Népszabadság, 2002. április (60. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-13 / 86. szám
i. Nem igazolható a Fidesz-kormány magyar modelljének sikere a rendelkezésre álló gazdasági adatok alapján. A növekedés üteme világgazdasági válság nélkül is csökkent Magyarországon, miközben a fizetési mérleg sem javult. Kelet-Közép-Európa más államai viszont a különleges modell nélkül jobb teljesítményt mutattak fel hazánknál az elmúlt években. Magyar modell: hol volt, hol nem Hazánk rosszabbul teljesített, mint a térség gazdasági csodát meg nem élő államai - A magyar gazdaság csak akkor maradhat növekvő pályán, ha a belső motorok erőteljesebben működnek - jelentette ki a kormányszóvivő az amerikai terrorcselekményeket követő egyik kabinetülés után. Ezen a kormány tagjai azt beszélték meg, hogyan lehet enyhíteni a világgazdaság gyengülésének hatását hazánkra. A szóvivői mondat, ahogyan az ülésen elhatározott Széchenyi plusz is, azt jelentette: a Fidesz némileg kiforgatta saját gazdasági téziseit. Ugyanazokat az elveket alkalmazta egy teljesen más helyzetben. A tavaly szeptember óta sokat emlegetett magyar modell alapja a Fidesz 1998- as választási programja. A Matolcsy György jelenlegi gazdasági miniszter alkotta program pedig olyan gazdasági helyzetből indul ki, amelynél a növekedés külső feltételei adottak. A program a kedvező világgazdasági helyzet - az általános konjunktúra - mellett a megvalósult külföldi befektetéseket sorolja fel. A gazdaságfilozófiának az a kiindulópontja, hogy az évi átlagosan ötszázalékos növekedés nem elég az unió utoléréséhez. Ahhoz, hogy a felzárkózásra 20- 25 éven belül sor kerüljön, tartósan hétszázalékos bővülésre van szükség. Ez a gazdaságpolitika építene a később belső motorként megjelölt faktorokra. Ilyen az infrastruktúra fejlesztése, a kis- és közepes vállalkozások erősítése, vagy a turizmusban rejlő kapacitások kihasználásának segítése, de a fogyasztás növelése is. A filozófia szerint a már meglévő növekvő és egyensúlyban lévő gazdaság mellett - a fejlesztési célra fordított költségvetési kiadások a növekvő kereslet mellett sem teremtenek romló egyensúlyt. A kereslet - a fogyasztás növelésével párhuzamosan a kabinet kínálatbővítő programot folytat (segíti a kis- és közepes vállalkozásokat). A kínálat bővítése csökkenti az inflációt, a kisebb infláció pedig a kamatok, így a költségvetési kamatkiadások mérséklésére hat. Ez pedig csökkenti az államháztartás hiányát, illetve tovább növeli a fejlesztési célú kiadási lehetőségeket. A Széchenyi-terv ugyanerre a filozófiára épít. Megalkotása azonban inkább a korábbi gazdasági miniszter, Chikán Attila nevéhez fűződik. Talárt éppen ezért nagyobb hangsúlyt fektet a már meglévő növekedési lehetőségek kihasználására. Arra épít, hogy az 1997 második felétől 1999 első feléig feltűnő válságjelenségek (ez a dél-amerikai és az orosz válság időszaka) nem fordultak globális gazdasági válságba, a növekedés külső feltételei adottak. A terv erre építő, de már az információs társadalom kihívásaira reagáló, a belső különbségeket az infrastruktúra fejlesztésével megszüntető, a kis- és a közepes vállalkozásokat erősítő programot hirdet meg. A Széchenyi-terv azóta többször átalakult, és ebben szerepet játszhatott az is, hogy az érte felelős gazdasági tárca irányítását Matolcsy György vette át. Az új miniszter a terv alátámasztására ugyanúgy az ír példát használta, ahogyan az eredeti programban is emlegette az ottani csodát. A „magyar modell” alapja azonban nem csupán az ír példa, hiszen a program bőven merít az Egyesült Államok a harmincas években folytatott gazdaságpolitikájából, a keynesi modellből, illetve a neokeynesiánus elképzelésekből. Ezek alapja az állami kínálat serkentette növekedés. Az írek arra szolgálnak példával, hogyan lehet egy külső feltételek generálta növekedésre „rátenni egy lapáttal”. Az amerikai példa pedig azt mutatja meg, miként lehet a recesszió ellen tenni ugyanennek a filozófiának az alkalmazásával. Csakhogy a recesszió idején a magyarnál sokkal nagyobb - ráadásul zártabb - gazdaságban tudott eredményeket hozni a filozófia alkalmazása. A magyar modell az amerikai és az ír példa ötvözése lenne: egy nyitott gazdaságban a költségvetési kiadások segítségével növelt fogyasztás mellett olyan gazdasági növekedést elérni, amely nem okoz egyensúlyi problémákat a világgazdasági recesszió idején sem. Erre valóban nem volt példa, ahogyan azt Orbán Viktor miniszterelnök is többször kijelentette már. Orbán a magyar modell igazolására többször említette, hogy a gazdaság és a fogyasztás úgy növekedett egymással párhuzamosan, hogy közben csökkent az infláció és nem borult fel a pénzügyi egyensúly. Az orbáni retorika sem a gazdaság tényleges teljesítményét, sem a nemzetközi összevetést illetően nem állja ki a próbát. A magyar gazdaság növekedési üteme 2000 első negyedéve óta folyamatosan lassul, vagyis ez a negatív folyamat már akkor elkezdődött, amikor a világgazdaságot nemhogy recesszió nem fenyegette, hanem erőteljesen bővült az Egyesült Államok és az Európai Unió húzóerejénél fogva. S az elmúlt két évben a közép-európai térségnek több országa bizonyította - különleges modell emlegetése nélkül is -, hogy ésszerű gazdaságpolitikával, a tőkevonzó képesség javításával lehet a gazdasági növekedés ütemét gyorsítani még a kedvezőtlenné váló világgazdasági környezetben is. Csehország, Szlovákia és Forvátország jó példa erre. De az Európai Unióban is találni az átlagot jóval meghaladó teljesítményt: Görögországét. Két évvel ezelőtt, 2000 első negyedében a magyar gazdaság még 6,6 százalékkal növekedett. A múlt esztendő utolsó negyedében már csupán 3,3 százalékkal. Elemzők szerint az idei első negyedben az iram egy-két százalékos lehet, hiszen a szeptemberi terrorcselekmények gazdasági hatása most gyűrűzhet be. A lassulás azonban jórészt a gazdaságpolitikai tétlenség következménye: elmaradtak az infrastrukturális fejlesztések, nem épültek autópályák. ■* A kormányzati ciklus végére nemcsak a növekedés lassult le, hanem a foglalkoztatottak száma is csökkent - az elmúlt nyolc hónapban 70 ezerrel -, s mintegy ötszázezerre tehető azok száma, akikről nem tudni, hogy miből élnek, hiszen sem munkanélküliként, sem semmilyen más kategóriában nem tartják őket számon. Az államháztartás az első három hónapban rekorddeficitet halmozott fel, s ennek előbb-utóbb jelentkeznie kell a folyó fizetési mérlegben, amely január-februárban szintén nagy hiányt mutat, összevetve az elmúlt év hasonló időszakával. Az Orbán-kormány jórészt felemésztette az elődje által kidolgozott gazdaságpolitika növekedési forrásait. Ha létezett magyar modell, akkor annak elméleti és gyakorlati megalapozása Bokros Lajos volt pénzügyminiszter és Surányi György volt jegybankelnök nevéhez fűződik. Amikor 1995-ben, bő fél évvel a kormányváltás után, a pénzügyi csőd fenyegetése közepette stabilizálni kényszerültek a magyar gazdaságot, akkor nem a Nemzetközi Valutaalap (IMF) rutinajánlásait fogadták el, hanem új ötletekkel álltak elő. Először is, elvetették az IMF-nek azt a javaslatát, hogy a nemzeti valuta árfolyamát tegyék teljesen szabadon lebegővé. Ez hirtelen és nagymértékű leértékeléssel és súlyos recesszióval járt volna. A befektetők pedig nem tudták volna kiszámítani a forint változásait, kockázatuk óriásivá nőtt volna. Ezzel szemben a Bokros-program a csúszó leértékelést választotta, amely hosszú időre előre tervezhetővé változtatta az árfolyamot. Másodszor, az IMF a költségvetési hiány radikális csökkentését szorgalmazta. Ez elviselhetetlen szociális feszültséget váltott volna ki a munkanélküliség drámai emelkedése miatt. A Valutaalap ezen követelését elutasítva, de a hiányt folyamatosan mérsékelve a GDP-hez mérten, sikerült növekedésre ösztökélni a gazdaságot, az üzleti szektor beruházásai 1995- ben is emelkedtek, egy évre rá pedig megugrottak. E modell lényege abban ragadható meg, hogy a gazdaság még a stabilizáció évében is növekedett, aztán erőre kapott. A munkanélküliség csökkent, miközben a foglalkoztatás bővült. Az infláció üteme is évről évre alacsonyabb lett, és ez a folyamat 2000 nyaráig nem szakadt meg. Az árfolyam-politikával sikerült megelőzni a forint felértékelődését, így segítve a növekedés motorjának számító kivitelt. Ezzel szemben az Orbán-kormány úgy szélesítette ki a forint mozgási sávját és szüntette meg a csúszó leértékelést, hogy megengedte a forint túlzott felértékelését, ekként éppen azt a kis- és középvállalkozói kört hozta nehéz helyzetbe, amelyet szavai szerint támogatni, felemelni kívánt. Az export növekedési ütemének megcsappanása többé-kevésbé egybeesett a világgazdasági lanyhulás kezdetével. Ez nyilván tovább nehezítette a magyar gazdaság helyzetét. A kormányzati hivatkozás a környezettől függetlenül és töretlenül fejlődő magyar gazdaságra így nehezen támasztható alá, főként, hogy ugyanebben az időben Csehország gyorsított: 2000-ben 3,4, 2001-ben 3,7 százalékkal növekedett. Szlovákia 2,2- ről 3,1-re váltotta az iramot, Horvátország pedig 3,2-ről 4,1-re. Az EU-tag Görögország is négy százalék körüli szintet tartott. Az Orbán-kormány gazdasági szakértői által sokat említett és csodált Írország viszont lefékezett tavaly, igaz, tíz százalék feletti iramról négyre. Ezt ott az információs technológiai ipar válsága okozta. Az ír „modell” különben a külföldi tőke vonzására épült. A nem egészen négymilliós országba 18-20 milliárd dollár áramlott évente — miközben Magyarországra hozzávetőlegesen kétmilliárd —, és a beruházások száz százalékát 2000-ben a közvetlen külföldi befektetés képezte. Az írek gyors európai fölzárkózását ez mozdította elő, ez vitte a növekedést tíz százalék fölé. Kétértelmű retorikával, tetteket helyettesítő szavakkal aligha jutottak volna ilyen messze. Blahó Miklós-Várkonyi Iván AZ EXPORT ÉS A GDP NÖVEKEDÉSE NÉHÁNY KELET-KÖZÉP-EURÓPAI ORSZÁGBAN (változás az előző évhez képest, százalék) Piac - Gazdaság NÉPSZABADSÁG 2002. ÁPRILIS 13., SZOMBAT A szakértők szerint nem vált be a Fidesz-kormány irányváltása Létezik-e magyar modell - kérdezte a Népszabadság gazdasági szakértőktől. Ha igen, melyek a sajátosságai, ha nem, vajon miként volt felhasználható a kormányzati retorikában? MUNKATÁRSAINKTÓL Valamiféle újdonságként harangozta be a magyar modellt a Fidesz-kormány - mondta Csillag István közgazdász. - Valójában arról van szó, hogy amikor felbomlott a három tenor (Chikán Attila gazdasági miniszter, Járai Zsigmond pénzügyminiszter, Surányi György MNB-elnök - a szerk.) vitága, s az egyensúlyra törekvő, a külföldi befektetésekre és a magyar gazdaság világgazdasági illeszkedésére építő gazdasági minisztert Matolcsy György váltotta föl, új hangsúlyok jelentek meg a gazdaságpolitikában. Ennek következménye, hogy 2000 januárjától negyedévről negyedévre lassul a növekedés. Ez a folyamat tehát már jóval az EU és az Egyesült Államok megtorpanása előtt megkezdődött. S ennek következménye, hogy az idén az első negyedben a növekedés aligha lesz egy százaléknál több. Ám ennek folyománya, hogy romlik a fizetési mérleg, és a lassuló növekedés miatt elapadnak az államháztartási bevételek, akkor egyébként, amikor a kormány felsrófolja a kiadásokat. Csillag szerint a bokrosi innovációk kedvező hatásai tűntek el az elmúlt években, és újabb nehéz helyzet alakulhat ki. A reménykeltő az, hogy Magyarország már integrálódott a világba, így nagy kiigazításra nem lesz szükség. - A „magyar modell” - avagy a Fidesz-állam - sajátossága, hogy a piacgazdaság előnyeit és az állami beavatkozás pozitív hozadékait együttesen akarja érvényesíteni, amire nem lehetett, és nem is volt képes - jelentette ki Hegedűs Miklós, a GKI Gazdaságkutató Rt. ügyvezető igazgatója. Szerinte a kormányváltást követő első két évben a Fidesz vezette koalíció megtartotta a Bokros-csomag utáni főbb gazdasági irányvonalakat, csak 2000-ben mutatkoztak meg először a magyar modellre való átállás jelei. - Nem lehet pontosan tudni, miért váltott hangsúlyt a kormány - mondta Hegedűs Miklós -, de megtette. Meghirdette a Széchenyi-tervet, ám célja ellenére a kis- és középvállalkozások megerősítése elmaradt. Ebből következik a speciális modell másik hibája, miszerint nem volt helytálló az az elképzelés sem, hogy a hazai kis- és középvállalkozások képesek a hátukon vinni a gazdasági növekedést, és pótolni azt, ami az export lassulása miatt kiesett a gazdaságból. Az a véleménye, hogy nem volt szerencsés szó nélkül végignézni, hogyan távolodott el Magyarországtól a külföldi tőke. A kormány nem vette figyelembe, hogy korábban a feldolgozóipari beruházások 80 százalékát a külföldiek vitték véghez. Alapvető tévedés volt azt hinni, hogy a magyar tőke képes pótolni a külföldit. Antal László közgazdász szerint nem volt, és ma sincs külön magyar modell. - Néhány élenjáró kelet-európai állam nagyjából ugyanazokkal a módszerekkel próbálkozik. Nem is sikertelenül - állapította meg Antal, aki azon a véleményen van, hogy ezek az országok, eddigi teljesítményük alapján, várhatóan 20 év alatt bejárják azt a pályát, amit a nyugat-európai régió 80-100 év alatt tett meg. Sok szenvedéssel - jegyezte meg -, mert a nagy fellendülések csak történelmi távlatból tűnnek diadalmenetnek. Az árat jól mutatják azok az elemzések, amelyek például Angliában a munkásosztály helyzetéről születtek a XIX. században. A politika dolga pedig, hogy egyensúlyozzon a vesztesek és nyertesek között, hogy hosszú távon a nyertesek legyenek többségben, és a fejlődés ne torpanjon meg. Magyarország ezt az elmúlt 12 évben jól csinálta. Kérdésünkre, hogy ez a megállapítása „áll-e” a jelenlegi gazdaságpolitikára is, válasza az volt, hogy az elmúlt egy-két év intézkedései alapján nem. Nem az a gond, hogy a miniszterelnöknek más a víziója a gazdaság fejlesztéséről, mint a közgazdászoknak, hanem az, hogy ezt kontroll nélkül keresztülviheti. Ma már látszik, hogy a gazdaságban sem található fel az örökmozgó, csökken a termelés, a foglalkoztatottság, a növekedés üteme. Különösen aggasztónak mondta az elmúlt néhány nap retorikáját, amelyből az derül ki, hogy már semmilyen tőkét nem látnak szívesen az országban. Márpedig külföldi tőke nélkül a magyar nem tud belépni a világpiacra. Mindebből számára az következik, hogy a jelenlegi gazdaságpolitika folytatása mintegy két éven belül csődbe viszi az országot. Chikán Attila Matolcsy György Röviden Magyar beszállítók Hannoverben Hétfőn nyílik a világ legnagyobb ipari szakvására Hannoverben, amelyre 260 ezer látogatót várnak. Az április 20-án záruló rendezvény tematikus csarnokaiban összesen 18 magyar vállalat - elsősorban a beszállítói iparágakban és az energiatechnika területén tevékenykedő cégek - mutatja be termékeit és szolgáltatásait. (F.J.Gy.) Kérdés a Vegyépszer-kapcsolatról Keller László MSZP-frakcióvezető-helyettes írásbeli választ igénylő kérdést küldött Orbán Viktor kormányfőnek, amelyben a Vegyépszer igazgatósági elnöke, Nagy Elek és a miniszterelnök közötti „különleges személyes kapcsolatot” firtatja. Keller jelzi, hogy március vége óta összesen 126 milliárd forintos útépítési megbízást kapott a Vegyépszer- Betonút konzorcium. A levél megállapításai szerint ezeken túl a cégvezér édesapja részére a miniszterelnök által javasolt és átadott magas kitüntetés (Kossuthdíj - a szerk.) is jelzi a különleges személyes kapcsolatot. (Munkatársunktól) HTC-Jorgosz: csődbűntett? A BRFK vizsgálati főosztálya szerint alapos a gyanú, hogy csődbűntett és számviteli fegyelem megsértése történt a másfél éve kirobbant HTC-Jorgosz-botrány kapcsán - írja tegnapi számában a Napi Gazdaság. A lap úgy tudja, a rendőrség szakértői szerint az utasokat - akik polgári pereket indítottak, és többet első fokon meg is nyertek - 400 millió forint kár érte. Ugyanakkor a HTC-Jorgosz cégcsoport vezetőit egyelőre nem hallgatták ki gyanúsítottként, az eljárás ismeretlen tettesek ellen folyik. (Munkatársunktól) Minden gazdaságot kár ért a fagy miatt Minden fagykárt szenvedett szőlő- és gyümölcstermelő számíthat kártérítésre -jelentette be tegnap Vonza András agrárminiszter. Lapunknak elmondta azt is, hogy az FVM az első negyedévben az idei 233 milliárd forintos agrártámogatás 21 százalékát költötte el. Vonza András földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter szerint Magyarországon mintegy 960 ezer termelőegység működik, és csak nyolc százalékuk ámtermelő. Több mint 300 ezer gazdaság a saját ellátást meghaladó mennyiségű termését időnként a piacra viszi, a többiek a saját asztalukra termelnek. A miniszter úgy véli, hogy a mostani fagy mindenkit károsított, de főként a kistermelőket kívánják a kárrendezésbe bevonni. A tárca elképzelései szerint az ültetvény nagyságától független lesz a kárenyhítés. A felméréseket a falugazdászok már meg is kezdték, de a miniszter a kár mértékéről nem tudott nyilatkozni. A kertészek szakmai szervezeteinek becslése szerint a fagy miatt elpusztult szőlő és gyümölcs értéke meghaladja a százmilliárd forintot. Vonza András nem tartotta kizártnak, hogy a tavalyi almatámogatáshoz hasonló mértékű, hektáronkénti 80- 120 ezer forintos kárenyhítésre számíthatnak a gazdák. Számításaink szerint, ha minden szőlő- és gyümölcsültetvényt (93 ezer, illetve 97 ezer hektárt) bevonnának az akcióba, mintegy 15,2-22,8 milliárd forintot kellene kifizetni. Egyébként az egy szőlőtőkére, illetve egy gyümölcsfára jutó hozzávetőlegesen két kiló gyümölcs piaci ára 240 forint. A miniszter lapunknak elmondta azt is, hogy a fagytámogatáshoz szükséges pénzt, ha kell, átcsoportosítás révén előteremtik. Megtudtuk azt is, hogy az idei 233 milliárd forintos agrárbüdzséből eddig 48,2 milliárd forintot költött el az FVM. Ezen belül a beruházások támogatására elkülönített 64 milliárd forint 21 százalékát ítélték oda. A beruházási támogatások egyik legfontosabb része a gépvásárlásoké, az egész évben rendelkezésre álló 18,3 milliárd forintból az első negyedévben hatmilliárdot fizettek ki. A sajtótájékoztatón szó került a vidékfejlesztésről és az alternatív gazdálkodásról. Vonza elmondta: tavaly a tárcánál vidékfejlesztési célra 4,5 milliárd forint állt rendelkezésre, az idén 5,5 milliárd. A helyi adottságokra alapozva támogatják a kiegészítő jövedelemszerzést (falusi turizmus, biogazdálkodás, a szükséges infrastruktúra fejlesztése). A foglalkoztatás támogatása is a prioritások között van. Czauner Péter