Népszabadság, 2004. szeptember (62. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-18 / 219. szám

22004. SZEPTEMBER 18./SZOMBAT hétvége Két érettségi tabló A kormányfőjelölt tablója 1979-ben készült Kövér László - lányok társaságában. A tabló 1978-as Királycsináló város A pápai kollégium jelmondata: „Szabadon tenyészik” Pápa polgári kisváros, persze a szónak nem abban az értelmében, ahogyan azt a Fidesz használja - mondja Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke. E vélemény ismerete nélkül Kövér László, a Fidesz Országos Választmányá­nak elnöke így fogalmaz: - Pápa nyitott, liberális város, a szó eredeti és valóságos értelmében, nem úgy, aho­gyan azt az SZDSZ használja. Gyurcsány Ferenc koalí­ciós miniszterelnök-jelölt szerint Pápa eszmetörténeté­ben örökségként is jelen van a rebellió, s ez teremtett, te­remt friss, karakteres értelmiséget a városban. HAJBA FERENC Mindhárom politikus a bakonyalji kisvá­rosban született, ahol a XIX. században első verse szerint „gondűző borocska mellett vígan illan"-t Petőfi élete, ahol a Móric keresztnéven ismert Jókai hagyott útmutató örökséget, az 1531-ben alapított református kollégiumban pedig Csoóri Sándor és Nagy László költő, valamint Lőrincze Lajos nyelvészprofesszor is ta­nult. A város egész szellemiségét megha­tározta a kollégium programadó gondo­lata: Szabadon tenyészik. A tudomány, a kultúra több hírneves egyénisége mellett még az első magyar űrhajós személye is Pápához kötődik: 1980-ban a pápai repülőezredből jutott a világűrbe Farkas Bertalan vadászpilóta. A jelenkori törvényhozást, a politikai közéletet, közbeszédet meghatározó há­rom párt vezető személyiségei közül Kuncze Gábor töltött legkevesebb időt a városban. Négyévesen költözött el szülei­vel Pápáról. Gyurcsány Ferenc 14 éves ko­ráig tanult Pápán, utána tanárnője, Mó­czár Éva javaslatára a fővárosi Apáczai Csere János Gimnáziumban kezdte meg a középiskolát. Két év múlva konfliktusba keveredett az igazgatójával, s a harmadik osztálytól a bencések pápai utódgimnázi­umába, a Türr Istvánról elnevezett intéz­ménybe került. Egy évvel fölötte ugyan­ebbe az iskolába járt Kövér László, aki csak érettségi után hagyta el a várost, ami­kor Budapesten egyetemista lett. Volt-e vajon közéleti, szellemtörténeti előképe annak, hogy a szocialista, a pol­gári konzervatív és a liberális politikai irányzatok most meghatározó vezetői a XIX. században még a Dunántúl Athénja­ként emlegetett kisvárosból kerültek ki, vagy mindez csak a véletlen műve? A pápai rokonaihoz most is gyakran hazajáró Kuncze Gábor nem lát törvény­­szerű összefüggést. Úgy gondolja azon­ban: Pápa miliőjében mindig benne volt és van az a lehetőség, hogy a közélet iránt érdeklődő emberek akár a politika orszá­gos színterére emelkedjenek. Kövér László szerint az ember nem tudja a saját maga fejlődésén, gondolko­dásán pontosan lemérni egy városközös­ségnek vagy más elvont szellemiségnek a hatását.­­ Minden városban sok különböző vi­lágnézetű ember él, az őket ért közös ha­tások, gyökerek nem jelentik azt, hogy Pápáról csak ilyen vagy olyan beállított­ságú politikusok kerülhetnek ki - mond­ja a fideszes politikus, majd hozzáteszi: -A hasonló szociális háttér persze fontos meghatározó erő, mert a gyerekkori él­ményvilág végigkíséri az ember életét. -Pápa fölkészített bennünket arra, hogy a saját utunkat keressük, a saját vi­láglátásunkat képviseljük - állítja Gyur­csány Ferenc. - Arra nevelt, hogy ne csak megéljük, hanem tudatosan alakítsuk ki viszonyunkat a társadalommal. Azt mé­lyítette el bennünk: a véleményalakítás ereje, markáns karaktere, frissessége, ma­kacssága ad sajátos lényeget az értelmisé­gi létnek. Gyurcsány Ferenc és Kövér László gyerekkorában egy utcában lakott. Akko­riban még Április 4-nek hívták, ma Szent Lászlónak. Ugyanabba az általános isko­lába jártak. A Kövér Lászlóék tanácsi bér­házában lakó lány osztálytársa volt Gyurcsánynak. Jelenleg a miniszterel­nök-jelölt édesanyja és nővére él Pápán, de nem az egykori bérlakásban. Kövér Lászlónak az édesanyja lakik a városban. Testvére, Szilárd a fővárosba költözött. A két politikus sorsa nagyon hasonló, szinte párhuzamos sors, teljesen eltérő politikai végkifejlettel és értékrenddel. -Mindketten elsőgenerációs értelmi­ségiek vagyunk - magyarázza Gyur­csány Ferenc az előéletükben található hasonlóságokat. - A város szellemi köze­ge, az iskola eszmei hatása szintén azo­nos. Ennek ellenére a saját utunkat járjuk. - Mi lehetett az, ami önt a bal-, Kövér Lászlót a jobboldalra sorolta? - kérdezem tőle. - Én a saját történetemet tudom el­mondani. Édesapám és édesanyám is a maga módján politizáló, a saját közössé­gében véleményt alkotó, nyitott ember volt. Anyám fonónőként kereste a ke­nyerünket, apám sok munkahelyen dol­gozott. Mama plebejus családból szár­mazik, igazi munkásasszony. Ő olyan volt a politikában, mint a naiv művészek az alkotók között. Nyilvánvalóan nem tudott programszerű válaszokat adni a kihívásokra, inkább a mentalitása, érzé­kenysége volt baloldali. Apám dzsentri származású, erősen jobboldali nézete­ket valló ember volt. Apám és anyám rengeteg vitájában én ezer oknál fogva az anyámhoz húztam. Anyás fiú voltam. Úgy éltem meg a gyermekkoromat, hogy anyám az, aki óv bennünket, meg­véd, sokat gürcöl. Apám pedig veszé­lyezteti ezt a nyugalmat. Az ő jobbolda­­liságára - amely nemritkán szélsőséges formát is öltött - indulattal, erős elutasí­tással reagáltam. Gyurcsány elsős gimnazista korában szakadt el az otthoni háztól. Tanárnője biztatta arra, hogy Budapesten próbálja meg kiteljesíteni a képességeit. Kövér Lászlót otthon is arra bátorítot­ták, törjön ki a kisvárosból. - Ezerszer hallottam édesanyámtól, hogy tanuljak máshol, menjek el Pápá­ról, itt nem lehet teljes életet élni - emlé­kezik vissza a politikus, aki néhány év­vel ezelőtt a város díszpolgára lett. - Ez az ambíció azonban soha nem vált iga­zán erőssé bennem. Az egyetemi tanul­mányok szükségszerűen eltávolítottak Pápától, de több barátommal együtt azt terveztük, hogy a diploma megszerzése után valamelyik kisvárosba költözünk, olyanba, amely élhető közösséget kínál, s ott próbáljuk meg közéleti képessége­inket, értelmiségi szerepünket a helyi közélet megváltoztatására fordítani. Nem választottuk ki magunknak konk­rétan Pápát, de ehhez a városhoz én fo­lyamatosan szívvel-lélekkel kötődöm. Szemléletemet, értékrendemet legerő­sebben talán apai nagyapám és az osz­tályfőnököm, a nemrég elhunyt Szabó István tanár úr formálta. Nekik köszön­hetem, hogy személyes pályám a mosta­ni irányba haladt, és nem másfelé. - Azért érdekes, amit mond, mert pél­daképeként is nyilvánosan vállalt nagy­apja szociáldemokrata volt. Hogyan ka­nyarodott ön a jobboldal irányába? - Nagyapám 1922-ben többedmagá­­val, fiatalemberként megalapította a fa­munkások szakszervezetét Pápán. A szociáldemokrata párt újjászervezésé­ben is részt vett, s vezetőségi tagja volt a pápai szervezetnek. Tudja, ha Magyar­­országon a rendszerváltás környékén lett volna egy, a nagyapám által újjászer­vezett párthoz mérhető tisztességes, va­lódi szociáldemokrata párt, akkor lehet, hogy nagyon sok ember egy másik párt­ban politizálna. Köztük talán én is. Ha működött volna, működne ilyen párt, akkor ma az úgynevezett jobboldal is más karaktert és profilt mutatna. 1988 óta következetesen az a véleményem: nincs értelme Magyarországon a hagyo­mányos bal- és jobboldalról beszélni, vagy kereszténydemokrata, szociálde­mokrata, liberális kategóriákban gon­dolkodni, mert a magyarországi politi­kai erők egyáltalán nem felelnek meg ezeknek a sémáknak. A Fidesz által kép­viselt értékrendet egyáltalán nem tartom ellentétesnek azzal, amit annak idején a nagyapám képviselt. Nem akarom vitat­ni senkinek a jogát arra, hogy szociálde­mokratának vallja magát. Nagyapám azonban soha nem mesélt arról, hogy együtt énekelték volna az Internacioná­­lét Weiss Manfréddal. Ezzel arra akarok utalni, hogy számomra nem hiteles az a szociáldemokrata párt, amelyet milliár­dosok vezetnek. - Kettőnk későbbi gondolkodását meghatározhatta, hogy én tizennégy évesen a fővárosba kerültem, s ott integ­rálódnom kellett, szót kellett értenem a pesti vigécekkel is - utal életének fontos állomására Gyurcsány Ferenc. - Kövér Laci már fiatal felnőttként költözött Bu­dapestre. Úgy érzékelem, mintha ő hara­gudna a nagyvárosi polgárságnak arra az intellektuális, kulturális, egzisztenci­ális előnyére, amelynek jelentős részét ez a polgárság évszázadok óta halmozta fel. Annyiban egyetértek vele, hogy a vi­lág valóban egyenlőtlenül osztotta el a múltban is a kulturális javait. Én azon­ban ezt inkább kihívásnak érzékelem, s változtatni szeretnék rajta. A pápai Türr gimnázium sok tehetsé­get adott az országnak, ami Gruber Ma­rianna igazgatónő szerint annak köszön­hető, hogy a tanulóknak soha nem csak egy-egy képességét fejlesztették, hanem az egész személyiségét. Mindenkinek az erényeit keresték, ha valaki sportban vagy zenében mutatott tehetséget, azt nem fojtották el az egyéb tantárgyak fon­tosságának az emlegetésével. Az igazga­tónő hozzáteszi: a két, politikussá vált fi­atalember mindvégig jó tanuló volt. A Türr gimnázium az általa adott tu­dással akarva-akaratlanul is a végzősök kitörését segítette a kisvárosból. Gyur­csány Ferencnek a nyáron volt a 25. érettségi találkozója, s mint mondja, ez volt az első összejövetel, amelyet nem Pápán, hanem Budapesten tartottak meg. Az egykori diákok nagy többsége ugyanis a fővárosba került. Kövér László és Gyurcsány Ferenc if­júkorában Pápa poros kisváros volt. Kö­vér szerint félgyarmati sorban tengődött Veszprém árnyékában. Kuncze Gábor ezért részben a katonai reptér odatelepí­tését teszi felelőssé, hiszen „azt gondol­ták az akkori vezetők, hogy ha majd jön­nek a gaz imperialisták, a reptér miatt úgyis lerombolnak, lebombáznak min­dent, felesleges építeni, beruházni, fej­leszteni". A hatvanas években Pápa felsőoktatá­si intézményét, a tanítóképzőt is elvitték a városból, és Győrben telepítették le. Veszprém megye irányítójának, az egy­kori belügyminiszter Pap János MSZMP megyei első titkárnak ráadásul Veszp­rém volt a szívügye. Ott épített fel min­dent, ami - Kövér szerint - az emberi os­tobaság szánalmas szimbóluma. Többek között azt a húszemeletes toronyházat is, melyet a veszprémiek azóta is a város nemi szervének hívnak. Pápa afféle büntetőtelepnek számí­tott, a Veszprémben kegyvesztett veze­tőket nevezték ki az ottani pártbizottság élére. Pénzt, támogatást alig-alig kaptak. Veszprém és Pápa között zsigeri el­lentét alakult ki. Pápa 1970-es, 1980-as állapotát remekül szimbolizálta egy ha­talmas betonív, amely a készülő uszoda tartópillére lett volna. Téglajegyekből tervezték felépíteni az uszodát, össze is jött belőle a pénz, ám a betonszerkezet kifeszítése után kiderült: süllyed a talaj. A csupasz monstrummal nem tudtak mit kezdeni, felrobbantani sem lehetett, mert a detonációtól megsérült volna a közeli Esterházy-kastély. Valaki nagy ákombákom betűkkel felírta a szerkezet­re: diadalív. A rendhagyó mementó aztán egy mű­emlékvédelmi konferencia idején - ahol szó esett volna azokról a speciális­bá- akkor még Pápán volt Kuncze Gá­bor. A fotó idején négyéves A pápai alma mater NÉPSZABADSÁG

Next