Népszabadság, 2000. szeptember (58. évfolyam, 205-230. szám)
2000-09-25 / 225. szám
NÉPSZABADSÁG BANK & BEFEKTETÉS 2000. SZEPTEMBER 25., HÉTFŐ 17 Brókerem, brókerem, mondd meg nekem A magánbefektetők egy-két százaléka játszik külföldi tőzsdéken A hazai tőzsdei ügyletek megkötéséhez képest több információt kell beszereznie és felelősséget kell vállalnia annak, aki külföldi lehetőséget keres. Először is ezen befektetésekre már nemcsak az értékpapírtörvény és a tőzsdei szabályzat vonatkozik, hanem alapvetően a devizajogszabály is. Számos magyar magánbefektető döbbent rá arra az elmúlt egy évben, hogy kitárult előtte a világ. Az érzést nemcsak az váltotta ki, hogy csatlakozott a világhálóra, hanem hogy a hihetetlen teljesítményeket nyújtó tőzsdéken - például a New York-i Nasdaqon - választott új befektetési lehetőségeket. A motiváció általában a kíváncsiság, a kalandvágy volt, vagy az, hogy már nem érezték az extraprofit lehetőségét a hazai részvénypiacban. Ki akarták próbálni a „nagyvilághoz” történő csatlakozásunk mérhetetlen lehetőségeit, ám ennek kihasználása közben gyakran mérhetetlen hátrányokat kellett leküzdeniük. Hogy mit, ezt csak akkor érti meg egy magyar állampolgár, ha nemcsak elméletben gondolja úgy, hogy a hazai értéktőzsde kínálta lehetőségek helyett a külföldi piacok befektetési lehetőségeit szeretné igénybe venni. A gondolati elindulás könnyű és gyors, hiszen gyakorlatilag a szükséges információk hamar beszerezhetők. A külföldi gazdasági hírcsatornák ontotta folyamatos információk, valamint a világháló segítségével bárki viszonylag hamar eldöntheti, hogy pénzét milyen tőzsdéken szeretné befektetni. Sőt mielőtt valóban valós befektetést tenne, ki is próbálhatja, hiszen folyamatosan figyelheti, hogy a kiválasztott részvény vagy kötvény miként szerepel a tőzsdéken, hogy valóban sikeres lehetne-e. Ehhez csak technika és némi nyelvtudás szükséges. Bár első gondolata természetesen az lehetne, hogy ha már a hazai befektetéseit is az internetes szolgáltatások révén úgynevezett e-bróker-rendszer segítségével bonyolítja le, akkor ezeket a megbízásokat is így szeretné megadni. Ám ezt jelenleg nem teheti meg, mivel a külföldi részvénymegbízásokat internetes szolgáltatással még nem párosítják a hazai brókerházak. Az ide vonatkozó magyar jogszabályok és törvények általában még 1996- ban két alapelvre épülnek: 1. hazai brókerkényszer, 2. devizahatósági engedély. Az első pont gyakorlatilag a szakzsargonban használt kifejezés, ami azt jelenti, hogy magyar magánbefektető csak hazai brókerházon keresztül adhat megbízást külföldi ügyletekre. Az ügyfélnek tehát először ki kell választania azt a brókerházat, amely vállalja a külföldi piacokon való befektetés lebonyolítását, ehhez van külföldi partnere és engedélye. Nem mindegyik hazai brókerház készült fel még arra, hogy a hazai befektetők egyre növekvő része már nemcsak a BÉT-en, hanem külföldön is szeretne profitra szert tenni. Az ok egyszerű: ez a befektetői igény általában nem éri el az ügyfélbefektetések 1-2 százalékát, és a jelenlegi hatályos törvények és szabályzatok eléggé behatárolják a befektetők mozgásterét. Ebből rögtön következik, hogy a hazai tőzsdei ügyletek megkötéséhez képest több információt kell beszereznie, és felelősséget kell vállalnia annak, aki külföldi lehetőséget keres. Először is ezen befektetésekre már nemcsak az értékpapírtörvény és a tőzsdei szabályzat vonatkozik, hanem alapvetően a devizajogszabály is. Nézzük, mit enged meg ma a joggyakorlat. Először is, ha valaki magyar magánszemélyként akarja pénzét megforgatni, akkor csak itthoni brókerházi fiókban nyithat olyan ügyfélszámlát, amelyre befizetett pénzéből (ez lehet forint vagy legális deviza) OECD- vagy EU-értékpapírokat vehet. Ekkor az ügyfél eldöntheti, hogy saját maga akar részvényt vagy kötvényt választani, vagy ezt rábízza a brókerre. Ez ugyanis nem mindegy. Ha folyamatosan önállóan akarja megválasztani, hogy mely tőzsdén és milyen értékpapírokban akarja forgatni a pénzét, az kissé időigényesebb és feltehetően drágább, ugyanis az ügyfélnek ebben az esetben minden egyes tranzakcióra meg kell kérnie a Magyar Nemzeti Banktól az egyedi engedélyeket, valamint minden tranzakciónál, ha éppen átmenetileg van szabad pénzeszköze, akkor azt vissza kell váltania forintra. Tehát a portfoliójának saját döntésű kezelése megdrágítja az ügyleteket. Ezt a formát ezért nemigen választják az ügyfelek. Kedvezőbb a helyzet, ha portfóliókezelési megbízást adnak a kiválasztott brókerháznak. Ekkor a brókerháznak lehetősége van arra, hogy a jegybanktól devizahatóságikeret-engedélyt kérjen meghatározott összeghatárig, meghatározott külföldi tőzsdéken, meghatározott fajtájú és számú értékpapírok vásárlására, illetve eladására. A jegybank szakemberei szerint ez a procedúra most még nehezít, ám egyúttal védi a befektetőket, hiszen a jegybank szakemberei megnézik, hogy milyen részvények, vállalati kötvények vagy más értékpapírok szerepelnek a kérelemben. Az OECD és EU magas minősítésű értékpapírjaira kiadott engedélyek egyben garanciát is jelentenek, így a befektetőnek kisebb a kockázata, mint ha induló, alig ismert internetes szolgáltatói részvényeket vásárolna. Jelenleg arról nincs információ, hogy a jegybankban megtagadtak volna valamilyen kevésbé ismert részvényre vonatkozó vásárlási kérelmet. Az engedélykérelem a brókerházak gyakorlatától már nem idegen, azaz emiatt nem érdemes kihasználatlanul hagyni ezt a profitszerzési lehetőséget. Ami visszatartó lehet, hogy a brókerházak általában a belföldi piacra érvényesnél jóval magasabb összeghatárnál fogadnak csak el ilyen megbízásokat. A CA-IB brókerháznál például nem írott összeghatár az 5 millió forintos limit, hivatalosan az anyabank 20 millió forintnál húzta meg a határt. A brókerház 5 devizanemben fogad el megbízást (forint, dollár, svájci frank, euró, angol font), a brókerházi jutalék 1,5 százalék, és ehhez jönnek még a banki költségek, a tranzakciós díj, ami minimum 75 euró, vagy a megbízási összeg 0,2 százaléka, valamint évi 0,25 százalékos letétkezelési díj. A lakossági befektetők körében egyre több ügyfelet szerző ConCorde Értékpapír Rt. megbízási érzékenysége már 1 millió forint, amelynek minimum megbízási díja 20 ezer forint. A tranzakciós díj egyébként 1 százalék, és természetesen a külföldi partnereik költségeit is fizetnie kell az ügyfélnek. A ConCorde is megkérte a jegybanki keretengedélyt, amelynek révén portfoliókezelést vállalhat. Boris Mihály operatív igazgató kérdésünkre elmondta, hogy kínálatukban OECD-tőzsdén jegyzett részvények szerepelnek, amelyekről az ügyfél egyoldalas tájékoztatót is kap, ám jelenleg körülbelül 10 külföldi, általában indexpapírt kínálnak. Boris Mihály szerint még ma kicsi a magánbefektetői érdeklődés ilyen téren, ez ma a magánbefektetők tőzsdei portfoliójának 1-2 százaléka, ám 2-3 éven belül az arány az 50 százalékot is elérheti. Mit hozhat a jövő? Azt remélhetően 2001 elején megtudjuk, mert várhatóan akkor lép majd életbe az új értékpapírtörvény, a módosított devizajogszabály és a befektetési alapokról szóló törvény. Ezek révén a hazai tőkepiaci szolgáltatás a nyugati mintához hasonlóan teljes körű lesz majd, a külföldi szolgáltatók is megjelenhetnek majd, így növekszik majd a befektetési kínálat. Már csak az lesz a kérdés, hogy a magyar lakosság megtakarításainak hány százalékát lesz hajlandó ilyen befektetésekben tartani? Kecskeméti Judit A motiváció általában a kíváncsiság volt, vagy az, hogy már nem érezték az extraprofit lehetőségét a hazai részvénypiacban. A külföldi brókereknek jelenleg csak hazai közvetítőkön keresztül lehet vételi/eladási utasítást adni fotó: reuters Röviden A Nomura visszalépett A japán Nomura pénzintézet visszalépett a sokat bírált brit Millennium Dome megvásárlásától. A távol-keleti bank vezetése azután döntött így, hogy egy jókora szakértőcsoport megvizsgálta a mintegy 105 millió angol fontra taksált üzletet, majd kijelentette, nem vállalja annak anyagi kockázatát, amit a Domeberuházás körüli finaszírozási bizonytalanságok, valamint előre nem látható többletköltségek és jövőbeni, az üzemeltetéssel járó, ugyancsak megjósolhatatlan kiadások jelentenek. (The Economist) Tovább nő a Citi A Citigroup, a legnagyobb amerikai pénzügyi konglomerátum hamarosan felvásárolja az Associates First Capital nevű, texasi székhelyű, pénzügyi szolgáltatások „viszonteladásával” foglalkozó céget, amelytől a Ford 1998-ban vált meg. Ezzel a Citigroup számára több lehetőség nyílik a külföldi tevékenységek bővítésére is. (The Economist) Minden út Rómába vezet A holland ABN Amro Holding NV és az olasz Toro Assicurazioni - a Fiat SpA biztosítási üzletága - 32,8 millió dollárért egyaránt 9,6 százalékról 10,2 százalékra növelte részesedését a Banca di Roma pénzintézetben, szorosabbra fűzve eddigi kapcsolatait mind egymáshoz, mind a bankhoz. (Wall Street Journal Europe) Külföldre kacsintgat a Dresdner A harmadik legnagyobb német pénzintézet, a Dresdner Bank a hazai fúziós próbálkozások után külföldre kacsintgat. A hírek szerint közel áll hozzá, hogy 1,3 milliárd dollárért megvásárolja a Wasserstein Perrella nevű kis amerikai befektetési bankot. (The Economist) Áruhitel: nemcsak a kamat számít Az áruhitelt nyújtó társaságok tapasztalata szerint az ügyfelek általában nem nézik, mekkora az áruhitel kamata, számukra az a fontos, mennyi a rögtön kifizetendő előleg és mennyi a havi törlesztőrészlet. Az áruhiteldíj-mutató (a kamat + egyéb költségek) 27 és 40 százalék között mozog, de az átlagot véve inkább a 35 és 39 százalék közé esik. Mind a kereskedők, mind a vásárlók közül egyre többen élnek az áruhitellel való értékesítés, illetve vásárlás lehetőségével. Az áruhitelpiac növekedése számokban is kifejezhető. Tavaly mintegy 26 milliárd forint értékben helyeztek ki áruhitelt az ezzel foglalkozó társaságok, az idén ez az összeg várhatóan közel megduplázódik. Az elmúlt néhány évben az összes áruértékesítésen belül 10-ről 20 százalékra növekedett a hitelre eladott termékek aránya. Ha a szolgáltatásokat is hozzászámítjuk, a lakossági fogyasztásnak Magyarországon még mindig csak egy százaléka zajlik hitelre, a nyugat-európai 6-8 százalékhoz képest. A piaci szereplők közül 1998 óta végez áruhitelezést a Magyar Cetelem Rt., s tavaly egy másik francia tulajdonú társaság, a Credigen Pénzügyi Szolgáltató Rt. kezdte meg működését. Mindkét cég a lakossági hitelezésre szakosodott. A Cetelem tavaly 5,9 milliárd forint áruhitelt helyezett ki, idén augusztus végéig 6,2 milliárdot, s a tervek 11-12 milliárd forintról szólnak 2000-ben. A Credigen tavaly év közepén kezdte működését, ezért csak 650 millió forint áruhitel-állománya keletkezett, az idén augusztus végéig viszont már 1,8 milliárd forintot ért el. A Cetelem ügyfeleinek száma 130 ezer, a Credigené 31 ezer főt tett ki a múlt hónap végéig. A fenti fejlődést látva nem véletlen, hogy több bank is erősíti lakossági üzletágát, és azon belül is az áruhitelezést. A Budapest Bank szeptember elsejével külön cégbe, a Budapest Áruhitel Rt.-be vitte ezt az üzletágat. Tavaly a bank 4 milliárd forint áruhitelt helyezett ki, az idén augusztus 31-ig 8 milliárd forint volt ez az állománya, s mint Fodor Tamás, a Budapest Áruhitel Rt. vezérigazgatója elmondta, az év végéig akár a 15 milliárd forintot is elérhetik. Ezzel a tavalyi 15 százalékos piaci részesedésük az idén 30 százalék fölé is növekedhet. A Cetelem Rt. tavaly 23 százalékos piaci részt tudhatott magáénak, de még mindig a legnagyobb az OTP Bank 46 százalékos részaránnyal. Az OTP tavaly 12 milliárd forint áruhitelt helyezett ki, az idén június 30-ig 8,1 milliárdot. Az OTP azonban taktikát változtatott és nem törekszik növelni ezt az arányt, inkább olyan lakossági hitelkonstrukciókat nyújt ügyfeleinek, amelyek a banknál történő számlavezetéshez kötik a hitel felvételének lehetőségét. Ilyen például az idén bevezetett A, B és C-hitel. A legnagyobb lakossági bank közel 1350 kereskedővel áll szerződéses kapcsolatban, ami több mint 2000 kereskedelmi egységben teszi lehetővé áruvásárlási kölcsönének elérhetőségét. Kisebb eredménnyel, de az áruhitelezési piacon jelen van a Postabank és a Kereskedelmi és Hitelbank (K&H) is. A két francia tulajdonú bank anyacégeinek jelentősek a tapasztalatai a lakossági hitelezésben, s nem is kívánnak más területre lépni. Ezt mutatja, hogy az elsők között bocsátottak ki áruvásárlási hitelkártyát. A Cetelem tavaly novemberben indította Aura nevű hitelkártyáját, amelyet elsősorban áruvásárlásra lehet felhasználni 50 és 100 ezer forint között, de néhány hónap eltelte után, amennyiben az ügyfél rendben törleszt, az igénybe vehető összeg 300 ezer forintra nőhet. A hitel rulirozó, azaz a hitel törlesztésével újra nő a felvehető hitelösszeg. A havi törlesztőrészlet a hitel 5 százaléka, de legalább 2500 forint. A kártyához a Cetelemmel szerződött kereskedelmi egységekben és a banknál lehet hozzájutni, az áruhitelhez hasonló elbírálási folyamat után.,A kártyával áruvásárlás nélkül is lehet pénzt átutaltatni az ügyfél által megadott bankszámlára és a tervek között szerepel, hogy a pénzkiadó automatáknál készpénzt is fel lehessen venni vele” - tájékoztat Lendvai János, a Magyar Cetelem Rt. vezérigazgatója. A kártyáról felvett összeg havi kamata 2,75 százalék, napi kamatszámítással, de nincs kártyadíj, és a kereskedőnek sem kell fizetnie a banknak, mint a hagyományos bankkártyáknál. Eddig 22 ezer kártyát bocsátott ki a Cetelem. A Credigen augusztus végén indította el hasonló hitelkártyáját, amelyet egyelőre csak a Bricostore áruházakban lehet használni. „A kihasználható hitelösszeg 300 ezer forint, amely később 1 millió forintra is nőhet - mondta Petrilla György, a Credigen Rt. vezérigazgatója. - A hitelkártyát az igénylés helyén rögtön kézhez lehet venni, és az áruvásárláson túl az Euronet hálózaton már készpénzfelvételre is jogosít.” Persze a piacon ígéretesen fejlődő Budapest Áruhitel Rt. sem hagyja ki szolgáltatási kínálatából a hitelkártyát, s szintén előkészületek folynak a kibocsátásra. Egybevágó tapasztalat, hogy az ügyfelek általában nem nézik, mekkora az áruhitel kamata, számukra az a fontos, menynyi a rögtön kifizetendő előleg és mennyi a havi törlesztőrészlet. A teljes hiteldíjmutató (a kamat + egyéb költségek) 27 és 40 százalék között mozog, de az átlagot véve inkább a 35 és 39 százalék közé esik. Molnár Zsolt A Bank & Befektetés oldalakat szerkeszti: Emőd Pál Termékmenedzser: László Mónika ÁRUHITEL-MUTATÓK NÉHÁNY PÉNZINTÉZETNÉL (2000. augusztus 31.) Cég neve Kihelyezett hitelek Ügyfelek száma Szerződött kereskedők Értékesítési pontok Teljes hiteldíjmutató (milliárd forint) (ezer fő) száma száma (százalék) OTP Bank* 8,1 n.a.** 1350 2000 32,14-33,45*** Budapest Áruhitel Rt. 130 400 1000 38,77-40,09 Magyar Cetelem Rt 6,2 130 500 850 35-38 Credigen Rt 1,8 31 280 900 27-39 * 2000 június 30-i állapot ** Az OTP nem hozza nyilvánosságra áruhitelt felvett ügyfeleinek számát *** Tájékoztató jellegű adat, a számítások azon a feltételezésen alapulnak, hogy a kölcsönfolyósításra 2000. július 1-jén kerül sor, és az ügyfél az OTP Banknál vezetett folyószámláról törleszt. A kölcsön összege 300 000 Ft, a futamidő 36 hó, és a hitelbírálati díj 1875 Ft Forrás: Népszabadság