Népszabadság, 2009. február (67. évfolyam, 27-50. szám)

2009-02-28 / 50. szám

www.nol.hu A marketingdiktatúra és a meggyilkolt Milk Beszélgetés Gus Van Sant rendezővel Návai Anikó Nem figyeltem Gus Van Sant arcát, amikor múlt vasárnap a vigyorgó Sean Penn azzal ölelte magához pályafutása második Oscar­­díját, hogy „köszi nektek, drága komcsi, melegimádó kollégák!”, de fogadok, hogy a rendező is elvigyorodott, mert a szókimon­dó-polgárpukkasztó Penn-nek igaza van: a mai Amerikában tényleg balosnak számít, aki novemberben nemmel szavazott a ho­moszexuális házasság betiltásáról szóló ka­liforniai törvényjavaslatra, most pedig igennel az első meleg köztisztviselőről, az 1979-ben meggyilkolt Harvey Milkről szóló film címszereplőjére. Gus Van Santtel az ezen a héten Magyarországon bemutatásra kerülő Milk San Franciscó-i premierjén be­szélgettünk. - Ha jól tudom, nem ön az első, aki az Oscar­­díjas dokumentumfilm hőséről játékfilmet akart rendezni. - Oliver Stone játszadozott az ötlettel 1992-ben, aztán lemondott róla. 1999-ben felajánlották nekem, akkor meg szétesett a projekt. - Több szereposztást is megélt ez a történet. - Oliver verziójában Robin Williams ját­szotta volna Harvey-t, de én már az első pil­lanatban Sean Pennre gondoltam, és Tom Cruise-t kértem fel a meleggyűlölő Dan White-ra. Cruise az első megbeszélés után eltűnt, s mivel nem volt mögöttem stúdió és nem vagyok produceralkat, nem hajtot­tam eléggé, tehát nem lett belőle semmi. Egészen addig, míg bekopogott hozzám Lance Black, hogy magánszorgalomból írt egy forgatókönyvet Harvey Milkről, és ta­láltunk producert, így lett belőle film.­­ Méghozzá igen aktuális film. 2008 novem­berében ugyanis Kaliforniában nemcsak az elnökjelöltre szavaztak, hanem arra is, hogy megmaradjon vagy töröljék el a homosze­xuálisok házasodási jogát. Megítélése sze­rint mennyit változott a melegek jogi helyze­te Harvey Milk halála óta? - Az amerikaiak számára máig nem tisz­ta, hogy a melegek joga valójában emberi, sőt alkotmányos jog. Az átlag amerikaiban a félelemérzés munkál, fogalma sincs a homoszexualitásról, csak retteg tőle. Nézze meg a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek törvényjavaslatait, köztük például amelyik azt proponálta, hogy a munkáltató elbo­csáthatja az alkalmazottját, ha kiderül róla, hogy homoszexuális. Nálunk Oregon ál­lamban még 1991-ben is becsúszott olyan törvényjavaslat, hogy nemcsak a tanárok, a közalkalmazottak sem lehetnek melegek. Időközben sikerült kicsikarnunk bizonyos engedményeket, de alapjában véve a köz­GUS VAN SANT (1952. július 24. Louisville, Kentucky). Divat­­tervezőnek tanult, a New York-i rek­lámszakmában he­lyezkedett el, 16 évesen rendezte el­ső animációs kisjá­tékfilmjét. Poetikus-ironikus stílusával az ameri­kai nagyváros és vidék hiteles króni­kása. Magyarorszá­gon is ismert film­jei: Majd’ megdög­lik érte (1996), Psycho (1999), Goodwill Hunting (1999), a cannes-i Arany Pálmával ju­talmazott Elefánt (2003), Párizs, sze­retlek (2006), Milk (2008). Oregon ál­lamban él, hangulat még mindig tart a homoszexuáli­soktól, és a konzervatív közvélemény még mindig uszít a melegházasság ellen. Mintha az állam és az egyház soha nem különült volna el ebben az országban, amely amúgy szereti progresszívnek vallani magát és ün­nepli, hogy egyre többen vállalják nyíltan a homoszexualitásukat.­­ Ez az egyik oldal. Közben a másik azt har­sogja, hogy a melegházasság meggyilkolja a hagyományos értelemben vett családot, vi­szont kikéri magának, hogy megvonják a fegyverviselési engedélyét. - Ne csodálkozzon! Amerika a nagy el­lentmondások hazája, ez így van, amióta az eszemet tudom. A politika rendszeresen hoz és töröl el olyan törvényeket, amelyek tökéletesen ellentmondanak egymásnak. Korlátozni a fegyverviselést? Széttaposni az amerikaiak nemzeti önbecsülését? - Tehát vállalja, hogy a Milkkel más célja is volt, nemcsak emléket állítani Harvey Műknek? - Hogyne. Nevezze nyugodtan nevén a gyereket: tisztességes agitprop munkát tet­tem le az asztalra. De hívhatja politikai ál­lásfoglalásnak, polgárjogi kortesbeszédnek, vagy mondhatja azt is, hogy a melegházas­ság mellett törtem lándzsát. Nekem törté­netesen emberi dráma, s ahogy tudom, Sean Pennek is az. Ugyan sose vallotta be, de sejtem, azért vállalta ezt a szerepet, mert heteroszexuális és komoly színészi kihívás­nak tekintette, hogy el tudja-e játszani. Mel­lesleg jóval hamarabb beásta magát Harvey Milk sztorijába, mint én, ami nem meglepő, tudván, hogy Penn markáns politikai alkat, rengeteget olvas, mélyen tájékozott és szomjasan nyitott a világ dolgai iránt. - Igen önfejű és makacs ember, aki ráadá­sul maga is rendező, szemben önnel, aki vi­szont halk szavú, szerény, visszahúzódó alkat. - Értem a célzást, de nem voltak konflik­tusaink. Sean eleve úgy közelítette meg a fil­met, hogy tisztelte a munkásságomat, és egy pillanatra sem lépte át azt a bizonyos határt. Tartottam tőle persze, hiszen tudtam, hogy nem akármilyen rendező, de valószínűleg ő is tisztában volt vele, hogy iszonyú kalamaj­kát okozna, ha beleszólna abba, amit csiná­lok. Soha nem dolgoztunk együtt, és öröm­mel nyugtáztam, hogy látszólag lazán visel­kedik, de minden idegszálával koncentrál. Nem volt köztünk vita. Elfogadtam, hogy le akarja dobni az izmait, egyetértettünk ab­ban, hogyan nézzen ki Milk, bejártuk az ere­deti helyszíneket, bevontam a látványterve­zésbe, aztán hagytam, hogy elvonuljon és bezárkózzon a könyveivel, a dokumentum­filmekkel, a fotókkal, a hangdokumentáció­val. Sean Penn nem az a színész, aki képte­len kibújni a figura bőréből, ha forgat. Civil­ben jött, civilben ment, csak a sminkben vál­tott. Egyetlen egyszer tett egy önironikusan filmesnek titulált szerény javaslatot, hogy használjak két kamerát az egyik jelenetben. Szó nélkül elfogadtam, ugyanis használt a filmnek.­­ Minden szerepet heteroszexuális színész játszik, ami elég különös, tudván, hogy Hollywood tele van meleg színészekkel, akik titkolják. Csak a rendező lehet meleg, a színész nem lehet bevallottan homoszexuá­lis? - A színész az arcát adja a nézőnek, és ha egyszer beismeri a nemi hovatartozását, nincs visszaút, nem játszhat többé romanti­kus hőst, mert kinevetik. Hallgatólagosan mindenki tudja, melyik színész meleg, de Hollywoodban ebből a szempontból nincs demokrácia. Marketingdiktatúra van, még­hozzá kegyetlen. És a homoszexuális színészek rettegnek a lelepleződéstől.­­ Beszélgetésünkből nyilvánvaló, hogy a Műk nem minden amerikai néző számára vonzó film. Viszont ez is üzlet, legalábbis an­nak, aki gyártotta és forgalmazza. Önt mennyire befolyásolták ezek az elvárások? - Valószínűleg sokkal kevésbé, mint hol­lywoodi kollégáimat, mert talán tévesen és naivan, töretlenül hiszek abban, hogy egy jó történet mindig eladja magát. Hogy építeni tudok a néző intelligenciájára és tájékozott­ságára, és pozitívan tudom befolyásolni a közönséget. Könnyű annak, aki népszerű sztorihoz nyúl, mert szinte beépített a siker. Én szeretem a kihívásokat. Nem biztos, hogy mindig tudom a konyhakész megol­dást, de sokkal szívesebben vállalok nép­szerűtlen témákat. Adott esetben ez nem igaz, mert a kényes téma ellenére azt hi­szem, a Milk filmes stílusát tekintve emészthető, fontos, érdekes, izgalmas és érzékeny emberi dráma, ami meg fogja ta­lálni a nézőjét. Hollywood, 2009. február Gus Van Sant, a Milk rendezője Fotó: Reuters - Johannes Eisele Sean Penn-nel az Oscar árnyékában Fotó: Reuters - Phil McCarten NÉPSZABADSÁG • 2009. FEBRUÁR 28., SZOMBAT Hétvége•9 Térey János Elszigetel, mint a kolera „Kedélyed elszigetel tőlünk, mint a kolera. Életjelet adnod kötelesség, mielőtt Leszüretel téged az Úr. A koleratömlöcből Búcsúlevelek sorjáznak kifelé. Kényszered és fogod Beszámolót írni a városban, Ahol felüti fejét az epemirigy, S­zázárul becsvágyadra a karantén. Átszurkálnak, alaposan Meglyuggattak minden irományt, Amelyik kimegy a városból, Járja át a füst iziben!, Mintha agyad kincstárát járná át. Az egészség kapujában Füstölésre szolgál Egy rész porrá tört büdös kő, azaz kén, Egy rész apróra tört salétrom, Három rész búzaliszt. A parázsra öntik a kipróbált elegyet, S a parázs fölötti vasrostára vetik Az anyagot, minden füstölendőt odavetnek, Mint ezt a levelet is legvégül. Mint húsodat és agyadat.” Térey János (1970) A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjének kitüntetettje. Legutóbbi könyve Ultra címmel 2006-ban jelent meg a Magvetőnél. Szabó T. Anna öt gyermekét öt gyermekét, egy konyhakéssel. Később azt mondta, hogy a férje. A férje, ő nem volt megértő. Hogy mindent egyedül csinált. Egymaga kelt fel minden éjjel, egyedül mosta a pelenkát, ő cipelt, nevelt és mosolygott, körömmel kaparta a kőről a rákeményedett tojást. És hogy Doktor D. Mindig ott volt. A házasságuk ellenezte, aztán nászajándékul mégis házat, autót és pénzt adott. És kezdettől velük lakott. Nevet adott a gyerekeknek. Beleszuszogott a nyakukba ha feküdtek a dupla ágyban, és amikor már elaludtak, becsússzam kettejük közé. Azt mondta, úgyis az övé. És tényleg­­ senki más nem érti, azt mondják, teljesen megőrült, azt mondják, ordít egymagában, pedig ugyanúgy egyedül van, ugyanúgy nincsen egyedül: klórszagú fehér köpenyében, hideg kezével, mosolyával, a falakon át, ahogy szokta, Doktor D. ide is bejár. Szabó T. Anna (1972) József Attila-díjas. Legutóbbi könyvét Elhagy címmel 2006-ban adta közre a Magvetőnél. Orcsik Roland Az éjfél tónusa In mem. Kathleen Ferrier Halmozódik a szóban a homály, bemaszatolja az üres papírt, végig a gondolat­ romon, nyomában szőrös vágy liheg. Kongat az óra, zörren az éjfél. Hangról-hangra hűl az idő. Lapozz tovább, kint már szakad. A sorok közt farkas vonyít. Orcsik Roland (1975) Faludy-díjas. Legutóbbi kötete, a Holdnak, arccal, 2007-ben jelent meg a Tiszatájnál.

Next