Népszabadság, 2005. március (63. évfolyam, 50-74. szám)
2005-03-19 / 65. szám
2 2005. MÁRCIUS 19., SZOMBAT HÉTVÉGE Ha Maradona passzol... Fidesz-kulisszák: Orbán stílust váltott, de stratégiát nem Ha valaki azt gondolta, hogy Orbán Viktor számára 2003 májusában - a Fidesz szövetséggé alakításával és a pártelnöki poszt visszafoglalásával - véget ért a Fideszen kívüli kalandozások kora, tévedett. A volt miniszterelnök a 2002-es választási vereség után, valamint „a” Szövetség megálmodása előtt tett már kísérletet a politika és a közélet definiálásának a szétválasztására, amikor életre hívta a Hajrá, Magyarország! mozgalmat és a polgári köröket, később pedig a Szövetség a Nemzetért Polgári Kört. De akkor még a fideszes „comeback” előtt, maga is körön kívül volt. A múlt héten viszont Orbán Viktor mint a Fidesz elnöke, azaz mint pártpolitikus alakította meg a Nemzeti Konzultációs Testületet - s ezzel ismét meghirdette a hagyományos értelemben vett pártpolitizálással szembeni politikát. CSUHAJ ILDIKÓ Visszagondolva Orbán Viktor országértékelő beszédére, meglepő, hogy a sajtó, illetve a közéletet formáló nyilvánosság nem tulajdonított különösebb jelentőséget annak, hogy a volt miniszterelnök közölte: 2005 a nemzeti konzultáció éve lesz, legalábbis nem ez szerepelt a szalagcímekben. „Mindenkihez el fogunk jutni, a gépezetet be kell indítani, kedves barátaim!” - mondta akkor. És valóban beindította a gépezetet, némi késéssel, de megalakította a Nemzeti Konzultációs Testületet: Pozsgay Imre politikus, Finta József építész, Hoffmann Rózsa pedagógus, Iván László orvos-gerontológus, Jókai Anna író, Náray-Szabó Gábor, a Professzorok Batthyány Körének az elnöke, Schöpflin György, a Fidesz egyik európai parlamenti képviselője és Tulassay Tivadar, a SOTE rektora lettek a kiválasztottak. E személyiségek hivatottak arra, hogy Jókai Anna szavai szerint eloszlassák az emberek lelkében lévő „zordságos elégedetlenséget” a politikával szemben. „A listát maga Orbán Viktor határozta meg, a Fidesz operatív, szűk elnökségét, Pokorni Zoltánt, Schmitt Pált, Áder Jánost és Kövér Lászlót biztosan nem vonta be az előkészületekbe” - állítják a pártelnökhöz közel álló források -, egyébként pedig a pártelnök maga is szükségesnek tartotta hangsúlyozni, hogy ez az ő magánkezdeményezése, azaz nem tartozik a pártra. Persze a magánkezdeményezés aligha válhat el a Fidesz későbbi politizálásától, a törzsgárda pedig lassan hozzászokik ahhoz, hogy afféle „kísérőzenét” szolgáltat a váratlan improvizációkhoz. Ha ez többüknek nem tetszik is túlzottan, nincs kiút; egyrészt, mert felmérték, hogy csak Orbánnal lehet győzni, másrészt, mert vele komolyabban szembeszegülve sokat lehet veszíteni. Maradt hát a szokásos koreográfia, az „utólagos tájékoztatás”. A Fidesz vezető politikusai, mint mostanában annyiszor, „lenyelik a békát”, és állítják: „nincs semmi probléma a Nemzeti Konzultációs Testület és a Fideszelnökség között. Ha szükség lesz a segítségre, készen állunk”. Egyetlen vigaszuk, hogy így sem kötelesség, sem felelősség nem terheli őket, a siker az exminiszterelnöké, de a kudarc is az övé, adott esetben. A stratégiát viszont „körön belül, és körön kívül” is Orbán Viktor határozza meg, de a döntéseket a Fidesz-elnökségnek vállalnia kell. Kérdés, hogy a konzultációs testület felállítása, és ezzel egy az országot lázba hozni akaró nyolc hónapos monstre akciósorozat elindítása (a választópolgárhoz eljuttatott kérdőívekkel, információs minibuszokkal, kulturális programokkal, kiadványokkal, faluparlamentekkel, amelyek szervezésébe most fognak bele), azaz a politikával szembeni politika lehet-e a Fidesz kampánystratégiájának meghatározó üzenete - lehet-e ezzel 2006-ban választásokat nyerni? Országértékelő beszédében a volt miniszterelnök nem spontán, a nép hozzá címzett felvetésére reagálva tette meg bejelentését a nemzeti konzultáció szükségességéről. A néppel való interaktív konzultációk sora látványosan elkezdődött már a körcsarnoki rendezvényt megelőző héten, Orbán országjárása során. A formát professzionálisan készítették elő: azt demonstrálta, hogy a volt miniszterelnök a visszavonulásáról szóló hírekkel szemben jelen van a politikai porondon, dinamikusabb, mint valaha, túl van a lélektani mélyponton (Fidesz-körökben visszautasították, hogy egyáltalán lett volna ilyen) - tehát: véget kell vetni a jobboldali válsághangulatnak. S az is nyilvánvalóvá vált, hogy az országértékelő párbeszéd jó pozíciót biztosít a kampány elkezdéséhez. Munkatársunknak név nélkül nyilatkozó fideszes politikusok egybehangzóan azt állították, hogy januárban Orbán Viktort nem Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kommunikációs offenzívája, népszerűségének látványos emelkedése rendítette meg, hanem a decemberi népszavazás kudarca. Noha a Fidesz, de maga a pártelnök is győzelemnek láttatta a bukást („az igenek győztek” - mondták), az általános vélekedés a jobboldalon is az volt: megbukott az európai parlamenti választáson sikeres, a szövetségre, a választókerületi rendszerre és a polgári körös mozgalomra épített Fidesz-szervezés és -stratégia. De megbukott Orbán személyes kampánya is: mindössze másfél millió szavazatot sikerült megszerezni, vagyis a határon túli magyarok kettős állampolgársága, a szövetség zászlajára tűzött nemzeti sorskérdés mellé állítani. Ráadásul - a pártbéli elemzések szerint - a vidéken jobboldali bázisként elkönyvelt választókerületekben sok helyen alig 30 százalékos volt a részvétel. Úgy tűnik, január közepére vált egyértelművé a prstratégák, elemzők számára, hogy Gyurcsány előretörése és a decemberi népszavazás tapasztalatainak fényében új formákra, mozgósítási technikákra, Orbán esetében pedig imázsváltásra, más típusú és intenzitású szerepvállalásra van szükség. Ugyanakkor a napvilágot látó sajtóhírekkel szemben Orbán Fideszen belüli pozícióit nem gyengítette meg a népszavazási kudarc. Január közepén a Fidesz-elnökség sem tudta meghátrálásra kényszeríteni a stratégiáról szóló, de a Meszleny László kommunikációs igazgató esetleges menesztésének az apropóján folytatott „veszekedős vitában”. Áder János, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője állítólag azt tette szóvá akkor, hogy rossz a Szentkirályi utcai kommunikációs csapat, s a sajtótájékoztatókat, „rászervezik” a frakció médiaeseményeire. Minderre válaszul Orbán Csermely Pétert, a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettesét kérte fel kommunikációs igazgatónak, aki tárgyalt Áder Jánossal is, ám végül nemet mondott. Úgy tudni, elsősorban azért nem vállalta Orbán határozott felkérésére sem a Fidesz-kommunikáció irányítását, mert nem szeretett volna ütközőpont lenni a pártközpont és a frakció között. A konfliktus következménye az lett, hogy a hét végén, március 20-tól várhatóan megszűnik a kommunikációs igazgatói poszt, az azzal járó hatáskörök nagy részét Rogán Antal kampányfőnök veszi át - aki rendkívül megerősödött, s Fidesz-győzelem esetén akár a kancelláriaminiszteri posztra is esélyes lehet, annak ellenére is, hogy a tárcára Navracsics Tibor az első számú jelölt. Rogán Antallal kapcsolatban hallani lehet olyan híreket is, hogy ha 2010-ben Orbán Viktor már nem aspirálna a miniszterelnökségre, a Fidesz jelöltje a mostani kampányfőnök lehetne. A Fidesz-kommunikációt mindenesetre „teljes jogkörrel” irányítja a 2006-os választásokig. Helyettese Nyitrai Zsolt marad. A parlamenti frakció sajtóosztályáról pedig átkerül a Szentkirályi utcába a kampányfőnök protezsáltja, Fekete Zoltán, aki Rogán Antal kabinetfőnöke lesz, a szokásosnál szélesebb hatáskörrel, így az egyensúly helyreállhat a Képviselői Irodaház és a Szentkirályi utca között - legalábbis a kommunikációs stábban. A szembenállásról szóló hírek mindenesetre azt mutatják, hogy nagyobb az ellenállás Orbán „akaratkultuszával” szemben annál, mint ami látszik, de arra is, hogy vannak mélyebb konfliktusok a Fidesz-vezetők között. Áder János és Orbán Viktor között olyan feszültté vált a viszony, hogy Rogán Antal „közvetített” közöttük. Az állítólag csak egyetlenegyszer került futólag szóba, hogy Áder Jánost el kellene mozdítani a frakcióvezetői posztról, de azonnal lekerült a napirendről. Az azonban téved, aki azt hiszi, hogy a Fideszben kialakult volna a kettős hatalmi centrum. Inkább arról van szó, hogy a szisztematikus, a parlamenti demokráciához igazodó feladatot a frakció végzi, a szabadon választott köröket pedig a Szentkirályi utcaiak futják. Orbán Viktor azonban továbbra is „diktál” - mondta az egyik fideszes képviselő. A Tölgyessy Péter által évek-Egy dolog biztos: akármilyen hatásos lesz is a konzultációs testület a választások előtti televíziós vitában, pártpolitikusok lesznek jelen, nyilván Orbán Viktornak kell majd kiülnie Gyurcsány Ferenccel szemben. Rel ezelőtt „szerzetesi zárt férfiközösséghez” hasonló Fidesz-vezetés képe tehát rég a múlté, de a belső szolidaritás még mindig erős. A politikai-stratégiai kérdésekről folytatott vita során - a kiszivárgott hírek szerint - Pokorni Zoltán azon a véleményen volt, hogy a pártelnöknek a hosszú távra szóló gondolkodás mellett be kellene kapcsolódnia a napi politizálásba is, s adott esetben fel kellene szólalnia a parlamentben, de mindenekelőtt le kellene vetkőznie „nagypapás, öreguras” stílusát. (A Magyar Nemzet brüsszeli tudósítója, Lovas István a Demokratában keményen, Fritz Tamás politológus pedig egy, a Magyar Nemzetben megjelent írásában „mérsékeltebben” tudatta, hogy a Fidesz elnöke nem vonulhat ki a napi politikából, és szorgalmazta, hogy vegye fel a kesztyűt politikai riválisaival szemben.) A körcsarnoki fellépéskor ismét bebizonyosodott: Orbán nem párt-, hanem népvezér szeretne lenni. Stílust váltott, stratégiát nem. Egy, a pártelnök környezetéhez tartozó honatya, úgy fogalmazta meg a Fidesz, illetve Orbán Viktor stratégiájának lényegét: „A szocik egyetlen módon tudnak sikeresen szerepelni a választáson, ha Orbán Viktort képesek ismét démonizálni. Ma már nincs ideológiai baloldal, egyetlen dolog tartja őket öszsze, Orbán Viktor gyűlölete. Tavaly az európai parlamenti választáson azért győzött a Fidesz, mert nem működött a Nemzeti Konzultációs Testület Orbán, Pokorni, Áder - 2004. október NÉPSZABADSÁG