Népszabadság, 2000. július (58. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-22 / 170. szám

28 NÉPSZABADSÁG HÉTVÉGE 2000. JÚLIUS 22., SZOMBAT G­éntérképet szeretnék rendelni! Tessék mondani, hol lehet géntérképet csináltatni? Hogyan tudom kicseréltetni a hibás génemet? Mit tegyek, hogy ne kapjak rákot? Igaz, hogy most már akár száz évig is élhe­tünk? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket kaptak a közelmúlt­ban magyar genetikusok, a világ más országaiban dolgozó kollégáikhoz hasonlóan, miután szalagcímben jelentették be, hogy befejeződött az emberi örökítőanyag feltérképezését célzó nemzetközi program. A felfokozott érdeklődés a hazai géntechnológia egyik úttörője, Venetianer Pál akadémikus szerint is érthető, de a professzor óv a túlzott várakozásoktól, ahogyan az emberi személyiséget Heller Ágnes szerint sem le­het pusztán génekkel elintézni. Palugyai István - Mi minden nem jelent meg az el­múlt hetekben a magyar sajtóban! Hol a genetikai kód megfejtéséről lehetett ol­vasni, ami 30 évvel ezelőtti eredmény, hol a DNS szerkezetéről, amit fél évszá­zada fedeztek fel, de szigorúan véve még a géntérkép elnevezés is helytelen - kárhoztatja Venetianer Pál a médiában megjelent félrevezető megfogalmazáso­kat. A magyar génsebészet egyik úttörő­je úgy véli, tudományos szempontból a legmegfelelőbb név: az ember genetikai információtartalma. Nem nyelvet ismer­tünk most meg, nem kódot fejtettünk meg, nem orientációs pontokat talál­tunk, hanem a­­ néhány százaléktól elte­kintve — teljes szöveg került a kezünkbe, aminek értelme persze még nagyrészt is­meretlen. Ehhez a betűkből és szavakból értel­mes mondatokat kellene összeállítani, vagyis meg kellene határozni a DNS- molekulán az „értékes” öt százalékot je­lentő szakaszok, vagyis a gének pontos kezdetét és végét. Ez az akadémikus szerint nem jelenthet már túl nagy gon­dot. Amikor a gyümölcslégy örökítő­anyagának betűpársorrendjét (a DNS- molekulán négy, betűkkel jelölt anyag váltakozása, sorrendje alkotja az örökle­tes információt, és ezek a kettős spirál­szerkezet miatt párosával sorakoznak) határozták meg, egy szakértői csoport két hét ülésezés után elkészítette a gének valódi térképét. Másrészt viszont meg kellene állapí­tani, hogy az egyes gének a sejtek szá­mára milyen parancsot adnak. Ez már az ember esetében hosszabb ideig tart majd, az összes mondat értelmének meghatározása évtizedekig is eltarthat. A biológia jelenlegi legnagyobb fel­adatának megoldása szédületes eszkö­zöket ad az orvoslás kezébe. Nyilvánva­ló, hogy az öröklődő betegségek oki ke­zelésének előfeltétele a hibát előidéző gének teljes megismerése. Sok ilyen génnek, nyolc-tízéves kutatást követően már most is ismerjük a pontos helyét és funkcióját, a következőkben ez a munka hihetetlenül felgyorsul majd. Jó példa az úgynevezett Huntington-kór, amely egy idősebb korban jelentkező, dominánsan öröklődő idegbetegség. Kilenc évig tar­tott, amíg megtalálták a génjét. A bajt ma sem tudják még gyógyítani, de aki a családtörténetét ismerve tudja, hogy ve­szélyben van, a génteszttel meggyőződ­het a valóságról, ami a jobbik esetben megszabadíthatja a rettegéstől. A mell­rák génjét Amerikában ma már két-há­­romezer dollárért lehet tesztelni, s a gén­térkép összeállítása révén várhatóan olyan sokan szeretnék majd ismerni sa­ját génjeiket, hogy a tömeges igény ir­datlan pluszköltségeket hárít majd az egyes országok egészségügyi ellátására. Ez Venetianer Pál szerint is súlyos prob­léma. Őt is keresték már telefonon az el­múlt napokban azzal a kérdéssel, hogy hol lehet teljes géntérképet készíttetni. Ennek az igénynek a kielégítésére a professzor szerint hosszú távon sem le­het számítani, egyes jóslatok szerint mindamellett néhány éven belül készen lesznek azok a tesztcsomagok, amelyek - borsos árért - több öröklődő betegség­re vizsgálni tudják majd a génhibákat. Ezt a lehetőséget a szegedi kutató sem tartja kizártnak. Hangsúlyozza ugyanak­kor, hogy a csupán egy vagy két gén ál­tal meghatározott öröklődő bajok nép­­egészségügyileg viszonylag kis tényezőt jelentenek. Az igazán fontosak azok a sok gén által meghatározott betegségek, amelyeknek ma már szintén egymás után ismerjük meg a hajlamosító geneti­kai tényezőit. A genomprogram egyik legfontosabb orvosi jótéteménye éppen ezek feltárása. Ezek esetében azonban a diagnózisnak a beteg szempontjából va­lószínűleg nagyon csekély a jelentősége. A genetikai tényezők ismerete ezeknél a kóroknál a kezelhetőséget és a kezelés módját befolyásolhatja. Van olyan fajtá­ja például a magas vérnyomásnak, ame­lyet sószegény diétával lehet megelőzni, van olyan, amelyet nem. Mivel a kü­lönbség genetikai tényezőktől függ, az orvos ezek ismeretében jobban megha­tározhatja a kezelést. Sokakban felmerül az is, hogy ha is­merjük a génhibát, nem lehet-e ezt kija­vítani és ezzel a betegséget megszüntet­ni. Ennek esélyét Venetianer akadémi­kus nem zárja ki, hiszen egyes esetekben ez már meg is valósult. A génterápiás kutatásokat kétségtelenül nagyban segít­heti a teljes genetikai szöveg megisme­rése. Igaz, meg kell oldani azt a kérdést, hogyan vigyék be a sejtekbe az ép gént és hogyan érjék el a működését. Ezeket a nehézségeket minden bi­zonnyal legyőzik, csakhogy a tömege­sen előforduló kórokat, így a tüdő- vagy gyomorrákot továbbra sem lehet majd így kivédeni. A mai felfogás szerint a daganatok kialakulása soklépcsős ese­mény, amelynek kiinduló pontja lehet egy hajlamosító génhiba, ennek hiánya azonban egyáltalán nem küszöböli ki a rák veszélyét. Ugyancsak szkeptikus a professzor abban a tekintetben, hogy a genomprogram hatására felszámolt be­tegségek miatt kitolódik-e az átlagos emberi életkor. Primitív fonalférgeknél találtak már olyan géneket, amelyeknek bizonyos változatai megduplázzák az élettartamot. Nincs kizárva, hogy ilyen gének az emberi genomban is lehetnek. A gyerektervezésnél mindenesetre sokan szeretnék valószínűleg számítás­ba venni a genomprogram eredményeit. Ma azonban még Amerikában is luxus, hogy egy egészséges szülőpár tájéko­zódjék születendő gyermeke esetleges genetikai fenyegetettségéről bizonyos betegségekre. De veszélyeztetett csalá­doknál már ma is meg lehet ilyen módon könnyíteni a családtervezést.­­ Habár a mostani eredményeknek a magyar egészségügyi ellátásra nagyon minimális hatásuk lesz - jósolja Vene­tianer Pál -, olyan következményei le­hetnek a génállomány megismerésének, amelyek a fejlődő világ legsúlyosabb egészségügyi problémáin aránylag ol­csón segíthetnek. A gyógyszerkutatás ráadásul a géntérképezés következtében bizonyos fokig olcsóbbá válik. Ma a vi­lág legjobb gyógyszerei is csak az adott betegcsoport bizonyos hányadánál hat­nak megfelelően. Ezért a gyógyszergyá­rak óriási erőfeszítéseket tesznek e ge­netikai hátterű különbségek feltérképe­zésére. Ezentúl könnyebben meg lehet állapítani a gyógyszerekre való egyéni érzékenységet. A betegek előzetes ki­szűrésével pedig gyorsabbá és olcsóbbá válhat a kutatás legdrágább szakasza, a klinikai kipróbálás. A géntérkép elkészültével egyesek­ben felrémlik az a vízió, hogy az ember teljes génállományának ismeretében mesterségesen is létre lehet majd hozni megfelelően összerakott, ideális embe­reket. Venetianer Pál szerint ettől nem kell félni. Egyrészt a génállomány nem határozza meg kizárólagosan az embert. Emellett a környezetnek is döntő a sze­repe, amit a különböző helyen felnőtt egypetéjű ikerpárok tagjainak eltérései is igazolnak. Másrészt még az embernél sokkal primitívebb lény esetében sem si­került az örökítő anyagból a teljes élő­lényt felépíteni. Ez hasonló ahhoz, mint amikor egy tökéletesen komputerizált autógyár tevékenységét egy számítógé­pes program határozza meg, ám ez a program önmagában nem készít autót. A professzor, aki A DNS szép új vilá­ga című, két éve megjelent könyvében a genetika messze vezető lehetőségeit elemzi, úgy véli, hogy a továbbiakban tág tere nyílik az egyéni kutatói ötletek, amelyeket a géntérképezés nagyban komputerizált, iparszerű eddigi szaka­sza elnyomott. A megszerzett informá­ciótömeg persze olyan nagy, hogy az emberi elme a számítógép segítsége nélkül a továbbiakban sem igazán tud ezzel megbirkózni. Többen kételkednek azonban abban, hogy ezek az egyéni öt­letek is kizárólag az emberiség javát szolgálják-e. Venetianer Pál szerint nem indokolt azt gondolni, hogy amit fel le­het használni disznóságokra, abból disznóság is lesz. A biológia eddigi tör­ténete nem ezt mutatja. N­em mindent szabad, amit lehet Pogonyi Lajos Heller Ágnes filozófus szerint, ha egy tudományos felfedezés betekintés Isten könyvébe, akkor Isten volt az, aki rávezetett minket erre. A genetikusok, a biológusok naivak, ha azt hiszik, hogy csak a kro­moszómák számítanak. - Nem hiszek az ember evolúciójában, legalábbis abban az értelemben nem, hogy ma jobbak volnánk, mint kétezer évvel ezelőtt - mondja. - Hagyjuk az emberi nemet olyannak, amilyen, de nem azért mintha annyira tö­kéletes volna, hanem mert ez az emberi nem. (Szorongás, lelkesedés, önmérséklet) - A tudo­mányos kutatásnak szabadnak kell lennie. Erre nem vonatkozik az önmérséklet — mondja Heller Ágnes. - A tudománynak megvan a maga etikája, etikai kódexe, amelyhez tartja magát. Amiről szó van, az a tudomány alkalmazása, amit technológiá­nak is lehetne nevezni. Sokan mondják, hogy ma­napság a tudományt nem lehet megkülönböztetni a technológiától. Hiszen a tudományos laboratóriu­mok felszereltsége akkora pénzekbe kerül, hogy csak azok invesztálnak a kutatásba, akik bizonyos technológiai eredményeket várnak egy-egy felfe­dezéstől. Elvileg mégis meg kell különböztetni a tudományt a technológiai alkalmazástól. - A tudománynak, mint mondtam, saját etikája van, más ne szóljon bele: se a politika, se a vallás, se az esztétika. Ugyanez azonban nem vonatkozik a technológiára. Ami az alkalmazást illeti: ha egy tu­dományos eredményt úgy vezetnek be a társadalom­ban, hogy érinti az emberek életét és szabadságát - akár jobbítja, akár veszélyezteti -, szabályozni kell. Ilyenkor joga van a másik embernek is részt venni annak eldöntésében, hogy meddig mehet el a tudós. Itt jönnek be az etikai, politikai és jogi szabályozá­sok - mondja a filozófus. Szerinte a tiszta tudomá­nyos kutatás esetében - ha van ilyen egyáltalán ez a kérdés nem vethető fel. Ilyen értelemben a biológia nem különbözik a fizikától vagy a kémiától. Elvileg, persze minden különbözik mindentől. Az atomener­gia a békés felhasználása is temérdek társadalmi konfliktushoz vezet, ugyanígy egy biológiai felfede­zés eredményeinek az alkalmazása is. A­ félelem és a szorongás tehát ilyen értelemben nem új dolog, csak az egyik területről áttevődik a másik területre. (Isten könyve) Beleszólhatunk-e az emberi bioló­giába, a fejlődésbe, az evolúcióba? Vagy ez szem­beszegülés, dacolás Istennel? Heller szerint ha a tu­dományos felfedezés betekintés Isten könyvébe, akkor Isten volt az, aki rávezetett minket. Hogy ez­zel mit kezdünk, azt nem Isten határozza meg, mi­után szabad akaratot adott. De ez mással is így van, hiszen Isten adott erőt, amellyel akár elvághatjuk a másik torkát. Rajtunk múlik, hogy az erőnkkel há­zat építünk vagy gyilkolunk. Elvileg nem látok semmi különbséget, ha vallásos szemszögből né­zünk egy biológiai felfedezésre - vallja Heller. (Szabad-e amit lehet? Lehet-e, amit szabad?) Ha valami a másik ember szabadságát és életét érinti, nem mondom azt, hogy „mindazt szabad, amit le­het” - vallja Heller. - Azt mondom, hogy közösen döntsük el, mit szabad abból, amit lehet. Nem egyetlen ember: király, párttitkár, illetve tudós gré­mium, vagy egy gyár igazgatósága dönti el, hanem mivel politikai kérdésről van szó, az állampolgá­roknak kell dönteniük. Vagyis nem mindent szabad, amit lehet. El lehet, el kell dönteni. (Közös kincs) - Attól függ, miről van szó. A kö­zös kincs elvontság - állítja a filozófus. - Az igaz, hogy amit tegnap felfedeztek, ma iskolai közhely. Ebben az értelemben mindenkit érint a felfedezés, és mindenki hozzátehet valamit ahhoz, amit felfe­deztek. Más kérdés, hogy ki húz közvetlen hasznot abból, amit felfedeztek. Hiszen ma a tudomány in­tézményekből áll, és hihetetlenül nagy anyagi rá­fordításokkal működik. A nagy kérdés nem is az, hogy kinek és mekkora hasznot hoz egy-egy tudo­mányos felfedezés, hanem az, hogy okoz-e kárt. Il­lúzió azt várni, hogy egy tudományos felfedezés mindenkinek hasznot hozzon. A elérendő cél az, hogy senkinek se okozzon kárt. (1997-ben Clinton és a pápa is felhívta a figyel­met arra, hogy vissza is lehet élni a tudomány ered­ményeivel.) Heller ezzel kapcsolatban azt vallja: - Ha így fogalmazunk, Isten minden adományával vissza lehet élni. A vallásos terminológiában ez a szabad akarat kérdése. Az élésben is azokat a ké­pességeinket használjuk fel, amelyeket születé­sünkkor kapunk. Ha lopunk, akkor is. A nagy kér­dés az, hogy mire használjuk fel azt, amit kaptunk. Mindig is voltak erkölcsi és jogi szabályozások. A balta vagy a puska is nagy felfedezés. Az utóbbi tö­meggyilkosságra is alkalmas, nemcsak szalonkava­dászatra vagy a haza védelmére. A jog és az erkölcs azt szabályozza, hogy meddig mehetünk el egy-egy eredmény felhasználásában. Ez vonatkozik a leg­modernebb felfedezésre is. Ha az a másik ember életét és szabadságát érinti, mindenképpen szabá­lyozni kell. Ez az emberi együttélés feltétele. Elvi­leg a tudományos kutatásnak szabadnak, minden külső behatástól függetlennek, ahogy mondani szoktuk, autonómnak kell lennie. A gyakorlatban az üzlet és a politika is beavatkozik. A politikai is ráült a tudományra, még korábban a vallás. Azt kell elérni, hogy a tudomány a lehető legszabadabban fejlődjék. A tudomány szempontjából az az er­kölcstelen, ha valaki olyan eredményt hoz nyilvá­nosságra, amelyet nem ellenőrzött vagy amely plá­gium. De ezeket a tudományos közösség kitaszítja soraiból. Egészen mások az eredmények alkalma­zása során elkövetett etikai vétségek. Azért mások, mert ezek nem csupán a tudást érintik, hanem a másik embert is. (Sloterdijk filozófus szerint csak az értékes kro­moszómákat kellene klónozni. De akkor mi legyen a hibás, a gyenge, a fogyatékos emberrel?) Heller szerint a biológusok naivak, ha azt hiszik, csak a kromoszómák számítanak. Az egypetéjű ikrekből is teljesen különböző személyiségek lehetnek. Már akkor beleszólunk a természet rendjébe, amikor egy gyereket tisztába teszünk vagy rámosolygunk, illetve, ha nem tesszük. Az ember nem csupán kro­moszómáiból áll, hanem nagyon komplex jelenség. Az amerikai Nobel-díjasok spermabankja is nevet­séges. Ráadásul zseniális embereknek csak ritkán születik zseniális gyerekük. Lásd Goethe vagy Na­póleon fiát. Az emberi születésnek kromoszómák vagy gének útján történő regulációja abszurd. Az emberi lét nem csupán biológiai kérdés. Az emberi személyiséget nem lehet kromoszómákkal vagy génekkel elintézni. Ez rettenetes naivitás. Még az agyról, a szellemről, a gondolkodásról is igen keve­set tudunk. (Beleszólhatunk-e az emberi evolúcióba?) — Az emberi nemet hagyjuk olyannak, amilyen - mond­ja a filozófus. - Nem azért, mintha olyan nagysze­rű volna, hanem azért, mert ez az emberi nem. Nem hiszem, hogy ezt bármilyen beavatkozás meg tudná változtatni. Nem hiszek az ember evolúciójában, legalábbis abban az értelemben nem, hogy ma job­bak volnánk, mint kétezer évvel ezelőtt. De hát nem is erről van szó. Kantnak igaza van, amikor azt mondja, hogy olyan törvényeket kell hozni, ame­lyek hatására még a sátánfajzat is tisztességes em­berként viselkedik. Ez nagyon jó kánti gondolat - mondja befejezésül Heller Ágnes.

Next