Népszabadság, 2000. május (58. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-04 / 103. szám

ÁLLÁSPONT 2000. MÁJUS 4., CSÜTÖRTÖK 3 NÉPSZABADSÁGKÜLPOLITIKA - Jospin „visegrádi” viziten Folytatás az 1. oldalról A francia kormányfő budapesti láto­gatása a kétoldalú gazdasági kapcsola­tok szempontjából is jelentős. Jospin kí­séretében Magyarországon tárgyal töb­bek közt Pierre Gadonneix, a vezető francia energiaszolgáltató, a Gaz de France elnöke, illetve Daniel Bernard, az Európa legnagyobb hipermarket-lán­­caként ismert Carrefour első embere is. A Gaz de France a Dégáz és az Égáz ha­zai regionális gázszolgáltatókban szer­zett többségi tulajdonával jelentős be­fektetőnek tekinthető Magyarországon. A Carrefour pedig jövőre tervezi első magyarországi áruházának megnyitását — azt egyelőre nem lehet tudni, hogy zöldmezős beruházás vagy felvásárlás révén. Az összes magyarországi tőkebe­fektetésből egyébként közel 13 százalé­kos a francia cégek részaránya; 1998 vé­géig 2,61 milliárd dollárt tett ki beruhá­zásaik összege. Mintegy 250 francia ér­dekeltségű cég működik a magyar gaz­daságban. Sz. L. L. Jospin és Orbán a Parlamentben FOTÓ: TEKNŐS MIKLÓS Szegedi folyamat: amerikai dicséret Az Egyesült Államoknak kell döntenie a nemzeti rakétavédelmi programról, de fontos, hogy egyeztessen a szövetsé­geseivel - mondta tegnap amerikai lá­togatásáról hazaérkezve Martonyi Já­nos külügyminiszter. A tervek szerint ez a rendszer védené az USA-t az úgy­nevezett „haramiaállamok” ellen, ame­lyek ma már rendelkezhetnek a nukleá­ris csapásmérés lehetőségeivel. Mar­tonyi kiemelte: el kell kerülni a szövet­ségen belüli ellentéteket, és fontosnak tartotta, hogy a döntés ne okozzon fe­szültséget Oroszországgal. Magyaror­szágnak ugyan nem feladata közvetíte­ni ebben az ügyben, de támogatjuk a konzultációkat - mondta. Kétnapos washingtoni tárgyalásairól a külügyminiszter elmondta: Madeleine Albright meleg szavakkal értékelte a magyar külpolitikát. A dicséret az el­múlt tíz év folyamatainak köszönhető, és ezt senki sem sajátíthatja ki magának - mondta Martonyi. Az amerikai kül­ügyminiszter asszony kiemelte Ma­gyarország stabilizáló szerepét a régió­ban és Délkelet-Európában. A legfon­tosabb magyar hozzájárulásnak a Jugo­szlávia demokratizálását célzó szegedi folyamatot tartotta. Stratégiai kérdé­sekről szólva kifejtette: hazánk támo­gatja az európai biztonsági és védelmi politika kialakítását, de ezt semmikép­pen sem a NATO alternatívájaként tart­juk számon. I. E. Bécsnek elege van a szankciókból Ausztria nem vétózza meg az EU egyetlen döntését sem, a kilépés pedig szóba sem jön, ám a koalíció megala­kulása utáni századik napot határvo­nalnak tekinti, amely után már nem az eddigi türelemmel reagál a szankciók­ra - jelentette ki Wolfgang Schüssel külföldi újságíróknak nyilatkozva. BÉCSI TUDÓSÍTÓNKTÓL Az osztrák kancellár három hónappal azután, hogy Klestil államfő megbízást adott a néppárti-szabadságpárti kormány megalakítására, pozitívan ítélte meg kor­mánya eddigi teljesítményét. Utalt rá: a koalíció nem tért el a vállalt kötelezettsé­gektől. Emiatt elvárná az EU-szankciók megszüntetését. Ennek hiányában pénte­ken a kormány rendkívüli ülést tart, s rög­zíti, miként kívánja elérni a bojkott fel­függesztését - közölte a kancellár. Az ak­cióterv semmilyen törvénysértő lépést nem tartalmaz, de ahol a 14 tagország­szerződést szeg, vagy jogot sért, ott Ausztria sem riad vissza a jogi lépésektől. Schüssel szerint a szankciók nem érték el céljukat: az osztrák kormány három hónap után stabil, soha nem látott ütem­ben hajtja végre a társadalom és gazdaság területén a visszafordíthatatlan változáso­kat. A szankciók legfeljebb az európai­ságról alkotott képet rombolták le - je­gyezte meg a kancellár, aki az Ausztriát sújtó megkülönböztetést antidemokrati­­kusnak, tisztességtelennek tekinti. Újságírói kérdésekre elmondta, hogy a csatlakozásra váró országok lényegesen árnyaltabban ítélték meg a bécsi kor­mányalakítást, amit bizonyít, hogy Ma­gyarországon kívül szlovákiai, szlovéniai és lengyelországi meghívást is kapott. A koalíciós partnerének idegengyűlölő nézeteire vonatkozó kérdéseket a pream­­bulum betartására hivatkozva hárította el. A koalíciós egyeztetőbizottság ülésein a pártelnökségtől megvált Jörg Haider is részt vesz - ám ez nem radikalizálja az ott hozott döntéseket - mondta. Szászi Júlia Tiszteletbeli szomszédság Prágával MUNKATÁRSUNKTÓL Csehország és Magyarország egyaránt támogatja Szlovákia uniós tagságát, mi­vel ez közös érdek - hangoztatta Václav Klaus, a cseh képviselőház elnöke új­ságírók előtt, miután a Parlamentben ta­lálkozott Áder Jánossal, az Országgyű­lés elnökével. Klaus, aki cseh parlamenti küldöttség élén tárgyal Budapesten, ugyanakkor azt is jelezte: Szlovákia eset­leges felzárkóztatása az első körös tagjelöltekhez, valójában nem magyar és nem is cseh probléma, hi­szen az említett kérdés­ben nem az érintett tagje­löltek, hanem az unió fog dönteni. - Nem az unió lép be hozzánk, hanem mi integrálódunk az unióhoz - jellemezte a helyzetet a volt cseh kormányfő. Klaus egyidejűleg úgy foglalt állást, hogy Ma­gyarország és Csehor­szág euroatlanti törekvé­sei 1990 óta azonosak, s ezt az is mutat­ja, hogy a két állam egyidejűleg szer­zett tagsági viszonyt a NATO-ba és ugyanígy együtt válik majd az EU tag­jává is. Klaus megjegyezte, hogy Buda­pest és Prága egy hajóban evez, és egyi­kük sem szerezhet előnyöket a másik kárára. A tájékozatón Áder János a maga ré­széről kiemelte, hogy Brüssszelben most érkeztek döntő szakaszukba a csat­lakozási tárgyalások, s e szakaszban a két ország törvényhozására az a feladat vár, hogy elvégezze a szükséges joghar­monizációt. A cseh képviselőház elnökét tegnap fogadta Göncz Árpád köztársasági el­nök. Hivatalos tájékoztatás szerint a tárgyalófelek egyetértettek abban, hogy az EU-tagjelölteknek - az uniós felvé­tel időpontjával és az egyes jelöltek esélyeivel kapcsolatos ta­lálgatások ellenére - nem szabad olyan politikát folytatniuk, amely ront­hatná egymás integrációs esélyeit. Göncz Árpád és Václav Klaus „tisztelet­beli szomszédsági vi­szonyként” jellemezte a jelenlegi magyar-cseh kapcsolatokat. A cseh konzervatív po­litikus Orbán Viktor kor­mányfővel folytatott meg­beszélésén támogatásáról biztosította a magyar kor­mány Ausztriával kapcso­latos politikáját. Úgy fogalmazott, hogy e kérdésben álláspontja megegyezik az Orbán-kormányéval. Klaus, aki parla­menti tisztsége mellett a legnagyobb cseh ellenzéki párt vezetője is, annak a véleményének adott hangot, hogy Buda­pest és Prága nem EU-tagként, ráadásul szomszédos államként sem viselkedhet úgy a Schüssel-kormánnyal, mint a 14 uniós tagállam. Václav Klaus Berlini zöldkártya-egyezség Augusztustól mehetnek a külföldi informatikai szakértők Németországba Berlinben a kormány és a gazdaság képviselői megállapodtak: augusztus elsejével életbe lép a külföldi informati­kai szakemberek németországi foglal­koztatását megkönnyítő „zöldkártya­rendszer”. BERLINI TUDÓSÍTÓNKTÓL Hosszú huzavona után a Schröder-kor­­mány egyezségre jutott a gazdaság képvi­selőivel, hogy augusztus elsejétől meg­könnyítik a külföldi informatikai szak­emberek németországi alkalmazását. E szerint a külföldi szakembereknek nem kell felsőfokú végzettséget bizonyíta­niuk, öt évig maradhatnak, hozhatják csa­ládtagjaikat is, akik két év elteltével ma­guk is munkát vállalhatnak. Egyetlen dol­got kell igazolniuk: hogy jövendőbeli né­metországi munkahelyükön legalább évi százezer márkás jövedelmük lesz. A kormányszóvivő gyors, kevésbé bü­rokratikus, legfeljebb hathetes ügyinté­zést ígért. Itt 30-90 ezerre becsüli a kü­lönlegesen jól képzett, kreatív, vezetni is tudó informatikai szakemberekre váró betöltetlen állások számát (miközben leg­alább harmincezer német informatikus van munka nélkül). A német gazdaság tá­mogatná a még liberálisabb „szakember­importot”, hiszen más ágazatokban is hi­ány van kiemelkedő szakmai tudású spe­cialistákból. (Összesen mintegy három­százezer ilyen embernek tudnának Né­metországban foglalkoztatást ajánlani.) A kormány hónapokkal ezelőtt lépett elő a gondolattal, de a megvalósítás körü­li huzavona, a bürokratikus államappará­tus, a szakszervezetek, a jobboldali erők akadékoskodása lehűtötte a várakozáso­kat. Felmérések szerint az elsődleges célországban, az informatikai nagyhata­lommá vált Indiában mérsékelt az érdek­lődés a németországi munkalehetőségek iránt, eddig mintegy 1600 jelölt bukkant fel. Németországba augusztus elsejétől harmincezer külföldi informatikust (köz­tük kelet-európaiakat, így a szakmában igen jó hírű magyarokat­ várnak. Dunai Péter „Egy egészen normális ember” Mádl Ferenc még kulturális miniszterként egy Bernard Shaw-történe­­tet idézett fel: az író egy általa nem ismert ember iránt érdeklődött egy alacsony, kövér, slamposan öltözködő írótársánál, aki azt mondta, hogy ez a mister X szikár, magas termetű, kissé piperkőc úr. Másnap Shaw találkozott egy másik, viszont magas termetű, finoman öltözött ismerősével, aki azt mondta erről az emberről, hogy alacsony terme­tű, elég kövér, és nem éppen rendezetten öltözködik. Mikor aztán Bernard Shaw-nak végre bemutatták ezt a mister X-et, azt mondta ne­ki: Uram, maga egy egészen normális ember!” Mádl anekdotája most visszafordítható rá, a minden bizonnyal leendő köztársasági elnökre. Az előzmények után okunk van-e minősítésben megkönnyebbülni? Egy méltatlan helyzet veszélye hárult el azzal, hogy végül is nem a kisgazdagyűlés akarata szerint választ a parlament államfőt. A helyzet ettől eltekintve azonban a szokottnál is színpadiasabb, őszintétlenebb. A miniszterelnökkel való megbeszélést követően Tor­­gyán jelölt köztársasági elnököt. (Elnöksége bólintott.) Ám ha akad valaki a polgári oldalon, akinek a neve nem juthatott - önmagáról - Torgyán József eszébe, az Mádl Ferenc. Az Antall-kormány első idő­szakában illetékes tárca nélküli miniszterként Mádl ragaszkodott a pi­aci privatizációhoz, miközben Torgyán politikai egzisztenciát kívánt építeni a reprivatizációra. A totáls hatalom visszaállításának nevezte a koncepciót, amit Mádl miniszterként is képviselt, rablásnak, országkifosztásnak a magánosítás folyamatát. Mádl később a bankok működéséért viselt jelentős felelősséget, Torgyán pedig megint csak a lövészárok túloldalán látta. A kisgazda elnök 1995-ben cserbenhagy­ta Mádl Ferencet. Az akkori köztársaságielnök-választásnál a Fidesz, az MDF és a KDNP eleve vereségre ítélt, de közös jelöltként indítot­ta a professzort Göncz Árpáddal szemben. Für Lajos, Giczy György és Orbán Viktor az ülés idején beültek a díszpáholyba Mádl mellé, on­nan, fentről láthatták, ahogy Torgyán és frakciója a nép által válasz­tandó államfőt követelve szavazás helyett kivonult az Országgyűlés­ből. És ezek után most Torgyánnak kellett odaállnia pártja és a nagy­­közönség elé, hogy sajátjaként jelentse be Orbán Viktor jelöltjét. Ahogy Torgyánnak eszébe sem juthatott Mádl Ferenc, úgy Orbán viszont nemigen gondolhatott másra, még ha csendben hagyta is, hogy a kisgazda elnök megszenvedjen saját magával, mint jelölttel, mígnem a helyzet oly lehetetlenné kezdett válni, hogy szinte önmagát oldotta meg. A TV 2 karácsonyi családi interjújában Orbán meleg hangon emlékezett meg arról, hogy Mádl professzor úr közös jelölése volt az első szimbolikus gesztus, amivel a polgári együttműködés el­kezdődött. És amikor Mádl Ferenc nem fogadta el kormányában a kul­turális tárcát, végképp adódott, hogy az a poszt jár neki, amire a kon­zervatív oldalon egyébként is az egyik legalkalmasabb személyiség. Mádl Ferenc párton kívüli ugyan, de nála többet keveset tettek azért, hogy a mostani koalíció kerüljön hatalomra. Megszervezte és vezeti a Magyar Polgári Együttműködési Egyesületet, meghatározó személyisége a Professzorok Batthyány Körének, a Nemzeti Körnek. E szervezetek mindegyike elsősorban a szocialista és liberális poli­­tikával szemben álló, önmagukat polgárinak nevező politikai-szelle­mi erők összefogására jött létre. Feladatát meg is oldotta. Nélkülük aligha jött volna létre a mai koalíció, amelyben - ne feledjük! - ben­ne van a Mádl-féle polgári együttműködés, az MDF-en kívül az MDNP és a kereszténydemokraták jelentős része is. Mádl Ferencnak a miniszterelnökkel való viszonya a Fidesz kor­mányra kerülése óta sem nélkülözi a szimbolikus, erős kötődéseket kifejező gesztusokat. Ő a „kapitánya” a polgári együttműködés hajó­­jának, amelynek fedélzetén Orbán Viktor szerét szokta ejteni annak,­ hogy egy-egy markáns tézissel médiaeseménnyé tegye a kirándulást. Például ott ígért, fenyegetett először az új egyensúlyok politikájával, majd a Vigadó „tatján” vázolta fel a 3+3+4 képletet. A Polgári Együtt­működés Egyesülete szervezi azokat a téli esteket, amelyek alkalmá­val Orbán Viktor a saját politikai tábora és a tévé nyilvánossága előtt értékeli az ország helyzetét egy kevéssé parlamentáris szellemű ren­dezvénnyel, a meghívó fél segítségével kirekesztve az ellenzéket az ünnepi alkalomból. Ha más nem, ez jelzi a miniszterelnök és Mádl Fe­renc kapcsolatának minőségét, és érzékelteti azt is, hogy a leendő el­nök nem harciasan, de szívósan húz egy irányba. Azon belül viszont nem arra, ahol Torgyán József alakja tölti be a horizontot. Egyénisége mégis alkalmassá teheti pártokon felüli politikai szerepre. A kisgazda vezető egyik legutóbbi koalíciós keménykedésekor üzenetet kapott az akkor frissen pártelnökké választott Kövér László­tól. Tudatta vele, hogy nem erőszak a palacsintaevés, vagyis a koalí­ció. Torgyán most szépen odaült az asztalhoz, és eszi, amit elé raktak. A maga részéről tán ízlik is neki. Hívei mögötte állva valószínűleg még mindig az étlapot tanulmányozzák. Azon nincs palacsinta. Nagy N. Péter Lecke Tegnap sok minden történt a kisgazdapárttal. Eldöntötték, hogy Mádl Ferencet jelölik államelnöknek, akiről eddig ugyan nemigen tudták, hogy kisgazda érzelmű, de most megmondták nekik. Történt azonban más is, ami cseppet sem jelentéktelenebb ese­mény, ha most elhomályosítja is a rég várt név: a miniszterelnök és a két pártelnök több ciklusra szóló együttműködési megállapodást írt alá, amelynek értelmében a Fidesz és az FKGP „célszerű arányban” közös jelölteket állít a 2002-es parlamenti választásokon. Pont került hát az i betűre, s ez a pont ismét csak furcsa helyzetbe hozhatja a másik koalíciós partnert, az MDF-et - az egykori stratégi­ai szövetséges egy elfüggönyözött ablakon át leshetett be az ünnepi aktus színhelyére, így nem láthat tisztán, például abban, hogy mi lesz akkor majd az ő jelöltjeivel? Annyi már bizonyos, hogy Torgyán párt­ja a tegnapi nappal helyükre furakodott, az FKGP lett a hosszú távon fontos partner, ő a kedvesebb, vele kell érdemben egyeztetni - nem csupán a fórum hidegedett el fiatal partnerétől, az is korábbi szellemi társától. A fideszesek mindig is adtak önállóságukra, anno a szabad demokratáktól sem tűrték el az atyáskodást, miért hagynák, hogy most a gyengébb fél oktatgassa őket? Torgyán József pedig alig várja, hogy annyi év után ismét móresre tanítsa az MDF-et, be is jelentette rögtön, hogy ő a maga részéről befejezte az államfőjelöltről való egyeztetést. Nincs kétség afelől, hogy a Magyar Demokrata Fórum­nak most lesz igazán szüksége a Békejobbra - jobb felé. A lecke azonban az ellenzéknek is föl van adva. Amíg 2000 máju­sában egyre szorosabb kapcsokkal kötődik egybe a koalíció, a szocia­listák el vannak foglalva egymással, miközben önbizalom-növelő fó­rumokat tartanak az „egységben az erő” jegyében, leheletfinom betar­tások, apró bodicsekek jelzik a „Némethre várva” mozgalmat. Eköz­ben a szabad demokraták keserűen nézik a közvélemény-kutatások adatait, „a balhét mi visszük el” sóhajával koncentrálnak a mindentől és mindenkitől való függetlenségük demonstrálására. Az MSZP unja már, hogy állandóan udvaroljon nekik, az SZDSZ pedig torkig van velük - ők egyelőre így készülnek 2002-re. Távolról csak Thürmer és Giczy csippent biztatón szemével... Csurka István pedig nyugodtan mondhatja, hogy Mádl rossz vá­lasztás, puhány liberális, pártja nemmel szavaz rá - ha igazán kell a polgári koalíciónak, a MIÉP-re azért számítani lehet. Tamás Ervin

Next