Népszabadság, 2001. október (59. évfolyam, 229-254. szám)
2001-10-27 / 251. szám
28 NÉPSZABADSÁG HÉTVÉGE 2001. OKTÓBER 27., SZOMBAT Bili beszáll a buliba Ki kölcsönöz multierőt egy kisvállalkozásnak? Blahó Miklós Ha internetes telefon, akkor Microsoft. Ha operációs rendszer, akkor Microsoft. Ha kézi számítógép, akkor Microsoft. Ha kisvállalkozás, vagy multi, akkor Microsoft. Ha digitális játék, akkor Microsoft. Vagyis, mit akar a Microsoft? Mindent. Miközben az amerikai kormányzat és néhány állam főügyésze bíróság elé citálta és a versenytársak biztatására megpróbálta élve felboncolni a világ legnagyobb szoftvercégét, a Microsoft öszszeszedte magát. Túltette magát a belső vitákon, megoldotta a személyi kérdéseket, s kitalálta a stratégiáját. Az Egyesült Államok nyugati partján, a Washington állambeli Redmondban székelő óriás vállalat ugyanis majdnem elnézte korunk technológiai forradalmát, az internetet. Talán, ha nem kerül ilyen őrületes jogi nyomás alá, bele is rokkan önnön tévedésébe. De nem így történt. A cég csütörtökön mutatta be új operációs rendszerét, az XP-t, a tizenöt éves múltra visszatekintő Windows sorozat új tagját, amely nemcsak jobb, mint az elődei voltak, de végre nem fenyegeti az a veszély sem, hogy munka közben összeomlik. A riválisok, mint például az AOL Time Warner internetszolgáltató és médiahatalom, mindent megtettek annak érdekében, hogy a trösztellenes hatóság figyelmét felhívják az új XP szerintük monopolisztikus vonásaira, de nem tudták megakadályozni a termék bemutatóját. Sőt jön a többi Microsoft-újdonság is. A világméretű számítógépes hálózaton hozzáférhető Visual Stúdió .NET, illetve az Xbox, amely komputeren és videón futtatható játék. A reklámra egymilliárd dollárt költ a Bill Gates alapította vállalat, s csupán az XP népszerűsítésére kétszázmilliót. S ha belegondolunk, hogy Bush elnök hetvenmilliárd dolláros költségvetési kiadásnövelést kért a kongresszustól a recesszió felé sodródó gazdaság visszatartására, akkor aligha juthatunk arra a következtetésre, hogy a Microsoft spórol a marketingen. Szakértők úgy látják, ha pusztán a pénzügyekből indulunk ki, a Microsoftnak mindenképpen bizonyítania kell, hogy képes a növekedésre. Elsősorban a részvényeseknek, akik természetesen az árfolyam emelkedésében érdekeltek. A siker záloga pedig új területek meghódítása lehet: a digitális szórakoztatás, a vállalati szoftver és az internetes szolgáltatás. S minthogy a világhálón sok minden hozzáférhető, s a személyi számítógépek forgalma is csökken az idén, s legfeljebb stagnál jövőre, a Windows operációs rendszer fejlesztése valamelyest háttérbe szorulhat. De maradjunk még a számoknál egy pillanatra. Amikor 1995-ben a Microsoft előállt a Windows 95-tel, a cég éves árbevétele hatmilliárd dollár volt. A program azonban ötven százalékkal növelte a befolyó pénz összegét. Az XP azonban ilyen sikerre aligha lesz képes, hiszen a mai árbevétel meghaladja a huszonötmilliárdot. Ám egészen más a helyzet a komputer és videojátékokkal. Szédületes iramú fejlődés várható, s a reménybeli haszon mellett eltörpül majd a hollywoodi filmipar irigyelt üzleti sikere. A vállalati szoftverpiac évi tízmilliárdos bevételt tartogat a Microsoftnak, s aztán jönnek a hálószolgáltatások. A Microsoft stratégiája azonban nem egyszerűen a pénzügyi megfontolásokra épül. Sokkal inkább Bill Gates víziójára. Az alapító, aki a minap lapunkban megjelent cikkében is kifejtette, az internet „mindenhatóságában” hisz, abban, hogy otthonunk és munkahelyünk digitális világgá változik, amelyben az elektronikus levelezéstől a lakás berendezéseinek, műszereinek irányításáig minden komputerizálva, sőt internetesítve lesz. A telefon, a mini, a hordozható és a személyi számítógép összeköt bennünket mindenkivel és mindennel, munkatársainkkal, barátainkkal, az információval általában, de még a konyhai fölszerelésekkel is, távirányíthatjuk majd - mondjuk - a konyhai sütőt vagy a mosógépet. Ezek a gondolatok már régen kiléptek a tudományos fantasztikum világából, s akik az ellenkezőjét bizonygatták, a kereslet hiányára hivatkoztak, netán a gyártókapacitások elégtelenségével érveltek, csúfosan megbuktak. Bill Gates viszont él és virul. A valósággá váló látomásával együtt. Az internet 1993-ban robbant be a köztudatba. Ki gondolta volna tíz évvel ezelőtt, hogy szerzői jogi vita kerekedik abból, hogy zenét ingyen letölthetnek a számítógéppel és internet-hozzáféréssel rendelkező polgárok. Vagy: a McKinsey tanácsadó cég a nyolcvanas évek elején azt jövendölte, hogy 2000-re kilencszázezer amerikainak lesz mobiltelefonja. Csak 69 milliót tévedett. Az igazság az, hogy Bill Gates is majdnem elvetette a folyamatok megítélését. Míg a Windows egyeduralmáért küzdött, egyébként sikeresen, megjelentek azok a programok, amelyek az internet böngészését szolgálták. Megkésve, de belevetette magát a Microsoft az új csatába, s eztán kristályosodott ki az a stratégia, amely mindent alávet a világháló kiaknázásának. Ám a módszer ugyanaz. A Windows azért lett népszerű, mert elvileg bármely szoftvergyártó építhetett rá. S minél több program futott a Windows alapján, annál több ilyen operációs rendszer fogyott. Ma már a számítógépek több mint kilencven százalékát ez a szisztéma uralja. A behatolásra kiszemelt új területeken is a bevált módszert alkalmazza a Microsoft. Az Xbox is valamiféle Windows, PC-szerű felépítmény, amelyhez elvileg bárki könnyedén gyárthat játékot. S minél többen készítenek programot ehhez a szerkezethez, annál többen veszik majd, s végül a Microsoft befolyásolja a szórakoztató elektronikai piacnak ezt a szegletét. A kérdés csak az, mit szól ehhez a Sony, amely a PlayStationnel verseng, amely drágább, s kívülálló gyártók számára nehezebben megközelíthető. Ráadásul a Microsoft megengedi magának, hogy az Xbox csak 2005-ben legyen nyereséges, addig kétmilliárdot veszít. Lehet, hogy ennyit megér a vetélytárs kifárasztása. S közeleg az igazi, talán végső összecsapás a világháló uralmáért. Az XP voltaképpen trójai faló, amelyben a Microsoft becsempészi a köztudatba a .NET technológiát, az interneten hozzáférhető programcsomagok közösségét. A kézi számítógépektől a mobiltelefonon át a kis- és nagyvállalatokig mindenféle igényt kielégíthet. Az internet azonban olyan szabványok szerint fejlődött, amelyeket senki sem birtokol. Ez nyílt tér, amelynek bekebelezését nyilván nem tűrnék. Ezt tudja a Microsoft is, s okulva az ellene indított per menetéből, higgadtabban és adakozóbban lépett fel, vagyis kész az együttműködésre, programjainak a megosztására. Ám a cél alighanem ugyanaz: ha a közönségnek tetszik az, ahogyan a Microsoft az internet jövőjét a maga részéről építgeti, akkor olyan egyéb szoftvereket, eszközöket és szolgáltatókat fog keresni, amelyek révén elérhetőek a világháló microsoftos ajánlatai, lehetőségei. S hogy ez mennyire így van, azt jól példázza a Microsoft vállalatfelvásárlási stratégiája. Jórészt mind ez ideig az operációs rendszerre, a szövegszerkesztőkre, az elektronikus levelezésre, a vállalati belső kommunikáció előmozdítására törekedett, ám nemrégiben bekebelezte az ugyancsak redmondi Great Plains Software-t, több mint egymilliárd dollárért. S ekkor megrettentek az olyan európai óriások, mint a brit Sage, vagy a német SAP, amelyek könyvelési, bérszámfejtési és egyéb testre és szakmára szabott programokat kínáltak kisebb és nagyobb cégeknek. A lényeg: a .NET és a Great Plains révén egy családi vállalkozás olyan technológiához jut — részben a világhálón, de a Microsoft jóvoltából mint egy multinacionális nagyvállalat, amely dollárban mérve is százmilliókat, netán milliárdokat költött az információs technológia meghonosítására. A stratégia központi eleme az, hogy a Microsoft ne legyen megkerülhető. Elvileg persze igen, de gyakorlatilag nem. Ez az elv indította el egyébként 1997-ben a pert is a Microsoft ellen, amely a Windows-t az Explorer böngészővel dobta és dobatta piacra a PC-gyártókkal. Aki értett hozzá, használhatott mást is, például a Netscape „szörfdeszkáját”, de a többség maradt a gépbe eleve beültetett program mellett. A tárgyalás odáig már eljutott, hogy a Microsoftot nem vágják ketté, nem darabolják fel. De az egyeduralmi törekvéseknek határt szabnak. S várható valamiféle hasonló szabályozás az Európai Unióban is a Microsoft ellen. Ha ilyen,szépen felrajzolható a jövő, §,31ogi akadályok is elhárulnak, akkor milyen üzleti kihívással kell szembenéznie, Gates csapatának?.A londoni The Economist kissé meglepő következtetésre jut. Amikor 1982-ben megszüntették a trösztellenes eljárást a International Business Machines ellen, a cég utat vesztett. Csak bő tíz évvel később talált magára, amidőn úgy döntött, hogy az információs technológiában kínál megoldásokat, szolgáltatásokat. Az IBM ma az egyik legelszántabb élharcosa az internet nyitottságának, a szabványok hozzáférhetőségének. S ekként a Microsoft legádázabb, legfelkészültebb ellenfelévé válhat a következő években. Majd meglátjuk. Bill Gates bemutatja az új szoftvert FOTÓ: REUTERS -JEFF CHR1STENSEN A részletekről és a további készülékajánlatokról érdeklődő bemutatótermeinkben (Budapesten: Károly kn. 3/A. Fáy u. 4., Lurdy Ház - Könyves Kálmán kn. 12-14., Rózsakert Bevásárlóközpont - Gábor Áron u. 74-78/A. Pólus Center - Szentmihályi út 131., Váci út 20-26., Eurocenter Bevásárlóközpont - Bécsi út 154., Duna Plaza - Váci út 178., Budaörs, Baross utca 165 ), területi képviseleteinken, hivatalos viszonteladóinknál országszerte, vagy hívd a 06 20 922 0120-as telefonszámot, ésüzletkötőnk Budapesten kérésedre felkeres! A készülék csak Pannon GSM SIM-kártyával kKTSZfB használható. Pannon GSM nonstop ügyfélszolgálat: 06 20 920 0200. www.pannongsffl.hu A* élvonal indULáárl p4r kávéskészlet Radnai Béla az ágyban fekve hallgatta a felesége gurgulázó kacagásait, és nem kevés szomorúsággal gondolt azokra az időkre, amikor ilyen kacagások elsősorban az ő viccelődései, közbeszólásai, játszadozásai nyomán hagyták el a felesége ajkait. A gurgulázó kacagások olyankor is hallatszottak, ha a felesége folyatta a vizet - amikor elzárta, a beszélgetés mondatai is tisztán beszűrődtek a kisszobába, ahol Radnai Béla mostanában az éjszakákat töltötte. A felesége mindig szakaszosan engedte tele a fürdőkádat, már benne ült, s kicsit megnyitotta még a csapot, megmosta az arcát és utána újabb vizet engedett. - Szeretném, ha válaszolnál egy kérdésemre - hallotta Radnai Béla, miután a felesége ismét elzárta a csapot. - De ezt a kérdést inkább SMS-ben teszem föl és te is úgy válaszolj - kis szünet után hozzátette: - így a jobb, Radnai Béla becsukott szemhéjai mögül is látta, amint a felesége sebes, begyakorlott ujjmozdulatokkal SMS-t ír. Nem telt bele az utolsó mondat elhangzásától számítva egy perc, és a kisszobába behallatszott a válasz érkezését jelentő kettős sípjel. Radnai Béla felesége ekkor megint fölkacagott. „Fél három van” - állapította meg Radnai Béla az órára nézve - „Vajon dolgozni volt, vagy...?” és azon kezdett el tűnődni, ismeri-e azt a fiatalembert, akivel a felesége a fürdőkádban ülve - gurgulázó kacagások közepette - mobiltelefonozik. Bár erről Radnai Béla természetesen nem tudott, ugyanebben a percben, száztíz kilométerrel arrébb, Radnai Béla anyósa fölült az ágyban és azt mondta: - A kávéskészlet - majd megismételte hangosabban is: - A kávéskészlet! - Mi van? — kérdezte Radnai Béla apósa, aki az utóbbi időben elég éberen aludt, és a legkisebb neszre is azonnal kinyitotta a szemét. - A kávéskészlet - mondta harmadjára is Radnai Béla anyósa. - Az a gyönyörű készlet, amit Erdélyből hoztunk. Hat kis kerámiabögre és egy kancsó. Nehogy már megtartsa magának. Radnai Béla apósa ugyanazt tette, amit Radnai Béla: megnézte az órát. - Ez hogy jutott ilyenkor az eszedbe? - hangjában egy kevés bosszúság csengett. - Miért, téged talán nem érdekel, hogy melyik dolog kié lesz? Azt hiszed, azért, mert kiharcoltad a gáztűzhelyet, nincs már más tennivaló?... Ha nem figyelsz oda, ez se perc alatt kisemmizi a lányodat. Zsebre vág mindent, azt is, amit mi vettünk nekik. - A kávéskészletet nekik hoztuk - dörmögte Radnai Béla apósa. - Kettejüknek, Erdélyből. - Én pedig nem engedem, hogy másé legyen. Emlékszel, ott vettük Korondon. Mennyit alkudtam rá! Radnai Béla apósa kinyitotta a száját, majd jobbnak látta hallgatni inkább. Csak akkor szólalt meg, amikor Radnai Béla anyósa fölkapcsolta a lámpát és a telefon után nyúlt. - Mit csinálsz? - Fölhívom, hogy írja föl a listára a kávéskészletet... Nyugi, a mobilján hívom, ha már alszik, úgyis kikapcsolva van - Radnai Béla anyósa tárcsázott és fülelt. Utána azt mondta: - Foglalt. Beszél valakivel. - Még ébren van? — erre Radnai Béla apósa is fölült. - Ilyen sokáig dolgozott? - Tudod, hogy sokat dolgozik - Radnai Béla anyósa ismét tárcsázott. — Majd megszakadnak a munkától, annyi van. Ő keresi a pénzt, amaz meg rajta élősködik. Na, figyelj csak! Most kicsöng. Ugyanebben a pillanatban, száztíz kilométerrel arrébb, amint meghallotta a mobiltelefon csöngését, Radnai Béla a fejére tette a kispárnát és azt dünnyögte maga elé: „Jobb lenne, ha inkább maradnának az SMS-nél. Sokkal jobb lenne” - sóhajtott, majd zokogni kezdett. Halkan zokogott, ügyelt arra, nehogy egy hang is kihallatszódjék. Benedek Szabolcs