Népszabadság, 1999. május (57. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-05 / 103. szám

2 NÉPSZ­ABADSÁG KÜLPOLITIKA 1999. MÁJUS 5., SZERDA ENSZ-zászló alatt Koszovóba? A G7 és Oroszország közös munkaokmányt fogadott el A fejlett ipari országok és Oroszor­szág (G8) külügyi főigazgatói bonni találkozójukon megegyeztek abban, hogy az ENSZ égisze alá helyezik a koszovói rendezés folyamatát - közöl­te Bonnban Alekszandr Avgyejev orosz külügyminiszter-helyettes. A hírt megerősítette Joschka Fischer né­met külügyminiszter is. MUNKATÁRSAINKTÓL A G8 (a világ hét vezető gazdasági hatal­ma és Ororszország) főigazgatók hétfő esti petersbergi eszmecseréjén elfogadtak egy munkaokmányt, amely a „nemzetkö­zi polgári és biztonsági jelenlétet” irá­nyoz elő Koszovóban az ENSZ égisze alatt - jelentette be Joschka Fischer né­met külügyminiszter. Moszkva, mint is­meretes, korábban csak nemzetközi je­lenlétről beszélt, azaz - Belgrádhoz ha­sonlóan - elvetette a külföldi fegyveres békefenntartók Koszovóba küldését. Avgyejev szerint az okmánynak nincs egyetlen olyan pontja sem, amellyel Oroszország nem értene egyet. „Ily mó­don nem a NATO műveleteiről, mégcsak nem is a szövetség szárazföldi bevonulá­sáról van szó, hanem arról, hogy az ENSZ foglalkozik majd a koszovói konf­liktus rendezésével” - jelentette az MTI. Fischer ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a biztonsági kontingensben nélkü­lözhetetlen a NATO erőteljes részvétele, mert az észak-atlanti szövetség jelenléte nélkül nem lehet biztosítani a menekültek visszatérését otthonukba. Amennyiben a munkaokmánynak Washington is zöld utat ad, a megállapodást a G8 külügymi­nisztereinek csütörtökre összehívott bon­ni találkozóján öntenék végleges formába - jelentette bonni tudósítónk. A javaslat 24 órás tűzszünetet is előirányoz arra az esetre, amennyiben a jugoszláv fél hajlan­dó fegyveres erőik kivonására Koszovó­­ból. A béketervet az ENSZ BT által is jó­váhagyatnák. Egyes részletekkel kapcso­latban még nézeteltérések vannak a nyu­gati országok és Moszkva között, de a né­met külügyi források szerint azok meg­oldhatók. Nem várható, hogy az oroszok valamennyi kérdésben 180 fokos fordula­tot tegyenek - hangoztatták a források. Az olajfinomítót ért támadás után sötét füstfelhő emelkedik Újvidék felé REUTERS-FOTÓ A Csernomirgyin-látogatás nem módosította Clinton álláspontját Közelebb jutottunk a diplomáciai megoldáshoz - közölte a Fehér Ház­ban folytatott tárgyalásai után Viktor Csernomirgyin, Jelcin békeközvetítő­je. Clinton is engedékenyebb hangú nyilatkozatokat tett, a bombázások negyvenegyedik napján. WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL Viktor Csernomirgyin, volt orosz kor­mányfő Bill Clintonnal folytatott meg­beszélésén azt kívánta érzékeltetni, hogy Milosevics jugoszláv államfő ál­láspontja már „rugalmas” a koszovói nemzetközi fegyveres békefenntartó erőt illetően. Az Egyesült Államok any­­nyiban módosította álláspontját, hogy már elképzelhetőnek tartják, hogy Ko­szovó nagyobb részt szerblakta részeit orosz és esetleg ukrán alakulatok ellen­őrizzék. Ám az ajánlat, amit az orosz po­litikus hozott nem volt elegendő arra, hogy Clinton elrendelje a bombázási fel­függesztését. Az elnök azonban először mondta ki, hogy szünetet rendelhet el a légicsapásokban, amennyiben Jugoszlá­via hitel érdemlően megkezdi a NATO- feltételek teljesítését, elsősorban a kivo­nulást Koszovóból. (Csernomirgyin ere­deti útitervét megváltoztatva egyébként nem utazik Belgrádba, hanem egyene­sen hazatér Moszkvába.) Az elnök puhulónak minősített kije­lentését közeli munkatársai siettek értel­mezni. A Fehér Ház szóvivője Joe Lock­­hart tagadta, hogy az elnök kijelentései új elemet, vagy enyhültebb álláspontot tar­talmaztak volna. Sandy Berger nemzet­­biztonsági főtanácsadó azt mondta, hogy Milosevics eddig egyetlen lépést sem tett, ami közelebb hozhatná a békét. A Cser­nomirgyin által közvetített ajánlat alapján ugyanis a jugoszláv csapatok csak részle­gesen vonulnának ki a tartományból. A NATO azt követeli, az összes katona tá­vozzon. A nemzetközi erőt csak kézi­fegyverekkel láthatnák el, s nem enged­nének erős katonai jelenlétet. Clinton elnök találkozott Jesse Jack­­son lelkésszel is, aki már korábban elfax­­olta a Fehér Házba azt a levelet, amelyet Milosevics bízott rá Belgrádban. Egy névtelenül nyilatkozó kormánytisztvise­lő szerint az üzenetben „sajnos semmi új nincs”. Clinton nem fogja felhívni Milo­­sevicset azért, hogy megköszönje a há­rom amerikai katona elbocsátását, mond­ták az elnök környezetében. Eközben a szenátusban 78:22 arány­ban leszavazták John McCain szenátor határozati javaslatát. A republikánus el­­nökjelölti várományos azt kezdemé­nyezte, Clinton kapjon olyan felszólí­tást, felhatalmazást, hogy az összes esz­közzel felléphessen a koszovói konflik­tus gyors befejezéséért. Ezt a határozatot a két párt és a Fehér Ház is ellenezte. Miklós Gábor * Szárazföldi akció csak konszenzussal Szakértői vélemény a londoni stratégiai intézetből E héten mutatta be a sajtó képviselői­nek a befolyásos Nemzetközi Straté­giai Intézet (IISS) igazgatója az 1998/99-es Stratégiai Szemlét; ebből az alkalomból kértünk nyilatkozatot Anatol Lieventől, az intézet Közép- Európa-szakértőjétől. LONDONI TUDÓSÍTÓNKTÓL „Nyugati elemzők sokszor csak a katonai következményektől való félelemmel indo­kolják Magyarország vonakodását a Jugo­szlávia elleni háborúban való nagyobb kö­telességvállalástól, de a térség alaposabb ismerői tudják, hogy emögött a magyar ki­sebbség bonyolult helyzete áll Szerbiában és Romániában” - mondta Lieven. Cinikus és szkeptikus hangok már a NATO-bőví­­tés folyamán megszólaltak, észlelve, hogy a három új tag közül csak Lengyelország mutat igazi lelkesedést az együttműködés iránt. Cseh- és Magyarország viszont alig­ha járulna komolyan hozzá egy esetleges szárazföldi hadművelethez. A szakértő szerint Magyarország tá­volmaradása annál is inkább lehetséges, mert két nagy NATO-hatalom, Német­ország és Franciaország sem kötelezte még el magát a szárazföldi hadviselésre, sőt az amerikai közvélemény is erősen megosztott. Magyarország elutasítását, hogy területéről szárazföldi beavatkozás induljon, a NATO sok katonai elemzője osztja, akik helytelenítik a szerbiai geril­laháború veszélyét felidéző északi bevo­nulást, Belgrád bevételének célját és ez­zel az alternatívával a déli, macedóniai vagy albániai kiindulópontot állítják szembe. Lieven nyomatékosan hangsú­lyozta: a NATO szuverén államok szö­vetsége és nem fogja elkötelezni magát, kitenni tagországait kockázatos és halá­los áldozatokkal fenyegető katonai cse­lekményeknek. A NATO legalapvetőbb vonása, hogy döntései konszenzus alap­ján, lényegében a választók akaratának megfelelően születnek. R. Hahn Veronika Jevgenyij Primakov orosz kor­mányfő szerint a NATO nem hajt végre szárazföldi akciót Jugoszlá­via ellen, mert az óhatatlanul a konfliktus kiszélesedéséhez vezet­ne. A jugoszlávok olyan emberek, akik igenis tudnak harcolni, ha füg­getlenségük megvédelmezéséről van szó - jelentette ki a Kom­­szomolszkaja Pravdának adott in­terjúban, amelyet az MTI ismerte­tett. Jugoszlávia bombázása lénye­gében a NATO-centrikus modell kialakulását jelenti - közölte. t­ Belgrád, a kísértetváros Jugoszlávia mintha ezer halálra lenne ítélve: napról napra több a polgári áldo­zat, az infrastruktúrát lerombolták, a gaz­daság megbénult. Ehhez jön az olajem­bargó, az áramszünet, a külvilágtól való elszigeteltség. A lakosság kimerült, a NATO-nak pedig eltökélt szándéka, hogy folytatja a légicsapásokat, amíg a szerbek térdre nem hullanak: nincs remény arra, hogy ez a tragédia hamarosan véget ér­jen. A légi háború máris hosszabb, mint az Irak elleni Sivatagi vihar volt, a pusztí­tás pedig nagyobb, mint amekkorát az or­szág a második világháborúban szenve­dett el. Igaz, több repülőgép bombázza, és alulról nézve kegyetlenebbül is. Elein­te a légitámadások csak ritkán és kevés halálos áldozattal jártak. Most már azon­ban a halottak mind gyakrabban polgári személyek. Belgrád központja kísértetvárosra ha­sonlít. Számos középületet még a háború előtt kiürítettek, így az ellenük végrehaj­tott támadások inkább jelképesek voltak, de kárt okoztak az egész városnak: meg­bénították a tömegközlekedést, és fel­bolygatták a belgrádiak mindennapi éle­tét. Mindezt a szerencsétlenséget úgyne­vezett „okos” bombák, korszerű vezérlé­sű rakéták okozták. A belgrádiak csak találgatják, milyen kárt okoznak majd a közönséges, „ostoba” bombák, amelye­ket hamarosan bevetésre küldendő B-52-esekről fognak ledobni. Belgrád, 1999. május 4. Dragoszlav Rancsics Légi harc Bosznia határán Lelőttek egy jugoszláv MiG-29-est Nincs bizonyíték arra, hogy NATO- lövedék találta volna el azt az autó­buszt, amelyben hétfőn közel húsz polgári személy vesztette életét a ko­szovói Pectől nyugatra - jelentette ki tegnap a NATO szóvivője, Jamie Shea. A szövetség változatlan intenzi­tással folytatja a jugoszláviai cél­pontok bombázását. HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Szövetségi források szerint a hétfői inci­dens hegyvidéki szakaszon történt, ahol súlyos harcok folynak a szerb félkatonai erők és a Koszovói Felszabadítási Hadse­reg (UCK) között. A szerbek rendszere­sen használnak fel polgári járműveket fe­dezékül. A buszon látható károsodási nyomok sem szövetségi rakétára, inkább tüzérségi lövedékre vallanak. A NATO hétfő éjszaka folytatta a jugo­szláviai áramszolgáltatók bombázását. A Tanjug jugoszláv hírügynökség szerint a csapások miatt 111 koraszülött került életveszélyes állapotba Belgrádban, mi­vel a szükséghelyzetben használt áram­­fejlesztők csak néhány órára biztosították az életmentő készülékek működését. A légiriadó alatt robbanások hallatszottak Rakovica külkerületből és a főváros északnyugati külterületén fekvő Batajni­­ca felől. A Tanjug úgy értesült: a támadá­soknak eddig összesen 1500 halálos ál­dozta és 5000 sebesültje van. Hétfő este légicsapás érte az újvidéki televízió székházát is. Az RTS szerb álla­mi televízió úgy tudja, hogy a támadás­nak nincsenek áldozatai, mert az újvidéki televízió egy ideje már nem üzemelt. A légicsapás következtében azonban a vá­rosban megszűnt az áramszolgáltatás. Rakéták csapódtak be a Kraljevo közelében fekvő Ladjevci falu mellett is, amelynek körzetében egy katonai repülő­tér van. Egy amerikai F-16-os vadászgép hétfő éjjel - amerikai védelmi minisztériumi források szerint - rakétával lelőtt egy MiG-29-es gyártmányú jugoszláv gépet. A légi harc Szerbia és Bosznia határának közelében történt. NATO jugoszláviai légicsapásaiban részt vevő egyik repülőgépe hétfőn két bombát dobott le Macedónia középső ré­szén, személyi sérülés azonban nem tör­tént. Egy másik harci gép a Koszovó nyu­gati részén lévő morinai határátkelőhe­lyet bombázta kedd reggel. Szemtanúk elmondása szerint legalább két bomba csapódott be a Koszovó és Albánia kö­zötti átkelőhelyen. A keddre virradó éjszakát 9000 koszo­vói menekült töltötte a „senki ferjén” Blace határátkelőnél, hogy bebocsátást nyerjen Macedóniába - jelentette a Reuters hírügynökség. A veszteglő em­berek - főleg asszonyok és gyerekek - nagyrészt a Pristinától harminc kilomé­terre fekvő Podujevo városából menekül­tek el a szerb etnikai tisztogatás miatt. Oroszország ezekben a napokban 20 segélyszállító teherautót irányít a Bal­kánra Szófián keresztül, hogy a hely­színre juttassák az emberiességi szállít­mányokat -jelentette az MTI. __________Háttér__________ Ökológiai katasztrófa fenyeget A NATO légicsapásai a humanitárius katasztrófát ökológiai katasztrófával tetézik, amely a Jugoszláviával szom­szédos országokban, így Magyarorszá­gon is beláthatatlan következmények­kel járhat. A szövetség vezetői tisztá­ban vannak a kockázatokkal, de hall­gatnak róluk. Jamie Shea, a NATO szó­vivője egy szerb újságírónő kérdésére cinikusan arról beszélt: a koszovói fal­vak felgyújtása sem tesz jót az ózonré­tegnek. Minél közelebb kerül a NATO straté­giai céljához­­ a jugoszláv infrastruktú­ra szétveréséhez­­, annál súlyosabbak­ká válnak az ökológiai „mellékhatá­sok” - írta a témával foglalkozó cikké­ben a Spiegel német hetilap, maga is már-már ijesztőnek minősítve a német ökofronton tapasztalható nyugalmat.­rófához hasonlítható, azzal a különb­séggel, hogy nem egy, hanem egy tu­cat, az ország egész területén szétszór­tan található üzemmel történik mindez. A szétbombázott és lángra lobbantott vegyészeti kombinátokból a levegőbe kerülő szénhidrogén-vegyületek és ne­hézfémek, valamint egy sor más egész­ségkárosító - rákkeltő vagy genetikai elváltozásokat okozó­­ anyag­i széllel nagy távolságokra jutnak, és természe­tesen nem ismernek országhatárokat. A lerombolt vegyi és műtrágyaüzemekből ammónia és megszámlálhatatlan egyéb toxikus vegyület szabadult el, a klórve­gyészeti berendezésekből pedig szintén bizonyítottan rákkeltő dioxin-, furán- és PCB-vegyületek jutnak a levegőbe, onnan pedig - a széljárástól függően - a közelben vagy akár több száz kilomét .­ És valóban, szinte megmagyarázhatat­lan, hogy a Greenpeace vagy a Bund környezetvédelmi szervezetek, ame­lyek nyolc éve, az öbölháború idején demonstrációkkal, elemzésekkel fi­gyelmeztettek a „teremtés ellen folyta­tott háború” környezeti veszélyeire, most egyszeriben nem tartják magukat illetékesnek. Pedig, mint a már idézett Spiegel-cikk szerzői hangoztatták, ami a NATO bombázásai nyomán lejátszó­dik, vegyi vagy olajipari nagykataszt­terre távolabb a talajba, ahonnan az élelmiszerláncolaton vagy a talajvíz út­ján az emberi szervezetbe kerülnek. A hosszú távú következmények be vannak programozva. A jugoszláv kör­nyezetvédelmi miniszter szerint leg­alább húsz kilométeres olajszőnyeg úszik a Dunán, a World Wildlife Fund for Nature bécsi Duna-szekértője pedig úgy véli, a nagy méreghullám három hét múlva éri el a Fekete-tengert. Léderer Pál

Next