Népszabadság, 2001. október (59. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-27 / 251. szám

28 NÉPSZABADSÁG HÉTVÉGE 2001. OKTÓBER 27., SZOMBAT Bili beszáll a buliba K­i kölcsönöz multierőt egy kisvállalkozásnak? Blahó Miklós Ha internetes telefon, akkor Microsoft. Ha operá­ciós rendszer, akkor Microsoft. Ha kézi számító­gép, akkor Microsoft. Ha kisvállalkozás, vagy multi, akkor Microsoft. Ha digitális játék, akkor Microsoft. Vagyis, mit akar a Microsoft? Min­dent. Miközben az amerikai kormányzat és néhány állam főügyésze bíróság elé citálta és a verseny­társak biztatására megpróbálta élve felboncolni a világ legnagyobb szoftvercégét, a Microsoft ösz­­szeszedte magát. Túltette magát a belső vitákon, megoldotta a személyi kérdéseket, s kitalálta a stratégiáját. Az Egyesült Államok nyugati part­ján, a Washington állambeli Redmondban székelő óriás vállalat ugyanis majdnem elnézte korunk technológiai forradalmát, az internetet. Talán, ha nem kerül ilyen őrületes jogi nyomás alá, bele is rokkan önnön tévedésébe. De nem így történt. A cég csütörtökön mutatta be új operációs rendszerét, az XP-t, a tizenöt éves múltra vissza­tekintő Windows sorozat új tagját, amely nem­csak jobb, mint az elődei voltak, de végre nem fe­nyegeti az a veszély sem, hogy munka közben összeomlik. A riválisok, mint például az AOL Time Warner internetszolgáltató és médiahata­lom, mindent megtettek annak érdekében, hogy a trösztellenes hatóság figyelmét felhívják az új XP szerintük monopolisztikus vonásaira, de nem tud­ták megakadályozni a termék bemutatóját. Sőt jön a többi Microsoft-újdonság is. A világ­méretű számítógépes hálózaton hozzáférhető Visual Stúdió .NET, illetve az Xbox, amely kom­puteren és videón futtatható játék. A reklámra egymilliárd dollárt költ a Bill Gates alapította vállalat, s csupán az XP népszerűsítésére kétszáz­­milliót. S ha belegondolunk, hogy Bush elnök hetvenmilliárd dolláros költségvetési kiadásnö­velést kért a kongresszustól a recesszió felé sod­ródó gazdaság visszatartására, akkor aligha jut­hatunk arra a következtetésre, hogy a Microsoft spórol a marketingen. Szakértők úgy látják, ha pusztán a pénzügyek­ből indulunk ki, a Microsoftnak mindenképpen bizonyítania kell, hogy képes a növekedésre. El­sősorban a részvényeseknek, akik természetesen az árfolyam emelkedésében érdekeltek. A siker záloga pedig új területek meghódítása lehet: a di­gitális szórakoztatás, a vállalati szoftver és az internetes szolgáltatás. S minthogy a világhálón sok minden hozzáférhető, s a személyi számító­gépek forgalma is csökken az idén, s legfeljebb stagnál jövőre, a Windows operációs rendszer fejlesztése valamelyest háttérbe szorulhat. De maradjunk még a számoknál egy pillanatra. Amikor 1995-ben a Microsoft előállt a Windows 95-tel, a cég éves árbevétele hatmilliárd dollár volt. A program azonban ötven százalékkal növel­te a befolyó pénz összegét. Az XP azonban ilyen sikerre aligha lesz képes, hiszen a mai árbevétel meghaladja a huszonötmilliárdot. Ám egészen más a helyzet a komputer és videojátékokkal. Szé­dületes iramú fejlődés várható, s a reménybeli ha­szon mellett eltörpül majd a hollywoodi filmipar irigyelt üzleti sikere. A vállalati szoftverpiac évi tízmilliárdos bevételt tartogat a Microsoftnak, s aztán jönnek a hálószolgáltatások. A Microsoft stratégiája azonban nem egysze­rűen a pénzügyi megfontolásokra épül. Sokkal inkább Bill Gates víziójára. Az alapító, aki a mi­nap lapunkban megjelent cikkében is kifejtette, az internet „mindenhatóságában” hisz, abban, hogy otthonunk és munkahelyünk digitális világ­gá változik, amelyben az elektronikus levelezés­től a lakás berendezéseinek, műszereinek irányí­tásáig minden komputerizálva, sőt internetesítve lesz. A telefon, a mini, a hordozható és a szemé­lyi számítógép összeköt bennünket mindenkivel és mindennel, munkatársainkkal, barátainkkal, az információval általában, de még a konyhai föl­szerelésekkel is, távirányíthatjuk majd - mondjuk - a konyhai sütőt vagy a mosógépet. Ezek a gon­dolatok már régen kiléptek a tudományos fan­tasztikum világából, s akik az ellenkezőjét bi­zonygatták, a kereslet hiányára hivatkoztak, ne­tán a gyártókapacitások elégtelenségével érvel­tek, csúfosan megbuktak. Bill Gates viszont él és virul. A valósággá váló látomásával együtt. Az internet 1993-ban robbant be a köztudatba. Ki gondolta volna tíz évvel ezelőtt, hogy szerzői jogi vita kerekedik abból, hogy zenét ingyen le­tölthetnek a számítógéppel és internet-hozzáférés­sel rendelkező polgárok. Vagy: a McKinsey ta­nácsadó cég a nyolcvanas évek elején azt jöven­dölte, hogy 2000-re kilencszázezer amerikainak lesz mobiltelefonja. Csak 69 milliót tévedett. Az igazság az, hogy Bill Gates is majdnem el­vetette a folyamatok megítélését. Míg a Windows egyeduralmáért küzdött, egyébként sikeresen, megjelentek azok a programok, amelyek az inter­net böngészését szolgálták. Megkésve, de beleve­tette magát a Microsoft az új csatába, s eztán kris­tályosodott ki az a stratégia, amely mindent alá­vet a világháló kiaknázásának. Ám a módszer ugyanaz. A Windows azért lett népszerű, mert el­vileg bármely szoftvergyártó építhetett rá. S mi­nél több program futott a Windows alapján, annál több ilyen operációs rendszer fogyott. Ma már a számítógépek több mint kilencven százalékát ez a szisztéma uralja. A behatolásra kiszemelt új területeken is a be­vált módszert alkalmazza a Microsoft. Az Xbox is valamiféle Windows, PC-szerű felépítmény, amelyhez elvileg bárki könnyedén gyárthat játé­kot. S minél többen készítenek programot ehhez a szerkezethez, annál többen veszik majd, s végül a Microsoft befolyásolja a szórakoztató elektronikai piacnak ezt a szegletét. A kérdés csak az, mit szól ehhez a Sony, amely a PlayStationnel verseng, amely drágább, s kívülálló gyártók számára nehe­zebben megközelíthető. Ráadásul a Microsoft megengedi magának, hogy az Xbox csak 2005-ben legyen nyereséges, addig kétmilliárdot veszít. Le­het, hogy ennyit megér a vetélytárs kifárasztása. S közeleg az igazi, talán végső összecsapás a világháló uralmáért. Az XP voltaképpen trójai fa­ló, amelyben a Microsoft becsempészi a köztu­datba a .NET technológiát, az interneten hozzá­férhető programcsomagok közösségét. A kézi számítógépektől a mobiltelefonon át a kis- és nagyvállalatokig mindenféle igényt kielégíthet. Az internet azonban olyan szabványok szerint fejlődött, amelyeket senki sem birtokol. Ez nyílt tér, amelynek bekebelezését nyilván nem tűrnék. Ezt tudja a Microsoft is, s okulva az ellene indí­tott per menetéből, higgadtabban és adakozóbban lépett fel, vagyis kész az együttműködésre, prog­ramjainak a megosztására. Ám a cél alighanem ugyanaz: ha a közönségnek tetszik az, ahogyan a Microsoft az internet jövőjét a maga részéről építgeti, akkor olyan egyéb szoftvereket, eszkö­zöket és szolgáltatókat fog keresni, amelyek ré­vén elérhetőek a világháló microsoftos ajánlatai, lehetőségei. S hogy ez mennyire így van, azt jól példázza a Microsoft vállalatfelvásárlási stratégiája. Jórészt mind ez ideig az operációs rendszerre, a szöveg­­szerkesztőkre, az elektronikus levelezésre, a vál­lalati belső kommunikáció előmozdítására töre­kedett, ám nemrégiben bekebelezte az ugyancsak redmondi Great Plains Software-t, több mint egy­milliárd dollárért. S ekkor megrettentek az olyan európai óriások, mint a brit Sage, vagy a német SAP, amelyek könyvelési, bérszámfejtési és egyéb testre és szakmára szabott programokat kí­náltak kisebb és nagyobb cégeknek. A lényeg: a .NET és a Great Plains révén egy családi vállal­kozás olyan technológiához jut — részben a világ­hálón, de a Microsoft jóvoltából­­ mint egy mul­tinacionális nagyvállalat, amely dollárban mérve is százmilliókat, netán milliárdokat költött az in­formációs technológia meghonosítására. A stratégia központi eleme az, hogy a Micro­soft ne legyen megkerülhető. Elvileg persze igen, de gyakorlatilag nem. Ez az elv indította el egyébként 1997-ben a pert is a Microsoft ellen, amely a Windows-t az Explorer böngészővel dobta és dobatta piacra a PC-gyártókkal. Aki ér­tett hozzá, használhatott mást is, például a Netscape „szörfdeszkáját”, de a többség maradt a gépbe eleve beültetett program mellett. A tárgya­lás odáig már eljutott, hogy a Microsoftot nem vágják ketté, nem darabolják fel. De az egyed­uralmi törekvéseknek határt szabnak. S várható valamiféle hasonló szabályozás az Európai Unió­ban is a Microsoft ellen. Ha ilyen,szépen felrajzolható a jövő, §,31ogi akadályok is elhárulnak, akkor milyen üzleti kihí­vással kell szembenéznie, Gates csapatának?.­A londoni The Economist kissé meglepő következ­tetésre jut. Amikor 1982-ben megszüntették a trösztellenes eljárást a International Business Machines ellen, a cég utat vesztett. Csak bő tíz évvel később talált magára, amidőn úgy döntött, hogy az információs technológiában kínál megol­dásokat, szolgáltatásokat. Az IBM ma az egyik legelszántabb élharcosa az internet nyitottságá­nak, a szabványok hozzáférhetőségének. S ek­ként a Microsoft legádázabb, legfelkészültebb el­lenfelévé válhat a következő években. Majd meg­látjuk. Bill Gates bemutatja az új szoftvert FOTÓ: REUTERS -JEFF CHR1STENSEN A részletekről és a további készülékajánlatokról érdeklődő bemutatótermeinkben (Budapesten: Károly kn. 3/A. Fáy u. 4., Lurdy Ház - Könyves Kálmán kn. 12-14., Rózsakert Bevásárlóközpont - Gábor Áron u. 74-78/A. Pólus Center - Szentmihályi út 131., Váci út 20-26., Eurocenter Bevásárlóközpont - Bécsi út 154., Duna Plaza - Váci út 178., Budaörs, Baross utca 165 ), területi képviseleteinken, hivatalos viszonteladóinknál országszerte, vagy hívd a 06 20 922 0120-as telefonszámot, és­­üzletkötőnk Budapesten kérésedre felkeres! A készülék csak Pannon GSM SIM-kártyával­­ kKTSZfB használható. Pannon GSM nonstop ügyfélszolgálat: 06 20 920 0200. www.pannongsffl.hu A* élvonal indULáárl p4r kávéskészlet Radnai Béla az ágyban fekve hallgatta a felesége gurgulázó kacagásait, és nem kevés szomorúsággal gondolt azokra az időkre, amikor ilyen kacagások elsősorban az ő viccelődései, közbeszólásai, játsza­dozásai nyomán hagyták el a felesége ajkait. A gurgulázó kacagások olyankor is hallatszottak, ha a felesége folyatta a vizet - amikor elzárta, a be­szélgetés mondatai is tisztán beszűrődtek a kisszo­­bába, ahol Radnai Béla mostanában az éjszakákat töltötte. A felesége mindig szakaszosan engedte te­le a fürdőkádat, már benne ült, s kicsit megnyitotta még a csapot, megmosta az arcát és utána újabb vi­zet engedett. - Szeretném, ha válaszolnál egy kérdésemre - hallotta Radnai Béla, miután a felesége ismét elzár­ta a csapot. - De ezt a kérdést inkább SMS-ben te­szem föl és te is úgy válaszolj - kis szünet után hoz­zátette: - így a jobb, Radnai Béla becsukott szemhéjai mögül is látta, amint a felesége sebes, begyakorlott ujjmozdula­tokkal SMS-t ír. Nem telt bele az utolsó mondat el­hangzásától számítva egy perc, és a kisszobába be­hallatszott a válasz érkezését jelentő kettős sípjel. Radnai Béla felesége ekkor megint fölkacagott. „Fél három van” - állapította meg Radnai Béla az órára nézve - „Vajon dolgozni volt, vagy...?” é­s azon kezdett el tűnődni, ismeri-e azt a fiatalembert, akivel a felesége a fürdőkádban ülve - gurgulázó kacagások közepette - mobiltelefonozik. Bár erről Radnai Béla természetesen nem tudott, ugyanebben a percben, száztíz kilométerrel arrébb, Radnai Béla anyósa fölült az ágyban és azt mondta: - A kávéskészlet - majd megismételte hangosab­ban is: - A kávéskészlet! - Mi van? — kérdezte Radnai Béla apósa, aki az utóbbi időben elég éberen aludt, és a legkisebb neszre is azonnal kinyitotta a szemét. - A kávéskészlet - mondta harmadjára is Radnai Béla anyósa. - Az a gyönyörű készlet, amit Erdély­ből hoztunk. Hat kis kerámiabögre és egy kancsó. Nehogy már megtartsa magának. Radnai Béla apósa ugyanazt tette, amit Radnai Béla: megnézte az órát. - Ez hogy jutott ilyenkor az eszedbe? - hangjá­ban egy kevés bosszúság csengett. - Miért, téged talán nem érdekel, hogy melyik dolog kié lesz? Azt hiszed, azért, mert kiharcoltad a gáztűzhelyet, nincs már más tennivaló?... Ha nem figyelsz oda, ez se perc alatt kisemmizi a lá­nyodat. Zsebre vág mindent, azt is, amit mi vet­tünk nekik. - A kávéskészletet nekik hoztuk - dörmögte Radnai Béla apósa. - Kettejüknek, Erdélyből. - Én pedig nem engedem, hogy másé legyen. Emlékszel, ott vettük Korondon. Mennyit alkud­tam rá! Radnai Béla apósa kinyitotta a száját, majd jobb­nak látta hallgatni inkább. Csak akkor szólalt meg, amikor Radnai Béla anyósa fölkapcsolta a lámpát és a telefon után nyúlt. - Mit csinálsz? - Fölhívom, hogy írja föl a listára a kávéskészle­tet... Nyugi, a mobilján hívom, ha már alszik, úgy­is kikapcsolva van - Radnai Béla anyósa tárcsázott és fülelt. Utána azt mondta: - Foglalt. Beszél vala­kivel. - Még ébren van? — erre Radnai Béla apósa is fö­lült. - Ilyen sokáig dolgozott? - Tudod, hogy sokat dolgozik - Radnai Béla anyósa ismét tárcsázott. — Majd megszakadnak a munkától, annyi van. Ő keresi a pénzt, amaz meg rajta élősködik. Na, figyelj csak! Most kicsöng. Ugyanebben a pillanatban, száztíz kilométerrel arrébb, amint meghallotta a mobiltelefon csöngé­sét, Radnai Béla a fejére tette a kispárnát és azt dünnyögte maga elé: „Jobb lenne, ha inkább maradnának az SMS-nél. Sokkal jobb lenne” - sóhajtott, majd zokogni kez­dett. Halkan zokogott, ügyelt arra, nehogy egy hang is kihallatszódjék. Benedek Szabolcs

Next