Népszabadság, 2004. augusztus (62. évfolyam, 179-203. szám)
2004-08-05 / 182. szám
NÉPSZABADSÁG Miért néznek hülyének? Mától óriásplakát-kiállítás a Felvonulási téren Ez a mottója az idén ötödik alkalommal megrendezett ARC óriásplakát-kiállításnak, amely a Felvonulási téren ma nyílik meg, és augusztus 24-ig látható. A gyakorlatilag nonprofit alapon működő szabadtéri tárlat célja nem a pénzszerzés, hanem az, hogy olyan projekteket hozzon létre Budapesten, amelyek képesek a visual vagy public arthoz sorolható műveket felvonultatni a nagyközönség előtt - mondta lapunknak nyilatkozva Geszti Péter, az ARC egyik tulajdonosa. Hozzátette: - Mi az utcára akarjuk vinni a képi kultúrát. Az ARC- ot úgy is fel lehet fogni, mint annak idején Hankiss Elemér a Találjuk ki Magyarországot! mozgalmat. Mindenkinek, aki már elért egy bizonyos szintet, az ARC-on lehetősége nyílik arra, hogy visszaadjon valamit az országnak, a kultúrának, ahonnan, amelyből származik, sikereit meríti - fogalmazott Geszti. Szerinte az óriásplakát-műfaj meglehetősen mostohagyereknek számít nálunk, s ez azért is furcsa, mert a plakátművészet néhány évtizeddel ezelőtt, sőt még korábban is igen magas színvonalat képviselt Magyarországon. Az idén minden eddiginél több pályázat érkezett az ARC-ra, összesen 1450 mű próbált szerencsét. A kiállításokon évente 90-100 millió forintnyi érték jön össze. A rendezvény készpénzigénye 20-35 millió forint szokott lenni. Évente mintegy kétszázezer ember nézi meg az ARC-ot három hét alatt. A belépés díjtalan. Noha a kiállítás igen sikeres, nagyon nehéz szponzorokat találni. Geszti úgy látja, hogy sem a kultusztárca, sem más szervek nemigen látják ennek a kiállításnak a fontosságát. A főváros azzal támogatja az ARC-ot, hogy a Felvonulási teret három hétre ingyen bocsátja a szervezők rendelkezésére. A kiállítás eddig minden évben szeptember első napján nyílt, de az idén erre az időszakra borfesztivált szerveztek, ezért kellett előre hozni az ARC-ot. Geszti ezt az „oda nem figyelésnek" tulajdonítja. A Miért néznek hülyének? mottóval Gesztiék arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy „a média, a politika és a globális erők könnyen belegyűrik az embert egy olyan bamba, élőhalotti létbe, amelyben a néző csak bárgyún vigyorog azon, amit eléje tolnak". Bármit könnyű lenyomni az emberek torkán - állítja Geszti. - Ne tessék így viselkedni, tessék elgondolkodni, nem kell mindent elfogadni, ami a médiából és a politikából szivárog - teszi hozzá. A graffitisek, a matricázók és a sablonok anonim alkotói, a Street art, az utcaművészet képviselői ezúttal nem az éjszaka leple alatt, illegalitásban jelennek meg az ARC-on. A szervezők, így Bakos Gábor, az ARC ügyvezetője, a Képzőművészeti Egyetem intermédia tanszékének tanára lapunknak elmondta: Fatér Barnával és Geszti Péterrel, az ARC másik két tulajdonosával együtt hivatalosan is meghívták a hazai Street art néhány jeles képviselőjét, hogy a maguk eszközeivel egészítsenek ki hat plakátot. Mint Bakos elmondta, a Műcsarnok alagsorában rendezett és most is látható Street artos kiállítást szeretnék ezzel folytatni. Bakos szerint a felkért Street artosok művei a köztérformálásnak ugyanolyan fontos részét képezik, mint például az óriásplakátok vagy a köztéri szobrok. A felkért, többnyire fiatal művészek nem tartanak attól, hogy az ARC kiállításán megjelenve a „hivatalosság részeivé" válnak. Ők döntöttek arról, hogy a felkérésnek eleget tesznek-e, vagy sem. Nagy örömmel keresik a kihívást és a megjelenést. Most nem a műfaj illegális részére hívják fel a figyelmet, hanem inkább annak kulturális és vizuális jelentését szeretnék bemutatni. - Nem hiszem, hogy emiatt nekem aggódnom kellene - mondta Bakos. Hozzátette: a fiatalok az ABC-on megjelenő hat plakáton nem graffitivel, hanem sablon- és matricavonallal jelennek majd meg. A Street art lényege a szabadság. A fiatalok elfogadták a meghívást, nem érzik művészetük megerőszakolásának a munkát, és alkotásaik nem is versenyeznek majd. Bakos fontosnak tartotta azt is elmondani, hogy mindezt azért kezdeményezték a szervezők, hogy olyanokhoz is közel hozzák a Street art műfaját, akik csak az utcafalakon vagy a hídpilléreken megjelenő, törvényellenes vandalizmus egyik formáját látják az ilyen alkotásokban. Bakos szerint azzal, hogy a Street art most nem a házfalakon jelenik meg, hanem egy hivatalos kiállítás részeként lesz látható, nem csorbul a műfaj lényege, mert a plakát is a köztér része. Az alkotók nevükkel nem jelennek meg a kiállításon. A DTM az egyetlen olyan csoport, amely előre kinyomtatott plakátot állít ki. A többi csapat vagy alkotó: Drez + Fóbia, az 1000%, Halur, Aned, Artúr és Budha kedden látott munkához, hogy műveik csütörtökön már láthatók legyenek az ARC-on. Nálunk most kezd fellendülni a Street art, amely mondjuk más országokban, nagyobb múzeumokban már régóta évente bemutatkozik - állítja Bakos. Pogonyi Lajos 386 Kőmíves - Boros Miklós, Kovács Réka Párduca - Fekete Norbert, Tóth Attila A HÁZFALAKAT Budhaként szignáló egyik kiállító az Indexnek nyilatkozva azt mondta: Reméli, hogy a plakátokat látva a nézők rájönnek: „Ezek az emberek nem rongálnak és majomkodnak, hanem művészi projekteket hoznak létre. Ha felkérik őket, akkor komoly dolgokat is tudnak csinálni." A Képzőművészeti Egyetemre járó alkotó szerint arról van szó, hogy az utcán kevésbé jók az alkotás körülményei. „Nem mindig van rá idő, pénz vagy hely, hogy a legjobb dolgaidat rakd ki." Budha Tamást, akit a szubkultúra minimál stílusú, kézzel gyártott matricáiról ismer, lelkesen nyilatkozott az ARC kezdeményezésével kapcsolatban. Szerinte az óriásplakát nagyon jó médium, és munkáik könnyen idomíthatók annak jellegzetességeihez. KULTÚJRA 2004. AUGUSZTUS 5., CSÜTÖRTÖK I Film A lehangoló nyári moziműsorban alig lehet nézhető filmet találni. Játsszák még viszont, s remélem továbbra, sokáig játszani fogják (legalább egy moziban, heti egy előadásban) a dél-koreai Kim Ki-duk Tavasz, nyár, ősz, tél... és újra tavasz című páratlanul szép alkotását. Vétek volna megfeledkezni róla. A rendező különös kegyetlenségű régebbi műveivel már nemzetközi elismerést szerzett. Nálunk ez a második látható filmje. A budapesti Titanic-fesztivál nézői két-három éve viszolygó bámulattal tapsolhatták Kim Ki-duk Sziget című opusának tavi borzalmait. Nem a véres iszonyatnak hódolva tapsoltak persze, hanem a Sziget különös, félig rejtett, néha csak sejthető kegyetlen szépségét, balladás történetének többrétegű és megfejtésre ingerlő jelentését becsülték. A Tavasz, nyár, ősz, tél... ellentétes módon rokona amannak. A kegyetlenség belül hullámzik benne, iszonyatát jótékonyan elfedi a természeti képek paradicsomi szépsége. Még jobb fémnek látom, mint az előzőt, képi és gondolati remeklésnek. Dicséret illeti a forgalmazót (MOKÉP), hogy elhozta Magyarországra. Paradicsomi szépségű természeti képek sorozata önmagában semmire sem elég. A rendező egy buddhista szerzetes és fiatal tanítványa életét rajzolja meg könyörtelenül élesen a lélegzetelállítóan szép háttér elé. Úszó házban él a tavon a Mester és tanítványa. A fiú kisgyerek korában tudatlanul, naivan megöl néhány állatkát. Felnőtt korában ezért valamiképpen bűnhődni fog. Az ember már jelenlétével, akarva-akaratlanul kirí a természetből, s a hallgatag Mester minden gesztusával, minden kevés szavával, olykor példaadó büntetésével azt példázza: együtt kell lélegezni a környezettel, hegyekkel, vizekkel, állatokkal. A film ennek a naivan egyszerű életszemléletnek egyaránt ábrázolja a szépségét és a teljesíthetetlenségét. Összefonódik képein a világ ember nélküli szépsége és az ember életmódjának, létének minden abszurduma. A fiú felserdülve szerelmes lesz, és otthagyja mesterét. Szenvedélygyilkossá válva, üldözött szökevényként menekül vissza a tavi házba. Talán megtisztítaná mesterének buddhista hagyományú büntetése, de a társadalomét is el kell szenvednie. Amikor évekkel később véglegesen visszatér, a Mester már halott, rituális hangulatú komor szépségű jelenetben eleven máglyaként égeti el magát a tó közepén. Itt sok kérdés komorlik fel bennünk: az idős szerzetes bűnösnek tartja önmagát is? Nemcsak tanítványában, de a buddhizmus megnyugtató erejében is csalódott? Talán a történet önmagába záró köre sejteti csak a titokban maradt magyarázatot. A felnőtté vált, mert büntetését letöltött, és önkínzással még mindig igazi megtisztulását kereső fiúhoz egy téli éjszakán titokzatos látogató csecsemőt hoz. Az utolsó kockákon megint tavasz van, és a kisgyerek naivan nevetgélve egy teknősbékát bántalmaz... A rendező mindvégig kerüli a példabeszéd tételességét. Amikor megérteni látszunk egy-egy fordulatot, rájövünk, a belső kalandoknak és kínoknak alig van megfogalmazható tanulságuk. Giccsessé soha nem válik: fotóalbumba való természeti képek zuhataga önti el ugyan a nézőt, de a gyönyörű táj mindig bántóan közönyös marad a benne élő emberrel. Az élethez minden élőlénynek, a fűszáltól a kígyóig ugyanannyi joga van, mint az embernek - sugallja a Mester, és talán maga a film: nekem rokonszenvesebb ez a buddhista szemlélet, mint a többi nagy vallásé. A film végén Buddha reménymosolyú szobrát cipeli fel egy magas hegyre - önmagára súlyos követ kötözve - a bűnbe esett tanítvány. A megváltás itt nem valami Isten dolga utólag: hegyen és tavon magunk maradtunk. A Megvilágosodott mosolya belső utakra és belső reményre biztat. Máglya a tavon Bikácsy Gergely Tavasz, nyár, ősz, tél... és újra tavasz Zongorafesztivál Tiszadobon MTI Kilenc koncertet hallhatnak a zenebarátok a tiszadobi Zongorafesztiválon, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei település Andrássy-kastélyának franciakertjében és szalonjában, valamint a helyi református templomban világhírű magyar és külföldi művészek lépnek fel - közölték a szervezők szerdán, Nyíregyházán tartott sajtótájékoztatójukon. A Zongora Ünnepe Keleten Alapítvány által rendezett hatnapos hangversenysorozat csütörtök este Hauser Adrienné koncertjével kezdődik, a programban Haydn-, Chopin-, Schubert- és Liszt-műveket hallhatnak a komolyzene kedvelői - mondta Czuh János fesztiváltitkár. Pénteken Bogányi Gergely, szombaton Szilasi Alex és Jandó Jenő, vasárnap Berkes Kálmán és Mali Emese, valamint az argentin Ingrid Fliter, a jövő hét hétfőn a francia Frank Braley, míg kedden a japán-magyar vonós-klarinétos művészkör, a Tokyo-Budapest Ensemble és Kocsis Zoltán ad koncertet Berkes Kálmán klarinétművész közreműködésével. A tervezett programban szerepelt az olasz Enrico Lancia zongoraestje is, a művész azonban betegsége miatt kénytelen volt lemondani vendégszereplését. Rossz idő esetén valamennyi előadásnak a tiszadobi református templom lesz a helyszíne. A Zongorafesztivált hetedik alkalommal rendezik meg. Az előzetes jegyigénylés szerint érkezik vendég Ausztriából, Spanyolországból, Németországból, Romániából és Ukrajnából, sőt Japánból is váltottak belépőt a hangversenyekre. 11 ■MM HIRDETÉS A NEMZETI KULTURÁLIS ALAPPROGRAM PÁLYÁZATI FELHÍVÁSAI Képzőművészeti Szakmai Kollégium Beérkezési határnap: 2004. szeptember 15. Kultúra 2000 Ideiglenes Szakmai Kollégium Beérkezési határnap: 2004. szeptember 15. E két pályázati felhívásról részletes információ található a fent megadott helyeken 2004. július 30-tól * Közművelődési Szakmai Kollégium Beérkezési határnap: 2004. szeptember 21 . Mozgókép Szakmai Kollégium Beérkezési határnap: 2004. szeptember 27. * Táncművészeti Szakmai Kollégium Beérkezési határnap: 2004. szeptember 27. * Fotóművészeti Szakmai Kollégium Beérkezési határnap: 2004. október 4. # A fenti pályázati felhívásokról részletes információ az alábbi helyeken található: az NKA honlapja: www.nka.hu Pályázatok menüpont/Aktuális pályázatok az NKA Igazgatóságának ügyfélszolgálati irodája: Tel.: 06 (1) 351-5461, fax: 342-8703 2004. augusztus 19-től NKA Hírlevél (Magyar Hivatalos Közlönykiadó, 1085 Bp., Somogyi Béla u. 6.) (Megjelenik az Oktatási és Kulturális Közlöny mellékleteként) várhatóan 2004. augusztus 23-tól. az NKA Igazgatósága mmmmmrmmmmmmmwmmmmmmmmmmmmmmmmmm