Népszabadság, 2006. május (64. évfolyam, 101-126. szám)

2006-05-22 / 118. szám

Fidesz: irányváltás nélkül Orbán őszintének, szembenézőnek és alaposnak nevezte a kongresszust Orbán Viktor és csapata bi­zalmat kapott a Fidesz kong­resszusán, de az elnök legiti­mációja már nem olyan elsöp­rő, mint amilyennek láttatja. Csuhaj Ildikó „Viktor!, „Viktor!” kiáltás és taps­vihar hangzott fel információink szerint a kongresszusi központ­ban szombaton, a Fidesz XX. kongresszusán, amikor „színre lé­pett” Orbán Viktor - így nem volt meglepetés, hogy egymást követő második választási veresége elle­nére is bizalmat szavaztak neki, így 2007 májusáig, a tisztújító kongresszusig ő marad a Fidesz elnöke. Az alelnökök, Pokorni Zol­tán, Schmitt Pál, Varga Mihály és Felezné Gáll Ildikó is bizalmat kaptak. A szavazólapon csak „cso­magban” lehetett szavazni. „A döntés valójában rólam szólt” - ismerte el a kongresszust követő sajtótájékoztatón. Úgy fogalmazott: „Egy szervezet erőál­lapotáért az elnök felel, vagy ha úgy tetszik, az edző.” . Váratlan, hogy a kongresszu­son az 1751 küldött közül mind­össze 1114 jelent meg. Hivatalosan senki sem adott magyarázatot a hatszáz kongresszusi küldött tá­vollétére, munkatársunk kérdésé­re fideszesek azt valószínűsítet­ték, hogy a múlt héten hét regio­nális értekezlet volt országszerte, ezeken sokan elmondhatták a vé­leményüket. Orbán a megjelentek kétharmadának szavazatát szabta feltételként ahhoz, hogy marad­jon. Ezt megkapta. Az 1042 szava­zatból 896 volt az igen, 127 a nem, 19 pedig az érvénytelen. Az összes (1751) kongresszusi küldött számához képest viszont a „bizalmi index” nem kétharma­dos, hanem 51,2 százalékos. A Fidesz elnöke a választási ve­reségét értékelő kongresszusi vi­tát a sajtótájékoztatón „őszinté­nek, szembenézőnek és alapos­nak” nevezte, mondván, a kam­pány során elkövetett kisebb-na­­gyobb hibák „relatív súllyal” jelen­tek meg. Ezekről beszélt Pokorni Zoltán is, aki a kongresszus nyil­vános ülésén azt mondta: találhat­nak ugyan külső okokat a vereség­re, hiszen a média nagyobb része nem a Fideszt segítette, másrészt az MDF „nem mindig úgy viselke­dett, mint egy normális ország normális ellenzéki pártja", de ha kizárólag a külső okoknak tulajdo­nítják „a vereség ódiumát”, akkor saját magukat csapják be. A kam­pányhibák között a kongresszusi küldöttek között kiosztott értéke­lés megemlíti a szerverügyet és Mikola István néhány támadható mondatát is. Információink szerint a kong­resszus zárt részében Orbán Vik­tor megismételte: vállalja a fele­lősséget a választási vereségért. A Fideszt az elmúlt hetekben élesen bíráló ülés Zoltán annak ellenére sem szólalt föl, hogy Orbán Viktor Kubatov Gábor egyik munkatársá­val, Pesti Imrével üzent neki, s arra kérte, hogy beszédében hivatkoz­zon „súlyos lelki traumára”, s ez­zel magyarázza a választási vere­ség után tett kritikus megnyilatko­zásait. Egy pápai önkormányzati képviselő volt a legkritikusabb; szóvá tette, hogy Orbán Viktor „potyautasokat, ejtőernyősöket” tett fel a Veszprém megyei listára, a Szentkirályi utcai kampányirá­nyítás rossz volt, s olyan körzetek­ben is mozgósítottak, ahol arra nem lett volna szükség. Kósa La­jos debreceni polgármester „is le­szedte a keresztvizet” a kampány­ról: a szerverügyet, a szinglizést s a depressziókampányt említette. Arra az aktuális megjegyzésére pedig, hogy a Fidesz tizenhat év óta képtelen felépíteni egy esélyes főpolgármester-jelöltet, később Orbán Viktor háromszor is vissza­tért. Kósa Lajos ezzel együtt egy évre bizalmat szavazott Orbán Viktornak. A Fidesz elnöke minderre úgy reagált: rendet csinál Budapesten, tíz napon belül dönt az összes vá­lasztókerületi elnök sorsáról is. A jelen­lévők szerint a kong­resszus mélypontja volt, amikor Orbán Viktor az MSZP gyűlölet­kampánya kapcsán váratlanul kö­zölte: „Most idézek nektek a Mein Kampfból.” Ezek után felolvasta „a szerző”, Adolf Hitler gyűlölet­ről szóló „gondolatait”, azt illuszt­rálva ezzel, hogy a leírás ráillik az MSZP gondolkodásmódjára, poli­tikai eszközeire. Folytatva a gon­dolatsort, ezek után a Fidesz elnö­ke párhuzamot vont a nemzeti­szocializmus és a nemzetközi szo­cializmus között: míg a nemzeti­szocialisták faji alapon, a nemzet­közi szocializmus osztályalapon „gyűlöl”. A sajtótájékoztatón Orbán egy­értelművé tette: a belső vitákat le­zárták. Az új jelszó: „Arccal az ön­­kormányzati választások felé.” A stratégia: tagtoborzás, a szerve­zettség és a jobboldali médiahát­tér megerősítése, a Fiatalok, a bu­dapestiek és a falusiak intenzív megszólítása, és „az európai uniós kultúrkör szerinti megújulás”. Orbánnak nem kellett nagy ellenállást leküzdenie Fotó: Reviczky Zsolt Fehér könyvet rendeltek Fehér könyvvel áll elő a Fidesz a kor­mányprogram vitájára: Orbán Viktor felkérte Bod Péter Ákos volt jegybank­­elnököt, Mellár Tamást, a KSH egykori elnökét, valamint helyettesét, Vu­­kovics Gabriellát am, hogy összegez­zék az ország gazdasági helyzetét az államadósság, a költségvetési hiány és az állami tulajdonú vállalatok adós­ságállományának szempontjából. A Fidesz elnöke szerint a gazdaság helyzetével kapcsolatban félrevezet­ték, becsapták a miniszterelnököt, el­hitették vele, hogy dübörög, ezért vá­laszt várnak arra, kik a felelősek ezért. Pokorni Zoltán pedig közölte, jog szerint demokrácia van az ország­ban, de ha a felszín alatti kapcsolat­­rendszereket nézzük, már elgondol­­kodtatóbb a kép. A polgári ellenzék köszöni, jól van Orbán Viktor harminc nemzeti­polgári érzelmű értelmiségit kér föl, hogy készítsen 2007. január elejére egy hosszabb elemzést a Fidesz választási vereségéről. Mindemellett a Fidesz sok száz le­velet küld a párttal, a szövetséggel szimpatizáló értelmiségi holdud­varnak és gyorsértékelést kér. Or­bán reagált Elek István közírónak a Magyar Nemzetben megjelent nyílt levelére is. Ebben az áll, hogy a Fidesz, illetve Orbán Viktor „rossz útra” tért, épp ezért vissza kell térni a jobbközép összefogás eredeti eszméjéhez úgy, hogy a Fi­desz szakadjon két pártra. (Leegy­szerűsítve: egy népi, kisgazda töl­tetű, illetve egy, a régi Fideszhez kapcsolható jobboldali liberális egységre.) Orbán Viktor válasza: arra kérte a küldötteket, hogy az szavazzon bizalmat neki a kong­resszuson, aki szerint szükség van a szövetségi rendszerre, s a vá­lasztókerületi elnöki rendszerre. A szövetség ugyanis „nem élette­len test, amelynek alkotóelemeit ide-oda lehetne toligálni, a szövet­séget nem lehet művi módon megerőszakolni”. Arra, hogy Pokorni Zoltán sze­rint a Fidesznek a jövőben figyel­nie kell arra, hogy a második vo­nal is megerősödjék, Orbán Viktor sporthasonlattal élt: „a 400-as vál­tóban lehet gyorsabban átadni a váltóbotot, fel lehet a csapat tagja­it jobban frissíteni, de ami nincs benne egy rendszerben, egy szer­vezetben, azt nem lehet kihozni belőle”. Orbán reagált Kövér Lász­ló véleményére is, aki szerint a 2010-es választások előtt a Fidesz­nek Orbán Viktor mellett alterna­tív miniszterelnök-jelölteket is meg kellene neveznie. A Fidesz­­elnök válasza: ez történt a parla­menti frakcióvezető-választáson, minden posztra több jelölt közül kell a legjobbat kiválasztani. Vé­gezetül közölte, hogy a „polgári sajtóban” megjelent elemzéseket minden reggel mosolyogva olvas­sa, s üzeni: a polgári ellenzék kö­szöni, jól van, soha nem volt ilyen erős, mint most. (Cs. I.) NÉPSZABADSÁG • 2006. MÁJUS 22., HÉTFŐ Magyarország*3 Orbán Viktor most szombaton Adolf Hitler Mein Kampfját idézve szólt a szerinte gyű­löletkeltéssel operá­ló szocialistákról. Ez még annak isme­retében is rémisztő trükk, hogy a ma­gyar jobboldal rendszerszerűen nem veszi ember­számba ellenfeleit. Hátra harc! Nagy N. Péter Állva, dübörgő vastapssal fogadták a Fidesz kongresszusi küldöttei Orbán Viktort a Budapest Kongresszusi Központban. A volt mi­niszterelnök szerint minden idők legsikeresebb kampányát tud­hatja maga mögött a Fidesz, mert soha nem volt a polgári oldalnak akkora támogatása, mint az áprilisi választásokon. Ez négy éve történt a Fidesz kongresszusán. Emlékezetbe idézése érzékelteti, hogy csak látszólag teljes a változatlanság a jobboldal gyűjtőpártjánál. Eleve nem tudni, hogy most szombaton, a XX. kongresszuson álltak és dübörögtek-e Or­bánra, mert az elnök a nyilvánosság kizárásával beszélt. A belső nyilvánosság is töredékes volt, hiszen a küldöttek harmada el sem ment, aki pedig ott volt, szemben a négy évvel ezelőtti egyetlen el­lenszavazattal, most több mint száz proteszt-voksot adott le. A különbségek azonban lényegtelenek az azonosságok monu­mentális túlsúlyához képest. (Na, azért még egy kis különbség: ez volt az a XX. kongresszus, ahol nem változott semmi.) 2002-ben a médiát és a mozgósítás hibáit nevezték meg a vereség okaként, most a médiát és az MDF-et. Lényeges, a jobboldal világlátásának minőségét érintő észrevételről nem tudunk. Nem értesültünk róla, hogy a világ változásait elhárítani igyekvő, antikapitalista, antiglobalista alapállás érvényességéről elhangzottak volna kérdé­sek. Vagy arról, hogy az ellenfélnek és országának apokaliptikus ábrázolását változatlanul helyesnek tartják-e. Sőt, éppen ellenkezőleg: Orbán Viktor most szombaton Adolf Hitler Mein Kampfját idézve szólt a szerinte gyűlöletkeltéssel operáló szocialistákról. Ez még annak ismeretében is rémisztő trükk, hogy a magyar jobboldal rendszerszerűen nem veszi ember­számba ellenfeleit. Amíg ezekkel a hidegfejű dühkitörésekkel nem néznek szembe a jobboldalon, nagy valószínűséggel önmagukkal sem fognak. Talán ez lenne az ő harcuk. Az Orbán-féle Mein Kampf-olás ismeretében a véletlen termé­keny játékaként értelmezhető, hogy Gyurcsány Ferenc ugyanazna­pi internetes naplójában, amit még Orbán beszéde előtt tett fel a netre, arról ír, hogy miért hárítja el a kérdéseket, amelyek abból indulnak ki, hogy immár a baloldalnak is van vezére. Szenvedélye­sen határolódik el Gyurcsány ettől a minősítéstől. Érvrendszere szinte magától adódik. Egy fordulata az aznapi szocialista kong­resszusnak szóló bókként hatott. Azt írta: „Az MSZP nem tökéle­tes párt, de demokratikus, minden kétséget kizáróan.” Szerinte ez a garancia. Tudniillik ez teszi meghódíthatatlanná. Vezérállóvá - mondjuk mi így? Az nyilván véletlen, hogy Orbán beszólásának napján utasítja át a vezérszerepet a túloldalra Gyurcsány, az viszont nem, ahogy az MSZP-ről ír. Pártja ugyanis egy napon két kongresszust tartott. A csarnokban a küldöttek szavazólapokkal a kézben lezárták a vá­lasztásokat, minden egyéb helyen - például napilapokkal a kézben - tárgyalhattak arról, hogy mi következik. Megbolygatnak az egészségügytől az oktatáson át a közigazgatásig minden nagy rendszert, de még nem tudják, hogyan. Ha például igazak a felső­­oktatás „utólagos tandíj-kötelezettségéről” szóló hírek - úgy tud­juk, igazak -, valamirevaló küldött ezekről beszélne már. Becsüle­tes, erős az utólagos tandíj gondolata, az adott szférában rendszer­­váltó elképzelés, de nagy hit kell majd megtartásához. Erről azon­ban még nem beszéltek. Ezen a kongresszuson sem történt tehát ebben az értelemben semmi, de itt előbb-utóbb történnie kell. Óri­ási kihívások érik a szocialistákat. Egyelőre nem a Fidesztől. A botrány kétszere­sen is árthat az olasz labdarúgás­nak: nem csupán a világbajnoki szerep­lést árnyékolhatja be, de „betehet” az Európa-bajnoki kandidálásnak is. Olasz bunda, világbotrány Jakab József Akár azt is firtathatnánk, ki(k)nek az érdekeit szolgálja a két hete kirobbant(ott) olasz futballbotrány, sóhajtásnyi idővel a labdarú­gó-világbajnokság rajtja előtt, ám - futballnyelven szólva - aligha­nem árnyékra vetődnénk, ha ebben az irányban kutakodnánk. Pil­lanatnyilag még azt sem lehet megtippelni, mi a hatósági főcsapás iránya, miként azt is nehéz eldönteni, melyik testület - ügyészség, rendőrség, pénzügyőrség? - vizsgálódik a legbuzgóbban. Az egyik bundagyanúk felderítésén iparkodik, a másik azt feszegeti, játéko­sok és klubvezetők fogadtak-e nagy tételben szerencsejátékon, al­kalmasint a saját csapatuk ellen, a harmadik futballistáknak aján­dékozott ingatlanok környékén szimatol, törvénysértést gyanítva. Valakik elhatározták, rendet vágnak a futballzavarosban, éppen abban az országban, amelyet néhány évtizede még a világ legkor­­ruptabbjának tartottak. A végső sikert illetően nem kevesen szkep­tikusak, ám ott, ahol sikerült bukósisakot szuszakolni a robogótulaj­donosok fejére, és ahol polgári engedetlenségi mozgalom nélkül szorították ki a dohányosokat a vendéglátó-ipari egységekből, gyógyulást hozhat minden idők legkomolyabb futballoperációja is. A kulcsfigura Luciano Moggi, a Juventus általános igazgatója. Az már most bizonyosra vehető, hogy bírók jóindulatát vásárolta meg, mérkőzések eredményeit manipulálta így-úgy, vagyis a hát­térből egyengette a huszonkilencszeres bajnok útját az aranyére­mig. Az ilyesmi csúnya dolog, de magyarázható: „Mindent a Juventusért tettem” - hajtogatja is a futball-keresztapának kikiál­tott klubvezér. A szennyes napról napra mocskosabb: a legújabb gyanú szerint telefonszámlájának tetemes részét a Marcello Lippivel lebonyolított beszélgetések tették ki; a szövetségi kapi­tány egyelőre tagadja, ám a gyanú szerint Moggi időről időre elő­adta igényét, kit szeretne a nemzeti csapatban látni és kit nem. Na­ná, egy elit futballklub egyúttal jól menő üzleti vállalkozás is, ko­rántsem mindegy, hány válogatott játékosa van. (Már csak az hi­ányzik, hogy valaki mindebből arra a következtetésre jusson, hogy talán nem véletlenül próbált ki két év alatt mintegy nyolcvan ma­gyar futballistát a nemrégiben távozó német kapitány...) Dacára annak, hogy megjósolhatatlan, mikor tehetnek pontot a szövevényes ügy végére, az olasz labdarúgás máris romokban he­ver: lemondott a szövetség elnöke, a világbajnokságra delegált já­tékvezető akkreditálását visszavonták, kihallgatták minden fut­ballbíró legjobbikát, Collinát, távozni kényszerült a Juventus teljes vezérkara, a válogatott első számú kapusát órákon át faggatták az ügyészek, a védelem oszlopának lakásán pedig házkutatást tartot­tak. Moggi kivételével egyelőre mindenki hevesen tagad; nagy kér­dés, mit tartalmaznak a hatóság birtokában lévő, sok kilométernyi magnószalagok, továbbá meddig tart a kutakodók elszántsága. A botrány kétszeresen is árthat az olasz labdarúgásnak: nem csupán a világbajnoki szereplést árnyékolhatja be, de „betehet” az Európa-bajnoki kandidálásnak is. A végső szavazásnál a mostani ramazuri könnyen helyzetbe hozhatja a horvátokkal közös magyar pályázatot, akár az ölünkbe is pottyanhat a rendezés. Csak el ne higgyük, hogy nálunk bezzeg minden rendben van.

Next