Népszabadság, 1999. május (57. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-05 / 103. szám
2 NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA 1999. MÁJUS 5., SZERDA ENSZ-zászló alatt Koszovóba? A G7 és Oroszország közös munkaokmányt fogadott el A fejlett ipari országok és Oroszország (G8) külügyi főigazgatói bonni találkozójukon megegyeztek abban, hogy az ENSZ égisze alá helyezik a koszovói rendezés folyamatát - közölte Bonnban Alekszandr Avgyejev orosz külügyminiszter-helyettes. A hírt megerősítette Joschka Fischer német külügyminiszter is. MUNKATÁRSAINKTÓL A G8 (a világ hét vezető gazdasági hatalma és Ororszország) főigazgatók hétfő esti petersbergi eszmecseréjén elfogadtak egy munkaokmányt, amely a „nemzetközi polgári és biztonsági jelenlétet” irányoz elő Koszovóban az ENSZ égisze alatt - jelentette be Joschka Fischer német külügyminiszter. Moszkva, mint ismeretes, korábban csak nemzetközi jelenlétről beszélt, azaz - Belgrádhoz hasonlóan - elvetette a külföldi fegyveres békefenntartók Koszovóba küldését. Avgyejev szerint az okmánynak nincs egyetlen olyan pontja sem, amellyel Oroszország nem értene egyet. „Ily módon nem a NATO műveleteiről, mégcsak nem is a szövetség szárazföldi bevonulásáról van szó, hanem arról, hogy az ENSZ foglalkozik majd a koszovói konfliktus rendezésével” - jelentette az MTI. Fischer ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a biztonsági kontingensben nélkülözhetetlen a NATO erőteljes részvétele, mert az észak-atlanti szövetség jelenléte nélkül nem lehet biztosítani a menekültek visszatérését otthonukba. Amennyiben a munkaokmánynak Washington is zöld utat ad, a megállapodást a G8 külügyminisztereinek csütörtökre összehívott bonni találkozóján öntenék végleges formába - jelentette bonni tudósítónk. A javaslat 24 órás tűzszünetet is előirányoz arra az esetre, amennyiben a jugoszláv fél hajlandó fegyveres erőik kivonására Koszovóból. A béketervet az ENSZ BT által is jóváhagyatnák. Egyes részletekkel kapcsolatban még nézeteltérések vannak a nyugati országok és Moszkva között, de a német külügyi források szerint azok megoldhatók. Nem várható, hogy az oroszok valamennyi kérdésben 180 fokos fordulatot tegyenek - hangoztatták a források. Az olajfinomítót ért támadás után sötét füstfelhő emelkedik Újvidék felé REUTERS-FOTÓ A Csernomirgyin-látogatás nem módosította Clinton álláspontját Közelebb jutottunk a diplomáciai megoldáshoz - közölte a Fehér Házban folytatott tárgyalásai után Viktor Csernomirgyin, Jelcin békeközvetítője. Clinton is engedékenyebb hangú nyilatkozatokat tett, a bombázások negyvenegyedik napján. WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL Viktor Csernomirgyin, volt orosz kormányfő Bill Clintonnal folytatott megbeszélésén azt kívánta érzékeltetni, hogy Milosevics jugoszláv államfő álláspontja már „rugalmas” a koszovói nemzetközi fegyveres békefenntartó erőt illetően. Az Egyesült Államok anynyiban módosította álláspontját, hogy már elképzelhetőnek tartják, hogy Koszovó nagyobb részt szerblakta részeit orosz és esetleg ukrán alakulatok ellenőrizzék. Ám az ajánlat, amit az orosz politikus hozott nem volt elegendő arra, hogy Clinton elrendelje a bombázási felfüggesztését. Az elnök azonban először mondta ki, hogy szünetet rendelhet el a légicsapásokban, amennyiben Jugoszlávia hitel érdemlően megkezdi a NATO- feltételek teljesítését, elsősorban a kivonulást Koszovóból. (Csernomirgyin eredeti útitervét megváltoztatva egyébként nem utazik Belgrádba, hanem egyenesen hazatér Moszkvába.) Az elnök puhulónak minősített kijelentését közeli munkatársai siettek értelmezni. A Fehér Ház szóvivője Joe Lockhart tagadta, hogy az elnök kijelentései új elemet, vagy enyhültebb álláspontot tartalmaztak volna. Sandy Berger nemzetbiztonsági főtanácsadó azt mondta, hogy Milosevics eddig egyetlen lépést sem tett, ami közelebb hozhatná a békét. A Csernomirgyin által közvetített ajánlat alapján ugyanis a jugoszláv csapatok csak részlegesen vonulnának ki a tartományból. A NATO azt követeli, az összes katona távozzon. A nemzetközi erőt csak kézifegyverekkel láthatnák el, s nem engednének erős katonai jelenlétet. Clinton elnök találkozott Jesse Jackson lelkésszel is, aki már korábban elfaxolta a Fehér Házba azt a levelet, amelyet Milosevics bízott rá Belgrádban. Egy névtelenül nyilatkozó kormánytisztviselő szerint az üzenetben „sajnos semmi új nincs”. Clinton nem fogja felhívni Milosevicset azért, hogy megköszönje a három amerikai katona elbocsátását, mondták az elnök környezetében. Eközben a szenátusban 78:22 arányban leszavazták John McCain szenátor határozati javaslatát. A republikánus elnökjelölti várományos azt kezdeményezte, Clinton kapjon olyan felszólítást, felhatalmazást, hogy az összes eszközzel felléphessen a koszovói konfliktus gyors befejezéséért. Ezt a határozatot a két párt és a Fehér Ház is ellenezte. Miklós Gábor * Szárazföldi akció csak konszenzussal Szakértői vélemény a londoni stratégiai intézetből E héten mutatta be a sajtó képviselőinek a befolyásos Nemzetközi Stratégiai Intézet (IISS) igazgatója az 1998/99-es Stratégiai Szemlét; ebből az alkalomból kértünk nyilatkozatot Anatol Lieventől, az intézet Közép- Európa-szakértőjétől. LONDONI TUDÓSÍTÓNKTÓL „Nyugati elemzők sokszor csak a katonai következményektől való félelemmel indokolják Magyarország vonakodását a Jugoszlávia elleni háborúban való nagyobb kötelességvállalástól, de a térség alaposabb ismerői tudják, hogy emögött a magyar kisebbség bonyolult helyzete áll Szerbiában és Romániában” - mondta Lieven. Cinikus és szkeptikus hangok már a NATO-bővítés folyamán megszólaltak, észlelve, hogy a három új tag közül csak Lengyelország mutat igazi lelkesedést az együttműködés iránt. Cseh- és Magyarország viszont aligha járulna komolyan hozzá egy esetleges szárazföldi hadművelethez. A szakértő szerint Magyarország távolmaradása annál is inkább lehetséges, mert két nagy NATO-hatalom, Németország és Franciaország sem kötelezte még el magát a szárazföldi hadviselésre, sőt az amerikai közvélemény is erősen megosztott. Magyarország elutasítását, hogy területéről szárazföldi beavatkozás induljon, a NATO sok katonai elemzője osztja, akik helytelenítik a szerbiai gerillaháború veszélyét felidéző északi bevonulást, Belgrád bevételének célját és ezzel az alternatívával a déli, macedóniai vagy albániai kiindulópontot állítják szembe. Lieven nyomatékosan hangsúlyozta: a NATO szuverén államok szövetsége és nem fogja elkötelezni magát, kitenni tagországait kockázatos és halálos áldozatokkal fenyegető katonai cselekményeknek. A NATO legalapvetőbb vonása, hogy döntései konszenzus alapján, lényegében a választók akaratának megfelelően születnek. R. Hahn Veronika Jevgenyij Primakov orosz kormányfő szerint a NATO nem hajt végre szárazföldi akciót Jugoszlávia ellen, mert az óhatatlanul a konfliktus kiszélesedéséhez vezetne. A jugoszlávok olyan emberek, akik igenis tudnak harcolni, ha függetlenségük megvédelmezéséről van szó - jelentette ki a Komszomolszkaja Pravdának adott interjúban, amelyet az MTI ismertetett. Jugoszlávia bombázása lényegében a NATO-centrikus modell kialakulását jelenti - közölte. t Belgrád, a kísértetváros Jugoszlávia mintha ezer halálra lenne ítélve: napról napra több a polgári áldozat, az infrastruktúrát lerombolták, a gazdaság megbénult. Ehhez jön az olajembargó, az áramszünet, a külvilágtól való elszigeteltség. A lakosság kimerült, a NATO-nak pedig eltökélt szándéka, hogy folytatja a légicsapásokat, amíg a szerbek térdre nem hullanak: nincs remény arra, hogy ez a tragédia hamarosan véget érjen. A légi háború máris hosszabb, mint az Irak elleni Sivatagi vihar volt, a pusztítás pedig nagyobb, mint amekkorát az ország a második világháborúban szenvedett el. Igaz, több repülőgép bombázza, és alulról nézve kegyetlenebbül is. Eleinte a légitámadások csak ritkán és kevés halálos áldozattal jártak. Most már azonban a halottak mind gyakrabban polgári személyek. Belgrád központja kísértetvárosra hasonlít. Számos középületet még a háború előtt kiürítettek, így az ellenük végrehajtott támadások inkább jelképesek voltak, de kárt okoztak az egész városnak: megbénították a tömegközlekedést, és felbolygatták a belgrádiak mindennapi életét. Mindezt a szerencsétlenséget úgynevezett „okos” bombák, korszerű vezérlésű rakéták okozták. A belgrádiak csak találgatják, milyen kárt okoznak majd a közönséges, „ostoba” bombák, amelyeket hamarosan bevetésre küldendő B-52-esekről fognak ledobni. Belgrád, 1999. május 4. Dragoszlav Rancsics Légi harc Bosznia határán Lelőttek egy jugoszláv MiG-29-est Nincs bizonyíték arra, hogy NATO- lövedék találta volna el azt az autóbuszt, amelyben hétfőn közel húsz polgári személy vesztette életét a koszovói Pectől nyugatra - jelentette ki tegnap a NATO szóvivője, Jamie Shea. A szövetség változatlan intenzitással folytatja a jugoszláviai célpontok bombázását. HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Szövetségi források szerint a hétfői incidens hegyvidéki szakaszon történt, ahol súlyos harcok folynak a szerb félkatonai erők és a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) között. A szerbek rendszeresen használnak fel polgári járműveket fedezékül. A buszon látható károsodási nyomok sem szövetségi rakétára, inkább tüzérségi lövedékre vallanak. A NATO hétfő éjszaka folytatta a jugoszláviai áramszolgáltatók bombázását. A Tanjug jugoszláv hírügynökség szerint a csapások miatt 111 koraszülött került életveszélyes állapotba Belgrádban, mivel a szükséghelyzetben használt áramfejlesztők csak néhány órára biztosították az életmentő készülékek működését. A légiriadó alatt robbanások hallatszottak Rakovica külkerületből és a főváros északnyugati külterületén fekvő Batajnica felől. A Tanjug úgy értesült: a támadásoknak eddig összesen 1500 halálos áldozta és 5000 sebesültje van. Hétfő este légicsapás érte az újvidéki televízió székházát is. Az RTS szerb állami televízió úgy tudja, hogy a támadásnak nincsenek áldozatai, mert az újvidéki televízió egy ideje már nem üzemelt. A légicsapás következtében azonban a városban megszűnt az áramszolgáltatás. Rakéták csapódtak be a Kraljevo közelében fekvő Ladjevci falu mellett is, amelynek körzetében egy katonai repülőtér van. Egy amerikai F-16-os vadászgép hétfő éjjel - amerikai védelmi minisztériumi források szerint - rakétával lelőtt egy MiG-29-es gyártmányú jugoszláv gépet. A légi harc Szerbia és Bosznia határának közelében történt. NATO jugoszláviai légicsapásaiban részt vevő egyik repülőgépe hétfőn két bombát dobott le Macedónia középső részén, személyi sérülés azonban nem történt. Egy másik harci gép a Koszovó nyugati részén lévő morinai határátkelőhelyet bombázta kedd reggel. Szemtanúk elmondása szerint legalább két bomba csapódott be a Koszovó és Albánia közötti átkelőhelyen. A keddre virradó éjszakát 9000 koszovói menekült töltötte a „senki ferjén” Blace határátkelőnél, hogy bebocsátást nyerjen Macedóniába - jelentette a Reuters hírügynökség. A veszteglő emberek - főleg asszonyok és gyerekek - nagyrészt a Pristinától harminc kilométerre fekvő Podujevo városából menekültek el a szerb etnikai tisztogatás miatt. Oroszország ezekben a napokban 20 segélyszállító teherautót irányít a Balkánra Szófián keresztül, hogy a helyszínre juttassák az emberiességi szállítmányokat -jelentette az MTI. __________Háttér__________ Ökológiai katasztrófa fenyeget A NATO légicsapásai a humanitárius katasztrófát ökológiai katasztrófával tetézik, amely a Jugoszláviával szomszédos országokban, így Magyarországon is beláthatatlan következményekkel járhat. A szövetség vezetői tisztában vannak a kockázatokkal, de hallgatnak róluk. Jamie Shea, a NATO szóvivője egy szerb újságírónő kérdésére cinikusan arról beszélt: a koszovói falvak felgyújtása sem tesz jót az ózonrétegnek. Minél közelebb kerül a NATO stratégiai céljához a jugoszláv infrastruktúra szétveréséhez, annál súlyosabbakká válnak az ökológiai „mellékhatások” - írta a témával foglalkozó cikkében a Spiegel német hetilap, maga is már-már ijesztőnek minősítve a német ökofronton tapasztalható nyugalmat.rófához hasonlítható, azzal a különbséggel, hogy nem egy, hanem egy tucat, az ország egész területén szétszórtan található üzemmel történik mindez. A szétbombázott és lángra lobbantott vegyészeti kombinátokból a levegőbe kerülő szénhidrogén-vegyületek és nehézfémek, valamint egy sor más egészségkárosító - rákkeltő vagy genetikai elváltozásokat okozó anyagi széllel nagy távolságokra jutnak, és természetesen nem ismernek országhatárokat. A lerombolt vegyi és műtrágyaüzemekből ammónia és megszámlálhatatlan egyéb toxikus vegyület szabadult el, a klórvegyészeti berendezésekből pedig szintén bizonyítottan rákkeltő dioxin-, furán- és PCB-vegyületek jutnak a levegőbe, onnan pedig - a széljárástól függően - a közelben vagy akár több száz kilomét . És valóban, szinte megmagyarázhatatlan, hogy a Greenpeace vagy a Bund környezetvédelmi szervezetek, amelyek nyolc éve, az öbölháború idején demonstrációkkal, elemzésekkel figyelmeztettek a „teremtés ellen folytatott háború” környezeti veszélyeire, most egyszeriben nem tartják magukat illetékesnek. Pedig, mint a már idézett Spiegel-cikk szerzői hangoztatták, ami a NATO bombázásai nyomán lejátszódik, vegyi vagy olajipari nagykatasztterre távolabb a talajba, ahonnan az élelmiszerláncolaton vagy a talajvíz útján az emberi szervezetbe kerülnek. A hosszú távú következmények be vannak programozva. A jugoszláv környezetvédelmi miniszter szerint legalább húsz kilométeres olajszőnyeg úszik a Dunán, a World Wildlife Fund for Nature bécsi Duna-szekértője pedig úgy véli, a nagy méreghullám három hét múlva éri el a Fekete-tengert. Léderer Pál