Népszabadság, 2004. október (62. évfolyam, 230-254. szám)
2004-10-01 / 230. szám
VILÁG A külügyér megy is, marad is A brüsszelinél jóval nehezebb meghallgatás vár Kovács Lászlóra szombaton, Budapesten. Többen megütközéssel fogadták, hogy Kovács még egy hónapig külügyminiszter marad. Váratlan fordulattal kezdődött a külügyminiszter-jelölt tegnapi meghallgatása az Országgyűlés külügyi bizottságában, az ülés elmaradt. Ennek oka, hogy a tárca „várományosát", Kovács Lászlót Brüsszelben mint új EU-biztost hallgatta meg az Európai Parlament. A zavart fokozta, hogy Gyurcsány Ferenc kormányfő Somogyi Ferencet nevezte meg a következő külügyminiszterként. Kiderült, hogy Somogyi közjogi szempontból egyelőre nem miniszter, a külügyi tárcát november elsejéig Kovács irányítja - így szombat reggel őt hallgatja meg a külügyi bizottság. „Közjogi értelemben mindegyik jelölt új miniszternek számít, ezért kell Kovács Lászlót meghallgatnunk" - nyilatkozta lapunknak Hárs Gábor, a külügyi bizottság MSZP-s alelnöke, aki maga is tegnap délelőtt tudta meg, hogy november elsejéig Kovács marad a miniszter. A Parlament folyosóin szocialista politikusokkal beszélgetve világossá vált, hogy a külügyminiszter-csere forgatókönyve sokakat megdöbbentett. Ezért attól tartanak, hogy Kovács a szombati meghallgatáson kellemetlen kérdéseket kap az ellenzéki képviselőktől. Azt, hogy Kovács László még egy hónapig a Külügyminisztérium élén marad, azt teszi különössé, hogy az új Európai Bizottság többi tagja hangsúlyozta: a november elsejéig fennmaradó idő felkészüléssel, a rá bízott téma tanulmányozásával tölti. A külügyminiszternek EU-biztosként az uniós energiapolitikával kell majd foglalkoznia, ám e kérdéskör megismerését megnehezíti, hogy brüsszeli hivatalba lépéséig Budapesten lesz kormánytag. Az Európa-ügyi miniszterjelöltet, Barátii Etelét sikerült viszont meghallgatnia az Országgyűlés integrációs bizottságának (Eörsi Mátyás elnökletével). A Nemzeti Fejlesztési Hivatalt vezető államtitkár közölte, hogy a tárcák között szervezettebb együttműködésre van szükség, mert Magyarországnak az EU intézményeiben mindenképpen egységes álláspontot kell elfoglalnia. P. B. Baráth Etele és Eörsi Mátyás Somogyi Ferenc már a minisztériummal egyeztet A magyar külpolitikában értelemszerűen szükség van változásokra, de nem a mostani kormányváltás miatt - mondta lapunknak Somogyi Ferenc külügyminiszter-jelölt, aki a hivatalos felkérést szerda este kapta Gyurcsány Ferenc kormányfőtől. Hozzátette: megváltozott a közeg, amelyben élünk, az EU- és NATO-csatlakozással például befejeződött Magyarország integrálódásának folyamata. Most már a tagként működés, az érdekérvényesítés kerül előtérbe. Somogyi csak november elsejétől vezeti a külügyi tárcát, mint fogalmazott, a felkéréskor ez a dátum már adott volt, az indokokról nem tud. A diplomata hat évig távol volt a Külügyminisztériumból. 1998-ban a Matávhoz került, majd - miután a telefontársaság részt vett a macedón távközlés privatizációs tenderén - 2001 januárjától Macedóniában dolgozott, a Matáv többségű Stonebridge Communications konzorcium vezérigazgatójaként. A hivatalba lépésig Somogyi egyrészt felszámolja macedóniai tevékenységét, másrészt egyeztet a Külügyminisztérium illetékeseivel. Arra számít, hogy belátható időn belül a Parlamentben is meghallgatják, és oda nem érkezhet felkészületlenül. (Munkatársunktól) I Interjú Ezernyi közös esély Lapunknak nyilatkozik Juraj Migas, Szlovákia új nagykövete Két és fél esztendő után újra lesz Szlovákiának Budapesten nagykövete. Ma foglalja el állomáshelyét Juraj Migas, aki elutazása előtt Pozsonyban adott nyilatkozatot lapunknak. Fél évvel ezelőtt gondolta-e, hogy nagykövet lesz Magyarországon? - Nem, de a diplomatának, ha a felettesek döntenek, mennie kell, váratlanul is. Engem a nyár elején a külügyminiszter, s az államfő tisztelt meg a bizalmával.A Dzurinda-kabinet mást jelölt, ám őt Ivan Gasparovic államfő állítólag nem tartotta eléggé nemzeti érzelműnek. Ön viszont megfelelt az elnök elvárásainak. Mekkora hazafinak érzi magát? -Négy identitásom van. Kitéphetetlen gyökerek kötnek szülőföldemhez, a sárosi (Sarís) régióhoz. Ha utazom haza, átváltok az ottani nyelvjárásra. Természetesen erős a szlovák azonosságtudatom is, ám európai és visegrádi kötődéseimet is meghatározónak tartom. Az utóbbi mit jelent? -Jórészt azonos világszemléletet és sorsközösséget. A „visegrádi négyek" márkanév Európában, s uniós tagságunk még tudatosabb négyes együttműködésre ösztönöz. Döbbenten láttam, hogy az 1995-ös szlovák-magyar alapszerződés kimunkálásában egyébként részt vettem - alapján létrejött vegyes bizottságok közül a regionális testület még egyszer sem ülésezett. Súlyos mulasztás ez, a két országnak van egymással a leghosszabb közös határa, ami ezernyi új lehetőség a regionális együttműködésre. Meg is kezdődött az egyeztetés a 2007-től érvényes nemzeti fejlesztési tervekről, az uniós támogatásra számot tartó közös projektekről.A magyarokról eddig, mi vagy ki jutott először az eszébe? - Bartók Béla és Puskás Ferenc. A zseniális zeneszerzőt nálunk szlovák népdalfeldolgozásaiért is tiszteljük. Öcsi bácsit -jól mondom? - dokumentumfilmeken láttam játszani. Az angol-magyart sokszor megnéztem. És nem értem mindmáig, miként kaphatott ki 1954- ben az Aranycsapat. Amúgy középiskolás koromban voltam többször a Balatonon. Nemrég magánemberként Hévízen is. Fejest ugrott a mély vízbe? - Máig focizom, nemrég porcleválás-1957. június 13-án született Eperjesen (Presov). 1988-ben végzett a moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében. 1985-ben a pozsonyi Komensky Egyetemen a nemzetközi jog doktora. 1988 és 1994 között Csehszlovákia, majd Szlovákia berlini, varsói és stockholmi nagykövetségén dolgozott. 1998-ban Szlovákia bécsi EBESZ- misszójának vezetője 1993-2003 nagykövet, Szlovákia európai közösségekhez rendelt miszsziójának vezetője. 2003 júliusától a pozsonyi külügyminisztérium kétoldalú kapcsolatok főosztályának vezérigazgatója. Jelenleg németül, angolul, oroszul, svédül és lengyelül tudásut műtötték, jót tesz a térdemnek az ottani gyógyvíz. Úszni is szeretek, s magánemberként egy kicsit körülnéztem Magyarországon, szép napokat töltve ott. - Nagykövetként milyennek ítéli a szlovák-magyar kapcsolatokat? - Főleg uniós tagságunkból eredően rendkívül kedvezőnek és távlatosnak. De az eddiginél sokkal jobban és gyorsabban kellene felismerni az új lehetőségeket. Másfelől beárnyékolja a viszonyt a rendezetlen bősi vita. Brüszszelben tavaly az egyik budapesti diplomata magánbeszélgetésünkön azt mondta, hogy ez hovatovább magyar-magyar kérdés lesz. Szavait igazolja, hogy két évet vártunk az új magyar dunai kormánybiztosra. Kizárólag szakmai kérdésként kellene kezelni az ügyet, már csak azért is, hogy közösen bizonyítsuk: képesek vagyunk ebben is európai módon valóra váltani a hágai döntést. A másik gond megoldása időigényesebb. Grendel Lajossal egyetértve, feladatunk a közös történelmünkből eredő mítoszok fokozatos lerombolása, a vélt vagy valós sérelmeink tárgyilagos elemzése, az egyesekben még lappangó előítélet feloldása. Jelentős tényező az is, hogyan érzik magukat szülőföldjükön a nemzeti kisebbségiek. Szlovákiában legújabban a Selye János Egyetem megalakulása fémjelzi az európai értékrendű kisebbségpolitikát. Örülök, hogy Békéscsabán és környékén rövidesen nézhetik már a szlovák közszolgálati tévé műsorát is. Szeretném remélni, hogy megbízatási időm alatt megoldódik a magyarországi szlovákok parlamenti képviselete is. Kiemelkedően fontos a kisebbségiek ügye, de úgy vélem, hogy kétoldalú kapcsola■ tainkat nem szabad leszűkíteni kizárólag erre, sok más érdekünk is azonos. - Két hónapja tanul magyarul. Halad? -Még biciklizés közben is kiejtést gyakorolok, remélem, fél éven belül tudok beszélgetni.Szilvássy József JURAJ MIGAS ÁLLÁSPONT 2004. OKTÓBER 1., PÉNTEK 3 Alkuk, sebek, sikerek_____ Tamás Ervin Tegnapi számunkban azt írtuk, hogy szerda késő este Kolber István ismerősei is elcsodálkoztak azon a híren, hogy a somogyi szocialisták elnöke, aki eddig a Balaton legfőbb őre volt, nemsokára a belügy első embere lesz. Másnap ismét elcsodálkozhattak, mert Kolber mégsem lett a belügy első embere, viszont tárca nélküli minisztere a területfejlesztésnek, amin minden bizonnyal Nagy Sándor is elcsodálkozott, mert ő meg azt hitte övé a poszt. Járt már így. Lamperth Mónika szerda este, amikor a frissen felesküdött kormányfő előbb kérette magához, mint a többieket, tudta - a lapok találgatásai vele kapcsolatban ténnyé erősödtek. Összeroppant, méltánytalannak érezte, ami vele történt. Osztoztak ebben a pártelnökség tagjai is. Gyurcsány késznek mutatkozott a kompromisszumra - számára a két új államtitkárral megerősített belügy „elbírja" a halványabb teljesítményt nyújtó Lamperth Mónikát, aki joggal tartott attól, hogy MSZP-n belüli pozíciói is gyengülnek. Szekeres Imre másként gondolkozott. Ő valószínűleg azért nem vállalta el a Pénzügyminisztérium államtitkári posztját, mert úgy ítéli meg, hogy október közepén az MSZP elnökhelyettese lehet. Mindez, sok egyéb mással természetes körítése egy kormányalakításnak. Az, hogy a körítés most nagyobb hangsúlyt kapott, annak a millió egyéb okkal indokolható tényezőnek tudható be, hogy a kabinet összetétele szinte az utolsó percig valóban csak a miniszterelnök fejében létezett. Az események Gyurcsányt igazolták, mert a nevek kormányprogramhoz hasonlóan azonnal szárnyra keltek, ahogy elképzeléseit másokkal is megosztotta. Ha minden egyetlen napon belül következik be, az a történések információtartalmát is föltranszformálja - a kulisszák mögötti szokásos alkufolyamat meghátrálásnak tűnik, a háttérbe szorulók sebe fájdalmasabb lesz. Ezzel mindenképpen számolnia kell az új miniszterelnöknek, aki alapos felfordulást okozott az MSZP elitjében, s nyilván magára haragított olyanokat, akik momentán nem tudnak visszavágni neki, mint néhány hete Medgyessynek. De még tehetik. Igaz, tett gesztusokat is, például a Brüsszelbe távozó pártelnöknek, aki az unióban még külügyminiszterként szeretne bemutatkozni. Kormányával, annak új neveivel sok ismeretlenes egyenletet állított fel Gyurcsány Ferenc. Hogy bátor volt-e vagy vak, az akkor fog kiderülni, amikor a kabinet dolgozni kezd. Mindenesetre volt mersze jóval behinteni korábbi minisztériuma helyét, sőt még ahhoz is, hogy a szocialista párt egyik üdvöskéjétől, Mesterházy Attilától megváljon. Nem volt hálás annak az államtitkárnak sem, aki a rendkívüli kongresszuson mellette szónokolt - igaz, Vojnik Mária legalább a főtanácsadója lett. Sok embert cserélt le a miniszterek mögül, s ez a közeljövőben még folytatódhat. Hozott kádereket vidékről, akiknek képességeiről nincs közkeletű információ, s háttéremberként, de kulcspozícióba néhány közeli munkatársát, ami érthető. Közismert, amolyan „nagyvadat" viszont nem tudott fölmutatni, ha csak nem számítjuk annak az SZDSZ által jelölt új gazdasági minisztert, a fiatal és tehetséges menedzsert, Kóka Jánost. Az ő jelölése kettős meglepetés: kevesen tudtak róla, jövetele pedig meggátolt egy másik érkezést - Fodor Gáborét. Sokan hittek-számoltak ugyanis koalíciós tárcacserében, állítólag maga a politikus is. Ha ez történt volna, talán kevésbé lenne feltűnő Csillag István kiválása - a jelenlegi kormánytérképpel viszont egyértelművé vált az, amit mindenki sejtett: aligha a neves közgazdászhoz való SZDSZ-es ragaszkodás okozta Medgyessy Péter vesztét. Az pedig alighanem világrekord, vagy legalábbis kísérlet, ami Burány Sándorral történt: másfél hónapon belül kétszer váltották le. Bizonyára születik megannyi elemzés arról, kik lehetnek az új kormány meghatározó emberei és kik inkább a statisztái; az összetétel milyen politikai irányváltást jelez balra, illetve liberális irányba; kivel kiknek tett szívességet és kiknek nem az új miniszterelnök. Lehet, hogy tiszteletlen a gondolat, de attól még igaz: az, hogy a Gyurcsány-kormány mire lesz képes, nem miniszterei révén fog kiderülni. Az Gyurcsány Ferencen múlik. És nemcsak hatásköre, hanem habitusa miatt is. Az a típus, aki akkor is főszereplő, ha nincs a színpadon. De kérdés, hogy mennyire csapatjátékos, képes-e szakapparátusát szisztematikusan felépíteni és mozgatni, feladatokat kiosztani, majd számon kérni, embereiben megbízni, ömmagát korlátozni, ötletrohamait profikkal szelektáltatni, azaz nemcsak politizálni, hanem politikát csinálni. Tény: képes erőt felmutatni. Dolgozik, dönt szakadatlanul. Szavai hitet is, lendületet is sugároznak annak, aki ezeket tőle várja. Van víziója. De hogy több-e vagy kevesebb, mint egy szocialista Orbán Viktor, az holnaptól derül ki. Vissza, Péterhez!________ Miklós Gábor Oroszország ismét háromszáz évet lépett hátra - így kommentálta egy moszkvai lap a bejelentett politikai reformokat. Hozzátette: annak idején I. (Nagy) Péter szüntette meg a régiókban a választott rendi gyűléseket és pétervári főhivatalnokokat ültetett a kormányzóságok élére. A már duma előtt lévő törvénymódosítás is erről rendelkezik: ezentúl a választott vezetők helyett a helyi törvényhozás „jogosítványokkal ruházhatja fel az elnök által javasolt orosz állampolgárt". El is utasíthatja a javasolt személyt - de csak egyszer. Utána az elnök vagy kinevezi a maga jelöltjét, vagy feloszlatja a helyi parlamentet. A reformok ezzel nem állnak meg - az elnök már kinézte magának a legfelsőbb bíróságot is. Ott is többséget kíván. A változások jegyében Putyin átírja a választási rendszert: az alsóházba ezentúl csupán pártlistákon állított jelöltek kerülhetnek be. Eddig egy-egy független (ellenzéki szellemű) politikust még-megválasztottak az egyéni választókerületekben. A putyini reformok ellen tiltakozik az orosz közvélemény, és tegnap nyilvánosságra került száz, világszerte elismert közéleti személyiség nyitt levele is. A felhívást aláírók „mélységesen aggódnak, hogy ezeket a tragikus eseményeket arra használják fel, hogy meggyengítsék a demokráciát Oroszországban". A dőlt betűvel írt szavak magyarul úgy hangzanak: Beszlan. Vlagyimir Putyin ugyanis a legutóbbi észak-kaukázusi véres eseményre hivatkozik, amikor átrendezi az orosz intézményeket. Valamennyi megnyilatkozásában a terrorizmus elleni harcra hivatkozik, s Oroszország széthullásának veszélyére. A csecsen háború tizenöt éve folyik. Voltak már korábban hasonló rémesetek - Oroszország visszavágott, és az állam egysége sem roppant meg. Most nem a belpolitikai helyzet változott, hanem a nemzetközi környezet. 2001. szeptember 11-e, a „terrorizmus elleni világháború" Oroszországot is bevonta a küzdő felek közé. Az iraki akciótól Moszkva távol maradt ugyan, de az ottani terrorakciók - véli az orosz elnök - megfelelő nemzetközi légkört biztosítottak, hogy a világ másképp tekintsen arra, ami Oroszországban történik. Sokan bizonyítva látják, hogy az orosz hatalmi központ, miután felszámolta a kritikus hangú független tömegsajtót, két rövid távú célt követ: 1. Megszabadul a parlamenti demokrácia által diktált korlátoktól. Erre szolgálnak Putyin „reformjai". 2. Helyreállítja teljes befolyását a volt Szovjetunió nagyobb részén. Az utóbbi időben több jel mutat arra, hogy Moszkva egységfrontot alakít ki azokkal a FÁK-országokkal, amelyekben többnyire életfogytig elnökké „választott" egykori KB-titkárok uralkodnak. Az elsőrendű cél most azon nemzetközi intézmények meggyengítése - ilyen mindenekelőtt az EBESZ -, amelyek még őrködnének e térségben is a demokratikus törvényességen és az emberi jogok érvényesülésén. A mai orosz hatalom egyébként az egykori kelet-közép-európai szövetségesekre is úgy tekint, mint hűtlen elcsatangolókra. Legutóbb például, amikor a lengyel államfő járt a Kremlben, őt országa sajtója miatt vonta felelősségre Putyin. A legnagyobb lengyel lap főszerkesztője, Adam Michnik azt írta erről: „mintha Leonyid Brezsnyev támadt volna fel".