Népszabadság, 2007. január (65. évfolyam, 1-26. szám)
2007-01-23 / 19. szám
2007. JANUÁR 23., KEDD • NÉPSZABADSÁG 12 • Vélemény www.nol.hu Miért találkozunk Gyurcsány Ferenccel? Dávid Ibolya az MDF elnöke A magyar politikában szokatlan lépésre szánta el magát az MDF frakciója: találkozót kezdeményezett a miniszterelnökkel, hogy nyomatékosan felhívja figyelmét egy, a politikai elit által eddig kevéssé érzékelt, de annál súlyosabb problémára. Ez a probléma pedig a középosztály válságos helyzete. Közhely, hogy Magyarországon még ma is elevenen élnek az államszocialista reflexek, de az talán nem, hogy ezek közé a reflexek közé tartozik a politikai elit akut középosztály-ellenessége is. Az államszocializmus negyven éve alatt végig a középosztály, a „burzsoázia” töltötte be a rendszer ősellenségének szerepét. Ma ezt az ellenségképet nyíltan már csak a középosztály vélt privilegizált helyzetét unos-untalan felpanaszoló periférikus baloldali-marxista értelmiség ápolja. De a dogma, melyet az évtizedes középosztály-ellenesség oltott belénk, hogy ti. „a középosztály mindent kibír”, napjainkban is virágzik. Ez a tévhit tartja fenn érintetlenül az immáron tizenhat éve reformra szoruló nagy ellátórendszereket. Miközben a középosztály tagjainak adóforintjai ömlenek az egészségügybe, addig az emberhez méltó kórházi körülményekért vaskos borítékot kell az orvos zsebébe csúsztatniuk. A középosztálybeliek tartják életben járulék-befizetéseikkel a permanens hiánnyal küszködő nyugdíjrendszert, de mire élvezhetnék nyugdíjaséveiket, az összeomló nyugdíjrendszer romjai alól már csak a nyomor fenntartására elegendő járadékot kaparhatnak ki. Ráadásul, amikor a középosztálytól származó költségvetési forintokkal az állam rosszul sáfárkodik, az ésszerűségnek ellentmondó, rosszhiszemű megszorító intézkedésekkel újra csak a középosztályt találja meg. A középosztály egyedül a választási kampányokban válik a politika kedvencévé: a pártok görcsösen próbálják egymást túllicitálni a fantasztikus adó- és járulékcsökkentési programokkal, a kis- és középvállalkozásoknak kedvező támogatási rendszerekkel és más kedvezményekkel. Az MDF elutasít minden osztályharcos logikát, így azt is, mely szerint a középosztály megerősödése együtt jár más rétegek lecsúszásával. Mi nem kiváltságokat szeretnénk kiharcolni, hanem a méltányos közteherviselést. Szakpolitikai tervezeteink között egy sincs, ami a középosztály mozgásterének bővítésén keresztül ne a közjót - azaz a nemzet égé. Az MDF elutasít minden osztályharcos logikát, így azt is, mely szerint a középosztály megerősödése együtt jár más rétegek lecsúszásával. Mi nem kiváltságokat szeretnénk kiharcolni, hanem a méltányos közteherviselést szének érdekét szolgálná. A középosztály melletti határozott kiállásra sarkall minket az a nagyon komolyan veendő történelmi tapasztalat is, amely azt mutatja, hogy a középosztály elsorvadása egyet jelent a nemzet elsorvadásával. A középosztállyal együtt eltűnik az egészséges versenyszellem, a kezdeményezőkészség, a becsületes munka értéke, a vákuumban pedig végleg meggyökeresednek a Kádár-korszak „erényei” a passzivitás, az ügyeskedés, a paternalizmus. Pontosan azok a vonások, melyekre a rendszerváltozással mondtunk határozott nemet. Az Eurostat adatai szerint Magyarországon már ma is kirívó a szegények és a gazdagok közötti jövedelemkülönbség; úgy tűnik, a középosztály elhalványulásával egyre lejjebb csúszunk a latin-amerikanizálódás lejtőjén. A legsürgetőbb problémák megoldására az MDF tízpontos programja jelentheti a gyógyírt. Javaslataink az átlátható és ellenőrizhető, valódi versenyen alapuló piacgazdaság mielőbbi megteremtésére koncentrálnak. Ennek megfelelően a Magyar Demokrata Fórum a reformok mellett teszi le a garast, de az eddigi kapkodást tapasztalva jónak látná, ha a reformfolyamat egy nyilvános, előre kalkulálható, és hatástanulmányokkal igazolt forgatókönyv alapján zajlana le. Szeretnénk elérni, hogy az Országgyűlés törvényben tegyen vállalást, miszerint az állam a saját központosító és újraelosztó kapacitását tíz éven belül jelentősen csökkenti. A jelentős kiadáscsökkentés távlati célkitűzése azután már egyértelműen maga után vonja a középosztály fejlődését gátló akadályok eltakarítását, az egyszerű és átlátható adórendszer létrehozását, a megtakarításokat büntető adók eltörlését, az iparűzési adó új, vállalkozásbarát kiszámítási módjának bevezetését. A magyar piac XXI. századi kihívásokra való felkészítése megköveteli a magyar vállalkozók innovációs lehetőségeinek fejlesztését is. Ebben a magyar állam a kutatás-fejlesztésre fordított támogatások jelentős növelésével vállalhat részt. A piacgazdaság átlátható és törvényes működésének biztosítására célszerű felállítani a korrupciót vizsgáló Tiszta Kezek Hivatalát, megerősíteni az Állami Számvevőszéket, a Gazdasági Versenyhivatalt és a fogyasztóvédelmet. Az MDF vallja, hogy a szigorú ellenőrzésen túl a törvénytelenségek gyökereihez kell leásni, módosítani kell a csőd- és felszámolási törvényt s meg kell fontolni a nagy állami vállalatok részleges privatizációjának lehetőségét is. Ez azt jelentené, hogy egyes állami vállalatok - így például a Szerencsejáték Zrt., az MVM, a Magyar Posta Zrt. vagy a Concordia Közraktár Zrt. - a tulajdonrész 16 százalékának megfelelő értékben bocsátanának ki részvényeket a Budapesti Értéktőzsdén. A cél, hogy a középosztály tulajdont szerezhessen, hogy Magyarország a tulajdonnal rendelkezők országa legyen. A jelentős közvetlen bevétel mellett a vállalatok működését eddig kísérő korrupció a piac ellenőrzése révén lényegében megszűnne, ami az országnak közvetett módon további százmilliárdot jelentene. Úgy véljük, a középosztály válsága, az MDF eltökéltsége a probléma orvoslására már önmagában igazolja a frakció lépését. Ezen túlmenően nem titkolt szándékunk a kezdeményezéssel megmutatni, hogy racionális párbeszéddel is lehet kézzelfogható politikai eredményeket elérni. A miék megkülönböztetésen alapuló, a valóságshow-k civódásainak szintjét alulról súroló bulvárpolitizálás mára a teljes morális és politikai csőd szélére sodorta az országot. Mivel a nemzet a saját bőrén érezte a két tömb lövészárok-háborújának kudarcát, a polgárháborús stílus tarthatatlanná vált. Az észbe kapó pártok ezért most hirtelen fordulattal a „megegyezés”, a „tárgyalás”, az „együttműködés” szükségességét kezdték hangoztatni. Az MDF, mely éveken át magányosan hallatta hangját a normális politika érdekében, azt vallja, hogy a retorikai konszenzuskeresésnél több kell. Ezért a Gyurcsány Ferencnek tett tárgyalási ajánlatunk egyben bíztatás a többi pártnak is: a szép szavak után próbálják meg gyakorlatban is megvalósítani szakpolitikai elképzeléseiket! Keressék meg a miniszterelnököt vagy - ha ez a Fidesznek és a KDNP-nek elfogadhatatlan - a frakciók vezetőit, hogy pontról pontra egyeztethessék a különböző területekről alkotott vízióikat, alternatív megoldási javaslataikat! Nehéz tavasz elé néz az ország, és nehéz ciklus elé néz az Ország Háza. Szinte nincs is olyan terület, melyen ne lenne égető szükség nagy horderejű változtatásokra. Ahhoz, hogy a küszöbönálló intézkedések ne eredményezzenek a demokratikus politika eszközeivel kezelhetetlen politikai instabilitást, mind a kormányoldal, mind az ellenzék részéről önmérsékletre és szakszerűségre van szükség. Ezért az MDF kezdeményezi, hogy a frakciók a tavaszi ülésszak folyamán, és a törvényhozás menetrendjének ismeretében a főbb kérdéskörökről tartsanak stratégiai egyeztetést. A parttalan viták elkerülése érdekében a képviselőcsoportok minden megbeszélésre készítsék el saját szakpolitikai munkaanyagukat, melynek ismeretében racionális módon meg lehet találni a közös alapot a továbblépésre! Mert nem szabad elfelejtenünk: bár az irányítás terhe a kormány vállát nyomja, az emberek és az ország jobb sorsáért mindannyian felelősek vagyunk. Az a kellemetlen gyanúm támadt, hogy az utóbbi tíz évben nem mi kapaszkodtunk fel a középosztály szintjére, hanem az süllyedt le hozzánk Marabu rajza Németh Zsolt a külügyi és határon túli magyarok bizottságának fideszes elnöke Konzervatív politikusként érdekes volt átélni az orosz-belarusz olajvita, majd a Barátság vezeték elzárásának magyarországi belpolitikai következményeit. Január elején Orbán Viktor, a Fidesz elnöke egy hetilapnak lenyilatkozta: megengedhetetlen, hogy Magyarország a Gazprom legvidámabb barakkja legyen. Az utalás egyértelmű: Magyarország növekvő energiafüggősége Oroszországtól veszélyezteti az ország szuverenitását. Orbán Viktor kijelentése a baloldalon a megszokott reakciókat váltotta ki: a Fidesz felelőtlenségével veszélyezteti a jó orosz partnerséget, és ezáltal Magyarország biztonságát. Eme pártos kampány élére nem más, mint Göncz Kinga külügyminiszter asszony állt. De hogy az élet nem olyan egyszerű, arra jó példa, hogy egy közismert, önmagát jobboldaliként meghatározó publicista egy hetilapban megjelent nyílt levelében szintén elmarasztalja a Fidesz „oroszellenes” politikusait. Szerinte Magyarország Oroszországtól való függése kisebb gond, mint az Amerika által uralt világrend. Január elején elzárták a csapokat, nem jött kőolaj. Erre rögtön elfeledkezik mindenki Orbán Viktorról. Mi történt? Hogyhogy elhallgatott az a baloldali kórus, melynek lassan egyetlen legitimációs eszköze Orbán Viktor démonizálása? Gyaní- Egy vita tanulságai Január elején elzárták a csapokat, nem jött kőolaj. Erre rögtön elfeledkezik mindenki Orbán Viktorról. Mi történt? Hogyhogy elhallgatott az a baloldali kórus, melynek lassan egyetlen legitimációs eszköze Orbán Viktor démonizálása? Nom, a válasz abban keresendő, hogy az élet meghökkentően gyorsan bebizonyította, mintha Orbán Viktor felvetése jogos lett volna. És valóban, a legkevesebb, ami megállapítható, hogy Oroszország korántsem megbízható partner, és az energiát immár rendszeresen külpolitikai doktrínájában is politikai fegyverként használja. Soroljuk: 2006-ban Moszkva a számára kellemetlen Juscsenko-vezetés ellenében elzárja a gázvezetékeket. Szintén 2006 telén meghibásodik a gázvezeték a számára kellemetlen új grúz elnök hivatalba lépése után a kaukázusi állam irányában, még orosz területen. Majd amikor egy lengyel cég megnyert egy orosz cég előtt egy litván privatizációs pályázatot egy olajfinomítóval kapcsolatban, akkor hirtelen újfent meghibásodnak még orosz területen a finomítót ellátó vezetékek. S amikor a nyersanyagot tankereken szállítható kőolajjal pótolják, máig tisztázatlan körülmények között leég a finomító. Vagy vegyük a Shell esetét a Szahalin 2 lelőhellyel, melynek kitermelői jogát hiába szerezte meg a multinacionális cég, mivel azt nem volt hajlandó átjátszani a Gazpromnak, ezért „környezetvédelmi” akadályok merültek fel a kitermelés engedélyezésében. Majd amikor a Gazprom átvette a koncessziót, a gáz kitermelése a hatóságok szerint hirtelen engedélyezhető lett. Ezek után nyugodtan állapítsuk meg: az Oroszországtól való egyoldalú és aránytalan függés biztonsági, gazdasági és politika kockázatokat rejt. Épeszű politikus mást nem mondhat. És ha nem hiszünk a magyar ellenzéknek, akkor higgyünk Angela Merkelnek, az EU soros elnökségét ellátó német kancellárnak és az EU Bizottságának, mely legutóbbi nyilatkozatában elfogadhatatlannak tartotta a vezetékek figyelmeztetés nélküli leállítását és az orosz szállításokat megbízhatatlannak nevezte. Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter a parlament külügyi és gazdasági bizottságának összevont, január 15-i ülésen javaslatot tett egy új grémium, egy Nemzeti Energia Tanács létrehozására, melyben közösen dolgoznák ki a magyar energiakoncepciót a kormány, a parlamenti pártok és a civil szféra képviselői. Abban egyetérthetünk, hogy a kőolaj esetében az Adria vezeték, vagyis az alternatíva megléte miatt Magyarországnak volt mozgástere 2007 első napjaiban. De ugye tudjuk: a földgáz esetében nincs alternatív útvonal. Kóka Jánosnak jó oka van ilyen új kezdeményezéssel élni, ugyanis kreatívan el kell kenni azt a felelősséget, ami a Gyurcsány-kormányt terheli. Hiszen az Oroszországgal kötött átláthatatlan különalkukon alapuló energiapolitikája egyszerűen megbukott. Példa erre, hogy Kóka János a külügyi bizottság 2006. október 10-i ülésén még prioritásként kezelte a Balkánon keresztülhúzódó orosz tulajdonú „Kék áramlat” vezeték kiépítését. Szemben a közel-keleti és középázsiai, vagyis alternatív beszerzési források bekapcsolását is lehetővé tevő, európai kézben tartott és szakértők szerint 4-5 év alatt megépíthető „Nabucco” vezetékkel. A „fantasztikus” üzlet abban állna, hogy a „Kék áramlat” európai elosztó központja Magyarországon lenne. Nos, ma már úgy tűnik, ha a „Kék áramlat” meg is épül, Szerbiában lesz az elosztó központ. De ez a vita arra biztos jó volt, hogy hazánk látványosan szembemenjen az európai célokkal és tervekkel. Ha nem hisznek nekem, hát engedjék meg, hogy megemlítsem Vladimir Socornak, a téma egyik legelismertebb szakértőjének, az amerikai Jamestown Foundation elemzőjének a napokban megjelent cikkét, melyben összefoglalja azt az Európában közismert vélekedést, mely szerint Gyurcsány Ferenc politikája olyannyira kétértelmű és Gazprombarát, hogy veszélyezteti az európai szolidaritáson alapuló energetikai összefogást, beleértve a „Nabucco”-t. Ezek után szeretném rögzíteni a Fidesz néhány alapelvét a kérdéssel kapcsolatban. Először is elutasítunk minden érzelmi alapú oroszellenességet. A Fidesz nem orosz-, hanem monopóliumellenes. Vagyis, ha a piac úgy diktálja, akkor szerezzünk be akár minden energiát Oroszországból. De legyen alternatív lehetőségünk. És ez a második pont, amihez ragaszkodunk. Alternatív energia-infrastruktúra szükséges. Ennek megteremtésében kiemelkedő szerepet vállalhat az EU, amennyiben támogatja a közös energiapolitika alapját képező összeurópai infrastruktúrát és piacot. Ezt diktálja minden logika, már csak azért is, mert verseny esetén a magyar állampolgárok olcsóbban juthatnak gázhoz. De ezt kívánja Magyarország szuverenitása is. Nincs olyan demokrata Magyarországon, aki elfogadhatja, hogy egy demokratikusan megválasztott magyar kormánnyal szemben bármilyen külföldi hatalomnak lehetősége legyen „energiafegyvert” bevetni. Végezetül engedtessék meg, hogy még egy szempontot említsek: személyes meggyőződésem, hogy Magyarország akkor lesz képes visszaszerezni elvesztett versenyképességét és helyzeti előnyét a régióban, ha az elsők között lesz képes minél nagyobb mértékben áttérni az alternatív energiaforrásokra és energiahordozókra. A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje.