Népszabadság, 2005. március (63. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-19 / 65. szám

2 2005. MÁRCIUS 19., SZOMBAT HÉTVÉGE Ha Maradona passzol... Fidesz-kulisszák: Orbán stílust váltott, de stratégiát nem Ha valaki azt gondolta, hogy Orbán Viktor számára 2003 májusában - a Fidesz szövet­séggé alakításával és a pártel­nöki poszt visszafoglalásával - véget ért a Fideszen kívüli ka­landozások kora, tévedett. A volt miniszterelnök a 2002-es választási vereség után, vala­mint „a” Szövetség megálmo­dása előtt tett már kísérletet a politika és a közélet definiálá­sának a szétválasztására, ami­kor életre hívta a Hajrá, Ma­gyarország! mozgalmat és a polgári köröket, később pedig a Szövetség a Nemzetért Pol­gári Kört. De akkor még a fideszes „comeback” előtt, ma­ga is körön kívül volt. A múlt héten viszont Orbán Viktor mint a Fidesz elnöke, azaz mint pártpolitikus alakította meg a Nemzeti Konzultációs Testületet - s ezzel ismét meghirdette a hagyományos értelemben vett pártpolitizá­lással szembeni politikát. CSUHAJ ILDIKÓ Visszagondolva Orbán Viktor ország­értékelő beszédére, meglepő, hogy a saj­tó, illetve a közéletet formáló nyilvános­ság nem tulajdonított különösebb je­lentőséget annak, hogy a volt miniszter­­elnök közölte: 2005 a nemzeti konzul­táció éve lesz, legalábbis nem ez szere­pelt a szalagcímekben. „Mindenkihez el fogunk jutni, a gépezetet be kell indíta­ni, kedves barátaim!” - mondta akkor. És valóban beindította a gépezetet, né­mi késéssel, de megalakította a Nemze­ti Konzultációs Testületet: Pozsgay Im­re politikus, Finta József építész, Hoff­mann Rózsa pedagógus, Iván László or­vos-gerontológus, Jókai Anna író, Náray-Szabó Gábor, a Professzorok Batthyány Körének az elnöke, Schöp­­flin György, a Fidesz egyik európai par­lamenti képviselője és Tulassay Tivadar, a SOTE rektora lettek a kiválasztottak. E személyiségek hivatottak arra, hogy Jókai Anna szavai szerint eloszlassák az emberek lelkében lévő „zordságos elé­gedetlenséget” a politikával szemben. „A listát maga Orbán Viktor határoz­ta meg, a Fidesz operatív, szűk elnöksé­gét, Pokorni Zoltánt, Schmitt Pált, Áder Jánost és Kövér Lászlót biztosan nem vonta be az előkészületekbe” - állítják a pártelnökhöz közel álló források -, egyébként pedig a pártelnök maga is szükségesnek tartotta hangsúlyozni, hogy ez az ő magánkezdeményezése, azaz nem tartozik a pártra. Persze a ma­gánkezdeményezés aligha válhat el a Fi­desz későbbi politizálásától, a törzsgár­da pedig lassan hozzászokik ahhoz, hogy afféle „kísérőzenét” szolgáltat a vá­ratlan improvizációkhoz. Ha ez többük­nek nem tetszik is túlzottan, nincs kiút; egyrészt, mert felmérték, hogy csak Or­bánnal lehet győzni, másrészt, mert ve­le komolyabban szembeszegülve sokat lehet veszíteni. Maradt hát a szokásos koreográfia, az „utólagos tájékoztatás”. A Fidesz vezető politikusai, mint mos­tanában annyiszor, „lenyelik a békát”, és állítják: „nincs semmi probléma a Nem­zeti Konzultációs Testület és a Fidesz­­elnökség között. Ha szükség lesz a segít­ségre, készen állunk”. Egyetlen viga­szuk, hogy így sem kötelesség, sem fele­lősség nem terheli őket, a siker az exminiszterelnöké, de a kudarc is az övé, adott esetben. A stratégiát viszont „körön belül, és körön kívül” is Orbán Viktor határozza meg, de a döntéseket a Fidesz-elnök­­ségnek vállalnia kell. Kérdés, hogy a konzultációs testület felállítása, és ezzel egy az országot lázba hozni akaró nyolc hónapos monstre akciósorozat elindítá­sa (a választópolgárhoz eljuttatott kér­dőívekkel, információs minibuszokkal, kulturális programokkal, kiadványok­kal, faluparlamentekkel, amelyek szer­vezésébe most fognak bele), azaz a poli­tikával szembeni politika lehet-e a Fi­desz kampánystratégiájának meghatá­rozó üzenete - lehet-e ezzel 2006-ban választásokat nyerni? Országértékelő beszédében a volt mi­niszterelnök nem spontán, a nép hozzá címzett felvetésére reagálva tette meg bejelentését a nemzeti konzultáció szükségességéről. A néppel való inte­raktív konzultációk sora látványosan el­kezdődött már a körcsarnoki rendez­vényt megelőző héten, Orbán országjá­rása során. A formát professzionálisan készítették elő: azt demonstrálta, hogy a volt miniszterelnök a visszavonulásá­ról szóló hírekkel szemben jelen van a politikai porondon, dinamikusabb, mint valaha, túl van a lélektani mély­ponton (Fidesz-körökben visszautasí­tották, hogy egyáltalán lett volna ilyen) - tehát: véget kell vetni a jobboldali vál­sághangulatnak. S az is nyilvánvalóvá vált, hogy az országértékelő párbeszéd jó pozíciót biztosít a kampány elkezdé­séhez. Munkatársunknak név nélkül nyilat­kozó fideszes politikusok egybehang­zóan azt állították, hogy januárban Or­bán Viktort nem Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kommunikációs offen­­zívája, népszerűségének látványos emelkedése rendítette meg, hanem a decemberi népszavazás kudarca. Noha a Fidesz, de maga a pártelnök is győze­lemnek láttatta a bukást („az igenek győztek” - mondták), az általános véle­kedés a jobboldalon is az volt: megbu­kott az európai parlamenti választáson sikeres, a szövetségre, a választókerületi rendszerre és a polgári körös mozga­lomra épített Fidesz-szervezés és -stra­tégia. De megbukott Orbán személyes kampánya is: mindössze másfél millió szavazatot sikerült megszerezni, vagyis a határon túli magyarok kettős állam­­polgársága, a szövetség zászlajára tűzött nemzeti sorskérdés mellé állítani. Rá­adásul - a pártbéli elemzések szerint - a vidéken jobboldali bázisként elkönyvelt választókerületekben sok helyen alig 30 százalékos volt a részvétel. Úgy tűnik, január közepére vált egyértelművé a pr­­stratégák, elemzők számára, hogy Gyurcsány előretörése és a decemberi népszavazás tapasztalatainak fényében új formákra, mozgósítási technikákra, Orbán esetében pedig imázsváltásra, más típusú és intenzitású szerepválla­lásra van szükség. Ugyanakkor a napvilágot látó sajtó­hírekkel szemben Orbán Fideszen belü­li pozícióit nem gyengítette meg a nép­­szavazási kudarc. Január közepén a Fi­­desz-elnökség sem tudta meghátrálásra kényszeríteni a stratégiáról szóló, de a Meszleny László kommunikációs igaz­gató esetleges menesztésének az apro­póján folytatott „veszekedős vitában”. Áder János, a Fidesz parlamenti frak­cióvezetője állítólag azt tette szóvá ak­kor, hogy rossz a Szentkirályi utcai kommunikációs csapat, s a sajtótájé­koztatókat, „rászervezik” a frakció mé­diaeseményeire. Minderre válaszul Or­bán Csermely Pétert, a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettesét kérte fel kom­munikációs igazgatónak, aki tárgyalt Áder Jánossal is, ám végül nemet mon­dott. Úgy tudni, elsősorban azért nem vállalta Orbán határozott felkérésére sem a Fidesz-kommunikáció irányítá­sát, mert nem szeretett volna ütköző­pont lenni a pártközpont és a frakció között. A konfliktus következménye az lett, hogy a hét végén, március 20-tól várhatóan megszűnik a kommuniká­ciós igazgatói poszt, az azzal járó hatás­körök nagy részét Rogán Antal kam­pányfőnök veszi át - aki rendkívül megerősödött, s Fidesz-győzelem ese­tén akár a kancelláriaminiszteri posztra is esélyes lehet, annak ellenére is, hogy a tárcára Navracsics Tibor az első számú jelölt. Rogán Antallal kapcsolatban hal­lani lehet olyan híreket is, hogy ha 2010-ben Orbán Viktor már nem aspi­rálna a miniszterelnökségre, a Fidesz jelöltje a mostani kampányfőnök lehet­ne. A Fidesz-kommunikációt minden­esetre „teljes jogkörrel” irányítja a 2006-os választásokig. Helyettese Nyitrai Zsolt marad. A parlamenti frak­ció sajtóosztályáról pedig átkerül a Szentkirályi utcába a kampányfőnök protezsáltja, Fekete Zoltán, aki Rogán Antal kabinetfőnöke lesz, a szokásosnál szélesebb hatáskörrel, így az egyensúly helyreállhat a Képviselői Irodaház és a Szentkirályi utca között - legalábbis a kommunikációs stábban. A szembenál­lásról szóló hírek mindenesetre azt mu­tatják, hogy nagyobb az ellenállás Or­bán „akaratkultuszával” szemben annál, mint ami látszik, de arra is, hogy van­nak mélyebb konfliktusok a Fidesz-ve­­zetők között. Áder János és Orbán Vik­tor között olyan feszültté vált a viszony, hogy Rogán Antal „közvetített” közöt­tük. Az állítólag csak egyetlenegyszer került futólag szóba, hogy Áder Jánost el kellene mozdítani a frakcióvezetői posztról, de azonnal lekerült a napi­rendről. Az azonban téved, aki azt hiszi, hogy a Fideszben kialakult volna a ket­tős hatalmi centrum. Inkább arról van szó, hogy a szisztematikus, a parlamen­ti demokráciához igazodó feladatot a frakció végzi, a szabadon választott kö­röket pedig a Szentkirályi utcaiak fut­ják. Orbán Viktor azonban továbbra is „diktál” - mondta az egyik fideszes képviselő. A Tölgyessy Péter által évek-Egy dolog biztos: akármilyen hatásos lesz is a konzultációs testület a választások előtti televíziós vitában, pártpolitikusok lesznek jelen, nyilván Orbán Viktornak kell majd kiülnie Gyurcsány Ferenccel szemben. Rel ezelőtt „szerzetesi zárt férfiközösség­hez” hasonló Fidesz-vezetés képe tehát rég a múlté, de a belső szolidaritás még mindig erős. A politikai-stratégiai kérdésekről folytatott vita során - a kiszivárgott hí­rek szerint - Pokorni Zoltán azon a vé­leményen volt, hogy a pártelnöknek a hosszú távra szóló gondolkodás mellett be kellene kapcsolódnia a napi politizá­lásba is, s adott esetben fel kellene szó­lalnia a parlamentben, de mindenek­előtt le kellene vetkőznie „nagypapás, öreguras” stílusát. (A Magyar Nemzet brüsszeli tudósítója, Lovas István a De­mokratában keményen, Fritz Tamás politológus pedig egy, a Magyar Nem­zetben megjelent írásában „mérsékel­tebben” tudatta, hogy a Fidesz elnöke nem vonulhat ki a napi politikából, és szorgalmazta, hogy vegye fel a kesztyűt politikai riválisaival szemben.) A kör­­csarnoki fellépéskor ismét bebizonyo­sodott: Orbán nem párt-, hanem nép­vezér szeretne lenni. Stílust váltott, stra­tégiát nem. Egy, a pártelnök környezetéhez tar­tozó honatya, úgy fogalmazta meg a Fidesz, illetve Orbán Viktor stratégiájá­nak lényegét: „A szocik egyetlen módon tudnak sikeresen szerepelni a választá­son, ha Orbán Viktort képesek ismét démonizálni. Ma már nincs ideológiai baloldal, egyetlen dolog tartja őket ösz­­sze, Orbán Viktor gyűlölete. Tavaly az európai parlamenti választáson azért győzött a Fidesz, mert nem működött a Nemzeti Konzultációs Testület Orbán, Pokorni, Áder - 2004. október NÉPSZABADSÁG

Next