Népszabadság, 2004. június (62. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-02 / 127. szám

NÉPSZABADSÁG I Szerda Melegítő „Nyár volt, sajó tükrén végigsiklott egy huncut fény. Elbűvölt, hogy rám talált, szívemben őrült táncot járt. Tudtam, egy­szer elmehet, s már visszaszámoltam a perceket, hisz hívták a hulló levelek." (Desperado együttes: Rajtad múlik) „Hogyan zajlott le hazánkban a kulturális forradalom, melyek a művelődéspolitika alapelvei és megvalósításának legfonto­sabb színterei?" (Jóvérné Szirtes Ágota: Történelem. Tankönyv a gimnáziumok ne­gyedik osztályos tanulóinak [1984 táján]) Válogatott gagyimackóban grasszál a Schmitt Pál-rajongó panelproli szabad­idősen a parton, mindjárt rámegy a hekkre vagy a debreceni párosra durván előszezonban, lángosos kezét törli a nem­zeti színekbe, válogatott susogó, piros-fe­­hér-zöld, HUNGARY, etetőkosaras fene­­kezés a partról, nyolcvanra behajított dió­verővel, negyvenes zsinór, kettes horog, ruhacsipesz a spicc előtt, etetőkosárba be­gyúrt, kőkemény paprikás kenyér, onnan soha ki nem ázik, a végén úgy kell majd kicsapkodni belőle, ostorozni a vizet, a Magyar Tengert keményen, aligai Caligu­la, soha se fog fogni semmit se, lehetetlen ezzel a cuccal, meg ennyi ésszel eleve, csak beletörölni a kukoricadarás-csont­­kukacos kezet a válogatott susogóba, a lúzeregyenruha élőben, tévében persze más, ott a kvázi-győztesek esetlenkednek benne egy-egy himnusz erejéig, viszont így, lelángosozva, legilisztázva, bőrtokos Sokol és Desperado együttes mellett vár­va, hogy fölakassza magát egy tíz deka alatti, kórosan sovány dévérkeszeg (eset­leg karika­), a fenekezőkészségre. A magyar élet értelmetlenségének tö­kéletes illusztrációja a kép minden eleme: Szabadidő: Mintha az a pár óra sza­badidő, amely nem jelent mást, mint a mindennapi (jelentős) alkoholmennyiség outdoor elfogyasztását susogóban (ugyanez hétköznapon, tévé előtt, alsó­­gatya-atléta), akár néhány nappal is elo­dázhatná a kíméletlenül és még bőven nyugdíj előtt bekövetkező infarktust és/vagy agyvérzést és/vagy májcirózist. Szabadidőruha, miszerint susogó, a dolgozó tömegek polisztirol egyenruhája (designer: George Orwell), mint ahogy az öltöny és a hobbiterepjáró az uralkodó osztályé. Tömeges elterjedésének nyuga­ti határa Európában persze a Lajta. Az internacionalista népviselet nemzetiszínűsítése (válogatott susogó) a sajátos, tétova és indokolatlan kelet-euró­pai nemzeti érzések kifejeződése (lásd még: „sportnemzet", az olimpia mint nemzeti ügy, és­ nagy-magyarországos országjelzés a rozsdás 30 éves Ladán). A magyar válogatottsusogó-legendári­­um fontos elemmel gazdagodott, amikor Schmitt Pál szabadeurópai listavezető eb­ben a ruhadarabban performált egy szoftpedofil jelenetet óriásplakáton. Schmitt azon nyomban meg lett támad­va, hogy képzeli ezt a válogatottmele­gítőzést, ez a nemzeti dressz aktuálpoli­­tikai ítélése, meg az olimpiai eszme van leégetve... és így tovább a szánalmas és kínos érvelgetés, amely a leplezetlen kö­­tekedést próbálná leplezni önlelepző mó­don. Szóval, hogy a válogatottmelegítős jelölti fényképeszkedés sértene bizonyos normákat, lerántana bizonyos eszméket valahová - ez még az aktuális politikai­­botrány-fölhozatalban is feltűnően nagy hülyeség. Válogatottmelegítőben fényké­­peszkedni csak ultraciki. Semmi más. (Gyorsan apropózzuk ide, hogy Schmitt-ügyben az MSZP-nek sikerült el­érnie a baromarcúságnak azt a fokozatát, amelyre még Szijjártó Péter és Zuschlag János együtt sem volna képes. Ameddig nem látjuk a Köztársaság téri székházból az Erkel Színházig a taknyán csúszni azt a fékezhetetlen agyvelejű kádert vagy spin doctort vagy bárkit, aki kitalálta, hogy kommunistázzák le Schmittet a Los Angeles-i bojkott miatt. Vagy egyszerűbb lenne, ha Horn Gyula géppisztolyozná le az illetőt feltűnés nélkül a pincében.) A kép további elemeire talán a jövő hé­ten kerítünk sort.Uj Péter noll www.nol.hu/szerda MAGYARORSZÁG 2004. JÚNIUS 2., SZERDA 9 I Interjú________________________________________________________________________ Ha buktatunk, pénzt veszítünk Finanszírozásról versenyellenes szabályokról a pécsi egyetem műszaki kari főigazgatójával A mérnökképzés hátrányos helyzetben van Magyaror­szágon - állítja Bársony János, a Pécsi Tudomány­­egyetem Pollack Mihály Műszaki Karának főigazgató­ja. A hídépítői, valamint építészi diplomával rendelke­ző, 64 esztendős mérnök 2002 óta első számú vezetője a műszaki karnak, előtte öt éven át beruházási és fej­lesztési rektorhelyettese volt a pécsi egyetemnek. Bár­sony János számos cikket írt a szaksajtóban a műszaki felsőoktatás gondjairól. A gondok közül a legsúlyosabb a megfelelő finanszírozás hiánya. A főigazgatót elő­ször arról kérdeztük: mire nem nyújt fedezetet most az állami finanszírozás?­ ­ Például a gyakorlati képzésre - kezdte válaszát Bársony János. - Az orvosi ka­ron természetes, hogy a hallgatók nem­csak az elméleti órákon, hanem a klini­kákon, a betegek mellett is tanulják a gyógyítást. A pedagógusjelöltek az isko­lákban órákat tartanak, a leendő agrár­­szakemberek a tangazdaságokban sze­reznek tapasztalatokat. A műszaki karok oktatási költségeibe azonban nincs be­kalkulálva a gyakorlati képzés. A rend­szerváltás előtt a leendő mérnökök nagy ipari vállalatoknál szerezték meg a dip­lomához szükséges gyakorlatot, de ma már nincsenek olyan cégek, amelyek fo­gadnák a hallgatókat, így a gyakorlatot az egyetemek laborjaiban kellene meg­szerezniük a mérnökjelölteknek, ám a laborok működtetését az állam nem fi­nanszírozza.­­A költségvetés miért zárkózik el a mérnö­kök gyakorlati képzésének finanszírozásá­tól? - A műszaki felsőoktatás és a mérnök­­társadalom ügyetlenül lobbizik. Melles­leg nincs is könnyű dolgunk, hisz a par­lamentben kevés a műszaki ember, jo­gászból, közgazdászból, orvosból van több. Azt is látni kell, hogy amíg a leg­több egyetemi kar roppant erősen kötő­dik egyetlen minisztériumhoz, a műsza­ki karoknak nagyon sok gazdája van. Az orvosi karnak elég jó viszonyt ápolnia az egészségügyi tárcával, az agrárkarnak a földművelésügyivel, a művészetinek a kulturálissal. A mi karunk azt se tudja, kinél kérjen segítséget. Mert - különbö­ző szakjaink okán - kötődünk a földmű­velésügyi, a belügyi, a közlekedési, a környezetvédelmi és az informatikai mi­nisztériumhoz. Ennyi tárcával egyeztet­ni képtelenség.­­ Ön többször szóvá tette, hogy a műszaki karok tanárainak gyakorlati tudása nem megfelelő. Ezen viszont egyszerű segíteni: olyan oktatót kell alkalmazni, akinek van gyakorlata.­­ A jelenlegi szabályok ez ellen dol­goznak. A Magyar Akkreditációs Bizott­ság előírja, hogy az egyetemi szakok pe­dagógusainak 80 százaléka főállású, közalkalmazott oktató legyen. Ezáltal egyre több az olyan műszaki tanár a fel­sőoktatásban, akinek semmilyen terve­zői és kivitelezői gyakorlata nincs. A mostani oktatási rendszer többre értéke­li a frissen végzett, doktori fokozattal rendelkezőt, mint a szakma tapasztalt, kiváló mesterét. Ezzel szemben a fejlett világ műszaki egyetemein gyakori, hogy egy tanszék csak néhány főállású okta­tót alkalmaz, s a tanárok többsége a szakmájában naponta bizonyító mér­nök. Ez utóbbiak nem az egyetem alkal­mazottai, hanem óraadók. Mellesleg ez a 80 százalékos szabály azért is kártékony, mert a tanároknak nem kell „csipkedni­ük" magukat. A főállású oktató közal­kalmazott, s­őt akkor is védi a munka­jog, ha a tudása egyébként nem védené meg. Volt olyan tanárunk, aki totálisan alkalmatlannak bizonyult, a gyerekek lázadtak ellene, ezért megkértük, hogy menjen el tőlünk. Nem ment. Erre el­küldtük. A tanár bírósághoz fordult, és milliókat nyert tőlünk. Szóval, ez a 80 százalékos szabály versenyellenes. Már­pedig, ha az egyetem versenyellenes, ak­kor nem az életre tanult.­­ Ha a tanárok nincsenek is ráutalva arra, hogy versenyezzenek, a diákok igen.­­ Ez is egyre kevésbé igaz. A felsőok­tatás több területén mind kevesebb tu­dás elég ahhoz, hogy valaki diplomát szerezzen. Ettől az évtől ez még inkább így lesz, miután januártól a tényleges diáklétszám után kapják a karok a költ­ségvetési támogatást. Ez azt jelenti, hogy ha buktatunk, kevesebb pénzt ka­punk. És ez különösen a műszaki kép­zésnél jelenthet problémát, miután ná­lunk mindig is magas volt a lemorzsoló­dók aránya.­­ Talán a lemorzsolódástól való félelem is be­lejátszik abba, hogy az egyetemek műszaki karai nem túl népszerűek a fiatalok előtt. Több szakon már a minimumpontszám is elég a bejutáshoz. - A média és a divat nem a műszaki pályák felé tereli a fiatalokat. Egy tizen­éves számára a gépész- vagy a villa­mosmérnök-szakma nem túl megnye­rő. Annál vonzóbb a tévé, az újság, a színház és a mozi világa. A médiával és a színházzal foglalkozó egyetemi sza­kokon óriási a túljelentkezés, pedig ké­sőbb a felvettek töredéke talál munkát a diplomájával. Tegyük hozzá: az egyete­mekre jelentkező fiatalok döntő többsé­ge nem tudja, hogy mi is akar lenni, vá­lasztásukban kevés a céltudatosság. A jelentkezőknek homályos elképzeléseik A PTE MŰSZAKI KARÁRA 3 ezer di­ák jár, a hallgatók kétharmada álla­milag finanszírozott, egyharmada fi­zetős képzésben részesül. A nappali tagozatosok építész-, építő-, gépész-, villamos-, település-, illetve környe­zetmérnöki, valamint műszaki infor­matikai és mérnöktanári szakokból válogathatnak. Ősszel először indul a Pollackon angol nyelvű építőmér­nök-oktatás. Ettől az iskola jelentős bevételt és nemzetközi kapcsolato­kat remél, vannak arról, hogy egy-egy diploma milyen jövőt biztosít - valamit tanulni akarnak, időt szeretnének nyerni, válto­zatos, fiatalos életre vágynak, s mind­ehhez megfelelőnek látszik az egyetem.­­ Ebben az intézményben mit tesznek azért, hogy jobban „eladják magukat" a felsőokta­tás gazdag kínálatában? - Járjuk a középiskolákat, és bemutat­juk a kart. Elmondjuk, hogy nálunk olyan tudást szerezhetnek a fiatalok, amivel boldogulni lehet. Meg azt, hogy a mérnök egy igazi alkotó ember.­­ Azt, hogy az önöknél szerzett diploma biz­tos megélhetést biztosít, nyilván statisztikák­kal is tudják bizonyítani. Hallhatnánk erről? - Egyelőre még nem, mert a korábbi végzőseinkkel csak informális a kapcsola­tunk. Ezekből a véletlenszerű adatokból az látszik, hogy a nálunk végzettek nem elveszett emberek. Gyakran arról értesü­lünk, hogy egyik-másik diplomásunk már nem mérnökként dolgozik, hanem mondjuk építőanyag-kereskedőként. Sze­rintem azonban sokkor sem volt felesleges a nálunk eltöltött három év, mert egy épí­tőmérnök olyan anyagismerettel rendel­kezik, amivel jobban lépést tart a techni­kai fejlődéssel, mint a többi kereskedő. De a kérdésére visszatérve: tavaly elhatároz­tuk, hogy követjük a hallgatóink pályáját. A végzőseink kitöltenek egy kérdőívet, amiben minősítik a karunkat, s leírják karrierterveiket. Aki beleegyezik, hogy később is felkeressük őt, azt időnként újra megkérdezzük, hogy hol tart, s utóbb mi­lyennek látja az intézményünket. Ebből megtudhatjuk, hogy a kar milyen szelle­mi útravalót ad a diákoknak. Vimcár Tamás Bársony János: Ügyetlenül lobbizik a műszaki felsőoktatás és a mérnöktársadalom Elmebajnokság A hírek szerint Vizi E. Szilveszter hosszasan tűnődött, amikor Anett, a Való Világ múlt heti kiesettje visszatért az életbe, és őrjöngő rajongóitól kísérve azt mondta: - Nem tudom, miért szeretnek az emberek. Azt a lányt szeretik-e, aki a villában lakott, vagy azt, akivé lettem? Lapunk úgy értesült, hogy a Magyar Tudományos Akadé­mia elnöke különbizottságot hozott létre a mélyfilozófiai kér­dés m­egválaszolására, annál is inkább, mivel Anett, a terüle­ti képviselő példája valóban egyedi. Az úgy volt, hogy Anett elment a­­ válogatására. - Neved? - Anett. - Szerinted természetes vagy? -Igen. - De gondolkodni, ugye, még nem próbáltál? És felvették. Aztán a lányt a nézők beszavazták a villába, ahol az idő agyoncsapásának megannyi változata közül Anett a sziszte­matikus mentális gyarapodást tűzte célul. Kisvártatva pedig azt mondta: - Csak annyit szeretnék megjegyezni, kedves villalakó­társaim, hogy legfrissebb ismereteim szerint a szignifiká­cióban jön létre a szignifikátum együttese, amely az ágens ál­tal elfogadott tudás, konstitutív alap. A szignifikáns meg­konstruálása egy adott esetben egyúttal a konstitúciós aktus, másfelől a szignifikáns spektációja. De ez nem volt neki elég.­­ Az előzőekben elfelejtettem elmondani: ahhoz, hogy a szignifkáció egy ágens vagy egy közösség számára elérhető legyen, a szignifikánsnak kell prezentáltnak lennie. A szigni­fikáns a kommunikatívnak az a metszete, amely az ágens ér­zékszervi modalitásai számára elérhető, látható, hallható. Noha ezek után Anettet meg akarták verni, érezhető volt, hogy a lány elméleti görbéje túlívelt azokon a szimplifikált SMS-eken, amelyeket a villalakók kapnak a műsor nézőitől. Kezdődő unalmán és depresszióján csak az az üzenet segített, amelyet kiszavazása előtt kapott egy ismerős embertől: „Adalék a kommunikációhoz: a jel tényleges és teljes aktuali­zálása a viszony jellege miatt megköveteli, hogy az a folya­mat lezáruljon, amely az adó és a vevő közötti közlemény át­viteléből áll. Ez a következő képlettel fejezhető ki: A-K-V. A szituációs elemzés annak az érintkezésnek a jellegét emeli ki, amely a szemiózis folyamat megvalósításának alapfeltéte­le! Szilveszter,­r A kiszavazást követően Anett mélyen megvetette az egy­kori villatársakat, publikációkban cáfolta az automizált és anonim nyilvánosság elméletét, lábjegyzetben megemlítve, hogy azt már a múlt század ötvenes éveiben elvetették, és kultivációs elemzésekkel kezdett foglalkozni. S bár a kereske­delmi csatorna vezetősége Béka vadonatúj nótákkal dúsított lakodalmas CD-je (Kék a szeme, arca csupa derű!) és Györgyusz műsorvezetői státusa (Mondjál már valamit a külvilág számára!) után Anettnek is állást kínált, a lány úgy döntött, marad a szellemi pályán. A jövőbe kell mutatnom kortársaim számára, nyilatkozta egyszer, hiszen a tartós és hosszú élet alapja az élethosszig tartó tanulás, a life long learning, majd hogy nyomatékot is adjon szavainak, beleve­tette magát az attribúciót torzító tényezők kutatásába. Hei­­ne-verseket fordított laza németséggel, gimnáziumi fakultá­sok keretében bontotta részeire a Csendes Dont, és legyőzte Vágó Istvánt. Itt tartottam, amikor a feleségem megpuszilt, megigazí­totta csapzott hajamat, és azt mondta: biztos rosszat ál­modtál, de most már nyugodtan visszafeküdhetsz, drá­gám.Murányi András

Next