Népszabadság, 1998. február (56. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-11 / 35. szám

1998. február 11., szerda KULTÚRA Örökös tagok hajdan és majdan Az új Nemzeti Színház társulatának magja ? „Örökös taggá a Nemzeti Szín­háznak legalább húsz (...) év óta működő és elsőrangú szerep­körben igen érdemes munkát teljesítő tagja, (...) igazgatója és rendezője nevezhető ki. (...) Örökös tag nyugdíjazása napjá­tól évi 3000 pengő tiszteletdíj­ban részesül.” A törvényjavas­latot 1937-ben, vagyis akkor nyújtották be, amikor a Nemze­ti Színház évszázados fennállá­sát ünnepelte, majd az 1938-as VII. törvénycikk - a fentiekben idézett - 4. paragrafusában ren­delkeztek az örökös tagság in­tézményéről. Ugyanezen törvénycikk 2. és 3. paragrafusában a törvényho­zás utasította a kormányt, hogy „a Nemzeti Színház részére, ez intézmény jelentőségéhez méltó és a korszerű színpadművészeti követelményeknek megfelelő épület helyének kijelölése iránt (...) intézkedjék, s az államház­tartási viszonyok megfelelő ala­kulása esetén az épület fel­építéséről, a magyar társadalom áldozatkészségének igénybevé­telével is gondoskodjék”. Amint köztudott, az „államháztartási viszonyok” nem alakultak ked­vezően, hogy mást ne mond­junk, hamarosan kitört a máso­dik világháború, mégis van né­mi hasonlóság a korabeli és a jelen helyzet között. Most is csak az bizonyos, hogy egy új Nemzeti Színházhoz megvan a régi gárda, amelynek „egysze­rű” tagjai vagy szerződésben maradnak, vagy nem. Ám Bá­lint András, a frissen kinevezett miniszteri főtanácsadó, a leen­dő igazgató szándéka szerint, az örökös tagok mindenképpen magját alkotják annak a társu­latnak, amelyik majd az Erzsé­bet téri épületbe beköltözik. Vagy mégsem? Ők hetvenegyen De egyelőre maradjunk a rég­múlt időknél. A nemzeti színhá­zi örökös tagság intézménye nem a felemlegetett 1938-as év­től datálódik. Magyar Bálint - nem a jelenlegi művelődési mi­niszterünk, hanem az édesapja - A Nemzeti Színház története a két világháború között című munkájában - leírja, hogyan is keletkezett. 1881-ben történt, hogy Prielle Kornélia előnyte­len szerződést kötött. Hogy megbékítsék a művésznőt, meg­kapta az örökös tag rangot. Ez az egyedi megoldás intézmé­nyesült. Az örökös tagok testü­letet alkottak, önkormányzatot is kaptak. Eleinte nem volt könnyű ehhez a címhez jutni, majd voltak olyan évek, például a társulat kilencvenedik évfor­dulóján, azután a centenáriu­makor, amikor szinte csapatos­tul kapták meg. Sőt olyan idők is voltak, amikor nem éppen színészi érdemekért osztogat­ták. A sértődések biztos forrása volt, kié legyen egy-egy megü­resedett örökös tagsági hely. Még 1945 után is ez volt a jel­lemző. Csak miniszteri döntésre kaphatta meg Beregi Oszkár és Somlay Artúr e kitüntető címet, oly nagy ellenállást tanúsítot­tak velük szemben a kollégák. Minden személyeskedő mozza­nat ellenére, az örökös tagok névsora zömmel illusztris mű­vészeket foglal magában, mint Bajor Gizi, Blaha Lujza, Cson­tos Gyula, Hevesi Sándor, Já­szai Mari, Ódry Árpád, Rózsa­hegyi Kálmán, Újházy Ede. Mind ez ideig csak hetvenegyen vannak azok, akik a kezdetek­től mostanáig ezzel a titulussal büszkélkedhettek, illetve büsz­kélkedhetnek. Tizenötöt szám­lálnak a mostani Nemzeti Szín­ház örökös tagjai. Kétezer forint Hosszas szüneteltetés után, Csiszár Imre direkciója újította fel ezt az intézményt. „A Nem­zeti Színház igazgatósága az 1989. május 24. napján tartott ülésén elhatározta a Nemzeti Színház-i „örökös tagság” ne­mes hagyományának és intéz­ményének felélesztését­­ így rögzíti az alapító okirat.­­ (...) Ezen címet kiérdemelt művé­szeket nyugdíjazásuk után a „Magyar Népköztársaság Érde­mes Művésze” címmel járó nyugdíj-kiegészítés összegével azonos havi díj (... 2000 Ft/hó) illesse meg.” Az Érdemes Mű­vész cím 1991-ben megszűnt, 1996-ban újraéledt, ám az örö­kös tagok juttatása az az összeg maradt, amely - idestova kilenc esztendeje - az ő akkori nyug­díj-kiegészítő járadékukhoz igazodott. Az „érdemesek” mai járandósága már havi 22 260 forint (igaz, a tavalyelőtt, illet­ve tavaly kitüntetettek járadék­ra már nem jogosultak). Míg az „örökösök” tehát változatlanul havi kettőezer forintot kapnak az 1989-ben 400 ezer forinttal indult, illetve a továbbiakban a színház költségvetéséből kiegé­szített alapítványból. Hovato­vább szimbolikus juttatásról beszélhetünk. Vessük csak össze azzal a hajdani 3000 pen­gővel! A mai örökös tagok egyi­ke, Agárdi Gábor szolgált né­hány jellemző adattal. Akkori­ban 100 pengő volt a kezdő gá­zsija Szegeden, mint „táncos boynak”, 98 pengőért csinálta­tott az úri szabónál egy tiszta gyapjú öltönyt, s 26 fillér volt egy kiló kenyér. A hajdani törvényi rendelke­zést 1989-ben az „Örökös tag­ság alapszabálya” váltotta fel. Ez már nem köti szorosan az el­töltött időhöz az efféle mél­tánylást, amelyről az e célra összehívott kuratórium döntött. 1994-ben módosították az alap­szabályt, innentől fogva a mű­vészeti tanács határoz a cím adományozásáról. A mostani ti­zenötökhöz tartozik a rendező Vadász Ilona, a tervező Varga Mátyás és a színészek közül Agárdi Gábor, Bessenyei Fe­renc, Béres Ilona, Csernus Ma­riann, Horkai János, Kállai Fe­renc, Kohut Magda, Lukács Margit, Majláth Mária, Pápai Erzsi, Raksányi Gellért, Sinko­­vits Imre, Zolnay Zsuzsa. Több­ségükben ma is színpadra lép­nek. Noha már nem éppen fia­talok, joggal dönthetnének a pi­henés mellett, mégis az a való­színű, hogy jó néhányuk az új deszkákon is örömest lép fel. Három vélemény Vagyis éppen ez a kérdés: va­jon szíves-örömest vonul-e át ez az érdemdús csapatocska az új épületbe, az új társulatba? Min­denesetre választ kértem rá né­­hányuktól. Elsőként Agárdi Gábortól, aki már a társulat plénuma előtt is hangot adott a véleményének. - Én fölöttébb örülök, hogy lesz új Nemzeti Színház. Annak is örülök, hogy lesz igazgatója. Az megeshet, hogy valakinek valakik nem tetszenek majd. De a valakiknek sem feltétlenül tetszik a valaki. Mi az, hogy minket visznek az Erzsébet tér­re? Mutogatnivaló múmiákat? Mert mire az az épület kész lesz... De hátha mi nem akarunk oda menni. Hátha nem olyan lesz az a színház, amilyennek a mi elképzelésünk szerint a Nemzetinek lennie kell. A vá­lasztás jogát fenntartom. Úgyis választás lesz. Akkor én miért ne választhassak? S azután le­het igazán választanunk. Jövő­re lejár a jelenlegi igazgatónk, Ablonczy László mandátuma. Akkor a Hevesi Sándor téri épületbe kinevezik az új direk­tort. Lehet, hogy Magyar Szín­ház lesz. Vagy Magyar Bálint Színház. Vagy Kaposvári Fővá­rosi Színház. Úgy látom, hogy a megüresedő helyek fönn van­nak tartva. Van, akinek a kár­tyái között már ott van az adu, de a partit illik lejátszani. Ma­gam akarom eldönteni, hová csatlakozom. Elég határozott vélekedés. Vajon mások is osztják e néze­tet? Csernus Mariannt kérdez­tem meg ezek után. - Akarok-e én menni oda? Ez az új Nemzeti Színház még kép­lékeny ügy. Én nemcsak az örö­kös tagok közé tartozom, ha­nem azoknak a csapatába is, akik számára 1950-től fogva, amióta ideszerződtem, „az or­szág első színházát” jelenti. Akik ebből megmaradtunk, nem rángathatok ide-oda. No jó! Jöjjön az öregasszony, az öregember... Nem feltétlenül az új falak között lesz a helyünk. Lehet, hogy inkább a Magyar Színházban. Mert az összetar­tozás érzése másfelé fog húzni, akár két mankóval. Bízzák rám! Az örökös tagok legfiatalab­­bika Béres Ilona, aki a Nemzeti Színházhoz tartozást eleve rangként értékeli. - Nem tudom, hogy díszpin­tyek leszünk-e, vagy csakugyan feladatokkal várnak ott. Én re­mélem, az nem lesz kizáró ok egyetlen kollégám esetében sem, hogy már a Hevesi Sándor téren is működött. Ha a mostani Nemzetivel a majdani Nemzeti jogfolytonos lesz, akkor átvesz­nek minket, örökös tagokat. De én nagyon szeretném hinni, hogy nemcsak ezért visznek to­vább. Én a mindenkori Nemzeti Színházhoz tartozom, de az más kérdés, hol dolgozom valójá­ban, hol kérnek fel szerepre. Szívemből kívánom, hogy Bá­lint András nagyszerű színhá­zat csináljon. De hát, megszó­lalhat a ló? Ismerik a történetet? A király halálra ítéli a rabot. Ám azt mondja, kegyelmet kaphatsz, ha egy kerek esztendő alatt megtanítod a lovamat beszélni. S az elítélt vállalja. - Hogyan mehettél bele ilyen képtelen­ségbe? - kérdi aggódva a barát­ja. - Nézd, ki tudja, mi lesz egy év múlva. Meghalhat a király, meghalhatok én. És még a ló is megszólalhat. Bogácsi Erzsébet Béres Ilona, Agárdi Gábor és Zolnay Zsuzsa A nagymamában MTI-FOTÓ Tisztelet a Nyugat szerkesztőinek A századelő legnagyobb hatású irodalmi és kritikai folyóirata, a Nyugat alapításának kilencve­nedik évfordulója alkalmából emlékkiállítás nyílik ma a bu­dapesti Petőfi Irodalmi Múze­umban. A Tisztelet a Nyugat szerkesztőinek című tárlat meg­nyitóján Réz Pál mond beszé­det, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc és Móricz Zsigmond írá­saiból pedig Bálint András ol­vas fel. „Aki e korszak irodalomtör­ténetét meg fogja írni, legjob­ban teszi, ha fejezetei címéül egy-egy kávéházat választ” - írja Fenyő Miksa könyvében, és a rendezők megfogadták az egykori szerkesztő tanácsát: a Károlyi-palota egyik nagy ter­méből kávéházi enteriőrt alakí­tottak ki, ezzel elevenítve fel és téve érzékletessé a Nyugat szer­kesztésének légkörét. Mint Kelevéz Ágnes érdeklő­désünkre elmondta: ez a „Nyu­gat-asztal” nem egyetlen valódi asztal és kávéház rekonstruálá­sa akar lenni, hiszen erre a Bris­tol, a Centrál vagy a New York egyaránt pályázhatna, hanem egy virtuális kávéházi létet kí­ván feleleveníteni. A kávéházi asztal körül kibontakozó szelle­mi műhelyt a Nyugat címlapja­inak tapétaszerűen felragasz­tott együttese adja, a terem kö­zepén korabeli márványasztal, az asztalon tintatartó és rapper. A tárlókban kéziratok és doku­mentumok eredetije vagy színes másolata, valamennyit Osvát Ernő, Móricz Zsigmond, Gellért Oszkár és Babits Mihály hagya­tékából válogatták ki. A kávé­házi teret körben, a New York­­kávéház gyűjteményéből szár­mazó karikatúrák díszítik. Az évforduló tiszteletére a ki­állítás megnyitását követő na­pon, csütörtökön a Nyugat-je­lenség címmel előadás­­sorozatot tartanak az ELTE Magyar Irodalomtörténeti Inté­zetének könyvtárában. J. B. Sz. NÉPSZABADSÁG\\ VÁRADI PÉTER Ars postetica (pszeudoposztm. költ.) Ha azt írod: akkor, mintha tudnád, mikor, és csak annyit: akként, mintha tudnád, miként, vagy csupáncsak hogy: úgy, mintha tudnád, hogyan, vagy hogy nem­ is­ tudod, mintha kicsit mégis, s mert mégiscsak úgy volt, írod csak azért is, megint, írod újra, akként, ott és akkor, mintha lenne miért. Váradi Péter (1976) költő. Kötete még nincs. Szürke zóna Nem tudom, mi lehet az oka, hogy hangversenypraxisunk szürke zónába utalja a XIX. és XX. század fordulóján műkö­dött, de elsősorban a romanti­kában gyökerező zeneszerzői életművek jelentős hányadát. Ilyen mester a brit muzsika első lovagja, Sir Edward Elgar (1857-1934). Hogy jószerével soha nem játszották a műveit nálunk, annak talán az az elő­ítélet a forrása, miszerint újabb kori brit zene nem létezik, az utolsó értékelhető kottafaragó a kora barokk Purcell volt. Britten áttörte ezt a falat, Elgar nem. Perényi Miklós, aki nem törő­dik bele abba, hogy gordonkás akár világkarriert is befuthat három-négy népszerű verseny­művel meg húsz szonátával, ki­sebb darabbal, kilenc évvel ez­előtt, egyszersmind 70 eszten­dővel a bemutatása után fedez­te fel a számunkra Elgar Gor­donkaversenyét. Most eljátszot­ta másodjára is, a Zeneakadé­mia közönségének ovációban megnyilvánuló helyeslését vált­va ki. Az első világégés fájó ér­zéseit hangokba átültető zene­művet háborús rekviemként emlegetik, és joggal. Nyitótétele szomorú, magányos ének. A scherzo, mely egykor táncos-vi­dám lejtésével tündökölt, csupa fenyegető lidérces lány, a lassú muzsika egy magába roskadt zeneszerző letargikus vallomá­sa, s igazi feloldással a finálé sem kecsegtet. Perényi szenzációsan játszot­ta, hangszertechnikai szem­pontból is, a kifejezés gazdag­ságát tekintve is. Félmegoldást ő nem ismer, a végére jár min­den dallamnak, ritmusnak, a leg­apróbb hangsúlynak és ugyan­így valamennyi zenei karakter­nek, gesztusnak. Nagy művész vonóján élettel telítődik Elgar őszinte romantikus hangja, s bi­zony, nem gondolunk arra, hogy e gordonkaverseny premi­erjének évében fogott hozzá A csodálatos mandarinhoz Bar­tók. A Rádiózenekar Meir Minsky vezényletével koncentráltan látta el a versenymű kíséreté­nek feladatát. Temperamentu­mosan adta elő Debussy Ibéria­­szvitjét, gondosan kimunkálva Dvorák elnyűhetetlen Új Világ­szimfóniáját. Breuer János MEGJELENT A CÍMERREL HITELESÍTETT KÖZBESZERZÉSI ÉRTESÍTŐ, A KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSÁNAK HIVATALOS LAPJA ELŐFIZETÉSI DU 12 HÓNAPRA: 31 500 Ft 9 HÓNAPRA: 23 625 Ft 6 HÓNAPRA: 15 750 Ft 3 HÓNAPRA: 7 875 Ft IV. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 1998. FEBRUÁR 11. A legújabb pályázati kiírásokkal megjelent a hivatalos KÖZBESZERZÉSI ÉRTESÍTŐ legfrissebb száma, mely alapján többek között a Magyar Turizmus Rt. 1998. évben megvalósuló 250-300 külföldi vendégének magyarországi utaztatására, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet éves egyszer használatos anyagszükségletének beszerzésére, valamint hídmosó berendezések biztosítására és az Országos Atomenergia Hivatal egységes informatikai rendszerének létrehozására pályázhatnak az érdeklődők. A KÖZBESZERZÉSI ÉRTESÍTŐ előfizethető vidéken valamennyi postahivatalban, Budapesten a Magyar Posta Hírlapüzletági Igazgatóság ügyfélszolgálati irodáiban, a Helirnél (Budapest Vili. ker., Orczy tér 1.), a Népszabadság Rt. közönségszolgálati irodáiban (Budapest III. ker., Bécsi út 122-124. és Vili. ker., Blaha Lujza tér 3.), valamint megrendelhető az alábbi szelvényen, melyet kérjük, szíveskedjen visszaküldeni: Népszabadság Rt. Terjesztés, Budapest 1960 postai címre, vagy a 368-8210 faxszámra. M­EGRENDE Megrendeljük a KÖZBESZERZÉSI ÉRTESÍTŐT..........................példányban, □ 3 hónapra Q 6 hónapra Q 9 hónapra | 112 hónapra Megrendelő neve:........................................................................................................... Irányítószám:.........................Helység:........................................................................... Utca:.....................................................................................Házszám:............................. Kézbesítési címe (ha más, mint a fenti):........................................................................ Ügyintéző:........................................................................................................................ Telefonszám:.................................................Fax:............................................................ Megrendelő adószáma:.................................................................................................. Kijelentem, hogy a megrendeléssel együtt intézkedem az előfizetési díj átutalásáról. Az átutalást a következő számlaszámra kérjük teljesíteni: 13100007-00000002-06347048 (Kérjük, az adószámot az átutaláson feltétlenül tüntesse fel!) Áfás számlát a kiadó a pénz beérkezését követően küld.

Next