Népszabadság, 2002. február (60. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-04 / 29. szám

NÉPSZABADSÁG KULTÚRA 2002. FEBRUÁR 4., HÉTFŐ 11 Paul Klee-retrospektív Londonban Április elsejéig látható a Southbank kul­turális központ részét képező modern, tá­gas kiállítóteremben az 1879—1940 kö­zött élt svájci születésű festőművész ki­lencven olaj- és vízfestményét, valamint rajzát bemutató kiállítás. A The Nature of Creation (Az alkotás természete) címet viselő tárlat érdekessége, hogy az egyik legjobban ismert kortárs brit festő, Bridget Riley és a Berlinben dolgozó el­ismert művészettörténész, Robert Kudiel­­ka közös rendezése, azaz a markáns törté­nelmi megközelítést igyekszik egyesíteni a művész szempontjaival. A kurátorok mottója, hogy „első ízben vizsgálják Klee munkásságát saját gondolkodása szem­szögéből, és tárják fel termékenyítő sze­repét a XX. század művészetének fejlő­désében”. A festmények, melyek egy ré­sze Londonban első ízben látható, világ­hírű múzeumokból (például a New York-i Museum of Modern Artból, amely új ko­rában, 1930-ban, első, kortárs európai művésznek szentelt retrospektívjét az ak­kor már nemzetközi hírű Paul Kleenek szentelte, a berlini Neue Nationalgalerie­­ből, a párizsi Pompidou Központból, a baseli Paul-Klee-Stiftungból stb.) és kü­lönféle magángyűjteményekből érkeztek a Temze partjára. A tárlat megnyitása alkalmából Bridget Riley részletesen beszélt arról, hogy egyedül Pablo Picasso hagyott hátra Kleehez hasonló volumenű oeuvre-t, több mint tízezer művet, és gyakorolt ha­sonló hatást festőkollégákra. Riley maga nagyon sokat köszönhet Kleenek, aki rendkívül fontos volt számára, amikor az ötvenes évek végén, a hatvanas évek ele­jén megpróbálta megtalálni önmagát. Há­la Kleenek, jutott el az absztrakt festé­szethez. Most a Hayward Galériában ren­dezett összeállítással rója le adósságát és „állítja helyre a kulcsfontosságú XX. szá­zadi művész hírnevét” azután, hogy a hatvanas évek közepe óta tekintélye, nép­szerűsége kissé megcsappant. Ettől füg­getlenül csak Nagy-Britanniában két át­fogó Klee-showra került sor az elmúlt másfél évtizedben, 1989-ben a Tate, majd 2000-ben a Skót Modern Nemzeti Galé­riában, így a kasszasikerhez valami újat kellett nyújtani. A mostani kiállítás nem elégszik meg azzal, hogy a legismertebb, üdvözlőlapokon és plakátokon unos-un­ talán megjelenő Klee-alkotások sponta­neitását, színgazdagságát, fantasztikus tá­jait tárja a látogatók elé, hanem érzékelte­ti a színekről, vonalakról, a ritmusról és térről kialakított elméletét is. A szekciókra bontott retrospektív való­jában időrendi sorrendet követ, de az élet­művön belül mindig egy bizonyos vizuá­lis megközelítésre helyezi a hangsúlyt. A kiállítás 1914-ben kezdődik, noha addigra Klee több szóló bemutatkozáson túl volt, és aktív részvevője volt a kortárs művé­szeti életnek. Két festőkollégájával, August Mackéval és Louis Moilliet-val Észak-Afrikában eltöltött két hét gyökere­sen új fejezetet indított el pályafutásában, és óriási lökést adott önbizalmának. „Megbabonázott a szín. Nem kell hajszol­nom. Mindig a hatalmában fog tartani. Szín és én egyek vagyunk. Festő vagyok” —jelentette ki a tunéziai és marokkói szín­orgia hatására. Egyik leghíresebb képe, a Hayward Galériában is látható Vörös és fehér kupolák egy arab város sziluettjét idézi fel. A húszas évek elején a „beszé­des vonalakra” koncentrált. Koncepciója, mellyel „sétálni vitt egy vonalat”, egy­aránt eredményezett remek figurákat és tájképeket. Klee gyakran csak a mű elké­szülte után találta ki hozzá a címet, ami ki­fejezi improvizációs készségét, illetve a formák spontán kibontakozását. A követ­kező korszak a Walter Gropius vezette Bauhaus művészeti iskolában eltöltött tíz évére esik. Klee nagyon komolyan vette oktatói tevékenységét. Jegyzetei bepillan­tást nyújtanak saját munkamódszereibe és víziójába az egyszerű festői elemekből te­remtett szofisztikált kompozíciókról. A pályafutásának ebből a szakaszából kivá­lasztott festmények, mint az Equilibrium Caprice és a Kötéltáncos, mind a kép szerkezetét, mind tárgyát illetően a bi­zonytalan egyensúlyt jelenítik meg. A vi­szonylag rövid életéből hátramaradt to­vábbi két évtizedben a majdhogynem hi­vatásos szinten hegedülő Kleet megihlette a festészet és a zene kapcsolata. Jellegze­tes ritmikus képei közül a Hayward Galé­riában látható a Pastorale című és a Csalá­di séta. A Megzavart ritmusok alcímet vi­selő utolsó fejezet 1937 és 1940 közé esik. Először a művészetpolitikai ellentmon­dások miatt a Bauhausban betöltött állásá­ról mondott le, még mielőtt a nemzetiszo­cialisták bezárták az intézményt, majd a düsseldorfi Művészeti Akadémia igazga­tója mondott fel neki származása és a ná­cik által degeneráltnak ítélt stílusa miatt. 1935-ben ritka és kezelhetetlen betegség, a bőrt és a kötőszöveteket megtámadó sclerodermában betegedett meg, amely megakadályozta a mozgásban. Paul Klee előnyére fordította a korlátokat: utolsó nagy erőfeszítéssel minimalista stílust va­lósított meg, és nagy intenzitással dolgo­zott. A kiállított kései festmények közül a terjedelmes Titkos levelek című dinamiz­musát, monumentalitásra törekvését jelzi. Nem biztos, hogy a kiállítás azokat a látogatókat is megtanítja valami újra, akik nem olvassák el a nem könnyen emészthető katalógust. Nem lehet viszont kétséges, hogy így is örömüket lelik ben­ne, és kellemesen feldobva távoznak a Hayward Galériából. London, 2002. február R. Hahn Veronika Felix Klee felvétele a festőről A kurátorok mottója, hogy „első ízben vizsgálják Klee munkásságát saját gondolkodása szemszögéből”. A festmények, melyek egy része Londonban első ízben látható, világhírű múzeumokból és különféle magán­ gyűjteményekből érkeztek a Temze partjára. Tájkép - 1937 __________Könyv__________ Miért nem szeretjük a kéket? Sok a betű és sok a szöveg, egyre nehezebb karak­teresen írni, azaz úgy, hogy rá lehessen ismerni az eredeti tollvezetésre, gondolatra és persze tünet­együttesre. Makai József nem sokat vacakol: stilá­­ris szemtelenségből és smirgiszerű dacból indítja jegyzeteit, és ha szerencséje van, kemény gondo­latokhoz ér el vele. A kötet a szerző publicisztikai írásait fogja egybe a Magyar Narancs idejétől majdnem máig. Nekem valahogy ott nyílt ki a kö­tet, ahol az Ózd körüli kohósalak guberálóival is­merkedik. Cigányok per­sze, Makai végigmegy a sztorin, miből, hogyan él­nek (salakszelektálásból, mérgező gázok közt, bete­gedve), ki mennyire utálja őket, aztán, amint olvasod, szégyellheted magad, mert szépen elsorolja, mi minden hiányzik e szerencsétlenek elemi szocializációjához. (Például hogy a csecsemők fél súllyal - olykor káro­sodva, alultápláltan - szü­letnek, hogy a telepen egy­mást húzzák le, hogy még látszatra sincs nyoma az is­kolázásnak.) Ez az írás ri­port, Makai igazi műfaja azonban a rövid jegyzet. Mondjuk, amikor az országimázs szidolozását kapja el. Idéz valami mil­lenniumi szövegből, misze­rint tíz megkérdezettből nyolc büszke arra, hogy magyar. „Képzeljük el en­nek fordítottját. Mi lenne itt, ha tízből nyolcan nem lennének büszkék arra, hogy magyarok, hanem csak ketten. Ha tíz magyarból nyolc szomorúan ülne a kocsmában, és azon keseregne, hogy nem norvég halász. Igaz, hogy a tenger kicserzi a bőrü­ket, de milyen kézkrémeket kotyvasztanak a nor­végok. Megtanultak vigyázni a kezükre, annyi szent. Ülne nyolc nem büszke magyar a kocsmá­ban és a norvég nyelv rendhagyó ragozású igéit magolná.” Jobb írásaiban ezen a hangon szólal meg, kicsit abszurd, kicsit álnaiv vagy érdes, így nem szokás írni. Hát persze más volt az iskola: a Magyar Na­rancs, ahonnan jött - fénykorában - ezt a fajta, so­semvolt újságstílust hozta be a közírásba, és pár év alatt visszafordíthatatlanná tette ezt a közírói habitust; azóta alig-alig lehet a régi módon írni. Makai hamar ráhangolódott erre a mindent (majd mindent) szabad/lehet jegyzetmódra, mivelhogy egyébként megalszik a szánkban a tej, és külön­ben meg ki figyel oda. Poénjai, nyelvjátékai akkor a legjobbak, ha az, amit célba vesz, kicsit rejtve marad, ha az írás nem szájbarágós. A Szafari című darabjában pél­dául így szól kuncsaftjaihoz az idegenvezető: „Meine dame, bitte schön ide nézni. Kérem. Das (!) ist eine bildschön példánya az ungarische talá­lékonyság. Unmöglich, hogy ilyet látnak a sógo­­réknál.” Mondja a szafari­park (Budapest) bemutatá­sánál. Aztán egyszer csak: „In Ungarn az ungarn em­ber rosszul lesz, ha azt hall­ja, hogy kék. Ha meg még látja is a kék szín, ungarisch ember teljesen kifekszik.” - Hoppá. Egyszerre átváltunk kabaréból valami metafori­kus abszurdba: mi ez a kék? Nem árulom el én sem, gondolkodj: Makai is azt akarja. A kötet időrendben halad, visszanézve kicsit borzong az ember, mi mindent nyel­tünk le - mit mondjak - mukk nélkül: Kossuth tér, balkáni háború és környéke (lásd csavaros írását: Mi le­gyen a győztesekkel?), Horn-villa, majd ismét egy gyöngyszem: „padlóra, hí­vőre köpni tilos”, aztán máris itt vagyunk a mában: „mit kíván a maláj nem­zet?” Nem nézi hova szúr, komcsik, szadeszosok, kor­mányzók, lentiek - ami ferde, simlis vagy csak ré­mes, beleíródik valamibe, így visszanézve persze vannak elrajzolt képei is - de hát a műfaj ilyen­ napi használatra készül. Más kérdés, hogy ma már dokumentumkötet lett: lábjegyzet az így éltünk Pannóniában folytatásos szappanoperához (netán: horrorshow-hoz). És persze tanulság. Nem elég írni tudni, va­gány szóvicceket találni, marháskodni: a találati arány a fontos, olyasmibe belekötni, ami tabu, amit más nem vesz észre, amiből holnap gáz lesz. Makainak sem mindig sikerül - ez természetes -, de ha beletrafál, elementáris. Még így, történe­lemkönyvként is. Almási Miklós Új Mandátum Kiadó, Budapest, 2001 216 oldal, 2280 forint NÉPSZABADSÁG A Népszabadság február 27-én mellékletet jelentet meg INFOVILÁG EXTRA címmel. Kiemelt témakör: a telefonliberalizáció Tervezett témáink: - A választás lehetősége - telefonliberalizációs ábécé - Szolgáltatási újdonságok: bemutatkoznak a versenytársak - Hol és min lehet spórolni? - Külföldi körkép: tudósítók a külföldi tapasztalatokról - A telefonliberalizáció tapasztalatai Dániában - Mobiltelefon az iskolákban: van-e alsó korhatár? - Mérnöki konstrukció: mit igényel az „átlagember”? - Az SMS mint reklámhordozó - Modelltanácsok telefonvásárlóknak és -cserélőknek­­ írható DVD - piacnyitás közben - A Las Vegas-i vásár ötletei, újdonságai - Internetes honlapbörze Szerkesztő: Palugyai István Hirdetési ügyekben felvilágosítást adnak médiaasszisztenseink a 436-4452-es telefonon, és várjuk megrendeléseiket a 436-4450-es telefaxon.

Next