Népszabadság, 2002. február (60. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-12 / 36. szám

24 NÉPSZABADSÁG ÉSZAK-MAGYARORSZÁG Indítványok, beadványok, ellenvélemények A hatvani városközpontban ötvenhat éve uralja a Kossuth tér déli részét a szovjet hősi emlékmű. A háború befe­jezte után alig néhány hónappal emelték a hatalmas fekete márványoszlopot. Év­tizedeken át koszorúkat is kapott a szin­tén márványból készült talapzat, azután jött a rendszerváltás, és az emlékmű kö­rül is új szelek kezdtek fújdogálni. Töb­ben is a lebontását és elköltöztetését szorgalmazták, ám kezdeményezésük ez ideig nem járt sikerrel. Az emlékmű áll­ja a kilencvenes évek elejétől körülötte dúló viharokat. Nemrég még dorgálást is kapott miatta a város: egy orosz katonai attasé utazott át a Zagyva-parti települé­sen, megállt a hősi emlékműnél, azután neheztelő levelet küldött a polgármeste­ri hivatalnak, amiért nem óvják eléggé a márványtalapzatú oszlopot, hiszen kis­gyermekek játszadoznak rajta, holott a Honvédelmi Minisztérium nyilvántar­tása szerint 67 vörös csillagos katona nyugszik az emlékmű alatt. Nánási István, az MDF helyi vezető­je, a Politikai Foglyok Országos Szövet­sége Heves megyei szervezetének elnö­ke először 1992-ben kérte a város akko­ri képviselő-testületétől, hogy bontsák le az emlékművet. Kezdeményezése nem járt sikerrel. Három év múlva újra meg­ismételte indítványát, majd 2000-ben is­mét próbálkozott, ám az emlékmű to­vábbra is maradt. Az elmúlt évben ter­jesztette a városvezető grémium elé a negyedik beadványt. A politikus indítványát korábban a művelődési bizottság már tárgyalta. Mint mondja, előbb jóváhagyták a köl­töztetést, aztán visszakoztak azzal az in­dokkal, hogy nincs pénz a munkálatok­ra. Nánási István viszont úgy véli, hogy az emlékmű lebontása révén nyert már­vány eladásából fedezni lehetne az egész procedúra költségeit. - A millen­nium évében rendezni kellett volna az emlékmű ügyét is - mondja az egykori politikai fogoly. - Szomorú, hogy egy idegen nagyhatalomnak az ötvenhatos magyar forradalmat is leverő hadseregé­re még mindig hatalmas márványoszlop emlékeztet a város főterén. Nyilvánvaló, hogy az emlékmű alatt nyugvó katonák szintén a háború áldozatai, hiszen nem jószántukból, hanem parancsra jöttek az országba. Ezért megilleti őket is a méltó végtisztesség és egy szerényebb oszlop a városi temetőben. A mostani emlékmű helyén pedig legyen szökőkút díszhalak­kal, amilyen 1945 előtt volt. A jelek szerint a városban nem min­denki ért egyet az emlékmű áthelyezésé­vel, ugyanis nemrég a városi képviselő­­testülethez tiltakozást juttattak el, amely­ben felszólítják a grémiumot, hogy hagy­ja eredeti helyén az emlékművet, mivel „alatta olyan orosz katonák nyugszanak, akik a város felszabadításáért áldozták életüket”. Bár a beadvány névtelen volt, a testület figyelembe vette az emlékmű majdani sorsáról folyó vitában. Farkas Kálmánné polgármester a ki­alakított önkormányzati álláspontról tá­jékoztatva elmondta, hogy az emlékmű költöztetésére a főtéri rekonstrukciós munkálatok alkalmával kerülhetne sor. Megvizsgálják a városi temetőbe költöz­tetés lehetőségét, hogy ott is méltó helyet találjanak az emlékműnek és a talapzat alatt nyugvó katonáknak. Amennyiben a képviselő-testület a költöztetés mellett dönt, az üggyel kapcsolatban egyeztet­nek az orosz nagykövetséggel is. A főté­ri rekonstrukciót a tervek véglegesítése után jövőre szeretnék elkezdeni. T. Z. M. Megoszlanak a vélemények az emlékmű további sorsáról A SZERZŐ FELVÉTELE Veszélyes áruk szállítása TUDÓSÍTÓNKTÓL Ne szállítsanak Salgótarjánba, illetve a megyeszékhelynek a magyar-szlovák ha­tárhoz vezető forgalmas útján veszélyes árukat! - fogalmazta meg a napokban a város önkormányzata. A képviselő-testü­let úgy határozott: levélben kérik a kor­mánytól az ezzel kapcsolatos rendelet módosítását. Céljuk, hogy Salgótarján ke­rüljön ki az e célra kijelölt közúti határát­kelőhelyek közül, egyúttal felhívták a fi­gyelmet egy tehermentesítő út régóta ha­logatott megépítésének szükségességére. A fellépés oka egy aggasztó statiszti­ka: az elmúlt év augusztusától december végéig 550 veszélyes anyagot szállító jármű, köztük kamion haladt át az „egy­­utcás városon”. Tavaly nyáron Szlovákia elzárkózott attól, hogy a parassapusztai határátkelőhelyen fogadja a veszélyes szállítmányokat. Így azok szállítása a So­moskőújfalui határátkelőhelyre terelő­dött, ahol nincsenek meg az ilyen jármű­vek fogadásának feltételei. De nemcsak ez okozhat gondot. A közgyűlési határo­zat szellemében megfogalmazott levél­ben a városvezetés arra is kéri a kor­mányt, hogy a szükséges technikai felté­telek biztosítása érdekében a pályázati pénzek elosztásánál részesüljön előny­ben a salgótarjáni hivatásos tűzoltóság. Időközben a szlovák illetékesek visz­­szavonták a veszélyes anyagok szállítá­sára vonatkozó útvonal-módosítást, és ismét fogadják Parassapuszta határátke­lőhelyen az ilyen járműveket. Nyár - 2002 - Vakáció BIBIONE - OLASZORSZÁG (Velence mellett) Nyaraljon velünk, meglátja, visszatér hozzánk! Tengerpart, napfény, kikapcsolódás. Szolid árak - ingyenkatalógus! Beszélünk magyarul! Közvetlen kapcsolat! Szombaton, vasárnap is nyitva. Információ és szállásfoglalás: Boreai Turista Iroda Szondi Gabriella Tel.: 0039/0431 430428 Fax: 0039/0431 437043 Szálláshelyek holt szezonban Az elmúlt évinek csaknem háromszoro­sát, összesen 104 millió forintot költ He­ves megye idegenforgalmi marketingre és turisztikai jellegű beruházásokra. Kiss János, a Heves megyei önkor­mányzat idegenforgalmi irodájának ve­zetője elmondta: a szálláshelyet működ­tető vállalkozókat egy kiadvánnyal se­gítik. Februárban és márciusban ugyan­is a panziók és szállodák kihasználatla­nul állnak, ezért egy kiadványban har­minc színvonalas szálláshelyet vonul­tattak fel Heves megyéből, ahol a tulaj­donosok kisebb-nagyobb kedvezmény­nyel várják a vendégeket. A népszerűsí­tő kiadvány mellett 30 millió forinttal segíti a megyei önkormányzat a gyön­gyösi Orczy-kastély rekonstrukcióját. A Mátra Múzeumnak helyt adó épület tel­jes helyreállítását és a múzeum anyagá­nak átrendezését, korszerűsítését terve­zik. Ugyancsak 30 millió forinttal járul hozzá a megye az egri vár felújításához. Az idén kezdődő ötéves szakmai prog­ram keretében a vár teljes rekonstruk­cióját és megerősítését tervezik a szak­emberek. S.J. 2002. FEBRUÁR 12., KEDD Ipolyszög és az önállósodás Helyi népszavazáson mondott véle­ményt Balassagyarmat Ipolyszög nevű városrésze az önállóvá válásról. A feb­ruár eleji voksoláson az 514 választásra jogosult polgárból 408-an vettek részt, a többség, 308 fő az önállóság mellett sza­vazott. Ez azt jelenti, hogy harminc év után ismét önálló lehet a 701 lelket számláló városrész. Arra azonban, hogy Ipolyszög község megalakítsa saját ön­­kormányzatát, még sokáig várni kell: a törvény szerint az általános választások évében nem lehet ilyen kérést a Belügy­minisztériumhoz felterjeszteni, erre leg­közelebb csak jövőre lesz mód. Így csak a 2006-os parlamenti választások évé­ben, a helyhatósági választásokat köve­tően válhat önállóvá Ipolyszög, s 2007- től hozhatja létre saját önkormányzatát. Jakus Ottó szerint Ipolyszög a válasz­tás vasárnapján felébredt harmincéves Csipkerózsika-álmából. A kistelepülé­sen élő fiatalember tanító a szügyi álta­lános iskolában. - A lakosság elégedet­lenségének hatására egy tavaly nyáron tartott fórumon határoztuk el, hogy kü­lönválunk a négy-öt kilométerre fekvő Balassagyarmattól, amelyhez közigaz­gatásilag harminc éve tartoztunk. Úgy ítéltük meg, hogy több volt a kára, mint a haszna ennek az 1973-ban létrehozott településegyesítésnek. Ipolyszög történetének kezdetei még a XV. századra nyúlnak vissza, önálló településként Riba, majd Ipolyszög né­ven működött 1973-ig, amikor az Ipoly­­parti városhoz csatolták. Az ötvenes­hatvanas években a településnek volt is­kolája, jól működő kultúrháza, mozija, megfelelő úthálózata. A község fejlődé­se a Balassagyarmathoz való csatlako­zás után az itt élők szerint ahelyett, hogy meggyorsult volna, lelassult, sőt meg is állt. A közösségi élet ellaposodott, igaz, nem is maradt olyan hely a településen, amely bármely rendezvény megtartására alkalmas lenne. Ladeczki József volt az, aki a kezde­ményezést a legjobban felkarolta: időt, fáradságot nem kímélve járt családról családra, hogy az embereket meggyőz­ze. Mostanra kiderült, hogy sikerrel. - A környező kistelepüléseken ta­pasztalt fejlődés ráébresztette az itt lakó­kat, hogy jobban boldogul az, aki sorsá­nak irányítását saját kezébe veszi - állít­ja. - Bízunk abban, hogy a pénzeszkö­zök célszerűbb felhasználásával újból lakhatóvá tehetjük szülőfalunkat, ame­lyet ezentúl még inkább magunkénak érezhetünk. A szavazás eredménye is azt mutatja, hogy az itt élők szeretik faluju­kat, értékelik múltját, és bíznak abban, hogy sorsát képesek lesznek jóra fordí­tani. A törvény értelmében csak 2007-től működhetnek önállóan, alakíthatnak ön­­kormányzatot. - Tiszteljük a törvényt, de nem szeret­nénk még négy-öt évig kényszerházas­ságban élni - mondja Ladeczki József. - Tudjuk, hogy rajtunk kívül más közössé­gek is vannak hasonló helyzetben az or­szágban. Kapcsolatot keresünk velük, s velük összefogva megpróbáljuk elérni, hogy módosítsák a törvényt. Juhász Péter balassagyarmati polgár­­mester elsők között gratulált az ipolyszögieknek. Szerinte tiszteletben kell tartani a közakaratot. A városi ön­­kormányzat mindenben segíteni fogja a leválás folyamatát, Ipolyszög önállósu­lását. Szabó Gy. Sándor Könyv a szénbányászatról Alapítvány a mátranováki fiatalokért Dr. Peresi Klára Salgótarján legelismer­tebb orvosainak egyike. Több mint har­minc évet töltött a pályán, és még most, nyugdíjasként is aktívan tevékenykedik iskola-, illetve üzemorvosként. Munkája elismeréseként 1978-ban miniszteri di­cséretben részesült, 1993-ban pedig Per­­liczi-díjjal jutalmazták. A doktornő néhány évvel ezelőtt a fi­zetéséből alapítványt hozott létre a Mátranovák bányatelepen élő tehetséges bányászleszármazottak továbbtanulásá­nak segítésére. A kezdeti százezer forin­tos alaptőke három éve ötszázezer fo­rintra emelkedett, ennek a kamatait kap­ja ösztöndíjként minden évben egy főis­kolai vagy egyetemi hallgató tanulmá­nyai befejezéséig. Eddig négyen éltek a lehetőséggel, közülük ketten már diplo­mát kaptak: egyikük óvónőként, mási­kuk védőnőként tért vissza a megyébe. A Nógrádban elsőként létrehozott ma­gánalapítvány kimondja, hogy a felső­­oktatási intézmény elvégzése után az ösztöndíjban részesülő hallgató köteles visszatérni szülőhelyére. A doktornő ez­zel kapcsolatban hangsúlyozta: az első­sorban bányászatáról híres Mátranovák bányatelepről 95 éves fennállása alatt 70 egyetemet, főiskolát végzett fiatal került ki. Az országnak ezen a részén is renge­teg tehetséges ember van, többségük azonban más területeken, illetve a fővá­rosban telepszik le. Az említett kitétel talán motiválja az értelmiségieket arra, hogy szűkebb hazájukban kamatoztas­sák tehetségüket mindannyiunk javára. A segíteni akarás legszebb példája, hogy az alapítvány mellett néhány éve megszületett a Gizella-díj is, amelyet a doktornő egykori körzetében lévő II. Rá­kóczi Ferenc Általános Iskolában oszta­nak ki immár hatodik esztendeje. Az ok­levelet és a 10-10 ezer forintos jutalmat minden évben két 7. vagy 8. osztályos jó tanuló, jó magaviseletű diák kapja, aki legalább egy éven keresztül tanul hittant. Dr. Peresi Klára tagja a Magyar Orvosírók és Képzőművészek Körének. A nógrádi szénbányászat rövid története — Mátranovák bányatelep című könyve nemcsak a 150 éves szénbányászatnak állít emléket, hanem bemutatja egy meg­közelítően százéves bányatelep létrejöt­tét, pezsgő kulturális életét, fejlődését. A. K. Körgátrendszer épült a Bodrog mentén A Bodrog folyó jobb partján lévő nyolc települést, Sárospatakon, Bodrogolaszit, Olaszliszkát, Vámosújfalut, Bodrogkis­­faludot, Sárazsadányt, Szegit és Bodrog­­keresztúrt védi az az összességében 11 és fél kilométer hosszúságú körgátrend­szer, amelyet a napokban adott át Olasz­­liszkán Fónagy János közlekedési és vízügyi miniszter. A miniszter szerint nem lehetett tovább tétlenül nézni, hogy az elmúlt években jó­szerével mindig elöntötte a Bodrog ezeket a településeket, amelyeket egyébként so­ha nem védett gát. Volt olyan település, mint például Sárospatak és Sárazsadány, amelyek egyes részeit negyven év alatt sokszor elöntötte a víz. A kormány 2000-ben döntött úgy, hogy 1,3 milliárd forintot ad a nyolc te­lepülést védő közgát megépítésére. Az összeget időközben még 200 millió fo­rinttal megtoldották, ebből a sárospataki Fazekas-soron épült árvízvédelmi töltés. A gát egyébként félig kész állapotban tavaly már élesben vizsgázott. A Bodro­gon akkor levonuló árhullám nem bol­dogult a töltéssel, a víz a mederben, il­letve az ártéren maradt. A térségben la­kó több tízezer ember abban bízik, így lesz ez a jövőben is. Annak ellenére, hogy az észak-ma­gyarországi folyók gátjait az elmúlt években jelentősen megerősítették, az árvízvédelmi töltések kiépítettsége még csak 53 százalékos. A jelenlegi fejlesz­tési ütem mellett évtizedeknek kell még eltelnie ahhoz, hogy ez az arány számot­tevően javuljon - mondják vízügyi szak­emberek, akik szerint azonban mind az ár-, mind pedig a belvízvédelmi rend­szer alkalmas egy nem rendkívüli ár-, il­letve belvíz kivédésére. Ahhoz azonban, hogy a védművek minden körülmények között helytálljanak, több tízmilliárd fo­rint értékű fejlesztésre lenne szükség. A mostani ütemet tekintve évente egy-két százalékkal nőhet azon gátszakaszok aránya, amelyek valóban megfelelnek minden kritériumnak. I. S. Több tízmilliárdos fejlesztésre lenne szükség

Next