Népszabadság, 2000. március (58. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-11 / 60. szám

NÉPSZABADSÁG HÉTVÉGE 2000. MÁRCIUS 11., SZOMBAT 31 Globalizáció, integráció, náció Gondolatok egy „nemzeti optimum” vázlatához Tabajdi Csaba „A nemzetről alkotott ismereteinkben csak a tudatlanságnak vannak fokozatai. ” (Kisebbségi Murphy 1. sz. törvénye) A globalizáció számos eleme, a globá­lissá vált tőkemozgás, a multinacionális termelés, az informatikai forradalom, a világméretű közlekedés és kommuniká­ció, a természeti környezet közös védel­me megkerülhetetlen adottság az álla­mok számára. Ugyanakkor a globalizá­­ciós jelenségek több esetben különböző politikák, érdekérvényesítő törekvések nehezen átlátható eredője, sőt manipulá­ciók eredménye, lásd „repülő pénzpiac”. A globalizáció egyszerre jelenti az egy­­neműsítést, bizonyos technikai vívmá­nyok, illetve társadalomszervezési meg­oldások nemzetközi elterjesztését, de különbözővé válást is, mivel erősen po­larizálja a világot. A globalizáció alapvetően módosítja, bár nem szünteti meg a nemzetállam szerepét, mozgásterét. A XX. század második felére a nemzetállam önmagá­ban nem, kizárólag a globalizáció függ­vényében, „viszonyfogalomként” hatá­rozható csak meg. A globalizáció fölébe kerekedett az államoknak, a nemzetgaz­daság korábbi, klasszikus védelmének, ugyanakkor az állam újabb funkcióit, szolgáltatásait hívta életre, mint például a globalizációs nemzeti stratégiák kidol­gozásának, illetve koordinálásának fel­adatát. Az államok nemzetközi viszo­nyában, ha módosultan, sokszor aláren­delten is, de létezik a nemzeti érdek. Magyarországnak mint nyitott és se­bezhető országnak mindent meg kell tennie, hogy a globalizációra még képes államok csoportjában maradjon. A globa­lizációt sem megkerülni, sem elvetni nem tudja, de a globalizáció szövevé­nyéből nem is fogadhat el kritikátlanul minden jelenséget. Csak az európai in­tegráció keretében mint a sajátos regio­nális globális stratégia részeként tud vá­laszokat adni. Ilyen kis ország számára, mint Magyarország, további lehetőség és feladat egyszerre a különböző globali­zációs politikák ütköztetése, kombinálá­sa, például a multinacionális vállalatok közötti „válogatás”, hogy az egyoldalú kiszolgáltatottságot eredményező füg­gőség elkerülése végett több pillérre he­lyezzük globális függőségünket. Régiós sokszínűség Az európai integráció során a tagállamok egyre több nemzetállami jogosítványról mondanak le önkéntesen, közösségi szintre helyezve a döntéshozatalt. Még­sem állítható, hogy az európai integráció­ban a nemzeti érdekérvényesítés, a nem­zetben való gondolkodás megszűnt vol­na. Sőt a regionalizálódás nyomán nőtt a térségek sajátos fejlődésének lehetősége, a sokszínűség. Nyugat-Európa is új vála­szokat keres a globális kulturális kihívá­sokra, a megoldatlan kisebbségi problé­mákra, a „multination”-ra, a multikultura­­litásra; a megemésztetlen történelmi múltra (Németország, Ausztria); a beván­dorlók, a migráns kisebbségek által kivál­tott szociális és etnikai problémákra; a fo­kozódó idegengyűlöletre és a rasszista je­lenségekre. A nemzettudattal különböző formában, eltérő intenzitással bár, de ők is foglalkoznak. Ha viszont nem, illetve nem megfelelően teszik, akkor az belső konfliktusokat gerjeszt, sőt a szélsőséges jobboldali pártok számára ad témát, s de­mokratikus válaszok hiányában ezen erők politikai térnyeréséhez vezethet. Er­re legutóbb Ausztria nyújtott szemléletes példát. A nemzettudattal az európai poli­tikai közéletnek éppen veszélyessége kapcsán kell foglalkoznia. A társadalom demokratikus irányítási technikái közül ez a legnehezebben kezelhető, és részben ezért is a legkevésbé kimunkált. A nem­zettudat mint rendkívüli mozgósító erejű, ellentmondásos jellegű tömegérzület könnyen veszélyessé, sőt pusztítóvá vál­hat. A választóvonal ott van, hogy a nem­zeti meghatározottság kizárólagosság-e vagy többrétegű, mellérendelő többes identitást is lehetővé tesz-e az egyén szá­mára, a demokratikus integráció mellé­vagy alárendelt viszonyban van-e a nem­zeti integrációval? A magyar nemzettudat fordulópont­hoz ért. A XII-XV. század óta először nyílik reális lehetőség arra, hogy a jelen­leg végbemenő modernizáció és felzár­kózás eredményeként Magyarország gazdasági, politikai és kulturális szerke­zete szinkronba kerüljön a nyugat-euró­pai társadalomszervezési modellel. A történelem fintora, hogy az ország szu­verenitását olyan történelmi korszakban nyerte vissza, amikor az államok szuve­rén mozgástere mindinkább viszonyla­gossá, korlátok közé szorítottá válik a globalizáció és az integráció következté­ben. Az 1989-1990-es fordulat után Ma­gyarország meghatározott mozgásteré­nek, geostratégiai „egzigenciáinak” függvényében érdemben beleszól szö­vetségi rendszerének megválasztásába. Ennek egyik elemeként katonai bizton­ságát 1989 áprilisa óta a NATO szava­tolja. Az igazi fordulat, az ország sorsát hosszú távon meghatározó lépés az lesz, hogy belátható időn belül, 3-5 év múlva Magyarország az Európai Unió tagor­szágává válhat. Ez fogja alapvetően for­málni a magyar nemzettudatot. Tudatreform Meg kell-e várni, hogy a nemzettudat a modernizáció és az integráció nyomán spontán formálódjon, vagy tudatos és célravezető módon az új magyar nem­zettudat kialakítását magunknak kell ösztönöznünk? Egy dolog biztos: hogy ez nem a politikai pártok feladata. Nem azt kellene megvizsgálni, hogy „ki a ma­gyar”, vagy „mi a magyar”, hanem „mi­lyenné kell válnunk nekünk, magyarok­nak?” ahhoz, hogy a siker reményével tudjunk megfelelni a globalizáció, az in­tegráció történelmi kihívásainak, a még nyitott, megoldatlan közép-európai ügyek rendezésének, a Kárpát-medencei magyarság összetartozása igényének. Milyen lenne a jó nemzettudat? A külvilág kihívásaihoz alkalmazkodni képes, adaptációs nemzettudat. Európai megalapozottságú magyarságtudat. Az önazonosság-tudat többrétegű, hiszen a globális, az európai, a köztes-európai, a magyar tájegységi (például jászkun), a lokálpatrióta, a kisebbségi identitások egymásra épülése, azok együttese. A külvilághoz történő „illeszke­­dés”-nek szervesnek és nem mechanikusnak kell lennie. Magyarországnak képessé kell válnia a nemzetközi tendenci­ák világos felmérésére. Mely folyamatok, jelenségek tekint­hetők az integráció és a glob­alizáció során számunkra va­lóban „elkerülhetetleneknek”, melyek azok, amelyekben mozgástér nyílik számunkra. Ma a legfőbb nemzeti jel­szó: Minél inkább európaivá válni! Minél inkább európaivá válunk, annál inkább magya­rokká leszünk! Erős jelenlétre, magyar lobbi kiépítésére van szükség az Európai Unióban. A globalizáció negatív hatásai, a „kulturális expanzió” ellen csak egyetlen mentsvár van: Európa összefogása, az euró­­paizálódás. A magyar nyelv és kultúra megőrzésének csak ez lehet a tágabb kerete, de ter­mészetesen e téren a tenniva­lók többsége a miénk. Az új magyar nemzettudat kitáguló dimenziója, amelyet nem kínoz a magárahagyatott­­ság érzése. Az illeszkedés és az érdekérvényesítés során kulcsfontosságú reális európai helyünk, súlyunk felmérése, a pontos „méretérzékelés”. A magyar történelemből fakad ez a gond, hiszen az első világ­háborúig Magyarország sajá­tos középhatalmi nagyságú és státusú volt, utána töpörödött össze kis állammá. Most a kis­állaim jelleg mellett a „dimen­zió” kitágul, hiszen az Európai Unió mint közösség méretei­ben is kell tudnunk gondol­kodni és cselekedni. Az új magyar nemzettudat egyik nagy paradoxona, hogy miközben a magyar identitás globális, és európai dimenzió­kat vesz fel, mindinkább „nyu­gat-európaivá” válik, mégis megmarad a köztes-európai dimenzió is. Sajnos történeti­leg - számos oknál fogva - nem formálódott ki közép-eu­rópai identitás. A magyar poli­tikai osztálynak ezzel számol­va lépéseket kell tennie a Közép- és Ke­­let-Európával kapcsolatos tudományos kutatás intenzívebbé tételére, az ilyen irányú államigazgatási, diplomáciai, külgazdasági, biztonságpolitikai stb. te­vékenység új minőségi szintre emelésé­re. Jó lenne oldani román és szlovák szomszédaink történelmi félelmét, bizo­nyos pszichózisát. Ezt segítené elő a ma­gyar-szlovák, a magyar-román nemze­tek közötti „megbékélési nyilatkozat”. Az új magyar nemzettudat nyitott jel­legű, hiszen a kettős, illetve a többes ön­azonosulást, identitást is lehetővé teszi. Az egyének szabad önazonosság-válla­lására épülő sorsközösség, erkölcsi kö­telezettség több mint önkéntes egyesü­let. Illyés Gyula elve, amely szerint „magyar az, aki magát magyarnak vall­ja” mára elfogadottá, törvényben meg­fogalmazott, közmegegyezéses normá­vá vált. Az új magyar nemzettudat érdekérvé­nyesítő. Nem lehet elhárító jellegű, a fe­lelősséget másra, külső hatalomra, ide­gen elnyomásra áthárító típusú, nem le­het önfelmentő. Az új magyar nemzettudat teljesít­ményelvű, amely nem kompenzáló jel­legű többé. Az új magyar nemzettudat nem pótlék, nem kárpótlás többé a Nyu­gattól való lemaradásért, a függetlensé­günk teljes vagy részleges hiányáért. Az új magyar nemzettudat önmagá­ban bízó, önbecsülő, optimista szemléle­tű, amely igyekszik történelmileg örö­költ pesszimizmusát levetni. Önkritikus, de nem önostorozó, önbecsülő, de nem önhitt. Az új magyar nemzettudat a hátránya­it ledolgozni akaró, felzárkózni, utolérni kívánók tudata, pozitív értelemben vett versenyzőtudat. A több évtizedet igény­lő felzárkózási folyamatban azonban még mindig benne van a félperiferiális helyzet, a „szegény rokon” állapota. Jó lenne, ha nem jelentkeznének új kisebb­rendűségi érzések. Az új magyar nemzettudat történeti megalapozottságú, de a jövőre irányul. Történeti tudat nélkül ugyanis nincs nem­zet. A magyarságot ért történelmi sérel­mek helyett új, reális, nemzetközi össze­hasonlításokon alapuló történettudatra van szükség. Az új magyar nemzettudat szolidari­tás-központú. Ez azt jelenti, hogy a társa­dalmi és az emberi szolidaritás erősítésé­re, a nemzeti és a szociális szolidaritás szoros és szerves összekapcsolására, a társadalmi összetartás, kohézió egyértel­mű erősítésére épül. Magyarországon ma a legnagyobb veszély a társadalom vég­zetes kettészakadása. A nemzeti szolida­ritás, valóságos nemzeti egység szociális érzékenység nélkül nem lehetséges. Már Marat megfogalmazta, hogy „a szegé­nyeknek nincs hazájuk”. Az új magyar nemzettudat kisebbség­barát, amely nyitott, türelmes és megértő a Magyarországon élő nemzeti, etnikai, vallási és szexuális kisebbségek irányá­ban. Erre akkor lesz képes, ha a magyar többségi társadalom tisztába kerül önma­gával, önazonossága egyértelművé válik, ha a többségnek nem lesz önbecsülési za­vara. Az előítéletesség elleni küzdelem­nek alapvetően megelőző jellegűnek kell lennie, mivel nem elégedhetünk meg a már megjelenő, nyilvánosságra került fajgyűlölő, antiszemita, cigányellenes megnyilvánulások elleni demonstratív fellépéssel. Különösen nagy az előítéle­tesség a romák irányában. A magyar-ci­gány együttélésben több térségben, tele­pülésen nyílt vagy elfojtott feszültségek, konfliktusok vannak, egyre nagyobb a szakadék többség és kisebbség között. Az utóbbi években megjelenő szélsőjobbol­dali, nyílt vagy burkolt idegenellenes, an­tiszemita kijelentések aggodalomra ad­nak okot, cselekvésre késztetnek. A mindenkori magyar kormánynak, így a jelenleginek is, valamennyi demok­ratikus politikai erőnek késlekedés, bi­zonytalankodás nélkül, határozott módon el kell határolódnia bármiféle ilyen jelen­ségtől, el kell torlaszolnia az ilyen eszmé­ket hirdető politikai csoportosulások, pár­tok előtt az utat. Ma Magyarországon saj­nálatos módon az Orbán-kormány maga­tartása több mint kétértelmű, a szélsőjobb irányába elfogadhatatlanul megengedő, ami bel- és külpolitikai szempontból na­gyon komoly veszélyeket rejt magában. Az új magyar nemzettudat szerves részé­vé kell tenni a magyarországi és a Kár­pát-medencei határon túli magyarság szellemi, kulturális egybetartozását, in­tegráltságát. Legbonyolultabb kérdése a határon tú­li magyarokkal kapcsolatos alkotmányos felelősségvállalás konkretizálása. Az új magyar nemzettudat legfeszítőbb ellent­mondása az lesz, hogy tovább nő a távol­ság Magyarország és a határon túli ma­gyar nemzetrészek között, erősödik a tör­ténelmi szétfejlődés. Egészen más távlatok, egyéni és kö­zösségi életlehetőségek nyílnak meg a magyarországi társadalom és a szomszé­dos országok többségének magyarsága számára. Jelentős ellensúly lehet a hatá­ron túli magyarság egzisztenciateremté­sének, vállalkozásainak, a polgároso­dásnak további, még átgondoltabb és na­gyobb volumenű segítése, az anyanyel­vű oktatás intézményrendszerének foko­zott támogatása, a felsőoktatás adott or­szágokban történő kialakításának egyér­telmű és átgondolt segítése, a határokon átnyúló magyar és szomszédsági kap­csolatrendszer, az eurorégiók fejleszté­se. A XXI. század elején külmagyar stratégiát kell kidolgozni, hogy Magyar­­ország és szomszédai eltérő integrációs dinamikája, a modernizáció és a felzár­kózás eltérő állapota miatt ne keletkez­zenek törések, újabb elválasztóvonalak sem a magyar, sem a szomszédsági, sem a magyar-magyar kapcsolatokban. Polgárosodás határon át Az új magyar nemzettudat érzékeny a táji-földrajzi-természeti környezet iránt, amelyet környezetvédelmi patrio­tizmusnak nevezhetünk. Magyarország biztonsági kockázatai nem katonai jel­legűek, hanem a gazdasági és a környe­zetvédelmi sebezhetőségünkből fakad­nak, miként azt legutóbb a Tiszát ért katasztrófa drámaian bizonyította. A természeti értékek megvédését, a jövő nemzedékek számára a magyar táj megőrzését, az élhető természeti kör­nyezet megteremtését az új nemzettu­dat szerves részévé kellene tennünk, az ökológiai érzékenységet, a környezetvédelmet összekap­csolva a hazaszeretettel. Számos olyan kérdésben kí­vánatos és célszerű lenne nemzeti egyetértésre jutni, amelyeknek egyike sem kezel­hető egy adott választási cik­lusban. Ezt csak a parlamenti vá­lasztási időszakokon átívelő közép- és hosszú távú egyez­tetett nemzeti stratégiák ki­munkálása, társadalmi egyez­tetése hidalhatná át.­­ A társadalom kettészaka­dásának megállítása, illetve fékezése a szociális rendszer átfogó reformjával, nyugdíjre­formmal, más intézkedések­kel. A cél a leszakadó rétegek társadalom peremére kerülé­sének, további marginalizáló­dásának megszüntetése.­­ A népességfogyás ellen­­súlyozása komplex családse­gítő intézkedéssorozattal. A fogyó nemzet ma még fel nem mérhető negatív pszichés ha­tásainak ellensúlyozása az emelkedő, a gyarapodó nem­zet képével.­­ A lakosság drámai egész­ségügyi állapotának javítása személetbeli változtatással, a megelőzési életstratégiák fel­mutatásával, az egészségügy finanszírozási reformjával. - A magyar humántőke fej­lesztése a társadalmi mobilitás újraélesztésével, tehetségmen­tő oktatási programok, ösztön­díjak indításával, az oktatás és a tudomány kiemelt költség­­vetési támogatásával. - A Vidék-Magyarország felemelése, emancipálása át­­­fogó vidékfejlesztési, terület­kiegyenlítési stratégiával. - A magyarországi cigány­ság társadalmi-gazdasági-szo­­ciális válságának kezelése, e félmilliós, többszörösen hátrá­nyos réteg bevitele, integrálá­sa az oktatás és a munka vilá­gába.­­ A határon túli magyarság vonatkozásában nemzeti stra-TETTAMANTI BÉLA RAJZA tégia kidolgozása.

Next