Népszabadság, 2001. május (59. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-24 / 120. szám

NÉPSZABADSÁG KULTÚRA 2001. MÁJUS 24., CSÜTÖRTÖK 11 Európát a múltnak is össze kell tartania Konrád György ma veszi át Aachenben a Károly-díjat Meglepett a döntés, hogy nem politikus is szóba jöhet. A szakmám nevében tetszéssel fogadom - mondotta lapunknak Konrád György író, aki ma az egyik legrangosabb né­met (európai) „ civil” elismerést kapja: Aachenben a németországi város polgárai ál­tal alapított Nemzetközi Károly-díjjal tüntetik ki. Tavalyelőtt Tony Blair brit kormány­fő, 2000-ben Bill Clinton amerikai elnök részesült az európai értékek védelméhez, képviseletéhez döntően hozzájáruló kiemelkedő nemzetközi személyiségeknek, nagy­részt politikusoknak járó díjban. A magyar író, szociológus Károly-díj­­jal kifejezett elismerésével a politikához képest felértékelődne az összenövés, az egyesülés nem kevés gondjával küszkö­dő Európában a szellem, az értelmiségi felelősségvállalás? — Állandóan gondol­kodnunk kell azon, melyek az európai kultúra közös értékei. Érdemes szem előtt tartani, hogy Európát legalább annyira a kultúra és a művészetek tartják össze, mint a szén- és acélközösség. Az írók számára fontosabb Európa egysége, mint a politikusok számára. Még a hideghábo­rú idején sem volt két európai irodalom. Az emberek többsége nem szelektált Ke­let és Nyugat szerint, hanem ábécésor­rendben tartotta a polcokon az írók köny­veit—jegyzi meg Konrád György, az első olyan kitüntetett kelet-közép-európai ér­telmiségi (rajta kívül térségünkből csak Václav Havel és Bronislaw Geremek Károly-díjas), akinek nincs politikusi múltja. Aachen főpolgármestere, Jürgen Linden morális instanciának, erkölcsi fó­rumnak, a szabadság és a humanitás em­berének tartja Konrádot. A nemzetállamok katonai szövetségei nem bizonyultak meghatározónak - in­dítja Konrád az elmúlt néhány évtizedről szóló rövid európai történelmi leckét. Az európai kontextusból való kiszakadás ki­vételes és átmeneti volt. - Az 1982-ben írt Antipolitika című könyvemben úgy éreztem, életünk mesterségessé vált, mert a katonai valóság határozza meg, és nem fordítva. Logikus, hogy ezzel a helyzettel a legkevésbé a közép-európaiak voltak megelégedve, amit a három évszám, 1956 Budapest, 1968 Prága, 1980 Varsó fejezett ki. Amerikának kedveztek ezek a körülmények. Nyugat-Európa duzzogott, de szabadságában, jómódjában nem volt korlátozva, csak félt a háborútól. Az oro­szoknak elégtételt okozott, hogy erősek, és ott vannak fél Európában. Csak a ke­­let-közép-európaiaknak nem volt okuk a dicsekvésre, természetes, hogy itt volt a legtöbb nyugtalanító mozgás. A Károly­­díj, a Havellal, Geremekkel és velem szemben tett gesztus megtisztelő, továb­bítom értelmiségi kollégáimnak, akik az­óta is komolyan vesznek bizonyos euró­pai alapértékeket. Mint ahogy azokat Konrád György, a berlini Akademie der Künste, a nagy te­kintélyű Művészetek Akadémiája újjává­lasztott elnöke is komolyan veszi, leg­újabb kezdeményezésével, a Balkán-ke­­rekasztallal Európa talán legfájóbb prob­lémáját segítene megoldani. - A Balká­non, Délkelet-Európában, annak vala­mennyi nagyvárosában ismét olyan a hangulat, amelyben a dialógus újra lehet­séges. Már 1990-1993-ban, a Nemzetkö­zi PEN Klub elnökeként Budapesten igyekeztem összehozni a szétszakított Balkán íróit. Azóta történt, ami történt. Aggasztónak tartom, ha nemcsak a pos­tai, vasúti, hanem az emberi kapcsolatok is megszakadnak. Most éreztem úgy, hogy újabb kísérle­tet kell tenni. A külső körülmények ked­vezőek, erre utal a balkáni stabilitási pak­tum, a NATO, az EU ilyen irányú erőfe­szítései. Elgondoltam egy vándorló kerekasztalt, amely Berlinben kezdte meg körútját. Budapest, Újvidék után ősszel Bukarest, Szarajevó és talán Tirana jön. Ehhez intézményeket kellett összehoz­nom. A berlini tudományos akadémiában partnerre találtam, hiszen nekik is van egy Balkán-tervezetük. Megnyertem a Goe­­the-intézeteket, a külügyet, a Nemzetközi PEN Klubot. Talán ettől kiteljesedik a ta­lálkozások hálózata, amely a budapesti Közép-európai Egyetem (CEU) és a két berlini akadémia közös gondozásában in­duló internethonlapon is elérhető lesz. A kerekasztalnál mindig más témák és más személyek szerepelnek. Budapesten a művészek és az állami környezet viszo­nya, Újvidéken főleg a vajdasági, dél-ma­gyarországi magyar, román, szerb írók ta­lálkozója a meghatározó, Bukarestben ősszel pedig Andrei Plesu egykori kül­­ügy- és kulturális miniszter - egyébként egyháztörténeti kutató - lesz a házigazda. Bukarest témája: a mi furcsa városaink. Ezek a városok évezredes civilizációs ré­tegeket tartanak együtt a térben. Kívána­tos, hogy mind Berlin, mind Budapest te­vékeny szerepet töltsön be a balkáni pár­beszédben. Kitűnő dolog, ha egymás mel­lett ül egy jó szerb meg egy jó horvát író, és pompásan mulatozik - mondja Konrád. A Károly-díj ünnepélyes átadását ren­dezvénysorozat előzi meg, amely a kitün­tetett személyen keresztül országát is fi­gyelemben részesíti. A ceremónián Bar­­tók-zene szól, a múlt pénteken Aachen­ben Esterházy Péter szerepelt. Berlinben a kitüntetett Konrád György tiszteletére rendezett vacsorára valamennyi neves meghívott, Fischer külügy-, Schily bel­ügyminiszter, Nida­ Rümelin kulturális államminiszter, Diepgen berlini főpol­gármester eljött, és Prőhle Gergely ma­gyar nagykövet elégedett volt a promi­nens vendégsereg jelenléte által nyújtott további kapcsolatbővítési lehetőséggel. Az új Európát a múltnak, az emléke­zésnek is össze kell tartania. Ez talán se­hol másutt nem annyira időszerű, jelen lévő téma, mint éppen Berlinben, ahol Konrád György művészeti akadémiai el­nökként ideje tekintélyes részét tölti. A Művészetek Akadémiája neves művészei demonstrációval fejezték ki a minap: nem értenek egyet a tervvel, hogy a Bebel téren, amelynek nevezetessége Mischa Ullman izraeli művész híres könyvége­­tés szobra, föld alatti garázst építsenek az operába látogatók kedvéért. — Ullman alkotását nem látja, aki erre jár, hiszen a szobor nem emelkedik ki a tér talajszintjéből. Egy üveglapon lete­kintve kékes fényű szobát látnak, körös­körül üres könyvespolcokkal. A könyvek elégtek. Ismeretes gondolat a könyv és a lélek azonossága. Amikor erről kérdeztek - mondja Konrád -, szóltam, vegyék ész­re, ez a remekmű lehetne a holokauszt emlékműve, mert az emberek tömeges megölése nem ábrázolható. Ez a mű a hi­ányt fejezi ki olyan csendes eszközökkel, hogy a csendje felülmúlhatatlan. A par­koló építésével a szobor nem sérülne meg, csak nyüzsgéssel, motorbőgéssel lenne körülvéve. Ha egy emlékmű lénye­ge a csend, nem kell köré lármát teremte­ni. Az operabarátok lábáról meg nem esik le a cipő, ha a kocsiból nem egyenesen az épületbe mennek.­­ Az egyik jelentős kérdés, amely az ért­­­telmiséget foglalkoztatja Európában, az­­ EU-ba készülő tagjelölt államokban: a­­ hatalom és az írástudók viszonya. Ho­­£­gyan érzékeli Konrád György e probléma­­ németországi vetületét? - Németországban újabban nagyobb érdeklődést tapasztalok aziránt, mit mon­danak a közvélemény jelentős személyi­ségei. A konzervatív Frankfurter Allge­­meine Zeitung feuilleton-rovata minden fontos kérdésben megszólaltatja az írás­tudókat, a más gondolatkört képviselőket is. Ez az újságszerkesztési elv elismerést érdemel. A Schröder kancellár által kez­deményezett nemzeti etikai bizottság léte arra utal: a hatalom nem arrogáns, taná­csokra szorul, nem érzi úgy, hogy min­dent tud. Engem az kapott meg: az itteni életben, munkámban milyen nyílt és ba­ráti készség mutatkozik rá, hogy bonyo­lult kérdéseket pártokon, csoportérdeke­ken felülemelkedve közelítsenek meg. Mindig a személy számít. A Berlinben szereplő valamennyi párt kulturális fele­lőseivel jó viszonyban vagyok. Nem pró­bálnak semmiféle irányvonal ellen han­golni. Nincs kormányhű és kormányelle­nes művészet ma Németországban. Ezért tartom ezt liberális demokráciának. Berlin—Aachen, 2001. május Dunai Péter A Nemzetközi Károly-díjat (Internationaler Karlspreis) Aachen nyugat-né­metországi városban adományozzák elvileg évente. A díjat 1949-ben alapítot­ta az európai értékek honorálására tizenkét aacheni polgár. A díj azóta Európa egyik legjelentősebb kitüntetésévé avanzsált. Elsősorban politikusok kapták meg. Az első kitüntetettek között vannak az európai integráció elméleti és gya­korlati kivitelezői, Robert Schuman, Jean Monnet. 1969-ben egy testület, az EGK brüsszeli bizottsága, 1986-ban Luxemburg népe kapta a díjat. Államfők, miniszterek, királyok válnak a Károly-díj kitüntetettjeivé, a többi között Winston Churchill, Konrad Adenauer, Walter Scheel, George C. Marshall (a Nyugat-Európát gazdaságilag talpra állító Marshall-terv névadója), Henry Kissinger, János Károly spanyol király, Franz Vranitzky. Kelet-Közép-Euró­­pából először Horn Gyula kapott Károly-díjat 1990-ben, majd Václav Havel (1991) és Bronislaw Geremek (1998). Nick Cave újabb eljövetele „Hátborzongató ausztrál énekes­dalszerző, legújabban regényíró, hírhedt zenekarok (Birthday Par­­ty, Bad Seeds) tagja. Emellett rendkívül vézna is” - mindössze ennyi áll róla a kilenc évvel ez­előtti Salamander-féle rocken­ciklopédiában. Pedig ekkor már mögötte voltak a súlyos, sötét esztendők, igaz, még előtte a leg­fontosabb albumok, de Nick Cave jelenléte a rockzenében már a kilencvenes évek elején feltétlenül jelentékenyebb volt ennél a pár sornál. A rock­történelem egyik legkarizmatiku­­sabb, egyben legellentmondáso­sabb figurája ő, tehetsége és je­lentősége tényleg csak a legna­­gyobbakéhoz mérhető. Ahogy erről volt alkalmunk élőben többször is megbizonyo­sodni, legutóbbi - ha emlékeze­tem nem csal, három évvel ez­előtti - koncertje az Erkel Szín­házban sokak számára az egyik legemlékezetesebb rockbuli ma­radt. Cave ráadásul ismét köze­leg, a mai nap csapatával új­fent tiszteletét teszi nálunk, ezúttal a helyszín a Körcsarnok. Négy év kihagyás után új le­mezanyaggal a zsebében érkezik, a No More Shall We Part világ­méretű promóciós koncertkörút­­jának keretében jön Budapestre. Az 1994-es Let Love In, az 1996- os Murders Ballads és az 1997- es The Boatman’s Call cí­mű lemezével­­ akkor , úgy tűnt, elérkezett a csúcsra, a hosszas és intenzív pokoljárás után a meg­nyugvás, a letisztulás állapotába. Igazából nem is meglepő, hogy ennyi időre megpihent, mint ahogy az sem, hogy a hangvétel azóta sem változott lényegesen. Visszafogott tempójú, helyen­ként kifejezetten szélesen áradó balladák érnek itt egymásba hat­vannyolc percen keresztül, na­gyobb érzelmi kilengések csak elvétve találhatók rajta. Mégsem válik az anyag egysíkúvá, kiszá­míthatóvá, van ereje, húzása, hi­tele. Mindent egybevetve tehát, érdemes volt ennyit várni, a No More Shall We Part felveszi a versenyt Cave bármelyik korábbi erőteljes albumával. J. B. Sz. Ma a Körcsarnokban lép fel Az építészet útja az EU-ba A Magyar Építész Kamara és az Országgyűlés területfejlesztési bizottsága nemzetközi konferen­ciát rendez ma a Parlament épü­letében a magyar építészet hely­zetéről és feladatairól az Európai Unióhoz való csatlakozás küszö­bén. A megbeszélésen előadást tart többek között az USA (az Építészek Világszervezete) szakmagyakorlási bizottságának elnöke és az ACE (az Európai Építészek Tanácsa) elnöke. A konferencián mások mellett a cseh, a lengyel, a horvát és a szlovén építészkamara elnöke is részt vesz. A konferencia elsődleges célja - tudtuk meg Endrei Katalintól, az építészkamara kormányzati megbízottjától hogy az unió szakembereinek tapasztalatait felhasználva segítse a jogharmo­nizációt. Ennek különös jelentő­séget ad az a körülmény, hogy a törvényhozás jelenleg több olyan, az építészetet is érintő jogszabállyal foglalkozik, ame­lyeket szerencsés lenne az EU- normákhoz igazított formában megalkotni. Ilyenek a regionális fejlesztési tervek, de például a kulturális örökségről szóló tör­vény is. Balogh Balázs, a Magyar Épí­tész Kamara elnöke úgy látja: a magyar építészszakma jelenleg mélységesen kiszolgáltatott, alá van rendelve a mecenatúrának. A produktum minőségét elsősor­ban a megrendelő intelligencia­szintje határozza meg, ő azonban szinte kizárólag a hasznot tartja szem előtt. A tervezőnek rend­szerint nem ad elég időt elképze­lései kidolgozására, és kihasz­nálja azt is, hogy viszonylag sok tervező versenyez a korlátozott számú megrendelésért. A Ma­gyar Építész Kamarának van ugyan etikai kódexe, és a terve­zői díjra vonatkozó ajánlást is ki­dolgozott, ezek mögött azonban egyelőre semmilyen jogszabályi háttér nem áll, így a piac köny­­nyen a minimálisra szoríthatja le a tervezők díját. - Ilyen körülmények között nem lehet megteremteni a jövő műemlékeit - fogalmazott Ba­logh Balázs, aki szerint minden kor építészete az adott kor hű le­nyomata. Az elnök a kamara egyik legfontosabb feladatát ab­ban látja, hogy megvédje a szak­mát a kontároktól. Szerencsés­nek tartaná ugyanakkor, ha az építészet ismét önálló tárcát kap­na a kormányban: véleménye szerint az lenne a legjobb megol­dás, ha egységesítenék az építé­szeti igazgatást, és a műemlék­ügyet is ehhez az önálló tárcához sorolnák. N. K. J. mmmmmmmmmmmmt | HIRDETÉS | A LEGYEN ÖN IS MILLIOMOS! kétszáznegyedik adása- E^TjjjTTrTB ^an Mester Lajos a nyolcadik kérdésnél megállt, ho­­yyan az AUSÁG­romszázezer forintot nyert. Csupka János a hatodik ^ -A-K­LUB kérdésnél kiesett, százezer forintot nyert. Teszák ____________ Sándor a hetedik kérdéssel ma este folytatja. Állítsák emelkedő sorrendbe a városokat a rajtuk áthaladó főút- I vonal száma szerint! A) Vác, B) Pécs, C) Veszprém, D) Debrecen. I A helyes válasz: A, D, B, C. Tegyék időrendi sorrendbe az eszter- ^ I Sorsközelben Mester Lajos (33) budapesti, egyedül­álló fiatalember egy vagyonvédelmi cégnél irodavezető. Emellett agrártu­dományi egyetemre jár, ahol vadgaz­dálkodást tanul. Hobbija a vadászat. Hogy ki írta a Kenguru című magyar film címadó dalát, még a telefonos segítség sem tudta.­­ Ez a film abban az időben nagy sláger volt, a zenéjét sokat játszották a rádióban, és mindenki tudta, hogy a Fonográf énekelte. Még egy - ma úgy mondanánk - videoklip is ké­szült róla. Nem emlékszik rá? - Nem is hallottam róla! Talán ha a te­lefon végén idősebb ember is lett vol­na, akkor tudott volna segíteni, de sajnos mindenki velem egykorú volt. - Nagyon ésszerűen játszott! - Igen, mert előre elhatároztam, ha nem tudok valamit, akkor kiszállok. Bizonytalanra nem játszok. - És ezt végig is vitte. Talán ez azért volt könnyű, mert önnek nem fel, ha­nem le kellett ülni ebbe a székbe. Ilyen még nem volt! - Hát igen, elég magas vagyok ahhoz, hogy ez ne jelentsen problémát. Egyébként nagyon kényelmes az a szék. - Valószínűleg ezt láthattam, mert egyáltalán nem tűnt feszültnek. - Örülök, hogy így látta, pedig na­gyon feszült és ideges voltam. Olyan volt, akár egy szigorlat. Ugyanúgy szá­mot kellett adni a tudásomról, és fél­tem, hogy mi lesz az a kérdés, amit nem fogok tudni, pedig tudni kellene. - Most is tanul éppen, pedig már nincs kifejezetten egyetemista kor­ban... - Levelezőre járok, mert kicsi korom óta az erdővel és a vadakkal szeret­tem volna foglalkozni, de csak most teremtettem meg annak a lehetősé­gét, hogy finanszírozni tudom a ta­nulmányaimat. - A vadgazdálkodási mérnök azt je­lenti, hogy a vadakat védi. Az ön hob­bija viszont a vadászat. Hogy lehet ezt a kettőt összeegyeztetni? - Ez igaz, de a vadgazdálkodási üzemtervben azt is meg kell tervezni, hogy egy adott területen hány vad le­het. A fölös vadakat viszont ki kell lő­ni. Kedvencem az őz és a vaddisznó ha a vadászatról van szó, egyébként pedig minden állatot szeretek. - Milyen érzés a kedvenc őzére rálőni? - Igen, ezt mások is meg szokták tő­lem kérdezni, de egyrészt ki kell lőni őket, másrészt olyan érzés lehet, mint amikor az ősember vadászik. Talán a zsákmányszerzés ősi ösztöne bujkál bennem olyankor. - Számolja is, hogy hány állat van a „bű­nlajstromán ”? - Köszönöm ezt a kérdést! Még csak mostanában kezdtem el vadászni, ezért nem dicsekedhetek nagy szá­mokkal. Egyébként az igazi vadászok nem szeretik azt, amikor valaki több száz vaddal a háta mögött fényképez­ted le magát. - Önnek van olyan vágya, hogy Afri­kában nagyvadat lőjön? - Ez a legnagyobb vágyam, álmom egy kafferbivaly, északon pedig egy jávorszarvast szeretnék lőni. - Melyik fog megvalósulni ebből a nyereményből? - Egyik sem, valószínűleg egy puskát veszek belőle. Ha játszani szeretne, hívja a 06 (90) 443-444-es telefonszámot!­­ A hívás díja 180 Ft / nfa/perc. A hivat időtartama maximum 2 pert.

Next