Népszabadság, 2002. december (60. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-09 / 286. szám

20 NÉPSZABADSÁG MOZAIK 2002. DECEMBER 9., HÉTFŐ Iván Lexa őrizetben marad POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL Az ügyben illetékes pozsonyi bíró szom­baton helyt adott a nyomozótiszt kérésé­nek, és vizsgálati fogságba helyezte az elmúlt hét csütörtöként letartóztatott Ivann Lexát. A Szlovák Információs Hi­vatal (SIS) volt igazgatóját gyilkosságra való felbujtással, államtitkok veszélyez­tetésével, szabotázsakciók előkészítésé­vel és több más súlyos bűntettel gyanú­sítják. A volt titkosszolgálati főnök vé­dőügyvédjei az illetékes megyei bíróság­nál fellebbeztek a szombati döntés ellen. A mostani gyanú szerint Lexa a tit­kosszolgálatok egykori főnökeként 1995-ben hivatali jogkörével visszaélve megfigyeltette Róbert Remiást. Ő barát­ja volt annak a Fegyveres Oszkárnak, aki a SIS alkalmazottjaként részt vett az akkori szlovák államfő, Michal Kovác fiának az erőszakos külföldre hurcolásá­­ban. Fegyveres erről a titkos akcióról részletesen beszámolt barátjának, aki ezeket az információkat - azt is, hogy Lexa parancsára egy gépkocsi csomag­tartójában csempészték Ausztriába a megvert és elkábított ifjabb Michal Kovácot—el akarta mondani szlovák ok­nyomozó újságíróknak. 1996 áprilisá­ban azonban szörnyethalt, miután fel­robbant az autójába szerelt pokolgép. A megalapozott gyanú szerint a felbujtó Lexa volt, aki mindenáron el akarta hall­gattatni Remiást. A merényletet feltéte­lezhetően a szlovákiai alvilág két hír­hedt alakja, Im­rich Oláh és Jozef Rohác hajtotta végre. Mindkettőjükről azt is feltételezik, hogy ők voltak a tettesei a budapesti, Aranykéz utcai robbantás­nak, és más magyarországi bűncselek­ményeknek. Ám ezt hitelt érdemlően még nem sikerült bizonyítani, mert a két férfinak nyoma veszett. Fegyveres Osz­kár pedig az életét féltve azóta külföldön bujkál. Pozsonyi hírforrásaink szerint védett tanúként segíti a nyomozást. Lapunk megkeresésére Boris Azal­­tovic cáfolta a Magyar Televízió Híradó­jában neki tulajdonított megállapítást, miszerint Iván Lexa adott volna meg­bízatást az Aranykéz utcai merényletre. - Valószínűleg a nyelvtudás hiányából adódó félreértésről lehet szó, mert ilyen feltételezésre jelenleg semmiféle bizo­nyíték nincs - tette hozzá a szlovák bel­ügyminisztérium szóvivője. Szilvássy József Miss Turkey a világszépe LONDONI TUDÓSÍTÓNKTÓL Szombat délután végre megszületett a döntés: török lány 2002 Miss Worldje. A versenyt, mint emlékezetes, eredetileg Nigéria látta volna vendégül, és kilenc­venhat ország szépsége meg is érkezett az afrikai országba. Az esemény azon­ban tragédiába fulladt. Először a ver­senyzők tiltakoztak - Dánia, Ausztria, Costa Rica és Svájc legszebb hölgye bojkottálta is az összecsapást -, hogy egy észak-nigériai bíróság halálra köve­zésre ítélte a harmincéves, házasságon kívül gyermeket szült Amina Lawalt. Majd kétszáz személy lelte halálát, és négyszázan sérültek meg zavargások következtében, amelyeket egy újságcikk váltott ki, azt állítva: ha Mohamed pró­féta élne, talán a szépségverseny egyik részvevőjét venné feleségül. Az összecsapások elől Londonba, az 1951-es első világszépségverseny első helyszínére menekültek a hölgyek a ren­dező, Julia Morley fennhatósága alatt, és egy a Heathrow repülőtérhez közeli sivár hotelben szállásolták el őket. Maga a verseny a kétezer nézőt befogadó észak-londoni Alexandra Palotában ke­rült megrendezésre. A brit tévéállomá­sok nem közvetítették a vetélkedőt, mert nem tartották érdekesnek, a világ száz­negyvenhárom országában mégis több mint kétmilliárd néző követte a műsort. A győzelmet Miss Jarkey, a huszon­két éves Azra Akin szerezte meg, aki az alkalomra arany és piros színű virág­mintás ruhakölteménybe öltözött. A mo­dernizáció jegyében, a szexizmus vádjá­nak elkerülése érdekében eltörölték a fürdőruhában való megmérettetést. A közönség elégtétellel vette tudomásul a hírt, hogy a való világban a bájos höl­gyek közgazdászok, jogászok, fogor­vosok, újságírók. A világszépe százezer fontos pénzjutalomban részesült, és egy értékes diadémet is kapott. Bundáról aligha lehetett szó: a négy brit ország­rész Missei még a húszas középdöntőbe sem jutottak be. A jövő évi versenyre Kínában kerül sor, ahol az emberi jogok helyzete mel­lesleg ugyancsak kérdéses. R. Hahn Veronika Szépségkirálynő-választás Nigéria helyett Londonban fotó: reuters -kierandohektv t S­orstalanság kicsiben Ha ugyan kérdik, itt, az elején kell elnézést kérnem azoktól, akik azt hitték, hogy Kertész Imréről olvashatnak méltató (gyalázkodó) sorokat, és már fogalmazták gyalázkodó (mélta­tó) mondataikat, nem, ez a szöveg nem róla, hanem egy másik emberről, Radics Péterről szól, aki a közszolgálati tévét tudó­sította Washingtonból; háromszor került eddig a lapok cím­lapjára, először, amikor nagy nyilvánosság előtt vallotta meg homoszexualitását, másodszor, amikor ott, kint, egy gyorsbüfé előtt leütötte valaki, és egy kisebb tenyérnyi rész letört a kopo­nyájából, bele az agyába, csoda, hogy életben maradt, végül arról írtak a lapok, hogy halottak napján huszonhat napos, az amerikai hálaadásig tartó éhségsztrájkba kezdett azért, hogy a pápa áldásával fejezze ki: a homoszexualitás nem bűn, a hu­szonhat nap eltelt, azóta semmi hír Radics Péterről, illetve egyvalami még tudható, az, hogy az éhségsztrájk bejelentése után néhány nappal a magyar televízió vezetősége közölte ve­le, nem tartanak többé igényt a tudósításaira, nyilván a veze­tőség nem akarta, hogy egy homokos képviselje a közszolgála­ti csatornát Amerikában, egy balhés fickó, akit csak úgy leüt­nek az utcán, és aki nem átall a washingtoni pápai nunciatúra előtt demonstrálni és a pápához fordulni, nem, egy ilyen ne képviselje a közt, nem baj az sem, hogy a magyar televíziónak ez a lépése alkotmányellenes; az alaptörvény ugyanis tiltja, hogy bárkit származása, vallási, nemi hovatartozása miatt hátrányos megkülönböztetés érjen; gondolom, a magyar tele­vízió meg akar felelni a nézői igényeknek, miközben befolyá­solni igyekszik a közgondolkodást, ez a feladata, erről is tör­vény szól, de nem hallhattuk a civil szervezetek hangját sem, a mindig aláírást gyűjtőkét, az újságírók érdekvédelmi szerveze­tei sem tiltakoztak, a képernyőt elcsúfító sárga karikákon vi­tatkozik a politikai és a szakmai elit, most, hogy Radics már nem látható, nyilván ez a legfontosabb probléma, de azért egy információval gazdagabbak lettünk közben, hiszen megtudtuk, hogy most a valóságshow a legfontosabb dolog, ami Magyar­­országon történik, egy tucat egészséges ember kukkolása, hogy kibírják-e luxuskörülmények között az egymásrautaltsá­got, miközben Washingtonban az egyik honfitársunk haldok­lik, tudtunkkal és közönyünktől kísérve, kiebrudalva, megaláz­va, semmibe véve és jogfosztottan, ő, aki a mi szolgálatunkra szerződött — ez az európai értékrendet magának tudó Magyar­­ország, ez a reménytelinek hazudott XXI. század, ilyenek va­gyunk, igen, és majd jön egy nap, és megint róla olvasunk a la­pokban, talán azt, hogy már nem tekinti hazájának ezt az or­szágot, és akkor jönnek, akik ilyenkor jönni szoktak, és haza­áruló bitangnak nevezik majd, és jönnek mások, akik megvé­dik őt, de már ők is csak hazudni tudnak, vagy ennél is szomo­rúbb hírt kapunk (ne adja Isten!), és röviden elmondják majd az életét, kevesen tudják majd, hogy ki ő, vannak, akik sírni fognak, én is, hacsak magam is el nem felejtem. Jorgosz Baia Az FBI segített a maffiának Hét éve van szökésben a 22 gyilkossággal vádolt keresztapa Az FBI bostoni irodájának munkatár­sai a hetvenes-nyolcvanas években ak­tívan együttműködtek a helyi olasz maffiával, segítettek eltitkolni informá­toraik bűncselekményeit, sőt, még gyil­kosságokban is segédkeztek. A kong­resszusi vizsgálóbizottság előtt megta­gadta a tanúvallomást a massachusettsi szenátus volt elnöke: 22 gyilkossággal vádolt bátyját hét éve körözik. ____________LONDONI TUDÓSÍTÓNKTÓL____________ Megtagadta a kongresszusi bizottság kér­déseinek megválaszolását a Massachu­settsi Egyetem jelenlegi elnöke. William Bulger korábban tizenhét éven keresztül az állam szenátusának élén állt, miköz­ben bátyja, Whitey Bulger az FBI tudtá­val a helyi szervezett bűnözés egyik ve­zetőjeként legkevesebb 22 gyilkosságot követett el, vagy rendelt meg, s hét éve bujkál a hatóságok elől. William Bulger az amerikai alkotmány ötödik kiegészíté­sére hivatkozott, amelynek értelmében senki sem köteles önmagára nézve terhe­lő vallomást tenni. A volt politikus annyit elismert, hogy néhány héttel bátyja elme­nekülése után kapott tőle egy telefonhí­vást. Azt mondta, azért nem szólította fel az önkéntes megadásra, mert úgy vélte, az nem áll Whitey érdekében. Egy volt bostoni ügyész korábban a testület előtt megerősítette, hogy tudott az FBI és Whitey Bulger kapcsolatáról. A keresztapa információkat adott a Szövet­ségi Nyomozó Iroda bostoni kirendeltsé­gének, onnan cserébe figyelmeztették az ellene folyó vizsgálat fejleményeire, illet­ve kiadták a rá terhelő tanúvallomást ígé­rő személyek nevét. Volt rá eset, hogy az illetőt megölték, ám az FBI a gyilkosság eltussolásában is segített: szabotálták a rendőrségi vizsgálatokat, nem osztották meg a nyomozókkal az információt. Sőt arra is volt példa, hogy megfenyegették a túlságosan is igyekvő államügyészeket vagy rendőröket. Így járt a szóban forgó ügyész is, akit az elvben beosztottjának tekinthető helyi FBI-irodavezető üvöltve figyelmeztetett: ráfázik, ha nem hagyja abba az önálló nyomozást. Az FBI-nak a Bulger által vezetett Winter Hill-i maffiá­val kapcsolatot tartó ügynökei rendszere­sen kaptak ajándékokat és kisebb szíves­ségeket a bűnözőktől. A kongresszusi vizsgálat alatt végig a teremben ül Joseph Salvatti, akit 1967- ben harmincévi börtönre ítéltek egy gyil­kosságért, amelyet nem ő, hanem az FBI egyik informátora követett el. A Szövet­ségi Nyomozó Iroda J. Edgar Hoover egykori igazgató tudtával hallgatott az igazi tettesről, és hagyta, hogy Salvatti az utolsó napig kitöltse büntetését. Horváth Gábor Betörtek a Van Gogh Múzeumba A múlt heti nagy gyémántlopás és az IKEA-bombák után újabb csapás érte a korábban példás holland közbizton­ságot: szombat hajnalban az amszter­dami Vincent Van Gogh Múzeumból elemelték a művész két híres képét. _______BRÜSSZELI TUDÓSÍTÓNKTÓL_______ Szombat reggel, nyitás előtt két órával a takarítók vették észre, hogy a fő kiál­lítóterem egyik faláról hiányzik a Scheveningeni tengeri látkép és Nue­­neni gyülekezet távozik a református templomból című festmény. Mindkét kép világhírű, együttes eszmei értékük százmillió dollár körül van. Az Amsz­terdam közepén lévő Van Gogh Múzeu­mot - amely a művész hétszáznál több alkotásának otthona - szombat délutánig ki se nyitották, hogy a nyomozók nyu­godtan dolgozhassanak. A tolvaj is nyugodtan dolgozhatott szombatra virradó éjjel: az épület tetejé­re létrával mászott fel, onnan egy ötmé­teres kötélen a hátsó fal mentén ereszke­dett le az egyik földszinti ablakhoz, be­törte, bement, leakasztotta a képeket, majd ugyanazon az ablakon át nyomta­lanul eltűnt. Bár csak majdnem nyomta­lanul, mert az egyik szomszédban lakó látott valakit, amint egy nagy csomaggal a hóna alatt elhalad a múzeum hátsó fala mellett. A betörő maga után hagyta az ablaküveg betöréséhez használt vastag rongyot is. A szakértők számára rejtély, miért nem jelzett a szombat reggel bekapcsolt és hibátlannak talált riasztórendszer. Az infravörös mozgásérzékelők semmit nem „láttak”, a biztonsági kamerák fel­vételeit pedig még vizsgálják. Semmit nem vett észre az épület körül és azon belül járőröző őrség sem. A múlt hét elején Hágában lopták el egy gyémántkiállítás legértékesebb tár­gyait. Az egyik eltűnt műkincs már-már „koronázási ékszer”, drágaköves tiara, a holland királyi család tulajdona. A min­denféle érzékelőkkel védett tárgyakat egy külön szobában tárolták, különlege­sért biztonságosnak vélt üvegtárlókban. A huszonnyolc nagy ékszertartóból a tolvajok hatot betörtek, és szakértő mó­don válogattak a kincsek között. Mivel a legértékesebb, egyedi darabokat vitték el, törvényesen ezeket sem lehet piacra dobni. A gyémántkiállítást is bezárták, és az ékszerek tulajdonosainak nyoma­tékos kérésére nem is nyitják ki soha többé. A holland közvélemény úgy érzi, hogy egy vagy több új, az eddigieknél erősebb bűnszövetkezet szemelte ki cél­pontnak az országot. Az eddigi adatok szerint az IKEA bútoráruházakban elhe­lyezett pokolgépek mögött sem terroris­ta-, hanem közönséges bűnözői csopor­tok állnak. Begyűjtik a fegyvereket ZÁGRÁBI TUDÓSÍTÓNKTÓL Az év végéig valószínűleg megfogyat­koznak a Horvátországban privát kézben levő fegyverek. A belügyi szervek ugyanis bejelentették, hogy 2003. január 1-jétől vége a moratóriumnak. Aki addig nem szolgáltatja be illegálisan tartott fegyverét, 6 hónaptól 3 évig terjedő bör­tönre vagy húszezertől százötvenezer kunáig terjedő pénzbüntetésre számíthat. A háborús események nyomán sok fegyver maradt a leszerelt katonáknál, s a laktanyák megrohamozása során is szá­mos harci eszköz került magánkézbe. Az „Elnémulnak a fegyverek” szlogen je­gyében szervezett akció azonban eredmé­nyes volt: csaknem két év alatt a lakosság 115 Scorpio géppisztolyt, 592 automata puskát, 99 golyószórót, 38 gépfegyvert szolgáltatott be. Emellett előkerült öt Heckler & Koch rohampuska, 29 ezer ké­zigránát, 2228, vállról indítható páncélel­hárító és légvédelmi rakéta, valamint 14 és fél ezer különböző akna. Djordje Zelmanovic Kifizetődhet a jótékonyság Folytatás az 1. oldalról Általánosan jellemző, hogy a cégek egyre kreatívabbak, ha adományozás­ról van szó. Ertsey Katalin elmondta: mára a vállalatok is rájöttek, hogy segí­teni nemcsak pénzzel lehet. A jóté­konyság egyik módja, amikor használt, de még jó állapotú számítógépeket, le­selejtezett könyveket vagy éppen szak­tudást és önkéntes munkát ajánlanak fel egy-egy cég dolgozói. A legismertebb példa erre az árvízi segítségnyújtás, amelynek során közhivatalok és ma­gánvállalkozások alkalmazottai egy­aránt kivonultak a gátakra. Az ügyve­zető igazgató kiemelte a General Electric dolgozóinak akcióját is: ők a környező településeken, kis közössé­gekben, iskolákban, óvodákban, szoci­ális otthonokban segítettek, például az épület kifestésével. Ertsey Katalin arra hívta fel a figyel­met: bár tény, hogy a céges adományo­zási kultúra kialakulóban van Magyar­­országon, egyelőre kérdéses, hogy a vállalatok a „rizikós ügyeket” is vállal­ják-e. A United Way Magyarország ügyvezető igazgatója úgy fogalmaz: a beteg gyerekeket mindenki támogatni akarja, ám az ugyancsak segítségre szo­ruló AIDS-eseket, a romákat, a munka­­nélkülieket kevésbé szívesen karolják fel a különféle akciókkal. Bencsik Réka Készülnek az ünnepekre a karitatív szervezetek Ebben az esztendőben is karácsonyi ak­cióval készül az ünnepek előtt szinte valamennyi karitatív szervezet. A szo­ciálisan rászoruló családoknak és gyer­mekeknek, magányosan élő idős embe­reknek, hajléktalanoknak számtalan meglepetéssel kedveskednek. Lesz ételosztás, ünnepség, valamint aján­dékcsomagokat is eljuttatnak a támoga­tásra leginkább rászorulóknak. A Ma­gyar Vöröskereszt, a Magyar Ökumeni­kus Szeretetszolgálat, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Nemzetközi Gyer­mekmentő Szolgálat, továbbá a Gyer­mekétkeztetési Alapítvány karácsonyi akcióiról lapunkban folyamatosan be­számolunk. Orbán Viktor volt miniszterelnök az­zal az adventi kéréssel fordult a polgári körökhöz, hogy az ország valamennyi településén keressék meg azokat a rá­szoruló gyermekeket, „akiknél nem gyullad ki a csillagszóró a karácsony­fán”, és ajándékozzák meg őket. Karácsonyi adományokat oszt majd a vöröskereszt is fotó: domaniczky tivadar

Next