Népszabadság, 2000. március (58. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-11 / 60. szám
NÉPSZABADSÁG HÉTVÉGE 2000. MÁRCIUS 11., SZOMBAT 31 Globalizáció, integráció, náció Gondolatok egy „nemzeti optimum” vázlatához Tabajdi Csaba „A nemzetről alkotott ismereteinkben csak a tudatlanságnak vannak fokozatai. ” (Kisebbségi Murphy 1. sz. törvénye) A globalizáció számos eleme, a globálissá vált tőkemozgás, a multinacionális termelés, az informatikai forradalom, a világméretű közlekedés és kommunikáció, a természeti környezet közös védelme megkerülhetetlen adottság az államok számára. Ugyanakkor a globalizációs jelenségek több esetben különböző politikák, érdekérvényesítő törekvések nehezen átlátható eredője, sőt manipulációk eredménye, lásd „repülő pénzpiac”. A globalizáció egyszerre jelenti az egyneműsítést, bizonyos technikai vívmányok, illetve társadalomszervezési megoldások nemzetközi elterjesztését, de különbözővé válást is, mivel erősen polarizálja a világot. A globalizáció alapvetően módosítja, bár nem szünteti meg a nemzetállam szerepét, mozgásterét. A XX. század második felére a nemzetállam önmagában nem, kizárólag a globalizáció függvényében, „viszonyfogalomként” határozható csak meg. A globalizáció fölébe kerekedett az államoknak, a nemzetgazdaság korábbi, klasszikus védelmének, ugyanakkor az állam újabb funkcióit, szolgáltatásait hívta életre, mint például a globalizációs nemzeti stratégiák kidolgozásának, illetve koordinálásának feladatát. Az államok nemzetközi viszonyában, ha módosultan, sokszor alárendelten is, de létezik a nemzeti érdek. Magyarországnak mint nyitott és sebezhető országnak mindent meg kell tennie, hogy a globalizációra még képes államok csoportjában maradjon. A globalizációt sem megkerülni, sem elvetni nem tudja, de a globalizáció szövevényéből nem is fogadhat el kritikátlanul minden jelenséget. Csak az európai integráció keretében mint a sajátos regionális globális stratégia részeként tud válaszokat adni. Ilyen kis ország számára, mint Magyarország, további lehetőség és feladat egyszerre a különböző globalizációs politikák ütköztetése, kombinálása, például a multinacionális vállalatok közötti „válogatás”, hogy az egyoldalú kiszolgáltatottságot eredményező függőség elkerülése végett több pillérre helyezzük globális függőségünket. Régiós sokszínűség Az európai integráció során a tagállamok egyre több nemzetállami jogosítványról mondanak le önkéntesen, közösségi szintre helyezve a döntéshozatalt. Mégsem állítható, hogy az európai integrációban a nemzeti érdekérvényesítés, a nemzetben való gondolkodás megszűnt volna. Sőt a regionalizálódás nyomán nőtt a térségek sajátos fejlődésének lehetősége, a sokszínűség. Nyugat-Európa is új válaszokat keres a globális kulturális kihívásokra, a megoldatlan kisebbségi problémákra, a „multination”-ra, a multikulturalitásra; a megemésztetlen történelmi múltra (Németország, Ausztria); a bevándorlók, a migráns kisebbségek által kiváltott szociális és etnikai problémákra; a fokozódó idegengyűlöletre és a rasszista jelenségekre. A nemzettudattal különböző formában, eltérő intenzitással bár, de ők is foglalkoznak. Ha viszont nem, illetve nem megfelelően teszik, akkor az belső konfliktusokat gerjeszt, sőt a szélsőséges jobboldali pártok számára ad témát, s demokratikus válaszok hiányában ezen erők politikai térnyeréséhez vezethet. Erre legutóbb Ausztria nyújtott szemléletes példát. A nemzettudattal az európai politikai közéletnek éppen veszélyessége kapcsán kell foglalkoznia. A társadalom demokratikus irányítási technikái közül ez a legnehezebben kezelhető, és részben ezért is a legkevésbé kimunkált. A nemzettudat mint rendkívüli mozgósító erejű, ellentmondásos jellegű tömegérzület könnyen veszélyessé, sőt pusztítóvá válhat. A választóvonal ott van, hogy a nemzeti meghatározottság kizárólagosság-e vagy többrétegű, mellérendelő többes identitást is lehetővé tesz-e az egyén számára, a demokratikus integráció mellévagy alárendelt viszonyban van-e a nemzeti integrációval? A magyar nemzettudat fordulóponthoz ért. A XII-XV. század óta először nyílik reális lehetőség arra, hogy a jelenleg végbemenő modernizáció és felzárkózás eredményeként Magyarország gazdasági, politikai és kulturális szerkezete szinkronba kerüljön a nyugat-európai társadalomszervezési modellel. A történelem fintora, hogy az ország szuverenitását olyan történelmi korszakban nyerte vissza, amikor az államok szuverén mozgástere mindinkább viszonylagossá, korlátok közé szorítottá válik a globalizáció és az integráció következtében. Az 1989-1990-es fordulat után Magyarország meghatározott mozgásterének, geostratégiai „egzigenciáinak” függvényében érdemben beleszól szövetségi rendszerének megválasztásába. Ennek egyik elemeként katonai biztonságát 1989 áprilisa óta a NATO szavatolja. Az igazi fordulat, az ország sorsát hosszú távon meghatározó lépés az lesz, hogy belátható időn belül, 3-5 év múlva Magyarország az Európai Unió tagországává válhat. Ez fogja alapvetően formálni a magyar nemzettudatot. Tudatreform Meg kell-e várni, hogy a nemzettudat a modernizáció és az integráció nyomán spontán formálódjon, vagy tudatos és célravezető módon az új magyar nemzettudat kialakítását magunknak kell ösztönöznünk? Egy dolog biztos: hogy ez nem a politikai pártok feladata. Nem azt kellene megvizsgálni, hogy „ki a magyar”, vagy „mi a magyar”, hanem „milyenné kell válnunk nekünk, magyaroknak?” ahhoz, hogy a siker reményével tudjunk megfelelni a globalizáció, az integráció történelmi kihívásainak, a még nyitott, megoldatlan közép-európai ügyek rendezésének, a Kárpát-medencei magyarság összetartozása igényének. Milyen lenne a jó nemzettudat? A külvilág kihívásaihoz alkalmazkodni képes, adaptációs nemzettudat. Európai megalapozottságú magyarságtudat. Az önazonosság-tudat többrétegű, hiszen a globális, az európai, a köztes-európai, a magyar tájegységi (például jászkun), a lokálpatrióta, a kisebbségi identitások egymásra épülése, azok együttese. A külvilághoz történő „illeszkedés”-nek szervesnek és nem mechanikusnak kell lennie. Magyarországnak képessé kell válnia a nemzetközi tendenciák világos felmérésére. Mely folyamatok, jelenségek tekinthetők az integráció és a globalizáció során számunkra valóban „elkerülhetetleneknek”, melyek azok, amelyekben mozgástér nyílik számunkra. Ma a legfőbb nemzeti jelszó: Minél inkább európaivá válni! Minél inkább európaivá válunk, annál inkább magyarokká leszünk! Erős jelenlétre, magyar lobbi kiépítésére van szükség az Európai Unióban. A globalizáció negatív hatásai, a „kulturális expanzió” ellen csak egyetlen mentsvár van: Európa összefogása, az európaizálódás. A magyar nyelv és kultúra megőrzésének csak ez lehet a tágabb kerete, de természetesen e téren a tennivalók többsége a miénk. Az új magyar nemzettudat kitáguló dimenziója, amelyet nem kínoz a magárahagyatottság érzése. Az illeszkedés és az érdekérvényesítés során kulcsfontosságú reális európai helyünk, súlyunk felmérése, a pontos „méretérzékelés”. A magyar történelemből fakad ez a gond, hiszen az első világháborúig Magyarország sajátos középhatalmi nagyságú és státusú volt, utána töpörödött össze kis állammá. Most a kisállaim jelleg mellett a „dimenzió” kitágul, hiszen az Európai Unió mint közösség méreteiben is kell tudnunk gondolkodni és cselekedni. Az új magyar nemzettudat egyik nagy paradoxona, hogy miközben a magyar identitás globális, és európai dimenziókat vesz fel, mindinkább „nyugat-európaivá” válik, mégis megmarad a köztes-európai dimenzió is. Sajnos történetileg - számos oknál fogva - nem formálódott ki közép-európai identitás. A magyar politikai osztálynak ezzel számolva lépéseket kell tennie a Közép- és Kelet-Európával kapcsolatos tudományos kutatás intenzívebbé tételére, az ilyen irányú államigazgatási, diplomáciai, külgazdasági, biztonságpolitikai stb. tevékenység új minőségi szintre emelésére. Jó lenne oldani román és szlovák szomszédaink történelmi félelmét, bizonyos pszichózisát. Ezt segítené elő a magyar-szlovák, a magyar-román nemzetek közötti „megbékélési nyilatkozat”. Az új magyar nemzettudat nyitott jellegű, hiszen a kettős, illetve a többes önazonosulást, identitást is lehetővé teszi. Az egyének szabad önazonosság-vállalására épülő sorsközösség, erkölcsi kötelezettség több mint önkéntes egyesület. Illyés Gyula elve, amely szerint „magyar az, aki magát magyarnak vallja” mára elfogadottá, törvényben megfogalmazott, közmegegyezéses normává vált. Az új magyar nemzettudat érdekérvényesítő. Nem lehet elhárító jellegű, a felelősséget másra, külső hatalomra, idegen elnyomásra áthárító típusú, nem lehet önfelmentő. Az új magyar nemzettudat teljesítményelvű, amely nem kompenzáló jellegű többé. Az új magyar nemzettudat nem pótlék, nem kárpótlás többé a Nyugattól való lemaradásért, a függetlenségünk teljes vagy részleges hiányáért. Az új magyar nemzettudat önmagában bízó, önbecsülő, optimista szemléletű, amely igyekszik történelmileg örökölt pesszimizmusát levetni. Önkritikus, de nem önostorozó, önbecsülő, de nem önhitt. Az új magyar nemzettudat a hátrányait ledolgozni akaró, felzárkózni, utolérni kívánók tudata, pozitív értelemben vett versenyzőtudat. A több évtizedet igénylő felzárkózási folyamatban azonban még mindig benne van a félperiferiális helyzet, a „szegény rokon” állapota. Jó lenne, ha nem jelentkeznének új kisebbrendűségi érzések. Az új magyar nemzettudat történeti megalapozottságú, de a jövőre irányul. Történeti tudat nélkül ugyanis nincs nemzet. A magyarságot ért történelmi sérelmek helyett új, reális, nemzetközi összehasonlításokon alapuló történettudatra van szükség. Az új magyar nemzettudat szolidaritás-központú. Ez azt jelenti, hogy a társadalmi és az emberi szolidaritás erősítésére, a nemzeti és a szociális szolidaritás szoros és szerves összekapcsolására, a társadalmi összetartás, kohézió egyértelmű erősítésére épül. Magyarországon ma a legnagyobb veszély a társadalom végzetes kettészakadása. A nemzeti szolidaritás, valóságos nemzeti egység szociális érzékenység nélkül nem lehetséges. Már Marat megfogalmazta, hogy „a szegényeknek nincs hazájuk”. Az új magyar nemzettudat kisebbségbarát, amely nyitott, türelmes és megértő a Magyarországon élő nemzeti, etnikai, vallási és szexuális kisebbségek irányában. Erre akkor lesz képes, ha a magyar többségi társadalom tisztába kerül önmagával, önazonossága egyértelművé válik, ha a többségnek nem lesz önbecsülési zavara. Az előítéletesség elleni küzdelemnek alapvetően megelőző jellegűnek kell lennie, mivel nem elégedhetünk meg a már megjelenő, nyilvánosságra került fajgyűlölő, antiszemita, cigányellenes megnyilvánulások elleni demonstratív fellépéssel. Különösen nagy az előítéletesség a romák irányában. A magyar-cigány együttélésben több térségben, településen nyílt vagy elfojtott feszültségek, konfliktusok vannak, egyre nagyobb a szakadék többség és kisebbség között. Az utóbbi években megjelenő szélsőjobboldali, nyílt vagy burkolt idegenellenes, antiszemita kijelentések aggodalomra adnak okot, cselekvésre késztetnek. A mindenkori magyar kormánynak, így a jelenleginek is, valamennyi demokratikus politikai erőnek késlekedés, bizonytalankodás nélkül, határozott módon el kell határolódnia bármiféle ilyen jelenségtől, el kell torlaszolnia az ilyen eszméket hirdető politikai csoportosulások, pártok előtt az utat. Ma Magyarországon sajnálatos módon az Orbán-kormány magatartása több mint kétértelmű, a szélsőjobb irányába elfogadhatatlanul megengedő, ami bel- és külpolitikai szempontból nagyon komoly veszélyeket rejt magában. Az új magyar nemzettudat szerves részévé kell tenni a magyarországi és a Kárpát-medencei határon túli magyarság szellemi, kulturális egybetartozását, integráltságát. Legbonyolultabb kérdése a határon túli magyarokkal kapcsolatos alkotmányos felelősségvállalás konkretizálása. Az új magyar nemzettudat legfeszítőbb ellentmondása az lesz, hogy tovább nő a távolság Magyarország és a határon túli magyar nemzetrészek között, erősödik a történelmi szétfejlődés. Egészen más távlatok, egyéni és közösségi életlehetőségek nyílnak meg a magyarországi társadalom és a szomszédos országok többségének magyarsága számára. Jelentős ellensúly lehet a határon túli magyarság egzisztenciateremtésének, vállalkozásainak, a polgárosodásnak további, még átgondoltabb és nagyobb volumenű segítése, az anyanyelvű oktatás intézményrendszerének fokozott támogatása, a felsőoktatás adott országokban történő kialakításának egyértelmű és átgondolt segítése, a határokon átnyúló magyar és szomszédsági kapcsolatrendszer, az eurorégiók fejlesztése. A XXI. század elején külmagyar stratégiát kell kidolgozni, hogy Magyarország és szomszédai eltérő integrációs dinamikája, a modernizáció és a felzárkózás eltérő állapota miatt ne keletkezzenek törések, újabb elválasztóvonalak sem a magyar, sem a szomszédsági, sem a magyar-magyar kapcsolatokban. Polgárosodás határon át Az új magyar nemzettudat érzékeny a táji-földrajzi-természeti környezet iránt, amelyet környezetvédelmi patriotizmusnak nevezhetünk. Magyarország biztonsági kockázatai nem katonai jellegűek, hanem a gazdasági és a környezetvédelmi sebezhetőségünkből fakadnak, miként azt legutóbb a Tiszát ért katasztrófa drámaian bizonyította. A természeti értékek megvédését, a jövő nemzedékek számára a magyar táj megőrzését, az élhető természeti környezet megteremtését az új nemzettudat szerves részévé kellene tennünk, az ökológiai érzékenységet, a környezetvédelmet összekapcsolva a hazaszeretettel. Számos olyan kérdésben kívánatos és célszerű lenne nemzeti egyetértésre jutni, amelyeknek egyike sem kezelhető egy adott választási ciklusban. Ezt csak a parlamenti választási időszakokon átívelő közép- és hosszú távú egyeztetett nemzeti stratégiák kimunkálása, társadalmi egyeztetése hidalhatná át. A társadalom kettészakadásának megállítása, illetve fékezése a szociális rendszer átfogó reformjával, nyugdíjreformmal, más intézkedésekkel. A cél a leszakadó rétegek társadalom peremére kerülésének, további marginalizálódásának megszüntetése. A népességfogyás ellensúlyozása komplex családsegítő intézkedéssorozattal. A fogyó nemzet ma még fel nem mérhető negatív pszichés hatásainak ellensúlyozása az emelkedő, a gyarapodó nemzet képével. A lakosság drámai egészségügyi állapotának javítása személetbeli változtatással, a megelőzési életstratégiák felmutatásával, az egészségügy finanszírozási reformjával. - A magyar humántőke fejlesztése a társadalmi mobilitás újraélesztésével, tehetségmentő oktatási programok, ösztöndíjak indításával, az oktatás és a tudomány kiemelt költségvetési támogatásával. - A Vidék-Magyarország felemelése, emancipálása átfogó vidékfejlesztési, területkiegyenlítési stratégiával. - A magyarországi cigányság társadalmi-gazdasági-szociális válságának kezelése, e félmilliós, többszörösen hátrányos réteg bevitele, integrálása az oktatás és a munka világába. A határon túli magyarság vonatkozásában nemzeti stra-TETTAMANTI BÉLA RAJZA tégia kidolgozása.