Népszabadság, 2004. augusztus (62. évfolyam, 179-203. szám)
2004-08-02 / 179. szám
VILÁG NATO-Irak: jelképes kompromisszum született Füzes Oszkár brüsszeli tudósítónk Az irakiak kiképzésének segítése ügyében nagy kínnal (soknapos vita után péntek estére) kialakított kompromiszszummal újabb válságon jutott túl a NATO. Franciaország végül egyedül maradt ellenkezésével, és belenyugodott, hogy „az atlanti zászlót kitűzik Irakban". Más kérdés, hogy a tagállamok között 22:4 arányban megosztott szövetség a gyakorlatban mit tesz majd az iraki haderő kiképzésében. Egyelőre újabb tervezőcsoportok utazgatnak, és egy itáliai, valamint egy németországi támaszpont felkészül az „az irakiak kiképzésének összehangolására". Ha ez az ősszel tényleg meg is kezdődik Irakban és azon kívül, a költségeket a tagállamok arányosan fedezik. Az egész vagy sikerül, vagy nem, de jelképesen fontos, hogy a NATO, mint szervezet, megjelenik Irakban. Ez az, amit a franciák nagyon, a belgák, a spanyolok és a németek pedig belátóbban elleneztek. A szövetség ismét a tehetetlenség és a hitelvesztés szélére sodródott, miközben a másik húsz európai szövetséges és Kanada többé-kevésbé kiállt Amerika (és az iraki kormány kérése) mellett. A megvalósításban azonban újabb „súrlódások" várhatók. Veszélyben Babilon emlékei Hírösszefoglalónk A lengyel vezetésű nemzetközi erők jelenléte miatt súlyosan károsodnak az ókori Babilonból fennmaradt emlékek - mondta tegnap Mufid al-Dzsazáiri iraki kulturális miniszter. A Bagdadtól 100 kilométerre délre található településen a munkagépek, helikopterek és más járrművek komoly károkat okoznak az időszámításunk előtt 600-ig tartó babilóniai civilizáció maradványaiban. Ide tartozik az ókori világ hét csodája közé sorolt függőkert is. A kulturális miniszter kiemelte az amerikai megbízásból Babilonban építke-126 IRAKI ŐRIZETEST bocsátott szabadon vasárnap az amerikai hadsereg. Az Irakban állomásozó amerikai erők több ezer iraki foglyukat engedték szabadon azóta, hogy áprilisban botrány tört ki az Abu Graib börtönben fogva tartókkal szemben elkövetett visszaélések nyilvánosságra kerülése nyomán. (MTI) te Kellogg, Brown & Root cég munkálatainak veszélyességét - írta a Reuters. Öt iraki vesztette életét és több mint 51 ember megsebesült tegnap egy rendőrőrsnél elkövetett öngyilkos merényletben az észak-iraki Moszulban. Reggel 8 órakor egy terepjáró hajtott a rendőrőrs bejáratához, az őrség tüzet nyitott, az autó a bejárattal szemben megállt és felrobbant. A rendőrőrs egy része beomlott, öt parkoló gépkocsiban és a szomszédos üzletekben károk keletkeztek. A robbanás helyszínén három méter széles kráter tátong. Az észak-iraki Moszul már többször volt támadások és merényletek színhelye. Június 26-án gépkocsiba rejtett pokolgépekkel végrehajtott robbantások sorozatában legkevesebb 49 ember halt meg és hozzávetőlegesen 250 megsebesült, 20 személyt pedig eltűntnek nyilvánítottak - írta az MTI. moszuli rendőrőrs elleni robbantást négy nappal az után hajtották végre, hogy az iraki fővárostól északkeletre fekvő Bakuba rendőrségének egyik toborzóirodája előtt 70 embert rántott magával a halálba hasonló módon egy öngyilkos merénylő. Gépkocsiba rejtett pokolgépek robbantak Bagdad négy keresztény templomnál a vasárnap esti istentiszteletek idején, hasonló merényletet követtek el az északiraki Moszulban is két keresztény templomnál. A robbantásokban legkevesebb tizenkét ember életét vesztette, tucatnyian megsebesültek - közölte a Reuters. Az első pokolgép a főként keresztények lakta bagdadi negyed örmény templománál robbant fel és kitörte az örmény templom festett üvegablakait. A második 15 perccel később egy asszír templomnál ugyanabban a negyedben. Az észak-iraki Moszulban két gépkocsiba rejtett pokolgép robbant egy templomnál vasárnap este, legalább egy ember halálát okozva. Irakban mintegy nyolcszázezer keresztény él, többségük Bagdadban. Iraki kézbe került a bagdadi repülőtér forgalomirányító tornya 15 hónappal azután, hogy befejezettnek nyilvánították az iraki háborút. A siralmas biztonsági helyzet miatt a polgári repülők forgalma minimális a bagdadi repülőtéren. Egyedül a Royal Jordanien légitársaság indít naponta háromszor járatot Ammánból. Amerikai katona a moszuli rendőrőrs előtt, ahol tegnap pokolgép robbant Magyarul felszólalni tilos SZILVÁSSY JÓZSEF pozsonyi tudósítónk Nem támogatom azt az elképzelést, hogy a Magyar Koalíció Pártjának képviselői az anyanyelvükön is felszólalhassanak a törvényhozásban. Szlovákia alkotmánya szavatolja, hogy a nemzetiségek megtanulhassák a többségi nemzet nyelvét, nincs tehát semmi akadálya annak, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel - jelentette ki Iván Gasparovic köztársasági elnök a pozsonyi közszolgálati rádió szokásos szombati politikai beszélgetőműsorában. Az államfő szerint az MKP bizalmatlanságot kelt az ilyesfajta javaslatokkal. Gasparovic Bauer Edit néhány napja, Strasbourgban elhangzott kijelentésére utalt, ahol szlovákiai európai parlamenti képviselője rámutatott, hogy az EP tanácskozásain mindenfajta korlátozás nélkül használhatja az anyanyelvét. Odahaza, a pozsonyi törvényhozásban viszont jelenleg erre nincs lehetősége. Szavai nagy felzúdulást keltettek Szlovákiában. Elsősorban Robert Fico, a jelenlegi legerősebb szlovákiai ellenzéki tömörülés, az Irány (Smer) elnöke, bírálta őt élesen, azt hangozatva, hogy a képviselő aszszony még csak néhány napja foglalta el a Nem provokálni akarunk, s nem is tervezzük, hogy javaslatunk elfogadása esetén csak az anyanyelvünkön szólalunk fel helyét az Európai Parlamentben, s máris a hazáját iparkodik befeketíteni. Bauer Edit megkeresésünkre visszautasította a vádakat. Elmondása szerint ő csupán arra hívta fel a figyelmet, hogy a végrehajtó rendelkezések hiánya miatt Szlovákiában az elvben deklarált jogok gyakorlása többször akadályokba ütközik. Bárdos Gyula, az MKP parlamenti frakciójának vezetője lapunknak nyilatkozva nem kommentálta az államfő szavait. Emlékeztetett viszont arra, hogy a rendszerváltás után egészen 1995-ig érvényes jogszabály alapján a valamelyik nemzeti kisebbséghez tartozó szlovákiai honatyák a saját anyanyelvükön is felszólalhattak a törvényhozásban. - Ezt a lehetőséget Vladimír Meciar országlása idején elfogadott államnyelvtörvény szüntette meg. Akkor éppen Ivan Gasparovic volt a házelnök - mutatott rá. Közölte azt is, hogy az MKP kora ősszel kezdeményezni kívánja az egyszer már megszerzett jog visszaállítását. - Nem provokálni akarunk, s nem is tervezzük, hogy javaslatunk elfogadása esetén csak az anyanyelvünkön szólalunk fel. Úgy véljük azonban, hogy anyanyelvünk parlamenti használatának a joga a hazai demokrácia egyik fokmérője - mutatott rá a frakcióvezető. ÁLLÁSPONT 2004. AUGUSZTUS 2., HÉTFŐ 3 Tatától a Kossuth Aczél Endre Vasárnap délelőtt csapatgyűlés volt Tatán. Az Athénba utazó olimpikonokat a szabadságáról visszatért Medgyessy Péter miniszterelnök és Schmitt Pál, a MOB elnöke üdvözölte illetve búcsúztatta. A régi protokollszabály szerint el kell mondanunk, hogy „jelen volt még" - nos igen, jelen volt még Gyucsány Ferenc sportminiszter, kit a MOB szóvivője első nekifutásra elfelejtett üdvözölni. Beszédet mondott Medgyessy Péter és Schmitt Pál, nem mondott beszédet Gyurcsány Ferenc. (Holott az eskütételkor remek szózatot rögtönzött.) Tizenöt perc múltán a MOB szóvivője korrigálta a hibát: üdvözölte Gyurcsányt is. Néhány órával később a Magyar Távirati Iroda tudatta, Gyurcsány Ferenc felkínálta lemondását. E történet hátteréről minimum három dolgot illik tudni. Az első, hogy e lap a múlt héten megszellőztette: Medgyessy Péter szabadulni fog Gyurcsány Ferenctől, bizalmasától, egykori kampánystábjának főnökétől, kivel súlyos nézeteltérései támadtak. A második, hogy a miniszterelnök - szabadságáról üzenve - leszögezte: személyi pletykákkal nem foglalkozik, a kormányátalakításra vonatkozó döntését augusztus végén/szeptember elején hozza meg, nem előbb. A harmadik, hogy a hírt hallván, Gy. F. ugyancsak e lapnak azt nyilatkozta: mihelyt a miniszterelnök hazatér szabadságáról, fel fogja tenni a kérdést neki, valóban elfogyott-e a bizalom iránta, s ha a válasz igenlő lesz, benyújtja lemondását. Más szóval: a sportminiszter egy „siettető tatkika" mellett döntött. Úgy tett, mintha nem tudná, hogy Medgyessy, ha csak nem akar tréfát csinálni magából, egyelőre nem válaszkész, köti őt az augusztus végi/szeptember elejei fogadalom. Ennek a történetnek a forgatókönyvét maga Gyurcsány Ferenc írja. Pontosabban: ketten írták. Az egyik szándékolatlanul, a másik szándékoltan. A miniszterelnök, aki a hó végi határidővel csapdát állított magának, és Gyurcsány, aki könnyedén belesétáltatta őt. Kivárta, míg a szó fizikai értelmében találkozik a miniszterelnökkel, s akkor - Tata után, immár a Kossuth téren - elhajította azt a bizonyos nagy követ. Melynek egyik felére az volt felírva, hogy az ő lemondási nyilatkozatának helybenhagyásáról (vagy visszautasításáról??) Medgyessy akkor dönt, amikor korábbi nyilatkozata szerint (1. mint fent) dönteni határozott. Gyurcsány azonban tudván tudja, hogy az ő demarsa után a miniszterelnök nem várhat négy hetet a válasszal. Nyilatkoznia kell, éspedig hamarost. Olyat ugyanis még nem látott a világ, hogy egy miniszter „felajánlja" a lemondását, s aztán a főnöke egy hónapon át rágja azt. Mégis, Gy. É. adni látszik egy esélyt Medgyessynek. (Bizarr, de igaz.) Hátha nemet mond. Ott van neki a lehetőség: mondjon nemet. Ha valóban nemet mond, Gyurcsány Ferenc ott folytatja, ahol abbahagyta. Kellemetlenkedik tovább. Ha igent mond, akkor Gy. F. áldozat. Mit szépítsük, a sportminiszter csaknem lehetetlen helyzetbe hozta az erre igen kevéssé vágyó Medgyessy Pétert. Azon gondolkodom, nem akar-e Gy. F. az MSZP mártírja, a pártonkívüli miniszterelnök vétlen és kéretlen áldozata lenni? Nem erről szól-e az ő forgatókönyve? Tudniillik majdnem elképzelhetetlen, hogy a gyors észjárású miniszter ne érzékelné: a miniszterelnök körül fogy a levegő, az MSZP lázadói éppen belőle szívják el. Ha lojális apród, akkor tudomásul veszi ezt, sőt harcol ellene. De ha Gy. F. ambíciói akkorák, mint amekkorákra én kalibrálom őket, akkor inkább hasznot húz belőle. Megvallom ugyanakkor, hogy a sportminiszternél - és, kiegészítőleg, mindenki másnál, aki ővele tartana - inkább taktikai ábrándot tapogatok le, mint valóságérzékelést. Medgyessy ma megdönthetetlen. E vállalkozáshoz hiányoznak az instrumentumok. A határmezsgye_____ Zappe Lászlóé Hiller István kulturális miniszter és MSZP-alelnök felavatta Ságvári Endre emléktábláját. Hogy politikai szempontból jól tette-e, az kérdéses. A jobboldalon szemlátomást fölöttébb örvendenek neki, mondván, kibújt a mai szocialisták álarca alól a sztálinista kommunista. Hogy Ságvárit valóban annak kell-e gondolnunk, vagy inkább az antifasiszta ellenállás mártírjának, az persze történelmi kérdés, azok pedig nem szokták zavarni a demagóg publicistákat. Nem zavarja a Magyar Nemzet publicistáját, Csontos Jánost sem mindenféle következtetések levonásában, hogy összekeveri a tényleges Ságvárit a róla különböző korokban készített propagandaképekkel. Sőt, hirtelen indulatában egész történetfilozófiát kanyarít Ságvári ürügyén. Egy könnyed fordulattal terroristának bélyegez mindenkit, aki tettleg szembefordult a németek oldalán háborúzó, a németek által már megszállt Magyarország rendjével, hatalmi berendezkedésével. Ságvárira még talán ráhúzhatja a kommunista ördög kopott kliséjét. Talán rá lehet fogni, hogy „egyfajta terrort akart egy másik fajta terrorral felváltani". A publicista azonban melléje állítja a Gömbös-szobor ledöntőit is, Göncz Árpádot, Faludy Györgyöt, mint akik „túlléptek a civil kurázsi polgári határmezsgyéjén". És természetesen nem teszi föl azt a kérdést, hogy vajon léteztek-e ilyen polgári határmezsgyék 1944-ben Magyarországon. Sőt, biztos, ami biztos, azt sem hangoztatja, hogy mindaz, amiről beszél, egyáltalán 1944- ben történt. Az persze eszébe jut, hogy valami mégse stimmel ezzel az általános és következetes erőszak-ellenességgel. Kénytelen belátni, hogy mégsem tekinthető minden erőszakos támadás a fennálló rend ellen terrorizmusnak. 1956-ot például mindenképpen ki kell venni ebből a sorból: „Az 1956-os forradalom hős fegyveres felkelőit például eszembe sem jut a terrorista jelzővel illetni." Nagy kérdés: miért? Hiszen ők is nyilvánvalóan „túlléptek a civil kurázsi polgári határmezsgyéjén". Mint ahogy Rákosi és Gerő rendszere is túllépett azon a bizonyos mezsgyén, akárcsak Horthyé. De hiszen minden lázadásnak, forradalomnak ez az erkölcsi alapja. S ez 1944-ben éppúgy megvolt, mint 1956-ban. Hiszen Csontos is elismeri Ságváriról: „egyfajta terrort akart egy másik fajta terrorral felváltani". Szóval szerinte is létezett az a terror, amely ellen fellépett. És azért sem szerencsés az 1944-es Göncz Árpádot és Faludy Györgyöt terroristának bélyegezni, mert akkor talán az 1956-os szabadságharcosok között is illene megemlíteni őket. Csontos példatára különben is erősen hiányos. Nem tudhatjuk meg, kire vonatkoztatná még a terrorista jelzőt, és kire nem azok közül, aki fegyveresen felléptek valamilyen elnyomó, antidemokratikus hatalom ellen. Nem nyilvánít véleményt Kiss János altábornagy csoportjával vagy Bajcsy-Zsilinszky Endrével kapcsolatban, s arról sem beszél, hogy mint vélekedik más európai nemzetek ellenállóiról. Hiszen 1944-ben - és az egész második világháború folyamán - nemcsak a gyengécske magyar ellenállás létezett. Netán terroristák voltak a francia, az olasz ellenállók, a jugoszláv, az orosz, a belorusz partizánok, netán a varsói felkelők? A Magyar Nemzet publicistájának gondolatmenetében lényegében két dolog látszik világosan. Mindkettő a mai magyar jobboldal alapvető törekvése. Az egyik a Horthy-korszak megszépítése. Nem volt az annyira sötét és antidemokratikus, hogy jogosult lett volna vele szemben az erőszakos fellépés. A másik pedig, hogy egyáltalán csakis jobboldalról, pontosabban baloldali diktatúrák ellen lehet jogosult mindenféle erőszakos fellépés. Onnan tehát átléphető a civil kurázsi polgári határmezsgyéje?