Népszabadság, 2001. november (59. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-27 / 276. szám

Többmilliárdos filmmillennium A millenniumi filmprogram keretében 2,5 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást folyósított a Nemzeti Kultu­rális Örökség Minisztériuma 1998-tól mostanáig film- és televíziós produkci­óknak - olvasható a tárcának az Ország­­gyűlés kulturális bizottságához küldött összesítésében. A támogatottak listája 48 produkciót tartalmaz, köztük több olyat is, amely ed­dig nem szerepelt a nyilvánosság előtt kormánydotációban részesített alkotás­ként. A legnagyobb összeggel Bereményi Géza Hídember című produkciója áll az élen, amelynek korábban közzétett teljes költségét - 1,8 milliárd forint - már kor­mányzati juttatásként tüntetik fel. Káél Csaba leforgatott operafilmjét, a Bánk bánt viszont csupán 38 milliós „előkészí­tési” összeggel tartalmazza az összesítés. A millenniumi filmprogram produkciói­nak pénzügyi ellenőrzésével megbízott Bereczki Csabától, a Mokép vezérigaz­gatójától megtudtuk, hogy a Bánk bán teljes, 767 milliós összege azért nem sze­repelhet a tárca kimutatásában, mert an­nak túlnyomó részét még nem fizették ki. Ennek oka­ nem fejeződött be a produk­ció számláinak tételes ellenőrzése. Emlé­kezetes, hogy korábban a film költségve­tésével kapcsolatban olyan belső doku­mentum került nyilvánosságra, amely a pénz egy részének esetleg más célú fel­­használására utalt, de a sajtóhírekre sem a tárca, sem a producer (Wermer András), sem a rendező nem reagált. A tárca filmprogramjában százmillió fo­rinton felüli összegekkel szerepel Jankovics Marcell Ének a Csodaszarvasról (245 millió), Koltay Gábor Sacra Corona (260 millió), Foky Ottó Süsüke, a sárkány­gyerek (120 millió), Szabó Ildikó Chacho Rom (265 millió), az európai-magyar kop­rodukcióban forgatott Napóleon tévésoro­zat (260 millió) és Bereczki Csaba Bolon­dok éneke (120 millió) című filmjének tá­mogatása. Az utóbbi egyike a még készülő műveknek. A fiatal rendező, Bereczki Er­délyben forgatja a harmincas években el­megyógyintézetben, illetve a jelenben ját­szódó, magyar-francia-román koproduk­cióban, 250 milliós költségvetéssel készü­lő filmet, amelynek főszereplője a híres filmsztár lánya, Julie Depardieu. V.Gy. NÉPSZABADSÁG KULTÚRA 2001. NOVEMBER 27., KEDD 17 Tizenöt év. Másfél évtized képeiből vá­logatta össze a magyar riportfotó meste­re és tanára, Féner Tamás a fekvő formá­jú, Gera Mihály által szerkesztett, Mol­nár István által tervezett kötetet (a fenti nevek a minőséget jelző márkanévként is szolgálnak a maguk területén), amely­hez Almási Miklós írt bevezetőt. A fotóriporter témája általában az em­ber. Féner is belefúrta magát valaha a ci­gányok, bányászok, idős és vallásos iz­raeliták kisvilágába, feltárva többek közt azt a sajátos tényt, hogy azok a ro­mák a legszerencsétlenebbek, akik „be­illeszkedtek”, „vitték valamire”, és szo­rongó proletárok lettek a társadalmi ré­tegek közötti senkiföldjén. Akkoriban — alig negyedszázada - szó sem lehetett arról, hogy ilyen képek könyvben jelen­jenek meg. Félig nyilvános bemutatásuk volt csak elképzelhető, a Fiatal Művé­szek Klubjában. Fiatal demokráciánkban megszűnt a félig­ földalatti klubok vonzereje, és ke­veseket érdekel, hogy cigány gyerekek pocsolyából isznak. Úgy kell nekik, születtek volna jobb családba! Féner te­hát egyfajta trükkhöz folyamodik. Mint amikor egy üresen maradt íróasztal érez­teti igazán egy nagy tudós hiányát, Féner a kihalófélben levő Pestről, a hajdani iparvárosról mesél képein. A régi nagy­városról, ahol az öntöttvas gépezetek ki­váló szobrok voltak, és ahol a totálból kivágott részletek bármikor geometrikus absztrakt képekké alakíthatók. Ahol a magas művészetet és a hajdani gazdag­ságot kiporolt-kiterített szőnyegek je­lentik a hajdan neoreneszánsznak szánt bérpalota-kaszárnya „gang"-jának vas­rácsán. A kis kurvákra szomorúan néző Mátyás téri pléhkrisztustól a munkás sportmozgalom jelképes és bugyuta akt­szobraiig, az anarchista jellel díszített egykori, építészeti alkotásként kiemel­kedően szerencsétlen felvonulási dísz­tribüntől a Gresham sivatagi rompalotá­vá lett csodájáig terjed a Kádár-kori tab­ló, hogy 1990-ben megszínesedjék, és átlépjen egy nagyon egyéni, Pop artos, mégis absztrakt fotófestészet tartomá­nyába. Modernizálódás ez? Vagy el­ óvatoso­dás? Olyasmit fényképezni, amiből nem lehet baj akkor se, ha némileg megválto­zik négyévenként a rendszer? Almási Miklós szerint a csillogó-villogó színek a virtuális valóságról szólnak, arról, hogy a homlokzatok friss festéke mögül eltűnt a város. Én tovább lépnék: a tata­rozott belsőkből eltűnnek a lakók, a tata­­rozatlanokból pedig nem mernek előbúj­ni. A baráti bankok éppolyan félelmetes szörnyek tudnak lenni, mint a testvéri tankok. Az a gazdaságilag tökéletesen érthető szokásuk, hogy inkább azon se­gítenek, aki kevésbé szorul rájuk, köl­csönöz valami irracionális, fenyegető jelleget nekik. Az első világháború előt­ti irodalomban volt ilyen rém a bank, mint ma. Csak persze, most jobb a pub­­lic meg a relation. Pompás és pocsék, ragyogó és rémes egyszerre ez a pr-vezérelt modern világ. Féner nem tesz mást, csak amit a jó fotós szokott: ránéz kameraszemével a világ­ra, aztán felmutatja a képet: ezt láttam. Ezt a Pepsi-érzésnek mondott valamit, amely inkább a „tepsit” idézi. De nem azt, amelyben a bejglit sütik, hanem azt, amely emberméretű. S hogy miért ne legyünk mégsem szo­morúak, Féner könyvét lapozva? Hát például: húsz éve az utolsó betiltott kiál­lítások közt volt egy Gyász című kis fo­tószociográfiai tárlat a Fényes Adolf Te­remben. Nem politizált, csak épp bemu­tatta az elmúlás tényeit. Egy napig... Ez a könyv azonban a kezünkben lehet, „nemzeti” és „fővárosi” támogatói egy­aránt voltak, s feltehetőleg vevői is lesz­nek, mert izgalmasan szép és szomorú mű. Vagyis hatni fog - ami talán a legna­gyobb szó manapság. (Interart Kiadó) Székely András Ember utáni világ­ ­réner Tamás könyve: másfél évtized képei az időről, térről és formáról Budapest, Népfürdő utca (1998) TÖBBEN FOGLALNAK HELYET NÁLUNK Egyre többen töltik velünk az estéiket. Népszerű műsorainknak köszönhetően az RTL Klub nézettsége főműsoridőben megelőzi a TV2-ét.* Érdemes odafigyelni ránk! *2001. november 1-12. főműsoridő (19-23 óráig), 18-49 éves lakosság körében Forrás: ÁGI Hungary ÖRÖM NÉZNI! !

Next