Népszabadság, 2008. november (66. évfolyam, 256-279. szám)
2008-11-12 / 264. szám
► ► I www.nol.hu Kiállítás Bak Imre: Új képek Virág Judit Galéria Rózsa Gyula írhat akármilyen elvont címet a képei alá Bak Imre, a látványélmény kísértését többnyire nem ússza meg. Az Esély, ez a szélesen kitárulkozó hatalmas vászon például hiába csupa síkidomból, keskeny, elegáns sávból épül fel, ipari tájképzeteket (is) gerjeszt. Alapja mély, fekete csík, fölötte nem kevésbé mély és oliv, de mégiscsak zöld vonulattal, éppen csak a fehéresig világoskék, hatalmas ég kellett hozzá, hogy úgy hasson, mint egy zöldmezős üzemi beruházás. Csarnokszürke, hosszú vízszintesek a talajon, kürtősárga függőleges sávok és tömör fekete tömbök, úgy is mint irodaszárnyak - kietlen amerikai filmekben láthat ilyen csupasz vedutát a néző, vagy Hatvan felé haladva, az autópályán. Nonfiguratív művek szabadsága és kockázata az önkényes értelmezés. A nézőnek lehet, sőt kötelessége átélnie és asszociálnia általában is, de az érett Bak-képek mintha maguk sem tiltakoznának a materiálisabb, földhözragadtabb képzetek ellen. Aki tehát úgy véli, hogy bentről, ablakon át, fekete-bézs csíkozásé függöny mögül néz kinti almazöld történéseket és melegbarna cöveket, érezze felhatalmazva magát a cím által: Itt és ott. Az Éjszaka titka pedig egészen messzire, már-már a naturalizmusig elmegy. Persze, a Bak-féle geometria és derékszögűség határai között. Itt zöld-fehér a csíkos függöny, mint mondén fürdőhelyeken a napellenzők, és messzi, komoly fekete a távlat, amelyből a négyszögletes, vörös égitest, ez esetben nyilvánvalóan a hold kiviláglik. Ezek az izzó, tömör elemek egyébként is árulkodóak. Mindig négyzetesek, de mindig a képsík felső szférájában találhatók, mint a nap meg a hold, és mindig kerül alájuk egy hosszú, elválasztó vonal, hogy horizonttá váljék. Együtt: szűkszavú célzássá, egyszersmind szín- és távlatrendszerré. Az érett Bak Imre színkultúrája, színfantáziája, színvarázsa közismert. Úgy képes halvány almazöld síkra helyezni egy másik, tünékenyebb almazöldet, hogy az intim, izgalmas eseménnyé válik. Úgy képes piros, igenis nem vörös, hanem piros égre másmilyen piros égitestet varázsolni, hogy a hevület férfias, komoly eleganciát kap. Színeinek leírása, finom árnyalatainak érzékeltetése egyébként lehetetlen feladat elé állítja és nyakatekert hasonlatok gyártására kényszeríti a méltatóit. Hiszen az a merészség, hogy a Talányos történeten két olívzöld uralkodik, legfeljebb olyan kulináris-szakmai segítséggel pontosítható, hogy az egyik az olívaolajdús, a másik a már sárgásra érett olajbogyó zamatos zöldje. Ezekből kerekednek ki perspektíva-játékai. Az egyik olívzöld a minősége miatt hátrahúzódik, a másikat az árnyalata és a sűrűsége hagyja előrehatolni a Talányos történeten Bak képein a legkönnyebb szemléltetni a színperspektívát. Az, hogy a hideg árnyalatok a messzi háttérbe vonulnak, hogy a meleg színek előrejönnek és ez távlatokat nyit, olyan rendszereken demonstrálható, mint a Valószerű egyetlen részmotívuma, amelyen a fekete négyzet a mélybe lapul, előtte a rózsaszín vidáman előrejön, de mindet legyőzi a sokkal kisebb, sokkal tömörebb, komoly és diadalmas vörös négyzet. Bak azonban a térperspektíváról sem mond le, azok a legizgalmasabb, legteljesebb képei most, amelyeken az események térben történnek. A Fényeken az aszimmetrikus, erős piramisok súlya, a vetett és vetetlen árnyékok tünékenysége, meg a sárga-sivatagos föld fölé emelkedő vörös-barna ég élettel telítődik. Fenség, titok és méltósággal viselt elhagyatottság a vörös kockanap alatti tájon. Az olyan képeken pedig, mint a Szilánkok hatalma, ahol a fekete ég, a horizont és az égitest ellenére nincs kapaszkodója tájasszociációnak, fenyeget és megnyugtat az éles, tiszta formák hűvös szilárdsága. Bak változatlanul hű a pedáns geometriájához. De már régóta olyan finom színpoézissel és olyan finom ambivalenciával tölti fel - pontosabban: lényegid át - a konstruktív örökséget, amelyre nincs több példa. Szögletes nap alatt A színek leírása lehetetlen feladat elé állítja a méltatókat Fotó: Bánhalmi János NÉPSZABADSÁG • 2008. NOVEMBER 12., SZERDA Iúra • 11 Arcra fel! A Műcsarnok 2009-es tervei Nácik antropológiai laboratóriumából válogatott arcképeket állít ki a médiaművész és független filmes Forgács Péter jövőre a velencei biennálén - hangzott el tegnap a Műcsarnok 2009-es évadját bemutató sajtótájékoztatóján. Szablyár Eszter Hadifoglyokat, katonatiszteket, deportálásra váró zsidókat és civileket fényképezett Josef Wastl bécsi antropológus sajátságos laboratóriumában 1939 és 1943 között. A tudományos céllal létrehozott archívum anyagát korábban is tanulmányozta a médiaművész Forgács Péter. Idén arra is kapott engedélyt, hogy az ott őrzött portrékat képzőművészeti célra felhasználja. A jövő évi, velencei képzőművészeti biennáléra beadott pályázatában ezekből a felvételekből tervezett tárlatot, megannyi szempárból összerendezett tekintetlabirintust. Noha Velencében még nem hirdették ki a jövő évi, képzőművészeti biennále tematikus címét, itthon már eldőlt, hogy a nyolc beadott pályaműből Forgács Péter Col tempo/Idővel című installációja épülhet fel a jövőre százéves magyar pavilonban. Mint a Műcsarnokot igazgató Petrányi Zsolt elmondta, a későn meghirdetett biennálés témák annyira általánosak, hogy azokba szinte bármi belepasszol - gondoljunk csak például a tavalyi Kultúra és szabadidő vagy az idei Ott kint szlogenre -, viszont ha kivárják a bejelentést, alig marad idő a tervek megvalósítására. Jelen esetben Forgács fekete, dobozszerű installációinak elkészítésére, amelyekben helyet kap majd a portrégyűjtemény. - A képekből egyetlen nagy egységgé komponált mű nem történelmi időkre reflektál - magyarázza a kiállítás kurátora, Rényi András művészettörténész. - A pillanatra utal, amelyet a néző eltölt az arcokkal. Kutatja a másikra vetett emberi pillantás kulturális hátterét, amelyet a lélekábrázoló portréfestészet, a rendőrségi rabosítás, az antropológiai mintagyűjtemények ismeretanyaga mind befolyásol. Hozzáteszi: beadványuk címét a velencei képzőművészeti akadémián kiállított Giorgione-képről - a La Vecchiáról - kölcsönözték, ahol a nézőt szuggeráló öregasszony egyik kezében a Col tempo feliratot tartja, másikkal pedig önmagára mutat. Egyaránt reflektálva saját magára és a nézőre. További kiállítások is válogatnak jövőre archívumi anyagokból, mint például a német Thomas Ruff retrospektív tárlata, ahol egy csillagászati archívum újra lenagyított üvegtábláit is láthatjuk. Szintén a Műcsarnokban rendeznek kiállítást a Balázs Béla Stúdió ötven évéből, valamint a jövő év egyik szenzációjaként válogatást láthatunk a leoni kortárs gyűjtemény, a MUSAC anyagából. Ennek keretében például művészeti installációként véradóközpont is üzemel majd a bejárati csarnokban. A leányvállalatként működő Ernst Múzeumban a Derkovits-ösztöndíjasok mellett Kiss Pál Szabolcs és a dubrovniki születésű Sietven Tolj mutatkozik be. szavazz attika.. hőseire MINDEN HÉTKÖZNAP 20.30 tv2.hu rr HIRDETÉS