Népszabadság, 2002. április (60. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-15 / 87. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2002. ÁPRILIS 15., HÉTFŐ 3 Chávez visszatért a hatalomba Két nap alatt két fordulat Venezuelában Venezuelában szombaton lemondott Pedro Carmona ideiglenes államfő, akit Hugo Chávez elnök államcsínnyel való pénteki menesztése után tábornokok egy csoportja jelölt ki az ország vezetésére. A fordulatot az okozta, hogy az elűzött elnök híveinek ezrei Caracasban tüntetésbe kezdtek, majd behatoltak az elnöki palotába. Chávez vasárnap visszatért, a lázadó politikusokat és tiszteket letartóztatták. MTI-JELENTÉS A csütörtök éjjel végrehajtott tábornokok főszereplésével lefolyt, de vértelen hatalomátvételben szombaton fordulatot hozott, hogy az alkotmány mellett tüntető tízezrek nyomására a korábban a gyáriparosok szövetségét vezető Pedro Carmona visszaadta az irányítást a volt államfő híveinek. Megkezdte működését a feloszlatott, majd újra összehívott parlament. Visszaköltözött a vezetés a caracasi elnöki palotába is, amelyet a szombati tüntető tömeg foglalt vissza, ugyancsak erőszakmentesen. A puccsista Carmonát és vezérkarát letartóztatták. Nem világos, hogy hogyan reagáltak a Chávezt menesztő tábornokok Carmona lemondó bejelentésére. Korábban azonban a puccsista katonai vezetők jelezték, hogy a legfontosabbnak a lakosság épségét és az alkotmányos rend fenntartását tartják, míg egyes tábornokok eleve nem is csatlakoztak a pénteki államcsínyhez. Chávez vasárnap hajnalban visszatért a caracasi elnöki palotába, ahol hivatalosan ismét államfői tisztségébe iktatták. Az elnököt több ezren éltették a Miraflores-palotánál. Chávez két napot a Caracastól 150 kilométerre levő karibi Orchilla-szigeten kényszerült eltölteni, ahonnan helikopteren repült a fővárosba. Chávez leszögezte: nem lesz boszorkányüldözés, nem csorbítanak az emberi jogokon, nemzeti egységre és társadalmi párbeszédre szólította fel honfitársait. Kormányához intézve szavait közölte: tisztelni kell egymás véleményét, egyben felkérte az egyházat, a gazdasági élet vezetőit, a politikai pártokat és a tömegtájékoztatási eszközök irányítóit, hogy az ország egységének a megteremtésén munkálkodjanak. Bejelentette: keddre kerekasztal-megbeszélést hív össze, amelyen a társadalmi párbeszéd kialakításával kapcsolatos kérdéseket vitatják meg. Fontosnak nevezte, hogy az országban helyreálljon a nyugalom, és hozzák helyre a politikában elkövetett hibákat. Az elnöki palotába visszatérő Chávezt katonák üdvözlik FOTÓ: REUTERS - JUAN CARLOS BARRETO Néptribunként - meggondolatlanul Szlovákiai állásfoglalások a Kossuth téri Duray-felszólalásról POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL Nem szerencsés, ha külföldön bármelyik közéleti személyiség nem felelősségteljesen gondolkodó politikusként, hanem valamiféle néptribunként viselkedik — válaszolta lapunknak Grigori Pozsonyban megalakult a Szociáldemokrata Alternatíva (SDA) nevű új baloldali tömörülés, amelynek alapító tagjai néhány hete léptek ki a kormánykoalícióhoz tartozó Demokratikus Baloldal Pártjából (SDL). Pavel Koncos pártelnök tekintélyelvű magatartása miatt. Az SDA elnöke Milán Ftácník lett, aki emiatt lemondott az oktatási miniszter posztjáról, a párt választási listáját pedig Peter Weiss, a pozsonyi parlament külügyi bizottságának elnöke vezeti. A szeptemberi választásokat követően parlamenti tömörülésként szeretnék integrálni a legalább tíz pártra szakadt baloldali érzelmű polgárokat. (Pozsonyi tudósítónktól) Meszezsnyikov. A neves szlovák politológust Duray Miklósnak a Kossuth téren elhangzott szombati felszólalásáról kérdeztük. — Az ma már természetes, ha egy-egy politikai tömörülés választási kampányrendezvényén a hasonló értékrendet képviselő partnerpárt valamelyik vezetője is felszólal. Ilyen értelemben semmi kivetnivalót sem találok a Magyar Koalíció Pártja ügyvezető alelnökének szombati budapesti jelenlétében. Amit azonban mondott, az eléggé meggondolatlan volt, hiszen Magyarországon - Szlovákiával vagy éppenséggel Csehországgal ellentétben — a rendszerváltás óta egyszer sem kellett előre hozott választásokat tartani, vagyis stabil a demokrácia. Így aztán legalábbis érthetetlen, ha valaki valamiféle forradalomra buzdít, amelyre a magyarság mutatna példát. Ezzel az utóbbi kijelentésével Duray újabb magyarellenes indulatokat szíthat Szlovákiában, amelyeknek első jelei már meg is mutatkoztak a Szlovák Nemzeti Párt heves reagálásában. Az ilyen sajnálatos megnyilvánulások nehezíthetik a kedvezménytörvénnyel és a Benes-dekrétumok ügyével kapcsolatos szlovák-magyar kormányközi nézetkülönbségek rendezését is - hangsúlyozta a szlovák politológus. Bugár Béla, a Magyar Koalíciós Párt (MKP) elnöke megkeresésünkre Duray saját véleményeként és semmiképpen sem az MKP álláspontjaként jellemezte kollégájának budapesti szavait. Ezért azokat Bugár nem is volt hajlandó kommentálni. Mindössze annyit mondott, hogy az MKP politikai értékrendjéhez a Fidesz-MDF szövetség programja áll a legközelebb. Ennek ellenére sem pártja, sem ő nem kíván közvetlenül beavatkozni a magyarországi választási kampányba - mondta. Szilvássy József Bugár Béla Orbán félelmet ébreszt a szomszédoknál A világsajtó a magyarországi választásokról, az esélyekről Az európai és amerikai írott, valamint elektronikus sajtó változatlanul élénken kommentálja a magyarországi választási kampány alakulását, az esélyeket. HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Nagy várakozások fűződnek a magyarországi parlamenti választások második fordulójához - írja friss számában a Der Spiegel. A német hírmagazin a térség potenciális stabilitási tényezőjét látja Medgyessy Péter szocialista jelöltben. A lap emlékeztetett arra, hogy Orbán Viktor miniszterelnök legutóbb főként a románok és a szlovákok, de részben a szerbek és az ukránok körében is félelmet ébresztett Budapest hegemóniatörekvéseivel. Ennek okai közé sorolta - mint az MTI írja - a hírmagazin a kedvezménytörvényt és a január óta osztogatott magyarigazolványokat. Az osztrák Formát szerint a magyar konzervatív-nacionalista kormány leszavazása a végét jelentheti a Baden- Württemberg—Bajorország-Ausztria— Magyarország tengelytervének, s ezzel megmentheti Schüssel kancellárt és Ausztriát a saját maga által előállított rossz helyzettől. A lap szerint e Duna menti szövetség közös célja a Benesdekrétumok érvénytelenítése, illetve Csehország EU-tagságának megakadályozása lenne. A budapesti választási eredménnyel elúszhat ez a Duna menti konzervatív tengely, s ezzel együtt Schüssel kancellár újabb külpolitikai koncepciója. Ez utóbbi célul tűzte ki, hogy Ausztria vezető szerephez jusson az EU-csatlakozásra váró kelet-középeurópai országok körében - írja a hetilap cikkét ismertető bécsi tudósítónk. Konrád György író az osztrák Kuriernak adott interjújában valószínűnek nevezte, hogy a választáson az MSZP szerez többséget, s vagy egyedül, vagy a liberálisokkal fog kormányozni. Kifejtette: a kormányváltás Közép- és Kelet- Európa jellemzője, a kormányok ugyanis nem igazán bölcsek. Ez az átmeneti időszak, amelyben a váltás a törvényszerű, még viszonylag sokáig eltart majd - mondta Konrád. Kifejtette: a magyar jobboldal hagyományos problémája, hogy nem határolódik el a szélsőjobbtól, ahogyan ezt Németországban vagy Franciaországban teszik. Mindig volt egy kiskapu vagy egy ajtó, amely nyitva állt a jobbközép és a radikálisok között. A szocialisták várható győzelmének megakadályozása érdekében újabb választási nagygyűlést tartott a Fidesz-MDF koalíció - hangsúlyozta a román közszolgálati rádió a szombati nagygyűlésről készített helyszíni tudósításában. A szimpatizálók mozgósításából kivette a részét a szélsőjobboldali MIÉP. A nagygyűlés a hatalmon lévő jobboldali erők eredményeinek bemutatásán és annak az úgymond tragikus helyzetnek a felvázolásán alapult, amely akkor vár az országra, ha a szocialisták győznek. A BBC román nyelvű tudósítása szerint a konzervatív, nemzeti-keresztény pártok több mint 200 ezer híve gyűlt össze Budapesten. A BBC szerint a felszólalók azokat az eszméket és érveket ismételték meg, amelyek eddig végig a választási kampányban hallhatók voltak. A tudósítás szerint Orbán nyelvezete a lágyabb beszédre hajlott, hogy képes legyen elhódítani a szocialista és liberális nézetű állampolgárokat is. Legfeljebb félmilliósra becsüli a múlt szombati Kossuth téri fideszes nagygyűlés résztvevőinek számát a The Washington Times. Az erősen konzervatív amerikai lap a szombati Orbán-beszéddel kapcsolatban megjegyzi: a jobboldali magyar miniszterelnök beszédét élőben közvetítette a közszolgálati televízió. A lap kitért arra, hogy az elmúlt évtized egyik legnagyobb tömegeket megmozgató magyarországi gyűlésén a párt tisztségviselői szerint kétmillióan vettek részt. Idézte Orbánnak azt a kijelentését, hogy a második fordulóra a régi és az új világ között kell választani. Orbán kúrája Egy tömegben a társadalom kis része is nagynak látszik. Nagyobbacska része még nagyobbnak. A tömeg több erőt mutat, mint amekkora van. Erre való. Az erő meg lett mutatva. Többször akkorának, mint amekkora. Összegyűlt vagy négyszázezer ember, hogy elhiggye és elhitesse: kétmillióan vannak. Szerencséjük, hogy nem voltak annyian, mert akkor az adott területen vagy húszan jutottak volna egy négyzetméterre, és akkor bizony kevesen maradtak volna szavazóképes állapotban. A MIÉP odahozta a maga szokásos százezrét, amit negyedmilliónak szokott eladni. Ha a maradékból levonjuk a határon túliakat, a fiatalkorúakat, a kíváncsiskodókat és a tömegre sok példányban lemosolygó Pető Ivánt, akkor azt mondhatjuk, hogy a nagy nemzeti mostvagy sokára összejött a Fidesz-MDF vasárnapi szavazótáborának legmélyebben elkötelezett tizede. Sokan nyilván a választókerületeknek abból a negyedéből, ahol már nem is lesz második forduló. Ezért például én sem tudom meghálálni a felém áradó bizalmat. Hiába avattak polgárrá és hiába láttak el munícióval. A Kossuth térre igyekezvén a kis földalattin a Mexikói út és a Széchenyi fürdő között átadtam a helyem egy idősebb kokárdás hölgynek, aki hálás mosolylyal megjegyezte: „Úgy látom, itt most polgárok utaznak.” A nagygyűlés után irdatlan mennyiségű röpcédula maradt az aktivisták nyakán. Tízméterenként kaptam én is egy stósszal, hogy terjesszem a környékemen, dobjam be a postaládákba. Most már boldogan, de mit érnek vele? Szegény Rogán Antalt úgy legyőzték minálunk, hogy már nem is lesz második forduló. Volt a kormánypártoknak és a kormánypárti ellenzéknek két szomorú vasárnap között egy jó szombatjuk. Senki ne sajnálja tőlük. És ne következtessen belőle semmire. Nem történt semmi. Áttörés pláne nem. Varga László, a parlament korelnöke, egykoron a harmadikutas, baloldali Barankovics-párt jeles képviselője emlékeztetett 1945. október 7-re. Akkor a kommunista párt meg akarta mutatni Budapesten a törvényhatósági választásokon, hogy ő a legerősebb, de végül legyőzte őt a kisgazdapárt képében „a nemzeti összefogás”. Ez így volt. És mi történt azután? A közösen induló munkáspártok azzal vigasztalták magukat, hogy mindössze félszázezer szavazattal kaptak kevesebbet, a kerületek többségében ők nyertek, és a Népszava főcíme azt harsogta, hogy még soha nem kapott ennyi szavazatot „a szocialista gondolat”. Október 9-re hatalmas, impozáns tömegdemonstrációt szerveztek a fővárosban, büszkék voltak rá, hogy ők milyen sokan vannak, biztosak voltak benne, hogy négy héttel később, az országgyűlési választásokon nem ismétlődhet meg a vereség. Aztán persze, még jobban kikaptak. Na ja, mert nem vittek magukkal még egy embert, ahogy azt Orbán Viktor javasolja övéinek. A javaslat nem különösebben eredeti. Demszky Gábor is ezzel a módszerrel gondolta fölszorozni az SZDSZ-t másfél évvel ezelőtt. A hetvenes évek vége felé a Magyar Eszperantó Szövetség választmánya is megszavazta, hogy minden tag szervezzen be két másikat, és akkor háromszor annyian leszünk. Még nem volt rá példa, hogy ez a kézenfogósdi bejött volna. Nem is azért mondogatják, hogy bejöjjön, hanem lélektani okokból. Hogy legalább addig ne érezzük lehetetlennek a lehetetlent, amíg nem muszáj. A kormánypárti győzelemhez az kellene, hogy jelöltjeik mindenhol nyerjenek, ahol vezetnek, és megelőzzenek tíz vezető szocialistából négyet, összesen 29-et. Csakhogy a szocialista első helyesek jelentős része jelentős előnnyel vezet. Mindössze hét olyan választókerület van, ahol az MSZP-jelölt előnye tíz százaléknál kisebb és a kormánypárti jelölt javára lépnek vissza, tehát az előzés lehetségesnek látszik. Négyszer ennyi választókerületben, minden másodikban, ahol kormánypárti jelölt vezet, fordított a helyzet, az ellenzéki jelöltnek van tíz százalékkal kisebb hátránya és az ő javára lépnek vissza. És ebbe még nem számoltuk bele a hezitáló centrumosokat és nem számoltunk azzal sem, amit Tölgyessy Péter mond a Fidesz-MDF-lista 12. helyéről: „most különösen fontos lehet az első forduló szavazataránya. Számos egyéni választókerületben azonnal végeredmény születhet. A még tétovázó emberek két hét múlva nagyban csatlakozhatnak a nyertesnek látszó párthoz”. (HVG, április 5.) A szerző csak azt nem találta el, hogy melyik lesz ez a párt. Orbán Viktor maga is tudja, hogy megbukott, de nem várható el tőle, hogy ezt időnek előtte beismerje, s ezzel a vereség mértékét tovább növelje. Irreális célt kell fölmutatnia ahhoz, hogy a reális célt elérhesse, megakadályozza, hogy a vereség katasztrofális méretűvé növekedjék. Orbán radikális antidepresszív kúrát alkalmaz, amitől ugyan fölfordul a gyomor, de hatásos. (És különben sem annak a gyomra fordul föl, akire hat.) Aki közelről látta az Orbán-hívők gyülekezetét vasárnap este és szombat délután, az érzékeli a változást, érzékeli a kúra hatását. A szombati tömeg különbözött attól is, amely kedden megszállta a Testnevelési Egyetemet és környékét. Kisebb volt a MIÉP-esek aránya és a fanatikusok szűkebb köre valamelyest föloldódott a konszolidált szimpatizánsok tömegében. Orbán viszont majdnem ugyanolyan volt. Retorikailag felújítva, talán kissé szelídebben, de tartalmában ugyanazt a beszédet adta elő, mint a Testnevelési Egyetemen. Semmilyen lényeges új elem nem volt benne. A pályaudvar képzete, ahol mindenki megtalálja a maga jövőbe vezető vonatát, összefogja mindazt, aminek a védelme és veszélyeztetettsége vasárnap óta a Fidesz kampányának középpontjában áll: adókedvezmény, a lakáshoz jutás támogatása, tandíj, gyed, energiaár-támogatás... Mindaz, ami beleillik a „minél többed van, annál többet kapsz” filozófiájába. Minél előnyösebb helyzetből indulsz, annál jobb vonatra fizetünk be. Ez az ún. „polgári” erők egyik legerősebb kötőeleme: a kizárólag önmagával szolidáris jóléti gőg. Ebbe a „polgári” táborba most már visszavonhatatlanul és eltávolíthatatlanul beleszervült a MIÉP is. Ez az Orbán-féle antidepresszív kúra legsúlyosabb mellékhatása. Mi több, hosszabb távon ez a főhatás. A legoptimistább kormánypárti számára is evidenciává vált, hogy a „polgári erők” a MIÉP negyedmillió szavazója nélkül végképp „nem lehetnek elegen”, s ha a kormánypártok, amint azt Orbán beszéde végén többszörösen hangsúlyozta, hisznek az „összefogás erejében”, akkor leginkább a MIÉP-pel való összefogás erejében hisznek. A MIÉP most már nem vihet, csak hozhat szavazatokat, a MIÉP már semmilyen értelemben nem vetélytárs. A szombati úri közönségben semmiféle averziót, semmiféle érzelmi ellenállást nem keltettek a MIÉP-es zászlóerdők, legalábbis nem volt ennek semmilyen érzékelhető jele. Hazafelé menet olvasgattam. A Kálvin téren Kuncze és az ismeretlen baba plakátján ezt olvastam: „Hazaáruló rongy ember, saját néped ellensége lettél. Zsidóbérenc.” A szerző nem pontosította, hogy melyikükre gondol, de a baba nem indul a választásokon. Lent a metróállomáson Medgyessy plakátján ezt olvastam: „Szemét hazaáruló vörös patkány.” Mit gondol a kedves olvasó, hol járhattak ezen művek szerzői szombat délután, és mit csinálhattak a tenyerükkel, amikor Orbán azzal a gondolattal búcsúztatta népét, hogy „mindig lehetnek olyanok, akik gyűlölnek, de csak akkor győzhetnek, ha Te is gyűlölöd őket”? Azt hiszem, az elmúlt években elég sokat tett Magyarország miniszterelnöke azért, hogy a bukásához ez a feltétel ne hiányozzék. Valamikor régen a szilveszteri tévékabaréban arra intett minket „az ország legöregebb embere” (Major Tamás), hogy nem kell az első riasztó jelre mindjárt mindjárt besszre játszani. A tőzsde állapota ezt nem indokolja. Révész Sándor