Népszabadság, 2004. június (62. évfolyam, 126-151. szám)
2004-06-02 / 127. szám
NÉPSZABADSÁG I Szerda Melegítő „Nyár volt, sajó tükrén végigsiklott egy huncut fény. Elbűvölt, hogy rám talált, szívemben őrült táncot járt. Tudtam, egyszer elmehet, s már visszaszámoltam a perceket, hisz hívták a hulló levelek." (Desperado együttes: Rajtad múlik) „Hogyan zajlott le hazánkban a kulturális forradalom, melyek a művelődéspolitika alapelvei és megvalósításának legfontosabb színterei?" (Jóvérné Szirtes Ágota: Történelem. Tankönyv a gimnáziumok negyedik osztályos tanulóinak [1984 táján]) Válogatott gagyimackóban grasszál a Schmitt Pál-rajongó panelproli szabadidősen a parton, mindjárt rámegy a hekkre vagy a debreceni párosra durván előszezonban, lángosos kezét törli a nemzeti színekbe, válogatott susogó, piros-fehér-zöld, HUNGARY, etetőkosaras fenekezés a partról, nyolcvanra behajított dióverővel, negyvenes zsinór, kettes horog, ruhacsipesz a spicc előtt, etetőkosárba begyúrt, kőkemény paprikás kenyér, onnan soha ki nem ázik, a végén úgy kell majd kicsapkodni belőle, ostorozni a vizet, a Magyar Tengert keményen, aligai Caligula, soha se fog fogni semmit se, lehetetlen ezzel a cuccal, meg ennyi ésszel eleve, csak beletörölni a kukoricadarás-csontkukacos kezet a válogatott susogóba, a lúzeregyenruha élőben, tévében persze más, ott a kvázi-győztesek esetlenkednek benne egy-egy himnusz erejéig, viszont így, lelángosozva, legilisztázva, bőrtokos Sokol és Desperado együttes mellett várva, hogy fölakassza magát egy tíz deka alatti, kórosan sovány dévérkeszeg (esetleg karika), a fenekezőkészségre. A magyar élet értelmetlenségének tökéletes illusztrációja a kép minden eleme: Szabadidő: Mintha az a pár óra szabadidő, amely nem jelent mást, mint a mindennapi (jelentős) alkoholmennyiség outdoor elfogyasztását susogóban (ugyanez hétköznapon, tévé előtt, alsógatya-atléta), akár néhány nappal is elodázhatná a kíméletlenül és még bőven nyugdíj előtt bekövetkező infarktust és/vagy agyvérzést és/vagy májcirózist. Szabadidőruha, miszerint susogó, a dolgozó tömegek polisztirol egyenruhája (designer: George Orwell), mint ahogy az öltöny és a hobbiterepjáró az uralkodó osztályé. Tömeges elterjedésének nyugati határa Európában persze a Lajta. Az internacionalista népviselet nemzetiszínűsítése (válogatott susogó) a sajátos, tétova és indokolatlan kelet-európai nemzeti érzések kifejeződése (lásd még: „sportnemzet", az olimpia mint nemzeti ügy, és nagy-magyarországos országjelzés a rozsdás 30 éves Ladán). A magyar válogatottsusogó-legendárium fontos elemmel gazdagodott, amikor Schmitt Pál szabadeurópai listavezető ebben a ruhadarabban performált egy szoftpedofil jelenetet óriásplakáton. Schmitt azon nyomban meg lett támadva, hogy képzeli ezt a válogatottmelegítőzést, ez a nemzeti dressz aktuálpolitikai ítélése, meg az olimpiai eszme van leégetve... és így tovább a szánalmas és kínos érvelgetés, amely a leplezetlen kötekedést próbálná leplezni önlelepző módon. Szóval, hogy a válogatottmelegítős jelölti fényképeszkedés sértene bizonyos normákat, lerántana bizonyos eszméket valahová - ez még az aktuális politikaibotrány-fölhozatalban is feltűnően nagy hülyeség. Válogatottmelegítőben fényképeszkedni csak ultraciki. Semmi más. (Gyorsan apropózzuk ide, hogy Schmitt-ügyben az MSZP-nek sikerült elérnie a baromarcúságnak azt a fokozatát, amelyre még Szijjártó Péter és Zuschlag János együtt sem volna képes. Ameddig nem látjuk a Köztársaság téri székházból az Erkel Színházig a taknyán csúszni azt a fékezhetetlen agyvelejű kádert vagy spin doctort vagy bárkit, aki kitalálta, hogy kommunistázzák le Schmittet a Los Angeles-i bojkott miatt. Vagy egyszerűbb lenne, ha Horn Gyula géppisztolyozná le az illetőt feltűnés nélkül a pincében.) A kép további elemeire talán a jövő héten kerítünk sort.Uj Péter noll www.nol.hu/szerda MAGYARORSZÁG 2004. JÚNIUS 2., SZERDA 9 I Interjú________________________________________________________________________ Ha buktatunk, pénzt veszítünk Finanszírozásról versenyellenes szabályokról a pécsi egyetem műszaki kari főigazgatójával A mérnökképzés hátrányos helyzetben van Magyarországon - állítja Bársony János, a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Karának főigazgatója. A hídépítői, valamint építészi diplomával rendelkező, 64 esztendős mérnök 2002 óta első számú vezetője a műszaki karnak, előtte öt éven át beruházási és fejlesztési rektorhelyettese volt a pécsi egyetemnek. Bársony János számos cikket írt a szaksajtóban a műszaki felsőoktatás gondjairól. A gondok közül a legsúlyosabb a megfelelő finanszírozás hiánya. A főigazgatót először arról kérdeztük: mire nem nyújt fedezetet most az állami finanszírozás? Például a gyakorlati képzésre - kezdte válaszát Bársony János. - Az orvosi karon természetes, hogy a hallgatók nemcsak az elméleti órákon, hanem a klinikákon, a betegek mellett is tanulják a gyógyítást. A pedagógusjelöltek az iskolákban órákat tartanak, a leendő agrárszakemberek a tangazdaságokban szereznek tapasztalatokat. A műszaki karok oktatási költségeibe azonban nincs bekalkulálva a gyakorlati képzés. A rendszerváltás előtt a leendő mérnökök nagy ipari vállalatoknál szerezték meg a diplomához szükséges gyakorlatot, de ma már nincsenek olyan cégek, amelyek fogadnák a hallgatókat, így a gyakorlatot az egyetemek laborjaiban kellene megszerezniük a mérnökjelölteknek, ám a laborok működtetését az állam nem finanszírozza.A költségvetés miért zárkózik el a mérnökök gyakorlati képzésének finanszírozásától? - A műszaki felsőoktatás és a mérnöktársadalom ügyetlenül lobbizik. Mellesleg nincs is könnyű dolgunk, hisz a parlamentben kevés a műszaki ember, jogászból, közgazdászból, orvosból van több. Azt is látni kell, hogy amíg a legtöbb egyetemi kar roppant erősen kötődik egyetlen minisztériumhoz, a műszaki karoknak nagyon sok gazdája van. Az orvosi karnak elég jó viszonyt ápolnia az egészségügyi tárcával, az agrárkarnak a földművelésügyivel, a művészetinek a kulturálissal. A mi karunk azt se tudja, kinél kérjen segítséget. Mert - különböző szakjaink okán - kötődünk a földművelésügyi, a belügyi, a közlekedési, a környezetvédelmi és az informatikai minisztériumhoz. Ennyi tárcával egyeztetni képtelenség. Ön többször szóvá tette, hogy a műszaki karok tanárainak gyakorlati tudása nem megfelelő. Ezen viszont egyszerű segíteni: olyan oktatót kell alkalmazni, akinek van gyakorlata. A jelenlegi szabályok ez ellen dolgoznak. A Magyar Akkreditációs Bizottság előírja, hogy az egyetemi szakok pedagógusainak 80 százaléka főállású, közalkalmazott oktató legyen. Ezáltal egyre több az olyan műszaki tanár a felsőoktatásban, akinek semmilyen tervezői és kivitelezői gyakorlata nincs. A mostani oktatási rendszer többre értékeli a frissen végzett, doktori fokozattal rendelkezőt, mint a szakma tapasztalt, kiváló mesterét. Ezzel szemben a fejlett világ műszaki egyetemein gyakori, hogy egy tanszék csak néhány főállású oktatót alkalmaz, s a tanárok többsége a szakmájában naponta bizonyító mérnök. Ez utóbbiak nem az egyetem alkalmazottai, hanem óraadók. Mellesleg ez a 80 százalékos szabály azért is kártékony, mert a tanároknak nem kell „csipkedniük" magukat. A főállású oktató közalkalmazott, sőt akkor is védi a munkajog, ha a tudása egyébként nem védené meg. Volt olyan tanárunk, aki totálisan alkalmatlannak bizonyult, a gyerekek lázadtak ellene, ezért megkértük, hogy menjen el tőlünk. Nem ment. Erre elküldtük. A tanár bírósághoz fordult, és milliókat nyert tőlünk. Szóval, ez a 80 százalékos szabály versenyellenes. Márpedig, ha az egyetem versenyellenes, akkor nem az életre tanult. Ha a tanárok nincsenek is ráutalva arra, hogy versenyezzenek, a diákok igen. Ez is egyre kevésbé igaz. A felsőoktatás több területén mind kevesebb tudás elég ahhoz, hogy valaki diplomát szerezzen. Ettől az évtől ez még inkább így lesz, miután januártól a tényleges diáklétszám után kapják a karok a költségvetési támogatást. Ez azt jelenti, hogy ha buktatunk, kevesebb pénzt kapunk. És ez különösen a műszaki képzésnél jelenthet problémát, miután nálunk mindig is magas volt a lemorzsolódók aránya. Talán a lemorzsolódástól való félelem is belejátszik abba, hogy az egyetemek műszaki karai nem túl népszerűek a fiatalok előtt. Több szakon már a minimumpontszám is elég a bejutáshoz. - A média és a divat nem a műszaki pályák felé tereli a fiatalokat. Egy tizenéves számára a gépész- vagy a villamosmérnök-szakma nem túl megnyerő. Annál vonzóbb a tévé, az újság, a színház és a mozi világa. A médiával és a színházzal foglalkozó egyetemi szakokon óriási a túljelentkezés, pedig később a felvettek töredéke talál munkát a diplomájával. Tegyük hozzá: az egyetemekre jelentkező fiatalok döntő többsége nem tudja, hogy mi is akar lenni, választásukban kevés a céltudatosság. A jelentkezőknek homályos elképzeléseik A PTE MŰSZAKI KARÁRA 3 ezer diák jár, a hallgatók kétharmada államilag finanszírozott, egyharmada fizetős képzésben részesül. A nappali tagozatosok építész-, építő-, gépész-, villamos-, település-, illetve környezetmérnöki, valamint műszaki informatikai és mérnöktanári szakokból válogathatnak. Ősszel először indul a Pollackon angol nyelvű építőmérnök-oktatás. Ettől az iskola jelentős bevételt és nemzetközi kapcsolatokat remél, vannak arról, hogy egy-egy diploma milyen jövőt biztosít - valamit tanulni akarnak, időt szeretnének nyerni, változatos, fiatalos életre vágynak, s mindehhez megfelelőnek látszik az egyetem. Ebben az intézményben mit tesznek azért, hogy jobban „eladják magukat" a felsőoktatás gazdag kínálatában? - Járjuk a középiskolákat, és bemutatjuk a kart. Elmondjuk, hogy nálunk olyan tudást szerezhetnek a fiatalok, amivel boldogulni lehet. Meg azt, hogy a mérnök egy igazi alkotó ember. Azt, hogy az önöknél szerzett diploma biztos megélhetést biztosít, nyilván statisztikákkal is tudják bizonyítani. Hallhatnánk erről? - Egyelőre még nem, mert a korábbi végzőseinkkel csak informális a kapcsolatunk. Ezekből a véletlenszerű adatokból az látszik, hogy a nálunk végzettek nem elveszett emberek. Gyakran arról értesülünk, hogy egyik-másik diplomásunk már nem mérnökként dolgozik, hanem mondjuk építőanyag-kereskedőként. Szerintem azonban sokkor sem volt felesleges a nálunk eltöltött három év, mert egy építőmérnök olyan anyagismerettel rendelkezik, amivel jobban lépést tart a technikai fejlődéssel, mint a többi kereskedő. De a kérdésére visszatérve: tavaly elhatároztuk, hogy követjük a hallgatóink pályáját. A végzőseink kitöltenek egy kérdőívet, amiben minősítik a karunkat, s leírják karrierterveiket. Aki beleegyezik, hogy később is felkeressük őt, azt időnként újra megkérdezzük, hogy hol tart, s utóbb milyennek látja az intézményünket. Ebből megtudhatjuk, hogy a kar milyen szellemi útravalót ad a diákoknak. Vimcár Tamás Bársony János: Ügyetlenül lobbizik a műszaki felsőoktatás és a mérnöktársadalom Elmebajnokság A hírek szerint Vizi E. Szilveszter hosszasan tűnődött, amikor Anett, a Való Világ múlt heti kiesettje visszatért az életbe, és őrjöngő rajongóitól kísérve azt mondta: - Nem tudom, miért szeretnek az emberek. Azt a lányt szeretik-e, aki a villában lakott, vagy azt, akivé lettem? Lapunk úgy értesült, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnöke különbizottságot hozott létre a mélyfilozófiai kérdés megválaszolására, annál is inkább, mivel Anett, a területi képviselő példája valóban egyedi. Az úgy volt, hogy Anett elment a válogatására. - Neved? - Anett. - Szerinted természetes vagy? -Igen. - De gondolkodni, ugye, még nem próbáltál? És felvették. Aztán a lányt a nézők beszavazták a villába, ahol az idő agyoncsapásának megannyi változata közül Anett a szisztematikus mentális gyarapodást tűzte célul. Kisvártatva pedig azt mondta: - Csak annyit szeretnék megjegyezni, kedves villalakótársaim, hogy legfrissebb ismereteim szerint a szignifikációban jön létre a szignifikátum együttese, amely az ágens által elfogadott tudás, konstitutív alap. A szignifikáns megkonstruálása egy adott esetben egyúttal a konstitúciós aktus, másfelől a szignifikáns spektációja. De ez nem volt neki elég. Az előzőekben elfelejtettem elmondani: ahhoz, hogy a szignifkáció egy ágens vagy egy közösség számára elérhető legyen, a szignifikánsnak kell prezentáltnak lennie. A szignifikáns a kommunikatívnak az a metszete, amely az ágens érzékszervi modalitásai számára elérhető, látható, hallható. Noha ezek után Anettet meg akarták verni, érezhető volt, hogy a lány elméleti görbéje túlívelt azokon a szimplifikált SMS-eken, amelyeket a villalakók kapnak a műsor nézőitől. Kezdődő unalmán és depresszióján csak az az üzenet segített, amelyet kiszavazása előtt kapott egy ismerős embertől: „Adalék a kommunikációhoz: a jel tényleges és teljes aktualizálása a viszony jellege miatt megköveteli, hogy az a folyamat lezáruljon, amely az adó és a vevő közötti közlemény átviteléből áll. Ez a következő képlettel fejezhető ki: A-K-V. A szituációs elemzés annak az érintkezésnek a jellegét emeli ki, amely a szemiózis folyamat megvalósításának alapfeltétele! Szilveszter,r A kiszavazást követően Anett mélyen megvetette az egykori villatársakat, publikációkban cáfolta az automizált és anonim nyilvánosság elméletét, lábjegyzetben megemlítve, hogy azt már a múlt század ötvenes éveiben elvetették, és kultivációs elemzésekkel kezdett foglalkozni. S bár a kereskedelmi csatorna vezetősége Béka vadonatúj nótákkal dúsított lakodalmas CD-je (Kék a szeme, arca csupa derű!) és Györgyusz műsorvezetői státusa (Mondjál már valamit a külvilág számára!) után Anettnek is állást kínált, a lány úgy döntött, marad a szellemi pályán. A jövőbe kell mutatnom kortársaim számára, nyilatkozta egyszer, hiszen a tartós és hosszú élet alapja az élethosszig tartó tanulás, a life long learning, majd hogy nyomatékot is adjon szavainak, belevetette magát az attribúciót torzító tényezők kutatásába. Heine-verseket fordított laza németséggel, gimnáziumi fakultások keretében bontotta részeire a Csendes Dont, és legyőzte Vágó Istvánt. Itt tartottam, amikor a feleségem megpuszilt, megigazította csapzott hajamat, és azt mondta: biztos rosszat álmodtál, de most már nyugodtan visszafeküdhetsz, drágám.Murányi András