Népszabadság, 2003. május (61. évfolyam, 101-126. szám)
2003-05-03 / 102. szám
8 2003. MÁJUS 3., SZOMBAT hétvége Állatok a háborúban GYÖRFFY IVÁN A huszonkét esztendős Takoma alig néhány napja tartózkodott a Perzsa-öbölben. Helikopterrel érkezett a dél-iraki Umm-Kaszr előtt állomásozó amerikai-brit egységek hajójára, azzal a feladattal, hogy derítse fel az iraki-iráni háborúból ottmaradt vízi aknákat, illetőleg megakadályozza, hogy az öbölbe érkező utánpótlás- és segélyszállítmányokat, valamint az ott lévő harci egységeket a víz alatt bárki is megtámadja. Első bevetése előtt gondos orvosi vizsgálatoknak vetették alá, ennivalóval bőségesen ellátták. Mégis „megszökött". A néhány órás felderítésről csupán két nap múlva tért viszsza, bajtársai és gondozói nagy bosszúságára és aggodalmára. Takoma egyike volt annak a háromtucatnyi állatnak (delfineknek és oroszlánfókáknak), amely a haditengerészet alakulatait segíti az öböl ellenőrzésében és biztosításában. Az iraki háborút ismét állatokkal és állatok ellen is vívták: az egyik oldalon számítani lehetett az afganisztáni konfliktusban megismert „öngyilkos", robbanóanyaggal megrakott tevék megjelenésére, a másik oldalon négylábú, szárnyas és uszonyos segítők ezreit vetették be a győzelem érdekében. A szövetséges csapatokkal egész állatsereglet érkezett, és a helyszínen is sokat szereztek be a katonák. Az amerikai védelmi minisztérium irányítása alatt 1500 kutyát képeztek ki bombakeresésre, üzenettovábbításra, felderítési, védelmi és mentési feladatokra, közülük sokan Irakban is bizonyítottak. A mérgek és ideggázok jelzésére csirkéket vásároltak Kuvaitban; a ketrecekben járműre rakott szárnyasokra elsősorban ott számított a hadsereg, ahol a sűrű olajfüst miatt az érzékeny műszerek felmondták a szolgálatot. Az ötletet a hagyományos szénbányákban alkalmazott kanáritesztből vették az illetékesek, ám az nem váltotta be teljesen a hozzá fűzött reményeket: a baromfiak nagy része betegségben (vélhetőleg influenzában) elpusztult, helyükre galambokat hoztak a frontvonalba. A delfinekkel és az oroszlánfókákkal az volt a cél, hogy az aknamentesítésben, valamint az ellenséges búvárok ártalmatlanná tételében, az al- Kaida terrorhálózat feltételezett szabotázsakcióinak meghiúsításában jeleskedjenek. Csakhogy a több évtizedes munkával felkészített, rutinos vízi emlősök az éles helyzetben, az idegen környezetben, a hazaitól eltérő hőfokú vízben, illetve a „bennszülött" állatok közelében nem minden esetben teljesítették a kitűzött feladatot. A rendkívül intelligens, érzékeny idegrendszerű delfinek, valamint a fókák csatasorba állítása ráadásul komoly vitákat keltett. Bár a katonai szóvivők azt állítják, az állatok nem kerülnek közvetlen veszélybe, hiszen csak bójákkal jelölik meg az aknákat és más víz alatti objektumokat, hogy aztán az emberek könnyen felkutathassák és ártalmatlaníthassák azokat, az állatvédők kétségüket fejezték ki az iránt, etikailag egyáltalán megengedhető-e bevonásuk az emberek közötti brutális viszályba. Főként aktív szerepben: az oroszlánfókák (Zac és Alex) például szájukkal bilincset képesek tenni az úszók lábára, és az arra erősített kötélnél fogva kétlábú feletteseik egyszerűen „kihorgászhatják" a behatolókat. Az ehhez hasonló információk nyilvánosságra kerülése, továbbá Takoma időleges „dezertálása" tiltakozó akciókat váltott ki Amerikában és világszerte. Az állatokkal való etikus bánásmódért küzdő, saját bevallása szerint 750 ezer tagot és támogatót összefogó PETA nyílt levélben fordult Donald Rumsfeld védelmi miniszterhez. Szimpatizánsaikat arra is felhívták, hogy bombázzák levelekkel a szenátus tagjait az állatok leszerelése érdekében. A háború állati erő nélkül évezredekig elképzelhetetlen volt. A modern típusú összecsapás elsősorban már nem az állatok erejét, hanem sajátos képességeit aknázza ki. A madarakra minikamerákat szereltek, a pókokat a második világháborúban a bombák irányzékánál hálófonásra ösztönözték. Az amerikaiak azt is tervezték, hogy Japán ellen apró gyújtószerkezetekkel felszerelt denevéreket küldenek - ám a bőregerek a gyakorlaton célt tévesztettek, és egy új-mexikói repülőteret gyújtottak fel. Számos „állati" hőstettet is feljegyeztek: egy Cher Ami nevű galamb átlőtt heggyel és sérült lábbal is eljuttatta üzenetét gazdáinak, így mentette meg az „elveszett zászlóaljat", összesen 194 embert. A beszédes G. I. Joe elnevezésű galamb megvédett ezer katonát attól, nehogy saját bajtársai lőjék szitává. Halála után ki is tüntették. Angliában 1943 óta létezik egy vitézségi érdemrend, amelyet kifejezetten állatoknak osztanak: eddig 32 galamb, 22 kutya, három ló és egy macska részesült az elismerésben (utóbbi sérülten is tovább vadászta a hajója élelmiszerkészletét fenyegető patkányokat). A 2001. szeptember 11-i merénylet után is kitüntettek több kutyát, amely fáradhatatlanul kutatott életjelek után a Világkereskedelmi Központ romjai között. A több összecsapásban is bizonyított ebek tiszteletére nem véletlenül szorgalmazta Joe Lieberman szenátor nemzeti emlékhely felállítását. Az amerikai hadsereg kutatóintézeteiben hosszú évtizedek óta tanulmányozzák az állatok felhasználásának lehetséges módjait. A kutyák hűségük mellett kiváló szaglásuk miatt érdekesek a hadseregnek, szaglószervi agyterületük az emberinek négyszerese. A denevérek és delfinek páratlan tájékozódási készségeik okán mintái a hanglokátorral végzett kísérleteknek. Egyes bogaraktól, lepkéktől és tintahalaktól jobb álcázási technika, kifinomultabb mérőműszerek kifejlesztését várják. Összességében véve a katonák szeretnék ellesni a több évmilliós evolúció eredményeit, hogy azt sikerrel alkalmazhassák az új típusú, XXI. századi haditechnikában. A delfinekkel az Egyesült Államokban 1959 óta folynak a kísérletek. A hidegháború idején az amerikaiak igyekezetét megkettőzték azok a kiszivárgó (rém)hírek, amelyek szerint a szovjetek emberölésre is rá tudták venni idomított, fekete-tengeri palackorrú delfinjeiket. Torpedók és rakéták felkutatására is betanították őket, sőt állítólag öngyilkos küldetésekre is. A Szovjetunió felbomlásakor mindenesetre a kísérletek megszakadtak Szevasztopolban. Amerikában a program egyetlen tengeri emlőssel indult a kaliforniai San Diegóban, ám az 1990-es évekre már száznál is több állattal (palackorrú, kardszárnyú és fehér delfinnel, oroszlánfókával) foglalkoztak. Először a vietnami háborúban vetették be az itt kiképzett delfineket, 1970-ben egy pontonhidat védelmezett hat delfin az ellenséges búvároktól. Az iraki-iráni háborúban, 1987-88 táján további öt-hat delfin cirkált a Perzsaöbölben, és feltehetőleg később az öbölháborúban is használták őket aknakeresésre. 1990-ben állatvédő szervezetek jogi úton akadályozták meg, hogy a hadsereg delfinekkel őriztessen egy tengeralattjáró-bázist. A hivatalos álláspont szerint az iraki háborúban azért van szükség az intelligens vízi emlősök bevetésére, mert a sekély, mindenféle szeméttel és zajjal szennyezett vízben az elektronika csődöt mond. Különösen lényeges a delfinek (közülük is elsősorban Takoma és Makai) precíz tárgyfelismerése a tengerfenékbe ágyazódott aknák esetében. „Nemcsak hogy képesek ezeket megtalálni, de meg tudják különböztetni a korallszirtektől, az emberi eredetű törmelékektől" - nyilatkozta egy alkalommal Tom LaPuzza, a Haditengerészet Tengeri Emlős Programjának szóvivője. A veszteség esetükben minimális: a program adatai szerint az elmúlt harminc évben csak hét állat nem tért vissza gondozójához. Az iraki háború az első olyan nemzetközi konfliktus, amelyben a jelentős technikai fölényben lévő támadók erősen támaszkodnak az állatok új típusú felhasználásának elméletére. Az eddig napvilágra került, és most „éles helyzetben" is tesztelt eredmények azonban semmiképpen sem az „animális haditechnika" átütő sikeréről tanúskodnak. Takoma nevét néhány napra felkapta a világsajtó, aztán feledésbe merült. Nekünk viszont hamarosan újabb neveket kell megtanulnunk, újabb állatfajokat és biotechnológiai megoldásokat vehetünk lajstromba. A harmadik évezred katonai konfliktusai ilyen tekintetben is beszédesek lesznek - ha csak a nyilvánosságtól félve némaságba nem burkolóznak a hadsereg ihletadó múzsái. Vitatott szerepben ■ Zoo csata után A Bagdadban tevékenykedő amerikai katonák a múlt héten kénytelenek voltak lelőni az iraki főváros nyilvános állatkertjéből kiszabadult négy kiéhezett oroszlánt. (Az egyik Szaddám fiú, Uday magánállatkertjéből medvéket és gepárdokat menekítettek ki a katonák.) A napok óta nem gondozott, az éhségtől és a szomjúságtól megzavarodott nagymacskák a helyszíni beszámolók szerint „kiásták" magukat a betonból és acélból készült ketrecekből, s közülük kettő nekitámadt az állatkertben leltározó fegyvereseknek. Az intézmény kerítésén belül jelenleg mindössze néhány - immár az amerikaiak által őrzött - állat maradt, az állomány java részét a Szaddám-rendszer bukása után a helyiek, illetve szervezett fosztogatók széthordták. A legérdekesebb látnivalónak most a megmaradt három oroszlán, valamint két tigris és három medve számít. A rezsimváltást túlélő vadállatok immár hozzájutottak némi táplálékhoz - becslések szerint több mint tíz nap szünet után -, mivel Bagdadba megérkezett a kuvaiti kormány állatkerti gyorssegélye. Az élelmiszer-adományt a bagdadi állatkert vezetésének kérésére indították útnak, így most kétheti romlandó és egyhavi szárazeledel áll az állatkertben maradt lakók rendelkezésére. Az elhanyagolt állatok orvosi segítséget is kapnak: mint a National Geographic News beszámolt róla, amerikai állatorvoscsoport indult a bagdadi zoóba, hogy elsősegélyben részesítse a meglehetősen leromlott kondíciójú állatokat. A szakemberek legfontosabb feladata mindazonáltal a hosszú távú táplálékellátás biztosítása lesz, Bagdadban ugyanis a fosztogatások nyomán összeomlott a kereskedelmi ellátás, s az emberek egy része is nehezen jut élelmiszerhez. H. M. A farkas is éhezett Élet a jég alatt ■ VAN ÉLET AZ EURÓPÁN? Ha az Europa jégkérge elég vékony volt, a repedésekben az élet is megjelenhetett. HORVAI FERENC A következő évtized végén már talán űrszonda hatol be az Europa nevű Jupiterhold jégpáncélja alatti óceánba. Élet után fog kutatni. Ha valóban létezik élet a holdon, vajon milyen lehet? Az Europa felszínét vastag jégpáncél alkotja, alatta viszont több tíz kilométer mély óceán húzódik. Mivel a Földön több olyan mikroorganizmus létezik (az ún. extremofilek), amelyek itt is megélnének, sőt, kedvelnék ezeket a körülményeket, felmerült az élet lehetőségének kérdése. Az Arizona Egyetem kutatóinak egy csoportja azt vizsgálta, milyen élet képzelhető el az Európán. Kutatásaikhoz a NASA Galileo szondájának méréseit használták fel. Figyelembe vették, hogy a hold felszínére a belsőbb pályán keringő vulkanikus tóról folyamatosan anyag áramlik, illetve számoltak a Jupiter és természetesen a Nap sugárzásával. Feltételezték, hogy a jégréteg 10 km-nél nem vastagabb, helyenként pedig vannak jóval vékonyabb régiók is. A korábbi hasonló elgondolások nem vették figyelembe a fotoszintézis lehetőségét. Jelen vizsgálatok azonban arra vezettek, hogy a vékony részeken olyan „vízi növények" élhetnek meg, melyek a Napról érkező fényből nyerik létfenntartó energiájukat. A szakemberek az óceán áramlatait is vizsgálták. A Jupitertől származó árapály heves áramlatokat idéz elő az óceánban. Ebben élőlények úszhatnak, amik talán a földi medúzákhoz hasonlíthatnak. Mindez természetesen egyáltalán nem jelenti azt, hogy léteznek élőlények a Jupiter-holdon. A kutatócsoport inkább csak arra kereste a választ, milyen maximális fejlettségi szintű élet képzelhető el az Europa óceánjában. A kérdést a tervek szerint a következő évtizedben két szonda is vizsgálni fogja. Az Europa Orbiter hold körüli pályáról méri meg a jégkéreg és az óceán vastagságát, míg az Europa Ocean Observer a páncél alá behatolva élet és életlehetőségek után fog kutatni. Mindaddig persze még legalább 10 évet várni kell. A Jupiter mágneses terének sugárzása a hold felszínén szerves anyagokat alakíthat ki élelemforrásul az esetleges élőlények számára. A fény néhány méter mélyre még képes __________behatolni. Forrás: New Scientist NÉPSZABADSÁG-grafika A fotoszintetizáló növények élettere. Néhány élőlény az árapály segítségével változtathat helyet. Az üstökösök szerves anyagokat szállíthattak a holdra. Veszélyes sugárzás Egyes életformák megkaskapaszkodhatnak a repedések- ben, s az áramlat szállíthatja nekik a szerves anyagokat Az apály és dagály itt a legerősebb._______ Viszonylag meleg óceán NÉPSZABADSÁG MINDENTUDÁS EGYETEME Az időjárás kiszámítható A Mindentudás Egyetemének következő előadását Vissy Károly meteorológus tartja Az időjárás előrejelzése: Jóslás, vagy tudomány címmel. Napokban számolva meddig tekinthető tudománynak, és honnan számít inkább jóslásnak az időjárási prognózis? - Fizikai egyenleteken alapuló matematikai modellekkel jelenleg nagyjából 10 napos időszakra lehet objektív előrejelzést készíteni, s ez a korlát később sem kerül 15-18 napnál távolabbra. A modellezésnél alapvetően négy egyszerű egyenletet használunk: a Newton-féle mozgásegyenletet, az energiamegmaradás, illetve a tömegmegmaradás egyenletét, valamint az ideális gázok állapotegyenletét. A megbízhatóság fő feltétele az időjárás kiindulási állapotának pontos rögzítése, ami viszont csak nagyon drágán, rengeteg műszeres méréssel javítható. - Az előrejelzések megbízhatóságának növelésére sincs mód? -A megbízhatóbb prognózishoz nemcsak azt kellene megmondani, hogy mit várunk, hanem azt is, hogy milyen biztonsággal számítunk az előrejelzett esemény bekövetkezésére. Erre szolgál az együttes előrejelzés nevű eljárás: itt nem egy, hanem párhuzamosan 25-30 matematikai modellt használunk, úgy, hogy a kiindulási adatokat - a hibahatáron belül - kissé megváltoztatjuk. Ha a modellszámítások végeredménye egyforma, akkor nagy valószínűséggel eltaláltuk a várható időjárást.Az eddigiekből úgy tűnik, mintha a meteorológia az alkalmazott fizika egyik részterülete lenne, holott bizonyára más tudományágak, illetve módszerek is hozzájárulhatnak az előrejelzések pontosabbá tételéhez.Az egyik ígéretes lehetőség a célzott megfigyelések bevezetése. Ha kritikus időjárási eseményre számítunk, általában létezik egy olyan kitüntetett térség - az érzékenységi terület , ahol a jelenség „előszele" érzékelhető. A méréseket tehát elegendő az érzékenységi területen intenzívebbé tenni. Ehhez létre lehet hozni expedíciós mobil megfigyelő rendszereket, amelyek gyorsan a helyszínre küldhetők akár sok száz vagy néhány ezer kilométeres távolságba is. Az USA-ban például megfigyelték, hogy a nyugati partvidékre támadó viharok egyes típusait az északi csendes-óceáni térség időjárási folyamatai előrejelzik. Tavaly San Franciscóban" sikerült nagy pontossággal prognosztizálni egy ilyen pusztító vihar kitörését. Az egyszerű tévénézőnek-rádióhallgatónak mégis sokszor az a benyomása, hogy a prognóziskészítés hatékonysága nem javul igazán látványosan. Száz évvel ezelőtt a karibi hurrikánok áldozatainak számát még ezrekben mérték, manapság a tucatnyi áldozat már soknak számít. A kedvező változás elsősorban a meteorológia fejlődésének köszönhető. Az előrejelzés már van olyan megbízható, hogy az a gazdasági haszon, amely a prognózisok figyelembevételéből ered, jóval nagyobb, mint az a kár, ami az esetleges tévedésekből következik. HARGITAI MIKLÓS A május 5-i előadás helye és ideje: Műszaki Egyetem, B 28-as nagyelőadó, Magyar Tudósok körútja 2., 19.30, www.mindentudas.hu