Népszabadság, 2000. szeptember (58. évfolyam, 205-230. szám)

2000-09-25 / 225. szám

NÉPSZABADSÁG BANK & BEFEKTETÉS 2000. SZEPTEMBER 25., HÉTFŐ 15 Húszezres: küszöbön a premier? A Magyar Nemzeti Bank (MNB) még az ősszel dönt a bankjegysorozat követke­ző tagjának, az eddig tartalék címletként kezelt húszezerforintosnak a bevetésé­ről, amely ezek után rövid időn belül forgalomba kerülhet. Az új bankjegy az ed­digieken túl egy újabb, egyelőre titkosan kezelt biztonsági elemet is tartalmaz, uralkodó színe a narancssárga és a szürkéskék, előoldalán Deák Ferenc, hátolda­lán pedig a múlt századi képviselőház szerepel. Az új címlet bevezetésére azért van szükség, mert az augusztus végén forga­lomban lévő 915,4 milliárd forint értékű bankjegy- és érmeállomány 74 százalé­kát a nagy összegű fizetéseknél haszná­latos tízezresek teszik ki. Ez pedig már túl magas arány, ami a készpénzállo­mány folyamatos növekedésével még tovább is emelkedik - mondta el Radó Ákos, a jegybank emissziós főosztályá­nak vezetője. Új címletek kibocsátására általában azért kerül sor, hogy javítsanak a címlet­összetételen. Ez azt jelenti, hogy opti­mális esetben a kis és nagy értékű vásár­lások is könnyen lebonyolíthatóak az adott bankjegy- és érmeállománnyal, miközben a lehető legkisebb mennyisé­gű bankjegy van forgalomban. A pénz ugyanis kopik, pótlása pedig sokba ke­rül, és nem mellékesen kényelmetlen is egyszerre túl sok bankjegyet kezelni vagy fizetni velük. Ezenkívül a hamisí­tásokat is egyszerűbb megelőzni cseké­lyebb mennyiségnél. A bankjegyek átlagos élettartama há­rom év. Eltérések persze adódnak, a ki­sebb címletek hamarabb elkopnak, mint a kevesebbet forgó, nagy értékűek. A bankjegy pótlásának költségei közül nem a darabonkénti 20-40 forintba kerü­lő előállítás a legtetemesebb, hanem a tárolás, a bezúzás, a jegybank és a ban­kok közötti szállítás, valamint a pénz ke­zelése és őrzése. A megfelelő címletösszetétel megál­lapításánál a jegybank elsősorban az IMF által is ajánlott, nemzetközi tapasz­talatokra épülő D-metric módszer irány­­mutatását veszi figyelembe. Eszerint a legnagyobb bankjegycímlet a napi átlag­bér ötszörösének felel meg. A húszezer­forintos bevezetése ennek alapján nem indokolatlan - jegyezte meg Radó Ákos. A forgalomba hozatal pontos időpont­ja egyelőre nem ismert, de nem hosszú időtávról van szó, annál is inkább mivel a bankjegyeket már tavaly kinyomtatták. Az MNB számításai szerint a húszezres megjelenésével hamarosan mintegy 5-10 százalékkal csökken a jelenleg legtöbbet használt öt- és tízezres darabszáma. Eze­ket a feleslegessé váló bankjegyeket a hi­telintézetek befizetik az MNB-be, amely tárolja, majd pedig szükség esetén újra forgalomba hozza azokat. A jegybank arra számít, hogy a húszez­res a teljes állományon belül 1-2 év alatt éri el végleges arányát. Az új bankó a hét­köznapi forgalomba a hitelintézeteken és a postákon keresztül kerül, akik készpénz­­igényük szerint vesznek fel különböző címleteket a jegybanktól. Elterjedésére azonban az is kihat, hogy bekerül-e a bankjegykiadó automatákba. Jelenleg az átlagos pénzkivétel 15 ezer forint, és az automatákban általában csak négy külön­böző címlet helyezhető el. Így tehát a ban­koknak meg kell vizsgálniuk ügyfeleik pénzfelvételi szokásait. Érdekük, hogy az automatákat minél ritkábban kelljen fel­tölteniük, de azért ne maradjon ott túl so­káig nagy mennyiségű pénz sem, hiszen ekkor biztos jutaléktól esnének el. A húszezres után egyelőre nem készül újabb tartalék címlet, mivel nem való­színű, hogy a forint hátralévő idejében (amíg Magyarországon is az euró válik a törvényes fizetőeszközzé) szükség lesz nagyobb címletre. Egyébként elméleti­leg a következő címlet az eddigi magyar bankjegy-kibocsátási logika szerint - a jelenleg viszonylag magas értéket kép­viselő - az ötvenezres lenne. Vonczem Gabriella Afí vtM/m Bükk A régi bankjegysorozat emlékezetes címletei Inflációs (köz)érzet Számtalan gazdasági adat, muta­tó, index között, amit nap mint nap közzétesznek, az infláció az, amit leginkább megért az átlagpolgár. GDP- és GNP-növekedés, ter­melékenység, fizetési mérleg, ál­lamháztartási hiány és a többi fur­csán hangzó szám hatásait a min­dennapi ember közvetlenü­l nem­igen érzékeli. Ha oda is figyel az ismétlődő bejelentésekre, legfel­jebb örülhet, ha azt mondják neki, kedvező, elszomorodhat, ha arról hall, hogy a vártnál rosszabbul alakul. Az inflációról azonban nem­csak hogy megtanulta az elmúlt évtizedben, mi fán terem, de na­ponta megtapasztalhatja a zsebén, a pénztárcáján a hatásait. Az árak emelkedését elsősorban azon méri, hogyan kap egyre keve­sebbet a pénzéért. A legtöbb eset­ben épp emiatt nem is igen hiszi, amit a rádióban-tévében a szak­emberektől és a hivatalosságoktól hallani. Nem is várható el tőle, hogy ki­igazodjon a sokféle körmönfont számítási módban, hiszen gyakran még a kormány, a jegybank, a füg­getlen kutatóintézetek szakembe­rei is összevesznek ezek fölött. Akár a kopott sarki boltban, akár a szép régi vásárcsarnokban nézi a kitett cédulákat, akár a fényes új bevásárlóközpontban vagy a sok­színű benzinkutaknál figyeli, ho­gyan pörög a pénztárgép, vala­hogy mindig erőteljesebbnek érzi az árak kúszását, mint amit a hiva­talos számok mutatnak. (Ami miatt persze még nem is lenne gondja, ha a havi borítékban hasonló gyorsaságú mozgásokat tapasztal­na.) Nincs is ezen csodálkoznivaló, hiszen az infláció mindenkinek más és más. A pénz romlása kü­lönböző mértékben érint minden­kit, attól függően, hogy mit és ho­gyan fogyaszt, hol, mit, milyen gyakran - és tegyük hozzá még azt is, milyen körültekintéssel és mi­lyen ügyesen­­ vásárol. Mást érzékel az, aki jövedelmé­nek a felét élelmiszerekre költi, mást az, akinek a költségvetésében ez alig öt-tíz százalékot tesz ki. Mást az, aki építkezik, lakást vásá­rol, bérel, egzisztenciát teremt, s mást az, aki megállapodott már, kényelmesen él, hajlékra nincsen gondja. Mást lát az, aki autón, mást, aki vonaton, villamoson, metrón jár, mást, akinek állandó­an a kezében a mobiltelefonja, s megint mást, aki levelet is csak ak­kor ír, táviratot is csak akkor ad fel, ha baj van. (S persze megint másként látja a dolgot a szakem­ber is, aki hivatalában a költség­­vetés, a jegybank adatai vagy a kutatási eredmények fölé hajolva számolgat.) Sajátos szemmel néznek a pénz romlására a bankárok, brókerek, biztosítók, a magán- és az intéz­ményi befektetők. Mindazok, akik nemcsak keresik és költik a pénzt, hanem hivatásszerűen foglalkoz­nak vele. Nekik nem elegendő a múlt adatait ismerni és érezni, ha­nem a jövőt is meg kell becsülniük. Ők azok, akik nem egyszerűen elszenvedői a pénz romlásának, mint a legtöbb ember, s nem is puszta tanulmányozói, mint a gaz­daság mozgásainak kutatói. Az ő számukra az infláció - s vele a ka­matok a hozamok az árfolyamok alakulása - több ennél: ha kicsi, ha magas, munkájuk egyik alapve­tő nyersanyaga. Hasonlóan ah­hoz, ahogy az esztergályosnak a fém, a mezőgazdásznak a vető­mag, filmesnek a kép, vagy az író­nak a gondolat. Egyszerre igazodnak hozzá, és várakozásaikkal, ezen keresztül pedig üzleteikkel alakítják is. Ná­luk fokozottan érvényes, hogy a pénz értékét elsősorban a bele ve­tett hit és a bizalom adja. Az elmúlt években nem volt sok okuk panaszra. A pénzemberek több-kevesebb biztonsággal szá­mítottak az infláció folyamatos csökkenésére, s így alakították üz­leteiket. Ezt a stabil bizalmat rend­re visszaigazolták az állampapír­­piac hozamai, a tőzsde árfolyamai és a bankok kamatai. S a gazdaság lassú talpra állása mellett ez a bi­zalom maga is hozzájárult ahhoz, hogy a pénz romlása egyre kisebb méreteket öltsön. Az, hogy az infláció csökkenése az idén megtört, kellemetlenül érinti az átlagembert, csodálko­zásra készteti a kutatót, magyaráz­kodásra ösztönzi a kormányt. A gazdaság teljesítménye indokolja a reményt, hogy csak átmeneti a javulás megtorpanása, aminek így súlyosabb következményei egyelő­re nincsenek. Nem mindegy azonban, hogy a mostanában néhányszor megza­vart pénzvilág még meglévő opti­mizmusa ismét erősíti, vagy hitet­lenkedése gyengíteni kezdi a fo­rintba vetett bizalmat. Lenkei Gábor BA-tervek Szlovákiában MUNKATÁRSUNKTÓL A Bank Austria (BA) azt tervezi, hogy ajánlatot tesz a legnagyobb szlovák pénzintézet, a Slovenska Sporitelna megvételére - jelentet­te be az osztrák bank szóvivője, aki azt is megerősítette, hogy a né­met ElypoVereinsbank által felvá­sárolt BA tevékeny részese kíván lenni a cseh bankprivatizáció kö­vetkező szakaszának. A Sporitel­na megszerzésével a BA közvetle­nül versenyre kel hazai vetélytár­­sával, az Erste Bankkal, amely bejelentette, hogy ajánlatot fog ad­ni a cseh Cecska Sporitelna 52 szá­zalékos tulajdonhányadára.

Next