Népszabadság, 2002. szeptember (60. évfolyam, 204-228. szám)
2002-09-28 / 227. szám
26 NÉPSZABADSÁG HÉTVÉGE 2002. SZEPTEMBER 28., SZOMBAT Negyedszázada a világűrben A Voyager-ikrek 25 éve hagyták el a Földet Az Űrszekerek mozifilmsorozata első részének egyik „főszereplője” a Voyager-6, amely programja szerint még évszázadok múltán is sugározza jeleit a Földre. 2002-ben ugyan még csak két Voyager-szonda működik (és nem is terveznek többet), de azok rendíthetetlenül továbbítják adataikat, mérési eredményeiket bolygónkra. A Voyager-1 két, a Voyager-2 négy bolygót látogatott meg. 25 évvel ezelőtt, 1977. augusztus 20- án indult a külső bolygók felé a történelem eddigi legsikeresebb űrszondája, a Voyager-2. Feladata a 16 nappal később indított Voyager-1-gyel együtt a Jupiter és a Szaturnusz megközelítése volt. A Voyager-2-nek az Uránuszt és a Neptunuszt is sikerült lencsevégre kapnia, végrehajtva ezzel a négy gázbolygó meglátogatásával járó Nagy Utazás (Grand Tour) névvel megjelölt programot. A két Voyager-szondának először a kisbolygó-övezeten kellett áthaladnia. Előttük csupán két űreszköz, a Pioneer- 10 és a Pioneer-11 szelte át e térséget. A kisbolygó-öv összetételét akkor még nem ismertük pontosan, félő volt, hogy kisebb porszemek károsítják a műszereket. Ez azonban nem következett be, a páros folytatta útját a bolygók királya, a Jupiter felé. A Voyager-1 hamar megelőzte társát, így 1979. március 5-én hamarabb érte el a Jupitert. Elsőként készített fényképet a Pioneer-szondák által bizonyított, de földi megfigyelésekkel már korábban is „sejtett”, Jupitert körülvevő gyűrűrendszerről. Az 1979 júliusában odaérő Voyager—2-vel együtt feltérképezték a Jupiter holdjait, az Io vulkanizmusát, az Európa jégpáncélját, a Ganymedes ősi kéregdarabjait és a Callisto sötét felszínén a fehéren virító krátereket. Továbbá megannyi kisebb holdat fedeztek fel a nagy bolygó körül. Ezt követően a két Voyager folytatta útját a Szaturnusz felé. A Voyager-1 1980 novemberében, a Voyager-2 1981 augusztusában érte el a bolygót. Az, hogy ezek a szondák egyáltalán elindulhattak a gázóriás felé, az úgynevezett hintamanővernek köszönhető. A Jupiter gravitációs ereje ugyanis kitérítette útjukból a szondákat, ezáltal némileg fel is gyorsítva őket. Az új irányban pedig épp a Szaturnusz tartózkodott. A Szaturnusz gyűrűi igazi meglepetéssel szolgáltak. Olyan egymásba csavarodó gyűrűíveket fedeztek fel, melyek létezésére még csak nem is gondolt senki. A kráterezett, geológiai aktivitást mutató holdak mellett igazi „csemegeként” szolgált a Titán nevű hold. Vastag, átláthatatlan légköre miatt az első, légkörrel rendelkező hold volt, amit felfedeztek az űrkutatás történetében. A Titán felszínét nitrogénlégköre alatt óriási metánóceánok boríthatják. De a légkör alá sajnos nem sikerült betekinteni. A szakembereket mindez nagy kérdés elé állította. Akárhogy is, de szerették volna lefényképezni a Titán felszínét: vannak-e rajta kontinensek, mennyire hasonlít az ősi Földre? Ezért a Voyager—1-et a Titán közvetlen közelébe manőverezték annak reményében, hogy találhatnak egy rést a felhőzeten, amelyen át gyönyörű fotók készíthetők. Bár a Voyager-1 érdekes felhőfoszlányokat kapott lencsevégre, a felszínt nem látta meg. Időközben olyan közel merészkedett a Titánhoz, hogy annak gravitációs tere egy újabb, nem tervezett hintamanővert eredményezett. A Titán a Voyager-1-et „kidobta” a Naprendszer fősíkjából, így a szonda több bolygót már nem látogathatott meg. A Voyager-2 viszont igen. A Szaturnusz lendítő hatásának köszönhetően célba vette az Uránuszt. A távoli, kékeszöld bolygó mellett 1986. január 24-én haladt el. A szonda még a Szaturnusz gyűrűjén való áthaladáskor megsérült, beakadt egy forgató platform. Bár úgy tűnt, a hibát sikerült kiküszöbölni, biztonsági okokból kevesebb képet készítettek, gyorsabb adatátvitellel. Sokáig kérdéses volt, működik-e kilenc évvel indítása után az űrszonda. A feladatát azonban sikeresen végrehajtotta. Az Uránusz egy gyakorlatilag részlet nélküli bolygó. Légkörében szinte semmit nem sikerült megörökíteni (néhány sejthető felhőalakzaton kívül), holott a korábbi megfigyelések arra mutattak, hogy a Jupiterhez hasonlóan sávos szerkezete, nagy ciklonjai vannak. Hogy ilyeneket nem találtak, talán a bolygó hatalmas, 97 fokos dőlésszögének tudható be. A megközelítéskor ugyanis déli pólusát a Nap felé fordította. Fél uránuszi évvel később (azaz 42 földi év elteltével) pedig az északi félteke néz majd a Nap felé. Az Uránusz már korábban felfedezett gyűrűrendszerét is megvizsgálta a Voyager—2, de mérései szerint csak 11 vékony gyűrűív veszi körül a bolygót. A holdak közül a legérdekesebbnek a Miranda bizonyult, amely olyan képet mutat, mintha előbb felrobbant, majd újra összeállt volna. Ezután a Voyager-2 az Uránusz melletti hintamanőverrel a Neptunusz felé vette az irányt. Földi megfigyelések alapján gyanították, hogy a bolygót gyűrűrendszer veszi körül, csakhogy nem tudták, milyen és mekkora. Ezért nagyon félő volt, hogy az űrszondának a gyűrű egyegy részecskéje nekiütközhet, esetleg meg is szakadhat a kapcsolat. Az 1989. augusztusi megközelítést szerencsére sikeresen átvészelte az űreszköz. A Neptunusz légkörében óriási ciklonokat találtak. A gyűrűrendszerről készített felvételek lenyűgözők voltak. Az egyik ív formája soha nem látott jelenségre utalt. A külső gyűrűívben ugyanis sokáig értelmezhetetlen csomósodásokat találtak. Ma már úgy gondolják, ezekért az egyik hold (a Galatea) pályájának enyhén elliptikus alakja lehet a felelős. A legérdekesebb Neptunusz-hold a Triton, ami egy külön világként kering a bolygó körül. (Sokak szerint egykor a külső kisbolygó-öv, a Neptunusz után következő úgynevezett Kuiper-öv tagja lehetett, a bolygó csak később fogta be.) A Tritonnak van légköre, déli sarkát fagyott nitrogén borítja, felszínén nitrogénalapú, gejzírszerű képződmények figyelhetők meg. A hold felszínén különleges pályája, tengelye és nagy mérete miatt 700 évente extrém nyár uralkodik. Ez 1-2 fokos hőmérséklet-növekedést eredményezhet, 50 éven át. Ez az elsőre elhanyagolhatónak tűnő „globális felmelegedés” elpárologtatja a nitrogén nagy részét, ami ezerszeresére növelheti a légnyomást. Egy hold esetében furcsa, de akár 10 atmoszféra (azaz 10-szeres földi légnyomás) is kialakulhat ilyenkor. Ezt a jelenséget ugyan még nem sikerült megfigyelni, néhány évtizeden belül várható, hogy ez is megtörténik. A Voyager-2 ezután folytatta útját a Naprendszer külső régióiba. Fedélzeti nukleáris, radioizotópos reaktora jóvoltából még akár évtizedekig is lehet fogni egyre gyengülő jeleit. Igaz, ehhez már ma is 70 méter átmérőjű rádióantennára van szükség. A Voyager-szondák most az úgynevezett heliopauza felé közelednek. A heliopauza az az elvi határréteg, ahol a Napból áramló töltött részecskék (napszél) és a csillagközi térből származó „csillagszél” hatása kiegyenlíti egymást. A heliopauzáról nem tudjuk, pontosan hol helyezkedik el, de ha a Voyagerek még működnek, áthaladásukkor másképp megszerezhetetlen információval szolgálhatják a tudományt. Ha irányát tartja a Voyager-2, akkor 40 ezer év múlva másfél fényévnyire halad el a Ross 248 jelű csillag mellett. A szondákon (ahogy a Pioneereken is) arra az esetre, ha netán idegenek találnák meg, elhelyeztek egy földönkívülieknek szóló üzenetet. Az arannyal galvanizált hanglemezen a Föld több országa - köztük Magyarország képviselője magyar nyelven - „üdvözli” a szerencsés megtalálókat. Hacsak pár ezer év múlva egy műgyűjtő űrhajós utána nem ered, hogy eltegye emlékbe. Vagy Kirk kapitány nem küzd meg vele is...Horvai Ferenc A Voyager-2 A Szaturnuszon olyan gyűrűíveket fedeztek fel, melyek létezésére senki nem gondolt FOTÓ: EUROPRESS/SPL Unió a talpunk alatt Nem is gondolnánk, hogy míg nagyban folyik az európai államok uniós összefogása, korábban egymásra fenekedő nemzetek borulnak össze, egészen hasonló események zajlanak a kontinens felszíne alatt fél-egy méterrel is. Legalábbis ami a déli zónát, a Földközi-tengert vagy 6000 kilométer hosszan kísérő, keskeny sávot illeti, elmondható, hogy az itteni hangyanépesség máris megvalósította a kölcsönösségen alapuló békés együttélést, uralkodói lesznek. A nász után lerakják első petéiket, amelyeket a kikelésükig gondoznak. Az utódok pedig az elraktározott megtermékenyítő spermiumok jóvoltából későbben született testvéreikkel együtt sok évig tartó fényes ellátással hálálják meg az anyai törődést. Az apák csak néhány órával élik túl a sikeres légyottot. A hangyák a társas rovarok között is kitűnnek a közösségi alkalmazkodóképességükkel, ahogyan a tanyájukul szolgáló bolyt a helyi igényeknek megfelelően alakítják ki, és képesek a változó körülményeknek megfelelően folyamatosan módosítani, átépíteni. A rendezőelv érvényesítése kémiai parancsok útján történik. Feromonoknak nevezett jelzőanyagok közvetítik azokat a nélkülözhetetlen felvilágosításokat, utasításokat, amelyek a gondjukra bízott lárvák koráról, fejlettségi állapotáról, az ő vagy a királynő kívánságairól, vagy éppen a vadászösvényekről, a védelmi zónák határairól, nem utolsósorban pedig a szorgos rovarok faji hovatartozásáról, „állampolgárságáról” tájékoztatnak. A békésen munkálkodó közösségek ugyanis harciasan védik az értékeiket: a vadászterületet, az állat- és növényfarmot és a rájuk bízott ivadékokat, a jövő nemzedékét. Szagról ismerik meg a kebelbelieket, és jaj az idegen szagú, bármilyen szándékkal a felségterületükre keveredőknek! Ez az egymást is hatásosan sakkban tartó egyensúly látszik felbomlani azzal, hogy a kontinensünk déli részeit benépesítő hangyamilliárdok között kitört a béke. A Lisszabontól Marseille-en át az ............. olasz csizma száráig húzódó holtan gondoskodnak a királynő és az utódok (peték, lárvák és bábok) biztonságáról, a táplálásáról, az ápolásáról, a neveléséről, szükség esetén a kimenekítéséről. Az ő gondjuk a lárvákból kikelő ivaros egyedek, a hímek és a királynőjelöltek nász előtti felkészítése, majd a kiházasításuk, ami a kirajzásuk elősegítését, alkalmanként igencsak goromba kikergetésüket jelenti. A faj fenntartása végett a fészek melegéből száműzött szárnyas példányok közül a hölgyekre az első, küzdelmesebb periódust követően fényes karrier vár, új kolónia alapítói Az egy-egy nagy családnak tekinthető vagy százezres népességű hangyakolóniák jól szervezett társadalmat alkotnak. A királynő „házi cselédségét”, a dolgozók seregét a „gyermektelen” leányai adják. Belőlük állnak a fegyveres testületek: a katonaság, a gyűjtögetők-vadászok, őrzővédő kompániák. Összehan ............ mediterrán zónát mintha az argentin hangyák (Linepithema humile) egyetlen hatalmas kolóniája népesítné be. Egymást fenntartás nélkül fogadják „kedves rokon”-ként, bármilyen messzi pontjáról érkezzenek is a birodalomnak. Csősz Sándor, a Természettudományi Múzeum rovartankutatója szerint a jelenség nem más, mint a hangyatársadalom kivételes alkalmazkodásának a megnyilvánulása. A Dél-Amerikából valamikor az XIX. század végén behurcolt hangyafajt ugyanis a kontinensünkön az eredeti, trópusi élőhelyétől különböző, sok tekintetben kedvezőtlenebb körülmények fogadták. Míg az odaát honos élősdijeinek, kártevőinek a hiánya kifejezetten elősegíti a népesség szaporodását, a hideget rosszul tűrő faj számára a mostohább éghajlat meglehetősen korlátozott letelepedési lehetőséget biztosít. Kísérletes körülmények között is megfigyelhető, hogy kedvezőtlen viszonyok (például hűtés) közé, szűk helyre kényszerítve a különböző bolyból származó hangyák idegengyűlölő harci kedve lelohad, és kellő ideig tartó ínség után ez így is marad. A vészt túlélő hangyák a másféle származásukról megfeledkezve egységes közösségben élnek tovább: a fajfenntartás ösztöne úrrá lesz a törzsi érdekeken. Az alkalmazkodás másik útja az államforma bizonyos fokú megváltoztatása. A reform ezúttal az uralkodótól kíván meg némi „önmérsékletet”. A hagyományosan egy királynős (monogén) társadalom hierarchiájának élén létrejön a hatalommegosztás. Más hangyafajoknál nem ismeretlen ez a családmodell, az uralkodó háremen belüli bizonyos fokú hierarchiával. Az Argentínából Európába szakadt közösségekben a megszorultság hívhatta életre ezt a trópusi hazában rejtve maradt, beléjük kódolt képességet. Dr. Gábor Zsuzsa ÓRIÁSIHANGYA-KOLONIA DÉL-EUROPÁBAN Hangyatalálka fotó: der Spiegel M . MINDENTUDÁS EGYETEME Génkételyek A Mindentudás Egyeteme következő előadását A megismerhető és megváltoztatható gén címmel Venetianer Pál biológus professzor tartja. -Hogyan érinti a génmanipulációs technikák hazai úttörőjét, hogy tudománya a közvélemény előtt az atomfizikához hasonlóan egyfajta mumussá vált? - Elég rosszul, bár ez a jelenség nem egészen újdonság, hiszen amikor ez a technika a hetvenes években megszületett, Amerikában komoly hisztériát okozott, csak Európában ezt hosszú ideig kevésbé lehetett tapasztalni. Igaz viszont, hogy amikor az amerikai közvélemény meglátta az első pozitív eredményeket, például génterápiával meggyógyított beteg gyerekeket, akkor ez a hangulat ott megváltozott. Remélem, hogy ez Európában is megtörténik majd. —Amikor hajdan elkezdett a témával foglalkozni, gondolta-e, hogy mostanra idáig jut a génmódosítás tudománya? -Nem. A haladás sokkal gyorsabb, mint ahogy azt feltételeztem. Nem vártam például, hogy az ezredfordulóra az ember genetikai manipulálása is elérhető közelségbe kerül, bár az emberklónozást inkább csak elvi lehetőségnek gondolom. Függetlenül ugyanis minden erkölcsi tilalomtól, a mindenütt elfogadott szabályok értelmében tilos ilyen kísérleteket végezni, és feltételezhetőnek vélem, hogy az ilyen hírek mögött szélhámosság van. -De a tudománytörténet nem egy szélhámost ismer... - Igaz, de ez nem jelenti azt, hogy amit meg lehet termi, azt meg is teszik. Erkölcstelen dolgokat cselekedni hagyományos módszerekkel is lehet, gondoljunk csak Mengele kísérleteire. Ez sem a tudományos lehetőségeken múlott, csak ilyen „erkölcsi” hozzáállás kellett hozzájuk. -Ezek szerint az orvosi területen nem is várható, hogy megváltozna az emberek hozzáállása a génsebészethez? - Erre azért nem tudok egyértelmű választ adni, mert magamnak is vannak kételyeim. Míg a génmódosított élelmiszerekkel kapcsolatban meggyőződésem, a veszélytudolloknak nincs igazuk, ugyanezt nem mondhatom el a humán alkalmazásokról. A klónozás vagy az emberek csíravonalának megváltoztatása igenis súlyos erkölcsi problémákat vet fel. Amíg annak az egyébként reális aggodalomnak a kivédése, hogy a termesztett növényekben végzett génmódosítás szétterjedhet a környezetben, egyértelműen szakmai kérdés, és ugyanúgy felvetődhet egy betelepített vagy hagyományosan nemesített növény esetében, addig az emberben egy egyértelmű genetikai hiba - egyébként szintén vitatott - kijavítását nagyon nehéz elválasztani attól, hogy legyen a gyerek, mondjuk magasabb vagy intelligensebb, ami borzasztó messzire vezet. - Mit tehet a kutató azért, hogy az ilyen lehetőségekből ne legyen valóság? - A tudományos megismerésnek nincs etikai korlátja. Abban a pillanatban azonban, amint alkalmazásra, vagyis tettre kerül sor és ide tartozik az eredmény nyilvánosságra hozatala, vagy szabadalmaztatása, a kutató erkölcsileg ugyanúgy személyesen felel - morális és jogi értelemben - a tetteiért és annak következményeiért, mint bárki más.Az események gyakran nem ezt a jóhiszemű tudósi optimizmust igazolják... - Ez sajnos így van, mert a kutatók is bizonyos fokig elfogultak a szakmájuk iránt, és amikor kizárólag a szakmai ambícióikat követik, konfliktusba kerülhetnek a társadalom egészének érdekeivel. Palugyai István Venetianer Pál A szeptember 30-i előadás helye és ideje: Műszaki Egyetem B28-as nagyelőadó, Magyar Tudósok körútja 2., 19.30, www.mindentudas.hu