Népszabadság, 2002. április (60. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-15 / 87. szám

NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2­0­0­2. ÁPRILIS 15., HÉTFŐ 3 Chávez visszatért a hatalomba Két nap alatt két fordulat Venezuelában Venezuelában szombaton lemondott Pedro Carmona ideiglenes államfő, akit Hugo Chávez elnök államcsínnyel való pénteki menesztése után tábornokok egy csoportja jelölt ki az ország vezetésére. A fordulatot az okozta, hogy az elűzött elnök híveinek ezrei Caracasban tüntetésbe kezdtek, majd behatoltak az elnöki palotá­ba. Chávez vasárnap visszatért, a lázadó politikusokat és tiszteket letartóztatták. MTI-JELENTÉS A csütörtök éjjel végrehajtott­­ táborno­kok főszereplésével lefolyt, de vértelen­­ hatalomátvételben szombaton fordula­tot hozott, hogy az alkotmány mellett tüntető tízezrek nyomására a korábban a gyáriparosok szövetségét vezető Pedro Carmona visszaadta az irányítást a volt államfő híveinek. Megkezdte működé­sét a feloszlatott, majd újra összehívott parlament. Visszaköltözött a vezetés a caracasi elnöki palotába is, amelyet a szombati tüntető tömeg foglalt vissza, ugyancsak erőszakmentesen. A puccsis­ta Carmonát és vezérkarát letartóztatták. Nem világos, hogy hogyan reagáltak a Chávezt menesztő tábornokok Car­mona lemondó bejelentésére. Korábban azonban a puccsista katonai vezetők je­lezték, hogy a legfontosabbnak a lakos­ság épségét és az alkotmányos rend fenntartását tartják, míg egyes táborno­kok eleve nem is csatlakoztak a pénteki államcsínyhez. Chávez vasárnap hajnalban visszatért a caracasi elnöki palotába, ahol hivatalo­san ismét államfői tisztségébe iktatták. Az elnököt több ezren éltették a Miraflo­­res-palotánál. Chávez két napot a Cara­­castól 150 kilométerre levő karibi Orchilla-szigeten kényszerült eltölteni, ahonnan helikopteren repült a fővárosba. Chávez leszögezte: nem lesz boszor­kányüldözés, nem csorbítanak az emberi jogokon, nemzeti egységre és társadalmi párbeszédre szólította fel honfitársait. Kormányához intézve szavait közöl­te: tisztelni kell egymás véleményét, egyben felkérte az egyházat, a gazdasági élet vezetőit, a politikai pártokat és a tö­megtájékoztatási eszközök irányítóit, hogy az ország egységének a megterem­tésén munkálkodjanak. Bejelentette: keddre kerekasztal-megbeszélést hív össze, amelyen a társadalmi párbeszéd kialakításával kapcsolatos kérdéseket vitatják meg. Fontosnak nevezte, hogy az országban helyreálljon a nyugalom, és hozzák helyre a politikában elkövetett hibákat. Az elnöki palotába visszatérő Chávezt katonák üdvözlik FOTÓ: REUTERS - JUAN CARLOS BARRETO Néptribunként - meggondolatlanul Szlovákiai állásfoglalások a Kossuth téri Duray-felszólalásról POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL Nem szerencsés, ha külföldön bárme­lyik közéleti személyiség nem felelős­ségteljesen gondolkodó politikusként, hanem valamiféle néptribunként visel­kedik — válaszolta lapunknak Grigori Pozsonyban megalakult a Szociál­demokrata Alternatíva (SDA) nevű új baloldali tömörülés, amelynek alapító tagjai néhány hete léptek ki a kormánykoalícióhoz tartozó De­mokratikus Baloldal Pártjából (SDL). Pavel Koncos pártelnök te­kintélyelvű magatartása miatt. Az SDA elnöke Milán Ftácník lett, aki emiatt lemondott az oktatási mi­niszter posztjáról, a párt választási listáját pedig Peter Weiss, a pozso­nyi parlament külügyi bizottságá­nak elnöke vezeti. A szeptemberi választásokat követően parlamenti tömörülésként szeretnék integrálni a legalább tíz pártra szakadt balol­dali érzelmű polgárokat. (Pozsonyi tudósítónktól) Meszezsnyikov. A neves szlovák politológust Duray Miklósnak a Kos­suth téren elhangzott szombati felszólalásáról kérdeztük. — Az ma már természetes, ha egy-egy politikai tömörülés vá­lasztási kampányrendez­vényén a hasonló érték­rendet képviselő partner­párt valamelyik vezetője is felszólal. Ilyen érte­lemben semmi kivetniva­lót sem találok a Magyar Koalíció Pártja ügyveze­tő alelnökének szombati budapesti je­lenlétében. Amit azonban mondott, az eléggé meggondolatlan volt, hiszen Magyarországon - Szlovákiával vagy éppenséggel Csehországgal ellentétben — a rendszerváltás óta egyszer sem kel­lett előre hozott választásokat tartani, vagyis stabil a demokrácia. Így aztán legalábbis érthetetlen, ha valaki vala­miféle forradalomra buzdít, amelyre a magyarság mutatna példát.­­ Ezzel az utóbbi kijelentésével Duray újabb magyarellenes indulatokat szíthat Szlovákiában, amelyeknek első jelei már meg is mutatkoztak a Szlovák Nemzeti Párt he­ves reagálásában. Az ilyen sajnálatos megnyil­vánulások nehezíthetik a kedvezmény­törvénnyel és a Benes-dekrétumok ügyével kapcsolatos szlo­vák-magyar kormánykö­zi nézetkülönbségek ren­dezését is - hangsúlyozta a szlovák politológus. Bugár Béla, a Magyar Koalíciós Párt (MKP) elnöke megkeresésünkre Duray saját véleményeként és semmiképpen sem az MKP álláspontjaként jellemezte kollé­gájának budapesti szavait. Ezért azokat Bugár nem is volt hajlandó kommentál­ni. Mindössze annyit mondott, hogy az MKP politikai értékrendjéhez a Fi­­desz-MDF szövetség programja áll a legközelebb. Ennek ellenére sem párt­ja, sem ő nem kíván közvetlenül be­avatkozni a magyarországi választási kampányba - mondta. Szilvássy József Bugár Béla Orbán félelmet ébreszt a szomszédoknál A világsajtó a magyarországi választásokról, az esélyekről Az európai és amerikai írott, valamint elektronikus sajtó változatlanul élén­ken kommentálja a magyarországi választási kampány alakulását, az esélyeket. HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Nagy várakozások fűződnek a magyar­­országi parlamenti választások második fordulójához - írja friss számában a Der Spiegel. A német hírmagazin a térség potenciális stabilitási tényezőjét látja Medgyessy Péter szocialista jelöltben. A lap emlékeztetett arra, hogy Orbán Vik­tor miniszterelnök legutóbb főként a ro­mánok és a szlovákok, de részben a szerbek és az ukránok körében is félel­met ébresztett Budapest hegemóniatö­rekvéseivel. Ennek okai közé sorolta - mint az MTI írja - a hírmagazin a ked­vezménytörvényt és a január óta oszto­gatott magyarigazolványokat. Az osztrák Formát szerint a magyar konzervatív-nacionalista kormány le­szavazása a végét jelentheti a Baden- Württemberg—Bajorország-Ausztria— Magyarország tengely­tervének, s ezzel megmentheti Schüssel kancellárt és Ausztriát a saját maga által előállított rossz helyzettől. A lap szerint e Duna menti szövetség közös célja a Benes­­dekrétumok érvénytelenítése, illetve Csehország EU-tagságának megakadá­lyozása lenne. A budapesti választási eredménnyel elúszhat ez a Duna menti konzervatív tengely, s ezzel együtt Schüssel kancellár újabb külpolitikai koncepciója. Ez utóbbi célul tűzte ki, hogy Ausztria vezető szerephez jusson az EU-csatlakozásra váró kelet-közép­­európai országok körében - írja a hetilap cikkét ismertető bécsi tudósítónk. Konrád György író az osztrák Kurier­­nak adott interjújában valószínűnek ne­vezte, hogy a választáson az MSZP sze­rez többséget, s vagy egyedül, vagy a li­berálisokkal fog kormányozni. Kifejtet­te: a kormányváltás Közép- és Kelet- Európa jellemzője, a kormányok ugyan­is nem igazán bölcsek. Ez az átmeneti időszak, amelyben a váltás a törvénysze­rű, még viszonylag sokáig eltart majd - mondta Konrád. Kifejtette: a magyar jobboldal hagyományos problémája, hogy nem határolódik el a szélsőjobbtól, ahogyan ezt Németországban vagy Franciaországban teszik. Mindig volt egy kiskapu vagy egy ajtó, amely nyitva állt a jobbközép és a radikálisok között. A szocialisták várható győzelmének megakadályozása érdekében újabb vá­lasztási nagygyűlést tartott a Fi­­desz-MDF koalíció - hangsúlyozta a ro­mán közszolgálati rádió a szombati nagy­gyűlésről készített helyszíni tudósításá­ban. A szimpatizálók mozgósításából ki­vette a részét a szélsőjobboldali MIÉP. A nagygyűlés a hatalmon lévő jobboldali erők eredményeinek bemutatásán és an­nak az úgymond tragikus helyzetnek a felvázolásán alapult, amely akkor vár az országra, ha a szocialisták győznek. A BBC román nyelvű tudósítása sze­rint a konzervatív, nemzeti-keresztény pártok több mint 200 ezer híve gyűlt össze Budapesten. A BBC szerint a fel­szólalók azokat az eszméket és érveket ismételték meg, amelyek eddig végig a választási kampányban hallhatók voltak. A tudósítás szerint Orbán nyelvezete a lágyabb beszédre hajlott, hogy képes le­gyen elhódítani a szocialista és liberális nézetű állampolgárokat is. Legfeljebb félmilliósra becsüli a múlt szombati Kossuth téri fideszes nagygyű­lés résztvevőinek számát a The Wa­shington Times. Az erősen konzervatív amerikai lap a szombati Orbán-beszéd­­del kapcsolatban megjegyzi: a jobbolda­li magyar miniszterelnök beszédét élő­ben közvetítette a közszolgálati televí­zió. A lap kitért arra, hogy az elmúlt év­tized egyik legnagyobb tömegeket meg­mozgató magyarországi gyűlésén a párt tisztségviselői szerint kétmillióan vettek részt. Idézte Orbánnak azt a kijelentését, hogy a második fordulóra a régi és az új világ között kell választani. Orbán kúrája Egy tömegben a társadalom kis része is nagynak látszik. Nagyobbacs­ka része még nagyobbnak. A tömeg több erőt mutat, mint amekkora van. Erre való. Az erő meg lett mutatva. Többször akkorának, mint amekkora. Összegyűlt vagy négyszázezer ember, hogy elhiggye és elhitesse: kétmillióan vannak. Szerencséjük, hogy nem voltak annyian, mert ak­kor az adott területen vagy húszan jutottak volna egy négyzetméterre, és akkor bizony kevesen maradtak volna szavazóképes állapotban. A MIÉP odahozta a maga szokásos százezrét, amit negyedmilliónak szokott eladni. Ha a maradékból levonjuk a határon túliakat, a fiatal­korúakat, a kíváncsiskodókat és a tömegre sok példányban lemosoly­­gó Pető Ivánt, akkor azt mondhatjuk, hogy a nagy nemzeti most­­vagy sokára összejött a Fidesz-MDF vasárnapi szavazótáborának leg­mélyebben elkötelezett tizede. Sokan nyilván a választókerületeknek abból a negyedéből, ahol már nem is lesz második forduló. Ezért például én sem tudom meghálálni a felém áradó bizalmat. Hiába avattak polgárrá és hiába láttak el munícióval. A Kossuth térre igyekezvén a kis földalattin a Mexikói út és a Széchenyi fürdő között átadtam a helyem egy idősebb kokárdás hölgynek, aki hálás mosoly­­lyal megjegyezte: „Úgy látom, itt most polgárok utaznak.” A nagygyűlés után irdatlan mennyiségű röpcédula maradt az akti­visták nyakán. Tízméterenként kaptam én is egy stósszal, hogy ter­jesszem a környékemen, dobjam be a postaládákba. Most már boldo­gan, de mit érnek vele? Szegény Rogán Antalt úgy legyőzték miná­­lunk, hogy már nem is lesz második forduló. Volt a kormánypártoknak és a kormánypárti ellenzéknek két szo­morú vasárnap között egy jó szombatjuk. Senki ne sajnálja tőlük. És ne következtessen belőle semmire. Nem történt semmi. Áttörés pláne nem. Varga László, a parlament korelnöke, egykoron a harmadikutas, baloldali Barankovics-párt jeles képviselője emlékeztetett 1945. októ­ber 7-re. Akkor a kommunista párt meg akarta mutatni Budapesten a törvényhatósági választásokon, hogy ő a legerősebb, de végül legyőz­te őt a kisgazdapárt képében „a nemzeti összefogás”. Ez így volt. És mi történt azután? A közösen induló munkáspártok azzal vigasz­talták magukat, hogy mindössze félszázezer szavazattal kaptak keve­sebbet, a kerületek többségében ők nyertek, és a Népszava főcíme azt harsogta, hogy még soha nem kapott ennyi szavazatot „a szocialista gondolat”. Október 9-re hatalmas, impozáns tömegdemonstrációt szerveztek a fővárosban, büszkék voltak rá, hogy ők milyen sokan vannak, biztosak voltak benne, hogy négy héttel később, az ország­­gyűlési választásokon nem ismétlődhet meg a vereség. Aztán persze, még jobban kikaptak. Na ja, mert nem vittek magukkal még egy embert, ahogy azt Orbán Viktor javasolja övéinek. A javaslat nem különösebben eredeti. Demszky Gábor is ezzel a módszerrel gondolta fölszorozni az SZDSZ-t másfél évvel ezelőtt. A hetvenes évek vége felé a Magyar Eszperantó Szövetség választmánya is megszavazta, hogy minden tag szervezzen be két másikat, és akkor háromszor annyian leszünk. Még nem volt rá példa, hogy ez a kézenfogósdi bejött volna. Nem is azért mondogatják, hogy bejöjjön, hanem lélektani okokból. Hogy legalább addig ne érezzük lehetetlennek a lehetetlent, amíg nem muszáj. A kormánypárti győzelemhez az kellene, hogy jelöltjeik mindenhol nyerjenek, ahol vezetnek, és megelőzzenek tíz vezető szocialistából négyet, összesen 29-et. Csakhogy a szocialista első helyesek jelentős része jelentős előnnyel vezet. Mindössze hét olyan választókerület van, ahol az MSZP-jelölt előnye tíz százaléknál kisebb és a kormány­párti jelölt javára lépnek vissza, tehát az előzés lehetségesnek látszik. Négyszer ennyi választókerületben, minden másodikban, ahol kor­mánypárti jelölt vezet, fordított a helyzet, az ellenzéki jelöltnek van tíz százalékkal kisebb hátránya és az ő javára lépnek vissza. És ebbe még nem számoltuk bele a hezitáló centrumosokat és nem számol­tunk azzal sem, amit Tölgyessy Péter mond a Fidesz-MDF-lista 12. helyéről: „most különösen fontos lehet az első forduló szavazatará­nya. Számos egyéni választókerületben azonnal végeredmény szület­het. A még tétovázó emberek két hét múlva nagyban csatlakozhatnak a nyertesnek látszó párthoz”. (HVG, április 5.) A szerző csak azt nem találta el, hogy melyik lesz ez a párt. Orbán Viktor maga is tudja, hogy megbukott, de nem várható el tő­le, hogy ezt időnek előtte beismerje, s ezzel a vereség mértékét tovább növelje. Irreális célt kell fölmutatnia ahhoz, hogy a reális célt elérhes­se, megakadályozza, hogy a vereség katasztrofális méretűvé növe­kedjék. Orbán radikális antidepresszív kúrát alkalmaz, amitől ugyan fölfordul a gyomor, de hatásos. (És különben sem annak a gyomra fordul föl, akire hat.) Aki közelről látta az Orbán-hívők gyülekezetét vasárnap este és szombat délután, az érzékeli a változást, érzékeli a kúra hatását. A szombati tömeg különbözött attól is, amely kedden megszállta a Testnevelési Egyetemet és környékét. Kisebb volt a MIÉP-esek aránya és a fanatikusok szűkebb köre valamelyest föloldódott a konszolidált szimpatizánsok tömegében. Orbán viszont majdnem ugyanolyan volt. Retorikailag felújítva, talán kissé szelídebben, de tartalmában ugyan­azt a beszédet adta elő, mint a Testnevelési Egyetemen. Semmilyen lé­nyeges új elem nem volt benne. A pályaudvar képzete, ahol mindenki megtalálja a maga jövőbe vezető vonatát, összefogja mindazt, aminek a védelme és veszélyeztetettsége vasárnap óta a Fidesz kampányának középpontjában áll: adókedvezmény, a lakáshoz jutás támogatása, tan­díj, gyed, energiaár-támogatás... Mindaz, ami beleillik a „minél többed van, annál többet kapsz” filozófiájába. Minél előnyösebb helyzetből indulsz, annál jobb vonatra fizetünk be. Ez az ún. „polgári” erők egyik legerősebb kötőeleme: a kizárólag önmagával szolidáris jóléti gőg. Ebbe a „polgári” táborba most már visszavonhatatlanul és eltávolít­­hatatlanul beleszervült a MIÉP is. Ez az Orbán-féle antidepresszív kú­ra legsúlyosabb mellékhatása. Mi több, hosszabb távon ez a főhatás. A legoptimistább kormánypárti számára is evidenciává vált, hogy a „pol­gári erők” a MIÉP negyedmillió szavazója nélkül végképp „nem lehet­nek elegen”, s ha a kormánypártok, amint azt Orbán beszéde végén többszörösen hangsúlyozta, hisznek az „összefogás erejében”, akkor leginkább a MIÉP-pel való összefogás erejében hisznek. A MIÉP most már nem vihet, csak hozhat szavazatokat, a MIÉP már semmilyen ér­telemben nem vetélytárs. A szombati úri közönségben semmiféle averziót, semmiféle érzelmi ellenállást nem keltettek a MIÉP-es zászlóerdők, legalábbis nem volt ennek semmilyen érzékelhető jele. Hazafelé menet olvasgattam. A Kálvin téren Kuncze és az ismeret­len baba plakátján ezt olvastam: „Hazaáruló rongy ember, saját néped ellensége lettél. Zsidóbérenc.” A szerző nem pontosította, hogy melyi­kükre gondol, de a baba nem indul a választásokon. Lent a metróállo­máson Medgyessy plakátján ezt olvastam: „Szemét hazaáruló vörös patkány.” Mit gondol a kedves olvasó, hol járhattak ezen művek szer­zői szombat délután, és mit csinálhattak a tenyerükkel, amikor Orbán azzal a gondolattal búcsúztatta népét, hogy „mindig lehetnek olyanok, akik gyűlölnek, de csak akkor győzhetnek, ha Te is gyűlölöd őket”? Azt hiszem, az elmúlt években elég sokat tett Magyarország miniszter­­elnöke azért, hogy a bukásához ez a feltétel ne hiányozzék. Valamikor régen a szilveszteri tévékabaréban arra intett minket „az ország legöregebb embere” (Major Tamás), hogy nem kell az első riasztó jelre mindjárt mindjárt besszre játszani. A tőzsde állapota ezt nem indokolja. Révész Sándor

Next