Népszabadság, 1999. november (57. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-30 / 279. szám
10 NÉPSZABADSÁG MAGYAR TÜKÖR 1999. NOVEMBER 30., KEDD A konténereket már eladták Székesfehérvár két év után A szomszédokkal zavartalan a viszony - „Unom, hogy mutogatnak bennünket” November 26-án volt két éve annak, hogy Székesfehérváron eldózerolták a Rádió utca 11. szám alatti lakóházat. Ekkor mindenki föllélegzett: azt hitték, végre lezárul az épületben lakó romák kálváriája, akiket az önkormányzat - ideiglenesen - lakókonténerekbe akart költöztetni. Ezt az egységesen föllépő jogvédő szervezetek megakadályozták. Végül a romák többségét - néhány családtól eltekintve, akik a környéken kaptak új otthont - Székesfehérváron sikerült elhelyezni. Székesfehérvár, belváros. Hosszú, nyeregtetős épület, az udvaron farönkök, rőzsekupacok. Belépek az egyik ajtón, a meleg arcon taszít. A konyhaként szolgáló belépő sarkában fával megrakott sparhelt dohog, merthogy sem központi fűtés, sem gáztűzhely nincs. Hajni éppen kávét főz. Amúgy a negyven négyzetméteres tiszta lakással - bár egy kissé vizesek a falak - minden rendben van: két szoba, fürdő, mellékhelyiség, ápolt bútorok, színes tévék, videó és rengeteg virág mindenütt. - Imádom a virágokat, nem tudok betelni velük. Amióta ide költöztünk, egyre több virágot hozok a lakásba, szinte már nincs is szabad hely a falakon — mondja a háziasszony. Hajni családja az országszerte ismerté vált tizenhárom volt Rádió utcáinak egyike. Elmondása szerint egy rosszul sikerült lakáscsere folytán jogos bérlőként kerültek 1989 telén a Rádió utca 11.-be. - Kezdetben még tudtuk fizetni a rezsit, de 1994-ben a férjem az utcára került. Ezután a pénzünk épphogy elég volt a napi betevőre, úgyhogy hátralékunk keletkezett. Tartottunk attól, hogy végül kikerülünk a kutyamenhely mellé, de szerencsére megoldódott minden. Hajniéknak most nincs elmaradásuk, jelenleg jövedelempótlóból és a három gyermekük után járó családi pótlékból élnek, a családfő valószínűleg munkához jut a közeljövőben. László ugyanis nemrég sikeresen elvégzett egy őrző-védő tanfolyamot, amelyet a helyi roma önkormányzat szervezett. - Szeretnék már egy állandó munkahelyet állandó keresettel - mondja a harmincöt éves férfi, aki öt éve alkalmi munkából tartja fenn családját. - Úgy érzem, most újabb esélyt kaptam, úgy néz ki, hogy az egyik itteni cég alkalmazni fog decembertől. - Nagyon féltünk, és tiltakoztunk a családok ideköltöztetése ellen, hiszen a tévében látottak alapján csak rosszat várhattunk tőlük. Szerencsére nincs különösebb probléma közöttünk, békén hagynak minket, mi is békén hagyjuk őket - sorolja a szomszédos házban lakó idős asszony, Gede Ferencné. Egy másik szomszéd szerint a családok azért „emberelték meg magukat”, mert most a belvárosban szem előtt vannak, és ez normális életmódra kényszeríti őket. - Régebben az önkormányzatnál dolgoztam, és láttam, hogy ezek hol laktak. Itt a központban már nem tehetik meg azt, amit a Rádió utcában - vélekedik a lakása ajtajában álló Cser Zoltán, aki a többi megkérdezett szomszédhoz hasonlóan úgy látja: zavartalan a viszony a szomszéd házban lakókkal. A lebontott Rádió utcai épület helyén bozót van, mindössze egy behavazott sitthalom árulkodik arról, hogy valaha itt épület állott. Az annak idején ideiglenes otthonnak szánt konténerek később az ideiglenes piac üzleteinek adtak helyet, mára azonban valamennyit eladták — tudtuk meg Kiss Kálmántól, az önkormányzat lakásirodájának vezetőjétől. - Az elmúlt két évben magunkra maradtunk a Rádió utcai családok problémáinak megoldásával, pedig kötöttünk egy megállapodást a Roma Polgárjogi Alapítvánnyal meg a helyi roma önkormányzattal, hogy segítenek végleges lakhatási megoldást találni nekik - panaszolja Kiss Kálmán. - A szerződés csak egy évre szólt, de a gyermekeket nem tehetjük utcára, így a lakásbizottság decemberben várhatóan a harmadik évre is meghosszabbítja a megállapodásokat. Az irodavezető szerint ezzel még korántsem rendeződött a családok helyzete, ahhoz átfogó új bérlakás-építési koncepció kellene, amihez azonban jelenleg nincs elegendő pénz. Horváth Aladár, a családok mellett kiálló Gettóellenes Bizottság (GeB) és a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke azt állítja, hogy az önkormányzattal kötött megállapodás csak a családok városon belüli elhelyezésére vonatkozott, és ez végül is megtörtént. Véleménye szerint kizárólag az önkormányzat feladata, hogy lakhatást biztosítson a szegény sorsú lakosoknak. A székesfehérvári ügy bizonyítja, hogy következmények nélkül egy önkormányzat sem etnicizálhatja a szociális problémákat. Remélem, hogy a választópolgárok fontosnak tartják a nyugalmat, az állampolgári jogok érvényesülését, és ezzel is magyarázható, hogy tavaly nem választották újjá a székesfehérvári, a zámolyi és a sátoraljaújhelyi polgármestert - mondja Horváth Aladár. Tátra utca: a Fehérváron lakó Rádió utcaiak közül kettő itt él. Hosszú parasztház, az udvaron fakupacok, kutyák. Az embernek déja vu érzése támad. A lakók nem oly barátságosak, mint a belvárosban, az acsarkodó kutyák között egy fiatalasszony siet a kapuhoz: — Nem akarok nyilatkozni, mert unom, hogy mutogatnak bennünket. Elcsitultak a kedélyek, és élhetjük a saját életünket - enyhül meg aztán, és beenged. A vizes falú szoba-konyhás lakásban három gyermekével él a neve elhallgatását kérő asszony. — Jól megvagyunk, jobb itt, mint a Rádió utcában, de azért nem gondtalan az életünk. A fürdőszobában például már hetek óta nem merjük használni a villanybojlert, mert láttuk a tévében, hogy valahol agyonütötte a gyereket. Néha a miénk is szikrázik - nyílik meg lassan a beszélgetés közben is takarító asszony. Később azt is megtudom, jóllehet a férjének állandó munkahelye van egy gyárban, van úgy, hogy késnek a számlák kifizetésével, így néhány ezer forintos hátralékuk most is akad. Az asszony reméli, hogy decemberig sikerül rendezni az adósságot, és akkor újabb egy évre meghosszabbítják a bérleti szerződést. — Sajnos máról holnapra élünk. Egyetlen reményem, hogy a gyermekeimet mindezek ellenére sikerül tisztességesen felnevelnem - mondja az asszony, és már nem bánja, hogy bekopogtattam hozzá. Kadét Ernő Roma Sajtóközpont A két évvel ezelőtti költözés utolsó pillanatai a házat ledózerolták, a problémákat nem oldották meg VELLEDITS ÉVA FELVÉTELEI A Rádió utcai történet kronológiája A nyolcvanas években a székesfehérvári tanács úgy dönt, hogy a Rádió utca 11.-ben szükséglakásokat alakít ki, majd a város több pontjáról folyamatosan idetelepíti a cigány családokat. A kilencvenes évek közepén már negyvenhárom, többségében érvényes bérleti szerződéssel rendelkező roma család él a háztömbben. 1995 szeptemberében az önkormányzat lakásbizottsága előterjeszti javaslatát a Rádió utca 11.-ben lakók kiköltöztetésére: a tervek szerint a város szélén, egy kutyamenhely mellett minden lakónak komfort nélküli lakásokat építenének. Decemberben az önkormányzat megbízza a Széphő Rt.-t, hogy a Takarodó úton negyvenhárom alacsony komfortfokozatú szükséglakást építsen. 1996. június 27-én Nagy István polgármester a közgyűlés elé terjeszti a Takarodó úti telep tervét „Váralja sor alatti terület” néven. Augusztusban a Horváth Aladár vezette Gettóellenes Bizottság megállapodik az önkormányzattal a Rádió utcaiak lakóövezeten belüli elhelyezéséről. A megállapodásban az önkormányzat által vállalt „C” terv nem készül el. Az 1996 őszétől 1997 júliusának végéig tartó időszakban a Széphő Rt. kikapcsoltatja a házban a közműszolgáltatásokat, előbb a villanyt, majd a folyosók végén lévő vizesblokkok vízellátását, kikötik a szennyvízelvezetést. Az önkormányzat sajtónyilatkozatai szerint huszonnyolc, az ott maradók szerint csupán nyolc családot helyeznek el a városban. 1997 őszére a Rádió utca 11.-ben járványveszély lép fel. Hamarosan felmerül a lakókonténeres elgondolás az önkormányzat bizottságaiban. Miután kiderül, hogy a jogszabályok szerint a konténerek lakás céljára a lakóövezeten kívüli Takarodó úton még átmenetileg sem vehetők igénybe, a városi vezetőség újabb 30 millió forintot szán arra, hogy a Rádió utcaiaknak a környékbeli falvakban vásároljon lakást. November 23-án a GeB tüntetést szervez a Takarodó út és a Városháza előtt, tiltakozva a kirekesztés ellen. November 25-én megegyezés születik a Palotai úti ideiglenes elhelyezésről. November 26-án a Széphő Rt. lebontatja a Rádió utcai háztömböt, a családok ideiglenesen a helyi Vöröskereszt részére fenntartott épületébe költöznek. A családok környező falvakba költözése viszont meghiúsul, ugyanis az érintett települések tiltakoznak a romák odaköltözése ellen. 1998 januárjában az önkormányzat a környező falvak ellenállása miatt meghiúsult kitelepítési terv után a Rádió utcai tíz cigány családot Székesfehérváron elszórtan, szükséglakásokban helyezi el, háromnak Ősiben, Perkátán és Pátkán sikerül házat vásárolni. KÉRJÜK, hívja a Népszabadság automata előfizetői ügyfélszolgálatának zöld számát: 06 (80) 66-00-99* ha Ön szeretné _ előfizetni a Népszabadságot , előfizetését meghosszabbítani vagy Magyarország legkedveltebb napilapja © az előfizetéssel kapcsolatos kérését, véleményét megosztani velünk. A lap kiadói előfizetési díja negyedévre 3132 Ft, fél évre 6264 Ft, egy évre 12 528 Ft. *A hívás Önnek ingyenes, a díjat a Népszabadság fizeti. *ÉP$ZMAISA.. Akik rosszul jártak Abban a pillanatban, amikor a székesfehérvári önkormányzat látványosan lerombolta a Rádió utca immár jelképpé vált épületét, mindenki azt hitte: jól járt. Az önkormányzat abban bizakodott: a székesfehérváriak megbocsátják a Rádió utca ügyében tanúsított addigi bizonytalanságukat, valamint azt, hogy meghajoltak a jogvédők akarata előtt. A Horváth Aladár vezette Roma Polgárjogi Alapítvány abban a hiszemben szemlélte az eseményeket, hogy sikeresen lépett föl a kisebbségi jogokért. Hiszen megakadályozta, hogy a Rádió utcában élő romákat ideiglenesen lakókonténerekbe költöztesse a polgármesteri hivatal, ahogy azt is, hogy tavasszal komfortos lakásokat építsenek számukra a város egyik külterületén. Jól kerülhet ki ebből az ügyből az SZDSZ — gondolhatta Kuncze Gábor akkori belügyminiszter is, aki személyesen kérte Nagy István polgármestert, hogy ne lakoltassa ki az épületből a cigányokat. Miért ne lehetne mindenki számára elfogadható megoldást találni a Rádió utcaiak ügyében? - merenghetett Horn Gyula miniszterelnök, amikor a fehérvári válság kirobbanásának napjaiban beszédet mondott. Az épületből kiköltöztetett romák is azt hitték (valóban hitték?), hogy végre emberi körülmények közé kerülnek, saját otthonuk lesz. Ehhez képest mindenki nagyon roszszul járt. Rosszul járt a székesfehérvári önkormányzat. Azóta sem tudta lemosni magáról a polgárjogi aktivisták által ráragasztott rasszista jelzőt. Rosszul járt a Roma Polgárjogi Alapítvány, mert némelykor agresszívnak tűnő viselkedésével maga ellen fordította a székesfehérvári közhangulatot. Rosszul járt az SZDSZ is, amely sokáig nem tudta kiheverni a párthoz nyíltan kötődő emberi jogi szervezetek, valamint Kuncze Gábor fellépését. Nem nyilvánult meg választási voksokban Horn Gyulának az a kijelentése, hogy vannak, akik dolgozni akarnak, és vannak, akik nem, a cigánykérdést pedig mindenképpen rendezni kell. És ami a legfontosabb: rosszul jártak maguk a romák. Hiába hitték (ha hitték) a helyzetet megoldani akarók, az értük cikkeket író jó szándékú értelmiségiek, hiába gondolták (ha valóban gondolták) az érintettek, hogy bármi olyan kisülhet ebből az ügyből, amely előrébb viheti a romák helyzetét - tévedtek. Felelőtlenség volna azt sugallni, hogy a romák a botrány kapcsán igazi otthonhoz jutottak. Felelőtlenség volna azt írni, hogy gondjaik megoldódtak. Hazugság volna azt mondani: a Rádió utca 11.-ből való kiköltöztetésükkel és otthonhoz jutásukkal minden esélyük megvan az emberhez méltó életkörülmények elérésére. Többségüknek ma sincs munkája. Nehézségekkel küzdenek, amikor a hó elején kikézbesítik a számlákat. Ha nincs pénz, miből jusson a lakás rendbetételére? (Le kell számolni egy illúzióval: a romáknak kijelölt-kierőszakolt lakások valójában már két évvel ezelőtt is igencsak lerobbant állapotban voltak, az ilyen otthonokat közönségesen szükséglakásoknak hívják.) Szinte kivétel nélkül továbbra is rászorulnak az önkormányzat segélyeire. Csakhogy: most már nem emelnek szót értük. Két évvel ezelőtt a Rádió utcai romák körüli helyzetet sokan sokféleképpen ítélték meg. Az ügyre rátelepedtek az indulatok: a vélt és valós sérelmek, a koholt és indokolt vádak, a félelem légköre. Manapság a közönyé. A Rádió utcai épület romjaiból semmit nem sikerült újjáépíteni. Tóth Ákos