Népszabadság, 2004. november (62. évfolyam, 255-279. szám)
2004-11-04 / 257. szám
NÉPSZABADSÁG Kétlaki prof Dr. Pályi Gyula vegyészprofesszor 1987 óta tanít és kutat Olaszországban. Előtte húsz éven át a Veszprémi Egyetemen dolgozott. Évek óta azon igyekszik, hogy minél több magyar egyetemi hallgató tanulhasson külföldön. Az olasz tudományos akadémia tagjává választotta, a magyar még nem. Egy hónapja jelent meg a Progress in Biological Chirality (Újabb eredmények a biológiai kiralitás területén) című könyv, amelyet két olasz tudóssal közösen szerkesztett (közülük az egyik a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, a másik Pályi tanítványa). A kötetben több magyar professzor írása is olvasható. Mióta beszélhetünk a magyar felsőoktatás nemzetközi kapcsolatairól? - A történet a középkorban kezdődött. A legkorábbi magyar felsőoktatási intézmény valószínűleg egy, a XII. században Veszprémben székelő egyetem volt. Körülbelül akkor alapíthatták, amikor mostani munkahelyemet, a modenai egyetemet. Ez 1174-ben létesült. A veszprémi iskola belharcok következtében megsemmisült, a múlt században alapították újjá. A magyar felsőoktatás évszázadokkal ezelőtt is jó hírű volt, nem egy külföldi látogatott ide tanulni. - Részben külső szemlélőként hogy látja, ma milyen a magyar felsőoktatás? - A magyar felsőoktatás és az intézeti kutatás jelenleg tragikusan kevés pénzből gazdálkodik. Ha azt akarjuk, hogy Magyarország sikeresen működjék, jóval többet kellene a felsőoktatásba fektetni. Érdekes módon ezt még azok is hangoztatják, akik elvonnak a felsőoktatási és az akadémiai intézetektől. A másik fő problémának azt látom, hogy bele akarnak nyúlni a felsőoktatási intézmények irányítási struktúrájába. Ha az egyetemi önállóság sérül,az több generáció intellektuális életére nézve jelenthet tragédiát. - Ennyire rémes a helyzet? - Komolyan aggódom: a magyar felsőoktatás arányaihoz képest van olyan produktív, mint bármely más országé, és ezt nagyon nem kellene megbolygatni. - Akkor nincs is szükség nemzetközi tapasztalatokra? - A XXI. század egyetemi hallgatójának szüksége van arra, hogy világot lásson, ha nyugodt lelkiismerettel akarja magát értelmiséginek nevezni. Másrészt a tudományban elengedhetetlen, hogy a különféle szakterületek együttműködjenek. Manapság komoly helyen publikálható tudományos eredményt csak számos mérési módszer együttes alkalmazásával támaszthatunk alá. Ritkán fordul elő, hogy ez egy egyetemen belül megoldható. - A magyar egyetemek eléggé okosan építik nemzetközi kapcsolataikat? - Egy régi uniós ország professzoraként tudom, sok intézmény fogad és küld szívesen hallgatókat, oktatókat egyaránt. Nagyon örülnénk, ha például a Műegyetemmel a közös publikáció után most már hallgatókat is cserélnénk. A két rektor már kifejezte, hogy örülne az együttműködésnek, így alapvetően a szervezésen múlik, lesz-e csere. Azt hiszem, a Műegyetem Erasmus-programmal foglalkozó irodájának is aktivizálnia kellene magát. Az elmúlt években tíz-tizenöt diák utazott Modenából Debrecenbe, és ugyanennyi magyar látogatott hozzánk-s Modenában milyen nyelven tanították a magyarokat? - Olaszul. A magyar diákok mindegyike beszélte a nyelvet. A magyar sokkal nehezebben tanulható, így - vegyészekről lévén szó - már azt is sikeremnek tekintettem, amikor az olasz hallgatók hazatértek, magyarul köszöntek rám, némelyik egészen jól megtanulta a nyelvet. Ők angolul tanultak. Össze kell kapnunk magunkat, hogy versenyben maradhassunk a Műegyetemmel. Európa első műszaki egyetemét Olaszországban is elismerik, többek közt az innen kikerült Nobel-díjasok miatt. Műegyetemi hallgatóként volt bármelyikükkel kapcsolata? - Oláh György még oktatóm is volt. 1956. október 22-én délután a szerveskémia-laborból egy kávéra átszaladtam a központi épületbe, és az aulában megláttam a gyülekező tömeget. Visszarohantam, gyorsan eltettem a prepimet (a preparatív kémia során előállított vegyület), és elkéredzkedtem a laborfőnöktől, aki az akkor adjunktus Oláh György volt. Sok-sok évvel később találkoztunk egy tudományos konferencián, ahol udvariasan úgy tett, mintha emlékezne rám. Később levelezni kezdtünk, ma is rendszeres kapcsolatban vagyunk.A tömeg nyilván a tizenhat pont megfogalmazásán fáradozott. Mire emlékszik a gyűlésből? A vége felé az akkor már rendkívül indulatos fiatalok közé egyszer csak betoppant egy csepeli munkásküldöttség, amelynek szónoka a következőt mondta: „Ti a mi gyerekeink vagytok. Mi küldtünk benneteket ide tanulni, hogy az életben megálljátok a helyeteket. Olyan pillanatokat élünk, amikor vezetőkre van szükség. A kollégáim nevében megkérlek benneteket, gyerekeinket, testvéreinket, hogy vezessetek minket." Annak ellenére, hogy én magam értelmiségi gyerek voltam, és ma sem vagyok baloldali, ez a néhány mondat nagyon megrázott. Ez volt '56 szelleme. A beszédet persze őrületes taps követte. Visszatérve a tudományhoz: nemrégiben jelent meg az ön által is szerkesztett szakkönyv a biológiai kiralitásról a világ egyik legnagyobb tudományos kiadója, az Elsevier gondozásában. Ingázik a két ország között, és ápolja az olasz-magyar egyetemi kapcsolatokat. Modenában oktató. Egyszerűen nem értem, miért foglalkozik sajtkutatással. A biológiai kiralitás kutatására túl sok pénzt nem adnak, a D-aminosavak vizsgálata rövid távon nem akkora üzlet, mint legjobban dotált témám, a sajtkutatás. Ha a sajtkutatásra kapok 50 ezer eurót, a kiralitás tanulmányozására ötezret. Modena környékén a sajtipar szuperspecialitása a parmezán sajt. Ennek a legnemesebb fajtája a Parmigiano Reggiano. Nagyon szigorúan szabályozzák, melyik sajt viselheti a Parmigiano Reggiano márkanevet, így nem mellékes az sem, hogy a sajthoz felhasznált tejet adó tehenek lucernáját hol és milyen körülmények között termesztik. Sajtkészítéskor a konyhasó az egyetlen idegen anyag, amellyel kapcsolatba kerül, erre a legbüszkébbek. Mi azt kutatjuk, hogy a meglehetősen ódivatú minőség-ellenőrzés áthangszerelhető-e a modern analitikai vizsgálatok eszköztárára. Egyfajta molekuláris ujjlenyomatot próbálunk kidolgozni, hogy a hamisítványok kikerüljenek a forgalomból. S. Takács András diploma 2004. NOVEMBER 4., CSÜTÖRTÖK 5 Külföldről is ide járnak logopédiát tanulni mikor megkérdeztem otthon, Cipruson az oktatási minisztériumot, hogy hol a legérdemesebb logopédiát tanulni, azt mondták, jöjjek Magyarországra. Évente négy ciprusi diák végez az ELTE Gyógypedagógiai Főiskolai Karán, és tölti gyakorlatát itt, a Gyakorló Logopédiai Intézetben. Ők azonnal kapnak munkát, ahogy hazatérnek. Más országokban többtucatnyian szereznek diplomát minden évben, mégis munka nélkül vannak otthon. Itt olyan gyakorlati tudást kapunk, amilyet máshol nem - Irákleusz Sztiliánosz így foglalta össze, miért választotta hazánkat és az intézetet, hogy megszerezze logopédusi diplomáját. Egyik-másik szomszédos országban jóval könnyebben elvégezhette volna az egyetemet, de ő valódi tudást akart, nem csak egy papírt. így volt ezzel Tóth Zsuzsa és Bazsó Mónika is, akik mindketten végzősök az ELTE Gyógypedagógiai Főiskolai Karán. Bár máshol is megszerezhetnék az előírt gyakorlatot, félévről félévre a Gyakorló Logopédiai Intézetbe járnak vissza. Itt ugyanis a tankönyvekben leírt módszereket azoktól tanulhatják meg alkalmazni, akik kidolgozták azokat - márpedig ők az első kézből szerzett, saját tapasztalatokon alapuló információkat tartják a leghasznosabbnak. Egyetértenek, hogy már csak azért is itt tanulhatnak a legtöbbet, mert a halmozottan problémás, súlyos logopédiai eseteket ide irányítják nemcsak a fővárosból, de vidékről is - egy kisebb logopédián egész egyszerűen kisebb a valószínűsége, hogy nehezebb esetekkel találkozzanak. Az intézetben mindenféle hang-, beszéd-, nyelvi és tanulási zavarral küzdő gyereket és felnőttet kezelnek, vagyis bárkit, aki például dadog, hadar, pösze, nem indul meg időben a beszédfejlődése - hogy csak az ismert tüneteket említsük. De foglalkoznak itt diszlexiásokkal, enyhe hallássérültekkel, azokkal, akiknek nehézséget okoz az íráshoz szükséges mozdulatok elsajátítása - mondja Juhász Ágnes igazgató. Az egyik nagymama például az unokáját hozta el, aki háromévesen még nem beszélt, utána is csak egykét hangot volt hajlandó kiejteni. Jövőre már hétéves lesz, és amellett, hogy teljesen tisztán ejt minden hangot, kiderültek mozgással kapcsolatos problémái is, amelyeket szintén kezelnek az intézetben. Balogh Istvánné például mindhárom kisfiával rendszeres látogatója volt az intézetnek. A legkisebbet már háromévesen elhozta, bár az óvodában azt mondták, elég lesz, ha majd nagycsoportban foglalkozik vele az óvoda logopédusa. A kisfiút a diszlexiaveszélyeztetettség tüneteivel vették fel, és már most, alig két hónap után látható az eredmény: sokkal szebben rajzol, és ami korábban nem volt jellemző, verseket tanul. Ha csak két év múlva kezdik kezelni, nem biztos, hogy ilyen hatékony lett volna a terápia. A szülők azt is pozitívumként értékelik, hogy őket is bevonják a gyerekek kezelésébe: bizonyos tüneteknél (például a dadogó óvodások esetében) nekik is tartanak foglalkozásokat, a gyerekek órái után pedig mindig személyre szabott tájékoztatást kapnak arról, hogy hogyan haladt a kicsi, mivel kell otthon többet foglalkozni. Az 1981-ben alapított intézet a diákok és a páciensek szerint is jól teljesíti feladatát, mostanában azonban működési nehézségeik vannak, amelyek lassan a színvonalas munkát veszélyeztetik. A közoktatási törvény módosítása átalakította a finanszírozást: a gyerekek után az óvoda vagy az iskola kapja a normatív állami támogatást. Az intézet a tanárai után kap némi pénzt, az egy pedagógusra jutó évi 637 ezer forint azonban alig néhány havi bérre elég. Bár több tucat főiskolai hallgatónak kell gyakorlati oktatást biztosítaniuk, de a közoktatási törvényben nem szerepel a Gyakorló Logopédiai Intézet megfogalmazás - így nem jogosultak a dupla normatív támogatásra, ami egyébként még mindig nem fedezné a bérköltségeket. A felnőttek után pedig, akikkel csak ők foglalkoznak, egyáltalán nem kapnak normatívát. Hiába kérték, hogy a törvénymódosításba kerüljön bele a „gyakorló szakszolgálat" megnevezés, ez nem történt meg, így aztán gyűlik a hiányuk, bár az elmúlt években a főiskolai kar állta a pedagógusok fizetését. De mivel a fenntartó is nehéz anyagi helyzetben van, a dolgozók attól félnek, szép lassan megszüntetik az intézetet. Ennek vannak jelei, hiszen az elmúlt években több kollégát is elbocsátottak, és helyükre nem vehettek fel újakat, megszüntették a felállásokat. Jelenleg tizenketten dolgoznak, de így sajnos nem tudnak mindenkit ellátni: tavaly például több mint százötvenen vártak felvételre, kétharmaduk súlyos eset volt. Ez az adat rámutat, mennyire fontos a logopédusok képzése, akik egyébként többnyire rögtön a diploma megszerzése után álláshoz jutnak. Még több szakember kellene, hiszen egy nemrég végzett felmérés szerint országosan a logopédiai ellátásra szoruló gyerekeknek csupán a hatvan százaléka jut el a szűrővizsgálatokra, és ezeknek csupán egyharmada kap kezelést. Serfőző Melinda A logopédusok többsége a diploma megszerzése után rögtön álláshoz jut A mm LOGOPÉDIAI ÓVODÁK Olyan gyermekeknek, akiknek értelme nem, csakis beszéde szorul fejlesztésre. Békéscsaba, Integrált Óvoda Békéscsaba, Fövenyes u. 1/A Tatabánya, Micimackó Óvoda Tatabánya, Sárberki Itp. 500. BGGyTF Logopédiai Óvoda Bp. VII., Damjanich u. 41-43. Füstifecske Óvoda Bp. XXL, Akácfa u. 20. Hétszínvirág Óvoda Bp. XXL, Kiss u. 50. Bp. VI., Teréz krt 34. Bp. VI., Bajcsy-Zs. út 17. Bp. XV., Halmi u. 26. Bp. XII., Szilágyi u. 26. Bp. XIV., Ond u. 9-11. Bp. XV., Testvériség tér 1. Bp. XV., Száraznád u. 4-6. Bp. XVIII., Kondor B. sétány 12. Bp. XII., Posztógyár u. 3-4. Bp. XXL, Erdősor u. 110-112. HIRDETÉS I---------------------------------------- _ | A mosoly megalapozott! I ^ "V Sikeres évre tekinthetünk vissza. A Trenkwalder-Multiman Kft. több mint 5000 munkavállalót, Mik m • • I • • \ valamint számos új és meglévő ügyfelet győzött meg. Mostanra Magyarország piacvezető munkaerő-kölcsönző cégévé váltunk! Vegye igénybe ön is szolgáltatásainkat! www.trenkwalder-multiman.hu (ffin|(WSI(]Öt OMULTI-MAN I I gi ggm ^1 H SZEMÉLYZETI SZOLGÁLTATÓ GROUP ggj