Népszabadság, 2006. május (64. évfolyam, 101-126. szám)
2006-05-22 / 118. szám
Fidesz: irányváltás nélkül Orbán őszintének, szembenézőnek és alaposnak nevezte a kongresszust Orbán Viktor és csapata bizalmat kapott a Fidesz kongresszusán, de az elnök legitimációja már nem olyan elsöprő, mint amilyennek láttatja. Csuhaj Ildikó „Viktor!, „Viktor!” kiáltás és tapsvihar hangzott fel információink szerint a kongresszusi központban szombaton, a Fidesz XX. kongresszusán, amikor „színre lépett” Orbán Viktor - így nem volt meglepetés, hogy egymást követő második választási veresége ellenére is bizalmat szavaztak neki, így 2007 májusáig, a tisztújító kongresszusig ő marad a Fidesz elnöke. Az alelnökök, Pokorni Zoltán, Schmitt Pál, Varga Mihály és Felezné Gáll Ildikó is bizalmat kaptak. A szavazólapon csak „csomagban” lehetett szavazni. „A döntés valójában rólam szólt” - ismerte el a kongresszust követő sajtótájékoztatón. Úgy fogalmazott: „Egy szervezet erőállapotáért az elnök felel, vagy ha úgy tetszik, az edző.” . Váratlan, hogy a kongresszuson az 1751 küldött közül mindössze 1114 jelent meg. Hivatalosan senki sem adott magyarázatot a hatszáz kongresszusi küldött távollétére, munkatársunk kérdésére fideszesek azt valószínűsítették, hogy a múlt héten hét regionális értekezlet volt országszerte, ezeken sokan elmondhatták a véleményüket. Orbán a megjelentek kétharmadának szavazatát szabta feltételként ahhoz, hogy maradjon. Ezt megkapta. Az 1042 szavazatból 896 volt az igen, 127 a nem, 19 pedig az érvénytelen. Az összes (1751) kongresszusi küldött számához képest viszont a „bizalmi index” nem kétharmados, hanem 51,2 százalékos. A Fidesz elnöke a választási vereségét értékelő kongresszusi vitát a sajtótájékoztatón „őszintének, szembenézőnek és alaposnak” nevezte, mondván, a kampány során elkövetett kisebb-nagyobb hibák „relatív súllyal” jelentek meg. Ezekről beszélt Pokorni Zoltán is, aki a kongresszus nyilvános ülésén azt mondta: találhatnak ugyan külső okokat a vereségre, hiszen a média nagyobb része nem a Fideszt segítette, másrészt az MDF „nem mindig úgy viselkedett, mint egy normális ország normális ellenzéki pártja", de ha kizárólag a külső okoknak tulajdonítják „a vereség ódiumát”, akkor saját magukat csapják be. A kampányhibák között a kongresszusi küldöttek között kiosztott értékelés megemlíti a szerverügyet és Mikola István néhány támadható mondatát is. Információink szerint a kongresszus zárt részében Orbán Viktor megismételte: vállalja a felelősséget a választási vereségért. A Fideszt az elmúlt hetekben élesen bíráló ülés Zoltán annak ellenére sem szólalt föl, hogy Orbán Viktor Kubatov Gábor egyik munkatársával, Pesti Imrével üzent neki, s arra kérte, hogy beszédében hivatkozzon „súlyos lelki traumára”, s ezzel magyarázza a választási vereség után tett kritikus megnyilatkozásait. Egy pápai önkormányzati képviselő volt a legkritikusabb; szóvá tette, hogy Orbán Viktor „potyautasokat, ejtőernyősöket” tett fel a Veszprém megyei listára, a Szentkirályi utcai kampányirányítás rossz volt, s olyan körzetekben is mozgósítottak, ahol arra nem lett volna szükség. Kósa Lajos debreceni polgármester „is leszedte a keresztvizet” a kampányról: a szerverügyet, a szinglizést s a depressziókampányt említette. Arra az aktuális megjegyzésére pedig, hogy a Fidesz tizenhat év óta képtelen felépíteni egy esélyes főpolgármester-jelöltet, később Orbán Viktor háromszor is visszatért. Kósa Lajos ezzel együtt egy évre bizalmat szavazott Orbán Viktornak. A Fidesz elnöke minderre úgy reagált: rendet csinál Budapesten, tíz napon belül dönt az összes választókerületi elnök sorsáról is. A jelenlévők szerint a kongresszus mélypontja volt, amikor Orbán Viktor az MSZP gyűlöletkampánya kapcsán váratlanul közölte: „Most idézek nektek a Mein Kampfból.” Ezek után felolvasta „a szerző”, Adolf Hitler gyűlöletről szóló „gondolatait”, azt illusztrálva ezzel, hogy a leírás ráillik az MSZP gondolkodásmódjára, politikai eszközeire. Folytatva a gondolatsort, ezek után a Fidesz elnöke párhuzamot vont a nemzetiszocializmus és a nemzetközi szocializmus között: míg a nemzetiszocialisták faji alapon, a nemzetközi szocializmus osztályalapon „gyűlöl”. A sajtótájékoztatón Orbán egyértelművé tette: a belső vitákat lezárták. Az új jelszó: „Arccal az önkormányzati választások felé.” A stratégia: tagtoborzás, a szervezettség és a jobboldali médiaháttér megerősítése, a Fiatalok, a budapestiek és a falusiak intenzív megszólítása, és „az európai uniós kultúrkör szerinti megújulás”. Orbánnak nem kellett nagy ellenállást leküzdenie Fotó: Reviczky Zsolt Fehér könyvet rendeltek Fehér könyvvel áll elő a Fidesz a kormányprogram vitájára: Orbán Viktor felkérte Bod Péter Ákos volt jegybankelnököt, Mellár Tamást, a KSH egykori elnökét, valamint helyettesét, Vukovics Gabriellát am, hogy összegezzék az ország gazdasági helyzetét az államadósság, a költségvetési hiány és az állami tulajdonú vállalatok adósságállományának szempontjából. A Fidesz elnöke szerint a gazdaság helyzetével kapcsolatban félrevezették, becsapták a miniszterelnököt, elhitették vele, hogy dübörög, ezért választ várnak arra, kik a felelősek ezért. Pokorni Zoltán pedig közölte, jog szerint demokrácia van az országban, de ha a felszín alatti kapcsolatrendszereket nézzük, már elgondolkodtatóbb a kép. A polgári ellenzék köszöni, jól van Orbán Viktor harminc nemzetipolgári érzelmű értelmiségit kér föl, hogy készítsen 2007. január elejére egy hosszabb elemzést a Fidesz választási vereségéről. Mindemellett a Fidesz sok száz levelet küld a párttal, a szövetséggel szimpatizáló értelmiségi holdudvarnak és gyorsértékelést kér. Orbán reagált Elek István közírónak a Magyar Nemzetben megjelent nyílt levelére is. Ebben az áll, hogy a Fidesz, illetve Orbán Viktor „rossz útra” tért, épp ezért vissza kell térni a jobbközép összefogás eredeti eszméjéhez úgy, hogy a Fidesz szakadjon két pártra. (Leegyszerűsítve: egy népi, kisgazda töltetű, illetve egy, a régi Fideszhez kapcsolható jobboldali liberális egységre.) Orbán Viktor válasza: arra kérte a küldötteket, hogy az szavazzon bizalmat neki a kongresszuson, aki szerint szükség van a szövetségi rendszerre, s a választókerületi elnöki rendszerre. A szövetség ugyanis „nem élettelen test, amelynek alkotóelemeit ide-oda lehetne toligálni, a szövetséget nem lehet művi módon megerőszakolni”. Arra, hogy Pokorni Zoltán szerint a Fidesznek a jövőben figyelnie kell arra, hogy a második vonal is megerősödjék, Orbán Viktor sporthasonlattal élt: „a 400-as váltóban lehet gyorsabban átadni a váltóbotot, fel lehet a csapat tagjait jobban frissíteni, de ami nincs benne egy rendszerben, egy szervezetben, azt nem lehet kihozni belőle”. Orbán reagált Kövér László véleményére is, aki szerint a 2010-es választások előtt a Fidesznek Orbán Viktor mellett alternatív miniszterelnök-jelölteket is meg kellene neveznie. A Fideszelnök válasza: ez történt a parlamenti frakcióvezető-választáson, minden posztra több jelölt közül kell a legjobbat kiválasztani. Végezetül közölte, hogy a „polgári sajtóban” megjelent elemzéseket minden reggel mosolyogva olvassa, s üzeni: a polgári ellenzék köszöni, jól van, soha nem volt ilyen erős, mint most. (Cs. I.) NÉPSZABADSÁG • 2006. MÁJUS 22., HÉTFŐ Magyarország*3 Orbán Viktor most szombaton Adolf Hitler Mein Kampfját idézve szólt a szerinte gyűlöletkeltéssel operáló szocialistákról. Ez még annak ismeretében is rémisztő trükk, hogy a magyar jobboldal rendszerszerűen nem veszi emberszámba ellenfeleit. Hátra harc! Nagy N. Péter Állva, dübörgő vastapssal fogadták a Fidesz kongresszusi küldöttei Orbán Viktort a Budapest Kongresszusi Központban. A volt miniszterelnök szerint minden idők legsikeresebb kampányát tudhatja maga mögött a Fidesz, mert soha nem volt a polgári oldalnak akkora támogatása, mint az áprilisi választásokon. Ez négy éve történt a Fidesz kongresszusán. Emlékezetbe idézése érzékelteti, hogy csak látszólag teljes a változatlanság a jobboldal gyűjtőpártjánál. Eleve nem tudni, hogy most szombaton, a XX. kongresszuson álltak és dübörögtek-e Orbánra, mert az elnök a nyilvánosság kizárásával beszélt. A belső nyilvánosság is töredékes volt, hiszen a küldöttek harmada el sem ment, aki pedig ott volt, szemben a négy évvel ezelőtti egyetlen ellenszavazattal, most több mint száz proteszt-voksot adott le. A különbségek azonban lényegtelenek az azonosságok monumentális túlsúlyához képest. (Na, azért még egy kis különbség: ez volt az a XX. kongresszus, ahol nem változott semmi.) 2002-ben a médiát és a mozgósítás hibáit nevezték meg a vereség okaként, most a médiát és az MDF-et. Lényeges, a jobboldal világlátásának minőségét érintő észrevételről nem tudunk. Nem értesültünk róla, hogy a világ változásait elhárítani igyekvő, antikapitalista, antiglobalista alapállás érvényességéről elhangzottak volna kérdések. Vagy arról, hogy az ellenfélnek és országának apokaliptikus ábrázolását változatlanul helyesnek tartják-e. Sőt, éppen ellenkezőleg: Orbán Viktor most szombaton Adolf Hitler Mein Kampfját idézve szólt a szerinte gyűlöletkeltéssel operáló szocialistákról. Ez még annak ismeretében is rémisztő trükk, hogy a magyar jobboldal rendszerszerűen nem veszi emberszámba ellenfeleit. Amíg ezekkel a hidegfejű dühkitörésekkel nem néznek szembe a jobboldalon, nagy valószínűséggel önmagukkal sem fognak. Talán ez lenne az ő harcuk. Az Orbán-féle Mein Kampf-olás ismeretében a véletlen termékeny játékaként értelmezhető, hogy Gyurcsány Ferenc ugyanaznapi internetes naplójában, amit még Orbán beszéde előtt tett fel a netre, arról ír, hogy miért hárítja el a kérdéseket, amelyek abból indulnak ki, hogy immár a baloldalnak is van vezére. Szenvedélyesen határolódik el Gyurcsány ettől a minősítéstől. Érvrendszere szinte magától adódik. Egy fordulata az aznapi szocialista kongresszusnak szóló bókként hatott. Azt írta: „Az MSZP nem tökéletes párt, de demokratikus, minden kétséget kizáróan.” Szerinte ez a garancia. Tudniillik ez teszi meghódíthatatlanná. Vezérállóvá - mondjuk mi így? Az nyilván véletlen, hogy Orbán beszólásának napján utasítja át a vezérszerepet a túloldalra Gyurcsány, az viszont nem, ahogy az MSZP-ről ír. Pártja ugyanis egy napon két kongresszust tartott. A csarnokban a küldöttek szavazólapokkal a kézben lezárták a választásokat, minden egyéb helyen - például napilapokkal a kézben - tárgyalhattak arról, hogy mi következik. Megbolygatnak az egészségügytől az oktatáson át a közigazgatásig minden nagy rendszert, de még nem tudják, hogyan. Ha például igazak a felsőoktatás „utólagos tandíj-kötelezettségéről” szóló hírek - úgy tudjuk, igazak -, valamirevaló küldött ezekről beszélne már. Becsületes, erős az utólagos tandíj gondolata, az adott szférában rendszerváltó elképzelés, de nagy hit kell majd megtartásához. Erről azonban még nem beszéltek. Ezen a kongresszuson sem történt tehát ebben az értelemben semmi, de itt előbb-utóbb történnie kell. Óriási kihívások érik a szocialistákat. Egyelőre nem a Fidesztől. A botrány kétszeresen is árthat az olasz labdarúgásnak: nem csupán a világbajnoki szereplést árnyékolhatja be, de „betehet” az Európa-bajnoki kandidálásnak is. Olasz bunda, világbotrány Jakab József Akár azt is firtathatnánk, ki(k)nek az érdekeit szolgálja a két hete kirobbant(ott) olasz futballbotrány, sóhajtásnyi idővel a labdarúgó-világbajnokság rajtja előtt, ám - futballnyelven szólva - alighanem árnyékra vetődnénk, ha ebben az irányban kutakodnánk. Pillanatnyilag még azt sem lehet megtippelni, mi a hatósági főcsapás iránya, miként azt is nehéz eldönteni, melyik testület - ügyészség, rendőrség, pénzügyőrség? - vizsgálódik a legbuzgóbban. Az egyik bundagyanúk felderítésén iparkodik, a másik azt feszegeti, játékosok és klubvezetők fogadtak-e nagy tételben szerencsejátékon, alkalmasint a saját csapatuk ellen, a harmadik futballistáknak ajándékozott ingatlanok környékén szimatol, törvénysértést gyanítva. Valakik elhatározták, rendet vágnak a futballzavarosban, éppen abban az országban, amelyet néhány évtizede még a világ legkorruptabbjának tartottak. A végső sikert illetően nem kevesen szkeptikusak, ám ott, ahol sikerült bukósisakot szuszakolni a robogótulajdonosok fejére, és ahol polgári engedetlenségi mozgalom nélkül szorították ki a dohányosokat a vendéglátó-ipari egységekből, gyógyulást hozhat minden idők legkomolyabb futballoperációja is. A kulcsfigura Luciano Moggi, a Juventus általános igazgatója. Az már most bizonyosra vehető, hogy bírók jóindulatát vásárolta meg, mérkőzések eredményeit manipulálta így-úgy, vagyis a háttérből egyengette a huszonkilencszeres bajnok útját az aranyéremig. Az ilyesmi csúnya dolog, de magyarázható: „Mindent a Juventusért tettem” - hajtogatja is a futball-keresztapának kikiáltott klubvezér. A szennyes napról napra mocskosabb: a legújabb gyanú szerint telefonszámlájának tetemes részét a Marcello Lippivel lebonyolított beszélgetések tették ki; a szövetségi kapitány egyelőre tagadja, ám a gyanú szerint Moggi időről időre előadta igényét, kit szeretne a nemzeti csapatban látni és kit nem. Naná, egy elit futballklub egyúttal jól menő üzleti vállalkozás is, korántsem mindegy, hány válogatott játékosa van. (Már csak az hiányzik, hogy valaki mindebből arra a következtetésre jusson, hogy talán nem véletlenül próbált ki két év alatt mintegy nyolcvan magyar futballistát a nemrégiben távozó német kapitány...) Dacára annak, hogy megjósolhatatlan, mikor tehetnek pontot a szövevényes ügy végére, az olasz labdarúgás máris romokban hever: lemondott a szövetség elnöke, a világbajnokságra delegált játékvezető akkreditálását visszavonták, kihallgatták minden futballbíró legjobbikát, Collinát, távozni kényszerült a Juventus teljes vezérkara, a válogatott első számú kapusát órákon át faggatták az ügyészek, a védelem oszlopának lakásán pedig házkutatást tartottak. Moggi kivételével egyelőre mindenki hevesen tagad; nagy kérdés, mit tartalmaznak a hatóság birtokában lévő, sok kilométernyi magnószalagok, továbbá meddig tart a kutakodók elszántsága. A botrány kétszeresen is árthat az olasz labdarúgásnak: nem csupán a világbajnoki szereplést árnyékolhatja be, de „betehet” az Európa-bajnoki kandidálásnak is. A végső szavazásnál a mostani ramazuri könnyen helyzetbe hozhatja a horvátokkal közös magyar pályázatot, akár az ölünkbe is pottyanhat a rendezés. Csak el ne higgyük, hogy nálunk bezzeg minden rendben van.