Népszabadság, 2008. június (66. évfolyam, 127-151. szám)

2008-06-02 / 127. szám

www.nol.hu Gyurcsány: Fordulat és munka Az exkincstárnok „bizalmasa” lett az MSZP új pártpénztárnoka Munkahelyteremtés, munka­végzésre ösztönző szociális rendszer, minőségi munkára felkészítő oktatási rendszer­­ Gyurcsány Ferenc miniszter­­elnök, az MSZP elnöke bármely témakörbe kezdett, a munká­hoz érkezett a párt választmá­nyának szombati ülésén. Szalay Tamás Lajos Fordulóévnek nevezte az idei esz­tendőt Gyurcsány Ferenc pártelnök­miniszterelnök az MSZP hétvégi választmányi ülésén. A kormányfő szerint az erőfeszítések eredménye most már nemcsak számokban tük­röződik vissza, hanem a hétközna­pok során is érzékelhetővé válik. „Az elmúlt két esztendő az egyen­súly megteremtését szolgálta, a kö­vetkező kettő az új növekedés idő­szaka lesz” - fogalmazott Gyur­csány. A miniszterelnök szerint a cél, hogy a kormány 2010-ig a szoci­ális biztonság megőrzését ötvözze a gazdasági növekedés ösztönzésé­vel. „Ehhez munkahelyeket kell te­remteni, érdekeltté tenni az embe­reket a munkavégzésben, valamint képessé is tenni őket erre.” Gyurcsány a szükséges lépések kö­zül kiemelte a munkabarát adó- és járulékrendszer létrehozását. Nem támogatja, hogy az adórendszer át­alakítását összekössék a szociális kiadások megnyirbálásával, azt vi­szont igen, hogy a szociális segélye­zést munkavégzéshez kössék. A kormányfő kiemelte: a nyug­díjpolitika kérdésében az MSZP je­lentős vitákat folytatott az SZDSZ- szel, és szerinte ez is hozzájárult a koalíció felmondásához. Gyur­csány szerint a szabad demokraták a jövedelmek növekedéséhez is kö­tődő indexálást akarták megváltoz­tatni tisztán inflációssá, ami nem volna előnyös a nyugdíjasoknak. A párt parlamentjének ülésén szót kapott Komáromi István, az MSZP pécsi alapszervezetének tit­kára is. A pécsiek korábban tisztújí­tó kongresszus összehívását kezde­ményezték, de a legutóbbi választ­mányi ülésen nem volt módjuk ez­zel kapcsolatban kifejteni az állás­pontjukat. Komáromi most el­mondta, hogy új miniszterelnökre van szükség. Javaslata érdemi meg­hallgatásra nem talált. Simon Gábor választmányi el­nök lapunk kérdésére elmondta: a következő hetek egyik feladata a második fél év politikai menetrend­jének összeállítása. Jelenleg az tű­nik a legbiztosabb forgatókönyv­nek, hogy az MSZP elnökségének kezdeményezésére a választmány nyár végén összehívja a tisztújító kongresszust, amelyet január-feb­ruárban lehet majd megtartani. A választmányi ülésen a párt eddigi főkönyvelője, Brecskáné Nagy Mária lett az MSZP új pénz­tárnoka; kinevezését Puch László eddigi pártpénztárnok javasolta. Brecskáné egyedüli induló volt. Új pénztárnok megválasztására azért volt szükség, mert Puch a Közleke­dési, Hírközlési és Energiaügyi Mi­nisztérium államtitkára lett. A kincstárnokság az utóbbi időben egybeforrt a pártfinanszírozás so­kat kritizált rendszerével - Gyur­csány Ferenc pártelnök-miniszter­elnök állítólag ezt a képet is meg akarta törni az átszervezéssel. Ugyanis, bár a párt pénzügyeit to­vábbra is a pártpénztárnok viszi, a financiális ügyekben immár az el­nöki kabinetvezetőnek - Lamperth Mónikának - lesz döntő szava. Brecskánét több forrásunk is Puch „bizalmasának” tartja. Kérdés, hogy a poszt meddig marad meg, a jövő év elejére kiírandó tisztújítás ugyanis a pénztárnoki széket is érinti, sőt lehet, hogy magát a posztot is megszüntetik. Gyurcsány Ferenc és Nyers Rezső a választmány ülése előtt Fotó: Szabó Bernadett Felújított lakás-felújítási ügy Szalay Tamás Lajos Ismét napirendre került Juhász Fe­renc volt honvédelmi miniszter, az MSZP elnökhelyettesének lakás­ügye. A Magyar Nemzet arról szá­molt be, hogy Juhász házát egy Toma-Bau Zrt. nevű cég újította fel még 2003-ban. Ez a vállalkozás százmilliós megbízásokat nyert el a Honvédelmi Minisztériumtól. Ju­hász a Népszabadságnak nyilatkoz­va közölte: lakását védett személy­ként a Katonai Biztonsági Hivatal­lal egyeztetve újíttatta fel. Hozzá­tette: áll bármilyen vizsgálat elé. Ágh Péter fideszes képviselő írásbeli kérdéseket juttatott el Sze­keres Imre honvédelmi miniszter­hez, amelyben többek között arra vár választ: miként lehetséges, hogy a Toma-Bau a Juhász-féle la­kásfelújítás idején nehéz anyagi helyzetbe került, a munkálatok be­fejezése után azonban újra százmil­liós megbízásokat kapott a honvé­delmi tárcától? Ágh tudni szeretné, hogy fordítottak-e közpénzt a mun­kálatok finanszírozására. Szekeres Imre a Népszabadság­nak azt mondta: nem feltételezi, hogy bármelyik volt miniszter köz­pénzt használt volna fel lakása fel­újításához. „Azért, hogy lezárhas­suk az ügyet, tájékoztatást kértem a Toma-Bau honvédségi megbízásai­ról 1998-tól kezdődően” - mondta. Szabó Zoltán szerint Orbán hat évig hazudott Orbán Viktor mind gazdasági, mind alkotmányos-politikai elképzeléseit illetően hazudott az elmúlt hat év­ben - jelentette ki Szabó Zoltán, az MSZP országgyűlési képviselője tegnapi sajtótájékoztatóján. A poli­tikus azt mondta: az emberek folya­matosan azt hallották a Fidesz ve­zetőjétől, hogy mindarra, amit a kormány tesz, nincs szükség, csak a kormány tehetetlenségén múlik az, hogy kénytelen újabb és újabb sar­cot kivetni. Eközben kiderül, hogy április 30-án egy zártkörűnek szánt megbeszélésen Orbán ennek pon­tosan az ellenkezőjét állítja, azt, hogy szükség van további elvoná­sokra, további konszolidációs in­tézkedésekre. Éppen ideje, hogy a Fidesz előálljon a valóságos prog­ramjával - mondta. A Fidesz mind­erre úgy reagált: Szabó tovább foly­tatta a szocialistáktól jól megszo­kott hazugságpolitikát. (MTI) • Simon Gábor, az MSZP választmányi elnöke tegnap nem válaszolt arra az újságírói kérdésre, hogy mennyibe ke­rül a párt telefonos kampánya, amely­ben az újságíró állítása szerint egy Szabó Eszterként bemutatkozó gép­hang arról faggatja a választópolgáro­kat, hogy ismerik-e Orbán Viktor titkos beszédét. Kuncze Kóka mellett Munkatársunktól Kuncze Gábor Kóka Jánost támo­gatja az SZDSZ elnökválasztásán, s erre biztatja az őt az elnöki szék­be visszahívókat is. Az SZDSZ ko­rábbi elnöke egy, az őt újra a párt élére hívó internetes fórumon közzétett nyílt levelében úgy fo­galmaz: azért szavaz bizalmat Kókának, mert lehetőséget akar adni neki ahhoz, hogy kétéves programját maradéktalanul meg­valósíthassa. Visszahívását az elnöki székbe vele nem egyeztették, ha kikérik a véleményét, ehhez nem járult vol­na hozzá - teszi hozzá. Elfogadha­tatlannak nevezi, hogy egyesek csaltak a szavazásoknál, de úgy látja, az SZDSZ vezető testületei azzal, hogy teljes tisztújítás mel­lett döntöttek, a bizalommal vis­­­szaélők elképzelései mentén cse­lekedtek. NÉPSZABADSÁG • 2008. JÚNIUS 2., HÉTFŐ Magyarország • 3 Orbán a számára otthonos kikötő­ből nyílt vizekre merészkedik. A gazdasági válság akut helyzetét il­lusztrálva más mezőbe akarja te­relni a közbeszé­det, hogy muníciót gyűjtsön arra az időszakra, amikor szembesíthető lesz korábbi igen­jeivel és nénijei­vel. Ellenfelei e pillanatban nyil­vánvalóan a hite­lét próbálják ki­kezdeni. Hívei pe­dig minduntalan ott szeretnék lát­ni, ahonnan szívü­ket nemrég meg­dobogtatta­­ a Kossuth téren vagy az Astoriánál felállított emel­vényen. Zavar Tamás Ervin tamase@nepszabadsag.hu Azt már többé-kevésbé bemérték a politológusok, hogy Gyurcsány Ferenc politikai mozgástere körülbelül telefonfülke-méretű, de, hogy mekkora pálya áll Orbán Viktor rendelkezésére, arról kevesebb elem­zés született. Persze népszerűsége csúcsán ő maga sem gondolhatja ezt végtelennek, de most, szűkebb körben (Kéri-klub, menedzserta­lálkozó) tett megnyilatkozásainak visszhangja kétségkívül jelzi-jelez­­heti számára a határokat. Vakbuzgó szimpatizánsai, akik a történtekkel kapcsolatban valami­féle elhatárolódást várnak tőle, ugyanúgy csalódni fognak, mint azok, akik korábban, más irányból sürgették erre. Az viszont elképzelhető, hogy az újabb hasonló összetételű találkozókon, ha egyáltalán lesznek ilyenek, jóval óvatosabban fogalmaz majd, mint ahogy az is­­ hamaro­san módot talál rá, hogy a régi retorikát alkalmazva megnyugtassa törzsgárdáját. Orbán Viktort is könnyen foglyul ejtheti tehát saját kö­zönsége: akiket ő húzott magához, adott esetben visszahúzzák. Nem tudni pontosan, hogy a bizalmas jellegű beszélgetések tartal­ma a jobboldali párt­politikát nagy kanállal fogyasztó, de nem az el­nök köréhez kötődő csoportjánál mennyire volt közkeletű, de sajtóju­kat figyelve egyedül a válság folyamatos sulykolása s annak a Fidesz által javallt pozitív kezelési módja (a GDP növelése, adó- és járulék­­csökkentés, a szakképzés fejlesztése, munkahelyteremtés) kapott hangot. Negatív kicsengésű gyógymódokat, pláne bármiféle megszo­rítást legfeljebb gazdasági szakemberek említettek érintőlegesen, job­bára Orbántól távoli konferenciákon, interjúkban a kiadáscsökkentés eufemisztikus, azaz nem konkrétumokba nyúló említésével. Azt sem tudni, hogy az esetleges kormányra kerülést követő intézkedések mennyire lepték meg­­ nem is annyira a népszavazás idején a bizony­talanokból verbuválódó tömeget, hanem az ennél jóval rangosabb tár­saságot: a frakció tagjait, az önkormányzatok fideszes tisztségviselőit. Amennyiben a kiszivárgott gondolatok több eleméről hallgattak a Fi­desz háza táján, a szemrehányás egyszerre két tényezőre összponto­sul. A tömbszellemből fakadó alaphangra, azaz mit keres a mi elnö­künk „ellenséges területen?”, illetve micsoda dolog, hogy csak az Erős Magyarország lelkesítő programját tálalja elénk, a kormányra kerülést követő kemény lépések titkaiba viszont nem minket avat be elsőnek? A zavart jelzi, hogy a pragmatikus mondatok cseppet sem annul­­lálják a korábbi demagóg tematikát: a Fidesz „árfelelőse” változatlan hévvel tartja meg sajtótájékoztatóját a földgáz drágulásának népet sanyargató voltáról, mintha nem csupán a világpiacon, de idehaza se történt volna semmi, ami a helyzet reálisabb feltérképezését szolgál­ná. Igaz, a szocialistákat viszont az nem izgatja, hogy ugyanazokat a populista eszközöket veszik elő az Orbán-kitételekkel szemben, amelyek ellen eddig harcoltak. A Fidesz megkerüli a vádakra adott választ. Egész oldalas hirdeté­sében a társadalomnak új egyezséget ajánl. Magyarán a pártelnök egyelőre folytatni akarja az úgynevezett új többség meggyőzését, még akkor is, ha a régiből elcsatangolnak egyesek. A hatalom átvételére készülve az sem érdekli, hogy a becserkészett baloldaliak közül hányan ijednek meg a két év „átmenet”, csúnyább szóval „megszorítás” miatt. Orbán a számára otthonos kikötőből nyílt vizekre merészkedik. A gazdasági válság akut helyzetét illusztrálva más zónába akarja terel­ni a közbeszédet, hogy muníciót gyűjtsön arra az időszakra, amikor szembesíthető lesz korábbi igenjeivel és nemjeivel. Ellenfelei e pilla­natban nyilvánvalóan a hitelét próbálják kikezdeni. Hívei pedig minduntalan ott szeretnék látni, ahonnan szívüket nemrég megdo­bogtatta­­ a Kossuth téren vagy az Astoriánál fölállított színpadon. A Fidesz elnöke a megjelent szöveg alapján két hibát mindenképp elkövetett. A kevésbé problematikus a Magyar Gárdát érintő „két po­fon, majd hazazavarjuk őket” címen foglalható össze. A nyilasokkal vont párhuzam ijesztően pontatlan, ezért azokat nem győzi meg, aki­ket nyugtatni akar, de fölbőszíti a radikális jobboldalt, amely így kön­­­nyen kihátrálhat a Fidesz-ernyő alól. A súlyosabb elszóláson már né­pesebb választói tábor háboroghat. Mármint azon, hogy Orbán Viktor 2006-ban nem is akart győzni. Bár ez a szándék akkoriban kevéssé lát­szott, a reakciót mutatja a neten futó kifakadás: „Akkor miért nem szóltál nekünk, mindnyájunknak, akik éjt nappallá téve, saját pénzt, autót és energiát nem kímélve, sokszor családi békénket is felborítva, nemegyszer rokonságunkkal a kapcsolatot megszakítva plakátoztunk, szórólapoztunk, vívtuk az éjjeli ütközetet a mocskos komcsi verőlegé­nyekkel, és jártunk gyűlésekre, utaztunk Pestre, a Kossuth térre, hogy a szónoklataidat és nagyotmondásaidat hallgassuk?” Orbán sem hiheti tehát, hogy azt tesz, amit akar. Kérdés: hol, mi­lyen irányba súg korrigálnivalót politikai ösztöne? Azt pedig, hogy ez az intermezzo mekkora és mennyire tartós nyomot hagy pártja és az ő népszerűségén­­ hamarosan megtudjuk. Ha volna valami maradék önbecsü­lés a magyar okta­tási kormányzat­ban, egy tollvo­nással megvonna minden oktatási támogatást azok­tól az önkormány­zatoktól, amelyek áldásukat adják a szegregatív iskola­­politika bármilyen formájára. Ne legyen állami pénz Aczél Endre enczel@mail.eol.hu Lyndon B. Johnson, az Egyesült Államok elnöke 1964-ben aláírta a fa­ji megkülönböztetés végleges eltörléséről, illetve - ami ennél lénye­gesebb - e megkülönböztetés alkalmazásának büntethetőségéről szóló (alap)törvényt. A ráépülő további törvények elvonták a szövet­ségi kormány segítő kezét (anyagi támogatását) mindazoktól, akik a feketékkel szemben szegregatív módon jártak el. E törvényeket vas­­kövezetességgel alkalmazták, meg is lett az eredménye. Egyetlen központi adófillér nem jutott azoknak, akik szegregáltak. Tehették, ha akarták - végtére is a szövetségi kormány nem befolyásolhatta, hogy egy zártkörű magánklub elnöksége, mondjuk, kit vegyen föl a tagjai közé és kit ne -, de azok, akik szövetségi pénzeket költöttek, nem engedhették meg maguknak a faji megkülönböztetést, annak népszerűsítését. Ellentétben a mai Magyarországgal, ahol az iskoláknak kijáró nor­matív támogatást olyanok is élvezhetik, akik nyíltan vagy burkoltan, de rasszista praktikákkal különítik el a tanulók egy részét. Ellentét­ben továbbá azzal a mai Magyarországgal, ahol községi elöljárók igazgatónak választhatnak meg egy olyan, szellemi értelemben stig­mát viselő történelemtanárt, aki évek óta folytat dekódolható, sunyi módon rasszista propagandát s önti a szélső­jobboldal torz tanait ta­nítványaiba. Ha volna valami maradék önbecsülés a magyar oktatási kormány­zatban, egy tollvonással megvonna minden oktatási támogatást azoktól az önkormányzatoktól, amelyek áldásukat adják a szegre­gatív iskolapolitika bármilyen formájára, vagy/és szélső­jobboldali iskolavezetőket tüntetnek ki bizalmukkal. Ebben utánozni lehetne az amerikai mintát.

Next