Népszabadság, 2004. szeptember (62. évfolyam, 204-229. szám)
2004-09-18 / 219. szám
22004. SZEPTEMBER 18./SZOMBAT hétvége Két érettségi tabló A kormányfőjelölt tablója 1979-ben készült Kövér László - lányok társaságában. A tabló 1978-as Királycsináló város A pápai kollégium jelmondata: „Szabadon tenyészik” Pápa polgári kisváros, persze a szónak nem abban az értelmében, ahogyan azt a Fidesz használja - mondja Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke. E vélemény ismerete nélkül Kövér László, a Fidesz Országos Választmányának elnöke így fogalmaz: - Pápa nyitott, liberális város, a szó eredeti és valóságos értelmében, nem úgy, ahogyan azt az SZDSZ használja. Gyurcsány Ferenc koalíciós miniszterelnök-jelölt szerint Pápa eszmetörténetében örökségként is jelen van a rebellió, s ez teremtett, teremt friss, karakteres értelmiséget a városban. HAJBA FERENC Mindhárom politikus a bakonyalji kisvárosban született, ahol a XIX. században első verse szerint „gondűző borocska mellett vígan illan"-t Petőfi élete, ahol a Móric keresztnéven ismert Jókai hagyott útmutató örökséget, az 1531-ben alapított református kollégiumban pedig Csoóri Sándor és Nagy László költő, valamint Lőrincze Lajos nyelvészprofesszor is tanult. A város egész szellemiségét meghatározta a kollégium programadó gondolata: Szabadon tenyészik. A tudomány, a kultúra több hírneves egyénisége mellett még az első magyar űrhajós személye is Pápához kötődik: 1980-ban a pápai repülőezredből jutott a világűrbe Farkas Bertalan vadászpilóta. A jelenkori törvényhozást, a politikai közéletet, közbeszédet meghatározó három párt vezető személyiségei közül Kuncze Gábor töltött legkevesebb időt a városban. Négyévesen költözött el szüleivel Pápáról. Gyurcsány Ferenc 14 éves koráig tanult Pápán, utána tanárnője, Móczár Éva javaslatára a fővárosi Apáczai Csere János Gimnáziumban kezdte meg a középiskolát. Két év múlva konfliktusba keveredett az igazgatójával, s a harmadik osztálytól a bencések pápai utódgimnáziumába, a Türr Istvánról elnevezett intézménybe került. Egy évvel fölötte ugyanebbe az iskolába járt Kövér László, aki csak érettségi után hagyta el a várost, amikor Budapesten egyetemista lett. Volt-e vajon közéleti, szellemtörténeti előképe annak, hogy a szocialista, a polgári konzervatív és a liberális politikai irányzatok most meghatározó vezetői a XIX. században még a Dunántúl Athénjaként emlegetett kisvárosból kerültek ki, vagy mindez csak a véletlen műve? A pápai rokonaihoz most is gyakran hazajáró Kuncze Gábor nem lát törvényszerű összefüggést. Úgy gondolja azonban: Pápa miliőjében mindig benne volt és van az a lehetőség, hogy a közélet iránt érdeklődő emberek akár a politika országos színterére emelkedjenek. Kövér László szerint az ember nem tudja a saját maga fejlődésén, gondolkodásán pontosan lemérni egy városközösségnek vagy más elvont szellemiségnek a hatását. Minden városban sok különböző világnézetű ember él, az őket ért közös hatások, gyökerek nem jelentik azt, hogy Pápáról csak ilyen vagy olyan beállítottságú politikusok kerülhetnek ki - mondja a fideszes politikus, majd hozzáteszi: -A hasonló szociális háttér persze fontos meghatározó erő, mert a gyerekkori élményvilág végigkíséri az ember életét. -Pápa fölkészített bennünket arra, hogy a saját utunkat keressük, a saját világlátásunkat képviseljük - állítja Gyurcsány Ferenc. - Arra nevelt, hogy ne csak megéljük, hanem tudatosan alakítsuk ki viszonyunkat a társadalommal. Azt mélyítette el bennünk: a véleményalakítás ereje, markáns karaktere, frissessége, makacssága ad sajátos lényeget az értelmiségi létnek. Gyurcsány Ferenc és Kövér László gyerekkorában egy utcában lakott. Akkoriban még Április 4-nek hívták, ma Szent Lászlónak. Ugyanabba az általános iskolába jártak. A Kövér Lászlóék tanácsi bérházában lakó lány osztálytársa volt Gyurcsánynak. Jelenleg a miniszterelnök-jelölt édesanyja és nővére él Pápán, de nem az egykori bérlakásban. Kövér Lászlónak az édesanyja lakik a városban. Testvére, Szilárd a fővárosba költözött. A két politikus sorsa nagyon hasonló, szinte párhuzamos sors, teljesen eltérő politikai végkifejlettel és értékrenddel. -Mindketten elsőgenerációs értelmiségiek vagyunk - magyarázza Gyurcsány Ferenc az előéletükben található hasonlóságokat. - A város szellemi közege, az iskola eszmei hatása szintén azonos. Ennek ellenére a saját utunkat járjuk. - Mi lehetett az, ami önt a bal-, Kövér Lászlót a jobboldalra sorolta? - kérdezem tőle. - Én a saját történetemet tudom elmondani. Édesapám és édesanyám is a maga módján politizáló, a saját közösségében véleményt alkotó, nyitott ember volt. Anyám fonónőként kereste a kenyerünket, apám sok munkahelyen dolgozott. Mama plebejus családból származik, igazi munkásasszony. Ő olyan volt a politikában, mint a naiv művészek az alkotók között. Nyilvánvalóan nem tudott programszerű válaszokat adni a kihívásokra, inkább a mentalitása, érzékenysége volt baloldali. Apám dzsentri származású, erősen jobboldali nézeteket valló ember volt. Apám és anyám rengeteg vitájában én ezer oknál fogva az anyámhoz húztam. Anyás fiú voltam. Úgy éltem meg a gyermekkoromat, hogy anyám az, aki óv bennünket, megvéd, sokat gürcöl. Apám pedig veszélyezteti ezt a nyugalmat. Az ő jobboldaliságára - amely nemritkán szélsőséges formát is öltött - indulattal, erős elutasítással reagáltam. Gyurcsány elsős gimnazista korában szakadt el az otthoni háztól. Tanárnője biztatta arra, hogy Budapesten próbálja meg kiteljesíteni a képességeit. Kövér Lászlót otthon is arra bátorították, törjön ki a kisvárosból. - Ezerszer hallottam édesanyámtól, hogy tanuljak máshol, menjek el Pápáról, itt nem lehet teljes életet élni - emlékezik vissza a politikus, aki néhány évvel ezelőtt a város díszpolgára lett. - Ez az ambíció azonban soha nem vált igazán erőssé bennem. Az egyetemi tanulmányok szükségszerűen eltávolítottak Pápától, de több barátommal együtt azt terveztük, hogy a diploma megszerzése után valamelyik kisvárosba költözünk, olyanba, amely élhető közösséget kínál, s ott próbáljuk meg közéleti képességeinket, értelmiségi szerepünket a helyi közélet megváltoztatására fordítani. Nem választottuk ki magunknak konkrétan Pápát, de ehhez a városhoz én folyamatosan szívvel-lélekkel kötődöm. Szemléletemet, értékrendemet legerősebben talán apai nagyapám és az osztályfőnököm, a nemrég elhunyt Szabó István tanár úr formálta. Nekik köszönhetem, hogy személyes pályám a mostani irányba haladt, és nem másfelé. - Azért érdekes, amit mond, mert példaképeként is nyilvánosan vállalt nagyapja szociáldemokrata volt. Hogyan kanyarodott ön a jobboldal irányába? - Nagyapám 1922-ben többedmagával, fiatalemberként megalapította a famunkások szakszervezetét Pápán. A szociáldemokrata párt újjászervezésében is részt vett, s vezetőségi tagja volt a pápai szervezetnek. Tudja, ha Magyarországon a rendszerváltás környékén lett volna egy, a nagyapám által újjászervezett párthoz mérhető tisztességes, valódi szociáldemokrata párt, akkor lehet, hogy nagyon sok ember egy másik pártban politizálna. Köztük talán én is. Ha működött volna, működne ilyen párt, akkor ma az úgynevezett jobboldal is más karaktert és profilt mutatna. 1988 óta következetesen az a véleményem: nincs értelme Magyarországon a hagyományos bal- és jobboldalról beszélni, vagy kereszténydemokrata, szociáldemokrata, liberális kategóriákban gondolkodni, mert a magyarországi politikai erők egyáltalán nem felelnek meg ezeknek a sémáknak. A Fidesz által képviselt értékrendet egyáltalán nem tartom ellentétesnek azzal, amit annak idején a nagyapám képviselt. Nem akarom vitatni senkinek a jogát arra, hogy szociáldemokratának vallja magát. Nagyapám azonban soha nem mesélt arról, hogy együtt énekelték volna az Internacionálét Weiss Manfréddal. Ezzel arra akarok utalni, hogy számomra nem hiteles az a szociáldemokrata párt, amelyet milliárdosok vezetnek. - Kettőnk későbbi gondolkodását meghatározhatta, hogy én tizennégy évesen a fővárosba kerültem, s ott integrálódnom kellett, szót kellett értenem a pesti vigécekkel is - utal életének fontos állomására Gyurcsány Ferenc. - Kövér Laci már fiatal felnőttként költözött Budapestre. Úgy érzékelem, mintha ő haragudna a nagyvárosi polgárságnak arra az intellektuális, kulturális, egzisztenciális előnyére, amelynek jelentős részét ez a polgárság évszázadok óta halmozta fel. Annyiban egyetértek vele, hogy a világ valóban egyenlőtlenül osztotta el a múltban is a kulturális javait. Én azonban ezt inkább kihívásnak érzékelem, s változtatni szeretnék rajta. A pápai Türr gimnázium sok tehetséget adott az országnak, ami Gruber Marianna igazgatónő szerint annak köszönhető, hogy a tanulóknak soha nem csak egy-egy képességét fejlesztették, hanem az egész személyiségét. Mindenkinek az erényeit keresték, ha valaki sportban vagy zenében mutatott tehetséget, azt nem fojtották el az egyéb tantárgyak fontosságának az emlegetésével. Az igazgatónő hozzáteszi: a két, politikussá vált fiatalember mindvégig jó tanuló volt. A Türr gimnázium az általa adott tudással akarva-akaratlanul is a végzősök kitörését segítette a kisvárosból. Gyurcsány Ferencnek a nyáron volt a 25. érettségi találkozója, s mint mondja, ez volt az első összejövetel, amelyet nem Pápán, hanem Budapesten tartottak meg. Az egykori diákok nagy többsége ugyanis a fővárosba került. Kövér László és Gyurcsány Ferenc ifjúkorában Pápa poros kisváros volt. Kövér szerint félgyarmati sorban tengődött Veszprém árnyékában. Kuncze Gábor ezért részben a katonai reptér odatelepítését teszi felelőssé, hiszen „azt gondolták az akkori vezetők, hogy ha majd jönnek a gaz imperialisták, a reptér miatt úgyis lerombolnak, lebombáznak mindent, felesleges építeni, beruházni, fejleszteni". A hatvanas években Pápa felsőoktatási intézményét, a tanítóképzőt is elvitték a városból, és Győrben telepítették le. Veszprém megye irányítójának, az egykori belügyminiszter Pap János MSZMP megyei első titkárnak ráadásul Veszprém volt a szívügye. Ott épített fel mindent, ami - Kövér szerint - az emberi ostobaság szánalmas szimbóluma. Többek között azt a húszemeletes toronyházat is, melyet a veszprémiek azóta is a város nemi szervének hívnak. Pápa afféle büntetőtelepnek számított, a Veszprémben kegyvesztett vezetőket nevezték ki az ottani pártbizottság élére. Pénzt, támogatást alig-alig kaptak. Veszprém és Pápa között zsigeri ellentét alakult ki. Pápa 1970-es, 1980-as állapotát remekül szimbolizálta egy hatalmas betonív, amely a készülő uszoda tartópillére lett volna. Téglajegyekből tervezték felépíteni az uszodát, össze is jött belőle a pénz, ám a betonszerkezet kifeszítése után kiderült: süllyed a talaj. A csupasz monstrummal nem tudtak mit kezdeni, felrobbantani sem lehetett, mert a detonációtól megsérült volna a közeli Esterházy-kastély. Valaki nagy ákombákom betűkkel felírta a szerkezetre: diadalív. A rendhagyó mementó aztán egy műemlékvédelmi konferencia idején - ahol szó esett volna azokról a speciálisbá- akkor még Pápán volt Kuncze Gábor. A fotó idején négyéves A pápai alma mater NÉPSZABADSÁG