Népszabadság, 2009. február (67. évfolyam, 27-50. szám)

2009-02-02 / 27. szám

www.nol.hu Kisebb parlamentet javasol a kormány Folytatás az 1. oldalról Ez több, mint a jelenlegi alapjö­vedelem. Ezzel úgy ítélik meg, hogy kikerülhetővé válnak az ön­kényes emelések, illetve átlátha­tóbbá tehetőek a financiális felté­telek. Az eddig számla nélkül felve­hető költségtérítések rendszere megszűnne, a kormány az átlagos munkavállalókra vonatkozó szoká­sos költségek megtérítését javasol­ja, szigorú elszámolás alapján. Szállást és útiköltséget lehetne el­számoltatni, de csak számla ellené­ben. Ugyanígy a piaci életben is­mert kilométer alapú útdíjelszá­molás vonatkozna a honatyákra is. A Népszabadság információi szerint a rendkívüli kormányülé­sen a kisebb parlamentről szóló ja­vaslat kapcsán alig volt vita, az ön­­kormányzati rendszer átalakítását illetően annál inkább. Az alapok­ban azonban minden felszólaló egyetértett. Gyurcsány Ferenc azt mondta: az önkormányzatok mű­ködési költségei évente 25 milliárd forintot tesznek ki, ez pedig a je­lenlegi 26 ezres összképviselői lét­szám felére csökkentésével jelen­tősen apasztható. A kabinet számí­tásai szerint négy év alatt 100 milli­árd lenne megspórolható a rend­szer egyszerűsítésével és kurtítá­sával úgy, hogy eközben a közigaz­gatásban végzett munka minősége nem romlik. Úgy tudjuk, hogy Gyenesei István önkormányzati mi­niszter ma egyeztet a kormányfő­vel a következő feladatok kidolgo­zásáról. Az önkormányzati reform, pontosabban „megújulás” (a re­form szó körül is volt ugyanis némi vita) egyik alaptétele: kevesebb bü­rokrácia és több demokrácia a rendszerben. Az állam és az önkor­mányzatok közötti feladatelosztást újra kívánják gondolni, elsősorban kistérségi alapon - a miniszter a körjegyzőségi struktúrát támogat­ná a hatékonyság és egyszerűség jegyében. Úgy tudjuk, hogy január elejére már elkészült egy „feladat­­gyűjtemény”, amelyben a szaktárca többek között 101 törvényhely át­meneti felfüggesztését javasolja. Ezek olyan - nélkülözhető - önkor­mányzati kötelezettségeket tartal­maznak, amelyek átmeneti figyel­men kívül hagyásával jelentősen spórolhatnak a helyi közigazgatás­ban. A reform további részleteiben még nincs végleges álláspont, az intézkedések kidolgozása­­ és arról az ellenzékkel való egyeztetés megkezdése­­ folyamatos. Összecsuklott a rendkívüli kormányülés utáni tájékoztatón Budai Bernadett; a kormányszóvivőt a miniszterelnök fogta meg, emelte fel és vitte ki a szomszédos irodába. A sajtótájékoztató félbeszakadt, majd tíz perccel később folytatódott, de már Budai Bernadett nélkül. A szóvivőhöz mentőt hívtak és kórházba szállították. A hivatalos tájékoztatás szerint influenzás, pár napig kórházban kell maradnia. Fotók: Reviczky Zsolt A Fidesz nem hisz a kabinetnek Csuhaj Ildikó „A Fidesznek déja vu érzése van, mert Medgyessy Péter teljes kudar­ca és kormányzati alkalmatlansága akkor vált véglegessé, amikor el­kezdett hiteltelen közjogi javasla­tokról beszélni” - jelentette ki Szijjártó Péter, arra reagálva, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tegnap közölte: a kormány szerint 199 fős parlamentre és egyfordu­lós arányos választási rendszerre lenne szükség. A Fidesz-szóvivő emlékeztetett rá, hogy korábban a szocialisták 67-szer szavazták le a Fidesz kisebb parlamentre vonat­kozó indítványának napirendre vételét. Azt a Fidesz-javaslatot pe­dig napirendre sem vették, mely a megyei közgyűlések létszámának a felére csökkentéséről szólt. Lapunknak név nélkül nyilat­kozó fideszes frakciótagok kom­mentálták is Gyurcsány Ferenc ja­vaslatait. Szerintük az egyfordulós listás parlamenti választás a kis pártoknak kedvez, vagyis nem a Fidesznek, így ahhoz a Fidesz vár­hatóan nem is adja a hozzájárulá­sát.­­ A listás, vagyis az arányos rendszer nyomán állandó kor­mányválságok alakulhatnak ki, hi­szen egy ilyen szisztéma szerinti választásokon a győztesnek nehéz olyan eredményt elérni, hogy meglegyen a többsége a parla­mentben egyedül is. Ez pedig koa­líciós kényszert ír elő. Ehelyett a Fidesz a vegyes rendszert prefe­rálja, vagyis „a többségi elvet”. Felvetésünkre, hogy a 199 fős ja­vaslatot a Fidesz nehezen tudja el­utasítani, hiszen maga is 200 fős Országgyűlést indítványozott, a frakció egyik prominense azt mondta: a Fidesz ragaszkodik, hogy az első lépés az alkotmány­­módosítás legyen, vagyis az alap­törvény mondja ki a 200 vagy 199 fős Országgyűlést - s csak ez után jöhetne a választójogi rendszer ehhez igazítása. „Ezt pedig a szo­cialisták nyilván nem fogadják el” - tette hozzá. Az önkormányzati képviselők létszámának felére csökkentésével a Fidesz is egyetért, de szerintük ahogyan a rendszerben haladunk lefelé, annál kevésbé kell érvénye­sülnie a feleződésnek. A tiszteletdíjak meghatározá­sáról szóló miniszterelnöki javas­lat sem elfogadható számukra, mert a különböző bizottsági tiszt­ségek után járó juttatásokkal a képviselők jövedelme elérhetné az Orbán Viktor által korábban el­fogadhatatlannak minősített egy­millió forintos határt. Azzal a Fi­desz egyetértene, hogy legyen a képviselőknek számlaadási köte­lezettségük, ha költséget akarnak érvényesíteni. Az iránnyal egyetért az SZDSZ A parlament csütörtöki, rendkívü­li ülésén bejelentettek után sokan azt vélelmezték, hogy elsősorban a gazdasági válsággal közvetlenül összefüggő intézkedések megho­zataláról dönt a kormány vasár­nap. Ehhez képest Gyurcsány Fe­renc vasárnap alapvetően a közjogi berendezkedést, illetve az önkor­mányzati rendszert érintő változ­tatásokat jelentett be, amelyek irá­nyával, céljaival az SZDSZ egyet­ért - nyilatkozta lapunknak Gulyás József, szabad demokrata képvise­lő. Emlékeztetett arra, hogy a libe­rális párt mind az Országgyűlés. • Az MDF jó tárgyalási alapnak tartja a miniszterelnök vasárnap tett közjo­gi javaslatait - mondta Herényi Ká­roly, az MDF frakcióvezetője vasárnap az MTI-nek, mind pedig az önkormányzati kép­viselők létszámának csökkentésé­ben kezdeményezőként lépett fel. A választójogi rendszer átalakítá­sáról folytatott ötpárti egyezteté­sek ugyanakkor kudarcba fullad­tak, mint ahogy a Gyurcsány-féle köztisztasági csomag is. Kérdés - tette hozzá Gulyás -, hogy ezúttal hogyan tudnának megállapodásra jutni a parlamenti erők. NÉPSZABADSÁG • 2009. FEBRUÁR 2., HÉTFŐ Magyarország • 3 Örülhet, aki igényt tart rá, hogy az életmódját a rend­őrség véleményez­ze, esetleg krimina­lizálja. Erre vala­mennyiünknek le­het esélyünk, mivel az egész nyugatias polgárság olyan fenntarthatatlan életmódot él, amellyel lakhatat­lanná teszi unokái számára a Földet. Szóljon, aki tud na­gyobb bűnről, ame­lyet pusztán az élet­mód által el lehet követni. Örülhet, aki... Révész Sándor reveszi@nepszabadsag.hu Ha a miskolci rendőrkapitány abban a szellemben folytathatja ténykedését, amelyben pénteki sajtótájékoztatóján megnyilvá­nult, annak mindenki örülhet, aki... Aki úgy gondolja, hogy enyhítheti a bűncselekmény megítélé­sét, ha az elkövető roma. Pásztor Albert ugyanis így véli: Életszerű előadása szerint a zseniális miskolci rendőrség január 30-án már a decemberben és januárban elkövetett valamennyi rablás tettesét ismerte és elfogta, az összes elfogott kivétel nélkül önként és da­lolva nyilatkozott a származásáról, mert valamennyi belátta, hogy ez az ő érdeke, hiszen azt az ő javára figyelembe lehet venni, és ez a kapitány szerint így helyes... Eszünkbe sem jut, hogy a borsodi rendőrség a rendszerváltás előtti gyakorlatához tért vissza, amikor a legteljesebb önkénnyel és finoman szólva nem teljes találati pon­tossággal dokumentálták, ki a cigány. Azzal igazolták, hogy egy bi­zonyos életmódot csak cigányok élnek, hogy automatikusan ci­gánynak minősítettek mindenkit, aki olyan életmódban élt. Örülhet, aki kedveli a hatalomnak való kiszolgáltatottságot, egyetért azzal, hogy a rendőrség nyilvánosságra hozhassa tetszé­se szerint bármilyen személyes adatunkat, még azokat is, ame­lyek nyilvántartására sincs joga. Kivált örülhet, aki semmilyen értelmét nem látja az ügyészség, a bíróság fenntartásának, a bi­zonyítási eljárásnak, az ártatlanság vélelmének, mert valóban nincs is ezeknek semmi értelmük, ha egy rendőri vezető követ­kezmények nélkül tényként állíthatja, hogy az általa gyanúsított személyek az elkövetők, ők valamennyien és senki más, s még a tévedés elméleti lehetőségét is elveti. A sokadik eset után, ami­kor még a bíróság által elítélt (többnyire roma) vádlottakról is egyértelműen kiderült, hogy ártatlanok voltak. Örülhet, aki igényt tart rá, hogy az életmódját a rendőrség vé­leményezze, esetleg kriminalizálja. Erre valamennyiünknek lehet esélyünk, mivel az egész nyugatias polgárság olyan fenntartha­tatlan életmódot él, amellyel lakhatatlanná teszi unokái számára a Földet. Szóljon, aki tud nagyobb bűnről, amelyet pusztán az életmód által el lehet követni. Boldog lehet, akinek elege van a képmutatásból, abból, hogy a sajtó következetesen elhallgatja, ha a disznóságokat gádzsók kö­vették el, holott ezt mindenki tudja. Tessék nekünk mindig oda­írni, hogy a vörösterror, a fehérterror, az országcsonkítás, a de­portálás, az Európáról való leszakadás, az ország minden lakosá­nak évente százezres nagyságrendű veszteségeket okozó gazda­sági csődpolitika és a reformszabotázs, a fővárosi politikai van­dalizmus és rendőri brutalitás fő felelősei, csakúgy mint a nagy korrupciós ügyek elkövetői és gyanúsítottjai a Terézvárostól Kiskunhalasig szinte kivétel nélkül gádzsók. Persze hiába kötik a fenti bűnöket a gádzsókhoz, akkor sem fogják az ártatlan gádzsót látatlanban (!) elutasítani a munkásfel­vételnél, külön osztályba száműzni az iskolában, kitiltani szóra­kozóhelyekről, elküldeni, ha lakást akar venni vagy kivenni... A gádzsóból nem lesz szitokszó, amelyet a romák egymás gyalázá­­sára használnak. A bűnkiterjesztés a többségnél nem működik. A kisebbségnél működik, csak persze nem a bűn üldözését, hanem szaporítását szolgálja, mert ahol nem csak a bűnöst üldözik, ott több lesz a bűnös. „A kriminalizált gettó önmagát teljesítő prófé­cia, aki úgy nő föl, hogy üldözik, annak a számára nincs különb­ség törvényen belüli és kívüli között” írta Solt Ottilia. Ezért tehát, akiknek nincs okuk az örömre, hiába áltatják őket és magukat, azok éppen az egyre erőszakosabb bűncselekmé­nyek miskolci áldozatai, a város veszélyeztetett lakossága. És persze velük együtt a több tízezer miskolci roma, akiknek az élethelyzetét, megítélését, sőt a biztonságát is alapvetően befo­lyásolja, amit az elvileg az ő biztonságukért is felelős rendőrka­pitány egy pár száz fős elkövetői csoportról mond. Ha a társadalom felső és alsó rétegeiben olyan markánsan el­tér a romák és a gádzsók aránya, akkor nyilván a különböző réte­gekre jellemző bűncselekmények elkövetői között is el kell tér­nie. És persze hiába lehet odafönt sokkal többünktől sokkal töb­bet lopni, összehasonlíthatatlanul erősebb traumát, lelki megráz­kódtatást él át az, akit közvetlenül, fizikailag ér vagy akár csak fe­nyeget a javai és egyben személye, rokonai elleni támadás. Ezért talán érzelmileg könnyebb a korrupció példáján megérteni azt, ami mindenféle bűncselekményre igaz, hogy ti. a személyes fele­lősség és a társadalom rendszerébe beágyazott okok nem semmi­sítik meg egymást. És egyikre sem válasz a kollektív vád és bün­tetés. Magyarország korrupcióval erősen fertőzött ország, de ettől még túlnyomó többségünk nem korrupt. Egyetlen korrupt alak személyes felelősségét sem oldja fel az a tény, hogy például a po­litikai intézmények finanszírozása rendszerszerűen a korrupció­ra épül. Ez a tény nem foghatja vissza sem a bűnüldözést, sem a megvetésünket, viszont hiába is indítunk hisztérikus akciókat a büntetési tételek mértéktelen felemelése érdekében, a korrupci­ót a folyamatosan öntözött vérpaddal sem lehet letörni, meg az­zal az alkalmasint népszerű hazugsággal sem, hogy minden poli­tikus korrupt. Csak azoknak a társadalmi bajoknak és intézmé­nyeknek a gyógyításával, amelyek a korrupciót kitermelik. És ez pontosan így van azokkal a bűncselekményekkel is, amelyek az utcán érik a boldogtalan városi népet. És saját házukban a bol­dogtalan falvak népét. Aki ragaszkodik önsorsrontó indulataihoz és idegesíti min­denféle összetettebb érvelés, mondhatja, hogy a távol élő fogja be a száját. Solt Ottiliának is mondták ezt sok településen a ren­getegből, ahol a valóságot kutatta: „Még mielőtt az idegen meg­szólalhatna, letorkolja a végső érv: ezt csak az tudja, aki itt él. /.../ Az idegen kénytelen-kelletlen hallgat, mert lassan, nagyon las­san, úgy húsz év alatt, mióta annyi cigánytelepen, utcában, ház­ban, munkásszállón járt, annyi kedves, szép, nagyszerű, csúnya, ostoba, szorgalmas, küszködő, lusta, tehetetlen, semmirevaló, szelíd és durva cigányt megismert, szeretett vagy utált, és persze ugyanúgy 'magyart' is, vagyis nem cigányt, megértette, hogy nincs mit mondani. Igen, a hajdan csinos falusi utcai házak lerob­bantak, a hajdan elgereblyézett udvarok rendetlenek, s a porták árát lenyomja ez a környezet, sőt eladhatatlanok. A hajdan biz­tonságos megélhetést nyújtó városokban fogy a munka, s nem si­etnek az új beruházók. Bizony, az elvadult, tétlen kamaszok be­törnek a boltokba. S az itt élők nem megérteni akarják mindezt, hanem nem akarják. Meg valakin bosszút is kell állni a bizonyta­lanná vált, romló életért. Nem tudok mit mondani. Iszonyú nagy az űr aközött, amit szeretnénk, és ami van. Indulattal tömköd­­jük.” Majd két évtizede, hogy ezek a sorok megjelentek. Az űr egyre nagyobb, egyre több indulattal tömködjük. Mi lesz velünk húsz esztendő múlva?

Next