Népszabadság, 2007. január (65. évfolyam, 1-26. szám)

2007-01-23 / 19. szám

2007. JANUÁR 23., KEDD • NÉPSZABADSÁG 12 • Vélemény www.nol.hu Miért találkozunk Gyurcsány Ferenccel? Dávid Ibolya az MDF elnöke A magyar politikában szokatlan lépésre szánta el magát az MDF frakciója: talál­kozót kezdeményezett a miniszterelnök­kel, hogy nyomatékosan felhívja figyel­mét egy, a politikai elit által eddig kevés­sé érzékelt, de annál súlyosabb problé­mára. Ez a probléma pedig a középosz­tály válságos helyzete. Közhely, hogy Magyarországon még ma is elevenen élnek az államszocialista reflexek, de az talán nem, hogy ezek közé a reflexek közé tartozik a politikai elit akut középosztály-ellenessége is. Az ál­lamszocializmus negyven éve alatt végig a középosztály, a „burzsoázia” töltötte be a rendszer ősellenségének szerepét. Ma ezt az ellenségképet nyíltan már csak a középosztály vélt privilegizált helyzetét unos-untalan felpanaszoló periférikus baloldali-marxista értelmiség ápolja. De a dogma, melyet az évtizedes középosz­­tály-ellenesség oltott belénk, hogy ti. „a középosztály mindent kibír”, napjaink­ban is virágzik. Ez a tévhit tartja fenn érintetlenül az immáron tizenhat éve reformra szoruló nagy ellátórendszereket. Miközben a kö­zéposztály tagjainak adóforintjai ömle­­nek az egészségügybe, addig az ember­hez méltó kórházi körülményekért vas­kos borítékot kell az orvos zsebébe csúsztatniuk. A középosztálybeliek tart­ják életben járulék-befizetéseikkel a per­manens hiánnyal küszködő nyugdíjrend­szert, de mire élvezhetnék nyugdíjas­éveiket, az összeomló nyugdíjrendszer romjai alól már csak a nyomor fenntartá­sára elegendő járadékot kaparhatnak ki. Ráadásul, amikor a középosztálytól szár­mazó költségvetési forintokkal az állam rosszul sáfárkodik, az ésszerűségnek el­lentmondó, rosszhiszemű megszorító in­tézkedésekkel újra csak a középosztályt találja meg. A középosztály egyedül a vá­lasztási kampányokban válik a politika kedvencévé: a pártok görcsösen próbál­ják egymást túllicitálni a fantasztikus adó- és járulékcsökkentési programok­kal, a kis- és középvállalkozásoknak ked­vező támogatási rendszerekkel és más kedvezményekkel. Az MDF elutasít minden osztályhar­cos logikát, így azt is, mely szerint a kö­zéposztály megerősödése együtt jár más rétegek lecsúszásával. Mi nem kiváltsá­gokat szeretnénk kiharcolni, hanem a méltányos közteherviselést. Szakpoliti­kai tervezeteink között egy sincs, ami a középosztály mozgásterének bővítésén keresztül ne a közjót - azaz a nemzet égé­. Az MDF elutasít minden osztály­harcos logikát, így azt is, mely szerint a közép­­osztály megerősö­dése együtt jár más rétegek le­csúszásával. Mi nem kiváltsá­gokat szeretnénk kiharcolni, hanem a méltányos köz­teherviselést­ szének érdekét­­ szolgálná. A középosz­tály melletti határozott kiállásra sarkall minket az a nagyon komolyan veendő történelmi tapasztalat is, amely azt mu­tatja, hogy a középosztály elsorvadása egyet jelent a nemzet elsorvadásával. A középosztállyal együtt eltűnik az egész­séges versenyszellem, a kezdeményező­készség, a becsületes munka értéke, a vá­kuumban pedig végleg meggyökeresed­nek a Kádár-korszak „erényei”­­ a passzi­vitás, az ügyeskedés, a paternalizmus. Pontosan azok a vonások, melyekre a rendszerváltozással mondtunk határo­zott nemet. Az Eurostat adatai szerint Magyarországon már ma is kirívó a sze­gények és a gazdagok közötti jövedelem­­különbség; úgy tűnik, a középosztály el­halványulásával egyre lejjebb csúszunk a latin-amerikanizálódás lejtőjén. A legsürgetőbb problémák megoldásá­ra az MDF tízpontos programja jelenthe­ti a gyógyírt. Javaslataink az átlátható és ellenőrizhető, valódi versenyen alapuló piacgazdaság mielőbbi megteremtésére koncentrálnak. Ennek megfelelően a Ma­gyar Demokrata Fórum a reformok mel­lett teszi le a garast, de az eddigi kapko­dást tapasztalva jónak látná, ha a reform­­folyamat egy nyilvános, előre kalkulálha­tó, és hatástanulmányokkal igazolt forga­tókönyv alapján zajlana le. Szeretnénk el­érni, hogy az Országgyűlés törvényben tegyen vállalást, miszerint az állam a sa­ját központosító és újraelosztó kapacitá­sát tíz éven belül jelentősen csökkenti. A jelentős kiadáscsökkentés távlati célkitű­zése azután már egyértelműen maga után vonja a középosztály fejlődését gátló aka­dályok eltakarítását, az egyszerű és átlát­ható adórendszer létrehozását, a megta­karításokat büntető adók eltörlését, az iparűzési adó új, vállalkozásbarát kiszá­mítási módjának bevezetését. A magyar piac XXI. századi kihívásokra való felké­szítése megköveteli a magyar vállalkozók innovációs lehetőségeinek fejlesztését is. Ebben a magyar állam a kutatás-fejlesz­tésre fordított támogatások jelentős nö­velésével vállalhat részt. A piacgazdaság átlátható és törvényes működésének biztosítására célszerű fel­állítani a korrupciót vizsgáló Tiszta Ke­zek Hivatalát, megerősíteni az Állami Számvevőszéket, a Gazdasági Versenyhi­vatalt és a fogyasztóvédelmet. Az MDF vallja, hogy a szigorú ellenőrzésen túl a törvénytelenségek gyökereihez kell leás­ni, módosítani kell a csőd- és felszámolá­si törvényt s meg kell fontolni a nagy ál­lami vállalatok részleges privatizációjá­nak lehetőségét is. Ez azt jelentené, hogy egyes állami vállalatok - így például a Szerencsejáték Zrt., az MVM, a Magyar Posta Zrt. vagy a Concordia Közraktár Zrt. - a tulajdonrész 16 százalékának megfelelő értékben bocsátanának ki részvényeket a Budapesti Értéktőzsdén. A cél, hogy a középosztály tulajdont sze­rezhessen, hogy Magyarország a tulaj­donnal rendelkezők országa legyen. A je­lentős közvetlen bevétel mellett a válla­latok működését eddig kísérő korrupció a piac ellenőrzése révén lényegében megszűnne, ami az országnak közvetett módon további százmilliárdot jelentene. Úgy véljük, a középosztály válsága, az MDF eltökéltsége a probléma orvoslására már önmagában igazolja a frakció lépését. Ezen túlmenően nem titkolt szándékunk a kezdeményezéssel megmutatni, hogy ra­cionális párbeszéddel is lehet kézzelfog­ható politikai eredményeket elérni. A mi­ék megkülönböztetésen alapuló, a való­­ságshow-k civódásainak szintjét alulról súroló bulvárpolitizálás mára a teljes mo­rális és politikai csőd szélére sodorta az országot. Mivel a nemzet a saját bőrén érezte a két tömb lövészárok-háborújának kudarcát, a polgárháborús stílus tartha­tatlanná vált. Az észbe kapó pártok ezért most hirtelen fordulattal a „megegyezés”, a „tárgyalás”, az „együttműködés” szüksé­gességét kezdték hangoztatni. Az MDF, mely éveken át magányosan hallatta hangját a normális politika érdekében, azt vallja, hogy a retorikai konszenzuskere­sésnél több kell. Ezért a Gyurcsány Fe­rencnek tett tárgyalási ajánlatunk egyben bíztatás a többi pártnak is: a szép szavak után próbálják meg gyakorlatban is meg­valósítani szakpolitikai elképzeléseiket! Keressék meg a miniszterelnököt vagy - ha ez a Fidesznek és a KDNP-nek elfogad­hatatlan - a frakciók vezetőit, hogy pont­ról pontra egyeztethessék a különböző te­rületekről alkotott vízióikat, alternatív megoldási javaslataikat! Nehéz tavasz elé néz az ország, és ne­héz ciklus elé néz az Ország Háza. Szinte nincs is olyan terület, melyen ne lenne égető szükség nagy horderejű változtatá­sokra. Ahhoz, hogy a küszöbönálló intéz­kedések ne eredményezzenek a demok­ratikus politika eszközeivel kezelhetetlen politikai instabilitást, mind a kormányol­dal, mind az ellenzék részéről önmérsék­letre és szakszerűségre van szükség. Ezért az MDF kezdeményezi, hogy a frak­ciók a tavaszi ülésszak folyamán, és a tör­vényhozás menetrendjének ismeretében a főbb kérdéskörökről tartsanak stratégi­ai egyeztetést. A parttalan viták elkerülé­se érdekében a képviselőcsoportok min­den megbeszélésre készítsék el saját szakpolitikai munkaanyagukat, melynek ismeretében racionális módon meg lehet találni a közös alapot a továbblépésre! Mert nem szabad elfelejtenünk: bár az irányítás terhe a kormány vállát nyomja, az emberek és az ország jobb sorsáért mindannyian felelősek vagyunk.­ ­ Az a kellemetlen gyanúm támadt, hogy az utóbbi tíz évben nem mi kapaszkodtunk fel a közép­­osztály szintjére, hanem az süllyedt le hozzánk Marabu rajza Németh Zsolt a külügyi és határon túli magyarok bizottságának fideszes elnöke Konzervatív politikusként érdekes volt át­élni az orosz-belarusz olajvita, majd a Ba­rátság vezeték elzárásának magyarországi belpolitikai következményeit. Január ele­jén Orbán Viktor, a Fidesz elnöke egy heti­lapnak lenyilatkozta: megengedhetetlen, hogy Magyarország a Gazprom legvidá­mabb barakkja legyen. Az utalás egyértel­mű: Magyarország növekvő energiafüggő­sége Oroszországtól veszélyezteti az or­szág szuverenitását. Orbán Viktor kijelen­tése a baloldalon a megszokott reakciókat váltotta ki: a Fidesz felelőtlenségével ve­szélyezteti a jó orosz partnerséget, és ezál­tal Magyarország biztonságát. Eme pártos kampány élére nem más, mint Göncz Kinga külügyminiszter asszony állt. De hogy az élet nem olyan egyszerű, arra jó példa, hogy egy közismert, önmagát jobboldali­ként meghatározó publicista egy hetilap­ban megjelent nyílt levelében szintén el­marasztalja a Fidesz „oroszellenes” politi­kusait. Szerinte Magyarország Oroszor­szágtól való függése kisebb gond, mint az Amerika által uralt világrend. Január elején elzárták a csapokat, nem jött kőolaj. Erre rögtön elfeledkezik min­denki Orbán Viktorról. Mi történt? Hogy­hogy elhallgatott az a baloldali kórus, melynek lassan egyetlen legitimációs esz­köze Orbán Viktor démonizálása? Gyaní- Egy vita tanulságai Január elején el­zárták a csapokat, nem jött kőolaj. Erre rögtön elfe­ledkezik mindenki Orbán Viktorról. Mi történt? Hogyhogy elhall­gatott az a balol­dali kórus, mely­nek lassan egyet­len legitimációs eszköze Orbán Viktor démonizálása? Nom, a válasz abban keresendő, hogy az élet meghökkentően gyorsan bebizonyítot­ta, mintha Orbán Viktor felvetése jogos lett volna. És valóban, a legkevesebb, ami megállapítható, hogy Oroszország koránt­sem megbízható partner, és az energiát im­már rendszeresen külpolitikai doktrínájá­ban is politikai fegyverként használja. So­roljuk: 2006-ban Moszkva a számára kelle­metlen Juscsenko-vezetés ellenében elzár­ja a gázvezetékeket. Szintén 2006 telén meghibásodik a gázvezeték a számára kel­lemetlen új grúz elnök hivatalba lépése után a kaukázusi állam irányában, még orosz területen. Majd amikor egy lengyel cég megnyert egy orosz cég előtt egy lit­ván privatizációs pályázatot egy olajfino­mítóval kapcsolatban, akkor hirtelen újfent meghibásodnak még orosz területen a fi­nomítót ellátó vezetékek. S amikor a nyers­anyagot tankereken szállítható kőolajjal pótolják, máig tisztázatlan körülmények között leég a finomító. Vagy vegyük a Shell esetét a Szahalin 2 lelőhellyel, melynek ki­termelői jogát hiába szerezte meg a multi­nacionális cég, mivel azt nem volt hajlandó átjátszani a Gazpromnak, ezért „környe­zetvédelmi” akadályok merültek fel a kiter­melés engedélyezésében. Majd amikor a Gazprom átvette a koncessziót, a gáz kiter­melése a hatóságok szerint hirtelen enge­délyezhető lett. Ezek után nyugodtan álla­pítsuk meg: az Oroszországtól való egyol­dalú és aránytalan függés biztonsági, gaz­dasági és politika kockázatokat rejt. Ép­eszű politikus mást nem mondhat. És ha nem hiszünk a magyar ellenzéknek, akkor higgyünk Angela Merkelnek, az EU soros elnökségét ellátó német kancellárnak és az EU Bizottságának, mely legutóbbi nyilat­kozatában elfogadhatatlannak tartotta a vezetékek figyelmeztetés nélküli leállítá­sát és az orosz szállításokat megbízhatat­lannak nevezte. Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter a parlament külügyi és gazdasági bizottságának összevont, január 15-i ülésen javaslatot tett egy új grémium, egy Nemze­ti Energia Tanács létrehozására, melyben közösen dolgoznák ki a magyar energia­­koncepciót a kormány, a parlamenti pártok és a civil szféra képviselői. Abban egyet­érthetünk, hogy a kőolaj esetében az Adria vezeték, vagyis az alternatíva megléte mi­att Magyarországnak volt mozgástere 2007 első napjaiban. De ugye tudjuk: a földgáz esetében nincs alternatív útvonal. Kóka Já­nosnak jó oka van ilyen új kezdeményezés­sel élni, ugyanis kreatívan el kell kenni azt a felelősséget, ami a Gyurcsány-kormányt terheli. Hiszen az Oroszországgal kötött átláthatatlan különalkukon alapuló ener­giapolitikája egyszerűen megbukott. Példa erre, hogy Kóka János a külügyi bizottság 2006. október 10-i ülésén még prioritás­ként kezelte a Balkánon keresztülhúzódó orosz tulajdonú „Kék áramlat” vezeték ki­építését. Szemben a közel-keleti és közép­ázsiai, vagyis alternatív beszerzési forrá­sok bekapcsolását is lehetővé tevő, európai kézben tartott és szakértők szerint 4-5 év alatt megépíthető „Nabucco” vezetékkel. A „fantasztikus” üzlet abban állna, hogy a „Kék áramlat” európai elosztó központja Magyarországon lenne. Nos, ma már úgy tűnik, ha a „Kék áramlat” meg is épül, Szer­biában lesz az elosztó központ. De ez a vi­ta arra biztos jó volt, hogy hazánk látvá­nyosan szembemenjen az európai célokkal és tervekkel. Ha nem hisznek nekem, hát engedjék meg, hogy megemlítsem Vladimir Socornak, a téma egyik legelis­mertebb szakértőjének, az amerikai Jamestown Foundation elemzőjének a na­pokban megjelent cikkét, melyben össze­foglalja azt az Európában közismert véle­kedést, mely szerint Gyurcsány Ferenc po­litikája olyannyira kétértelmű és Gazprom­­barát, hogy veszélyezteti az európai szoli­daritáson alapuló energetikai összefogást, beleértve a „Nabucco”-t. Ezek után szeretném rögzíteni a Fidesz néhány alapelvét a kérdéssel kapcsolat­ban. Először is elutasítunk minden érzel­mi alapú oroszellenességet. A Fidesz nem orosz-, hanem monopóliumellenes. Va­gyis, ha a piac úgy diktálja, akkor szerez­zünk be akár minden energiát Oroszor­szágból. De legyen alternatív lehetősé­günk. És ez a második pont, amihez ra­gaszkodunk. Alternatív energia-infrast­ruktúra szükséges. Ennek megteremtésé­ben kiemelkedő szerepet vállalhat az EU, amennyiben támogatja a közös energiapo­litika alapját képező összeurópai infrast­ruktúrát és piacot. Ezt diktálja minden lo­gika, már csak azért is, mert verseny ese­tén a magyar állampolgárok olcsóbban juthatnak gázhoz. De ezt kívánja Magyar­­ország szuverenitása is. Nincs olyan de­mokrata Magyarországon, aki elfogadhat­ja, hogy egy demokratikusan megválasz­tott magyar kormánnyal szemben bármi­lyen külföldi hatalomnak lehetősége le­gyen „energiafegyvert” bevetni. Végezetül engedtessék meg, hogy még egy szempontot említsek: személyes meg­győződésem, hogy Magyarország akkor lesz képes visszaszerezni elvesztett ver­senyképességét és helyzeti előnyét a régió­ban, ha az elsők között lesz képes minél nagyobb mértékben áttérni az alternatív energiaforrásokra és energiahordozókra. A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrö­zik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja ma­gának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje.

Next