Népszabadság, 2004. június (62. évfolyam, 126-151. szám)
2004-06-09 / 133. szám
14 A szerző a Magyar Demokrata Fórum elnöke Konzervatív A jobboldali politika megújítása Dávid Ibolya A magyar jobboldal egyre növekszik. A 2002-es választások elvesztése ellenére soha ennyi ember, s ami még örömtelibb, soha ennyi fiatal nem szavazott a jobboldal pártjaira. A jövő még biztatóbb, hiszen ezen oldal szavazóinak átlagéletkora alacsonyabb, mint a baloldaliaké, vagyis a jobboldal jelentős generációs tartalékra számíthat. Bár politikailag ez siker, mégis azt kell mondanunk: a jobboldalon értékválság tapasztalható. Ez a konzervatív értékek eltűnéséhez, a jobboldali politika tartós sikertelenségéhez és egy kiszámíthatatlan politikára épülő, kiegyensúlyozatlan Magyarországhoz vezethet. MIÉRT SZÜKSÉGES AZ ÚJÍTÁS? Míg a mai magyar baloldal jövőkép, világos nemzeti vízió hiányától szenved, addig a jobboldal problémája, hogy kizárólag marketingüzenetek helyettesítik a kiforrott világnézetet. Értékalapú politika helyett a hatalom megtartásának, illetve megszerzésének technikájában gondolkodnak a pártok. A két nagy tömb, a kétpárti rendszer kialakulása azt is magával hozta, hogy mára a programok, sőt a politikai üzenetek között sincs jelentős különbség. Ennek csak egy apró, de nem mellékes megnyilvánulása, hogy a nagyobbik jobboldali párt 2004-ben munkáspárti üzenetekkel próbál választókat toborozni. A baloldal úgy újította meg magát Európában a nyolcvanas évek végén, hogy átvette a jobboldal politikai elveit. Most Magyarországon a jobboldal „menetel balra". Az egykor meghatározó alapelv, az antikommunizmus is megfakult mára: a jobboldal gátlás nélkül, nagykanállal merít a kádárizmus eszméiből, gyakorlatából és kádereiből. A jobboldal értékválsággal küzd. Elvek nélkül nem lehet politizálni, miközben pragmatizmusra szükség van. De elvi alapok nélkül a pragmatizmus machiavellizmussá, a hatalom görcsös akarásává válik: a hatalom megtartása vagy megszerzése érdekében mindent szabad. Tévedés azt állítani, hogy a jobb- és a baloldal felosztása fölött elszállt az idő. Ezt csak azok mondják, akiknek sosem voltak elvei, akik napi érdekeik szerint alakítják véleményüket. Létezik konzervatív gondolkodás, jobboldali politika, amely különbözik a szocialista vagy liberális világképtől. Ellenben ha ez az oldal továbbra is a szocialistáktól és a liberálisoktól elcsent ötletekkel és jelszavakkal áll elő, akkor értelmét veszti jobboldalról beszélni. Akkor csak két baloldal marad a magyar politikában. Ezért új jobboldali politikára van szükség, a konzervativizmus magyarországi megújítására. A KONZERVATÍV VÁLTOZÁS. Negyven év szocializmusa után békés rendszerváltozással tért vissza Magyarország a demokratikus nemzetek közösségébe. Az első szabadon választott miniszterelnök, Antall József kormányának történelmi érdeme, hogy Magyarországot - az emberek akkori vágyának megfelelően - békésen átvezette a diktatúrából a demokráciába, a szocialista hiánygazdaságból a piacgazdaságba. Az intézmények és a törvények aránylag rövid idő alatt átalakultak. Az emberek gondolkodása azonban lassan formálódik. A jobboldal ahelyett, hogy a lassú formálódást elősegítette volna, inkább idomult a kádárizmusból örökölt téveszmékhez. Ez az új konzervatív politikát jó néhány megoldandó feladat elé állítja. Az első: megszabadítani a polgárokat az államtól való függőségtől. A mindenről gondoskodó, mindent megoldó állam képe ma is erősen meghatározza még a közgondolkodást. Ideje világossá tennnünk, hogy mit tehetnek a kormányok az emberekért, és mit tehetnek az emberek saját magukért. Ideje felráznunk az önmagukban kételkedőket, akik tehetségüket és szorgalmukat elpazarolják pusztán azért, mert őket vagy szüleiket úgy nevelték, hogy az állam mindenható, nem pedig polgárainak szolgálója. Míg a szocializmus az államtól való függőségben, a liberalizmus pedig az individualista önzésben hiszi megtalálni a közjó elérésének üdvözítő útját, a konzervatívok mindkettőt elutasítják - mert egyik sem vesz tudomást a társadalom természetes szerveződéseiről. A megújított konzervatív politika vissza kívánja állítani a legősibb és legerősebb kapcsolódások tekintélyét: a családét, a helyi közösségekét, az egyházakét, a civil szerveződésekét. Ezek alkotják ugyanis egy nemzet összetartó szövetét. Egy nemzet akkor erős, ha ragaszkodik hagyományaihoz. A konzervatív politika újraéleszti jó hagyományainkat, és meghonosítja mások jó hagyományait. A magyar politikában 1867 és 1948 között létezett progresszív, európai konzervatív tradíció, és annak egyes elemei ma is vállalhatók. Ugyanakkor a jobboldalnak határozott nemet kell mondania az 1945 előtti tradíciókból mindarra, ami antidemokratikus: a kiüresedett dzsentrivilágra, a „csendőrös" rendpártiságra, az antiszemitizmusra. A konzervatív politika ötvözi a liberális konzervatív és a népi konzervatív hagyományokat. Ezek mellett szükségünk van újabb keletű hagyományok megteremtésére. A tulajdon szentsége, a szerződések tisztelete, vagy a szokásjoghoz való ragaszkodás olyan értékek, amelyek nélkül a korszerű konzervatív politika elképzelhetetlen. A ma konzervatív politikája három területen következetesen antikommunista. Elvi szinten elutasít minden kollektivista vagy marxista nézetet. Kizárja soraiból a diktatúra titkosszolgálatával együttműködőket vagy a diktatúra elnyomó gépezetének tagjait. Elutasítja az együttműködést a nómenklatúra illegális vagy féllegális harácsolóival. Végezetül a konzervatívok áthatolhatatlan falat húznak a jobb- és baloldali szélsőséges nézeteket nyíltan vagy burkoltan hirdető szervezetek elé. Nincs átjárás, nincs kompromisszum, nincs titkos együttműködés. SZABADSÁG, REND, ÉRTÉK. A korszerű konzervatív politika hármas jelszava: szabadság, rend, érték. Az ezekre épülő feladat tehát az, hogy bátorságot adjon az embereknek önnön gyarapodásuk keresésére, lehetőséget teremtsen a saját boldoguláshoz vezető út megtalálására, és biztonságot nyújtson az elért eredmények nyugodt élvezetére. A konzervatív politikának újra rögzítenie kell a piacgazdasághoz való viszonyát. Továbbra is a szociális piacgazdaság megteremtése a cél, melyben hangsúlyos, hogy a piac teremti meg a szükséges szociális ellátás feltételeit. Ugyanakkor elutasítja a liberálisok feltétlen hitét a korlátok nélküli vadkapitalizmusban. Három alapvető célt fogalmazunk meg: a magántulajdon erősítését, a vállalkozó kedv és az egyéni gyarapodás ösztönzését, illetve a versenyképesség javítását. A korszerű konzervatív politika szerint a gazdaságban nagyobb szabadságra van szükség. Ezért támogatja a privatizációt, mert az állam gyakran rossz tulajdonos. A konzervatív politika hisz a szabad piac hatékonyságában, de csak úgy, ha az állam őrködik a szabályok betartásán, és beavatkozik a folyamatokba ott, ahol a piac kudarcot vall. Margaret Thatcherrel valljuk: „Összébb kell húzni az állam határait." Nagyobb szabadságot kell adni az embereknek abban is, hogy megvalósítsák céljaikat, azaz önmagukat. Ehhez az kell, hogy az állam elsősorban a korlátok lebontásával és piacbarát eszközökkel támogassa a vállalkozni akarókat. A korszerű konzervatív politika a versenyképesség folyamatos javításában látja a magyar gazdaság sikerének kulcsát. Ezt a munkaerő magas képzettségével, a világszínvonalú logisztikai és informatikai infrastruktúra kiépítésével, a kutatás-fejlesztés támogatásával és a bürokrácia lebontásával kell javítani. Az állami támogatásokat pedig a multinacionális vállalatoktól át kell csoportosítani a kis- és középvállalatok felé. Amikor az állam határainak kijelöléséről beszélünk, elvetjük mind a liberálisok minimális államát, mind pedig a szocialisták mindenható államát. A konzervatívok karcsú, hatékony, szolgáltató és erős államban látják a feladatait ellátni képes struktúrát. Az állam teendője nem a jólét megteremtése, hanem a biztonságos, kiszámítható és nyugodt élet fenntartása, a jólét eléréséhez szükséges feltételek biztosítása. Ez azt is jelenti, hogy az állam maga nem teremthet jólétet. A gondoskodó állam hamis illúzió, az egyén a boldogulásáért elsősorban önmaga felelős. A szocialisták által hangoztatott esélyteremtő állam jobb esetben üres szlogen, rosszabb esetben azonban az újraelosztó, az egyenlősdit hirdető állam újjászületése. A létbiztonság terén a korszerű konzervatív politika három elvet mond ki: A „bárhová születtél, bármivé lehetsz" elve szerint az állam nyitva tartja a társadalmi mobilitás lehetőségét, de az már az egyéntől függ, tud-e élni vele. A mindenféle diszkrimináció elutasításának elvéhez ragaszkodunk akkor, amikor kimondjuk: a nemzet egyetlen polgára sem szenvedhet hátrányt, de nem is élvezhet előnyt vallási, etnikai, nemi vagy generációs hovatartozása miatt. A „segítünk, ha segítesz magadon" a szociálpolitika meghatározó elve. A segélyeknek és támogatásoknak nem az a célja, hogy eltartsa, hanem hogy visszasegítse a normális életbe a rászorulókat. Ez alól kivételt jelentenek azok az embertársaink, akik egészségi vagy más, tőlük részben független okból nem képesek teljes életet élni. Ott az állam nagyobb szerepvállalása kívánatos. De csak ott. Ilyen ma például a gyermekszegénység. A feladat világos: meg kell szüntetni egyszer s mindenkorra. Ilyen az oktatás, hiszen ez garantálja mindenki számára a felemelkedés, a tehetség érvényesülésének esélyét. Ilyen kihívás a 45 éven felüliek életesélyeinek javítása, átképzési, tanulási lehetősége. Hiszen ez az a generáció, amelyik leginkább veszélyeztetett a munkaerőpiacon, itt a legkisebb az újrakezdés lehetősége. Ilyen ma az egészségügy, ahol vagyoni helyzettől függetlenül minden állampolgár számára garantálni kell az alapszintű egészségügyi szolgáltatások elérhetőségét. És ilyen figyelmet érdemel a nemzeti kultúra védelme és külföldi népszerűsítése. Hiszen magyarságunk megtartása, a nemzet fennmaradása ezen keresztül valósul meg. A konzervatív politika nem hisz az értéksemlegességben. A konzervatívok által egyetemesnek tekintett érték a család, a hit, a nemzeti büszkeség, az önbecsülés és a tulajdon. A családban mint legősibb és legtermészetesebb közösségben rejlik a nemzet megtartó ereje. A konzervatív politika érinthetetlen szentségnek tekinti a családot, és elutasít minden törekvést, amely a hagyományos családmodell szétbomlasztására irányul. Magyarország keresztény, vagyis hagyományaink, szokásaink az európai zsidó-keresztény kultúrában gyökereznek. Ettől sem vallásos, sem ateista ember nem függetlenítheti magát. Tiszteletben tartjuk a vallásszabadságot, ugyanakkor a négy történelmi egyház nélkül nem lenne erkölcsi rend, nem ilyen lenne kultúránk. Magyarságunk olyan adomány, amelyre büszkék vagyunk. Egyedülálló nyelvünk, kultúránk, hagyományaink tartottak meg bennünket nemzetként a történelem során. És büszkék vagyunk a magyarság befogadó hagyományaira is. A konzervatív szemlélet olyan közösségnek tartja a nemzetet, amelyet a közös múlt és az abból következő közös jövő tart össze. A konzervativizmust az elődök iránti tisztelet és az utódok iránti felelősség egyensúlya jelenti. Ez a Konzervatív Kiáltvány nem a mának szól, hanem a holnapnak. Nem választási program, és nem is egy jövőbeni jobboldali kormány programja. Elvek és értékek felvázolása. Olyan elveket határoz meg, amelyek hosszú távra megalapozhatják a jobboldal politikáját. Olyan értékeket hangsúlyoz, amelyek egy új magyar társadalomban fundamentumként szolgálhatnak. Erre épülhet fel az új európai Magyarország. FC 315, 2004. JÚNIUS 9., SZERDA NÉPSZABADSÁG Olvasói levelek Nosztalgia és jövőkép Rossz érzés fogott el, amikor elolvastam a Legények a gáton címmel (május 15.) megjelent írást. Ismét elvesznek valamit a szegény, kis fizetésű emberektől, ami egykor az övék volt. Már elvették tőlük a Népligetet, a Gödi Fészket, a Szúnyog-szigetet, a Hűvösvölgyi nagyrétet. Most elveszik tőlük a Kopaszi-gátat. Azt olvasom, hogy a személyes nosztalgia csap össze a hivatalos jövőképpel. Szerintem valójában egy sokkal mélyebb jelenségről van szó, egy fontos szociális problémáról: a rendszerváltás nyomán ismét megjelent szegénységről, hiszen a tőkés restaurációnak több a vesztese, mint a nyertese. A világháború előtt azok jártak a Kopaszi-gátra, akik akkor sem tudták megfizetni a Gellért hullám- és pezsgőfürdőt, sőt még a Széchenyi és a Palatínus is elérhetetlen volt a számukra. A Ferencváros, Pesterzsébet, Csepel, Budafok és Nagytétény kispénzű emberei látogatták és lelték örömüket hétvégeken a valóban kies környezetben, és a magukkal vitt elemózsián kívül esetleg valamelyik viaszosvászon terítős kisvendéglőben is falatozhattak. Azok számára, akik nem éltek még akkor, hadd mondjam el, hogy a Kopaszi-gát legnépszerűbb strandját a köznyelvben „gyenes"-nek nevezték, amely nem a tulajdonos nevére utalt, hanem arra, hogy ingyenes volt. E sorok írója is éveken át oda járt a baráti társaságával. És nem akárhonnan: a Mária Valéria telepről. Természetesen oda-viszsza gyalog mert honnan lett volna pénze villamosra, noha légvonalban is meglehetősen hosszú volt az út. Olyan szekta volt ez, mint a Lukács fürdőnek a lap hasábjain éppen mostanság nosztalgiázó közönsége. Csak éppen a szegény embereké, az ágrólszakadtaké. Örvendetes, hogy a hírek szerint máris kitakarították a félszigetet. Nem örvendetes, hogy Közép-Európa legnagyobb és legimpozánsabb beruházását valósítanák ott meg. Wellness-strandokat, szabadidő- és szórakoztatóparkot, csúszdákat, sportpályákat, fedett jégcsarnokot, éttermeket terveznek ezen elhagyatottságában, elhanyagoltságában is gyönyörű félszigetre. Halkan jegyzem meg, hogy aki ennyi mindent odaálmodik, az még sohasem látta a Kopaszigátat, mert akkor tudhatná, hogy ennyi minden el sem férne ott, beleroskadna a kis félsziget. De ami fontosabb: ki fogja ezekre a helyekre a „beugrókat" megfizetni? Nyilván a tehetősek, akiknek a Maldív-, a Kanári-szigetek, a távol-keleti turistaparadicsomok még elérhetetlenek, de ez már megfizethető. És akkor kiszorulnak a gátról azok, akiké volt. Katona István Budapest Keresztény vállalkozás A történet, ami barátom feleségével megesett, nem a negyvenes években történt, hanem napjainkban. A főorvos asszony beiratkozott a szegedi orvostudományi egyetem egyik továbbképző tanfolyamára, és a dékáni iroda megadta azoknak a szállodáknak és panzióknak a címét, amelyekkel ők kapcsolatban állnak, és amelyekről megfelelő referenciájuk van. A doktornő ki is választott egyet közülük, és ott szállt meg. Nem készpénzzel fizetett, hanem banki átutalással, amely azonban rajta kívül álló okok miatt a legutóbbi esetben késve érkezett meg. A magánhotel már nem volt olyan szíves vendéglátó, mint korábban. Sőt bizonyos alapfelszereltségek (pl. törülköző, fürdőlepedő stb.) eltűntek a szobából. Amikor ezt a főorvos asszony szóvá tette, kelletlenül, megjegyzésekkel kísérve pótolták. Az elutazás napján a tulajdonos személyesen vette át tőle a szoba kulcsát, és megjegyezte, hogy a jövőben máshol keressen szállást, ez ugyanis egy keresztény szellemiségű vállalkozás, ahol ilyennek, mint a főorvos asszony, nincs helye. Döbbenetes történet ez az esélyegyenlőség korában.Molát Ferenc Budapest I Levéltármix ■ Több írásuk is megjelent a Los Angeles-i olimpia húsz évvel ezelőtti bojkottjáról. Mint írják, az MSZP és az SZDSZ arra kérte a Magyar Olimpiai Bizottságot, hogy kövesse meg az 1984-es olimpiától távol maradni kényszerült magyar versenyzőket (MOB: húsz év után). Azt sem szabad azonban elfelejteni, hogy a Los Angeles-i olimpia előtti ötkarikás játékokat Carter elnök bojkottálta, megtiltva az azon való részvételt. 1984-ben ez a távolmaradás csak válaszlépés volt, ha rossz is. Meg kellene várni, míg Amerika bocsánatot kér, csak azután kellene előállni azzal a követeléssel, hogy a MOB kérjen elnézést az érintett magyar sportolóktól. (SALGA ISTVÁN, Budapest) ■ Magam is Baumagkárosult vagyok, a pénzüket váró kisbefektetők közé tartozom. A befektetett pénzem a rokkantnyugdíjam kiegészítésére szolgált tavaly őszig, nyolc éven keresztül. Mivel pereskedésre nincs pénzem, a gyűlölködő tüntetéseknek pedig nem látom értelmét, arra a következtetésre jutottam, hogy a befektetők szakmailag kompetens képviselőinek és a Baumag-utód Agenda H Kft.-nek le kellene ülniük tárgyalni egymással. A befektetőknek az az érdekük, hogy a Baumag-Agenda talpra álljon. A kis összeggel bennragadtak folyamatos és szociális szempontokat is figyelembe vevő kielégítését higgadtan meg kellene szervezni, csak akkor fog lépésről lépésre megoldódni ez a szomorú helyzet. (SZAKMÁRY KATALIN, Budapest) ■ Az „Ismeretlen fekete könyv", a holokauszt történetének egyik legfontosabb dokumentuma kiadásának elutasításáról szóló (Ismeretlen fekete könyv, május 13.) hír óta sokan keresték meg a szerkesztőséget és bennünket személyesen is, hogy felajánlják segítségüket. Midőn megköszönjük az állampolgárok ügyszeretetét és áldozatkészségét, egyszersmind köszönettel elhárítjuk az egyéni felajánlkozásokat. Meggyőződésünk szerint a magyar államnak még sok a teendője a holokauszt valósághű feltárása, a méltó megemlékezés terén. Adjuk meg hát a lehetőséget az adófizetők pénzével sáfárkodó kuratóriumának, hogy korrigálja szakmai hibáját! (SZVÁK GYULA egyetemi tanár, KRAUSZ TAMÁS egyetemi tanár, Budapest) Hol fogunk dolgozni? Fáj a szívem, mikor a városban lévő régi gyártelepeket lebontják, és beépítik lakóparkokkal. Zuglóban lakom, látom, a Porcelángyár helyén Porcelán Lakópark van, a Danuvia egyes részei helyén is lakóépületek állnak. Ha csak lakások lesznek a városban, hova fogunk járni dolgozni? Azzal egyetértek, hogy a lakókat nem szabad zavarni. Az építési előírások szerint a védőövezet határa rendszerint a legközelebbi lakóépületig tart. Elismerem, a veszélyekkel, vegyianyag-kibocsátással, esetleg tűzveszéllyel járó vegyipar jobb, ha városon kívül működik, de elég sok tevékenység lehet, ami összefér a nagyvárossal. A megélhetést, a jövedelmet főleg az ipar adja. Ha van munkahely bent a városban is, akkor nincs szükség annyi autózásra, a tömegközlekedést is kevesebb utas terheli. Telepíthetők ide a városban szükséges szolgáltatások is: autószerelő-, autófényező-, asztalosműhely. A termelőüzemeket is, ha a környezettel összeférnek, inkább be kellene csábítani a városba, mint mindet kiüldözni. Úgy gondolom, az ország, a város fejlődése érdekében fenn kellene tartani az egyensúlyt a lakáslehetőségek és a munkalehetőségek között. Konkoly László Budapest