Népszabadság, 2009. február (67. évfolyam, 27-50. szám)
2009-02-28 / 50. szám
www.nol.hu A marketingdiktatúra és a meggyilkolt Milk Beszélgetés Gus Van Sant rendezővel Návai Anikó Nem figyeltem Gus Van Sant arcát, amikor múlt vasárnap a vigyorgó Sean Penn azzal ölelte magához pályafutása második Oscardíját, hogy „köszi nektek, drága komcsi, melegimádó kollégák!”, de fogadok, hogy a rendező is elvigyorodott, mert a szókimondó-polgárpukkasztó Penn-nek igaza van: a mai Amerikában tényleg balosnak számít, aki novemberben nemmel szavazott a homoszexuális házasság betiltásáról szóló kaliforniai törvényjavaslatra, most pedig igennel az első meleg köztisztviselőről, az 1979-ben meggyilkolt Harvey Milkről szóló film címszereplőjére. Gus Van Santtel az ezen a héten Magyarországon bemutatásra kerülő Milk San Franciscó-i premierjén beszélgettünk. - Ha jól tudom, nem ön az első, aki az Oscardíjas dokumentumfilm hőséről játékfilmet akart rendezni. - Oliver Stone játszadozott az ötlettel 1992-ben, aztán lemondott róla. 1999-ben felajánlották nekem, akkor meg szétesett a projekt. - Több szereposztást is megélt ez a történet. - Oliver verziójában Robin Williams játszotta volna Harvey-t, de én már az első pillanatban Sean Pennre gondoltam, és Tom Cruise-t kértem fel a meleggyűlölő Dan White-ra. Cruise az első megbeszélés után eltűnt, s mivel nem volt mögöttem stúdió és nem vagyok produceralkat, nem hajtottam eléggé, tehát nem lett belőle semmi. Egészen addig, míg bekopogott hozzám Lance Black, hogy magánszorgalomból írt egy forgatókönyvet Harvey Milkről, és találtunk producert, így lett belőle film. Méghozzá igen aktuális film. 2008 novemberében ugyanis Kaliforniában nemcsak az elnökjelöltre szavaztak, hanem arra is, hogy megmaradjon vagy töröljék el a homoszexuálisok házasodási jogát. Megítélése szerint mennyit változott a melegek jogi helyzete Harvey Milk halála óta? - Az amerikaiak számára máig nem tiszta, hogy a melegek joga valójában emberi, sőt alkotmányos jog. Az átlag amerikaiban a félelemérzés munkál, fogalma sincs a homoszexualitásról, csak retteg tőle. Nézze meg a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek törvényjavaslatait, köztük például amelyik azt proponálta, hogy a munkáltató elbocsáthatja az alkalmazottját, ha kiderül róla, hogy homoszexuális. Nálunk Oregon államban még 1991-ben is becsúszott olyan törvényjavaslat, hogy nemcsak a tanárok, a közalkalmazottak sem lehetnek melegek. Időközben sikerült kicsikarnunk bizonyos engedményeket, de alapjában véve a közGUS VAN SANT (1952. július 24. Louisville, Kentucky). Divattervezőnek tanult, a New York-i reklámszakmában helyezkedett el, 16 évesen rendezte első animációs kisjátékfilmjét. Poetikus-ironikus stílusával az amerikai nagyváros és vidék hiteles krónikása. Magyarországon is ismert filmjei: Majd’ megdöglik érte (1996), Psycho (1999), Goodwill Hunting (1999), a cannes-i Arany Pálmával jutalmazott Elefánt (2003), Párizs, szeretlek (2006), Milk (2008). Oregon államban él, hangulat még mindig tart a homoszexuálisoktól, és a konzervatív közvélemény még mindig uszít a melegházasság ellen. Mintha az állam és az egyház soha nem különült volna el ebben az országban, amely amúgy szereti progresszívnek vallani magát és ünnepli, hogy egyre többen vállalják nyíltan a homoszexualitásukat. Ez az egyik oldal. Közben a másik azt harsogja, hogy a melegházasság meggyilkolja a hagyományos értelemben vett családot, viszont kikéri magának, hogy megvonják a fegyverviselési engedélyét. - Ne csodálkozzon! Amerika a nagy ellentmondások hazája, ez így van, amióta az eszemet tudom. A politika rendszeresen hoz és töröl el olyan törvényeket, amelyek tökéletesen ellentmondanak egymásnak. Korlátozni a fegyverviselést? Széttaposni az amerikaiak nemzeti önbecsülését? - Tehát vállalja, hogy a Milkkel más célja is volt, nemcsak emléket állítani Harvey Műknek? - Hogyne. Nevezze nyugodtan nevén a gyereket: tisztességes agitprop munkát tettem le az asztalra. De hívhatja politikai állásfoglalásnak, polgárjogi kortesbeszédnek, vagy mondhatja azt is, hogy a melegházasság mellett törtem lándzsát. Nekem történetesen emberi dráma, s ahogy tudom, Sean Pennek is az. Ugyan sose vallotta be, de sejtem, azért vállalta ezt a szerepet, mert heteroszexuális és komoly színészi kihívásnak tekintette, hogy el tudja-e játszani. Mellesleg jóval hamarabb beásta magát Harvey Milk sztorijába, mint én, ami nem meglepő, tudván, hogy Penn markáns politikai alkat, rengeteget olvas, mélyen tájékozott és szomjasan nyitott a világ dolgai iránt. - Igen önfejű és makacs ember, aki ráadásul maga is rendező, szemben önnel, aki viszont halk szavú, szerény, visszahúzódó alkat. - Értem a célzást, de nem voltak konfliktusaink. Sean eleve úgy közelítette meg a filmet, hogy tisztelte a munkásságomat, és egy pillanatra sem lépte át azt a bizonyos határt. Tartottam tőle persze, hiszen tudtam, hogy nem akármilyen rendező, de valószínűleg ő is tisztában volt vele, hogy iszonyú kalamajkát okozna, ha beleszólna abba, amit csinálok. Soha nem dolgoztunk együtt, és örömmel nyugtáztam, hogy látszólag lazán viselkedik, de minden idegszálával koncentrál. Nem volt köztünk vita. Elfogadtam, hogy le akarja dobni az izmait, egyetértettünk abban, hogyan nézzen ki Milk, bejártuk az eredeti helyszíneket, bevontam a látványtervezésbe, aztán hagytam, hogy elvonuljon és bezárkózzon a könyveivel, a dokumentumfilmekkel, a fotókkal, a hangdokumentációval. Sean Penn nem az a színész, aki képtelen kibújni a figura bőréből, ha forgat. Civilben jött, civilben ment, csak a sminkben váltott. Egyetlen egyszer tett egy önironikusan filmesnek titulált szerény javaslatot, hogy használjak két kamerát az egyik jelenetben. Szó nélkül elfogadtam, ugyanis használt a filmnek. Minden szerepet heteroszexuális színész játszik, ami elég különös, tudván, hogy Hollywood tele van meleg színészekkel, akik titkolják. Csak a rendező lehet meleg, a színész nem lehet bevallottan homoszexuális? - A színész az arcát adja a nézőnek, és ha egyszer beismeri a nemi hovatartozását, nincs visszaút, nem játszhat többé romantikus hőst, mert kinevetik. Hallgatólagosan mindenki tudja, melyik színész meleg, de Hollywoodban ebből a szempontból nincs demokrácia. Marketingdiktatúra van, méghozzá kegyetlen. És a homoszexuális színészek rettegnek a lelepleződéstől. Beszélgetésünkből nyilvánvaló, hogy a Műk nem minden amerikai néző számára vonzó film. Viszont ez is üzlet, legalábbis annak, aki gyártotta és forgalmazza. Önt mennyire befolyásolták ezek az elvárások? - Valószínűleg sokkal kevésbé, mint hollywoodi kollégáimat, mert talán tévesen és naivan, töretlenül hiszek abban, hogy egy jó történet mindig eladja magát. Hogy építeni tudok a néző intelligenciájára és tájékozottságára, és pozitívan tudom befolyásolni a közönséget. Könnyű annak, aki népszerű sztorihoz nyúl, mert szinte beépített a siker. Én szeretem a kihívásokat. Nem biztos, hogy mindig tudom a konyhakész megoldást, de sokkal szívesebben vállalok népszerűtlen témákat. Adott esetben ez nem igaz, mert a kényes téma ellenére azt hiszem, a Milk filmes stílusát tekintve emészthető, fontos, érdekes, izgalmas és érzékeny emberi dráma, ami meg fogja találni a nézőjét. Hollywood, 2009. február Gus Van Sant, a Milk rendezője Fotó: Reuters - Johannes Eisele Sean Penn-nel az Oscar árnyékában Fotó: Reuters - Phil McCarten NÉPSZABADSÁG • 2009. FEBRUÁR 28., SZOMBAT Hétvége•9 Térey János Elszigetel, mint a kolera „Kedélyed elszigetel tőlünk, mint a kolera. Életjelet adnod kötelesség, mielőtt Leszüretel téged az Úr. A koleratömlöcből Búcsúlevelek sorjáznak kifelé. Kényszered és fogod Beszámolót írni a városban, Ahol felüti fejét az epemirigy, Százárul becsvágyadra a karantén. Átszurkálnak, alaposan Meglyuggattak minden irományt, Amelyik kimegy a városból, Járja át a füst iziben!, Mintha agyad kincstárát járná át. Az egészség kapujában Füstölésre szolgál Egy rész porrá tört büdös kő, azaz kén, Egy rész apróra tört salétrom, Három rész búzaliszt. A parázsra öntik a kipróbált elegyet, S a parázs fölötti vasrostára vetik Az anyagot, minden füstölendőt odavetnek, Mint ezt a levelet is legvégül. Mint húsodat és agyadat.” Térey János (1970) A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjének kitüntetettje. Legutóbbi könyve Ultra címmel 2006-ban jelent meg a Magvetőnél. Szabó T. Anna öt gyermekét öt gyermekét, egy konyhakéssel. Később azt mondta, hogy a férje. A férje, ő nem volt megértő. Hogy mindent egyedül csinált. Egymaga kelt fel minden éjjel, egyedül mosta a pelenkát, ő cipelt, nevelt és mosolygott, körömmel kaparta a kőről a rákeményedett tojást. És hogy Doktor D. Mindig ott volt. A házasságuk ellenezte, aztán nászajándékul mégis házat, autót és pénzt adott. És kezdettől velük lakott. Nevet adott a gyerekeknek. Beleszuszogott a nyakukba ha feküdtek a dupla ágyban, és amikor már elaludtak, becsússzam kettejük közé. Azt mondta, úgyis az övé. És tényleg senki más nem érti, azt mondják, teljesen megőrült, azt mondják, ordít egymagában, pedig ugyanúgy egyedül van, ugyanúgy nincsen egyedül: klórszagú fehér köpenyében, hideg kezével, mosolyával, a falakon át, ahogy szokta, Doktor D. ide is bejár. Szabó T. Anna (1972) József Attila-díjas. Legutóbbi könyvét Elhagy címmel 2006-ban adta közre a Magvetőnél. Orcsik Roland Az éjfél tónusa In mem. Kathleen Ferrier Halmozódik a szóban a homály, bemaszatolja az üres papírt, végig a gondolat romon, nyomában szőrös vágy liheg. Kongat az óra, zörren az éjfél. Hangról-hangra hűl az idő. Lapozz tovább, kint már szakad. A sorok közt farkas vonyít. Orcsik Roland (1975) Faludy-díjas. Legutóbbi kötete, a Holdnak, arccal, 2007-ben jelent meg a Tiszatájnál.