Népszabadság, 2000. január (58. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-25 / 20. szám

8 NÉPSZABADSÁG MAGYAR TÜKÖR 2000. JANUÁR 25., KEDD Ki bányászhat tőzeget Zaiakomárban? Január elseje óta fegyveres őrök állnak a zalakomári tőzegbánya bejáratánál. Első­sorban nem a tolvajoktól védik a terüle­tet, hanem a zalakomári Árpád Vezér Ter­melőszövetkezet új vezetőitől, akik né­hány hete nem léphetnek be a bányaterü­letre. A bányában jelenleg az a Zala Tő­zeg ZK-2000 Kereskedelmi és Szolgál­tató Szövetkezet folytatja a kitermelést, amelynek elnöke egészen tavaly október végéig a termelőszövetkezetet is irányí­totta. A tsz-tagok nem értik, mi történt. — Eddig minden téeszközgyűlésen ott voltam, de soha senki sem mondta, hogy a szövetkezet már három évvel ezelőtt át­adta a tőzegbányászati jogot egy másik cégnek - állítja Nyíró Sándor téesznyug­­díjas, aki 1963—1989 között a szövetkezet elnöke volt. - Még akkor sem közölték ezt velünk, amikor az elmúlt év októberé­ben Szita Béla elnök - fáradtságra hivat­kozva - lemondott. Az Árpád Vezér Tsz 1960-ban alakult, több mint száz taggal. Földterületük ­­amely kezdetben 850 hektár volt - az el­múlt negyven évben folyamatosan csök­kent. Jelenleg csupán 431 hektárt művel­nek.- A hetvenes évek közepén vágtunk bele a tőzegkitermelésbe - mondja Boronyák Kálmán, a szövetkezet megbí­zott elnöke. - Eredetileg egy 52 hektáros területre kértük meg a bányászati jogot. Két évtizede még a bányaterület is a téesz használatában volt, de a rendszerváltás után a földek a szövetkezeti tagok nevére kerültek. A bányászati jog viszont to­vábbra is a téeszt illette meg. A kilencvenes évek közepén már lát­szott, hogy az egyre súlyosabb gazdasági helyzetből csak a tőzegbányászat húzhat­ja ki a szövetkezetét. Éppen ezért Szita Béla kezdeményezésére 1994-ben a szö­vetkezet bányatelek-bővítési kérelmet nyújtott be a Pécsi Bányakapitánysághoz, amelynek következtében a bányatelek nagysága 144 hektárra nőtt.- Ugyanebben az időben a téesz öt igazgatósági tagja és Kappel Gizella cso­paki lakos földvásárlásokba kezdett a bá­nyatelken — mondja Boronyák Kálmán. A bányászati törvény szerint a bánya­­vállalkozónak egyezséget kell kötnie a bányatelek tulajdonosaival. A bányatelek hat új tulajdonosa ezért 1995-ben együtt­működési megállapodást írt alá a téesz igazgatóságával, amely szerint a szövet­kezet bérbe vette a szóban forgó terület egy részét, viszonzásképpen a tőzegbá­nyászatból származó árbevétel 15 száza­lékát átadta a földtulajdonosoknak. A szerződést többen - így például Szita Bé­la elnök is - két helyen írták alá: egyrészt mint földtulajdonosok, másrészt mint a szövetkezet igazgatóságának tagjai.- A téesz közgyűlése elé ez az ügy so­hasem került - mondja Boronyák Kál­mán. - A tőzegbányászat az utóbbi évek­ben fellendült: három éve 24,5 millió, ta­valy már 41 millió forint bevételt hozott.- A fordulat 1997-ben következett be ­­mondja dr. Bartók Béla ügyvéd, akit a té­esz új vezetése kért fel a történtek tanul­mányozására. - Az igazgatósági jegyző­könyvek tanúsága szerint két földtulajdo­nos, Kappel Gizella és dr. Janda Iván, a szövetkezet akkori jogásza módosítani kívánta a két évvel korábbi megállapo­dást: 15 százalék helyett 40 százalékot kértek a tőzegbányászat árbevételéből. Felvetették: ha a magasabb bérleti díjat a téesz nem akarja megfizetni, átveszik a szövetkezettől a bányászati jogot. A bányászati jog komoly vagyont ér, esetenként többet is, mint a bányatelek tulajdonjoga. A törvény szerint, ha a bá­nyavállalkozó és a földtulajdonos nem jut egyezségre, bírósághoz fordulhatnak, amely megállapíthatja, hogy a földtulaj­donos számára milyen kártalanítást tart megalapozottnak. Végső esetben akár a földterület kisajátítására is sor kerülhet.- Az Árpád Vezér Tsz igazgatósága azonban nem törekedett a megegyezésre - állítja dr. Bartók Béla. - Szita Béla el­nök nem tájékoztatta az igazgatóságot a törvényes lehetőségekről. Olyan színben tüntette fel a helyzetet, hogy a szövetke­zetnek — ha nem akar horribilis bérleti dí­jat fizetni - nincs más választása, mint át­adni a bányászati jogot a földtulajdono­soknak. A hat földtulajdonos ekkor létre­hozott egy kereskedelmi és szolgáltató szövetkezetét: a Zala Tőzeg ZK—2000-et. Ennek az elnöke is Szita Béla lett. Ilyen előzmények után került sor a bá­nyászati jog átadására: 1997. november 17-én a téesz térítés nélkül adta át a jogot a Zala Tőzegnek. A bányászati jog átve­­vőjeként Szita Béla írta alá a dokumentu­mot, de az aláírása szerepel a jogot átadó igazgatósági tagok között is. A többi té­­esztag nem szerzett tudomást a dologról.- Megítélésem szerint egyáltalán nem volt szükség a bányászati jog átadására, és főleg nem ingyen - mondja Bartók Bé­la. — Egyébként tartalmi és formai okokra hivatkozva kezdeményezzük a bíróság­nál a szerződés érvénytelenítését. A szerződés megkötésével - néhány kisebb földdarab kivételével - egy kézbe került a bányatelken fekvő földek tulaj­donjoga és a bányászati jog. Az Árpád Vezér Tsz részéről a megállapodás felté­tele az volt, hogy a Zala Tőzeg 2006-ig adja bérbe a frissen megszerzett bányá­szati jogát azokra a parcellákra, amelye­ken ekkor a kitermelés folyt. Ezt egy kü­lön szerződésben rögzítették. A bányate­lek többi parcelláján viszont - a bányá­szati jog birtokában — a Zala Tőzeg is megkezdte a bányaművelést. Időközben a Zala Tőzeg ZK-2000 tag­jai sorra kiléptek az Árpád Vezér Tsz-ből, de akadt, akinek a téeszelnök mondott fel: nekik a szövetkezet végkielégítést fi­zetett. Utoljára Szita Béla elnök jelentette be a távozását tavaly októberben. Mivel nem született megegyezés a bá­nyászati jog bérleti díját illetően, a Zala Tőzeg ZK-2000 felmondta a bérbeadás­ról szóló szerződést, másnap pedig meg­érkezett a téeszirodába a földtulajdono­sok bérleti szerződésének a felmondása is. Mindkét felmondás hatvannapos ha­táridőt szabott meg, így 2000. január el­sejétől az Árpád Vezér Tsz-nek se bérelt földje, se bányászati joga nincs.- A bányászati jog bérbeadását nem mondhatja fel a Zala Tőzeg, hiszen az ha­tározott ideig szól, és csak súlyos szerző­désszegés esetén lehetne megszüntetni ­­állítja dr. Bartók Béla.- Jelenleg 4000 köbméter kibányászott tőzeg áll a tárolóban - mondja Boronyák Kálmán. - Erről nem fogunk lemondani. Megkerestük a Zala Tőzeg ZK—2000 néhány tagját, akik azt mondták: csak Szita Béla elnök nyilatkozhat az ügyről. Szita Béla hajlandó lett volna kifejteni az álláspontját, ha Boronyák Kálmán is részt vett volna a beszélgetésünkön. Ettől Boronyák Kálmán elzárkózott. Patt. Cseri Péter Parkolóálmok kerékbilincsben Keller András, a siófoki 48 laká­sosnak nevezett belvárosi társas­ház képviselője sérelmezi, hogy a házuknál lévő parkolóért, ahová a lakók immáron három évtizede ingyen állhatták be autójukkal, ja­nuártól - kedvezményesen - havi húszezer forintot kell fizetniük. Nyáron ez az összeg több mint a duplájára, havi 48 ezer forintra emelkedik. Ha nem fizetik a díjat, az engedély nélküli parkolás miatt autójukra kerékbilincs kerül. A közös képviselő állítja: egy kilo­méteres körzetben nincs ennél ol­csóbb lehetőség parkolásra. Az érintettek választhattak volna más megoldást is, a helyi önkormány­zat ugyanis felkínálta számukra a lehetőséget, hogy egymillió forin­tért vegyék meg az oszlopokon ál­ló ház alatti 11 parkolóhelyet. — A felajánlott ár irreálisan ma­gas — mondja Keller András, aki észrevételeivel mindannyiszor hi­ába fordult az önkormányzathoz. Azt szerette volna elérni, hogy a belvárosi lakosok számára teremt­senek ingyenes parkolási lehető­séget. Az ellenállásból rájött: ez biztosan nem megy. Újabb javas­lattal állt elő: méltányos összegű parkolási lehetőséget kért. Küz­delmét - miként fogalmaz - pre­cedensértékűnek tartja, a „48 la­kásos” után több más belvárosi épület lakosai is így járhatnak. — Több száz helyi család érde­ke, hogy a városvezetés változtas­son ezen a szemléleten - mondja. A polgármesteri hivatal va­gyonigazgatóságától érkezett vá­lasz szerint a helyi rendeletek nem teszik lehetővé a társasház tulaj­donosainak, hogy parkolási gond­jukat egyedileg bírálják el. A ren­delet ugyanis úgy szól: „...Minden gépjármű-tulajdonos maga köte­les gondoskodni a parkolásáról...” Keller Andrást nem lehetett ilyen könnyen lerázni, a polgár­­mesterhez fordult, hogy valame­lyik testületi ülésen tűzze napi­rendre a lakóközösség kérését, hi­szen például Budapest szívében is biztosítanak ingyen parkolási le­hetőséget az állandó lakóknak. A közös képviselő arra is hivatko­zott, ha nem kapnak méltányos parkolási lehetőséget, csak a kül­városban tudják hagyni kocsijai­kat. Csakhogy Siófokon sem is­meretlen az autólopás: erre szako­sodott bandák garázdálkodnak. Keller András - látva erőfeszí­téseinek hiábavalóságát - táma­dásba lendült. Azt állította: az ön­­kormányzati rendelet ellentétes az Országos Építési Szabályzattal, nem biztosítja az alkotmányban garantált magántulajdon védel­mét, és - nem utolsósorban - nem polgárbarát. A helyi képviselőtes­tületet azonban ezek az érvek sem hatották meg. Azóta sem tárgyal­ták az ügyet. Közben akadt olyan lakó, aki megvette a ház alatti par­kolóhelyét. — Ahhoz, hogy élni lehessen azzal a parkolásidíj-kedvez­­ménnyel, amit az önkormányzat biztosít a helyi lakosoknak belvá­rosi bevásárlásaikhoz, ügyintézé­seikhez, pár óránként el kell ro­hanni a parkolóórához, és újra kell érvényesíteni a kedvezmé­nyes jegyet - mondja a társasház képviselője, aki úgy számol: a kedvezményekkel egy évben au­tónként 352 ezer forintba kerül, ha valaki az otthona közelében akar parkolni. Dr. Gruber Attila, a siófoki ön­­kormányzat városfejlesztési és környezetvédelmi bizottságának elnöke elismeri: az önkormányzat eddig nem talált megfelelő meg­oldást a lakók parkolási gondjaira. Az ár magas, de — mint mondja — van elérhető lehetőség, csak jóval kevésbé kényelmes. A belvárosi A bizottság elnöke hozzáteszi: az önkormányzat nem garantálhatja, hogy a háza előtt bárki ingyen parkolhasson. övezeten kívül, pár percnyi gya­loglásra a központtól ugyanis van olcsóbb tarifájú, sőt még ingyen igénybe vehető parkoló is. A pol­gármesternek is kilométernyit kell gyalogolnia, hogy megfelelő he­lyen hagyja a kocsiját. A bizottság elnöke hozzáteszi: az önkormányzat nem garantál­hatja, hogy a háza előtt bárki in­gyen parkolhasson. Siófok belvá­rosa ugyanis különleges: az utcák keresztmetszete — a jelentős be­építettség mellett - szűk, ráadásul a jelentős turistaforgalom miatt nyaranta a helyi lakosok számá­nak ötszörösére lehet számítani. Ilyenkor is biztosítani kell az „át­járhatóságot”. Gruber Attila hangsúlyozza: a „48 lakásos” lakóinak fele szol­gáltató. Ügyvédi irodák, kamara, nőgyógyász, szalon is van az épü­letben. Az önkormányzat a belvá­rosi toronyházaknál is be kívánta vezetni a fizető parkolást, de a hi­vatal egyelőre elállt ettől a szán­dékától. Gruber Attila azt mondja: a bel­városban valószínűleg nem lesz ingyen parkolási lehetőség, de még semmit nem lehet véglege­sen kijelenteni, hiszen keresik a megfelelő megoldást az új parko­lóórák elhelyezésére és a parkolá­si rendelet módosítására. Á képvi­selő-testület újra tárgyalja majd a város parkolási helyzetét, ekkor foglalkozik majd a „48 lakásos” társasház ügyével is. Keller szerint ennél gyorsabb megoldást várnak az önkormány­zattól az általa képviselt lakók, akiknek januártól minden nap drága - legalábbis parkolási díj­ban számítva. Török Tünde

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék