapján lehetséges. Ha ezt mindenki elfogadná, Oroszország gazdasági és technikai fölénye érvényesülne. A kazahok és az azeriek szerint a Kaszpit mint határtavat, pontosan fel kellene osztani szektorokra, amelyeken belül a parti állam szuverenitása érvényesülne. Kazahsztán ezt a gondolatmenetet követve állítja: már a szovjet időkben meghúzott vonalak alapján is hozzá tartozik az északi lelőhely. És hozzáteszi még: ha az orosz szektorban is volna olaj, Moszkva sem gondolkozna másképpen. Borisz Jelcin orosz és Nurszultan Nazarbajev kazah elnök a napokban Moszkvában folytatott tárgyalásain megállapodtak, hogy minél előbb ki kell dolgozni a Kaszpinak a parti államok egyeztésén alapuló nemzetközi jogi státusát. A munkaváltozat elkészítésére március 15-ig kapott határidőt a két kormány, utána az öt érintett állam vezetői elé kell terjeszteni az elvégzett munka eredményét. Az orosz sajtó szerint alig találták meg azt az olajat, Nazarbajev máris szemet vetett rá. Közben maga Moszkva követte el azt a hibát, hogy a Lukoil óriásvállalat jogot kapott a tengerfenék feltárására és a kőolaj kiaknázására. Menteni a menthetőt a főügyészség megtámadta a Lukoil megbízását, az egyik érv szerint azért, mert az illető terület még az Oroszországi Szocialista Szövetségi Szovjet Köztársaság 1976-os kormánydöntése alapján természetvédelmi övezet, ahol ilyen tevékenység nem végezhető. (A döntés két célt is követni látszik - helyreállítani az orosz tárgyalási pozíciókat, illetve az OSZSZSZK döntésére hivatkozva eleve bizonyítani, hogy a terület Oroszország és nem valemely más egykori szovjetköztársaság - ma független állam -igazgatása alá tartozik.) Az ügy orosz bel- és gazdaságpolitikai jelentősége hatalmas. Berezovszkij politikus üzletember Szmolenszkij SZBSZ-Agro-, Guszinszkij Moszt- és Hodorovszkij Jukosz-, Roszprom- és Menatep-csoportjainak, illetve a maga Szibnyeftyjének egyesítésével a napokban teremtette meg az ország legnagyobb olajipari mamutcégét, a Jukszit. Ennek fő ellenfele Potanyin Onekszim- és Szidanko-csoportja, valamint Alekperov Lukojlja, amely szintén egyesülés előtt áll. Ha a Lukojlé a Kaszpi olaj kincse, tartalékait tekintve máris megelőzi a Jukszit. Potanyin annyira bízik erejében, hogy már kijelentette: a privatizálandó Rosznyefty csak akkor érdekli, ha a részvények 75 százalékát és még egy részvényt (nem pedig csak felét plusz egyet) eladásra bocsátanak. Nazarbajev viszont úgy érzi, a bajkonuri űrrepülőtér közös üzemeltetésében adott engedmények, illetve a FÁK belső körének szorosabbra vonása révén jó eséllyel védheti a tengernyi sóstó felosztásának kazah tervét. Ráadásul a nemzetközi Kaszpi Csővezeték Társaság orosz igazgatója elmozdításának (amerikaival való felváltásának) lehetősége is neki ad adót a kezébe. Ha viszont a Kaszpit úgy osztják fel, ahogy ő akarja, akkor az olajkincs elsősorban Kazahsztáné lesz. Most a helyzet bonyolultságát és a tétek nagyságát érzékeltetve úgy nyilatkozott: ha az olajban gazdag régióban nem oldják meg a vitás kérdéseket, a térség a balkánihoz hasonló feszültségforrássá válhat. Moszkva, 1998. február 1. Lengyel László Románia: az olajút folytatásának csábító ígérete Szemmel láthatóan vonakodtak a Kaszpi-tenger zónájában lelt olajkincsek Európába történő szállításában érdekelt nyugati, de főképpen amerikai cégek attól, hogy a „fekete aranyat” Románián keresztül szállítsák biztonságosabb helyre. A hónapokig tartó számítgatásokból kiderült azonban, hogy a Burgasz-Alexandrupoli útvonal jóval körülményesebbnek ígérkezik, s ezért a román ajánlatokat az utóbbi időben kezdik komolyabban számításba venni. Románia hatalmas erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a Kaszpi-térségi kőolaj tervezett útvonalába saját termelési kapacitásait is beleépítsék. Bukarest azt szeretné, hogy a fekete-tengeri Konstanca kikötő fontos tranzitállomássá váljék. Ezért szüntelen lobbyzás folyt, s egyre bizonyosabbnak látszik, hogy az érdekelt nemzetközi társaságok 1,2 milliárd dolláros beruházással megépítik a Konstancát Trieszttel összekötő új kőolajszállító csőrendszert. Korábbi tervek szerint a Novorosszijszkon és a Fekete-tengeren keresztül érkező olajat a bolgár Burgaszon át szállították volna a görögországi Alexandrupoliba. Ez esetben azonban a kétszeres tengeri transzfer miatt a költségek jóval magasabbnak ígérkeztek. Ha az érdekeltek a Románián keresztüli szállítás változata mellett döntenek, a Konstanca- Trieszt vezeték megépítésére több lehetőség is kínálkozik. Egyik változat szerint a kőolajat Románián keresztül szállítanák ugyan nyugatra, de anélkül, hogy a meglévő román szállítási és finomítókapacitásokat használnák. Ez esetben az érdekelt nemzetközi társaságok teljesen új vezetékrendszert építenének. Akkor pedig Románia továbbra is saját céljaira használhatná a meglévő, évi 24 millió tonna kapacitású konstancai terminálját, illetve évi nyolcmillió tonna olaj továbbítására alkalmas vezetékrendszerét. E megoldás viszont hátrányos lenne a hatalmas kihasználatlan finomítókapacitással rendelkező Románia iparának és infrastruktúrájának is. Ám közvetlen előnye az volna, hogy az új vezetékrendszer építésének idején a bőséges foglalkoztatási kínálat jelentősen csökkenthetné a jelenleg tíz százalék körüli romániai munkanélküliséget. Másik lehetőség, hogy a meglévő romániai szállítási és feldolgozási rendszert beépítsék az új vezeték útvonalába. Románia számára ez a változat rendkívül előnyös lenne mind a szállítás és a finomítás, mind pedig a feldolgozóipar korszerűsítésének és új technológiák bevezetésének szempontjából. Ez esetben azonban a hátrány kereskedelmi téren mutatkozna. Persze elképzelhető, hogy az új vezeték úgy integrálódjék a román rendszerbe, hogy annak csupán a szállítási kapacitásait használja. Akkor azonban meg kellene oldani a román olajfinomítók ellátását is. Az olajút megvalósításába a Kaszpi-térségben érdekelt, főképp amerikai és orosz cégek mellett az olasz ENI csoport is beszállna. Hiszen azt tervezik, hogy Novorosszijszkon jelenleg áthaladó évi 32-40 millió tonna olaj helyett a Konstanca-Trieszt vezeték üzembe helyezésével 70 millió tonnát is szállíthatnának. Másrészt jó ütemben haladnak a Tengiz-Novorosszijszk közötti új vezeték építésének munkálatai, amelyet a Caspian Pipeline Consortium végez, és amely évente 67 millió tonna olaj szállítására lesz alkalmas. Ez a vezeték 1999-2002 közötti időszakban elkészülne, s akkorra már működőképesnek kellene lennie a Konstanca-Trieszt csőrendszernek is. Azok az országok, amelyeknek a térségében a majdani vezeték áthalad, szintén érdekeltek a tervek megvalósításában. Szlovénia évi kőolajszükséglete 3,4 millió tonna, Horvátországé 5,7 millió tonna, Szerbiáé pedig 4,4 millió tonna. A saját kitermeléséből származó hatmillió mellett jelenleg Románia további évi nyolcmillió tonnát importál Oroszországból, Irakból, Iránból és Egyiptomból finomítókapacitásainak kihasználására. A horvátországi, trieszti terminálon keresztül évente 29 millió tonna kőolaj érkezik főleg Észak-Afrikából a középeurópai térségbe, s legnagyobb része Ausztriába, Bajorországba és Csehországba kerül. A Konstanca-Trieszt vezetékrendszer képes volna fedezni a Balkán-félsziget 18 millió tonnányi szükségletét, és további 15 millió tonnát, juttathatna a közép-európai fogyasztóknak. Az új vezetékrendszer kiépítésével párhuzamosan Romániának Konstanca kikötőjében egy új, 33 millió tonnás tranzitkapacitást kell létrehoznia, illetve új szivattyúrendszert, a parttól öt kilométerre lévő, tengeren úszó olajterminált, 820 ezer köbméteres tárolótankokat a tengerparton, ploiesti és turnu-severini szivattyúkkal új vezetékrendszert kell építenie. Kolozsvár, 1998. február Tibori Szabó Zoltán