Népszabadság, 1998. november (56. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-02 / 256. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA ÁLLÁSPONT 1998. NOVEMBER 2 ., HÉTFŐ 3 Primakov-csomag válság ellen A miniszterelnök szerint az atombőrönd továbbra is Jelcinnél van Az orosz kormány szombaton fő vonalaiban jóváhagyta a kabinet rövid távú programját - moszkvai szóhasználattal a válságellenes intézkedések rendszerét. Ezek keretében maximálták a gyógyszerek, valamint egyes élelmiszerek árait. MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL Jevgenyij Primakov miniszterelnök szerint az intézkedések nem a piacgazdasági módszerek félredobását, hanem a piac szabályozását jelentik. A kabinet abból indul ki, hogy az infláció havi mértéke nem haladja majd meg az öt százalékot. A pénzromlás éves mértéke 1999-ben pedig lesz több harminc százaléknál. Nem tervezik, hogy szigorítanák a külföldi valuták forgalmát, bár a rubel árfolyamát lebegtetni fogják. Primakov bejelentette, hogy a pénzügyminiszter ezentúl havonta nyilvános jelentést tesz a bér- és járadéktartozások rendezéséről. Moszkvában ugyanakkor bejelentették, hogy a közalkalmazottak, a katonák és a nyugdíjasok elmaradt járandóságait októberben már kifizette a kormány. Az elmaradt fizetések ügyében a szakszervezeteknek most már a régiók vezetéséhez kell fordulniuk. . A végleges formájában november 5-re elkészülő kormányprogram első kritikusa a Nemzetközi Valutaalap Moszkvában tárgyaló küldöttsége volt. Orosz részről azonban azt hangoztatják: az IMF-hitelek nagy részét Moszkva rendeltetésének megfelelően használta fel. A mostani ajánlások végrehajtása a lakosság reáljövedelmének csökkenését eredményezné. Nem fogadható el, hogy a jövő évi költségvetés hiánya alatta maradjon a GDP 3,5 százalékának, egyidejűleg jelentősen csökkenjenek az állami kiadások és növekedjenek a pénzben beszedett adójövedelmek. Primakov szombati sajtóértekezletén egyébként határozottan cáfolta, hogy a szabadságát jelenleg Szocsiban töltő Jelcin elnök átadta volna neki bizonyos államfői jogköreit. A kormányfő megerősítette: az „atombőrönd” továbbra is megbízható kezekben, vagyis Jelcin elnöknél van. M. Lengyel László Dzurinda gyors reformokat ígér __________POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL_________ Az új szlovák kormány szombati ülésén meghosszabbította azoknak az önkormányzatok mandátumát, amelyeket november közepén kellett volna újraválasztani. Ismeretes, hogy az alkotmánybíróság érvénytelenítette a Meciarék által kierőszakolt új választási törvényt, amely nemzetiségi alapon tett különbséget a választópolgárok között. A Dzurinda-kabinet december 19-re írta ki az új önkormányzati választásokat, és egyúttal az új parlament első munkaülésén, kedden gyorsított eljárásban javasolja megváltoztatni a törvényt. A sürgős intézkedések közé tartozott a közszolgálati médiák működését szabályozó törvény megalkotása, ami szintén a keddi parlamenti ülés tárgya lesz. Mikulás Dzurinda cáfolta, hogy a tévében és a rádióban tömeges elbocsátások lesznek, de hangsúlyozta: ezeket az intézményeket csak erkölcsileg feddhetetlen emberek vezethetik. A hét végén a kormány felmentette a Meciar-kabinet minden államtitkárát és minisztériumi hivatalvezetőjét. Eduard Kukán külügyminiszter 25-30 olyan szlovák nagykövet gyors visszahívását helyezte kilátásba, akik szakmailag alkalmatlanok és kinevezésük nyilvánvalóan a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomnak tett szolgálataik honorálása volt. Az már bizonyos, hogy november 5-6- án Dzurinda kormányfő Brüsszelbe látogat. Washington szintén üdvözölte az új pozsonyi koalíciót, és a reformok gyors végrehajtásához segítséget is ígért. E. F. P. Piros-piros koalíció lesz Schwerinben BONNI TUDÓSÍTÓNKTÓL Szabad az út Németország első piros-piros tartományi kormánya előtt: a hét végén Mecklenburg-Előpomerániában - a legszegényebb német tartományban - a szeptemberi választásokon győztes szociáldemokraták (SPD), valamint a reformkommunisták (PDS) rendkívüli pártkongresszusaikon döntő többséggel megszavazták a koalíciós megállapodást. Az SPD öt, a PDS három miniszteri posztot kap az új kabinetben, amely az CDU/SPD nagykoalíciót váltja fel. Mecklenburg a második keletnémet tartomány, ahol a reformkommunisták hatalmi tényezővé válnak. Szász-Anhaltban a PDS szerződés alapján kívülről támogatja a kisebbségi szociáldemokrata kormányt. A PDS-nek a kormányzati szerep révén alighanem sikerül kiszakítania magát abból a „gettóból”, amelybe eddig belekényszerítették a hagyományos német parlamenti pártok. A PDS - amely a szövetségi parlamenti választásokon első ízben lépte át az ötszázalékos küszöböt, és így a Bundestagban immár frakciót alakíthatott - a többi között az állam gazdaság- és társadalompolitikai szerepvállalásának növelését szorgalmazza. A CDU látványos fordulattal szintén nyitást hirdetett a PDS irányába: Wolfgang Schauble, a párt leendő elnöke, frakcióvezető arra buzdítja a pártszervezeteket, hogy toborozzanak soraikba „megtért” egykori NSZEP-tagokat. Ugyanő helyi és tartományi szinten a zöldekkel való koalíciókötéseket is melegen ajánlja. Léderer Pál Előtérben a kisebbségvédelem Martonyi az ET soros magyar elnökségéről MTI-JELENTÉS A magyar külpolitika óriási lehetőséget kap azzal, hogy az elkövetkező fél évben hazánk tölti be az Európa Tanács (ET) Miniszteri Bizottságának soros elnöki tisztét - jelentette ki tegnap Martonyi János. A magyar diplomácia irányítója a hét közepén Strasbourgban részt vesz a szervezet külügyminiszteri ülésén, amelyen Magyarország átveszi az 1999 májusáig tartó elnökséget az ET Miniszteri Bizottságában. Várható, hogy a magyar elnökség alatt indul meg a Kisebbségvédelmi Keretegyezmény és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája végrehajtásának ellenőrzése, s létrehozzák az emberi jogi biztosi intézményt. - Ezek a térségben élő magyar kisebbségek szempontjából is kedvező folyamatok - közölte Martonyi. Hozzátette: a magyar elnökség különleges hangsúlyt fog adni ennek a témának. - Az Európa Tanács hozzá kíván járulni a délkelet-európai stabilitás megteremtéséhez, a délszláv válság rendezéséhez - mondta a magyar diplomácia vezetője. Az ET egy szűkebb létszámú csoportot küld Koszovóba a jogállamiságot biztosító intézményrendszer kiépítése érdekében. Vasile felülbírálja oktatási miniszterét A Petőfi-Schiller magyar-német egyetem alapításáról rendelkező kormányhatározat végrehajtása mellett foglalt állást Radu Vasile román kormányfő. - A magyar-német egyetem létrehozásáról rendelkező kormányhatározatot mindenképpen végre fogjuk hajtani, Marga (oktatási) miniszter álláspontjától függetlenül - jelentette ki a román miniszterelnök. A bukaresti kormány az RMDSZ által követelt önálló magyar egyetem létrehozása helyett szeptember 30-án egy magyar-német felsőoktatási intézmény létrehozásáról határozott. A végrehajtással az oktatási minisztériumot bízták meg. Andrei Marga miniszter azonban ellenzi a Petőfi-Schiller egyetemet, s beosztottjaival együtt nemegyszer a kormányhatározat végrehajtása ellen foglalt állást. Radu Vasile azután foglalt állást az ügyben, hogy az egyetem tervét Marga többször is törvény- és alkotmányellenesnek minősítette - írta kolozsvári tudósítónk. Egymillió dollár Paulának WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL Egymillió dollárról szóló csekket vehetett át Paula Jones Abe Hirschfeldtől, a New York-i (parkoló- és garázstulajdonos) milliomostól. A férfi azért adta a pénzt Jonesnak, hogy a nő vonja vissza Clinton elnök elleni keresetét. Paula Jones azzal vádolja az elnököt, hogy 1991-ben - amikor még arkansasi kormányzó volt - szexuális ajánlatot tett neki. Ez az incidens olyan „lappangó lelki sérüléseket” okozott a nőnek, hogy pár évre rá feljelentette a hivatalban lévő államfőt. Jones perében tették fel Bill Clintonnak a Lewinsky-viszonyra vonatkozó kérdéseket. Ezeket ő - eskü alatt - tagadta. Az elnök jogászai már hosszabb ideje próbálnak megállapodásra jutni Jonesszal. Azt akarják elérni, hogy egy bizonyos összeg ellenében vonja vissza a vádat. Ennek egyetlen oka - állítják hogy befejeződjék a per. Félmilliót ajánlottak, majd 700 ezret, de a munka nélküli és teljesen eladósodott Jones házaspár nem éri be ennyivel. Már hetekkel előbb ismertté vált Hirschfeld ajánlata. Jones ekkor követelését kétmillióra emelte. A jogászok szerint az elnök nem fogadhatja el az adócsalási ügyekbe keveredett üzletember segítségét. Azt is kétségbe vonják, hogy Paula Jones kifizetésével véget érne az elnök elleni alkotmányos felelősségre vonási eljárás - ahogy azt Hirschfeld feltételezi. Jones átvette az egymilliós csekket, amelyet akkor válthat be, ha a keresetet visszavonják. Cserébe két csattanós puszit adott a bőkezű parkolómágnásnak. M.G. Paula Jones és Abe Hirschfeld a csekk átadásakor reuters-fotó Egész pályás nomalitás Még egyszer, kormányfői szűzbeszédemben fogok az ön érdemeiről beszélni, azután azonban slussz lesz Gerhard Schröder, Németország új kancellárja mondta ezt kedvesen tréfálkozó hangnemben, amikor átvette elődjétől, Helmut Kohltól a kancellári hivatalt. Előtte azonban - választási győzelme óta sokadszor - őszinte elismerését fejezte ki azért a teljesítményért, amelyet a „tartós kancellár” Németország újraegyesítésében és az európai integráció elmélyítésében produkált. De nemcsak ezért szólt a köszönet. Schröder láthatatlanul a demokrácia fair play díját is átadta Kohlnak azért a tartásért, amellyel a vereségét fogadta, és a hatalomváltást előkészítette. Máshogy is történhetett volna, s akkor most - képletesen szólva - átjárhatatlan hidak és lövészárkok jellemeznék Németország politikai tájképét. A szövetségi köztársaság történetében volt példa ilyen hatalomváltásra is. A közép-európai tudósító csak áll és ámuldozik, s persze irigykedik. Hogy így is lehet. A győztes a győzelmének örül és nem a másik vereségének. A legyőződőt nem ellenségnek tekinti, hanem ellenfélnek, akivel nemcsak párbajozni, de kooperálni is akar. Különórákat kér - és persze kap majd tőle. Nem riogat. Nem kelt félelmet. Erőt sugároz, de nem fitogtatja. Nem ígér rendcsinálást, kultúrkampfos egyensúlyozást, egész pályás letámadást. A vesztes nem vádaskodik, nem magyarázkodik, nem áskálódik, elfogadja a tényeket, és készül az új szerepre. Kemény és harcos ellenzéki szerepre, célja azonban az építkezés és nem a rombolás. A tudósító azt a normalitást irigyli, amellyel - nem három-négy, hanem tizenhat év után - hatalmat cserél egy nagy ország. És arra gondol, hogy ha tankönyvet szerkesztene a polgári társadalomról, esettanulmányként ezt mindenképpen belevenné. És a homo politicusról szóló fejezetben is említést tenne az ex- és az új kancellárról, akik külön-külön és együtt is, itt és most megtestesítik az európai politikai eleganciát. És okvetlenül megemlékezne a kancellári hivatal egyik munkatársáról, aki az alkalmazottak nevében vett búcsút a nagyfőnöktől és köszöntötte a ház új urát. Ő stafétáról beszélt. Arról a futónemről, amelyben egy csapat tagjai váltják egymást. Képzavar? Nem az. A bonni köztisztviselő komolyan gondolta - mert volt és leendő főnökei gesztusaiból erre következtethetett -, hogy a változás nem jelenti szükségszerűen, hogy mindent mindenáron megváltoztatnak. Németország az újraegyesítés nyolcadik évében társadalmilag, politikailag, gazdaságilag erősen megosztott, és a szövetségi köztársaság legbaloldalibb koalíciójának, egy új generációnak a hatalomra kerülésével minden adva volna arra, hogy újabb frontok, választóvonalak képződjenek, ami persze tragédia lenne. Éppen ezért oly fontosak azok a stílusjegyek és szimbólumok, amelyek a mostani váltást leírják. Mert ezek - az ellentétes érdekeket és elképzeléseket nem tagadva - azt hangsúlyozzák ki, ami összeköt, és nem azt, ami megoszt. Wolfgang Thierse, a törvényhozás új elnöke mindezt egy Hölderlinidézettel fogalmazta meg: megbékélés a vita közepette. Programnak sem rossz. Léderer Pál Putriból a középosztályba Hetvenes évek vége, Cegléd. A novemberi enyhe fagyban egy riportról jövet caplattam a vasúti sínek mentén. Két, tíz év körüli kislány szólított le staudert. Rágyújtottunk, kicsit beszélgettünk, én a magam huszonéves fehér középosztálybeli fellegvárából firtattam azt, hogy miért nem ülnek az iskolában. - Mezítláb nem lehet - emelte fel az egyik kislány lilára fagyott lábát. Ennyiben maradtunk, mert gyorsan beláttam: egy cigarettaszívásnyi idő mégsem elég a világ átformálására (arra, hogy meggyőzzem őket a képzés fontosságáról). Ezek a kislányok ma anyák, sőt az is lehet, hogy már nagymamák. Félő, hogy a világ azóta történt változásaiból legföljebb annyit tapasztaltak meg, hogy korábban férjüknek, élettársuknak volt legalább valami, ugyan nagyon rosszul fizetett munkája, ma már az sincs. A pályáknak még kevésbé tudnak cipőt venni, mint korábban a szüleik nekik. Ám ha a gyerekek mégis eljutnak az iskolába, tanítóik boldogan szabadulnak tőlük - mint terhes ballaszttól - az első adandó alkalommal. Feltehetően ők lesznek tehát az utolsók, akik értesülnek majd arról, hogy értékváltozás történik a magyar családtámogatási rendszerben is: a családi pótlék átalakul a gyerek hatéves korától iskoláztatási támogatássá. Funkcionális vagy valódi analfabétaként aligha olvasnak újságot, még kevésbé választási programokat, amelyekben leszögezik, hogy a szülőknek kötelességük iskoláztatni gyermekeiket. Egyelőre persze ezt a változást ők nem fogják igazán megtapasztalni. Az ötletnek a gyakorlatba való átültetése - a családi pótlék folyósításának felfüggesztése e kötelesség elmulasztásának szankcionálásaként - elnapolódott. Feltehetően a törvényalkotók közül valaki rájött, hogy egy kötelességszegésért nem lehet kétszeresen büntetni. A mai magyar törvények alapján ugyanis büntethető az a szülő, aki nem járatja iskolába a gyerekét. Annyi eredménnyel, amennyivel... Mégsem csupán szavakkal való játékról van szó. Előbb-utóbb az új elnevezést, az iskoláztatási támogatást meg kell tölteni tartalommal. Nagy kérdés azonban, hogy ennek a tartalommal való megtöltésnek mi a motivációja. A fehér középosztálybeli polgári lélekhez közel áll az a megoldás, hogy aki nem tesz eleget legelemibb kötelességének, gyereke iskoláztatásának, az érdemtelen arra, hogy bármilyen támogatást kapjon a neveléséhez, amelyet azután ráadásul ki tudja, mire költ. És mivel (még) mi vagyunk többségben, ez a megoldás a majdani választásokon szépszámú szavazatot hozhat. Ha ez volt az iskoláztatási támogatás bevezetésének kívánt célja, akkor ez elérhető. Ha viszont az, hogy az iskoláskorú gyerekek iskolába járjanak, akkor az eredmény több mint kétséges. Mert évszázados szokásokat, értékeket megváltoztatni egy tollvonással aligha lehet. Nem beszélve arról, hogy a - most éppen értékét vesztő - családi pótlék egy fél pár cipő megvásárlására sem elég. Az iskoláztatási támogatás bevezetése önmagában nem változtat azon, hogy a tanító néni - akár a többi gyerek érdekében - mindent megtesz a nehezen kezelhető, „más” tanítványaitól való megszabadulásért. A roma osztályok a tanári pálya Szibériái maradnak: a tanárok a tanításba keserednek bele, a gyerekek a tanulást gyűlölik meg. A szülők pedig nem fogják visszapofozni 12 éves, élettársat választó kislányukat az iskolába, hanem boldogan veszik tudomásul, hogy az esetleges szégyen és felelősség lekerült a vállukról. Tehát ha valóban az a cél, hogy minden gyerek, iskolába járva, elsajátítsa azokat a készségeket, amelyek ahhoz szükségeltetnek, hogy képes legyen beilleszkedni ebbe a nagyon kemény versenyre épülő világba, akkor elsősorban a feltételrendszert kell megteremteni. Különben nincs másról szó, mint az emberek felosztásáról támogatásra érdemesekre és érdemtelenekre. Ez pedig egyenes út a kölcsönös félelmek és gyűlölségek igazgatta társadalomhoz, amelyben nehezebb a putriból bejutni a középosztályba, mint annak a bizonyos tevének átgyalogolnia a tű fokán. Hámor Szilvia