Népszabadság, 2001. december (59. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-11 / 288. szám

NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2001. DECEMBER 11., KEDD 3 Biztató EU-ígéretek Chiractól A francia elnök Nemzeti Érdemrenddel tüntette ki Orbán Viktort Franciaország szerint egyetlen felké­szült tagjelölt sem fog várakozni, a nagykörös EU-bővítés esetén az élen állókhoz zárkóztatják fel a kevésbé jól teljesítőket - hangzott el Jacques Chirac francia köztársasági elnök és Orbán Viktor párizsi megbeszélésén. A magyar kormányfő szerint a buda­pesti diplomáciának azonban válto­zatlanul elsőrendű feladata, hogy ér­vényt szerezzen az Európai Unió által korábban meghirdetett, egyéni telje­sítmény szerinti elbírálás elvének. PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL A teljesítmény továbbra is a legfonto­sabb szempont, Jacques Chirac változat­lanul ragaszkodik az EU-tagjelöltek egyéni elbírálása elvéhez, így tolmácsol­ta Franciaország elnökének „megnyugta­tó” véleményét Orbán Viktor kormány­fő, miután tegnap több mint egy órát tár­gyalt az Élysée-palota lakójával. Chirac a Francia Köztársaság Nemzeti Érdem­rendjének nagykereszti fokozatát adta át vendégének. Orbán az első magyar kor­mányfő, aki ebben­­ a Becsületrendnél alacsonyabb­­ elismerésben részesül. A Chirackal folytatott megbeszélést - néhány nappal az Európai Unió laekeni csúcsértekezlete előtt - a bővítés témája uralta. Orbán optimistának tűnő nyilatko­zatából kiderült: Franciaország szerint a nagykörös bővítés nem azt jelenti, hogy a legjobban állók, köztük Magyarország bevárják a lassabban haladókat. Ellenke­zőleg, az élcsoporthoz az unió felzárkóz­tatja azt a néhány államot, amely még nem minden szempontból teljesíti a brüsszeli feltételeket. A kényes kérdés­ben végleges politikai döntést majd a ti­zenöt tagállam hoz. Most még Chirac is legalább két lehetséges bővítési forgató­könyvet , az egyenkéntit és a felzárkóz­­tatós, nagycsoportosat - említett. Orbán szerint az államfő nem határolta el magát Hubert Védrine francia külügy­miniszter felvetésétől, miszerint a tízes nagycsoportos bővítésbe - a stabilitás ér­dekében - szükséges lenne bevonni Ro­mániát és Bulgáriát is. A francia külpoli­tika alakításában döntő szóval bíró állam­fő inkább azt hangoztatta, hogy egyetlen élen állónak sem kell várakoznia. Chirac megismételte azt a korábbi ígéretet, hogy a magyar polgárok sza­vazhatnak a 2004-es európai parlamenti választásokon. Orbán szerint a 2004. ja­nuár elsejei magyar tagságnak előfelté­tele, hogy a csatlakozási tárgyalások 2002 végéig befejeződjenek, 2003-ban pedig aláírják, valamint a tizenöt jelen­legi tagállam törvényhozásában ratifi­kálják hazánk csatlakozási szerződését. Orbán ma fejezi be párizsi látogatását. Figyelmet keltett, hogy a kétnapos úton a kormányfő nem találkozik Lionel Jospin francia miniszterelnökkel - hivatalosan időpontegyeztetési problémák miatt. Dési András Orbán Viktor és Jacques Chirac az Élysée-palotában fotó: mti­­ Sándor Katalin Orbán: A kizárni szó nincs a szótáramban Olyan életkorba értem, amikor az ember a kizárás helyett saját terveit helyezi in­kább előtérbe. Vagyis nem azt kívánja megmondani az embereknek, hogy kire ne szavazzanak, hanem olyan jövőt mutatni, amelyre mindenki szívesen szavaz. A ki­zárni szó nem tartozik a szótáramba ma - mondta a magyar szélsőjobboldallal való koalíciót vagy együttműködést firtató kérdésre válaszolva Orbán Viktor abban az interjúban, amely a Le Figaro hétfői számában jelent meg. A tekintélyes párizsi konzervatív lap felvetésére - miszerint Orbán támogatta a Jörg Haider szélsőjobboldali pártjával koalíciót kötő Wolfgang Schüssel kancellárt, akinek kormánya ellen az EU szankciókat hozott - a magyar miniszterelnök azt vá­laszolta: igazságtalannak találta az EU Ausztriával szembeni álláspontját. Bármi­lyen politikai erőről lehet véleményt alkotni, de tisztelni kell a választók akaratát. Orbán nemcsak a külügyminiszterként Magyarországért sokat tett Schüssel iránti szimpátiáját akarta kifejezni, hanem az osztrákokkal való szolidaritását is - derült ki a Le Figaróban megjelent interjúból. 4 Vonalkódos Nobel-centenárium Az ünnepre többet költöttek, mint egy díj összege 100 évvel ezelőtt, 1901-ben osztották ki először a Nobel-díjakat. A centená­rium alkalmából Oslóba és Stockholm­ba meghívták az összes élő Nobel-dí­­jast. Az ünnepségeket példátlan biz­tonsági előírások közepette tartották. Egy kicsi, akkor még nem is nagyon fejlett ország tudományos díja az elmúlt száz évben kiemelkedő jelentőségűvé vált. Ez - mint azt Klein György, az or­vosi Nobel-bizottság korábbi tagja egy­szer mondta - annak tudható be, hogy a svéd tudományos élet megfelelt a fel­adatnak. A kiválasztás során kizárólag a tudományos eredményekre figyeltek, és bár a bizottságok döntését szakmai ber­kekben időnként kritizálták, sohasem vádolhatták tagjait korrupcióval, és egyetlenegyszer sem szivárgott ki a dön­tés idő előtt. December 10., Alfred Nobel halálá­nak évfordulója minden évben az ün­neplésé és a csillogásé. Az oslói parla­ment márványtermében 30 korábbi díja­zott - köztük volt államfők, mint példá­ul Mihail Gorbacsov, illetve Peresz iz­raeli külügyminiszter, Desmond Tutu dél-afrikai püspök és mások -, valamint a norvég királyi család jelenlétében ad­ták át a Nobel-békedíjat, melyet az idén az ENSZ és Kofi Annan főtitkár kapott. Stockholmban 164 Nobel-díjas ünne­pelte a Nobel-bizottságok tagjaival és a svéd királyi családdal az idei 13 kitünte­tettet, valamint a díj 100 éves fennállását. Idén különösen gondot okozott a korláto­zott befogadóképesség, ezért a Nobel Alapítvány korlátozta a vendégek szá­mát, akiket a díjazottak magukkal hoz­hattak. Wole Soyinka nigériai író koráb­ban egy egész falut hívott meg, egy másik író, a spanyol Camilo José Cela családja pedig annak idején 23 fővel képviseltette magát. Az idén azonban egy-egy kitünte­tett legfeljebb 12 vendéget hozhat magá­val. A svéd vendéglistáról törölték a had­sereg főparancsnokát, az országos szak­­szervezet csúcsvezetőjét és a munkálta­tók szövetségének elnökét is. Szigorúak a biztonsági intézkedések. Elmúltak azok az idők, amikor a tévé egyik riporternője „besétált” a bankett­re. Most nemcsak névre szól a meghívó, de mindenkinek saját vonalkódja is van. Hat területen osztanak Nobel-díjat. Az idén egy hetediknek megfelelő ösz­­szeget, sőt annál egy kicsivel többet is elköltött a Nobel Alapítvány: 1,4 millió dollárba került a centenáriumi ünnep­ség, a vendégek szállásköltsége, a ban­kett és a biztonság. Stockholm, 2001. december Garam Katalin Kofi Annan főtitkár és Han Szan Szu, az ENSZ-közgyűlés dél-koreai elnöke az idei Nobel-békedíjakkal fotó: reuters-heikojunge SPD-indítvány: NATO-bővítés Románia nélkül Folytatás az 1. oldalról A kiszámíthatóság és az átláthatóság a jövőbeni biztonság két kulcstényezője. Ennek megfelelően a NATO-nak meg kell adnia a következő bővítési kör idő­pontját, amely nem lehet később, mint 2005-ben. Ez jelzés lesz, hogy fenn akarják tartani a bővítés lendületét - tar­talmazza a felhívás. Kovács László, az MSZP elnöke la­punknak megerősítette: a parlamenti közgyűlés alelnöke valóban felkérte, hogy aláírásával támogassa a NATO-bő­­vítéssel kapcsolatos előterjesztését. Mint Kovács elmondta, ezt elvi okokból nem tudta megtenni, mivel magyar poli­tikusként és a legnagyobb ellenzéki párt elnökeként nem érthet egyet azzal, hogy bármely közvetlen szomszédunk kima­radjon a következő NATO-bővítési kör­ből. Ez ellentmondana az MSZP szom­szédságpolitikájának. A magyar-román viszony kényes helyzetét figyelembe vé­ve pedig különösen nem adhatta nevét egy olyan dokumentumhoz, amely Ro­mániát nem említi az új NATO-tagjelöl­­tek között. Egy ilyen aláírást Bukarest­ben is félreérthetnének - mutatott rá az MSZP elnöke. Kommentárunk a 6. oldalon Pintér Sándor Romániában Ioan Rus román belügyminiszterrel alá­írta a két ország, illetve harmadik országok állampolgárainak kölcsö­nös visszatoloncolásáról szóló egyezményt, és ennek végrehajtási jegyzőkönyvét — jelentette kolozs­vári tudósítónk. A dokumentumok szövegét a két ország szakértői né­hány nappal korábban Nagyvára­don véglegesítették. A most aláírt egyezmény az európai biztonságot fenyegető események megelőzését és a kétoldalú együttműködés fel­lendítését célozza. A két miniszter tárgyalásán szóba került közös ha­tárátkelő állomások létrehozása s a határvédelmi és rendőri szervek együttműködésének aktuális kér­dései. Eldöntötték, hogy ezentúl a két ország belügyminiszterei hat hónaponként találkoznak. Romavoksok Választási együttműködésre készül a Fidesz és a Lungo Drom, a kor­mánypárt listáin már melegítik a helyeket a roma jelölteknek. A megál­lapodás részletei egyelőre nem ismertek, ám akármi lesz is az egyezség tartalma, önmagában érdekes az a tény, hogy a legnagyobb cigány szer­vezet lecövekelt egy párt mellett. Kacskaringós út vezetett idáig. Elégedjünk meg néhány viszonylag új keletű romapolitikai fordulat felidézésével. Farkas Flórián - a Lungo Drom és egyúttal az Országos Cigány Önkormányzat elnöke - az előző törvényhozási ciklus vége felé, 1998 januárjában csalódottan konstatálta, hogy elméleti esély sem nagyon maradt a kisebbségek parlamenti képvi­seletének megvalósítására. A németek, a szlovákok és a horvátok Nem­zetiségi Fórum néven pártot hívtak életre. Farkas Flórián bejelentette, hogy a romák rövidesen döntenek arról, csatlakoznak-e kisebbségi szö­vetséghez vagy önálló pártot szervezve indulnak a közelgő választáson. Csakhamar tudatta, hogy a cigányok saját pártot alapítanak. Ez elmaradt, az országos önkormányzat elnökhelyettese viszont egy pilisvörösvári fórumon - Farkas Flórián és egy MSZP-s miniszter társa­ságában — hírül adta, hogy a cigányságnak leginkább a szocialisták győ­zelme kedvezne. A felszólalók közül többen is úgy vélekedtek, hogy 1998-ban újra az MSZP alakíthat kormányt. A tipp nem jött be, mint is­meretes, a választásokat nem a szocialisták nyerték meg. Az Országos Cigány Önkormányzat politikusai próbálták elkerülni azt a látszatot, hogy a vesztes oldalra sodródtak. Tavaly tavasszal Farkas Fló­rián ismét magabiztosságot sugározva hívta fel a közvélemény - és nem utolsósorban a hatalom - figyelmét arra, hogy a cigányság képes a saját erejéből képviselőt juttatni a parlamentbe. Októberben úgy nyilatkozott, hogy más cigány és nem cigány szervezetekkel együttműködve a Lungo Drom még 2000-ben pártot alapít. Farkas Flórián biztosra vette, hogy az új párt országos listát állít majd, és arra is jó esélyt látott, hogy eléri a par­lamentbe kerüléshez szükséges ötszázalékos küszöböt. Bármennyire is meglepő, a párt újabb hónapok elteltével sem bontott zászlót. Idén februárban viszont egy szolnoki tanácskozáson Farkas Fló­rián jelezte, hogy a miniszterek részvételével megtartott konferencia a pártalapítás szempontjából is döntő jelentőségű. A rendezvény végére ki­derült, hogy a cigányság és a kormányzat - mindnyájunk nagy örömére - közelebb került egymáshoz. A pártalapítás ötlete, mint egy rossz álom, feledésbe merült. Farkas Flórián nemrégiben már arról beszélt, hogy a cigányság csiszolatlan gyé­mántként fog csillogni-villogni a 2002-es választásokon, a romák voksai még sohasem voltak ilyen fontosak, ezért nem szabad értékükön alul piacra dobni. Cigány integrációs hivatal létrehozását javasolta, és sürget­te, hogy a kormánynak legyenek roma tagjai. A cigányság - tette hozzá - azt a politikai erőt támogatja majd, amely „valóban kész tenni a romák helyzetének javításáért, elkötelezi magát a cigányok teljes integrációja mellett”. Ma már pontosan tudjuk, hogy Farkas Flórián számára melyik ez a po­litikai erő. A romák voksait piacra dobják, a megvalósítatlan programo­kat kiváltják néhány parlamenti mandátummal. A Fidesz igyekszik elhi­tetni magával, hogy megbízható szövetségesre tett szert, a Lungo Drom pedig azt, hogy a mostani kormányzat - amelynek szociális, családügyi és foglalkoztatási politikája éppen a legszegényebbeket sújtotta - javított a magyarországi cigányok életkörülményein. Különös választásoknak nézünk elébe. Czene Gábor 4 Berlini történelem A berlini szociáldemokraták és a demokratikus szocialisták vezetői, Klaus Wowereit és Gregor Gysi koalíciós tárgyalásokat kezdtek, s csak­nem biztos, hogy a várost januártól piros-piros kormány irányítja majd. A PDS kinőtte magát, megérkezett a szövetségi német demokráciába. Rövid idő alatt nagy utat tett meg - s ellentétben a magát testvérszerve­zetének valló, tíz éve lényegében helyben járó magyar Munkáspárttal -, mára szinte teljesen megszabadította magát történelmi tehertételeitől. A közelmúltban nyilvánosan bocsánatot kért a falért, valamint az SPD és a KPD kényszeregyesítéséért, s már rég nem próbál mentségeket keresni az NDK-ban elkövetett törvénysértésekre, jogtiprásokra. A PDS „utódpártból” egy fiatalos szociáldemokrata mozgalom kelet­német kiadása lett, amelyet nem most először ruháznak fel kormányzati felelősséggel. Vezetői jó érzékkel vették észre és próbálják kitölteni azt az űrt, amelyet a hagyományos baloldali értékeket hirdető pártok - a szo­ciáldemokraták és a zöldek - a hatalomba kerülve hagytak maguk után. Persze az is bebizonyosodott, hogy a PDS, ahol kormányzati felelős­séghez jutott, a ruhatárban hagyta a fundamentalista ideológiát, s gyorsan tanulja, mi a reálpolitika. A párt választási sikerei a keleti tartományokban meglehetősen gyako­riak. Brandenburg tartományban legutóbb például több városházát fog­laltak el, mint a CDU képviselői. Lehet, hogy hamarosan miniszterelnö­köt is állíthatnak, a legjobb kilátásuk erre az eddig biztos keresztényde­mokrata fellegvárnak tartott Szászországban van. A közvélemény-kutatások szerint a PDS a jövő évi választások után is a szövetségi parlament szereplője marad. A kérdés inkább csak az, hogy a mostani, utolsó helyről hányat ugrik előre. Megkapaszkodásuknak és térnyerésüknek persze az is kedvez, hogy a központosítás melegágyába más volt szocialista országoknál sokkal job­ban bebetonozott egykori NDK romjai az 1000 milliárd márkánál is több „nyugati” támogatástranszfer dacára sem akarnak virágzó tájakká válni. Holott Helmut Kohl pontosan ezt ígérte keletnémet választóinak. Berlin izgalmas tesztnek ígérkezik. Nem akárhol, hanem a nemzetkö­zi porondon is mind határozottabban fellépő új Németország hatalmi központjában kell reálpolitikai képességeit bizonyítania a PDS-nek. Gre­gor Gysi, akit széles körben tekintenek Németország egyik legeredetibb politikusának, szenátorként sem fogja feladni elveit, de nincs is szüksége rá: a berlini választásokon nem üres ígéretekkel, hanem kreatív program­mal tört az élre. Erre adta voksát minden második kelet-berlini szavazó. A város pénzügyeinek szanálása a PDS-választók számára is tartogat majd számos keserű pirulát, ám a demokratikus szocialistáktól talán eze­ket is könnyebben elfogadják. És, lehet bár a népszerű ügyvéd meggyő­­ződéses pacifista, kompromisszumkészsége bizony próbára lesz téve, ha a liberális szellemiségű, nyitott, multikulturális metropolis normális mű­ködése és biztonsága érdekében a terrorizmus elleni fellépés eszköztárá­nak bővítéséről kell dönteniük a városatyáknak. A lehetséges új berlini koalíció tétje nemcsak a főváros következő évekbeli fejlődése: a különös házasságnak a szövetségi politikára is lesz­nek kihatásai. A keresztény konzervatív pártok (CDU/CSU) már a koalí­ciós tárgyalások startjának hírére Schrödert vették célba, s nem lehet két­séges: választási kampányuk vezérmotívuma a duplán vörös veszede­lemmel való riogatás lesz. A szövetségi SPD-ben a következő időszak vélhetően a nyilvános elhatárolódások ideje lesz, de a háttérben megin­dulnak a titkos stratégiaegyeztetések. Ha a helyi parlamentek megújítása során a következőkben erősít a PDS, Berlinben pedig beválik a koalíció, ezzel új távlatok nyílhatnak meg a PDS előtt. Egyúttal Gerhard Schrödernek is kitágulhat a mozgástere. Erre jövő ősszel égető szüksége lehet, egyelőre nincs ugyanis garancia arra, hogy jelenlegi koalíciós part­nerei, a zöldek átugorják az ötszázalékos küszöböt, és jelenleg az FDP is csak valamivel e fölött lebeg. Léderer Pál

Next