Népszabadság, 2002. április (60. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-15 / 87. szám

14 NÉPSZABADSÁG IFJÚSÁG-ISKOLA-GAZDASÁG 2002. ÁPRILIS 15., HÉTFŐ JUGEND SCHULE WIRTSCHAFT Hilfe zűr Selbsthilfe Deutsche Bank Stiftung 0 Ötödik alkalommal jelennek meg a Nép­­szabadságban olyan cikkek, amelyek szerzői az Ifjúság - Iskola - Gazdaság programba bekapcsolódott középiskolák diákjai. A Deutsche Bank Alfred Herr­­hausen Alapítványa és az aacheni SZOP- intézet évek óta támogatja Németország­ban a tanulók gazdasági ismereteinek bővítését. E programot tavaly három EU-tagjelöltre, köztük hazánkra is kiter­jesztették. Magyarországon a Népsza­badságot bízták meg a résztvevők tevé­kenységének koordinálásával. Kérjük, fogadják továbbra is érdeklő­déssel, szeretettel ifjú kollégáink írásait! Diákvállalkozók Egy márciusi hétvégén érdekes versen­gésnek lehetnek szemtanúi és részesei a budapesti Lurdy Ház látogatói. Ifjú vál­lalkozók lelkesen kínálgatták portékáikat és szolgáltatásaikat, akadt olyan csapat, amelynek tagjai közönséges pólókat vál­toztattak fényképpel, mesematricával egyedi darabokká, mások saját városukat mutatták be CD-ken, megint mások gyöngyöt fűztek, párnát varrtak. A Papír­láng Bt. „gazdái” azt is bemutatták, ho­gyan lesz papírhulladékból album, dosz­­szié, oklevél. Ráadásul hajat festettek, nyuszifület ragasztottak, középkori jel­mezeket öltöttek, fantasztikus szórólapo­kat terjesztettek az egész bevásárlóköz­pont területén. Ha valaki vette a fáradságot, hogy megnézze, mi az a nyüzsgés az emeleten, a diákok rögtön levették a lábáról. Egy kedves, mosolygós arc és a húsvéti han­gulat mindenkit vásárlásra késztetett, így tehát az üzlet ment, mint a karikacsapás. A díjakat több kategóriában osztották ki, a legötletesebb legó, a legjobb marke­tingmunka, valamint a legtökéletesebb termék feletti döntés komoly fejtörést okozhatott a zsűrinek. Beszéltünk Já­­vorszky Ivánnal, a versenyt rendező Ju­nior Activement Magyarország alapít­vány ügyvezető igazgatójával, aki el­mondta: céljuk az volt, hogy a diákok mint leendő üzletemberek, vállalkozók a gyakorlatban is kipróbálhassák ismere­teiket. Aki most az eseményről lemaradt - amit igazán bánhat -, azt szeretettel várják karácsonyra a következő vásáron. Kenéz Szilvia-Kovács Rita- Márton Annamária Károlyi Mihály Szakközépiskola, Budapest A Kockás Fülű Nyulak csapata húsvé­ti díszítőeszközöket árult FOTÓ: SZABÓ KATALIN Mobilkorszak, avagy mit hoz a jövő? Az utóbbi pár évben jócskán megnőtt a mobilkommunikációban a fiatalok által használt készülékek száma. Míg öt évvel ezelőtt egyetlen szolgáltató árult csak mobiltelefonokat, napjainkban három szolgáltató temérdek tarifadíjcsomagja közül választhatunk. Mivel a kezdetek­kor még csak a havi előfizetéses megol­dások közül választhatott az ember, in­kább a felnőttek engedhették meg ma­guknak a mobiltelefont. Ráadásul ezek árai a mostaniakhoz viszonyítva csillagá­szatiak voltak, így a potenciális vásárlók köre eléggé leszűkült. A két, majd később három szolgáltató harca azonban megtet­te hatását, mára a mobilkommunikáció széles körben elterjedt. A cégek előruk­koltak a feltölthető kártyás szolgáltatás­sal is. Ez szinte mindenki­nek lehetővé teszi, hogy rendelkezzen mobiltele­fonnal, könnyen elérhető legyen, és minden módon kihasználja annak előnyeit. A vásárlókör kibővült, hiszen így az addig is el­méleti korhatár gyakorlati­lag megszűnt, a készülé­kek pedig olcsóbbodtak. Ma egy típus megjelenésé­től számított egy éven be­lül értékének 60-70 száza­lékát veszítheti. Ez a későbbi eladás szempontjából nem kedvező ugyan, ám a szolgáltatók és a telefongyártók így bő­víthetik leggyorsabban ügyfeleik körét. A kártyás szolgáltatás és az alacsony tele­fonárak egyaránt elősegítik, hogy a fiata­lok is élvezhessék eme új és praktikus technológia előnyeit. A hordozható tele­fonból mindkét félnek, a szülőnek és a gyereknek is előnye származik. A szülő bármikor és bárhol elérheti kisfiát vagy kislányát (amennyiben nincs lemerülve az akkumulátor, és be van kapcsolva a készülék), a csemete pedig a haverokkal való SMS-ezés élvezetén túl egyfajta biz­tonságban érezheti magát. Hiszen bármi probléma is adódjék, a szülői segítség el­érhető. A diákok körében tehát hatalmasat változott a mobilhasználók és -ellenzők aránya. Manapság minden második 13- 15 éves fiatal rendelkezik mobiltelefon­nal. Az egyik budapesti bevásárlóköz­pontban egy kisebbfajta közvélemény­kutatás keretében megkérdeztünk né­hány fiatalt mobilozási szokásairól. A megkérdezettek 90 százaléka feltöltő­kártyás szolgáltatást használ, és csupán egytizedük előfizető. A szülő természe­tesen itt is nagy szerepet vállal, hiszen ő állja a havi díjat, illetve veszi meg a feltöltőkár­tyát. Ám gyakorta csak az első feltöltőt fizetik, a többit a zsebpénzből kell kigazdálkodnia az ifjú tu­lajdonosnak. Felméré­sünk szerint a legtöbb fia­tal az SMS-szolgáltatást veszi igénybe, a telefo­non való beszélgetés csak rövid intervallumokra korlátozódik. Egy kis fej­számolás után azonban rájöhet a földi halandó, hogy az a 160 karakter, amit az SMS-szolgáltatás ma­ximálisan kínálni tud, szóban elmondva nem több, mint 20 másodperc. Ha ennek tudatában utánaszámolunk, megállapít­hatjuk, hogy az SMS-ben leírtakat egy­részt szóban gyorsabban elmondhat­nánk, másrészt pedig még olcsóbban is jönnénk ki, mint ha percekig pötyög­nénk a kis kedvencünkbe a mondaniva­lónkat. Talán ez is szerepet játszhat ab­ban, hogy a diákok átlagban havi 3000 forintot telefonálnak és üzengetnek el. De hát ma még ez a divat. A vásárlásnál sem az számít, hogy le­hessen valamivel telefonálni és üzenete­ket küldeni, hanem inkább a készülék dizájnja, a megjelenése, de az ára is fon­tos szerepet kap. Megállapíthatjuk tehát, hogy a fiatalok körében a mobiltelefon egyfajta státusszimbólummá lépett elő. A mobiltelefonok iskolai használata, illetve az iskolákban való megjelenése komoly vitákat váltott ki. Még az álta­lunk megkérdezett tanárok véleménye is nagyban eltér egymástól. Egyesek a „há­rom majom elv” alapján ítélik meg a mo­biltelefonokat, azaz nem szeretik, ha hall­ják, látják, vagy pláne ha a diákok még beszélgetnek is vele az órán. Más tanárok legszívesebben az iskolából is kitiltanák őket, ellenben vannak, akik maguk is használják mobiljukat munkaidőben. Vé­gül pedig furcsa és mégis ötletes véle­ményt hallhattunk egy matektanártól, aki szerint eleinte az iskolákban a számoló­gép használatát is ellenezték, mára mégis annyira elterjedt ez az eszköz, hogy egy­szerűen lehetetlen lenne meglenni nélkü­le. Szerinte a mobiltelefonokkal is ez tör­ténik határozott időn belül. Habár a mobilkommunikáció még ma­napság is igen sok vitát vált ki, egy do­logban az ellenzők és a pártfogók is egyetértenek: ha tíz évvel ezelőtt azt mondta volna valaki, hogy 2002-ben kis­srácok küldözgetik egymásnak egyik osztályteremből a másikba az SMS-eket, az emberek egy ironikus mosoly kíséreté­ben ezt lehetetlen fikcióként könyvelték volna el. Ezek után az is elképzelhető, hogy a következő évtizedben űrturista di­ákok, útban a Hold felé, a mobiltelefon­jukba épített digitális kamerán keresztül küldenek majd egy megnyugtatásnak szánt mosolyt otthon izguló szüleiknek. Horváth Roland-Knódel András Deutsche Schule, Budapest A fiatalok körében a mobiltelefon egyfajta státus­szimbólummá lépett elő. Roland, András és Péter akció közben FOTÓ: MENDLY LAJOS Eur­órejtvény A helyesnek ítélt három válasz betű­jelét nyílt levelezőlapon április 23-ig várjuk postacímünkre: Népszabadság Rt., Marketingigazgatóság/Ifjúság, 1960 Budapest. A megfejtők között tíz darab 5000 fo­rint értékű Népszabadság-ajándékcso­magot sorsolunk ki, az első 50 beküldő komolyzenei CD-t kap ajándékba. A nyertesek névsorát május 13-i számunk­ban közöljük. Márciusi rejtvényünk helyes megfej­tése: c, e, h. A nyertesek: Csókásné M. Ildikó (Diósjenő), Gonda Szilvia (Miskolc), Ne­mes József (Bicske), Gál Szilvia (Pomáz), Bartha Péterné (Debrecen), Zuckermann Albert (Salgótarján), Soltész Annamária (Debrecen), Cserháti Iván (Budapest, XII.), Gábor Csaba (Mór) és Ipacs Szil­veszter (Mezőkövesd). Kossuth vize forrni készül Gyógy­tur­izmusremények Cegléd városában Cegléd kis város, egyelőre csekély ide­genforgalmi vonzerővel. E hasábokon már beszámoltunk a Dobmúzeumról, messze látszik az Alföldön a református nagytemplom kupolája, a főtér Kossuth­­szobra pedig mintául szolgált a szabad­ságharc vezérének New York-i emlékmű­véhez. Ezzel azután nagyjából fel is so­roltuk a látványosságokat. E nem túl szívderítő helyzet megváltoztatására in­dult az önkormányzat a Széchenyi-terv gyógyfürdőkre vonatkozó pályázatán, amelyet — más városok társaságában — meg is nyert. Ez a siker reményt ad arra, hogy Kossuth XIX. századbeli nagy hatá­sú ceglédi beszéde után a város XXI. szá­zadi nevezetességévé a gyógyvize válik. Feketéné Gál Mária, a ceglédi Tourin­­form Iroda vezetője szerint a város képvi­selői egy új gyógyászati és kikapcsolódá­si célokat szolgáló fürdőt képzelnek el a település egyik külterületi részén. Meg­valósításához a Széchenyi-terv szolgál­tatja az alapot (1,5 milliárd forint formá­jában), a beruházási összeg másik felét az önkormányzat állja. Az építési munkála­tok végrehajtására pályázatot hirdetett a városháza, melyet a helyi illetőségű Geosaurus Kft. nyert meg, ezáltal esély nyílik ceglédi alvállalkozók és dolgozók alkalmazására. A munkálatok március 20-án kezdődtek, és április 20-ig kell a kft.-nek az alvállalkozókat - szintén pá­lyázat útján - meghatároznia. Teljes pom­pájában a termálfürdőt és szabadidőköz­pontot 2002. december 15-én veheti át a nagyközönség. A nyitott és fedett meden­cékből, ezen kívül egy magyaros ízekkel szolgáló étteremből álló komplexumban rengeteg egyéb, sportot és kikapcsolódást nyújtó szolgáltatás élvezhető meg. Magyarország gyógyvizei világvi­szonylatban ötödik helyet vívtak ki ma­guknak minőségükkel. A ceglédi termál­víz is kitűnő, ezt bizonyítja a Fodor Jó­zsef Országos Közegészségügyi Intézet vizsgálata. Nagy mennyiségben mutattak ki nátriumot, ammóniumot, kalciumot és egyéb, az egészséges életmódhoz szüksé­ges nyomelemet. Igaz, a víz még nem gyógyvíz, ezt csak az alkalmazás során tudják megállapítani, s ebben az Orszá­gos Egészségügyi Pénztár (OEP) komoly szerepet játszhat, miután a gyógykezelé­sekre a lakosságnak a támogatást ők nyújtanák. „Ez a fürdő nem konkurencia akar lenni a többi közkedvelt gyógyfür­dővel szemben, hanem a magyarországi fürdők minőségi választékát kívánja szé­lesíteni azzal, hogy egy eltérő összetételű termálvízzel próbálja meg idevonzani or­szágon belülről és kívülről a kikapcso­lódni és gyógyulni vágyókat” — magya­rázta Feketéné. A termálfürdő környékén parancsolóan szükséges az infrastruktúra fejlesztése, már komoly hotelkomplexumok és ma­gánszállók is letették névjegyüket. Maga a gyógy- és szabadidőközpont tervezői 2003-ra már 80 ezer látogatóval számol­nak, ez egy évtized alatt 480 ezerig is emelkedhet. A bevételekből az állami költségvetésbe 1,2 milliárd forint jutna a 28 milliárd forintos hozamból. És ha már a számoknál tartunk, a fürdőben decem­ber 15-től negyven fő kap munkát, akik remélhetőleg mindannyian e városból ke­rülnek majd ki. Sok ceglédiben fel­merült az a kérdés: mi lesz azzal a stranddal, amely a városköz­pontban fedetlenül áll? Még jómagam is emlékszem, hogyan csobbantam a hideg víz­be egy-egy testnevelés­óra keretén belül, ami októ­berben nem valami kellemes élmény. Nos, nem zárják be, hanem tetőt emelnek fölé és át­alakítják oktatási és sportcélokra, kifejezetten a Cegléden és vonzás­­körzetében lakó iskolások és sporto­lók számára. Varjasi Norbert Kossuth Lajos Gimnázium, Cegléd Komputerrajz az új strandról FORRÁS: TOURINFORM CEGLÉD Műhelymunka sérült gyerekekkel A budapesti Prizma Általános Iskolá­ban értelmi sérült gyerekek az alapvető tantárgyak mellett a képzőművészettel is foglalkoznak — olvastuk egy hetilap­ban. Ez adta az ötletet arra, hogy felke­ressük a tanintézetet. Gifló Péter gyógypedagógus érdek­lődésünkre elmondta, hogy az intéz­ménybe járó, értelmi sérült gyerekek heti hat órában képzőművészeti szak­körre járnak. A szükséges drága alap­anyagokat , farostlemez, speciális ra­gasztó, képkeret - és felszereléseket tá­mogatóik segítségével tudják finanszí­rozni. A támogatás a XIII. kerületi ön­­kormányzattól és az iskolával kapcso­latot tartó Mici-Mackó alapítványtól érkezik. A nélkülözhetetlen eszközöket (pl. képkeretező), amelyek megkönnyítik a gyerekek és pedagógusok munkáját, többek között ebből a támogatásból fi­zetik. Ezen felül a gyerekek képeit kiál­lításokon értékesítik. Egy átlagos nagy­ságú képért akár 25-35 ezer forintot is megadnak. A műalkotásokból befolyt összeget az iskola táborozásra, felújítá­sokra, modern eszközökre stb. fordítja. Az újonnan berendezett terápiás szobá­ban mi is megcsodálhattuk azt a 400 ezer forintot érő vízágyat, amelyet pá­lyázaton nyert összegből sikerült meg­vásárolniuk. Kocsis Bernadett-Bánlaki Rita Károlyi Mihály Közgazdasági, Külkereskedelmi Szakközépiskola és Gimnázium, Budapest Jövőre ismét: Ifjúság - Iskola - Gazdaság A Deutsche Bank Alfred Herrhausen Alapítványa a Népszabadsággal együtt­működve a 2002-2003-as tanévre újból meghirdeti az Ifjúság — Iskola - Gazda­ság programot, amelyben tizenhat né­met és három közép-európai napilap vesz részt. A projekt szervezését és pe­dagógiai irányítását végző aacheni SZOP Intézet összesen 120 tanár és 2300 középiskolás bekapcsolódására számít Németországból, Lengyelor­szágból, Csehországból és Magyaror­szágról. A diákok egy maguk által vá­lasztott gazdasági témáról német vagy magyar nyelven pályamunkát készíte­nek a 2002. október 1-je és 2003. július 31-e közötti időszakban. Erre a tíz hó­napra valamennyi magyar közreműkö­dő ingyenes előfizetést kap a Népsza­badságra. A szakdolgozathoz anyagot gyűjthetnek helyi és regionális cégek­nél, intézményeknél, a kutatás során szerzett információk és más ötletek alapján pedig újságcikkeket írhatnak, amelyekből a Népszabadság havonta összeállítást közöl. A pályamunkák ér­tékelését követően a zsűri a legjobbak alkotóit értékes díjakban részesíti, ame­lyeket Berlinben adnak át az oda meg­hívott győzteseknek. A pályázaton 16 évnél idősebb diá­kok - osztályok, nyelvi csoportok résztvevői stb. — csak kollektíven in­dulhatnak. A csoportot vezető tanár jó német nyelvtudása elengedhetetlen, optimális a magyar-német szakpárosí­tás. A pedagógusokat a szervezők szep­tember 26-27-én kétnapos felkészítő előadás-sorozatra hívják meg Drezdá­ba, amelyen a részvétel kötelező, és amelynek költségeit az alapítvány ma­gára vállalja. Az IZOP Intézet a beküldött pályáza­tok alapján választja ki azokat az isko­lákat, amelyek csoportjai részt vehet­nek a programban. A németül megírt pályázatnak tartalmaznia kell: - az iskola nevét, címét, telefonszámát és faxszámát, - a tanintézet rövid bemutatását, - a szakvezető tanár nevét, lakcímét, az általa tanított tárgyakat és azt, hogy az adott csoporttal mennyi a heti óra­száma,­­ az osztály vagy a csoport létszámát, adatait (életkor, szakosodás). A pályázatokat a szaktanárok a kö­vetkező címre küldték: „Jugend-Schule-Wirtschaft” SZOP-Institut, Dr. Silke Dreger Heidchenberg 11 D - 52076 Aachen Beküldési határidő: 2002. június 30.

Next