Népszabadság, 2001. november (59. évfolyam, 255-279. szám)
2001-11-27 / 276. szám
Többmilliárdos filmmillennium A millenniumi filmprogram keretében 2,5 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást folyósított a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 1998-tól mostanáig film- és televíziós produkcióknak - olvasható a tárcának az Országgyűlés kulturális bizottságához küldött összesítésében. A támogatottak listája 48 produkciót tartalmaz, köztük több olyat is, amely eddig nem szerepelt a nyilvánosság előtt kormánydotációban részesített alkotásként. A legnagyobb összeggel Bereményi Géza Hídember című produkciója áll az élen, amelynek korábban közzétett teljes költségét - 1,8 milliárd forint - már kormányzati juttatásként tüntetik fel. Káél Csaba leforgatott operafilmjét, a Bánk bánt viszont csupán 38 milliós „előkészítési” összeggel tartalmazza az összesítés. A millenniumi filmprogram produkcióinak pénzügyi ellenőrzésével megbízott Bereczki Csabától, a Mokép vezérigazgatójától megtudtuk, hogy a Bánk bán teljes, 767 milliós összege azért nem szerepelhet a tárca kimutatásában, mert annak túlnyomó részét még nem fizették ki. Ennek oka nem fejeződött be a produkció számláinak tételes ellenőrzése. Emlékezetes, hogy korábban a film költségvetésével kapcsolatban olyan belső dokumentum került nyilvánosságra, amely a pénz egy részének esetleg más célú felhasználására utalt, de a sajtóhírekre sem a tárca, sem a producer (Wermer András), sem a rendező nem reagált. A tárca filmprogramjában százmillió forinton felüli összegekkel szerepel Jankovics Marcell Ének a Csodaszarvasról (245 millió), Koltay Gábor Sacra Corona (260 millió), Foky Ottó Süsüke, a sárkánygyerek (120 millió), Szabó Ildikó Chacho Rom (265 millió), az európai-magyar koprodukcióban forgatott Napóleon tévésorozat (260 millió) és Bereczki Csaba Bolondok éneke (120 millió) című filmjének támogatása. Az utóbbi egyike a még készülő műveknek. A fiatal rendező, Bereczki Erdélyben forgatja a harmincas években elmegyógyintézetben, illetve a jelenben játszódó, magyar-francia-román koprodukcióban, 250 milliós költségvetéssel készülő filmet, amelynek főszereplője a híres filmsztár lánya, Julie Depardieu. V.Gy. NÉPSZABADSÁG KULTÚRA 2001. NOVEMBER 27., KEDD 17 Tizenöt év. Másfél évtized képeiből válogatta össze a magyar riportfotó mestere és tanára, Féner Tamás a fekvő formájú, Gera Mihály által szerkesztett, Molnár István által tervezett kötetet (a fenti nevek a minőséget jelző márkanévként is szolgálnak a maguk területén), amelyhez Almási Miklós írt bevezetőt. A fotóriporter témája általában az ember. Féner is belefúrta magát valaha a cigányok, bányászok, idős és vallásos izraeliták kisvilágába, feltárva többek közt azt a sajátos tényt, hogy azok a romák a legszerencsétlenebbek, akik „beilleszkedtek”, „vitték valamire”, és szorongó proletárok lettek a társadalmi rétegek közötti senkiföldjén. Akkoriban — alig negyedszázada - szó sem lehetett arról, hogy ilyen képek könyvben jelenjenek meg. Félig nyilvános bemutatásuk volt csak elképzelhető, a Fiatal Művészek Klubjában. Fiatal demokráciánkban megszűnt a félig földalatti klubok vonzereje, és keveseket érdekel, hogy cigány gyerekek pocsolyából isznak. Úgy kell nekik, születtek volna jobb családba! Féner tehát egyfajta trükkhöz folyamodik. Mint amikor egy üresen maradt íróasztal érezteti igazán egy nagy tudós hiányát, Féner a kihalófélben levő Pestről, a hajdani iparvárosról mesél képein. A régi nagyvárosról, ahol az öntöttvas gépezetek kiváló szobrok voltak, és ahol a totálból kivágott részletek bármikor geometrikus absztrakt képekké alakíthatók. Ahol a magas művészetet és a hajdani gazdagságot kiporolt-kiterített szőnyegek jelentik a hajdan neoreneszánsznak szánt bérpalota-kaszárnya „gang"-jának vasrácsán. A kis kurvákra szomorúan néző Mátyás téri pléhkrisztustól a munkás sportmozgalom jelképes és bugyuta aktszobraiig, az anarchista jellel díszített egykori, építészeti alkotásként kiemelkedően szerencsétlen felvonulási dísztribüntől a Gresham sivatagi rompalotává lett csodájáig terjed a Kádár-kori tabló, hogy 1990-ben megszínesedjék, és átlépjen egy nagyon egyéni, Pop artos, mégis absztrakt fotófestészet tartományába. Modernizálódás ez? Vagy el óvatosodás? Olyasmit fényképezni, amiből nem lehet baj akkor se, ha némileg megváltozik négyévenként a rendszer? Almási Miklós szerint a csillogó-villogó színek a virtuális valóságról szólnak, arról, hogy a homlokzatok friss festéke mögül eltűnt a város. Én tovább lépnék: a tatarozott belsőkből eltűnnek a lakók, a tatarozatlanokból pedig nem mernek előbújni. A baráti bankok éppolyan félelmetes szörnyek tudnak lenni, mint a testvéri tankok. Az a gazdaságilag tökéletesen érthető szokásuk, hogy inkább azon segítenek, aki kevésbé szorul rájuk, kölcsönöz valami irracionális, fenyegető jelleget nekik. Az első világháború előtti irodalomban volt ilyen rém a bank, mint ma. Csak persze, most jobb a public meg a relation. Pompás és pocsék, ragyogó és rémes egyszerre ez a pr-vezérelt modern világ. Féner nem tesz mást, csak amit a jó fotós szokott: ránéz kameraszemével a világra, aztán felmutatja a képet: ezt láttam. Ezt a Pepsi-érzésnek mondott valamit, amely inkább a „tepsit” idézi. De nem azt, amelyben a bejglit sütik, hanem azt, amely emberméretű. S hogy miért ne legyünk mégsem szomorúak, Féner könyvét lapozva? Hát például: húsz éve az utolsó betiltott kiállítások közt volt egy Gyász című kis fotószociográfiai tárlat a Fényes Adolf Teremben. Nem politizált, csak épp bemutatta az elmúlás tényeit. Egy napig... Ez a könyv azonban a kezünkben lehet, „nemzeti” és „fővárosi” támogatói egyaránt voltak, s feltehetőleg vevői is lesznek, mert izgalmasan szép és szomorú mű. Vagyis hatni fog - ami talán a legnagyobb szó manapság. (Interart Kiadó) Székely András Ember utáni világ réner Tamás könyve: másfél évtized képei az időről, térről és formáról Budapest, Népfürdő utca (1998) TÖBBEN FOGLALNAK HELYET NÁLUNK Egyre többen töltik velünk az estéiket. Népszerű műsorainknak köszönhetően az RTL Klub nézettsége főműsoridőben megelőzi a TV2-ét.* Érdemes odafigyelni ránk! *2001. november 1-12. főműsoridő (19-23 óráig), 18-49 éves lakosság körében Forrás: ÁGI Hungary ÖRÖM NÉZNI! !