Népszabadság, 2000. július (58. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-03 / 153. szám

10 NÉPSZABADSÁG KULTÚRA 2000. JÚLIUS 3., HÉTFŐ Warhol unokái Bázeli képzőművészeti vásár, 2000 Bázel, Kunsthalle, összetákolt kiállító­stand, diszkófények. Kosztümös hölgy propagálja a színekben úszó tárgyakat. A tombola nyertesei hazavihetik a kiállí­tott kipukkadt kosárlabdát vagy a gumi­­beöntőt. Helybeli fiatal művészek per­­formansza ez, a művészeti piacról, a kí­nálat meghatározó elemeiről, reflektor­­fényben a Rajna túlpartján zajló vásár. Bázel ezekben a napokban művészeti paradicsom. Június 21-26-ig tart a 31. nemzetközi képzőművészeti vásár. Az 1970-től évente megrendezett esemény a világ legnívósabb modern művészeti találkozóhelye. Profiljához egyaránt hozzátartozik a klasszikus modernek, a kortárs klasszikusok, illetve a fiatal kor­társak művészete. Egy hétig itt rande­vúznak a világ gyűjtői, galériái, művé­szei, kurátorok és művészetkedvelők. A hivatalos megnyitó előtti nap a legizgal­masabb. Ilyenkor a legforróbbak a stan­dok, fölvonulnak a meghívott gyűjtők. Talán az ascoti derbin vannak ilyen értő Higgins professzorok, túl­öltözött Lizák és topiák Doolittle-ek. Európa, Amerika, Ázsia és Ausztrália 271 galériája mintegy ötezer művet állít ki egy csar­nokban. Így lehetséges, hogy New York, London, Párizs, Milánó, Köln itt néhány (bár jó néhány) utcán bejárható. Az idén Németország, az Egyesült Államok és Svájc képvi­seltette magát legnagyobb arányban. A megannyi angol, francia és olasz kiállító mellett nem lekicsinylendő Belgium, Spanyolország és Hollandia, valamint az előző évekhez képest megnövekedett kelet-ázsiai, skandináv és latin-amerikai részvétel. Megdöbbentő, hogy a kelet- és közép-európai régió egyáltalán nincs jelen egy ilyen óriási méretű és jelentő­ségű eseményen. A vásár tematikailag külön helyet szán a klasszikusoknak, az emeleten Art Statement címmel pedig az egészen fia­tal kísérleti galériáknak. Bemutatóhelyet kapott két tucat fotóspecialista kiállító és több mint hatvan művészeti folyóirat. Az Art Unlimited keretében az idén elő­ször az eddig kiállításra képtelen óriás installációk, szobrok, akusztikus alkotá­sok bemutatására is lehetőség nyílt. A térspecifikus munkákat Theo Holz sváj­ci sztárépítész üvegpavilonja fogadta be. A földszinti standok a klasszikus mo­derneké. Az ember azt hihetné, hogy ál­modik. A genfi Krugier a század szob­­rászatából kínál ízelítőt, Rodin, Gia­­cometti és Calder kápráztatják a rácso­­dálkozót. A színvonalas kölni Greve Galéria a bemetszett vásznairól híres Fontana kerámiáival okoz meglepetést. Am­ely Juda Christo néhány, eddig még piacon nem látott becsomagolt dobozát mutatja be. Ezen a standon kedves a szemnek Moholy-Nagy plexiformája. Egy másik kölni kiállító, az elsősorban Bauhausra specializálódott Fiedler Ga­léria kortárs fotókon mutatja be a meg­valósult építészeti alkotásokban rejlő óriás plasztika már évek óta jelen levő divatos tendenciáját. A New York-i Möller szép Feinigereket és Ducham­­pot mutat be. Öröm látni Louise Bourgeois meg­annyi jellegzetes művét. Némely galéria egy-egy művésznek szentel retro­­spektívet, így például idén egy-egy dukéta gyűlt össze Picasso, Beckmann és Kokoschka műveiből. Izgalmas párbeszéd ez a huszadik század generá­ciói között. Max Ernst és Chagall beszél­getnek Rothkóval és Ruschával. A látás felőli teóriák olyan kortárs művészek al­kotásaiban tükröződnek, mint Helmut Donner szín-árnyék játéka a többé nem létező vásznon, Flavin a hagyományos képkereten túlra sugárzott fénycsőszínei. Látásunk fejlődése, a metafora megérté­se, újabbnál újabb koncepciók verse­nyeznek egy-egy pillantásért. Mennyire meghatározó volt Duchamp elmélete az ötletről és az ehhez képest jelentéktelen végtermékről, azt Sherrie Lewine bizo­nyítja a híres readymade, a Kút bronzba öntött változatával. A cézanne-i értelemben az alkotásban jelen levő művész lírai visszhangot talál Twombly festményein. Különleges jelenség például, hogy Warhol, aki iskolát teremtve idollá tette a hétköznapi látványt, annyira népszerű, hogy képei saját művei tárgyai lehetné­nek. Basquiat egy-egy műve frissebbnek hat. Az idei vásár érdekessége, hogy a zü­richi Bischofberger közös munkájukat, a Nyersen egy millió dollárt mutatja be. A kiállítók vallják, egy ilyen vásár sokkal inkább megközelíti a művek va­lódi értékét, mint egy aukció, ahol az árak véletlenszerűen alakulnak. Egy si­keres aukcióval szemben, ahol az elért ár képezi a szenzációt, a vásáron az el­adott képek áráról nem is adnak infor­mációt. Ily módon az aukciók eredmé­nyei természetesen befolyásolják a galé­riák által megcélzott árakat. A piacon je­len lévő egyre több Picasso-mű ténye el­lenére például egy Dora Maar-portré még mindig mintegy 5 millió dollár (egy a közelmúltban sikeres New York-i ár­verés nyomán). Egy másik új tendencia, hogy az ed­dig a festészettel szemben mostohagye­reknek számító plasztika árban kiegyen­lítődik, így például Calder izgalmas-vic­ces mobiljai, melyek szinte kötelező hozzátartozói a klasszikus standoknak, több millió dollárba kerülnek. A hivatalos vásárral párhuzamosan egy Rajna menti üzemépületben műkö­dik a Liste 2000, az avantgárd vásár, a Visszautasítottak Szalonja. Itt állítanak ki azok a fiatal galériák, amelyek nem jutot­tak be a hivatalos kiállításra. Magával ra­gadó erővel és kiváló hangulatban né­hány igazán jó színvonalú alkotás látható itt, többek között a varsói Foksal Founda­tion vagy a moszkvai Aidán galériáktól. Az idei vásáron hozzák nyilvánosság­ra a jövő évtől induló testvérvásár alapí­tásáról szóló programot. 2001. decem­ber 12-től 16-ig először rendezik meg a bázeli vásár miniatűrjét Miamiban. Az új rendezvény témája a kortárs művészet lesz, és száz-százötven amerikai, latin­amerikai és európai galéria lesz a meghí­vottak között. Nieder Imola Az eddig a festészettel szemben mostohagyereknek számító plasztika árban kiegyenlítődik. Izgalmas párbeszéd ez a huszadik század generációi között _________Könyv_________ A kérdőnő V. Bálint Éva: Kövek és kavicsok Ha nem lenne modoros és elcsépelt ilyent mondani, akkor azt mondhatnánk, hogy kétféle az ember: az egyik kérdez, a másik válaszol. Ha így lenne - mert nem biztos, hogy így van -, akkor V. Bálint Éva kolléganő az előbbiek közé tartozna - hivatásos kér­dező ő, mégpedig a legjobbak közül való. Azt hihetnők, hogy az a könnyebb, kérdezni, s válaszolni a bajosabb. Nem így van, hanem fordítva éppen. Vála­szolni az idióta is tud, és mint ahogy azt nap mint nap tapasztalhatjuk, nemcsak tud, hanem szokott is. Kérdezni, az a nehéz. Miért? - hogy kérdezzünk rögtön egy könnyedet. Mert akkor a másikra kell odafigyelni. Vagy legalábbis úgy kell tenni, mintha a má­sikra figyelnénk. És az bizony kutyane­héz. A másikra való odafigyelés képes­sége ritka adomány. V. Bálint Éva bír ezzel a képességgel. Bizonyítja ezt most megjelent kötete is. A zömmel a Magyar Hírlapban meg­jelent interjúkból, beszélgetésekből hat csokorba markolt össze a szerző. Az első sorozatban a századvégről okoskodnak olyan bölcs emberek, mint Bródy András, Fejtő Ferenc, Teller Ede, Kertész Imre, sőt György Péter. A má­sodik ciklusban a magyar rendszervál­tozás első tíz esztendejének tanulságait taglalja egyebek között Szalai Erzsé­bet, Huszár Tibor, Lengyel László, Babarczi Eszter. Öt interjúban az észt­­veszejtő balkáni háborúról szólnak Heller Ágnes, Völgyes Iván mások kö­zött, majd két nagyobb válogatás kerül ki az irodalom és a zene tárgyköréből. Végül Sorsok alcímmel emberi portrék villannak föl, olyan emberekét, akik - és itt már a szerző kilép a kérdező­ sze­repéből — V. Bálint Évához érezhetően közel állnak. E sorozat első írása a szerző útra bo­csátó tanárát, az utolsó pedig a barátnőt, előre siető kollégánkat, Bossányi Kata­lint búcsúztatja el. Az értőn kérdő V. Bálint Éva könyvé­ből kirajzolódik a magyar ezredvég min­den gondja, baja, bánata, és persze az egész század, ami ide vezetett, felvonul­nak mindenféle furcsa figurák, súlyos ala­kok, fénylő formátumok, körvonalazód­nak nemzedékek, körök és iskolák, és a könyv végére fölsejlik egy portré is, ma­gának a kérdezőnek az alakja, egy rokon­szenves, művelt nőé, akinek kedvenc sza­vai vannak, szenvedély, hőség, kaland, ti­tok, példának okáért, és aki sok mindenre tudja már a választ, csak nem mondja azt, hanem kérdezi. (Filum Kiadó) B. I. Ljubljanai szólisták a szlovén zenei életről A budapesti szlovén nagykövetség meg­hívására érkezett a fővárosba a Ljublja­nai Szólisták Trió, és június 28-án hang­versenyt adott az MTA dísztermében Telemann, Giuliani, Paganini, Lipovsek, Kumar, Faure, Ibert és Kreutzer művei­ből. Cveto Kobal, Jerko Novak és Tomas Lorenz lapunknak nyilatkozott pályájá­ról és arról, hogy az elmúlt években mennyiben változott a szlovén zenemű­vészek élete. Mindhárom művész hasonló életutat járt be: ljubljanai tanulmányai befejezé­se után külföldön tanult. — Ha egy zenész befejezi a zeneakadé­miát, akkor szeretne minél több zenei irányzattal, hangszeres iskolával megis­merkedni - mondta Tomas Lorenz hege­dűművész. - Olaszországban és Ma­gyarországon képeztem magam tovább. Alkalmam volt tanulni Brüsszelben Gertler Endrétől is, aki Bartók Béla ta­nítványaként még együtt adott koncerte­ket a világhírű zeneszerzővel. A fuvolista Cveta Kobal a ljubljanai zeneakadémia elvégzése után Franciaor­szágba utazott, hogy Alain Marionnál csiszolja tovább zenei tudását. Sikerült eljutnia Los Angelesbe is.­­ A francia és amerikai ösztöndíjnak köszönhetően nagyon jó körülmények között éltem - emlékezett vissza Cveta Kobal. - A tandíj és a szállás kifizetése után még költőpénzem is maradt. Fran­ciaországban csak azokat az órákat láto­gattam, amelyekhez kedvem volt. Ame­rikában viszont szinte egész nap az isko­lában voltam, részt kellett vennem ka­marazenei órákon, fellépéseken. " A felsőfokú zenei képesítést a kollé­gáimtól eltérően nem Ljubljanában sze­reztem - vette át a szót a gitárművész Jerko Novak. - A hajdani Jugoszláviá­ban gitártanszak csak a belgrádi zene­­akadémián volt. A horvát és szlovén gi­tárosok inkább - talán a közelsége miatt is - a grazi zeneakadémián tanultak to­vább. A zeneművész diplomát Ausztriá­ban szereztem. A Ljubljanai Szólista Trió tagjai egy­behangzóan állították, hogy a szlovén zenei életet nem érintette hátrányosan Jugoszlávia szétesése. Talán szám sze­rint kevesebb fellépésük van, de az élet­­színvonaluk javult. Igaz, szólistaként, kamarazenészként nem tudnának meg­élni. Főállásban mindhárman tanárok. - Meggyőződésem, hogy csak az a jó zenepedagógus, aki nemcsak a tanterem­ben, hanem a pódiumon is otthon érzi magát — mondta végül Tomas Lorenz. — Szlovéniában az elmúlt években megnőtt a zenetanulási kedv. Olyan sok növen­dék jelentkezik, hogy a zeneiskolák nem tudnak mindenkit felvenni. Vannak ugyan magán-zeneiskolák, de a magas tandíjért cserébe az ott tanulók nem min­dig kapnak magas színvonalú képzést. Szlovéniában egyébként — talán mert a keleti tömbhöz tartozott — igen nívós ze­neoktatás folyt az elmúlt évtizedekben. A szlovén zeneművészképzés Európá­ban még mindig a jobbak közé számít. Nagy Marianna Tomas Lorenz, Jerko Novak és Cveta Kobal FOTÓ: GÁRDI BALÁZS A Kodály-módszer Pekingben Évzáró bemutató tanítás és koncert a pe­kingi Központi Zenei Konzervatórium­ban. Egy gyakorlatilag új tanszak két év­folyamának 21 hallgatója, döntő többsé­gében hölgyek, leendő ének- és zeneta­nárok adnak számot, hogy mit tanultak, fejlődtek négy hónap alatt a Kodály­­módszerrel, Szirányi Borbála segítségé­vel. A koncertteremben diákok mellett a főiskola tanárai, akik maguk is most is­merkednek a Kodály-módszerrel. A leg­rangosabb kínai zenetanoda első ízben hívott magyar vendégtanárt. - Kitűnő, csodálatos az önök Kodály­­módszere, s örülünk, hogy ilyen hozzá­értő tanárhoz volt szerencsénk. Végig­követtem a kurzust, amely sok új tanítá­si metódust hozott, s az eredmény való­ban nagyon jó. Szeretnénk folytatni az együttműködést, felkértük Szirányi ta­nárnőt, hogy jövőre is vállaljon el egy szemesztert - mondja Vang Ce-csao professzor, a konzervatórium elnöke. Szirányi Borbála, az Erkel Ferenc ti­zenkét osztályos iskola tanárnője négy hónapos tapasztalatai alapján úgy látja, hogy Kína általános külföld felé nyitásá­nak keretében zenekultúráját és különö­sen zenei nevelését is nyitottabbá kíván­ja tenni. Maga a kormány kezdeményez és finanszíroz a zenetanároknak tanfo­lyamokat meghívott előadókkal a kül­földi zenei tanítási módszerekkel. - Rövid tartózkodásom arról győzött meg, a szülők igénylik, hogy gyerekeik tudjanak hangszereken játszani. Már négyéves kortól kezdenek tanulni, de nem láttam kialakult módszert, nem ta­pasztaltam, hogy valóban koncepciózus zenei képzés folyna. Alighanem ezt is­merték fel, legalábbis ennek tulajdoní­tom, hogy egy szemeszterre vendégta­nárt kértek Magyarországról a Kodály­­módszer kipróbálására. De tudomásom van arról is, hogy hasonló módon ismer­kednek a német Orff-, illetve Dalcroze­­módszerekkel. A tanítási feltételek kedvezőek vol­tak. Mindössze két évfolyamot indítot­tak eddig a zenetanári szakon, ahová az ország majd valamennyi részéből jelent­keztek felvételre. S a legtehetségesebbe­ket válogatták ki. Szirányi tanárnőnek mégis az volt a tapasztalata, hogy ami az otthoni főisko­lásoknál természetes része az ismeretek­nek, itt hiányzik: alapvető zenei formá­kat, elemeket kellett tanítani. Másik gyenge pontnak tartja, hogy nem tudnak tisztán énekelni, intonálni, ami ismét csak a megfelelő tanítási módszer hiá­nyának tudható be.­­ Egyáltalán hiány­zik a zenei nevelésből az énekes megkö­zelítés, mert mindent hangszeren játsza­nak rögtön. Éneklés, énektudás nélkül viszont aligha képzelhető el, hogy a le­játszandó zenét előzetesen belsőleg hall­ja az ember. A meghívásnak megfelelően jövő márciustól a pekingi konzervatórium le­endő zenetanárai újból egy szemeszte­ren át tökéletesíthetik tudásukat a Ko­dály-módszerrel, s hasznosíthatják majd később pedagógiai, nevelői pályafutá­sukkor. Japán után Kínában is népszerűvé vá­lik a Kodály-módszer? Peking, 2000. július Ortutay L. Gyula OCTOGON ízelítő az új számból Portyázó magyarok: Expo 2000, Hannover - VII. Nemzetközi Építészeti Kiállítás, Velence - A Nemzeti Színház pályázatának tervei - Milánó - Salone del Mobile - Interjúk Piero Lissoni olasz építész-designerrel, Kas Oosterhuis holland építésszel, Jancsó Miklóssal - Janáky István luxusvillája - Cseh Annamari Pesten - fotósoro­zat - Hírek, érdekességek a kultúra, az építészet és a design világából.

Next