Népszabadság, 2004. november (62. évfolyam, 255-279. szám)

2004-11-04 / 257. szám

NÉPSZABADSÁG Kétlaki prof Dr. Pályi Gyula vegyészprofesszor 1987 óta tanít és kutat Olaszországban. Előtte húsz éven át a Veszprémi Egyetemen dolgozott. Évek óta azon igyekszik, hogy minél több ma­gyar egyetemi hallgató tanulhasson külföldön. Az olasz tudományos akadémia tagjává vá­lasztotta, a magyar még nem. Egy hónapja jelent meg a Progress in Biological Chirality (Újabb eredmények a biológiai kiralitás területén) című könyv, amelyet két olasz tudóssal közösen szerkesztett (közülük az egyik a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tag­ja, a másik Pályi tanítványa). A kötetben több magyar professzor írása is olvasható.­ ­ Mióta beszélhetünk a magyar felsőoktatás nemzetközi kapcsolatairól? - A történet a középkorban kezdő­dött. A legkorábbi magyar felsőoktatási intézmény valószínűleg egy, a XII. szá­zadban Veszprémben székelő egyetem volt. Körülbelül akkor alapíthatták, ami­kor mostani munkahelyemet, a modenai egyetemet. Ez 1174-ben létesült. A veszprémi iskola belharcok következté­ben megsemmisült, a múlt században alapították újjá. A magyar felsőoktatás évszázadokkal ezelőtt is jó hírű volt, nem egy külföldi látogatott ide tanulni. - Részben külső szemlélőként hogy látja, ma milyen a magyar felsőoktatás? - A magyar felsőoktatás és az intézeti kutatás jelenleg tragikusan kevés pénz­ből gazdálkodik. Ha azt akarjuk, hogy Magyarország sikeresen működjék, jóval többet kellene a felsőoktatásba fektetni. Érdekes módon ezt még azok is hangoz­tatják, akik elvonnak a felsőoktatási és az akadémiai intézetektől. A másik fő prob­lémának azt látom, hogy bele akarnak nyúlni a felsőoktatási intézmények irá­nyítási struktúrájába. Ha az egyetemi önállóság sérül,­az több generáció intel­lektuális életére nézve jelenthet tragédiát. - Ennyire rémes a helyzet? - Komolyan aggódom: a magyar fel­sőoktatás arányaihoz képest van olyan produktív, mint bármely más országé, és ezt nagyon nem kellene megbolygatni. - Akkor nincs is szükség nemzetközi tapasz­talatokra? - A XXI. század egyetemi hallgatójá­nak szüksége van arra, hogy világot lás­son, ha nyugodt lelkiismerettel akarja magát értelmiséginek nevezni. Másrészt a tudományban elengedhetetlen, hogy a különféle szakterületek együttműködje­nek. Manapság komoly helyen publikál­ható tudományos eredményt csak szá­mos mérési módszer együttes alkalma­zásával támaszthatunk alá. Ritkán for­dul elő, hogy ez egy egyetemen belül megoldható. - A magyar egyetemek eléggé okosan építik nemzetközi kapcsolataikat? - Egy régi uniós ország professzora­ként tudom, sok intézmény fogad és küld szívesen hallgatókat, oktatókat egyaránt. Nagyon örülnénk, ha például a Műegyetemmel a közös publikáció után most már hallgatókat is cserélnénk. A két rektor már kifejezte, hogy örül­ne az együttműködésnek, így alapve­tően a szervezésen múlik, lesz-e csere. Azt hiszem, a Műegyetem Erasmus-pro­­grammal foglalkozó irodájának is aktivi­zálnia kellene magát. Az elmúlt években tíz-tizenöt diák utazott Modenából Deb­recenbe, és ugyanennyi magyar látoga­tott hozzánk-s Modenában milyen nyelven tanították a magyarokat? - Olaszul. A magyar diákok mind­egyike beszélte a nyelvet. A magyar sok­kal nehezebben tanulható, így - vegyé­szekről lévén szó - már azt is sikerem­nek tekintettem, amikor az olasz hallga­tók hazatértek, magyarul köszöntek rám, némelyik egészen jól megtanulta a nyelvet. Ők angolul tanultak. Össze kell kapnunk magunkat, hogy versenyben maradhassunk a Műegyetemmel. Euró­pa első műszaki egyetemét Olaszország­ban is elismerik, többek közt az innen ki­került Nobel-díjasok miatt.­­ Műegyetemi hallgatóként volt bármelyi­kükkel kapcsolata? - Oláh György még oktatóm is volt. 1956. október 22-én délután a szerveské­­mia-laborból egy kávéra átszaladtam a központi épületbe, és az aulában meg­láttam a gyülekező tömeget. Visszaro­hantam, gyorsan eltettem a prepimet (a preparatív kémia során előállított ve­­gyület), és elkéredzkedtem a laborfő­nöktől, aki az akkor adjunktus Oláh György volt. Sok-sok évvel később talál­koztunk egy tudományos konferencián, ahol udvariasan úgy tett, mintha emlé­kezne rám. Később levelezni kezdtünk, ma is rendszeres kapcsolatban vagyunk.­­A tömeg nyilván a tizenhat pont megfogal­mazásán fáradozott. Mire emlékszik a gyű­lésből?­­ A vége felé az akkor már rendkívül indulatos fiatalok közé egyszer csak be­toppant egy csepeli munkásküldöttség, amelynek szónoka a következőt mond­ta: „Ti a mi gyerekeink vagytok. Mi küldtünk benneteket ide tanulni, hogy az életben megálljátok a helyeteket. Olyan pillanatokat élünk, amikor veze­tőkre van szükség. A kollégáim nevében megkérlek benneteket, gyerekeinket, testvéreinket, hogy vezessetek minket." Annak ellenére, hogy én magam értel­miségi gyerek voltam, és ma sem va­gyok baloldali, ez a néhány mondat na­gyon megrázott. Ez volt '56 szelleme. A beszédet persze őrületes taps követte.­­ Visszatérve a tudományhoz: nemrégiben jelent meg az ön által is szerkesztett szak­könyv a biológiai kiralitásról a világ egyik legnagyobb tudományos kiadója, az Elsevier gondozásában. Ingázik a két ország között, és ápolja az olasz-magyar egyetemi kapcso­latokat. Modenában oktató. Egyszerűen nem értem, miért foglalkozik sajtkutatással.­­ A biológiai kiralitás kutatására túl sok pénzt nem adnak, a D-aminosavak vizsgálata rövid távon nem akkora üz­let, mint legjobban dotált témám, a sajt­kutatás. Ha a sajtkutatásra kapok 50 ezer eurót, a kiralitás tanulmányozására ötezret. Modena környékén a sajtipar szuperspecialitása a parmezán sajt. En­nek a legnemesebb fajtája a Parmigiano Reggiano. Nagyon szigorúan szabá­lyozzák, melyik sajt viselheti a Parmigiano Reggiano márkanevet, így nem mellékes az sem, hogy a sajthoz fel­használt tejet adó tehenek lucernáját hol és milyen körülmények között termesz­tik. Sajtkészítéskor a konyhasó az egyet­len idegen anyag, amellyel kapcsolatba kerül, erre a legbüszkébbek. Mi azt ku­tatjuk, hogy a meglehetősen ódivatú minőség-ellenőrzés áthangszerelhető-e a modern analitikai vizsgálatok eszköz­tárára. Egyfajta molekuláris ujjlenyo­matot próbálunk kidolgozni, hogy a ha­misítványok kikerüljenek a forga­lomból. S. Takács András diploma 2004. NOVEMBER 4., CSÜTÖRTÖK 5 Külföldről is ide járnak logopédiát tanulni mikor megkérdeztem otthon, Cipruson az ok­tatási minisztériumot, hogy hol a legérdeme­sebb logopédiát tanulni, azt mondták, jöjjek Ma­gyarországra. Évente négy ciprusi diák végez az ELTE Gyógy­pedagógiai Főiskolai Karán, és tölti gya­korlatát itt, a Gyakorló Logopédiai Inté­zetben. Ők azonnal kapnak munkát, ahogy hazatérnek. Más országokban többtucatnyian szereznek diplomát min­den évben, mégis munka nélkül vannak otthon. Itt olyan gyakorlati tudást ka­punk, amilyet máshol nem - Irákleusz Sztiliánosz így foglalta össze, miért vá­lasztotta hazánkat és az intézetet, hogy megszerezze logopédusi diplomáját. Egyik-másik szomszédos országban jó­val könnyebben elvégezhette volna az egyetemet, de ő valódi tudást akart, nem csak egy papírt. így volt ezzel Tóth Zsuzsa és Bazsó Mó­nika is, akik mindketten végzősök az EL­TE Gyógypedagógiai Főiskolai Karán. Bár máshol is megszerezhetnék az előírt gyakorlatot, félévről félévre a Gyakorló Logopédiai Intézetbe járnak vissza. Itt ugyanis a tankönyvekben leírt módszere­ket azoktól tanulhatják meg alkalmazni, akik kidolgozták azokat - márpedig ők az első kézből szerzett, saját tapasztalato­kon alapuló információkat tartják a leg­hasznosabbnak. Egyetértenek, hogy már csak azért is itt tanulhatnak a legtöbbet, mert a halmozottan problémás, súlyos lo­gopédiai eseteket ide irányítják nemcsak a fővárosból, de vidékről is - egy kisebb logopédián egész egyszerűen kisebb a valószínűsége, hogy nehezebb esetekkel találkozzanak. Az intézetben mindenféle hang-, be­széd-, nyelvi és tanulási zavarral küzdő gyereket és felnőttet kezelnek, vagyis bárkit, aki például dadog, hadar, pösze, nem indul meg időben a beszédfejlődése - hogy csak az ismert tüneteket említsük. De foglalkoznak itt diszlexiásokkal, eny­he hallássérültekkel, azokkal, akiknek nehézséget okoz az íráshoz szükséges mozdulatok elsajátítása - mondja Juhász Ágnes igazgató. Az egyik nagymama pél­dául az unokáját hozta el, aki hároméve­sen még nem beszélt, utána is csak egy­két hangot volt hajlandó kiejteni. Jövőre már hétéves lesz, és amellett, hogy telje­sen tisztán ejt minden hangot, kiderültek mozgással kapcsolatos problémái is, amelyeket szintén kezelnek az intézet­ben. Balogh Istvánné például mindhárom kisfiával rendszeres látogatója volt az in­tézetnek. A legkisebbet már háromévesen elhozta, bár az óvodában azt mondták, elég lesz, ha majd nagycsoportban foglal­kozik vele az óvoda logopédusa. A kisfiút a diszlexiaveszélyeztetettség tüneteivel vették fel, és már most, alig két hónap után látható az eredmény: sokkal szeb­ben rajzol, és ami korábban nem volt jel­lemző, verseket tanul. Ha csak két év múlva kezdik kezelni, nem biztos, hogy ilyen hatékony lett volna a terápia. A szü­lők azt is pozitívumként értékelik, hogy őket is bevonják a gyerekek kezelésébe: bizonyos tüneteknél (például a dadogó óvodások esetében) nekik is tartanak fog­lalkozásokat, a gyerekek órái után pedig mindig személyre szabott tájékoztatást kapnak arról, hogy hogyan haladt a kicsi, mivel kell otthon többet foglalkozni. Az 1981-ben alapított intézet a diákok és a páciensek szerint is jól teljesíti felada­tát, mostanában azonban működési ne­hézségeik vannak, amelyek lassan a szín­vonalas munkát veszélyeztetik. A közok­tatási törvény módosítása átalakította a finanszírozást: a gyerekek után az óvoda vagy az iskola kapja a normatív állami tá­mogatást. Az intézet a tanárai után kap némi pénzt, az egy pedagógusra jutó évi 637 ezer forint azonban alig néhány havi bérre elég. Bár több tucat főiskolai hallga­tónak kell gyakorlati oktatást biztosítani­uk, de a közoktatási törvényben nem sze­repel a Gyakorló Logopédiai Intézet megfogalmazás - így nem jogosultak a dupla normatív támogatásra, ami egyéb­ként még mindig nem fedezné a bérkölt­ségeket. A felnőttek után pedig, akikkel csak ők foglalkoznak, egyáltalán nem kapnak normatívát. Hiába kérték, hogy a törvénymódosításba kerüljön bele a „gyakorló szakszolgálat" megnevezés, ez nem történt meg, így aztán gyűlik a hiá­nyuk, bár az elmúlt években a főiskolai kar állta a pedagógusok fizetését. De mi­vel a fenntartó is nehéz anyagi helyzet­ben van, a dolgozók attól félnek, szép las­san megszüntetik az intézetet. Ennek vannak jelei, hiszen az elmúlt években több kollégát is elbocsátottak, és helyükre nem vehettek fel újakat, megszüntették a felállásokat. Jelenleg tizenketten dolgoz­nak, de így sajnos nem tudnak mindenkit ellátni: tavaly például több mint százöt­venen vártak felvételre, kétharmaduk sú­lyos eset volt. Ez az adat rámutat, mennyire fontos a logopédusok­ képzése, akik egyébként többnyire rögtön a diploma megszerzése után álláshoz jutnak. Még több szakem­ber kellene, hiszen egy nemrég végzett felmérés szerint országosan a logopédiai ellátásra szoruló gyerekeknek csupán a hatvan százaléka jut el a szűrővizsgálat­okra, és ezeknek csupán egyharmada kap kezelést. Serfőző Melinda A logopédusok többsége a diploma megszerzése után rögtön álláshoz jut A m­m LOGOPÉDIAI ÓVODÁK Olyan gyermekeknek, akiknek értelme nem, csakis beszéde szorul fejlesztésre. Békéscsaba, Integrált Óvoda Békéscsaba, Fövenyes u. 1/A Tatabánya, Micimackó Óvoda Tatabánya, Sárberki Itp. 500. BGGyTF Logopédiai Óvoda Bp. VII., Damjanich u. 41-43. Fü­stifecske Óvoda Bp. XXL, Akácfa u. 20. Hétszínvirág Óvoda Bp. XXL, Kiss u. 50. Bp. VI., Teréz krt 34. Bp. VI., Bajcsy-Zs. út 17. Bp. XV., Halmi u. 26. Bp. XII., Szilágyi u. 26. Bp. XIV., Ond u. 9-11. Bp. XV., Testvériség tér 1. Bp. XV., Száraznád u. 4-6. Bp. XVIII., Kondor B. sétány 12. Bp. XII., Posztógyár u. 3-4. Bp. XXL, Erdősor u. 110-112. HIRDETÉS I---------------------------------------- _ | A mosoly megalapozott! I ^ "V Sikeres évre tekinthetünk vissza. A Trenkwalder-Multiman Kft. több mint 5000 munkavállalót, Mik m • •­­ I • • \ valamint számos új és meglévő ügyfelet győzött meg. Mostanra Magyarország piacvezető munkaerő-kölcsönző cégévé váltunk! Vegye igénybe ön is szolgáltatásainkat! www.trenkwalder-multiman.hu (ffin|(WSI(]Öt OMULTI-MAN I I gi ggm ^1 H SZEMÉLYZETI­­ SZOLGÁLTATÓ GROUP ggj

Next