Népszabadság, 2000. május (58. évfolyam, 101-126. szám)
2000-05-04 / 103. szám
ÁLLÁSPONT 2000. MÁJUS 4., CSÜTÖRTÖK 3 NÉPSZABADSÁGKÜLPOLITIKA - Jospin „visegrádi” viziten Folytatás az 1. oldalról A francia kormányfő budapesti látogatása a kétoldalú gazdasági kapcsolatok szempontjából is jelentős. Jospin kíséretében Magyarországon tárgyal többek közt Pierre Gadonneix, a vezető francia energiaszolgáltató, a Gaz de France elnöke, illetve Daniel Bernard, az Európa legnagyobb hipermarket-láncaként ismert Carrefour első embere is. A Gaz de France a Dégáz és az Égáz hazai regionális gázszolgáltatókban szerzett többségi tulajdonával jelentős befektetőnek tekinthető Magyarországon. A Carrefour pedig jövőre tervezi első magyarországi áruházának megnyitását — azt egyelőre nem lehet tudni, hogy zöldmezős beruházás vagy felvásárlás révén. Az összes magyarországi tőkebefektetésből egyébként közel 13 százalékos a francia cégek részaránya; 1998 végéig 2,61 milliárd dollárt tett ki beruházásaik összege. Mintegy 250 francia érdekeltségű cég működik a magyar gazdaságban. Sz. L. L. Jospin és Orbán a Parlamentben FOTÓ: TEKNŐS MIKLÓS Szegedi folyamat: amerikai dicséret Az Egyesült Államoknak kell döntenie a nemzeti rakétavédelmi programról, de fontos, hogy egyeztessen a szövetségeseivel - mondta tegnap amerikai látogatásáról hazaérkezve Martonyi János külügyminiszter. A tervek szerint ez a rendszer védené az USA-t az úgynevezett „haramiaállamok” ellen, amelyek ma már rendelkezhetnek a nukleáris csapásmérés lehetőségeivel. Martonyi kiemelte: el kell kerülni a szövetségen belüli ellentéteket, és fontosnak tartotta, hogy a döntés ne okozzon feszültséget Oroszországgal. Magyarországnak ugyan nem feladata közvetíteni ebben az ügyben, de támogatjuk a konzultációkat - mondta. Kétnapos washingtoni tárgyalásairól a külügyminiszter elmondta: Madeleine Albright meleg szavakkal értékelte a magyar külpolitikát. A dicséret az elmúlt tíz év folyamatainak köszönhető, és ezt senki sem sajátíthatja ki magának - mondta Martonyi. Az amerikai külügyminiszter asszony kiemelte Magyarország stabilizáló szerepét a régióban és Délkelet-Európában. A legfontosabb magyar hozzájárulásnak a Jugoszlávia demokratizálását célzó szegedi folyamatot tartotta. Stratégiai kérdésekről szólva kifejtette: hazánk támogatja az európai biztonsági és védelmi politika kialakítását, de ezt semmiképpen sem a NATO alternatívájaként tartjuk számon. I. E. Bécsnek elege van a szankciókból Ausztria nem vétózza meg az EU egyetlen döntését sem, a kilépés pedig szóba sem jön, ám a koalíció megalakulása utáni századik napot határvonalnak tekinti, amely után már nem az eddigi türelemmel reagál a szankciókra - jelentette ki Wolfgang Schüssel külföldi újságíróknak nyilatkozva. BÉCSI TUDÓSÍTÓNKTÓL Az osztrák kancellár három hónappal azután, hogy Klestil államfő megbízást adott a néppárti-szabadságpárti kormány megalakítására, pozitívan ítélte meg kormánya eddigi teljesítményét. Utalt rá: a koalíció nem tért el a vállalt kötelezettségektől. Emiatt elvárná az EU-szankciók megszüntetését. Ennek hiányában pénteken a kormány rendkívüli ülést tart, s rögzíti, miként kívánja elérni a bojkott felfüggesztését - közölte a kancellár. Az akcióterv semmilyen törvénysértő lépést nem tartalmaz, de ahol a 14 tagországszerződést szeg, vagy jogot sért, ott Ausztria sem riad vissza a jogi lépésektől. Schüssel szerint a szankciók nem érték el céljukat: az osztrák kormány három hónap után stabil, soha nem látott ütemben hajtja végre a társadalom és gazdaság területén a visszafordíthatatlan változásokat. A szankciók legfeljebb az európaiságról alkotott képet rombolták le - jegyezte meg a kancellár, aki az Ausztriát sújtó megkülönböztetést antidemokratikusnak, tisztességtelennek tekinti. Újságírói kérdésekre elmondta, hogy a csatlakozásra váró országok lényegesen árnyaltabban ítélték meg a bécsi kormányalakítást, amit bizonyít, hogy Magyarországon kívül szlovákiai, szlovéniai és lengyelországi meghívást is kapott. A koalíciós partnerének idegengyűlölő nézeteire vonatkozó kérdéseket a preambulum betartására hivatkozva hárította el. A koalíciós egyeztetőbizottság ülésein a pártelnökségtől megvált Jörg Haider is részt vesz - ám ez nem radikalizálja az ott hozott döntéseket - mondta. Szászi Júlia Tiszteletbeli szomszédság Prágával MUNKATÁRSUNKTÓL Csehország és Magyarország egyaránt támogatja Szlovákia uniós tagságát, mivel ez közös érdek - hangoztatta Václav Klaus, a cseh képviselőház elnöke újságírók előtt, miután a Parlamentben találkozott Áder Jánossal, az Országgyűlés elnökével. Klaus, aki cseh parlamenti küldöttség élén tárgyal Budapesten, ugyanakkor azt is jelezte: Szlovákia esetleges felzárkóztatása az első körös tagjelöltekhez, valójában nem magyar és nem is cseh probléma, hiszen az említett kérdésben nem az érintett tagjelöltek, hanem az unió fog dönteni. - Nem az unió lép be hozzánk, hanem mi integrálódunk az unióhoz - jellemezte a helyzetet a volt cseh kormányfő. Klaus egyidejűleg úgy foglalt állást, hogy Magyarország és Csehország euroatlanti törekvései 1990 óta azonosak, s ezt az is mutatja, hogy a két állam egyidejűleg szerzett tagsági viszonyt a NATO-ba és ugyanígy együtt válik majd az EU tagjává is. Klaus megjegyezte, hogy Budapest és Prága egy hajóban evez, és egyikük sem szerezhet előnyöket a másik kárára. A tájékozatón Áder János a maga részéről kiemelte, hogy Brüssszelben most érkeztek döntő szakaszukba a csatlakozási tárgyalások, s e szakaszban a két ország törvényhozására az a feladat vár, hogy elvégezze a szükséges jogharmonizációt. A cseh képviselőház elnökét tegnap fogadta Göncz Árpád köztársasági elnök. Hivatalos tájékoztatás szerint a tárgyalófelek egyetértettek abban, hogy az EU-tagjelölteknek - az uniós felvétel időpontjával és az egyes jelöltek esélyeivel kapcsolatos találgatások ellenére - nem szabad olyan politikát folytatniuk, amely ronthatná egymás integrációs esélyeit. Göncz Árpád és Václav Klaus „tiszteletbeli szomszédsági viszonyként” jellemezte a jelenlegi magyar-cseh kapcsolatokat. A cseh konzervatív politikus Orbán Viktor kormányfővel folytatott megbeszélésén támogatásáról biztosította a magyar kormány Ausztriával kapcsolatos politikáját. Úgy fogalmazott, hogy e kérdésben álláspontja megegyezik az Orbán-kormányéval. Klaus, aki parlamenti tisztsége mellett a legnagyobb cseh ellenzéki párt vezetője is, annak a véleményének adott hangot, hogy Budapest és Prága nem EU-tagként, ráadásul szomszédos államként sem viselkedhet úgy a Schüssel-kormánnyal, mint a 14 uniós tagállam. Václav Klaus Berlini zöldkártya-egyezség Augusztustól mehetnek a külföldi informatikai szakértők Németországba Berlinben a kormány és a gazdaság képviselői megállapodtak: augusztus elsejével életbe lép a külföldi informatikai szakemberek németországi foglalkoztatását megkönnyítő „zöldkártyarendszer”. BERLINI TUDÓSÍTÓNKTÓL Hosszú huzavona után a Schröder-kormány egyezségre jutott a gazdaság képviselőivel, hogy augusztus elsejétől megkönnyítik a külföldi informatikai szakemberek németországi alkalmazását. E szerint a külföldi szakembereknek nem kell felsőfokú végzettséget bizonyítaniuk, öt évig maradhatnak, hozhatják családtagjaikat is, akik két év elteltével maguk is munkát vállalhatnak. Egyetlen dolgot kell igazolniuk: hogy jövendőbeli németországi munkahelyükön legalább évi százezer márkás jövedelmük lesz. A kormányszóvivő gyors, kevésbé bürokratikus, legfeljebb hathetes ügyintézést ígért. Itt 30-90 ezerre becsüli a különlegesen jól képzett, kreatív, vezetni is tudó informatikai szakemberekre váró betöltetlen állások számát (miközben legalább harmincezer német informatikus van munka nélkül). A német gazdaság támogatná a még liberálisabb „szakemberimportot”, hiszen más ágazatokban is hiány van kiemelkedő szakmai tudású specialistákból. (Összesen mintegy háromszázezer ilyen embernek tudnának Németországban foglalkoztatást ajánlani.) A kormány hónapokkal ezelőtt lépett elő a gondolattal, de a megvalósítás körüli huzavona, a bürokratikus államapparátus, a szakszervezetek, a jobboldali erők akadékoskodása lehűtötte a várakozásokat. Felmérések szerint az elsődleges célországban, az informatikai nagyhatalommá vált Indiában mérsékelt az érdeklődés a németországi munkalehetőségek iránt, eddig mintegy 1600 jelölt bukkant fel. Németországba augusztus elsejétől harmincezer külföldi informatikust (köztük kelet-európaiakat, így a szakmában igen jó hírű magyarokat várnak. Dunai Péter „Egy egészen normális ember” Mádl Ferenc még kulturális miniszterként egy Bernard Shaw-történetet idézett fel: az író egy általa nem ismert ember iránt érdeklődött egy alacsony, kövér, slamposan öltözködő írótársánál, aki azt mondta, hogy ez a mister X szikár, magas termetű, kissé piperkőc úr. Másnap Shaw találkozott egy másik, viszont magas termetű, finoman öltözött ismerősével, aki azt mondta erről az emberről, hogy alacsony termetű, elég kövér, és nem éppen rendezetten öltözködik. Mikor aztán Bernard Shaw-nak végre bemutatták ezt a mister X-et, azt mondta neki: Uram, maga egy egészen normális ember!” Mádl anekdotája most visszafordítható rá, a minden bizonnyal leendő köztársasági elnökre. Az előzmények után okunk van-e minősítésben megkönnyebbülni? Egy méltatlan helyzet veszélye hárult el azzal, hogy végül is nem a kisgazdagyűlés akarata szerint választ a parlament államfőt. A helyzet ettől eltekintve azonban a szokottnál is színpadiasabb, őszintétlenebb. A miniszterelnökkel való megbeszélést követően Torgyán jelölt köztársasági elnököt. (Elnöksége bólintott.) Ám ha akad valaki a polgári oldalon, akinek a neve nem juthatott - önmagáról - Torgyán József eszébe, az Mádl Ferenc. Az Antall-kormány első időszakában illetékes tárca nélküli miniszterként Mádl ragaszkodott a piaci privatizációhoz, miközben Torgyán politikai egzisztenciát kívánt építeni a reprivatizációra. A totáls hatalom visszaállításának nevezte a koncepciót, amit Mádl miniszterként is képviselt, rablásnak, országkifosztásnak a magánosítás folyamatát. Mádl később a bankok működéséért viselt jelentős felelősséget, Torgyán pedig megint csak a lövészárok túloldalán látta. A kisgazda elnök 1995-ben cserbenhagyta Mádl Ferencet. Az akkori köztársaságielnök-választásnál a Fidesz, az MDF és a KDNP eleve vereségre ítélt, de közös jelöltként indította a professzort Göncz Árpáddal szemben. Für Lajos, Giczy György és Orbán Viktor az ülés idején beültek a díszpáholyba Mádl mellé, onnan, fentről láthatták, ahogy Torgyán és frakciója a nép által választandó államfőt követelve szavazás helyett kivonult az Országgyűlésből. És ezek után most Torgyánnak kellett odaállnia pártja és a nagyközönség elé, hogy sajátjaként jelentse be Orbán Viktor jelöltjét. Ahogy Torgyánnak eszébe sem juthatott Mádl Ferenc, úgy Orbán viszont nemigen gondolhatott másra, még ha csendben hagyta is, hogy a kisgazda elnök megszenvedjen saját magával, mint jelölttel, mígnem a helyzet oly lehetetlenné kezdett válni, hogy szinte önmagát oldotta meg. A TV 2 karácsonyi családi interjújában Orbán meleg hangon emlékezett meg arról, hogy Mádl professzor úr közös jelölése volt az első szimbolikus gesztus, amivel a polgári együttműködés elkezdődött. És amikor Mádl Ferenc nem fogadta el kormányában a kulturális tárcát, végképp adódott, hogy az a poszt jár neki, amire a konzervatív oldalon egyébként is az egyik legalkalmasabb személyiség. Mádl Ferenc párton kívüli ugyan, de nála többet keveset tettek azért, hogy a mostani koalíció kerüljön hatalomra. Megszervezte és vezeti a Magyar Polgári Együttműködési Egyesületet, meghatározó személyisége a Professzorok Batthyány Körének, a Nemzeti Körnek. E szervezetek mindegyike elsősorban a szocialista és liberális politikával szemben álló, önmagukat polgárinak nevező politikai-szellemi erők összefogására jött létre. Feladatát meg is oldotta. Nélkülük aligha jött volna létre a mai koalíció, amelyben - ne feledjük! - benne van a Mádl-féle polgári együttműködés, az MDF-en kívül az MDNP és a kereszténydemokraták jelentős része is. Mádl Ferencnak a miniszterelnökkel való viszonya a Fidesz kormányra kerülése óta sem nélkülözi a szimbolikus, erős kötődéseket kifejező gesztusokat. Ő a „kapitánya” a polgári együttműködés hajójának, amelynek fedélzetén Orbán Viktor szerét szokta ejteni annak, hogy egy-egy markáns tézissel médiaeseménnyé tegye a kirándulást. Például ott ígért, fenyegetett először az új egyensúlyok politikájával, majd a Vigadó „tatján” vázolta fel a 3+3+4 képletet. A Polgári Együttműködés Egyesülete szervezi azokat a téli esteket, amelyek alkalmával Orbán Viktor a saját politikai tábora és a tévé nyilvánossága előtt értékeli az ország helyzetét egy kevéssé parlamentáris szellemű rendezvénnyel, a meghívó fél segítségével kirekesztve az ellenzéket az ünnepi alkalomból. Ha más nem, ez jelzi a miniszterelnök és Mádl Ferenc kapcsolatának minőségét, és érzékelteti azt is, hogy a leendő elnök nem harciasan, de szívósan húz egy irányba. Azon belül viszont nem arra, ahol Torgyán József alakja tölti be a horizontot. Egyénisége mégis alkalmassá teheti pártokon felüli politikai szerepre. A kisgazda vezető egyik legutóbbi koalíciós keménykedésekor üzenetet kapott az akkor frissen pártelnökké választott Kövér Lászlótól. Tudatta vele, hogy nem erőszak a palacsintaevés, vagyis a koalíció. Torgyán most szépen odaült az asztalhoz, és eszi, amit elé raktak. A maga részéről tán ízlik is neki. Hívei mögötte állva valószínűleg még mindig az étlapot tanulmányozzák. Azon nincs palacsinta. Nagy N. Péter Lecke Tegnap sok minden történt a kisgazdapárttal. Eldöntötték, hogy Mádl Ferencet jelölik államelnöknek, akiről eddig ugyan nemigen tudták, hogy kisgazda érzelmű, de most megmondták nekik. Történt azonban más is, ami cseppet sem jelentéktelenebb esemény, ha most elhomályosítja is a rég várt név: a miniszterelnök és a két pártelnök több ciklusra szóló együttműködési megállapodást írt alá, amelynek értelmében a Fidesz és az FKGP „célszerű arányban” közös jelölteket állít a 2002-es parlamenti választásokon. Pont került hát az i betűre, s ez a pont ismét csak furcsa helyzetbe hozhatja a másik koalíciós partnert, az MDF-et - az egykori stratégiai szövetséges egy elfüggönyözött ablakon át leshetett be az ünnepi aktus színhelyére, így nem láthat tisztán, például abban, hogy mi lesz akkor majd az ő jelöltjeivel? Annyi már bizonyos, hogy Torgyán pártja a tegnapi nappal helyükre furakodott, az FKGP lett a hosszú távon fontos partner, ő a kedvesebb, vele kell érdemben egyeztetni - nem csupán a fórum hidegedett el fiatal partnerétől, az is korábbi szellemi társától. A fideszesek mindig is adtak önállóságukra, anno a szabad demokratáktól sem tűrték el az atyáskodást, miért hagynák, hogy most a gyengébb fél oktatgassa őket? Torgyán József pedig alig várja, hogy annyi év után ismét móresre tanítsa az MDF-et, be is jelentette rögtön, hogy ő a maga részéről befejezte az államfőjelöltről való egyeztetést. Nincs kétség afelől, hogy a Magyar Demokrata Fórumnak most lesz igazán szüksége a Békejobbra - jobb felé. A lecke azonban az ellenzéknek is föl van adva. Amíg 2000 májusában egyre szorosabb kapcsokkal kötődik egybe a koalíció, a szocialisták el vannak foglalva egymással, miközben önbizalom-növelő fórumokat tartanak az „egységben az erő” jegyében, leheletfinom betartások, apró bodicsekek jelzik a „Némethre várva” mozgalmat. Eközben a szabad demokraták keserűen nézik a közvélemény-kutatások adatait, „a balhét mi visszük el” sóhajával koncentrálnak a mindentől és mindenkitől való függetlenségük demonstrálására. Az MSZP unja már, hogy állandóan udvaroljon nekik, az SZDSZ pedig torkig van velük - ők egyelőre így készülnek 2002-re. Távolról csak Thürmer és Giczy csippent biztatón szemével... Csurka István pedig nyugodtan mondhatja, hogy Mádl rossz választás, puhány liberális, pártja nemmel szavaz rá - ha igazán kell a polgári koalíciónak, a MIÉP-re azért számítani lehet. Tamás Ervin