Népszabadság, 2002. április (60. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-13 / 86. szám

i. Nem igazolható a Fidesz-kormány magyar modelljének sikere a rendelkezés­re álló gazdasági adatok alapján. A növekedés üteme világgazdasági válság nélkül is csökkent Magyarországon, miközben a fizetési mérleg sem javult. Kelet-Közép-Európa más államai viszont a különleges modell nélkül jobb tel­jesítményt mutattak fel hazánknál az elmúlt években. Magyar modell: hol volt, hol nem Hazánk rosszabbul teljesített, mint a térség gazdasági csodát meg nem élő államai - A magyar gazdaság csak akkor ma­radhat növekvő pályán, ha a belső moto­rok erőteljesebben működnek - jelentette ki a kormányszóvivő az amerikai terror­­cselekményeket követő egyik kabinetülés után. Ezen a kormány tagjai azt beszélték meg, hogyan lehet enyhíteni a világgaz­daság gyengülésének hatását hazánkra. A szóvivői mondat, ahogyan az ülésen elha­tározott Széchenyi plusz is, azt jelentette: a Fidesz némileg kiforgatta saját gazdasá­gi téziseit. Ugyanazokat az elveket alkal­mazta egy teljesen más helyzetben. A tavaly szeptember óta sokat emlege­tett magyar modell alapja a Fidesz 1998- as választási programja. A Matolcsy György jelenlegi gazdasági miniszter al­kotta program pedig olyan gazdasági helyzetből indul ki, amelynél a növeke­dés külső feltételei adottak. A program a kedvező világgazdasági helyzet - az álta­lános konjunktúra - mellett a megvaló­sult külföldi befektetéseket sorolja fel. A gazdaságfilozófiának az a kiinduló­pontja, hogy az évi átlagosan ötszázalé­kos növekedés nem elég az unió utoléré­séhez. Ahhoz, hogy a felzárkózásra 20- 25 éven belül sor kerüljön, tartósan hét­­százalékos bővülésre van szükség. Ez a gazdaságpolitika építene a később belső motorként megjelölt faktorokra. Ilyen az infrastruktúra fejlesztése, a kis- és köze­pes vállalkozások erősítése, vagy a turiz­musban rejlő kapacitások kihasználásá­nak segítése, de a fogyasztás növelése is. A filozófia szerint­­ a már meglévő nö­vekvő és egyensúlyban lévő gazdaság mellett - a fejlesztési célra fordított költ­ségvetési kiadások a növekvő kereslet mellett sem teremtenek romló egyen­súlyt. A kereslet - a fogyasztás­­ növelé­sével párhuzamosan a kabinet kínálatbő­vítő programot folytat (segíti a kis- és kö­zepes vállalkozásokat). A kínálat bővíté­se csökkenti az inflációt, a kisebb infláció pedig a kamatok, így a költségvetési ka­matkiadások mérséklésére hat. Ez pedig csökkenti az államháztartás hiányát, illet­ve tovább növeli a fejlesztési célú kiadási lehetőségeket. A Széchenyi-terv ugyanerre a filozó­fiára épít. Megalkotása azonban inkább a korábbi gazdasági miniszter, Chikán Atti­la nevéhez fűződik. Talárt éppen ezért na­gyobb hangsúlyt fektet a már meglévő növekedési lehetőségek kihasználására. Arra épít, hogy az 1997 második felétől 1999 első feléig feltűnő válságjelenségek (ez a dél-amerikai és az orosz válság idő­szaka) nem fordultak globális gazdasági válságba, a növekedés külső feltételei adottak. A terv erre építő, de már az in­formációs társadalom kihívásaira reagá­ló, a belső különbségeket az infrastruktú­ra fejlesztésével megszüntető, a kis- és a közepes vállalkozásokat erősítő progra­mot hirdet meg. A Széchenyi-terv azóta többször átala­kult, és ebben szerepet játszhatott az is, hogy az érte felelős gazdasági tárca irá­nyítását Matolcsy György vette át. Az új miniszter a terv alátámasztására ugyan­úgy az ír példát használta, ahogyan az eredeti programban is emlegette az ottani csodát. A „magyar modell” alapja azon­ban nem csupán az ír példa, hiszen a program bőven merít az Egyesült Álla­mok a harmincas években folytatott gaz­daságpolitikájából, a keynesi modellből, illetve a neokeynesiánus elképzelések­ből. Ezek alapja az állami kínálat serken­tette növekedés. Az írek arra szolgálnak példával, hogyan lehet egy külső feltéte­lek generálta növekedésre „rátenni egy lapáttal”. Az amerikai példa pedig azt mutatja meg, miként lehet a recesszió el­len tenni ugyanennek a filozófiának az al­kalmazásával. Csakhogy a recesszió ide­jén a magyarnál sokkal nagyobb - ráadá­sul zártabb - gazdaságban tudott eredmé­nyeket hozni a filozófia alkalmazása. A magyar modell az amerikai és az ír példa ötvözése lenne: egy nyitott gazda­ságban a költségvetési kiadások segítsé­gével növelt fogyasztás mellett olyan gazdasági növekedést elérni, amely nem okoz egyensúlyi problémákat a világgaz­dasági recesszió idején sem. Erre valóban nem volt példa, ahogyan azt Orbán Vik­tor miniszterelnök is többször kijelentette már. Orbán a magyar modell igazolására többször említette, hogy a gazdaság és a fogyasztás úgy növekedett egymással párhuzamosan, hogy közben csökkent az infláció és nem borult fel a pénzügyi egyensúly. Az orbáni retorika sem a gazdaság tényleges teljesítményét, sem a nemzet­közi összevetést illetően nem állja ki a próbát. A magyar gazdaság növekedési üteme 2000 első negyedéve óta folyama­tosan lassul, vagyis ez a negatív folyamat már akkor elkezdődött, amikor a világ­­gazdaságot nemhogy recesszió nem fe­nyegette, hanem erőteljesen bővült az Egyesült Államok és az Európai Unió hú­zóerejénél fogva. S az elmúlt két évben a közép-európai térségnek több országa bi­zonyította - különleges modell emlegeté­se nélkül is -, hogy ésszerű gazdaságpoli­tikával, a tőkevonzó képesség javításával lehet a gazdasági növekedés ütemét gyor­sítani még a kedvezőtlenné váló világ­­gazdasági környezetben is. Csehország, Szlovákia és F­orvátország jó példa erre. De az Európai Unióban is találni az átla­got jóval meghaladó teljesítményt: Gö­rögországét. Két évvel ezelőtt, 2000 első negyedé­ben a magyar gazdaság még 6,6 százalék­kal növekedett. A múlt esztendő utolsó negyedében már csupán 3,3 százalékkal. Elemzők szerint az idei első negyedben az iram egy-két százalékos lehet, hiszen a szeptemberi terrorcselekmények gazda­sági hatása most gyűrűzhet be. A lassulás azonban jórészt a gazdaságpolitikai tét­lenség következménye: elmaradtak az infrastrukturális fejlesztések, nem épül­tek autópályák. ■* A kormányzati ciklus végére nemcsak a növekedés lassult le, hanem a foglal­koztatottak száma is csökkent - az elmúlt nyolc hónapban 70 ezerrel -, s mintegy ötszázezerre tehető azok száma, akikről nem tudni, hogy miből élnek, hiszen sem munkanélküliként, sem semmilyen más kategóriában nem tartják őket számon. Az államháztartás az első három hónap­ban rekorddeficitet halmozott fel, s ennek előbb-utóbb jelentkeznie kell a folyó fi­zetési mérlegben, amely január-február­ban szintén nagy hiányt mutat, összevet­ve az elmúlt év hasonló időszakával. Az Orbán-kormány jórészt felemésztette az elődje által kidolgozott gazdaságpolitika növekedési forrásait. Ha létezett magyar modell, akkor an­nak elméleti és gyakorlati megalapozása Bokros Lajos volt pénzügyminiszter és Surányi György volt jegybankelnök nevé­hez fűződik. Amikor 1995-ben, bő fél év­vel a kormányváltás után, a pénzügyi csőd fenyegetése közepette stabilizálni kény­szerültek a magyar gazdaságot, akkor nem a Nemzetközi Valutaalap (IMF) ru­tinajánlásait fogadták el, hanem új ötle­tekkel álltak elő. Először is, elvetették az IMF-nek azt a javaslatát, hogy a nemzeti valuta árfolyamát tegyék teljesen szaba­don lebegővé. Ez hirtelen és nagymértékű leértékeléssel és súlyos recesszióval járt volna. A befektetők pedig nem tudták vol­na kiszámítani a forint változásait, kocká­zatuk óriásivá nőtt volna. Ezzel szemben a Bokros-program a csúszó leértékelést választotta, amely hosszú időre előre ter­vezhetővé változtatta az árfolyamot. Másodszor, az IMF a költségvetési hi­ány radikális csökkentését szorgalmazta. Ez elviselhetetlen szociális feszültséget váltott volna ki a munkanélküliség drá­mai emelkedése miatt. A Valutaalap ezen követelését elutasítva, de a hiányt folya­matosan mérsékelve a GDP-hez mérten, sikerült növekedésre ösztökélni a gazda­ságot, az üzleti szektor beruházásai 1995- ben is emelkedtek, egy évre rá pedig megugrottak. E modell lényege abban ra­gadható meg, hogy a gazdaság még a sta­bilizáció évében is növekedett, aztán erő­re kapott. A munkanélküliség csökkent, miközben a foglalkoztatás bővült. Az inf­láció üteme is évről évre alacsonyabb lett, és ez a folyamat 2000 nyaráig nem szakadt meg. Az árfolyam-politikával si­került megelőzni a forint felértékelődé­sét, így segítve a növekedés motorjának számító kivitelt. Ezzel szemben az Orbán-kormány úgy szélesítette ki a forint mozgási sávját és szüntette meg a csúszó leértékelést, hogy megengedte a forint túlzott felértékelését, ekként éppen azt a kis- és középvállalko­zói kört hozta nehéz helyzetbe, amelyet szavai szerint támogatni, felemelni kí­vánt. Az export növekedési ütemének meg­csappanása többé-kevésbé egybeesett a világgazdasági lanyhulás kezdetével. Ez nyilván tovább nehezítette a magyar gazdaság helyzetét. A kormányzati hi­vatkozás a környezettől függetlenül és töretlenül fejlődő magyar gazdaságra így nehezen támasztható alá, főként, hogy ugyanebben az időben Csehország gyorsított: 2000-ben 3,4, 2001-ben 3,7 százalékkal növekedett. Szlovákia 2,2- ről 3,1-re váltotta az iramot, Horvátor­szág pedig 3,2-ről 4,1-re. Az EU-tag Görögország is négy százalék körüli szintet tartott. Az Orbán-kormány gazdasági szakér­tői által sokat említett és csodált Írország viszont lefékezett tavaly, igaz, tíz száza­lék feletti iramról négyre. Ezt ott az infor­mációs technológiai ipar válsága okozta. Az ír „modell” különben a külföldi tőke vonzására épült. A nem egészen négy­milliós országba 18-20 milliárd dollár áramlott évente — miközben Magyaror­szágra hozzávetőlegesen kétmilliárd —, és a beruházások száz százalékát 2000-ben a közvetlen külföldi befektetés képezte. Az írek gyors európai fölzárkózását ez mozdította elő, ez vitte a növekedést tíz százalék fölé. Kétértelmű retorikával, tet­teket helyettesítő szavakkal aligha jutot­tak volna ilyen messze. Blahó Miklós-Várkonyi Iván AZ EXPORT ÉS A GDP NÖVEKEDÉSE NÉHÁNY KELET-KÖZÉP-EURÓPAI ORSZÁGBAN (változás az előző évhez képest, százalék) Piac - Gazdaság NÉPSZABADSÁG 2002. ÁPRILIS 13., SZOMBAT A szakértők szerint nem vált be a Fidesz-kormány irányváltása Létezik-e magyar modell - kérdezte a Népszabad­ság gazdasági szakértőktől. Ha igen, melyek a sajá­tosságai, ha nem, vajon miként volt felhasználható a kormányzati retorikában? MUNKATÁRSAINKTÓL Valamiféle újdonságként harangozta be a magyar mo­dellt a Fidesz-kormány - mondta Csillag István közgaz­dász. - Valójában arról van szó, hogy amikor felbomlott a három tenor (Chikán Attila gazdasági miniszter, Járai Zsigmond pénzügyminiszter, Surányi György MNB-el­­nök - a szerk.) vitága, s az egyensúlyra törekvő, a külföl­di befektetésekre és a magyar gazdaság világgazdasági illeszkedésére építő gazdasági minisztert Matolcsy György váltotta föl, új hangsúlyok jelentek meg a gazda­ságpolitikában. Ennek következménye, hogy 2000 janu­árjától negyedévről negyedévre lassul a növekedés. Ez a folyamat tehát már jóval az EU és az Egyesült Államok megtorpanása előtt megkezdődött. S ennek következmé­nye, hogy az idén az első negyedben a növekedés aligha lesz egy százaléknál több. Ám ennek folyománya, hogy romlik a fizetési mérleg, és a lassuló növekedés miatt el­apadnak az államháztartási bevételek, akkor egyébként, amikor a kormány felsrófolja a kiadásokat. Csillag sze­rint a bokrosi innovációk kedvező hatásai tűntek el az el­múlt években, és újabb nehéz helyzet alakulhat ki. A re­ménykeltő az, hogy Magyarország már integrálódott a világba, így nagy kiigazításra nem lesz szükség. - A „magyar modell” - avagy a Fidesz-állam - sajá­tossága, hogy a piacgazdaság előnyeit és az állami be­avatkozás pozitív hozadékait együttesen akarja érvénye­síteni, amire nem lehetett, és nem is volt képes - jelen­tette ki Hegedűs Miklós, a GKI Gazdaságkutató Rt. ügy­vezető igazgatója. Szerinte a kormányváltást követő el­ső két évben a Fidesz vezette koalíció megtartotta a Bokros-csomag utáni főbb gazdasági irányvonalakat, csak 2000-ben mutatkoztak meg először a magyar mo­dellre való átállás jelei. - Nem lehet pontosan tudni, mi­ért váltott hangsúlyt a kormány - mondta Hegedűs Mik­lós -, de megtette. Meghir­dette a Széchenyi-tervet, ám célja ellenére a kis- és középvállalkozások meg­erősítése elmaradt. Ebből következik a speciális mo­dell másik hibája, misze­rint nem volt helytálló az az elképzelés sem, hogy a hazai kis- és középvállal­kozások képesek a hátu­kon vinni a gazdasági nö­vekedést, és pótolni azt, ami az export lassulása mi­att kiesett a gazdaságból. Az a véleménye, hogy nem volt szerencsés szó nélkül végignézni, hogyan távolodott el Magyarország­tól a külföldi tőke. A kormány nem vette figyelembe, hogy korábban a feldolgozóipari beruházások 80 száza­lékát a külföldiek vitték véghez. Alapvető tévedés volt azt hinni, hogy a magyar tőke képes pótolni a külföldit. Antal László közgazdász szerint nem volt, és ma sincs külön magyar modell. - Néhány élenjáró kelet-európai állam nagyjából ugyanazokkal a módszerekkel próbál­kozik. Nem is sikertelenül - állapította meg Antal, aki azon a véleményen van, hogy ezek az országok, eddigi teljesítményük alapján, várhatóan 20 év alatt bejárják azt a pályát, amit a nyugat-európai régió 80-100 év alatt tett meg. Sok szenvedéssel - jegyezte meg -, mert a nagy fellendülések csak történelmi távlatból tűnnek dia­dalmenetnek. Az árat jól mutatják azok az elemzések, amelyek például Angliában a munkásosztály helyzeté­ről születtek a XIX. században. A politika dolga pedig, hogy egyensúlyozzon a vesztesek és nyertesek kö­zött, hogy hosszú távon a nyertesek legyenek több­ségben, és a fejlődés ne torpanjon meg. Magyaror­szág ezt az elmúlt 12 év­ben jól csinálta. Kérdésünkre, hogy ez a megállapítása „áll-e” a je­lenlegi gazdaságpolitikára is, válasza az volt, hogy az elmúlt egy-két év intézke­dései alapján nem. Nem az a gond, hogy a miniszter­­elnöknek más a víziója a gazdaság fejlesztéséről, mint a közgazdászoknak, hanem az, hogy ezt kontroll nélkül keresztülviheti. Ma már látszik, hogy a gazdaság­ban sem található fel az örökmozgó, csökken a termelés, a foglalkoztatottság, a növekedés üteme. Különösen ag­gasztónak mondta az elmúlt néhány nap retorikáját, amelyből az derül ki, hogy már semmilyen tőkét nem látnak szívesen az országban. Márpedig külföldi tőke nélkül a magyar nem tud belépni a világpiacra. Mindeb­ből számára az következik, hogy a jelenlegi gazdaság­­politika folytatása mintegy két éven belül csődbe viszi az országot. Chikán Attila Matolcsy György Röviden Magyar beszállítók Hannoverben Hétfőn nyílik a világ legnagyobb ipari szakvására Hannoverben, amelyre 260 ezer látogatót várnak. Az április 20-án zá­ruló rendezvény tematikus csarnokaiban összesen 18 magyar vállalat - elsősorban a beszállítói iparágakban és az energia­­technika területén tevékenykedő cégek - mutatja be termékeit és szolgáltatásait. (F.J.Gy.) Kérdés a Vegyépszer-kapcsolatról Keller László MSZP-frakcióvezető-he­­lyettes írásbeli választ igénylő kérdést küldött Orbán Viktor kormányfőnek, amelyben a Vegyépszer igazgatósági el­nöke, Nagy Elek és a miniszterelnök kö­zötti „különleges személyes kapcsolatot” firtatja. Keller jelzi, hogy március vége óta összesen 126 milliárd forintos útépí­tési megbízást kapott a Vegyépszer- Betonút konzorcium. A levél megállapí­tásai szerint ezeken túl a cégvezér édes­apja részére a miniszterelnök által java­solt és átadott magas kitüntetés (Kossuth­­díj - a szerk.) is jelzi a különleges szemé­lyes kapcsolatot. (Munkatársunktól) HTC-Jorgosz: csődbűntett? A BRFK vizsgálati főosztálya szerint ala­pos a gyanú, hogy csődbűntett és számvi­teli fegyelem megsértése történt a másfél éve kirobbant HTC-Jorgosz-botrány kapcsán - írja tegnapi számában a Napi Gazdaság. A lap úgy tudja, a rendőrség szakértői szerint az utasokat - akik polgá­ri pereket indítottak, és többet első fokon meg is nyertek - 400 millió forint kár ér­te. Ugyanakkor a HTC-Jorgosz cégcso­port vezetőit egyelőre nem hallgatták ki gyanúsítottként, az eljárás ismeretlen tet­tesek ellen folyik. (Munkatársunktól) Minden gazdaságot kár ért a fagy miatt Minden fagykárt szenvedett szőlő- és gyümölcstermelő számíthat kártérítés­re -jelentette be tegnap Vonza András agrárminiszter. Lapunknak elmondta azt is, hogy az FVM az első negyedév­ben az idei 233 milliárd forintos agrár­­támogatás 21 százalékát költötte el. Vonza András földművelésügyi és vi­dékfejlesztési miniszter szerint Magyar­­országon mintegy 960 ezer termelőegy­ség működik, és csak nyolc százalékuk ámtermelő. Több mint 300 ezer gazdaság a saját ellátást meghaladó mennyiségű termését időnként a piacra viszi, a többi­ek a saját asztalukra termelnek. A minisz­ter úgy véli, hogy a mostani fagy minden­kit károsított, de főként a kistermelőket kívánják a kárrendezésbe bevonni. A tár­ca elképzelései szerint az ültetvény nagy­ságától független lesz a kárenyhítés. A felméréseket a falugazdászok már meg is kezdték, de a miniszter a kár mér­tékéről nem tudott nyilatkozni. A kerté­szek szakmai szervezeteinek becslése szerint a fagy miatt elpusztult szőlő és gyümölcs értéke meghaladja a százmilli­­árd forintot. Vonza András nem tartotta kizártnak, hogy a tavalyi almatámogatás­hoz hasonló mértékű, hektáronkénti 80- 120 ezer forintos kárenyhítésre számít­hatnak a gazdák. Számításaink szerint, ha minden szőlő- és gyümölcsültetvényt (93 ezer, illetve 97 ezer hektárt) bevonnának az akcióba, mintegy 15,2-22,8 milliárd forintot kellene kifizetni. Egyébként az egy szőlőtőkére, illetve egy gyümölcsfá­ra jutó hozzávetőlegesen két kiló gyü­mölcs piaci ára 240 forint. A miniszter lapunknak elmondta azt is, hogy a fagytámogatáshoz szükséges pénzt, ha kell, átcsoportosítás révén elő­teremtik. Megtudtuk azt is, hogy az idei 233 milliárd forintos agrárbüdzséből ed­dig 48,2 milliárd forintot költött el az FVM. Ezen belül a beruházások támoga­tására elkülönített 64 milliárd forint 21 százalékát ítélték oda. A beruházási tá­mogatások egyik legfontosabb része a gépvásárlásoké, az egész évben rendelke­zésre álló 18,3 milliárd forintból az első negyedévben hatmilliárdot fizettek ki. A sajtótájékoztatón szó került a vidék­­fejlesztésről és az alternatív gazdálkodás­ról. Vonza elmondta: tavaly a tárcánál vi­dékfejlesztési célra 4,5 milliárd forint állt rendelkezésre, az idén 5,5 milliárd. A he­lyi adottságokra alapozva támogatják a kiegészítő jövedelemszerzést (falusi tu­rizmus, biogazdálkodás, a szükséges inf­rastruktúra fejlesztése). A foglalkoztatás támogatása is a prioritások között van. Czauner Péter

Next