Népszabadság, 2008. június (66. évfolyam, 127-151. szám)
2008-06-02 / 127. szám
www.nol.hu Gyurcsány: Fordulat és munka Az exkincstárnok „bizalmasa” lett az MSZP új pártpénztárnoka Munkahelyteremtés, munkavégzésre ösztönző szociális rendszer, minőségi munkára felkészítő oktatási rendszer Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, az MSZP elnöke bármely témakörbe kezdett, a munkához érkezett a párt választmányának szombati ülésén. Szalay Tamás Lajos Fordulóévnek nevezte az idei esztendőt Gyurcsány Ferenc pártelnökminiszterelnök az MSZP hétvégi választmányi ülésén. A kormányfő szerint az erőfeszítések eredménye most már nemcsak számokban tükröződik vissza, hanem a hétköznapok során is érzékelhetővé válik. „Az elmúlt két esztendő az egyensúly megteremtését szolgálta, a következő kettő az új növekedés időszaka lesz” - fogalmazott Gyurcsány. A miniszterelnök szerint a cél, hogy a kormány 2010-ig a szociális biztonság megőrzését ötvözze a gazdasági növekedés ösztönzésével. „Ehhez munkahelyeket kell teremteni, érdekeltté tenni az embereket a munkavégzésben, valamint képessé is tenni őket erre.” Gyurcsány a szükséges lépések közül kiemelte a munkabarát adó- és járulékrendszer létrehozását. Nem támogatja, hogy az adórendszer átalakítását összekössék a szociális kiadások megnyirbálásával, azt viszont igen, hogy a szociális segélyezést munkavégzéshez kössék. A kormányfő kiemelte: a nyugdíjpolitika kérdésében az MSZP jelentős vitákat folytatott az SZDSZ- szel, és szerinte ez is hozzájárult a koalíció felmondásához. Gyurcsány szerint a szabad demokraták a jövedelmek növekedéséhez is kötődő indexálást akarták megváltoztatni tisztán inflációssá, ami nem volna előnyös a nyugdíjasoknak. A párt parlamentjének ülésén szót kapott Komáromi István, az MSZP pécsi alapszervezetének titkára is. A pécsiek korábban tisztújító kongresszus összehívását kezdeményezték, de a legutóbbi választmányi ülésen nem volt módjuk ezzel kapcsolatban kifejteni az álláspontjukat. Komáromi most elmondta, hogy új miniszterelnökre van szükség. Javaslata érdemi meghallgatásra nem talált. Simon Gábor választmányi elnök lapunk kérdésére elmondta: a következő hetek egyik feladata a második fél év politikai menetrendjének összeállítása. Jelenleg az tűnik a legbiztosabb forgatókönyvnek, hogy az MSZP elnökségének kezdeményezésére a választmány nyár végén összehívja a tisztújító kongresszust, amelyet január-februárban lehet majd megtartani. A választmányi ülésen a párt eddigi főkönyvelője, Brecskáné Nagy Mária lett az MSZP új pénztárnoka; kinevezését Puch László eddigi pártpénztárnok javasolta. Brecskáné egyedüli induló volt. Új pénztárnok megválasztására azért volt szükség, mert Puch a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium államtitkára lett. A kincstárnokság az utóbbi időben egybeforrt a pártfinanszírozás sokat kritizált rendszerével - Gyurcsány Ferenc pártelnök-miniszterelnök állítólag ezt a képet is meg akarta törni az átszervezéssel. Ugyanis, bár a párt pénzügyeit továbbra is a pártpénztárnok viszi, a financiális ügyekben immár az elnöki kabinetvezetőnek - Lamperth Mónikának - lesz döntő szava. Brecskánét több forrásunk is Puch „bizalmasának” tartja. Kérdés, hogy a poszt meddig marad meg, a jövő év elejére kiírandó tisztújítás ugyanis a pénztárnoki széket is érinti, sőt lehet, hogy magát a posztot is megszüntetik. Gyurcsány Ferenc és Nyers Rezső a választmány ülése előtt Fotó: Szabó Bernadett Felújított lakás-felújítási ügy Szalay Tamás Lajos Ismét napirendre került Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter, az MSZP elnökhelyettesének lakásügye. A Magyar Nemzet arról számolt be, hogy Juhász házát egy Toma-Bau Zrt. nevű cég újította fel még 2003-ban. Ez a vállalkozás százmilliós megbízásokat nyert el a Honvédelmi Minisztériumtól. Juhász a Népszabadságnak nyilatkozva közölte: lakását védett személyként a Katonai Biztonsági Hivatallal egyeztetve újíttatta fel. Hozzátette: áll bármilyen vizsgálat elé. Ágh Péter fideszes képviselő írásbeli kérdéseket juttatott el Szekeres Imre honvédelmi miniszterhez, amelyben többek között arra vár választ: miként lehetséges, hogy a Toma-Bau a Juhász-féle lakásfelújítás idején nehéz anyagi helyzetbe került, a munkálatok befejezése után azonban újra százmilliós megbízásokat kapott a honvédelmi tárcától? Ágh tudni szeretné, hogy fordítottak-e közpénzt a munkálatok finanszírozására. Szekeres Imre a Népszabadságnak azt mondta: nem feltételezi, hogy bármelyik volt miniszter közpénzt használt volna fel lakása felújításához. „Azért, hogy lezárhassuk az ügyet, tájékoztatást kértem a Toma-Bau honvédségi megbízásairól 1998-tól kezdődően” - mondta. Szabó Zoltán szerint Orbán hat évig hazudott Orbán Viktor mind gazdasági, mind alkotmányos-politikai elképzeléseit illetően hazudott az elmúlt hat évben - jelentette ki Szabó Zoltán, az MSZP országgyűlési képviselője tegnapi sajtótájékoztatóján. A politikus azt mondta: az emberek folyamatosan azt hallották a Fidesz vezetőjétől, hogy mindarra, amit a kormány tesz, nincs szükség, csak a kormány tehetetlenségén múlik az, hogy kénytelen újabb és újabb sarcot kivetni. Eközben kiderül, hogy április 30-án egy zártkörűnek szánt megbeszélésen Orbán ennek pontosan az ellenkezőjét állítja, azt, hogy szükség van további elvonásokra, további konszolidációs intézkedésekre. Éppen ideje, hogy a Fidesz előálljon a valóságos programjával - mondta. A Fidesz minderre úgy reagált: Szabó tovább folytatta a szocialistáktól jól megszokott hazugságpolitikát. (MTI) • Simon Gábor, az MSZP választmányi elnöke tegnap nem válaszolt arra az újságírói kérdésre, hogy mennyibe kerül a párt telefonos kampánya, amelyben az újságíró állítása szerint egy Szabó Eszterként bemutatkozó géphang arról faggatja a választópolgárokat, hogy ismerik-e Orbán Viktor titkos beszédét. Kuncze Kóka mellett Munkatársunktól Kuncze Gábor Kóka Jánost támogatja az SZDSZ elnökválasztásán, s erre biztatja az őt az elnöki székbe visszahívókat is. Az SZDSZ korábbi elnöke egy, az őt újra a párt élére hívó internetes fórumon közzétett nyílt levelében úgy fogalmaz: azért szavaz bizalmat Kókának, mert lehetőséget akar adni neki ahhoz, hogy kétéves programját maradéktalanul megvalósíthassa. Visszahívását az elnöki székbe vele nem egyeztették, ha kikérik a véleményét, ehhez nem járult volna hozzá - teszi hozzá. Elfogadhatatlannak nevezi, hogy egyesek csaltak a szavazásoknál, de úgy látja, az SZDSZ vezető testületei azzal, hogy teljes tisztújítás mellett döntöttek, a bizalommal visszaélők elképzelései mentén cselekedtek. NÉPSZABADSÁG • 2008. JÚNIUS 2., HÉTFŐ Magyarország • 3 Orbán a számára otthonos kikötőből nyílt vizekre merészkedik. A gazdasági válság akut helyzetét illusztrálva más mezőbe akarja terelni a közbeszédet, hogy muníciót gyűjtsön arra az időszakra, amikor szembesíthető lesz korábbi igenjeivel és nénijeivel. Ellenfelei e pillanatban nyilvánvalóan a hitelét próbálják kikezdeni. Hívei pedig minduntalan ott szeretnék látni, ahonnan szívüket nemrég megdobogtatta a Kossuth téren vagy az Astoriánál felállított emelvényen. Zavar Tamás Ervin tamase@nepszabadsag.hu Azt már többé-kevésbé bemérték a politológusok, hogy Gyurcsány Ferenc politikai mozgástere körülbelül telefonfülke-méretű, de, hogy mekkora pálya áll Orbán Viktor rendelkezésére, arról kevesebb elemzés született. Persze népszerűsége csúcsán ő maga sem gondolhatja ezt végtelennek, de most, szűkebb körben (Kéri-klub, menedzsertalálkozó) tett megnyilatkozásainak visszhangja kétségkívül jelzi-jelezheti számára a határokat. Vakbuzgó szimpatizánsai, akik a történtekkel kapcsolatban valamiféle elhatárolódást várnak tőle, ugyanúgy csalódni fognak, mint azok, akik korábban, más irányból sürgették erre. Az viszont elképzelhető, hogy az újabb hasonló összetételű találkozókon, ha egyáltalán lesznek ilyenek, jóval óvatosabban fogalmaz majd, mint ahogy az is hamarosan módot talál rá, hogy a régi retorikát alkalmazva megnyugtassa törzsgárdáját. Orbán Viktort is könnyen foglyul ejtheti tehát saját közönsége: akiket ő húzott magához, adott esetben visszahúzzák. Nem tudni pontosan, hogy a bizalmas jellegű beszélgetések tartalma a jobboldali pártpolitikát nagy kanállal fogyasztó, de nem az elnök köréhez kötődő csoportjánál mennyire volt közkeletű, de sajtójukat figyelve egyedül a válság folyamatos sulykolása s annak a Fidesz által javallt pozitív kezelési módja (a GDP növelése, adó- és járulékcsökkentés, a szakképzés fejlesztése, munkahelyteremtés) kapott hangot. Negatív kicsengésű gyógymódokat, pláne bármiféle megszorítást legfeljebb gazdasági szakemberek említettek érintőlegesen, jobbára Orbántól távoli konferenciákon, interjúkban a kiadáscsökkentés eufemisztikus, azaz nem konkrétumokba nyúló említésével. Azt sem tudni, hogy az esetleges kormányra kerülést követő intézkedések mennyire lepték meg nem is annyira a népszavazás idején a bizonytalanokból verbuválódó tömeget, hanem az ennél jóval rangosabb társaságot: a frakció tagjait, az önkormányzatok fideszes tisztségviselőit. Amennyiben a kiszivárgott gondolatok több eleméről hallgattak a Fidesz háza táján, a szemrehányás egyszerre két tényezőre összpontosul. A tömbszellemből fakadó alaphangra, azaz mit keres a mi elnökünk „ellenséges területen?”, illetve micsoda dolog, hogy csak az Erős Magyarország lelkesítő programját tálalja elénk, a kormányra kerülést követő kemény lépések titkaiba viszont nem minket avat be elsőnek? A zavart jelzi, hogy a pragmatikus mondatok cseppet sem annullálják a korábbi demagóg tematikát: a Fidesz „árfelelőse” változatlan hévvel tartja meg sajtótájékoztatóját a földgáz drágulásának népet sanyargató voltáról, mintha nem csupán a világpiacon, de idehaza se történt volna semmi, ami a helyzet reálisabb feltérképezését szolgálná. Igaz, a szocialistákat viszont az nem izgatja, hogy ugyanazokat a populista eszközöket veszik elő az Orbán-kitételekkel szemben, amelyek ellen eddig harcoltak. A Fidesz megkerüli a vádakra adott választ. Egész oldalas hirdetésében a társadalomnak új egyezséget ajánl. Magyarán a pártelnök egyelőre folytatni akarja az úgynevezett új többség meggyőzését, még akkor is, ha a régiből elcsatangolnak egyesek. A hatalom átvételére készülve az sem érdekli, hogy a becserkészett baloldaliak közül hányan ijednek meg a két év „átmenet”, csúnyább szóval „megszorítás” miatt. Orbán a számára otthonos kikötőből nyílt vizekre merészkedik. A gazdasági válság akut helyzetét illusztrálva más zónába akarja terelni a közbeszédet, hogy muníciót gyűjtsön arra az időszakra, amikor szembesíthető lesz korábbi igenjeivel és nemjeivel. Ellenfelei e pillanatban nyilvánvalóan a hitelét próbálják kikezdeni. Hívei pedig minduntalan ott szeretnék látni, ahonnan szívüket nemrég megdobogtatta a Kossuth téren vagy az Astoriánál fölállított színpadon. A Fidesz elnöke a megjelent szöveg alapján két hibát mindenképp elkövetett. A kevésbé problematikus a Magyar Gárdát érintő „két pofon, majd hazazavarjuk őket” címen foglalható össze. A nyilasokkal vont párhuzam ijesztően pontatlan, ezért azokat nem győzi meg, akiket nyugtatni akar, de fölbőszíti a radikális jobboldalt, amely így könnyen kihátrálhat a Fidesz-ernyő alól. A súlyosabb elszóláson már népesebb választói tábor háboroghat. Mármint azon, hogy Orbán Viktor 2006-ban nem is akart győzni. Bár ez a szándék akkoriban kevéssé látszott, a reakciót mutatja a neten futó kifakadás: „Akkor miért nem szóltál nekünk, mindnyájunknak, akik éjt nappallá téve, saját pénzt, autót és energiát nem kímélve, sokszor családi békénket is felborítva, nemegyszer rokonságunkkal a kapcsolatot megszakítva plakátoztunk, szórólapoztunk, vívtuk az éjjeli ütközetet a mocskos komcsi verőlegényekkel, és jártunk gyűlésekre, utaztunk Pestre, a Kossuth térre, hogy a szónoklataidat és nagyotmondásaidat hallgassuk?” Orbán sem hiheti tehát, hogy azt tesz, amit akar. Kérdés: hol, milyen irányba súg korrigálnivalót politikai ösztöne? Azt pedig, hogy ez az intermezzo mekkora és mennyire tartós nyomot hagy pártja és az ő népszerűségén hamarosan megtudjuk. Ha volna valami maradék önbecsülés a magyar oktatási kormányzatban, egy tollvonással megvonna minden oktatási támogatást azoktól az önkormányzatoktól, amelyek áldásukat adják a szegregatív iskolapolitika bármilyen formájára. Ne legyen állami pénz Aczél Endre enczel@mail.eol.hu Lyndon B. Johnson, az Egyesült Államok elnöke 1964-ben aláírta a faji megkülönböztetés végleges eltörléséről, illetve - ami ennél lényegesebb - e megkülönböztetés alkalmazásának büntethetőségéről szóló (alap)törvényt. A ráépülő további törvények elvonták a szövetségi kormány segítő kezét (anyagi támogatását) mindazoktól, akik a feketékkel szemben szegregatív módon jártak el. E törvényeket vaskövezetességgel alkalmazták, meg is lett az eredménye. Egyetlen központi adófillér nem jutott azoknak, akik szegregáltak. Tehették, ha akarták - végtére is a szövetségi kormány nem befolyásolhatta, hogy egy zártkörű magánklub elnöksége, mondjuk, kit vegyen föl a tagjai közé és kit ne -, de azok, akik szövetségi pénzeket költöttek, nem engedhették meg maguknak a faji megkülönböztetést, annak népszerűsítését. Ellentétben a mai Magyarországgal, ahol az iskoláknak kijáró normatív támogatást olyanok is élvezhetik, akik nyíltan vagy burkoltan, de rasszista praktikákkal különítik el a tanulók egy részét. Ellentétben továbbá azzal a mai Magyarországgal, ahol községi elöljárók igazgatónak választhatnak meg egy olyan, szellemi értelemben stigmát viselő történelemtanárt, aki évek óta folytat dekódolható, sunyi módon rasszista propagandát s önti a szélsőjobboldal torz tanait tanítványaiba. Ha volna valami maradék önbecsülés a magyar oktatási kormányzatban, egy tollvonással megvonna minden oktatási támogatást azoktól az önkormányzatoktól, amelyek áldásukat adják a szegregatív iskolapolitika bármilyen formájára, vagy/és szélsőjobboldali iskolavezetőket tüntetnek ki bizalmukkal. Ebben utánozni lehetne az amerikai mintát.