Népszabadság, 2000. szeptember (58. évfolyam, 205-230. szám)

2000-09-25 / 225. szám

NÉPSZABADSÁG BANK & BEFEKTETÉS 2000. SZEPTEMBER 25., HÉTFŐ 17 Brókerem, brókerem, mondd meg nekem A magánbefektetők egy-két százaléka játszik külföldi tőzsdéken A hazai tőzsdei ügyletek megkötéséhez képest több információt kell beszerez­nie és felelősséget kell vállalnia annak, aki külföldi lehetőséget keres. Először is ezen befektetésekre már nemcsak az értékpapírtörvény és a tőzsdei szabály­zat vonatkozik, hanem alapvetően a de­vizajogszabály is. Számos magyar magánbefektető döb­bent rá arra az elmúlt egy évben, hogy ki­tárult előtte a világ. Az érzést nemcsak az váltotta ki, hogy csatlakozott a világháló­ra, hanem hogy a hihetetlen teljesítmé­nyeket nyújtó tőzsdéken - például a New York-i Nasdaqon - választott új befekteté­si lehetőségeket. A motiváció általában a kíváncsiság, a kalandvágy volt, vagy az, hogy már nem érezték az extraprofit lehe­tőségét a hazai részvénypiacban. Ki akarták próbálni a „nagyvilághoz” történő csatlakozásunk mérhetetlen lehe­tőségeit, ám ennek kihasználása közben gyakran mérhetetlen hátrányokat kellett leküzdeniük. Hogy mit, ezt csak akkor ér­ti meg egy magyar állampolgár, ha nem­csak elméletben gondolja úgy, hogy a ha­zai értéktőzsde kínálta lehetőségek helyett a külföldi piacok befektetési lehetőségeit szeretné igénybe venni. A gondolati elindulás könnyű és gyors, hiszen gyakorlatilag a szükséges infor­mációk hamar beszerezhetők. A külföldi gazdasági hírcsatornák ontotta folyama­tos információk, valamint a világháló se­gítségével bárki viszonylag hamar el­döntheti, hogy pénzét mi­lyen tőzsdéken szeretné befektetni. Sőt mielőtt va­lóban valós befektetést tenne, ki is próbálhatja, hi­szen folyamatosan figyel­heti, hogy a kiválasztott részvény vagy kötvény miként szerepel a tőzsdé­ken, hogy valóban sikeres lehetne-e. Ehhez csak technika és némi nyelvtu­dás szükséges. Bár első gondolata természetesen az lehetne, hogy ha már a hazai befektetéseit is az internetes szolgáltatások révén úgynevezett e-bróker-rendszer se­gítségével bonyolítja le, akkor ezeket a megbízásokat is így szeretné megadni. Ám ezt jelenleg nem teheti meg, mivel a külföldi részvénymegbízásokat inter­netes szolgáltatással még nem párosítják a hazai brókerházak. Az ide vonatkozó magyar jogszabá­lyok és törvények általában még 1996- ban két alapelvre épülnek: 1. hazai bró­kerkényszer, 2. devizahatósági enge­dély. Az első pont gyakorlatilag a szakzsar­gonban használt kifejezés, ami azt jelenti, hogy magyar magánbefektető csak hazai brókerházon keresztül adhat megbízást külföldi ügyletekre. Az ügyfélnek tehát először ki kell választania azt a brókerhá­zat, amely vállalja a külföldi piacokon való befektetés lebonyolítását, ehhez van külföldi partnere és engedélye. Nem min­degyik hazai brókerház készült fel még arra, hogy a hazai befektetők egyre nö­vekvő része már nemcsak a BÉT-en, ha­nem külföldön is szeretne profitra szert tenni. Az ok egyszerű: ez a befektetői igény általában nem éri el az ügyfélbe­fektetések 1-2 százalékát, és a jelenlegi hatályos törvények és szabályzatok elég­gé behatárolják a befektetők mozgásterét. Ebből rögtön következik, hogy a hazai tőzsdei ügyletek megkötéséhez képest több információt kell beszereznie, és fele­lősséget kell vállalnia annak, aki külföldi lehetőséget keres. Először is ezen befekte­tésekre már nemcsak az értékpapírtör­vény és a tőzsdei szabályzat vonatkozik, hanem alapvetően a devizajogszabály is. Nézzük, mit enged meg ma a joggya­korlat. Először is, ha valaki magyar ma­gánszemélyként akarja pénzét megfor­gatni, akkor csak itthoni brókerházi fiók­ban nyithat olyan ügyfélszámlát, amelyre befizetett pénzéből (ez lehet forint vagy legális deviza) OECD- vagy EU-értékpa­­pírokat vehet. Ekkor az ügyfél eldöntheti, hogy saját maga akar rész­vényt vagy kötvényt vá­lasztani, vagy ezt rábízza a brókerre. Ez ugyanis nem mindegy. Ha folyamatosan ön­állóan akarja megválaszta­ni, hogy mely tőzsdén és milyen értékpapírokban akarja forgatni a pénzét, az kissé időigényesebb és fel­tehetően drágább, ugyanis az ügyfélnek ebben az esetben minden egyes tranzakcióra meg kell kér­nie a Magyar Nemzeti Banktól az egyedi engedé­lyeket, valamint minden tranzakciónál, ha éppen átmenetileg van szabad pénzeszkö­ze, akkor azt vissza kell váltania forintra. Tehát a portfoliójának saját döntésű keze­lése megdrágítja az ügyleteket. Ezt a for­mát ezért nemigen választják az ügyfelek. Kedvezőbb a helyzet, ha portfólió­­kezelési megbízást adnak a kiválasztott brókerháznak. Ekkor a brókerháznak le­hetősége van arra, hogy a jegybanktól devizahatóságikeret-engedélyt kérjen meghatározott összeghatárig, meghatáro­zott külföldi tőzsdéken, meghatározott fajtájú és számú értékpapírok vásárlására, illetve eladására. A jegybank szakemberei szerint ez a procedúra most még nehezít, ám egyúttal védi a befektetőket, hiszen a jegybank szakemberei megnézik, hogy milyen részvények, vállalati kötvények vagy más értékpapírok szerepelnek a kérelem­ben. Az OECD és EU magas minősítésű értékpapírjaira kiadott engedélyek egy­ben garanciát is jelentenek, így a befekte­tőnek kisebb a kockázata, mint ha induló, alig ismert internetes szolgáltatói részvé­nyeket vásárolna. Jelenleg arról nincs in­formáció, hogy a jegybankban megtagad­tak volna valamilyen kevésbé ismert részvényre vonatkozó vásárlási kérelmet. Az engedélykérelem a brókerházak gyakorlatától már nem idegen, azaz emi­att nem érdemes kihasználatlanul hagyni ezt a profitszerzési lehetőséget. Ami visszatartó lehet, hogy a brókerházak ál­talában a belföldi piacra érvényesnél jó­val magasabb összeghatárnál fogadnak csak el ilyen megbízásokat. A­ CA-IB brókerháznál például nem írott összegha­tár az 5 millió forintos limit, hivatalosan az anyabank 20 millió forintnál húzta meg a határt. A brókerház 5 devizanem­ben fogad el megbízást (forint, dollár, svájci frank, euró, angol font), a bróker­házi jutalék 1,5 százalék, és ehhez jönnek még a banki költségek, a tranzakciós díj, ami minimum 75 euró, vagy a megbízási összeg 0,2 százaléka, valamint évi 0,25 százalékos letétkezelési díj. A lakossági befektetők körében egyre több ügyfelet szerző ConCorde Értékpapír Rt. megbí­zási érzékenysége már 1 millió forint, amelynek minimum megbízási díja 20 ezer forint. A tranzakciós díj egyébként 1 százalék, és természetesen a külföldi partnereik költségeit is fizetnie kell az ügyfélnek. A ConCorde is megkérte a jegybanki keretengedélyt, amelynek révén port­foliókezelést vállalhat. Boris Mihály ope­ratív igazgató kérdésünkre elmondta, hogy kínálatukban OECD-tőzsdén jegy­zett részvények szerepelnek, amelyekről az ügyfél egyoldalas tájékoztatót is kap, ám jelenleg körülbelül 10 külföldi, általá­ban indexpapírt kínálnak. Boris Mihály szerint még ma kicsi a magánbefektetői érdeklődés ilyen téren, ez ma a magánbe­fektetők tőzsdei portfoliójának 1-2 száza­léka, ám 2-3 éven belül az arány az 50 százalékot is elérheti. Mit hozhat a jövő? Azt remélhetően 2001 elején megtudjuk, mert várhatóan akkor lép majd életbe az új értékpapírtör­vény, a módosított devizajogszabály és a befektetési alapokról szóló törvény. Ezek révén a hazai tőkepiaci szolgáltatás a nyugati mintához hasonlóan teljes körű lesz majd, a külföldi szolgáltatók is meg­jelenhetnek majd, így növekszik majd a befektetési kínálat. Már csak az lesz a kérdés, hogy a magyar lakosság megta­karításainak hány százalékát lesz hajlan­dó ilyen befektetésekben tartani? Kecskeméti Judit A motiváció általában a kíváncsiság volt, vagy az, hogy már nem érezték az extraprofit lehetőségét a hazai részvénypiacban. A külföldi brókereknek jelenleg csak hazai közvetítőkön keresztül lehet vételi/eladási utasítást adni fotó: reuters Röviden A Nomura visszalépett A japán Nomura pénzintézet visszalépett a sokat bírált brit Millennium Dome megvásárlásától. A távol-keleti bank ve­zetése azután döntött így, hogy egy jóko­ra szakértőcsoport megvizsgálta a mint­egy 105 millió angol fontra taksált üzle­tet, majd kijelentette, nem vállalja annak anyagi kockázatát, amit a Dome­­beruházás körüli finaszírozási bizonyta­lanságok, valamint előre nem látható többletköltségek és jövőbeni, az üzemel­tetéssel járó, ugyancsak megjósolhatatlan kiadások jelentenek. (The Economist) Tovább nő a Citi A Citigroup, a legnagyobb amerikai pénzügyi konglomerátum hamarosan fel­vásárolja az Associates First Capital ne­vű, texasi székhelyű, pénzügyi szolgálta­tások „viszonteladásával” foglalkozó cé­get, amelytől a Ford 1998-ban vált meg. Ezzel a Citigroup számára több lehetőség nyílik a külföldi tevékenységek bővítésé­re is. (The Economist) Minden út Rómába vezet A holland ABN Amro Holding NV és az olasz Toro Assicurazioni - a Fiat SpA biztosítási üzletága - 32,8 millió dollárért egyaránt 9,6 százalékról 10,2 százalékra növelte részesedését a Banca di Roma pénzintézetben, szorosabbra fűzve eddigi kapcsolatait mind egymáshoz, mind a bankhoz. (Wall Street Journal Europe) Külföldre kacsintgat a Dresdner A harmadik legnagyobb német pénzinté­zet, a Dresdner Bank a hazai fúziós pró­bálkozások után külföldre kacsintgat. A hírek szerint közel áll hozzá, hogy 1,3 milliárd dollárért megvásárolja a Wasser­­stein Perrella nevű kis amerikai befekte­tési bankot. (The Economist) Áruhitel: nemcsak a kamat számít Az áruhitelt nyújtó társaságok tapasz­talata szerint az ügyfelek általában nem nézik, mekkora az áruhitel kama­ta, számukra az a fontos, mennyi a rög­tön kifizetendő előleg és mennyi a havi törlesztőrészlet. Az áruhiteldíj-mutató (a kamat + egyéb költségek) 27 és 40 százalék között mozog, de az átlagot vé­ve inkább a 35 és 39 százalék közé esik. Mind a kereskedők, mind a vásárlók közül egyre többen élnek az áruhitellel való értékesítés, illetve vásárlás lehetősé­gével. Az áruhitelpiac növekedése szá­mokban is kifejezhető. Tavaly mintegy 26 milliárd forint értékben helyeztek ki áru­hitelt az ezzel foglalkozó társaságok, az idén ez az összeg várhatóan közel meg­duplázódik. Az elmúlt néhány évben az összes áruértékesítésen belül 10-ről 20 százalékra növekedett a hitelre eladott ter­mékek aránya. Ha a szolgáltatásokat is hozzászámítjuk, a lakossági fogyasztás­nak Magyarországon még mindig csak egy százaléka zajlik hitelre, a nyugat-eu­rópai 6-8 százalékhoz képest. A piaci szereplők közül 1998 óta vé­gez áruhitelezést a Magyar Cetelem Rt., s tavaly egy másik francia tulajdonú társa­ság, a Credigen Pénzügyi Szolgáltató Rt. kezdte meg működését. Mindkét cég a la­kossági hitelezésre szakosodott. A Cet­elem tavaly 5,9 milliárd forint áruhitelt helyezett ki, idén augusztus végéig 6,2 milliárdot, s a tervek 11-12 milliárd fo­rintról szólnak 2000-ben. A Credigen ta­valy év közepén kezdte működését, ezért csak 650 millió forint áruhitel-állománya keletkezett, az idén augusztus végéig vi­szont már 1,8 milliárd forintot ért el. A Cetelem ügyfeleinek száma 130 ezer, a Credigené 31 ezer főt tett ki a múlt hónap végéig. A fenti fejlődést látva nem véletlen, hogy több bank is erősíti lakossági üzlet­ágát, és azon belül is az áruhitelezést. A Budapest Bank szeptember elsejével kü­lön cégbe, a Budapest Áruhitel Rt.-be vit­te ezt az üzletágat. Tavaly a bank 4 mil­liárd forint áruhitelt helyezett ki, az idén augusztus 31-ig 8 milliárd forint volt ez az állománya, s mint Fodor Tamás, a Bu­dapest Áruhitel Rt. vezérigazgatója el­mondta, az év végéig akár a 15 milliárd forintot is elérhetik. Ezzel a tavalyi 15 százalékos piaci részesedésük az idén 30 százalék fölé is növekedhet. A Cetelem Rt. tavaly 23 százalékos piaci részt tudha­tott magáénak, de még mindig a legna­gyobb az OTP Bank 46 százalékos rész­aránnyal. Az OTP tavaly 12 milliárd fo­rint áruhitelt helyezett ki, az idén június 30-ig 8,1 milliárdot. Az OTP azonban taktikát változtatott és nem törekszik növelni ezt az arányt, in­kább olyan lakossági hitelkonstrukciókat nyújt ügyfeleinek, amelyek a banknál tör­ténő számlavezetéshez kötik a hitel felvé­telének lehetőségét. Ilyen például az idén bevezetett A, B és C-hitel. A legnagyobb lakossági bank közel 1350 kereskedővel áll szerződéses kapcsolatban, ami több mint 2000 kereskedelmi egységben teszi lehetővé áruvásárlási kölcsönének elérhe­tőségét. Kisebb eredménnyel, de az áruhi­telezési piacon jelen van a Postabank és a Kereskedelmi és Hitelbank (K&H) is. A két francia tulajdonú bank anyacé­geinek jelentősek a tapasztalatai a lakos­sági hitelezésben, s nem is kívánnak más területre lépni. Ezt mutatja, hogy az elsők között bocsátottak ki áruvásárlási hitel­kártyát. A Cetelem tavaly novemberben indította Aura nevű hitelkártyáját, ame­lyet elsősorban áruvásárlásra lehet fel­használni 50 és 100 ezer forint között, de néhány hónap eltelte után, amennyiben az ügyfél rendben törleszt, az igénybe vehe­tő összeg 300 ezer forintra nőhet. A hitel rulirozó, azaz a hitel törlesztésével újra nő a felvehető hitelösszeg. A havi törlesztő­részlet a hitel 5 százaléka, de legalább 2500 forint. A kártyához a Cetelemmel szerződött kereskedelmi egységekben és a banknál lehet hozzájutni, az áruhitelhez hasonló elbírálási folyamat után.,A­ kár­tyával áruvásárlás nélkül is lehet pénzt át­utaltatni az ügyfél által megadott bank­számlára és a tervek között szerepel, hogy a pénzkiadó automatáknál készpénzt is fel lehessen venni vele” - tájékoztat Lendvai János, a Magyar Cetelem Rt. vezérigaz­gatója. A kártyáról felvett összeg havi ka­mata 2,75 százalék, napi kamatszámítás­sal, de nincs kártyadíj, és a kereskedőnek sem kell fizetnie a banknak, mint a hagyo­mányos bankkártyáknál. Eddig 22 ezer kártyát bocsátott ki a Cetelem. A Credigen augusztus végén indította el hasonló hitelkártyáját, amelyet egyelő­re csak a Bricostore áruházakban lehet használni. „A kihasználható hitelösszeg 300 ezer forint, amely később 1 millió fo­rintra is nőhet - mondta Petrilla György, a Credigen Rt. vezérigazgatója. - A hitel­kártyát az igénylés helyén rögtön kézhez lehet venni, és az áruvásárláson túl az Euronet hálózaton már készpénzfelvétel­re is jogosít.” Persze a piacon ígéretesen fejlődő Budapest Áruhitel Rt. sem hagyja ki szolgáltatási kínálatából a hitelkártyát, s szintén előkészületek folynak a kibo­csátásra. Egybevágó tapasztalat, hogy az ügyfe­lek általában nem nézik, mekkora az áru­hitel kamata, számukra az a fontos, meny­nyi a rögtön kifizetendő előleg és mennyi a havi törlesztőrészlet. A teljes hiteldíj­­mutató (a kamat + egyéb költségek) 27 és 40 százalék között mozog, de az átlagot véve inkább a 35 és 39 százalék közé esik. Molnár Zsolt A Bank & Befektetés oldalakat szerkeszti: Em­őd Pál Termékmenedzser: László Mónika ÁRUHITEL-MUTATÓK NÉHÁNY PÉNZINTÉZETNÉL (2000. augusztus 31.) Cég neve Kihelyezett hitelek Ügyfelek száma Szerződött kereskedők Értékesítési pontok Teljes hiteldíjmutató (milliárd forint) (ezer fő) száma száma (százalék) OTP Bank* 8,1 n.a.** 1350 2000 32,14-33,45*** Budapest Áruhitel Rt. 130 400 1000 38,77-40,09 Magyar Cetelem Rt 6,2 130 500 850 35-38 Credigen Rt 1,8 31 280 900 27-39 * 2000 június 30-i állapot ** Az OTP nem hozza nyilvánosságra áruhitelt felvett ügyfeleinek számát *** Tájékoztató jellegű adat, a számítások azon a feltételezésen alapulnak, hogy a kölcsönfolyósításra 2000. július 1-jén kerül sor, és az ügyfél az OTP Banknál vezetett folyószámláról törleszt. A kölcsön összege 300 000 Ft, a futamidő 36 hó, és a hitelbírálati díj 1875 Ft Forrás: Népszabadság

Next