Népszabadság, 2004. augusztus (62. évfolyam, 179-203. szám)

2004-08-05 / 182. szám

NÉPSZABADSÁG Miért néznek hülyének? Mától óriásplakát-kiállítás a Felvonulási téren Ez a mottója az idén ötödik alkalommal megrendezett ARC óriásplakát-kiállí­tásnak, amely a Felvonulási téren ma nyílik meg, és augusztus 24-ig látható.­­ A gyakorlatilag nonprofit alapon mű­ködő szabadtéri tárlat célja nem a pénz­szerzés, hanem az, hogy olyan projekte­ket hozzon létre Budapesten, amelyek képesek a visual vagy public arthoz so­rolható műveket felvonultatni a nagy­­közönség előtt - mondta lapunknak nyilatkozva Geszti Péter, az ARC egyik tulajdonosa. Hozzátette: - Mi az utcára akarjuk vinni a képi kultúrát. Az ARC- ot úgy is fel lehet fogni, mint annak ide­jén Hankiss Elemér a Találjuk ki Magyar­­országot! mozgalmat. Mindenkinek, aki már elért egy bizonyos szintet, az ARC-on lehetősége nyílik arra, hogy visszaadjon valamit az országnak, a kultúrának, ahonnan, amelyből szár­mazik, sikereit meríti - fogalmazott Geszti. Szerinte az óriásplakát-műfaj meglehetősen mostohagyereknek szá­mít nálunk, s ez azért is furcsa, mert a plakátművészet néhány évtizeddel ez­előtt, sőt még korábban is igen magas színvonalat képviselt Magyarországon. Az idén minden eddiginél több pályá­zat érkezett az ARC-ra, összesen 1450 mű próbált szerencsét. A kiállításokon évente 90-100 millió forintnyi érték jön össze. A rendezvény készpénzigénye 20-35 millió forint szokott lenni. Évente mintegy kétszázezer ember nézi meg az ARC-ot három hét alatt. A belépés díjta­lan. Noha a kiállítás igen sikeres, na­gyon nehéz szponzorokat találni. Gesz­ti úgy látja, hogy sem a kultusztárca, sem más szervek nemigen látják ennek a kiállításnak a fontosságát. A főváros azzal támogatja az ARC-ot, hogy a Fel­vonulási teret három hétre ingyen bo­csátja a szervezők rendelkezésére. A ki­állítás eddig minden évben szeptember első napján nyílt, de az idén erre az idő­szakra borfesztivált szerveztek, ezért kellett előre hozni az ARC-ot. Geszti ezt az „oda nem figyelésnek" tulajdonítja. A Miért néznek hülyének? mottóval Gesztiék arra szeretnék felhívni a fi­gyelmet, hogy „a média, a politika és a globális erők könnyen belegyűrik az embert egy olyan bamba, élőhalotti lét­be, amelyben a néző csak bárgyún vi­gyorog azon, amit eléje tolnak".­­ Bár­mit könnyű lenyomni az emberek tor­kán - állítja Geszti. - Ne tessék így vi­selkedni, tessék elgondolkodni, nem kell mindent elfogadni, ami a médiából és a politikából szivárog - teszi hozzá. A graffitisek, a matricázók és a sablo­nok anonim alkotói, a Street art, az utca­művészet képviselői ezúttal nem az éj­szaka leple alatt, illegalitásban jelennek meg az ARC-on. A szervezők, így Bakos Gábor, az ARC ügyvezetője, a Képző­­művészeti Egyetem intermédia tanszé­kének tanára lapunknak elmondta: Fa­tér Barnával és Geszti Péterrel, az ARC másik két tulajdonosával együtt hivata­losan is meghívták a hazai Street art né­hány jeles képviselőjét, hogy a maguk eszközeivel egészítsenek ki hat plaká­tot. Mint Bakos elmondta, a Műcsarnok alagsorában rendezett és most is látható Street artos kiállítást szeretnék ezzel folytatni. Bakos szerint a felkért Street artosok művei a köztérformálásnak ugyanolyan fontos részét képezik, mint például az óriásplakátok vagy a köztéri szobrok.­­ A felkért, többnyire fiatal művészek nem tartanak attól, hogy az ARC kiállításán megjelenve a „hivata­losság részeivé" válnak. Ők döntöttek arról, hogy a felkérésnek eleget tesz­­nek-e, vagy sem. Nagy örömmel kere­sik a kihívást és a megjelenést. Most nem a műfaj illegális részére hívják fel a figyelmet, hanem inkább annak kultu­rális és vizuális jelentését szeretnék be­mutatni. - Nem hiszem, hogy emiatt nekem aggódnom kellene - mondta Ba­kos. Hozzátette: a fiatalok az ABC-on megjelenő hat plakáton nem graffitivel, hanem sablon- és matricavonallal jelen­nek majd meg. A Street art lényege a szabadság. A fiatalok elfogadták a meg­hívást, nem érzik művészetük megerő­szakolásának a munkát, és alkotásaik nem is versenyeznek majd. Bakos fon­tosnak tartotta azt is elmondani, hogy mindezt azért kezdeményezték a szer­vezők, hogy olyanokhoz is közel hoz­zák a Street art műfaját, akik csak az ut­cafalakon vagy a hídpilléreken megjele­nő, törvényellenes vandalizmus egyik formáját látják az ilyen alkotásokban. Bakos szerint azzal, hogy a Street art most nem a házfalakon jelenik meg, ha­nem egy hivatalos kiállítás részeként lesz látható, nem csorbul a műfaj lénye­ge, mert a plakát is a köztér része. Az al­kotók nevükkel nem jelennek meg a ki­állításon. A DTM az egyetlen olyan cso­port, amely előre kinyomtatott plakátot állít ki. A többi csapat vagy alkotó: Drez + Fóbia, az 1000%, Halur, Aned, Artúr és Budha kedden látott munká­hoz, hogy műveik csütörtökön már lát­hatók legyenek az ARC-on. Nálunk most kezd fellendülni a Street art, amely mondjuk más országokban, na­gyobb múzeumokban már régóta éven­te bemutatkozik - állítja Bakos. Pogonyi Lajos 386 Kőmíves - Boros Miklós, Kovács Réka Párduca - Fekete Norbert, Tóth Attila A HÁZFALAKAT Budhaként szignáló egyik kiállító az Indexnek nyilatkozva azt mondta: Reméli, hogy a plakáto­kat látva a nézők rájönnek: „Ezek az emberek nem rongálnak és majom­kodnak, hanem művészi projekteket hoznak létre. Ha felkérik őket, akkor komoly dolgokat is tudnak csinálni." A Képzőművészeti Egyetemre járó al­kotó szerint arról van szó, hogy az utcán kevésbé jók az alkotás körül­ményei. „Nem mindig van rá idő, pénz vagy hely, hogy a legjobb dol­gaidat rakd ki." Budha Tamást, akit a szubkultúra minimál stílusú, kézzel gyártott matricáiról ismer, lelkesen nyilatkozott az ARC kezdeményezé­sével kapcsolatban. Szerinte az óriás­plakát nagyon jó médium, és mun­káik könnyen idomíthatók annak jel­legzetességeihez. KULTÚJRA 2004. AUGUSZTUS 5., CSÜTÖRTÖK I Film A lehangoló nyári moziműsorban alig lehet nézhető filmet találni. Játsszák még viszont, s remélem továbbra, sokáig játszani fogják (legalább egy moziban, heti egy előadásban) a dél-koreai Kim Ki-duk Tavasz, nyár, ősz, tél... és újra tavasz című páratlanul szép alkotását. Vétek volna megfeledkezni róla. A rendező különös kegyetlenségű ré­gebbi műveivel már nemzetközi elisme­rést szerzett. Nálunk ez a második látha­tó filmje. A budapesti Titanic-fesztivál nézői két-három éve viszolygó bámulat­tal tapsolhatták Kim Ki-duk Sziget című opusának tavi borzalmait. Nem a véres iszonyatnak hódolva tapsoltak persze, hanem a Sziget különös, félig rejtett, né­ha csak sejthető kegyetlen szépségét, bal­­ladás történetének többrétegű és megfej­tésre ingerlő jelentését becsülték. A Ta­vasz, nyár, ősz, tél... ellentétes módon ro­kona amannak. A kegyetlenség belül hullámzik benne, iszonyatát jótékonyan elfedi a természeti képek paradicsomi szépsége. Még jobb fémnek látom, mint az előzőt, képi és gondolati remeklésnek. Dicséret illeti a forgalmazót (MOKÉP), hogy elhozta Magyarországra. Paradicsomi szépségű természeti ké­pek sorozata önmagában semmire sem elég. A rendező egy buddhista szerzetes és fiatal tanítványa életét rajzolja meg könyörtelenül élesen a lélegzetelállítóan szép háttér elé. Úszó házban él a tavon a Mester és tanítványa. A fiú kisgyerek ko­rában tudatlanul, naivan megöl néhány állatkát. Felnőtt korában ezért valami­képpen bűnhődni fog. Az ember már je­lenlétével, akarva-akaratlanul kirí a ter­mészetből, s a hallgatag Mester minden gesztusával, minden kevés szavával, olykor példaadó büntetésével azt pél­dázza: együtt kell lélegezni a környezet­tel, hegyekkel, vizekkel, állatokkal. A film ennek a naivan egyszerű életszem­léletnek egyaránt ábrázolja a szépségét és a teljesíthetetlenségét. Összefonódik képein a világ ember nélküli szépsége és az ember életmódjának, létének minden abszurduma. A fiú felserdülve szerelmes lesz, és otthagyja mesterét. Szenvedélygyilkossá válva, üldözött szökevényként menekül vissza a tavi házba. Talán megtisztítaná mesterének buddhista hagyományú büntetése, de a társadalomét is el kell szenvednie. Amikor évekkel később vég­legesen visszatér, a Mester már halott, ri­tuális hangulatú komor szépségű je­lenetben eleven máglyaként égeti el ma­gát a tó közepén. Itt sok kérdés komorlik fel bennünk: az idős szerzetes bűnösnek tartja önmagát is? Nemcsak tanítványá­ban, de a buddhizmus megnyugtató ere­jében is csalódott? Talán a történet ön­magába záró köre sejteti csak a titokban maradt magyarázatot. A felnőtté vált, mert büntetését letöltött, és önkínzással még mindig igazi megtisztulását kereső fiúhoz egy téli éjszakán titokzatos láto­gató csecsemőt hoz. Az utolsó kockákon megint tavasz van, és a kisgyerek naivan nevetgélve egy teknősbékát bántalmaz... A rendező mindvégig kerüli a példa­beszéd tételességét. Amikor megérteni látszunk egy-egy fordulatot, rájövünk, a belső kalandoknak és kínoknak alig van megfogalmazható tanulságuk. Giccses­­sé soha nem válik: fotóalbumba való természeti képek zuhataga önti el ugyan a nézőt, de a gyönyörű táj min­dig bántóan közönyös marad a benne élő emberrel. Az élethez minden élő­lénynek, a fűszáltól a kígyóig ugyan­annyi joga van, mint az embernek - su­gallja a Mester, és talán maga a film: ne­kem rokonszenvesebb ez a buddhista szemlélet, mint a többi nagy vallásé. A film végén Buddha reménymosolyú szobrát cipeli fel egy magas hegyre - önmagára súlyos követ kötözve - a bűnbe esett tanítvány. A megváltás itt nem valami Isten dolga utólag: hegyen és tavon magunk maradtunk. A Megvi­lágosodott mosolya belső utakra és bel­ső reményre biztat. Máglya a tavon Bikácsy Gergely Tavasz, nyár, ősz, tél... és újra tavasz Zongorafesztivál Tiszadobon MTI Kilenc koncertet hallhatnak a zene­barátok a tiszadobi Zongorafesztivá­lon, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei település Andrássy-kastélyának fran­ciakertjében és szalonjában, valamint a helyi református templomban világhírű magyar és külföldi művészek lépnek fel - közölték a szervezők szerdán, Nyír­egyházán tartott sajtótájékoztatójukon. A Zongora Ünnepe Keleten Alapít­vány által rendezett hatnapos hangver­senysorozat csütörtök este Hauser Adrienné koncertjével kezdődik, a prog­ramban Haydn-, Chopin-, Schubert- és Liszt-műveket hallhatnak a komolyze­ne kedvelői - mondta Czuh János feszti­váltitkár. Pénteken Bogányi Gergely, szombaton Szilasi Alex és Jandó Jenő, va­sárnap Berkes Kálmán és Mali Emese, va­lamint az argentin Ingrid Fliter, a jövő hét hétfőn a francia Frank Braley, míg kedden a japán-magyar vonós-klariné­tos művészkör, a Tokyo-Budapest Ensemble és Kocsis Zoltán ad koncertet Berkes Kálmán klarinétművész közre­működésével. A tervezett programban szerepelt az olasz Enrico Lancia zongoraestje is, a művész azonban betegsége miatt kény­telen volt lemondani vendégszereplés­ét. Rossz idő esetén valamennyi elő­adásnak a tiszadobi református temp­lom lesz a helyszíne. A Zongorafesztivált hetedik alka­lommal rendezik meg. Az előzetes jegy­igénylés szerint érkezik vendég Auszt­riából, Spanyolországból, Németor­szágból, Romániából és Ukrajnából, sőt Japánból is váltottak belépőt a hangver­senyekre. 11 ■MM HIRDETÉS A NEMZETI KULTURÁLIS ALAPPROGRAM PÁLYÁZATI FELHÍVÁSAI Képzőművészeti Szakmai Kollégium Beérkezési határnap: 2004. szeptember 15.­­ Kultúra 2000 Ideiglenes Szakmai Kollégium Beérkezési határnap: 2004. szeptember 15. E két pályázati felhívásról részletes információ található a fent megadott helyeken 2004. július 30-tól * Közművelődési Szakmai Kollégium Beérkezési határnap: 2004. szeptember 21 . Mozgókép Szakmai Kollégium Beérkezési határnap: 2004. szeptember 27. * Táncművészeti Szakmai Kollégium Beérkezési határnap: 2004. szeptember 27. * Fotóművészeti Szakmai Kollégium Beérkezési határnap: 2004. október 4. # A fenti pályázati felhívásokról részletes információ az alábbi helyeken található: az NKA honlapja: www.nka.hu Pályázatok menüpont/Aktuális pályázatok az NKA Igazgatóságának ügyfélszolgálati irodája: Tel.: 06 (1) 351-5461, fax: 342-8703 2004. augusztus 19-től NKA Hírlevél (Magyar Hivatalos Közlönykiadó, 1085 Bp., Somogyi Béla u. 6.) (Megjelenik az Oktatási és Kulturális Közlöny mellékleteként) várhatóan 2004. augusztus 23-tól. az NKA Igazgatósága mmmmmrmmmmmmmwmmmmmmmmmmmmmmmmmm

Next