Népszabadság, 2004. október (62. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-01 / 230. szám

VILÁG A külügyér megy is, marad is A brüsszelinél jóval nehezebb meghallgatás vár Kovács László­ra szombaton, Budapesten. Töb­ben megütközéssel fogadták, hogy Kovács még egy hónapig külügyminiszter marad. Váratlan fordulattal kezdődött a kül­ügyminiszter-jelölt tegnapi meghallga­tása az Országgyűlés külügyi bizottsá­gában, az ülés elmaradt. Ennek oka, hogy a tárca „várományosát", Kovács Lászlót Brüsszelben mint új EU-biztost hallgatta meg az Európai Parlament. A zavart fokozta, hogy Gyurcsány Ferenc kormányfő Somogyi Ferencet nevezte meg a következő külügyminiszterként. Kiderült, hogy Somogyi közjogi szem­pontból egyelőre nem miniszter, a kül­ügyi tárcát november elsejéig Kovács irányítja - így szombat reggel őt hallgat­ja meg a külügyi bizottság. „Közjogi ér­telemben mindegyik jelölt új miniszter­nek számít, ezért kell Kovács Lászlót meghallgatnunk" - nyilatkozta lapunk­nak Hárs Gábor, a külügyi bizottság MSZP-s alelnöke, aki maga is tegnap délelőtt tudta meg, hogy november else­jéig Kovács marad a miniszter. A Parlament folyosóin szocialista po­litikusokkal beszélgetve világossá vált, hogy a külügyminiszter-csere forgató­­könyve sokakat megdöbbentett. Ezért attól tartanak, hogy Kovács a szombati meghallgatáson kellemetlen kérdéseket kap az ellenzéki képviselőktől. Azt, hogy Kovács László még egy hónapig a Külügyminisztérium élén marad, azt te­szi különössé, hogy az új Európai Bizott­ság többi tagja hangsúlyozta: a novem­ber elsejéig fennmaradó idő felkészülés­sel, a rá bízott téma tanulmányozásával tölti. A külügyminiszternek EU-biz­­tosként az uniós energiapolitikával kell majd foglalkoznia, ám e kérdéskör meg­ismerését megnehezíti, hogy brüsszeli hivatalba lépéséig Budapesten lesz kor­mánytag. Az Európa-ügyi miniszterjelöltet, Ba­rátii Etelét sikerült viszont meghallgat­nia az Országgyűlés integrációs bizott­ságának (Eörsi Mátyás elnökletével). A Nemzeti Fejlesztési Hivatalt vezető ál­lamtitkár közölte, hogy a tárcák között szervezettebb együttműködésre van szükség, mert Magyarországnak az EU intézményeiben mindenképpen egysé­ges álláspontot kell elfoglalnia. P. B. Baráth Etele és Eörsi Mátyás Somogyi Ferenc már a minisztériummal egyeztet A magyar külpolitikában értelemszerűen szükség van változásokra, de nem a mos­tani kormányváltás miatt - mondta lapunknak Somogyi Ferenc külügyminiszter-je­lölt, aki a hivatalos felkérést szerda este kapta Gyurcsány Ferenc kormányfőtől. Hozzátette: megváltozott a közeg, amelyben élünk, az EU- és NATO-csatlakozással például befejeződött Magyarország integrálódásának folyamata. Most már a tag­ként működés, az érdekérvényesítés kerül előtérbe. Somogyi csak november elsejétől vezeti a külügyi tárcát, mint fogalmazott, a fel­kéréskor ez a dátum már adott volt, az indokokról nem tud. A diplomata hat évig távol volt a Külügyminisztériumból. 1998-ban a Matávhoz került, majd - miután a telefontársaság részt vett a macedón távközlés privatizációs tenderén - 2001 ja­nuárjától Macedóniában dolgozott, a Matáv többségű Stonebridge Communications konzorcium vezérigazgatójaként. A hivatalba lépésig Somogyi egyrészt felszámolja macedóniai tevékenységét, más­részt egyeztet a Külügyminisztérium illetékeseivel. Arra számít, hogy belátható időn belül a Parlamentben is meghallgatják, és oda nem érkezhet felkészületle­nül. (Munkatársunktól) I Interjú Ezernyi közös esély Lapunknak nyilatkozik Juraj Migas, Szlovákia új nagykövete Két és fél esztendő után újra lesz Szlovákiának Budapesten nagyköve­te. Ma foglalja el állomáshelyét Juraj Migas, aki elutazása előtt Po­zsonyban adott nyilatkozatot la­punknak.­ ­ Fél évvel ezelőtt gondolta-e, hogy nagykö­vet lesz Magyarországon? - Nem, de a diplomatának, ha a felet­tesek döntenek, mennie kell, váratlanul is. Engem a nyár elején a külügyminisz­ter, s az államfő tisztelt meg a bizalmá­val.­­A Dzurinda-kabinet mást jelölt, ám őt Ivan Gasparovic államfő állítólag nem tartotta eléggé nemzeti érzelműnek. Ön viszont meg­felelt az elnök elvárásainak. Mekkora hazafi­nak érzi magát? -Négy identitásom van. Kitéphetet­­len gyökerek kötnek szülőföldemhez, a sárosi (Sarís) régióhoz. Ha utazom haza, átváltok az ottani nyelvjárásra. Termé­szetesen erős a szlovák azonosságtuda­tom is, ám európai és visegrádi kötődé­seimet is meghatározónak tartom.­­ Az utóbbi mit jelent? -Jórészt azonos világszemléletet és sorsközösséget. A „visegrádi négyek" márkanév Európában, s uniós tagsá­gunk még tudatosabb négyes együttmű­ködésre ösztönöz. Döbbenten láttam, hogy az 1995-ös szlovák-magyar alap­­szerződés­­ kimunkálásában egyébként részt vettem - alapján létrejött vegyes bi­zottságok közül a regionális testület még egyszer sem ülésezett. Súlyos mu­lasztás ez, a két országnak van egymás­sal a leghosszabb közös határa, ami ezernyi új lehetőség a regionális együtt­működésre. Meg is kezdődött az egyez­tetés a 2007-től érvényes nemzeti fejlesz­tési tervekről, az uniós támogatásra szá­mot tartó közös projektekről.­­A magyarokról eddig, mi vagy ki jutott elő­ször az eszébe? - Bartók Béla és Puskás Ferenc. A zse­niális zeneszerzőt nálunk szlovák nép­dalfeldolgozásaiért is tiszteljük. Öcsi bá­csit -jól mondom? - dokumentumfilme­ken láttam játszani. Az angol-magyart sokszor megnéztem. És nem értem mindmáig, miként kaphatott ki 1954- ben az Aranycsapat. Amúgy középisko­lás koromban voltam többször a Balato­non. Nemrég magánemberként Hévízen is.­­ Fejest ugrott a mély vízbe? - Máig focizom, nemrég porcleválás-1957. június 13-án született Eperje­sen (Presov). 1988-ben végzett a moszkvai Nem­zetközi Kapcsolatok Intézetében. 1985-ben a pozsonyi Komensky Egyetemen a nemzetközi jog doktora. 1988 és 1994 között Csehszlovákia, majd Szlovákia berlini, varsói és stockholmi nagykövetségén dolgo­zott. 1998-ban Szlovákia bécsi EBESZ- misszójának vezetője 1993-2003 nagykövet, Szlovákia európai közösségekhez rendelt misz­­sziójának vezetője. 2003 júliusától a pozsonyi külügy­minisztérium kétoldalú kapcsolatok főosztályának vezérigazgatója. Jelenleg németül, angolul, oroszul, svédül és lengyelül tudá­sut műtötték, jót tesz a térdemnek az ot­tani gyógyvíz. Úszni is szeretek, s magánemberként egy kicsit körülnéz­tem Magyarországon, szép napokat tölt­ve ott. - Nagykövetként milyennek ítéli a szlo­vák-magyar kapcsolatokat? - Főleg uniós tagságunkból eredően rendkívül kedvezőnek és távlatosnak. De az eddiginél sokkal jobban és gyor­sabban kellene felismerni az új lehető­ségeket. Másfelől beárnyékolja a vi­szonyt a rendezetlen bősi vita. Brüsz­szelben tavaly az egyik budapesti dip­lomata magánbeszélgetésünkön azt mondta, hogy ez hovatovább ma­gyar-magyar kérdés lesz. Szavait iga­zolja, hogy két évet vártunk az új ma­gyar dunai kormánybiztosra. Kizárólag szakmai kérdésként kellene kezelni az ügyet, már csak azért is, hogy közösen bizonyítsuk: képesek vagyunk ebben is európai módon valóra váltani a hágai döntést. A másik gond megoldása idő­igényesebb. Grendel Lajossal egyetértve, feladatunk a közös történelmünkből eredő mítoszok fokozatos lerombolása, a vélt vagy valós sérelmeink tárgyila­gos elemzése, az egyesekben még lap­pangó előítélet feloldása. Jelentős tényező az is, hogyan érzik magukat szülőföldjükön a nemzeti ki­sebbségiek. Szlovákiában legújabban a Selye János Egyetem megalakulása fém­jelzi az európai értékrendű kisebbség­politikát. Örülök, hogy Békéscsabán és környékén rövidesen nézhetik már a szlovák közszolgálati tévé műsorát is. Szeretném remélni, hogy megbízatási időm alatt megoldódik a magyarországi szlovákok parlamenti képviselete is. Ki­emelkedően fontos a kisebbségiek ügye, de úgy vélem, hogy kétoldalú kapcsola­­■ tainkat nem szabad leszűkíteni kizáró­lag erre, sok más érdekünk is azonos. - Két hónapja tanul magyarul. Halad? -Még biciklizés közben is kiejtést gyakorolok, remélem, fél éven belül tu­dok beszélgetni.Szilvássy József JURAJ MIGAS ÁLLÁSPONT 2004. OKTÓBER 1., PÉNTEK 3 Alkuk, sebek, sikerek_____ Tamás Ervin T­egnapi számunkban azt írtuk, hogy szerda késő este Kolber István is­merősei is elcsodálkoztak azon a híren, hogy a somogyi szocialisták el­nöke, aki eddig a Balaton legfőbb őre volt, nemsokára a belügy első em­bere lesz. Másnap ismét elcsodálkozhattak, mert Kolber mégsem lett a belügy első embere, viszont tárca nélküli minisztere a területfejlesztésnek, amin min­den bizonnyal Nagy Sándor is elcsodálkozott, mert ő meg azt hitte­­ övé a poszt. Járt már így. Lamperth Mónika szerda este, amikor a frissen feleskü­dött kormányfő előbb kérette magához, mint a többieket, tudta - a lapok ta­lálgatásai vele kapcsolatban ténnyé erősödtek. Összeroppant, méltánytalan­nak érezte, ami vele történt. Osztoztak ebben a pártelnökség tagjai is. Gyurcsány késznek mutatkozott a kompromisszumra - számára a két új ál­lamtitkárral megerősített belügy „elbírja" a halványabb teljesítményt nyújtó Lamperth Mónikát, aki joggal tartott attól, hogy MSZP-n belüli pozíciói is gyengülnek. Szekeres Imre másként gondolkozott. Ő valószínűleg azért nem vállalta el a Pénzügyminisztérium államtitkári posztját, mert úgy ítéli meg, hogy október közepén az MSZP elnökhelyettese lehet. Mindez, sok egyéb mással természetes körítése egy kormányalakításnak. Az, hogy a körítés most nagyobb hangsúlyt kapott, annak a millió egyéb ok­kal indokolható tényezőnek tudható be, hogy a kabinet összetétele szinte az utolsó percig valóban csak a miniszterelnök fejében létezett. Az események Gyurcsányt igazolták, mert a nevek kormányprogramhoz hasonlóan azonnal szárnyra keltek, ahogy elképzeléseit másokkal is megosztotta. Ha minden egyetlen napon belül következik be, az a történések információtartalmát is föltranszformálja - a kulisszák mögötti szokásos alkufolyamat meghátrálás­nak tűnik, a háttérbe szorulók sebe fájdalmasabb lesz. Ezzel mindenképpen számolnia kell az új miniszterelnöknek, aki alapos fel­fordulást okozott az MSZP elitjében, s nyilván magára haragított olyanokat, akik momentán nem tudnak visszavágni neki, mint néhány hete Medgyessy­­nek. De még tehetik. Igaz, tett gesztusokat is, például a Brüsszelbe távozó párt­elnöknek, aki az unióban még külügyminiszterként szeretne bemutatkozni. Kormányával, annak új neveivel sok ismeretlenes egyenletet állított fel Gyurcsány Ferenc. Hogy bátor volt-e vagy vak, az akkor fog kiderülni, ami­kor a kabinet dolgozni kezd. Mindenesetre volt mersze jóval behinteni ko­rábbi minisztériuma helyét, sőt még ahhoz is, hogy a szocialista párt egyik üdvöskéjétől, Mesterházy Attilától megváljon. Nem volt hálás annak az ál­lamtitkárnak sem, aki a rendkívüli kongresszuson mellette szónokolt - igaz, Vojnik Mária legalább a főtanácsadója lett. Sok embert cserélt le a miniszterek mögül, s ez a közeljövőben még folytatódhat. Hozott kádereket vidékről, akiknek képességeiről nincs közkeletű információ, s háttéremberként, de kulcspozícióba néhány közeli munkatársát, ami érthető. Közismert, amolyan „nagyvadat" viszont nem tudott fölmutatni, ha csak nem számítjuk annak az SZDSZ által jelölt új gazdasági minisztert, a fiatal és tehetséges menedzsert, Kóka Jánost. Az ő jelölése kettős meglepetés: kevesen tudtak róla, jövetele pe­dig meggátolt egy másik érkezést - Fodor Gáborét. Sokan hittek-számoltak ugyanis koalíciós tárcacserében, állítólag maga a politikus is. Ha ez történt volna, talán kevésbé lenne feltűnő Csillag István kiválása - a jelenlegi kor­mánytérképpel viszont egyértelművé vált az, amit mindenki sejtett: aligha a neves közgazdászhoz való SZDSZ-es ragaszkodás okozta Medgyessy Péter vesztét. Az pedig alighanem világrekord, vagy legalábbis kísérlet, ami Burány Sándorral történt: másfél hónapon belül kétszer váltották le. Bizonyára születik megannyi elemzés arról, kik lehetnek az új kormány meghatározó emberei és kik inkább a statisztái; az összetétel milyen politikai irányváltást jelez balra, illetve liberális irányba; kivel kiknek tett szívességet és kiknek nem az új miniszterelnök. Lehet, hogy tiszteletlen a gondolat, de at­tól még igaz: az, hogy a Gyurcsány-kormány mire lesz képes, nem miniszte­rei révén fog kiderülni. Az Gyurcsány Ferencen múlik. És nemcsak hatásköre, hanem habitusa miatt is. Az a típus, aki akkor is főszereplő, ha nincs a színpa­don. De kérdés, hogy mennyire csapatjátékos, képes-e szakapparátusát szisz­tematikusan felépíteni és mozgatni, feladatokat kiosztani, majd számon kér­ni, embereiben megbízni, ömmagát korlátozni, ötletrohamait profikkal szelek­­táltatni,­­ azaz nemcsak politizálni, hanem politikát csinálni. Tény: képes erőt felmutatni. Dolgozik, dönt szakadatlanul. Szavai hitet is, lendületet is sugároznak annak, aki ezeket tőle várja. Van víziója. De hogy több-e vagy kevesebb, mint egy szocialista Orbán Viktor, az holnaptól derül ki. Vissza, Péterhez!________ Miklós Gábor O­roszország ismét háromszáz évet lépett hátra - így kommentálta egy moszkvai lap a bejelentett politikai reformokat. Hozzátette: annak idején I. (Nagy) Péter szüntette meg a régiókban a választott rendi gyűléseket és pétervári főhivatalnokokat ültetett a kormányzóságok élére. A már­­ duma előtt lévő törvénymódosítás is erről rendelkezik: ezentúl a vá­lasztott vezetők helyett a helyi törvényhozás „jogosítványokkal ruházhatja fel az elnök által javasolt orosz állampolgárt". El is utasíthatja a javasolt személyt - de csak egyszer. Utána az elnök vagy kinevezi a maga jelöltjét, vagy felosz­latja a helyi parlamentet. A reformok ezzel nem állnak meg - az elnök már ki­nézte magának a legfelsőbb bíróságot is. Ott is többséget kíván. A változások jegyében Putyin átírja a választási rendszert: az alsóházba ezentúl csupán pártlistákon állított jelöltek kerülhetnek be. Eddig egy-egy független (ellenzé­ki szellemű) politikust még-megválasztottak az egyéni választókerületekben. A putyini reformok ellen tiltakozik az orosz közvélemény, és tegnap nyilvá­nosságra került száz, világszerte elismert közéleti személyiség nyitt levele is. A felhívást aláírók „mélységesen aggódnak, hogy ezeket a tragikus eseményeket arra használják fel, hogy meggyengítsék a demokráciát Oroszországban". A dőlt betűvel írt szavak magyarul úgy hangzanak: Beszlan. Vlagyimir Putyin ugyanis a legutóbbi észak-kaukázusi véres eseményre hivatkozik, amikor át­rendezi az orosz intézményeket. Valamennyi megnyilatkozásában a terroriz­mus elleni harcra hivatkozik, s Oroszország széthullásának veszélyére. A csecsen háború tizenöt éve folyik. Voltak már korábban hasonló rémese­tek - Oroszország visszavágott, és az állam egysége sem roppant meg. Most nem a belpolitikai helyzet változott, hanem a nemzetközi környezet. 2001. szeptember 11-e, a „terrorizmus elleni világháború" Oroszországot is bevon­ta a küzdő felek közé. Az iraki akciótól Moszkva távol maradt ugyan, de az ottani terrorakciók - véli az orosz elnök - megfelelő nemzetközi légkört biz­tosítottak, hogy a világ másképp tekintsen arra, ami Oroszországban történik. Sokan bizonyítva látják, hogy az orosz hatalmi központ, miután felszámol­ta a kritikus hangú független tömegsajtót, két rövid távú célt követ: 1. Megsza­badul a parlamenti demokrácia által diktált korlátoktól. Erre szolgálnak Putyin „reformjai". 2. Helyreállítja teljes befolyását a volt Szovjetunió nagyobb részén. Az utóbbi időben több jel mutat arra, hogy Moszkva egységfrontot ala­kít ki azokkal a FÁK-országokkal, amelyekben többnyire életfogytig elnökké „választott" egykori KB-titkárok uralkodnak. Az elsőrendű cél most azon nemzetközi intézmények meggyengítése - ilyen mindenekelőtt az EBESZ -, amelyek még őrködnének e térségben is a demokratikus törvényességen és az emberi jogok érvényesülésén. A mai orosz hatalom egyébként az egykori ke­­let-közép-európai szövetségesekre is úgy tekint, mint hűtlen elcsatangolókra. Legutóbb például, amikor a lengyel államfő járt a Kremlben, őt országa sajtója miatt vonta felelősségre Putyin. A legnagyobb lengyel lap főszerkesztője, Adam Michnik azt írta erről: „mintha Leonyid Brezsnyev támadt volna fel".

Next