Népszabadság, 2000. július (58. évfolyam, 152-177. szám)
2000-07-22 / 170. szám
28 NÉPSZABADSÁG HÉTVÉGE 2000. JÚLIUS 22., SZOMBAT Géntérképet szeretnék rendelni! Tessék mondani, hol lehet géntérképet csináltatni? Hogyan tudom kicseréltetni a hibás génemet? Mit tegyek, hogy ne kapjak rákot? Igaz, hogy most már akár száz évig is élhetünk? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket kaptak a közelmúltban magyar genetikusok, a világ más országaiban dolgozó kollégáikhoz hasonlóan, miután szalagcímben jelentették be, hogy befejeződött az emberi örökítőanyag feltérképezését célzó nemzetközi program. A felfokozott érdeklődés a hazai géntechnológia egyik úttörője, Venetianer Pál akadémikus szerint is érthető, de a professzor óv a túlzott várakozásoktól, ahogyan az emberi személyiséget Heller Ágnes szerint sem lehet pusztán génekkel elintézni. Palugyai István - Mi minden nem jelent meg az elmúlt hetekben a magyar sajtóban! Hol a genetikai kód megfejtéséről lehetett olvasni, ami 30 évvel ezelőtti eredmény, hol a DNS szerkezetéről, amit fél évszázada fedeztek fel, de szigorúan véve még a géntérkép elnevezés is helytelen - kárhoztatja Venetianer Pál a médiában megjelent félrevezető megfogalmazásokat. A magyar génsebészet egyik úttörője úgy véli, tudományos szempontból a legmegfelelőbb név: az ember genetikai információtartalma. Nem nyelvet ismertünk most meg, nem kódot fejtettünk meg, nem orientációs pontokat találtunk, hanem a néhány százaléktól eltekintve — teljes szöveg került a kezünkbe, aminek értelme persze még nagyrészt ismeretlen. Ehhez a betűkből és szavakból értelmes mondatokat kellene összeállítani, vagyis meg kellene határozni a DNS- molekulán az „értékes” öt százalékot jelentő szakaszok, vagyis a gének pontos kezdetét és végét. Ez az akadémikus szerint nem jelenthet már túl nagy gondot. Amikor a gyümölcslégy örökítőanyagának betűpársorrendjét (a DNS- molekulán négy, betűkkel jelölt anyag váltakozása, sorrendje alkotja az örökletes információt, és ezek a kettős spirálszerkezet miatt párosával sorakoznak) határozták meg, egy szakértői csoport két hét ülésezés után elkészítette a gének valódi térképét. Másrészt viszont meg kellene állapítani, hogy az egyes gének a sejtek számára milyen parancsot adnak. Ez már az ember esetében hosszabb ideig tart majd, az összes mondat értelmének meghatározása évtizedekig is eltarthat. A biológia jelenlegi legnagyobb feladatának megoldása szédületes eszközöket ad az orvoslás kezébe. Nyilvánvaló, hogy az öröklődő betegségek oki kezelésének előfeltétele a hibát előidéző gének teljes megismerése. Sok ilyen génnek, nyolc-tízéves kutatást követően már most is ismerjük a pontos helyét és funkcióját, a következőkben ez a munka hihetetlenül felgyorsul majd. Jó példa az úgynevezett Huntington-kór, amely egy idősebb korban jelentkező, dominánsan öröklődő idegbetegség. Kilenc évig tartott, amíg megtalálták a génjét. A bajt ma sem tudják még gyógyítani, de aki a családtörténetét ismerve tudja, hogy veszélyben van, a génteszttel meggyőződhet a valóságról, ami a jobbik esetben megszabadíthatja a rettegéstől. A mellrák génjét Amerikában ma már két-háromezer dollárért lehet tesztelni, s a géntérkép összeállítása révén várhatóan olyan sokan szeretnék majd ismerni saját génjeiket, hogy a tömeges igény irdatlan pluszköltségeket hárít majd az egyes országok egészségügyi ellátására. Ez Venetianer Pál szerint is súlyos probléma. Őt is keresték már telefonon az elmúlt napokban azzal a kérdéssel, hogy hol lehet teljes géntérképet készíttetni. Ennek az igénynek a kielégítésére a professzor szerint hosszú távon sem lehet számítani, egyes jóslatok szerint mindamellett néhány éven belül készen lesznek azok a tesztcsomagok, amelyek - borsos árért - több öröklődő betegségre vizsgálni tudják majd a génhibákat. Ezt a lehetőséget a szegedi kutató sem tartja kizártnak. Hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a csupán egy vagy két gén által meghatározott öröklődő bajok népegészségügyileg viszonylag kis tényezőt jelentenek. Az igazán fontosak azok a sok gén által meghatározott betegségek, amelyeknek ma már szintén egymás után ismerjük meg a hajlamosító genetikai tényezőit. A genomprogram egyik legfontosabb orvosi jótéteménye éppen ezek feltárása. Ezek esetében azonban a diagnózisnak a beteg szempontjából valószínűleg nagyon csekély a jelentősége. A genetikai tényezők ismerete ezeknél a kóroknál a kezelhetőséget és a kezelés módját befolyásolhatja. Van olyan fajtája például a magas vérnyomásnak, amelyet sószegény diétával lehet megelőzni, van olyan, amelyet nem. Mivel a különbség genetikai tényezőktől függ, az orvos ezek ismeretében jobban meghatározhatja a kezelést. Sokakban felmerül az is, hogy ha ismerjük a génhibát, nem lehet-e ezt kijavítani és ezzel a betegséget megszüntetni. Ennek esélyét Venetianer akadémikus nem zárja ki, hiszen egyes esetekben ez már meg is valósult. A génterápiás kutatásokat kétségtelenül nagyban segítheti a teljes genetikai szöveg megismerése. Igaz, meg kell oldani azt a kérdést, hogyan vigyék be a sejtekbe az ép gént és hogyan érjék el a működését. Ezeket a nehézségeket minden bizonnyal legyőzik, csakhogy a tömegesen előforduló kórokat, így a tüdő- vagy gyomorrákot továbbra sem lehet majd így kivédeni. A mai felfogás szerint a daganatok kialakulása soklépcsős esemény, amelynek kiinduló pontja lehet egy hajlamosító génhiba, ennek hiánya azonban egyáltalán nem küszöböli ki a rák veszélyét. Ugyancsak szkeptikus a professzor abban a tekintetben, hogy a genomprogram hatására felszámolt betegségek miatt kitolódik-e az átlagos emberi életkor. Primitív fonalférgeknél találtak már olyan géneket, amelyeknek bizonyos változatai megduplázzák az élettartamot. Nincs kizárva, hogy ilyen gének az emberi genomban is lehetnek. A gyerektervezésnél mindenesetre sokan szeretnék valószínűleg számításba venni a genomprogram eredményeit. Ma azonban még Amerikában is luxus, hogy egy egészséges szülőpár tájékozódjék születendő gyermeke esetleges genetikai fenyegetettségéről bizonyos betegségekre. De veszélyeztetett családoknál már ma is meg lehet ilyen módon könnyíteni a családtervezést. Habár a mostani eredményeknek a magyar egészségügyi ellátásra nagyon minimális hatásuk lesz - jósolja Venetianer Pál -, olyan következményei lehetnek a génállomány megismerésének, amelyek a fejlődő világ legsúlyosabb egészségügyi problémáin aránylag olcsón segíthetnek. A gyógyszerkutatás ráadásul a géntérképezés következtében bizonyos fokig olcsóbbá válik. Ma a világ legjobb gyógyszerei is csak az adott betegcsoport bizonyos hányadánál hatnak megfelelően. Ezért a gyógyszergyárak óriási erőfeszítéseket tesznek e genetikai hátterű különbségek feltérképezésére. Ezentúl könnyebben meg lehet állapítani a gyógyszerekre való egyéni érzékenységet. A betegek előzetes kiszűrésével pedig gyorsabbá és olcsóbbá válhat a kutatás legdrágább szakasza, a klinikai kipróbálás. A géntérkép elkészültével egyesekben felrémlik az a vízió, hogy az ember teljes génállományának ismeretében mesterségesen is létre lehet majd hozni megfelelően összerakott, ideális embereket. Venetianer Pál szerint ettől nem kell félni. Egyrészt a génállomány nem határozza meg kizárólagosan az embert. Emellett a környezetnek is döntő a szerepe, amit a különböző helyen felnőtt egypetéjű ikerpárok tagjainak eltérései is igazolnak. Másrészt még az embernél sokkal primitívebb lény esetében sem sikerült az örökítő anyagból a teljes élőlényt felépíteni. Ez hasonló ahhoz, mint amikor egy tökéletesen komputerizált autógyár tevékenységét egy számítógépes program határozza meg, ám ez a program önmagában nem készít autót. A professzor, aki A DNS szép új világa című, két éve megjelent könyvében a genetika messze vezető lehetőségeit elemzi, úgy véli, hogy a továbbiakban tág tere nyílik az egyéni kutatói ötletek, amelyeket a géntérképezés nagyban komputerizált, iparszerű eddigi szakasza elnyomott. A megszerzett információtömeg persze olyan nagy, hogy az emberi elme a számítógép segítsége nélkül a továbbiakban sem igazán tud ezzel megbirkózni. Többen kételkednek azonban abban, hogy ezek az egyéni ötletek is kizárólag az emberiség javát szolgálják-e. Venetianer Pál szerint nem indokolt azt gondolni, hogy amit fel lehet használni disznóságokra, abból disznóság is lesz. A biológia eddigi története nem ezt mutatja. Nem mindent szabad, amit lehet Pogonyi Lajos Heller Ágnes filozófus szerint, ha egy tudományos felfedezés betekintés Isten könyvébe, akkor Isten volt az, aki rávezetett minket erre. A genetikusok, a biológusok naivak, ha azt hiszik, hogy csak a kromoszómák számítanak. - Nem hiszek az ember evolúciójában, legalábbis abban az értelemben nem, hogy ma jobbak volnánk, mint kétezer évvel ezelőtt - mondja. - Hagyjuk az emberi nemet olyannak, amilyen, de nem azért mintha annyira tökéletes volna, hanem mert ez az emberi nem. (Szorongás, lelkesedés, önmérséklet) - A tudományos kutatásnak szabadnak kell lennie. Erre nem vonatkozik az önmérséklet — mondja Heller Ágnes. - A tudománynak megvan a maga etikája, etikai kódexe, amelyhez tartja magát. Amiről szó van, az a tudomány alkalmazása, amit technológiának is lehetne nevezni. Sokan mondják, hogy manapság a tudományt nem lehet megkülönböztetni a technológiától. Hiszen a tudományos laboratóriumok felszereltsége akkora pénzekbe kerül, hogy csak azok invesztálnak a kutatásba, akik bizonyos technológiai eredményeket várnak egy-egy felfedezéstől. Elvileg mégis meg kell különböztetni a tudományt a technológiai alkalmazástól. - A tudománynak, mint mondtam, saját etikája van, más ne szóljon bele: se a politika, se a vallás, se az esztétika. Ugyanez azonban nem vonatkozik a technológiára. Ami az alkalmazást illeti: ha egy tudományos eredményt úgy vezetnek be a társadalomban, hogy érinti az emberek életét és szabadságát - akár jobbítja, akár veszélyezteti -, szabályozni kell. Ilyenkor joga van a másik embernek is részt venni annak eldöntésében, hogy meddig mehet el a tudós. Itt jönnek be az etikai, politikai és jogi szabályozások - mondja a filozófus. Szerinte a tiszta tudományos kutatás esetében - ha van ilyen egyáltalán ez a kérdés nem vethető fel. Ilyen értelemben a biológia nem különbözik a fizikától vagy a kémiától. Elvileg, persze minden különbözik mindentől. Az atomenergia a békés felhasználása is temérdek társadalmi konfliktushoz vezet, ugyanígy egy biológiai felfedezés eredményeinek az alkalmazása is. A félelem és a szorongás tehát ilyen értelemben nem új dolog, csak az egyik területről áttevődik a másik területre. (Isten könyve) Beleszólhatunk-e az emberi biológiába, a fejlődésbe, az evolúcióba? Vagy ez szembeszegülés, dacolás Istennel? Heller szerint ha a tudományos felfedezés betekintés Isten könyvébe, akkor Isten volt az, aki rávezetett minket. Hogy ezzel mit kezdünk, azt nem Isten határozza meg, miután szabad akaratot adott. De ez mással is így van, hiszen Isten adott erőt, amellyel akár elvághatjuk a másik torkát. Rajtunk múlik, hogy az erőnkkel házat építünk vagy gyilkolunk. Elvileg nem látok semmi különbséget, ha vallásos szemszögből nézünk egy biológiai felfedezésre - vallja Heller. (Szabad-e amit lehet? Lehet-e, amit szabad?) Ha valami a másik ember szabadságát és életét érinti, nem mondom azt, hogy „mindazt szabad, amit lehet” - vallja Heller. - Azt mondom, hogy közösen döntsük el, mit szabad abból, amit lehet. Nem egyetlen ember: király, párttitkár, illetve tudós grémium, vagy egy gyár igazgatósága dönti el, hanem mivel politikai kérdésről van szó, az állampolgároknak kell dönteniük. Vagyis nem mindent szabad, amit lehet. El lehet, el kell dönteni. (Közös kincs) - Attól függ, miről van szó. A közös kincs elvontság - állítja a filozófus. - Az igaz, hogy amit tegnap felfedeztek, ma iskolai közhely. Ebben az értelemben mindenkit érint a felfedezés, és mindenki hozzátehet valamit ahhoz, amit felfedeztek. Más kérdés, hogy ki húz közvetlen hasznot abból, amit felfedeztek. Hiszen ma a tudomány intézményekből áll, és hihetetlenül nagy anyagi ráfordításokkal működik. A nagy kérdés nem is az, hogy kinek és mekkora hasznot hoz egy-egy tudományos felfedezés, hanem az, hogy okoz-e kárt. Illúzió azt várni, hogy egy tudományos felfedezés mindenkinek hasznot hozzon. A elérendő cél az, hogy senkinek se okozzon kárt. (1997-ben Clinton és a pápa is felhívta a figyelmet arra, hogy vissza is lehet élni a tudomány eredményeivel.) Heller ezzel kapcsolatban azt vallja: - Ha így fogalmazunk, Isten minden adományával vissza lehet élni. A vallásos terminológiában ez a szabad akarat kérdése. Az élésben is azokat a képességeinket használjuk fel, amelyeket születésünkkor kapunk. Ha lopunk, akkor is. A nagy kérdés az, hogy mire használjuk fel azt, amit kaptunk. Mindig is voltak erkölcsi és jogi szabályozások. A balta vagy a puska is nagy felfedezés. Az utóbbi tömeggyilkosságra is alkalmas, nemcsak szalonkavadászatra vagy a haza védelmére. A jog és az erkölcs azt szabályozza, hogy meddig mehetünk el egy-egy eredmény felhasználásában. Ez vonatkozik a legmodernebb felfedezésre is. Ha az a másik ember életét és szabadságát érinti, mindenképpen szabályozni kell. Ez az emberi együttélés feltétele. Elvileg a tudományos kutatásnak szabadnak, minden külső behatástól függetlennek, ahogy mondani szoktuk, autonómnak kell lennie. A gyakorlatban az üzlet és a politika is beavatkozik. A politikai is ráült a tudományra, még korábban a vallás. Azt kell elérni, hogy a tudomány a lehető legszabadabban fejlődjék. A tudomány szempontjából az az erkölcstelen, ha valaki olyan eredményt hoz nyilvánosságra, amelyet nem ellenőrzött vagy amely plágium. De ezeket a tudományos közösség kitaszítja soraiból. Egészen mások az eredmények alkalmazása során elkövetett etikai vétségek. Azért mások, mert ezek nem csupán a tudást érintik, hanem a másik embert is. (Sloterdijk filozófus szerint csak az értékes kromoszómákat kellene klónozni. De akkor mi legyen a hibás, a gyenge, a fogyatékos emberrel?) Heller szerint a biológusok naivak, ha azt hiszik, csak a kromoszómák számítanak. Az egypetéjű ikrekből is teljesen különböző személyiségek lehetnek. Már akkor beleszólunk a természet rendjébe, amikor egy gyereket tisztába teszünk vagy rámosolygunk, illetve, ha nem tesszük. Az ember nem csupán kromoszómáiból áll, hanem nagyon komplex jelenség. Az amerikai Nobel-díjasok spermabankja is nevetséges. Ráadásul zseniális embereknek csak ritkán születik zseniális gyerekük. Lásd Goethe vagy Napóleon fiát. Az emberi születésnek kromoszómák vagy gének útján történő regulációja abszurd. Az emberi lét nem csupán biológiai kérdés. Az emberi személyiséget nem lehet kromoszómákkal vagy génekkel elintézni. Ez rettenetes naivitás. Még az agyról, a szellemről, a gondolkodásról is igen keveset tudunk. (Beleszólhatunk-e az emberi evolúcióba?) — Az emberi nemet hagyjuk olyannak, amilyen - mondja a filozófus. - Nem azért, mintha olyan nagyszerű volna, hanem azért, mert ez az emberi nem. Nem hiszem, hogy ezt bármilyen beavatkozás meg tudná változtatni. Nem hiszek az ember evolúciójában, legalábbis abban az értelemben nem, hogy ma jobbak volnánk, mint kétezer évvel ezelőtt. De hát nem is erről van szó. Kantnak igaza van, amikor azt mondja, hogy olyan törvényeket kell hozni, amelyek hatására még a sátánfajzat is tisztességes emberként viselkedik. Ez nagyon jó kánti gondolat - mondja befejezésül Heller Ágnes.