Népszabadság, 2000. június (58. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-07 / 132. szám

Könyv.Zene Prágával nem tudunk versenyezni Prágával nem tudunk versenyezni. Sok­kal szebb, sokkal barátságosabb, és fel­foghatatlan, hogy ha valaki Prágába is mehet, akkor miért jönne Budapestre. Az irodalmi hősök közismertek, Kafka és Svejk pólón is kapható, a város önmagá­ra kitalált arca nem a szexparadicsom, hanem a kultúrfellegvár, az éjszakai be­csalogatók egy jó kis sztriptízbár helyett a közeli templomot ajánlgatják, ahol el­játsszák a Kis éji zenét és a Négy évsza­kot. Nyilván ez is olyan áru, mint a spa­getti vagy a nők teste, de mi zenében sem vagyunk versenyképesek: a Prágai Ta­vasz pár napja alatt itt lép föl (találomra mondom): Vladimír Ashkenazy, a Phila­delphia Symphony Orchestra és a Kronos kvartett. Pestre csak az jöjjön, akit a hangver­senytermek és operaházak belsőépítésze­te izgat. Hangversenyteremben Prága nem különösebben izmos: a Smetana­­terem odabent behemót építmény, hosz­­szú, magas, fehér falakkal, a sarkokban a nemzeti romantika vadul gesztikuláló szobraival. Az orgona alacsony, a feszti­vál jele és a cseh zászló lóg rajta, meg kissé ferdére sikeredve a Prazské járó 2000 felirat. A Kronosra a nagy terem­ben talán húsz hely marad üresen, rossz belegondolni, micsoda to­longás lenne itt, ha leg­alább egy plakátot kitettek volna. A vonósnégyes maga annyira profi, hogy szoktatni kell magunkat hozzá. A csellista új, mert a neurotikus külsejű, izgal­mas csellista hölgy súlyo­san megbetegedett, a hí­rek szerint szklerózis mul­tiplexe van. A helyette szerződtetett Jennifer Culp megjelenése nem annyira légies, de a játéka kiváló, gazdagon, telten szól a hangszere. A Kronos nemcsak a hallást szórakoztatja fellépéseivel. A ré­gebbi, némileg meredek fellépőruhákat mára már szelídebbekre cserélték föl, nincs miniszoknya, lábszárra tapadó zeb­ranadrág, a férfiak a koncertre öltözött­­ség különböző fokozatait jelenítik meg. Az első hegedűs David Harrington szürke nadrágjához hosszú, fekete szalonkabátot hú­zott, a brácsista Hank Dutt mel­lényben játszik, a második he­gedűs John Serba nyakig be­gombolt, betűzetlen ingben. A látványtervezés azonban nem merül ki ennyiben. A vonósné­gyes elhozta magával a világí­tástervezőjét, és a műsorszámok alatt lassan, fokozatosan, de vé­gig változik a fény. Néha a hatás meglehetősen egyszerű, egy rá­adásszámot hirtelen, a csúcs­pont után teljes színpadi sötét­ség zár, és ebbe nagyobbat csen­dül a taps, de a világítás mindig összhangban van a muzsikával. Glass Dracula-filmzenéjének egyik részletében élénkzöld a háttér, a hangszereseket erőtel­jes, kék élfénnyel lövik meg, furcsa, neonos derengés járja át a színpadot. A szokatlan külsőségeket lát­va a hagyományos ízlésűekben biztosan ébred némi ellenkezés, gyanakvás, hogy akármilyen érdekes emberek is vagytok, egy Beethoven-vonós­­négyessel elvé­reznétek, de ők nem is koc­káztatnak, csak új zenét játszanak. Az új zene időn­ként elmúlt már nyolcszáz éves, de ebben a formájá­ban akkor is új, Hildegard von Bingen apátnő fejében aligha fordult meg, hogy műveit szöveg nélkül, csu­pán a dallam miatt fogja játszani néhány századév múlva egy vonósnégyes. Nem akusztikusan, hanem mikrofonozva, hangfala­kon át. Elsőre furcsa dolog úgy menni hang­versenyre, hogy a zene egy része play­­backről szól. Másodikra is furcsa, de ért­hető: ütőhangszerek szólnak az afrikai darabokban, és nincs rá lehetőség, hogy a vonósnégyes néhány szám miatt dobo­kat is szállítson, egyszerűbb hangfelvé­telről bejátszani a ritmust,­­és mellé húzni a hegedűket. De ahhoz, hogy a hangzás kiegyenlített maradjon, be kell mikrofo­­nozni a hegedűket is, keverőpult kell, a zene elgépiesedik. Meg lehet szokni, de különös, amikor Steve Reich Triple Quartettjében három vonósnégyes szól, de csak egy játszik. Innét már nem egy lépés, hogy legközelebb az egész kon­certet lemezről játsszák be, a hangszere­sek csak odaülnek, és úgy tesznek, mint­ha ők is húznák. Meg is lehetne tenni, mert a Kronos csak lemezen megjelent műveket játszik, sőt a műsorfüzetben meg is jelölik, hogy melyik mű melyik lemezükön van rajta. Piacérzékeny a vonósnégyes. Többnyire természetesen a legutóbbi felvételükről, a Caravan című nagylemezről játszanak, többnyire úgy, mint a CD-n, időnként nem is tehetnek mást, mert a tempókat a hangfelvételről szóló ütőhangszerek meghatározzák. A prímhege­dűs David Harrington két szám között mindig bemondja a szerzőt, és - ez is a Kronos sajátossága - szinte kivétel nélkül bemondja, hogy a szer­ző hol született: „Egy fiatal szerb komponistától, Aleksandra Vrebalovtól ját­szunk el egy művet, amelynek címe: Pannónia Bound­less.” A mű maga ismerősen cseng nekünk is, mert a hangzás nem délies, inkább cigányos, de egyébként ennyi informá­ció is segítség. Az argentin szerző tangót ír, az araboknál pörög a dob, így kerek a világ. Nyilván különös lenne, ha Mozartot így mutatná be va­laki: egy nagyon tehetséges, salzburgi zeneszerző egyik művét játsszuk most el, de a világ kerekségével tüntet a Kronos, nagyon távoli szer­zők műveit is eljátsszák, csak lehetőleg új zene legyen, egyszerre modern és kelle­mes hangzású. A minőség­ben így szükségszerűen na­gyok az ingadozások, Alfred Schnittke és Fzenghiz Ali- Zadeh nem tartozik feltétlenül egy súly­csoportba, de jó így, ítélkezés nélkül hallgatni a sokféle zenét. Csak az a fur­csa, hogy a Caravan-album két húzóda­rabját nem játsszák el a koncerten. A rej­tély és hiányérzet azonban csak a ráadá­sokig tart, a konferálást a hegedűs úgy kezdi, hogy „ma vasárnap van”, és fél perc múlva már játsszák is a mi darabun­kat, pontosabban Seress Rezsőét, a Szo­morú vasárnapot, vonósnégyes változat­ban. Nem robban akkorát, mint kellene, világsláger ide vagy oda, Prágában a je­lek szerint nem ismerős a dal. A követ­kező ráadásszám azonban már ismerős mindenkinek, a Pulp Fiction című film főcímzenéje, a Missirlou. Annyit bravóznak utána, hogy még egy mű ere­jéig neki kell állni kottát forgatni, húro­kat hangolni, és nagy sikerrel, feldobott hangulatban ér véget a koncert. Fáy Miklós Fél perc múlva már játsszák is a mi darabunkat, pontosabban Seress Rezsőét, a Szomorú vasárnapot, vonósnégyes változatban. A Kronos kvartett a Prágai Tavaszon Könyvtárosok kézikönyve Dokumentumerőd vagy szabad informá­cióraktár, az ismerethordozók fizikai egységeit rendszerező, biztosító könyv­múzeum vagy tudásrendszereket építő, közvetítő médium? A történeti és a jelen­ben formálódó könyvtártípus s gyökere­sen különböző ismeretgazdálkodási stra­tégiájuk között kíván utat keresni a Könyvtárosok kézikönyvének első kötete - legfőképp a modern könyvtártudomány kihívásaival, egyszersmind a megalázó szervezeti gondokkal küszködő magyar bibliotékák számára. A kötet ezért nem pusztán hiánypótló kézikönyv és korsze­rűsített tananyag kezdő és gyakorló könyvtárosok számára - negyven éve az első ilyen szintézis -, hanem a legszem­beötlőbb tudományelméleti paradigma­­váltás dokumentuma is. Az információtudomány általános el­méleti kérdéseiből, a szaktudományos publikációk statisztikai törvényszerűsé­geit, az elavulást, az ellátottságot, az idé­­zettséget kutató bibliometria lehetőségei­ből, a hagyományos és elektronikus do­kumentumfajták elemi meghatározásai­ból és a könyvtári állomány kialakításá­nak, megóvásának gyakorlati javaslatai­ból kirajzolódik ugyanis a tudásközpontú információs társadalom megváltozott könyvtár eszménye. Az eszményi könyvtártudomány tár­gyalásából azonban szomorú ellenpont­ként rajzolódik ki a magyar könyvtári - és olykor tudományszervezési - állapo­tok látképe is: feszültségek a szemléleti modernizáció kísérletei és az intézményi lehetőségek között, a perifériák akadozó ellátása, a legfrissebb külföldi szakiroda­­lom szórványos beszerzése, ugyanakkor a többnyire szórványos tudományos je­lenlét külföldön... Ám a kézikönyv nem csupán a magyar könyvtártudományi re­form szakszerű előkészítésére és ösztön­zésére, s nem csak az információelméleti szemléletváltás bemutatására alkalmas. A szakembereken kívül ajánlható mind­azok figyelmébe, akik tanulmányozni kí­vánják a kulturális emlékezet megőrzésé­nek aktuális gondjait vagy információ­­készleteink (könyvtári) tudásrendszerré szervezésének logikáját. (Osiris) Margittai Gábor NÉPSZABADSÁG KULTÚRA 2000. JÚNIUS 7., SZERDA 11 _________Televízió_________ Áldozatok mindannyian Ül egy ember a kamera előtt. Azt a feladatot kapta, hogy néhány percben előre megállapodott té­máról mondjon valamit, ami fel­kelti igaz gondolatokra szomjazó embertársai figyelmét, valami ér­vényeset, érdekeset, személyeset, amin lehet elmerengeni, és ami­ből lehet okulni. Ül, igyekszik összefogott és meggyőző lenni, küzd­­ és veszít. A Magyar Tele­vízió Alaphangok című vallomá­­sos klipjéből nem lehet győztesen kikeveredni. A hét több napján látjuk, ahogy híres és kevésbé hí­res személyiségek nekiveselked­nek a lehetetlennek, és mindenfé­le kontextus hiányában, bízva su­gárzó intellektusukban, megpró­bálják megnyerni nézőik figyel­mét. Az Alaphangok rafinált mű­­sorocska. A kiszemelt nyilatko­zók hiúságára építve egy szentes­kedő, nem létező műfajt akar ránk kényszeríteni. Ég a ház, az M1 módszeresen felőrlődik a po­litikai szolgálattételekben, ér­demleges változások nincsenek, és közben nagy melldöngetéssel képernyőre kerül egy szépelgő ötlet, amelynek a televíziózáshoz gyakorlatilag semmi köze nincs. Van az Alaphangoknak viszont egy zavaró mellékzöngéje, amely aggasztóbb a műsor idejétmúltsá­­gánál, rozsdás korszerűtlenségé­nél. A végletekig leegyszerűsített népnevelés, a parancsoló ko­molyság a Magyar Televízió vak­ságáról beszél nap mint nap. Ahe­lyett, hogy lehetőségeit kihasz­nálva egy valóban az emberekhez szóló televíziót építene, megelég­szik egy demonstratív lépéssel: legyen nekik meg a szellem tisz­tasága, épüljenek, íme. Szívja magába az istenadta nép a nemes tudást, adj ’ uramisten azonnal, öt percben. Tomboló figyelmetlen­ségből és könnyes pedagogizálás­­ból fakad ez a gyámoltalan mű­sor, amelynek körülbelül annyi haszna van, mint egy tanulságok­ban tobzódó osztályfőnöki órá­nak, ahol az osztály szervilisebb fele mélán unatkozva mered ma­ga elé, a renitensebbek pedig pukkadoznak a röhögéstől, és azon nyomban igyekeznek elfe­lejteni a világrengető igazságo­kat. Az Alaphangok nagy való­színűséggel, teljes hatástalanság­gal számolhat. Az ország nagyjai hiába vesztegették drága idejüket improvizáló televíziós szerkesz­tőkre és tanácstalan operatőrökre. Áldozatos nemzetboldogító mun­kájuk haszontalan időpocsékolás­­sá vált ebben a végtelennek tűnő sorozatban. Életre szóló aforiz­mákat, érett bölcselkedéseket kellett volna rittyenteniük néhány percben, de a műsor készítői az­zal nem számoltak, hogy a gon­dolat erejét a hozzá vezető út ad­ja, az a mód, ahogy eljut valaho­vá, a morfondírozó sokszor töb­bet mond, mint maga a letisztoga­tott kijelentés. Az Alaphangok ebben a formájában úgy fest, mintha csupa hiú, hivalkodó em­ber gondolkodna ebben az or­szágban, aki azt hiszi, hogy min­den mondata aranyat ér, de nagy komolykodás közepette csak mély értelmű frázisokat osztanak meg velünk. Áldozatok mind­annyian. Egy sietős és tetszelgő ötlet megfosztja őket attól, hogy valóban mondhassanak valamit, minket, nézőket pedig attól, hogy gondolkodhassunk. Pedig az M1 nagyon szeretné, ha így lenne: Ta­nuljatok, épüljetek, nevelődjetek, nemesedjetek — itt, most, azonnal. Krausz Barnabás BOCS, hogy megszólal Fiataloknak szóló beszélgetés és zenés televízióként, Budapesti Objektív Csatorna (BOCS) néven folytatja működését az Omega TV - jelentette be tegnap Benkő László elnök a budapesti adó stú­diójában. Az ismert Omega-ze­nész, aki még tavaly szerzett Bu­dapesten és 80 kilométeres körze­tében fogható földfelszíni tévé­csatornát, elmondta: korábbi pró­bálkozását egy magyar könnyűze­nei tévéadás megteremtésére nem koronázta siker, ezért új munka­társakkal egy zenével színesített beszélgetős tévé megvalósításába kezdett. A kereskedelmi adó fő­szerkesztője, Nagy Endre el­mondta a Népszabadságnak, hogy mostani műsorukkal a 16-30 éves korosztályt célozták meg. A nap minden órájában sugárzott műso­rukból reggel fél héttől fél kilen­cig, délután négytől nyolcig, vala­mint este tíztől éjfélig közérdekű témákról szóló stúdióbeszélgeté­seket közvetítenek. A köztes idő­ben zenei klipeket adnak. A negy­venfős stábból tizennégyen fiatal műsorvezetők, többségük kom­munikáció szakos főiskolás vagy egyetemista. Óránként friss híre­ket olvasnak fel az MTI internetes kiadásából. A képernyőn folyó beszélgetésekbe a nézők bármikor bekapcsolódhatnak telefonon. A BOCS valójában „képes rá­dió”, az elektronikus folklór meg­testesítője - fogalmazott Réz András médiaszakértő a tájékoz­tatón -, mert az adásban csak arról folyik a szó, amihez a részvevők­nek közük van. Elhangzott, hogy folynak a tárgyalások a főváros és a környező települések kábelüze­meltetőivel a VHF 26. csatornán fogható adás továbbításáról. Az elképzelések szerint az új ifjúsági tévé hamarosan mind több kábe­les háztartásban fogható lesz. V.Gy. MEGJELENT A CÍMERREL HITELESÍTETT KÖZBESZERZÉSI ÉRTESÍTŐ A KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSÁNAK HIVATALOS LAPJA ELŐFIZETÉSI DŐ 12 HÓNAPRA: 38 500 Ft ÁRA: 780 Ft Az árak 12% áfát tartalmaznak. VI. ÉVFOLYAM 23. SZÁM 2000. JÚNIUS 7. A legújabb pályázati kiírásokkal megjelent a hivatalos KÖZBESZERZÉSI ÉRTESÍTŐ legfrissebb száma, mely alapján többek között az Állami Autópálya-fejlesztő és Kezelő Rt. felhívása szerint 25 db 24 tonnás összgördülőtömegű, háromtengelyes tehergépkocsi beszerzésére, az Eötvös Loránd Tudományegyetem felhívására öt könyvtár, illetve tanszékek költöztetésére, valamint a Honvédelmi Minisztérium Infrastrukturális Főosztály felhívása alapján a taszári repülőtér­i üzemanyagbázis kármentesítésére pályázhatnak az érdeklődők. A KÖZBESZERZÉSI ÉRTESÍTŐ előfizethető vidéken valamennyi postahivatalban, Budapesten a Magyar Posta Hírlapüzletági Igazgatóság ügyfélszolgálati irodáiban, a Helirnél (Budapest Vili. ker., Orczy tér 1.), a Népszabadság Rt. közönségszolgálati irodáiban (Budapest III. ker. Bécsi út 122-124. és Vili. ker., József krt. 41.), valamint megrendelhető az alábbi szelvényen, melyet kérjük, szíveskedjen visszaküldeni: Népszabadság Rt. Terjesztés, Budapest 1960 postai címre, vagy a 436-4427 faxszámra. Ügyintéző:..................................................................................................................... Telefonszám:..................................................Fax:....................................................... Megrendelő adószáma:............................................................................................. Kijelentem, hogy a megrendeléssel együtt intézkedem az előfizetési díj átutalásáról. Az átutalást a következő számlaszámra kérjük teljesíteni: 13100007-00000002-06347048 (Kérjük, az adószámot az átutaláson feltétlenül tüntesse fel!) Áfás számlát a kiadó a pénz beérkezését követően küld. Megrendeljük a KÖZBESZERZÉSI ÉRTESÍTŐT...........................példányban, 3 hónapra [^] 6 hónapra L] 9 hónapra | 112 hónapra Megrendelő neve:............................................................................................................ Irányítószám:.........................Helység:............................................................................ Utca:.....................................................................................Házszám:............................. Kézbesítési címe (ha más, mint a fenti):........................................................................

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék