Népszabadság, 2000. január (58. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-25 / 20. szám
8 NÉPSZABADSÁG MAGYAR TÜKÖR 2000. JANUÁR 25., KEDD Ki bányászhat tőzeget Zalakomárban? Január elseje óta fegyveres őrök állnak a zalakomári tőzegbánya bejáratánál. Elsősorban nem a tolvajoktól védik a területet, hanem a zalakomári Árpád Vezér Termelőszövetkezet új vezetőitől, akik néhány hete nem léphetnek be a bányaterületre. A bányában jelenleg az a Zala Tőzeg ZK-2000 Kereskedelmi és Szolgáltató Szövetkezet folytatja a kitermelést, amelynek elnöke egészen tavaly október végéig a termelőszövetkezetet is irányította. A tsz-tagok nem értik, mi történt. — Eddig minden téeszközgyűlésen ott voltam, de soha senki sem mondta, hogy a szövetkezet már három évvel ezelőtt átadta a tőzegbányászati jogot egy másik cégnek - állítja Nyírő Sándor téesznyugdíjas, aki 1963—1989 között a szövetkezet elnöke volt. - Még akkor sem közölték ezt velünk, amikor az elmúlt év októberében Szita Béla elnök - fáradtságra hivatkozva - lemondott. Az Árpád Vezér Tsz 1960-ban alakult, több mint száz taggal. Földterületük - amely kezdetben 850 hektár volt - az elmúlt negyven évben folyamatosan csökkent. Jelenleg csupán 431 hektárt művelnek. - A hetvenes évek közepén vágtunk bele a tőzegkitermelésbe - mondja Boronyák Kálmán, a szövetkezet megbízott elnöke. - Eredetileg egy 52 hektáros területre kértük meg a bányászati jogot. Két évtizede még a bányaterület is a téesz használatában volt, de a rendszerváltás után a földek a szövetkezeti tagok nevére kerültek. A bányászati jog viszont továbbra is a téeszt illette meg. A kilencvenes évek közepén már látszott, hogy az egyre súlyosabb gazdasági helyzetből csak a tőzegbányászat húzhatja ki a szövetkezetét. Éppen ezért Szita Béla kezdeményezésére 1994-ben a szövetkezet bányatelek-bővítési kérelmet nyújtott be a Pécsi Bányakapitánysághoz, amelynek következtében a bányatelek nagysága 144 hektárra nőtt. Ugyanebben az időben a téesz öt igazgatósági tagja és Kappel Gizella csopaki lakos földvásárlásokba kezdett a bányatelken — mondja Boronyák Kálmán. A bányászati törvény szerint a bányavállalkozónak egyezséget kell kötnie a bányatelek tulajdonosaival. A bányatelek hat új tulajdonosa ezért 1995-ben együttműködési megállapodást írt alá a téesz igazgatóságával, amely szerint a szövetkezet bérbe vette a szóban forgó terület egy részét, viszonzásképpen a tőzegbányászatból származó árbevétel 15 százalékát átadta a földtulajdonosoknak. A szerződést többen - így például Szita Béla elnök is - két helyen írták alá: egyrészt mint földtulajdonosok, másrészt mint a szövetkezet igazgatóságának tagjai. - A téesz közgyűlése elé ez az ügy sohasem került - mondja Boronyák Kálmán. - A tőzegbányászat az utóbbi években fellendült: három éve 24,5 millió, tavaly már 41 millió forint bevételt hozott. - A fordulat 1997-ben következett be - mondja dr. Bartók Béla ügyvéd, akit a téesz új vezetése kért fel a történtek tanulmányozására. Az igazgatósági jegyzőkönyvek tanúsága szerint két földtulajdonos, Kappel Gizella és dr. Janda Iván, a szövetkezet akkori jogásza módosítani kívánta a két évvel korábbi megállapodást: 15 százalék helyett 40 százalékot kértek a tőzegbányászat árbevételéből. Felvetették: ha a magasabb bérleti díjat a téesz nem akarja megfizetni, átveszik a szövetkezettől a bányászati jogot. A bányászati jog komoly vagyont ér, esetenként többet is, mint a bányatelek tulajdonjoga. A törvény szerint, ha a bányavállalkozó és a földtulajdonos nem jut egyezségre, bírósághoz fordulhatnak, amely megállapíthatja, hogy a földtulajdonos számára milyen kártalanítást tart megalapozottnak. Végső esetben akár a földterület kisajátítására is sor kerülhet. Az Árpád Vezér Tsz igazgatósága azonban nem törekedett a megegyezésre - állítja dr. Bartók Béla. - Szita Béla elnök nem tájékoztatta az igazgatóságot a törvényes lehetőségekről. Olyan színben tüntette fel a helyzetet, hogy a szövetkezetnek - ha nem akar horribilis bérleti díjat fizetni - nincs más választása, mint átadni a bányászati jogot a földtulajdonosoknak. A hat földtulajdonos ekkor létrehozott egy kereskedelmi és szolgáltató szövetkezetet, a Zala Tőzeg ZR.2000-et. Ennek az elnöke is Szita Béla lett. Ilyen előzmények után került sor a bányászati jog átadására. 1997. november 17-én a téesz térítés nélkül adta át a jogot a Zala Tőzegnek. A bányászati jog átvevőjeként Szita Béla írta alá a dokumentumot, de az aláírása szerepel a jogot átadó igazgatósági tagok között is. A többi téesztag nem szerzett tudomást a dologról. - Megítélésem szerint egyáltalán nem volt szükség a bányászati jog átadására, és főleg nem ingyen - mondja Bartók Béla. - Egyébként tartalmi és formai okokra hivatkozva kezdeményezzük a bíróságnál a szerződés érvénytelenítését. A szerződés megkötésével néhány kisebb földdarab kivételével - egy kézbe került a bányatelken fekvő földek tulajdonjoga és a bányászati jog. Az Árpád Vezér Tsz részéről a megállapodás feltétele az volt, hogy a Zala Tőzeg 2006-ig adja bérbe a frissen megszerzett bányászati jogát azokra a parcellákra, amelyeken ekkora kitermelés folyt. Ezt egy külön szerződésben rögzítették. A bányatelek többi parcelláján viszont - a bányászati jog birtokában - a Zala Tőzeg is megkezdte a bányaművelést. Időközben a Zala Tőzeg ZK-2000 tagjai sorra kiléptek az Árpád Vezér Tsz-ből, de akadt, akinek a téeszelnök mondott fel: nekik a szövetkezet végkielégítést fizetett. Utoljára Szita Béla elnök jelentette be a távozását tavaly októberben. Mivel nem született megegyezés a bányászati jog bérleti díját illetően, a Zala Tőzeg ZK-2000 felmondta a bérbeadásról szóló szerződést, másnap pedig megérkezett a téeszirodába a földtulajdonosok bérleti szerződésének a felmondása is. Mindkét felmondás hatvannapos határidőt szabott meg, így 2000. január elsejétől az Árpád Vezér Tsz-nek se bérelt földje, se bányászati joga nincs. A bányászati jog bérbeadását nem mondhatja fel a Zala Tőzeg, hiszen az határozott ideig szól, és csak súlyos szerződésszegés esetén lehetne megszüntetni - állítja dr. Bartók Béla. - Jelenleg 4000 köbméter kibányászott tőzeg áll a tárolóban - mondja Boronyák Kálmán. - Erről nem fogunk lemondani. Megkerestük a Zala Tőzeg ZRO 2000 néhány tagját, akik azt mondták: csak Szita Béla elnök nyilatkozhat az ügyről. Szita Béla hajlandó lett volna kifejteni az álláspontját, ha Boronyák Kálmán is részt vett volna a beszélgetésünkön. Ettől Boronyák Kálmán elzárkózott. Patt. Cseri Péter Parkolóálmok kerékbilincsben Keller András, a siófoki 48 lakásosnak nevezett belvárosi társasház képviselője sérelmezi, hogy a házuknál lévő parkolóért, ahová a lakók immáron három évtizede ingyen állhattak be autójukkal, januártól - kedvezményesen - havi húszezer forintot kell fizetniük. Nyáron ez az összeg több mint a duplájára, havi 48 ezer forintra emelkedik. Ha nem fizetik a díjat, az engedély nélküli parkolás miatt autójukra kerékbilincs kerül. A közös képviselő állítja: egy kilométeres körzetben nincs ennél olcsóbb lehetőség parkolásra. Az érintettek választhattak volna más megoldást is, a helyi önkormányzat ugyanis felkínálta számukra a lehetőséget, hogy egymillió forintért vegyék meg az oszlopokon álló ház alatti 11 parkolóhelyet. — A felajánlott ár irreálisan magas — mondja Keller András, aki észrevételeivel mindannyiszor hiába fordult az önkormányzathoz. Azt szerette volna elérni, hogy a belvárosi lakosok számára teremtsenek ingyenes parkolási lehetőséget. Az ellenállásból rájött: ez biztosan nem megy. Újabb javaslattal állt elő: méltányos összegű parkolási lehetőséget kért. Küzdelmét - miként fogalmaz - precedensértékűnek tartja, a „48 lakásos” után több más belvárosi épület lakosai is így járhatnak. - Több száz helyi család érdeke, hogy a városvezetés változtasson ezen a szemléleten - mondja. A polgármesteri hivatal vagyonigazgatóságától érkezett válasz szerint a helyi rendeletek nem teszik lehetővé a társasház tulajdonosainak, hogy parkolási gondjukat egyedileg bírálják el. A rendelet ugyanis úgy szól: „...Minden gépjármű-tulajdonos maga köteles gondoskodni a parkolásáról...” Keller Andrást nem lehetett ilyen könnyen lerázni, a polgármesterhez fordult, hogy valamelyik testületi ülésen tűzze napirendre a lakóközösség kérését, hiszen például Budapest szívében is biztosítanak ingyen parkolási lehetőséget az állandó lakóknak. A közös képviselő arra is hivatkozott, ha nem kapnak méltányos parkolási lehetőséget, csak a külvárosban tudják hagyni kocsijaikat. Csakhogy Siófokon sem ismeretlen az autólopás, erre szakosodott bandák garázdálkodnak. Keller András - látva erőfeszítéseinek hiábavalóságát - támadásba lendült. Azt állította: az önkormányzati rendelet ellentétes az Országos Építési Szabályzattal, nem biztosítja az alkotmányban garantált magántulajdon védelmét, és - nem utolsósorban - nem polgárbarát. A helyi képviselőtestületet azonban ezek az érvek sem hatották meg. Azóta sem tárgyalták az ügyet. Közben akadt olyan lakó, aki megvette a ház alatti parkolóhelyét. Ahhoz, hogy élni lehessen azzal a parkolásidíj-kedvezménnyel, amit az önkormányzat biztosít a helyi lakosoknak belvárosi bevásárlásaikhoz, ügyintézéseikhez, pár óránként el kell rohanni a parkolóórához, és újra kell érvényesíteni a kedvezményes jegyet - mondja a társasház képviselője, aki úgy számol: a kedvezményekkel egy évben autónként 352 ezer forintba kerül, ha valaki az otthona közelében akar parkolni. Dr. Gruber Attila, a siófoki önkormányzat városfejlesztési és környezetvédelmi bizottságának elnöke elismeri: az önkormányzat eddig nem talált megfelelő megoldást a lakók parkolási gondjaira. Az ár magas, de — mint mondja — van elérhető lehetőség, csak jóval kevésbé kényelmes. A belvárosi A bizottság elnöke hozzáteszi: az önkormányzat nem garantálhatja, hogy a háza előtt bárki ingyen parkolhasson, övezeten kívül, pár percnyi gyaloglásra a központtól ugyanis van olcsóbb tarifájú, sőt még ingyen igénybe vehető parkoló is. A polgármesternek is kilométernyit kell gyalogolnia, hogy megfelelő helyen hagyja a kocsiját. A bizottság elnöke hozzáteszi: az önkormányzat nem garantálhatja, hogy a háza előtt bárki ingyen parkolhasson. Siófok belvárosa ugyanis különleges: az utcák keresztmetszete - a jelentős beépítettség mellett - szűk, ráadásul a jelentős turistaforgalom miatt nyaranta a helyi lakosok számának ötszörösére lehet számítani. Ilyenkor is biztosítani kell az „átjárhatóságot”. Gruber Attila hangsúlyozza: a „48 lakásos” lakóinak fele szolgáltató. Ügyvédi irodák, kamara, nőgyógyász, szalon is van az épületben. Az önkormányzat a belvárosi toronyházaknál is be kívánta vezetni a fizető parkolást, de a hivatal egyelőre elállt ettől a szándékától. Gruber Attila azt mondja: a belvárosban valószínűleg nem lesz ingyen parkolási lehetőség, de még semmit nem lehet véglegesen kijelenteni, hiszen keresik a megfelelő megoldást az új parkolóórák elhelyezésére és a parkolási rendelet módosítására. A képviselő-testület újra tárgyalja majd a város parkolási helyzetét, ekkor foglalkozik majd a „48 lakásos” társasház ügyével is. Keller szerint ennél gyorsabb megoldást várnak az önkormányzattól az általa képviselt lakók, akiknek januártól minden nap drága - legalábbis parkolási díjban számítva. Török Tünde