Népszabadság, 2009. június (67. évfolyam, 127-151. szám)
2009-06-13 / 137. szám
www.nol.hu NÉPSZABADSÁG • 2009. JÚNIUS 13., SZOMBAT Hétvége • ll Bächer Iván Zsóka ül a Hollán utcai kis lakásban, és mesél. Tizenegy éves volt, mikor - 1944 áprilisában - el kellett hagynia a megszokott Podmaniczky utcai otthont. A szövőmunkás és borbély papa a zsidótörvények folyományaként már rég csak alkalmi munkákból - beretválásból - élt és tartotta el a családot. A nyilas puccs után újra menni kellett. Előbb a Vörösmarty utcában húzták meg magukat, majd áthurcolkodtak a Pozsonyi út 33/A szám alatti svájci védett házba, ahol a mama unokatestvére lakott férjével, dr. Faragó Ferenccel. A gyerekek miatt kell elmondani: 1944 nyarától Újlipótváros déli részén - másutt is, de zömmel itt - bérházak tucatjai kerültek a háborúban semleges országok védnöksége alá, és ezekbe a házakba ezen országok, de mindenekelőtt Svédország által kibocsátott védlevelekkel ellátott zsidó és lezsidózott magyar polgárok ezrei, tízezrei laktak, illetve költöztek be. Ők formailag ki lettek vonva a magyar álladalom fennhatósága alól. 1944 legvégére körülbelül hetvenezer ember zsúfolódott itt össze. Közülük január 4-én húszezret átköltöztettek a védettebbnek gondolt erzsébetvárosi gettóba, ahol a többség megérte a pár nappal később bekövetkezett felszabadulást, de a maradottak közül is több tízezren életben maradtak. De sokan nem. A nyilas - árpádsávos - bandák be-betörtek a védett házakba, raboltak, öltek, pontosan ma sem tudható, hány ezer pesti polgárt lőttek a Dunába. Wallenberg, a svéd követség titkára mindent megtett, csendőr- és rendőrőrsöt állíttatott fel Újlipótvárosban, ide telepített svéd adminisztrációt és kórházat, maga pedig szinte állandó mozgásban volt, személyes fellépésével is ezrek és ezrek életét mentve meg. Faragó a Tátra utca 6. szám alatt működő svéd követségi kirendeltségen dolgozott. Ez a hatalmas épület valóságos embermentő központ volt, innen koordinálták Wallenberg és munkatársai a nemzetközi gettó életét, innen vezényelték az élelmiszerosztást, az egészségügyi ellátást és a nyilasok által folytonosan veszélyeztetett polgárok mentését, ami sajnos nem mindig volt lehető. Katona József utca 21. Egy hónap telt el így a Katona József utca 21.-ben, zsúfoltan, félve, de hangos szó nélkül. November 19-én a pár házzal odébb lakó rokonaikat látogató Zsókát és szüleit nyilas razzia gyűjtötte be. Miután kellő létszámú további áldozatot csatoltak hozzájuk, gyalogmenetben elhajtották őket a Bécsi úti téglagyárba. Itt, illetve az út túloldalán lévő gyári sporttelepen pár napot töltöttek, majd - nem tudni miért - kettéválasztották őket: a svájci menlevéllel rendelkezők visszatérhettek Újlipótvárosba, a többiek az erzsébetvárosi zárt gettóba kerültek. Zsóka szülei a svájciakhoz álltak és roppant szerencséjükre, nem kérték a menlevelüket, mert ők nem bírtak ilyennel. Szerencse, lélekjelenlét kellett a túléléshez akkor. Gyalog tértek vissza, a már félig felrobbantott, fagerendázattal kipótolt Margit hídon át. Egy pár napos Csáky utcai átmenet után a rokonok segedelmével a Katona József utca 21.-ben, egy szintén svéd védettség alatt lévő hatalmas sarokházban leltek - hitték - menedékre. Apa, anya, a Zsóka lány egy lakásban lakott még vagy kéttucatnyi rokonnal, baráttal, szomszéddal, idegennel. Az idős Richter házaspár is itt húzta meg magát. Az akkor hetvenkét éves, magas, jó kiállású Richter bácsi igazi úrként viselkedett, csöndesen, higgadtan beszélt feleségével, soha nem kért, nem jelentkezett, nem panaszkodott. Egy hónap telt el így a Katona József utca 21.-ben, zsúfoltan, félve, de hangos szó nélkül, egymást segítve, emberin. Szükséget nem szenvedtek, a svédeknél dolgozó Faragó mindig tudott élelmet szerezni. Lement a karácsony is, csak a második emeleten lakó Bretschneider Vilmos cipőgyáros felesége nem bírta a megpróbáltatásokat, és kivetette magát az ablakon. Teste éppen a család Csáky utca 13.-ban lévő gyára és boltja volt gyára, boltja elé hullott. Aztán december 30-án délelőtt 11 óra körül nyolc nyilas rohanta meg a házat. Az összes, mintegy százhetven lakót az udvarra terelték, az aggokat és a csecsemőket is. Faragó dél körül tért haza a Tátra utcából, s látván az utcán sorakoztatott lakókat, köztük feleségét és hat hónapos gyerekét, lopva elkísérte a menetet. Mikor konstatálta, hogy az Andrássy út 60. felé, a nyilas házba tartanak, kétségbeesve rohant Wallenberget riasztani vissza. A „Hűség Házában” a Katona utcaiakat még egyszer kifosztották, alsóruhára vetkőztették, még a cipőket is elvették. Tizenegy fiatal nőt „takarításra” rendeltek, ők soha többé nem kerültek elő. Közben megjelent a házban Wallenberg és óriási patáliát csapott, de a nyilasok megnyugtatták, hogy csak igazoltatásról van szó, s a svéd védelem alatt állókat visszakísérik majd a Katona utcába, amint az éppen tomboló légitámadás véget ér. Wallenberg sajnos hibázott, adott a nyilas szóra, és távozott. Másnap hajnalban a mezterlábas csoportot - előre rendelve a férfiakat, hátra a nőket - felsorakoztatták az udvaron. Több nőt előbb, köztük a féléves gyermekkel lévő Faragónét is, a lehető legdurvább testi motozásnak vetették alá. A csoportot a Vilmos császár úton, a Kálmán utcán át a Duna felé terelték, a Zrínyi utcánál kettéválasztották. Richter bácsi átölelte feleségét, és beállt a sorba. Tíz perccel később már átlőtt fejjel úszott társaival együtt a Dunában. A Dunát nézte egyébként ablakából hosszú éveken át esténként, hétvégeken, a Ferenc József - ma Belgrád - rakpart 26.-ban lévén szép lakása, amelyet akkorra persze már rég elraboltak tőle, a kőbányai gyárral együtt. Sorstársai közül páran még a sortűz előtt a vízbe ugrottak, és megmenekültek. Valahogy vissza tudott rohanni a csoport másik feléhez Brettschneider is, aki tán menekülni próbált fiával. Egy Csöpi nevű kis nyilas előbb a fiút lőtte le, majd az apát, aki nyüszítve könyörgött, hogy végezzen most már vele is. A második csoport tagjai, Wallenberg újbóli közbelépésének köszönhetően megmenekültek, egy titokzatos fegyveresekkel megrakott teherautó érkezett, és a nyilasok nem merték bevégezni az öldöklést. A megmaradt Katona József utcaiak részben svájci védett házakba, részben az erzsébetvárosi gettóba kerültek. Zsóka most itt ül a Hollánban, és mesél. Faragóék Amerikában éltek, élnek. Az Andrássy úton megkínzott unokanővér ma kilencvennégy évesen New Yorkban, ölében mentett, most hatvanas fia pedig Bostonban. Richter néni a felszabadulás után Svájcba költözött. Férjének, Richter bácsinak, Richter Gedeonnak, minden idők egyik legnagyobb magyar vegyészének, zseniális gyógyszergyárosának, egyebek közt a Kalmopyrin feltalálójának emlékét szülőfalujában, Ecséden egy róla elnevezett iskola őrzi. No meg Kőbányán egy hatalmas gyógyszergyár, amelyet ő alapított 1907-ben, s amely - az Egyesült Izzó mellett - Magyarország legnagyszerűbb ipari üzeme lett. (Érdekes, hogy mindkét világhírű magyar cégnek a saját kutatólaboratórium és kutatógárda volt a fundamentuma, magyarul a magyar agy.) Mindkét gyár ma is létezik, prosperál, a különbség csak annyi köztük, hogy a Richter - szemben az Izzóval - még ma is magyar. Fotó: Teknős Miklós egymást segítve, emberin. Csodák ideje Kemény István: Kedves ismeretlen Takács Ferenc Első, tipologizáló, s éppen ezért közhelyesen keveset mondó közelítésben valamiféle nemzedéki regénynek látszik Kemény István könyve. Arról az évjáratról szól, amelynek ifjúsága és kora felnőttsége a nyolcvanas évekre esett, s amelynek tagjai már nyolcvankilenc után kerestek, s találtak (vagy nem találtak) maguknak többékevésbé biztos és végleges helyet abban a bizonyos Életben. Ami, még mindig tipologizáló, ám talán egy árnyalattal kevésbé közhelyes érvényű közelítésben, valamiféle fejlődési vagy nevelődési regénynek is mutatja a Kedves ismeretlent. Pozitív vagy negatív variánsnak a régi képletre: a környezettel való kölcsönhatásban kiformálódó (vagy deformálódó) Én története ez, a harmonikus kiteljesedés (vagy a lehangoló kiüresedés, az átlaglétbe való beleszürkülés) krónikája. Valamiféle nemzedéki regény, valamiféle fejlődési-nevelődési regény: a könyv egyrészt készségesen elhelyezkedik ezekben a kategóriákban, a főhős, Krizsán Tamás ifjúkora, a családi környezet és a családtörténet, a történettel egybeszálazódó más életvonalak, Olbach professzoré (a háború előttről itt maradt, félretett, majd rehabilitált zsenié), vagy Pataié (a cinizmus nem kevésbé zseniális apostoláé, aki papként kezdte, marxista filozófusként és főiskolai tanárként folytatta, majd könyvtárosként fejezte be pályafutását) mind becsülettel elvégzik azt a munkát, amelyet regénytípus és regénykategória ró ki rájuk. Azaz nemzedéki tapasztalat rögzül, s bőven talál realisztikus, gyakran igen atmoszferikus környezetrajzot is a regényben az olvasó, mint ahogy hihető és a maga köznapi tapasztalata révén igazolódó pszichológiát is, a könyv fejlődési-nevelődési vetületében. Ám jó lesz vigyázni. A Kedves ismeretlen ugyanavval a paradox mozdulattal le is rázza magáról ezeket a kategóriákat és kibújik a tipológia ketrecéből. A nemzedéki reprezentáns és a fejlődési-nevelődési történet alanya, Krizsán Tamás egyben elbeszélője is a történetnek, a maga szükségképpen korlátozott szemszögéből, tehát ennyiben realisztikusan - ám, meglepetésünkre, mindent tudó és mindenható Elbeszélő is egyúttal, történetének korlátlan ura és birtokosa. Azaz - amint ez az időről időre ismétlődő, nyílt szerzői közbeszólásokból kiviláglik - Regényíró is, aki így fejlődés-regénybeli önmaga fölébe emelkedik, s a realista krónikát, egyben önmaga létét a fantázia, sőt a fantasztikum jegyében megalkotott művé lényegíti át. „A regény fikció”, jelenti ki „K. I.” a könyv mottójában, s ez a kedves ismeretlenre nézve kétszeresen is igaz: a realisztikus fikciót, a hétköznapok valószínűségi várakozásaival összevethető regényvilágot itt át- meg átjárják a varázslatos valószínűtlenségek, a regény ideje a csodák ideje is. Olyan publikus valószínűtlenségeké, mint Csernobil és 1989, de az olyan irodalmi csodáké is, mint például a vízzel, közelebbről a Dunával kapcsolatos jelképlánc, Rákosiék titokzatos folyamelterelési terve, a Nyéken (Krizsánék és Olbachék lakhelyén) megépülendő víztározó, a folyamág a présház alatti kőzet mélyén, a föld alatti vizek hidrodinamikája (ez egy szakkönyv, mely szerepet kap a regényben), és legfőképp a sejtelmes Duna-démon, a folyó időnkénti spirituális kiáradása, amely elönti és egybeoldja Kelet-Közép-Európa nyolcvan millió lakóját. Azaz valamiféle újabb „valamiféle” - csodaregényt írt Kemény István, kissé a szó Szerb Antali értelmében; gazdag és sokágú csodaregényt, egyszerre emelkedetten költőit és földközelien prózait. Ezek külön-külön feltétlen, bár együttesen nem teljesen felhőtlen erényei a regénynek: a költői sűrítés (a csodák) és a regényírói terjengősség (a hétköznapok) akarva-akaratlan egymás ellen dolgozik benne, s ennek gyakran mindkettő kárát látja. A hatásos jelképek érvénye mégmeggyengül, a pontos tények hitele el-elbizonytalanodik. Magvető, 467 oldal, 3490 forint Újabb „valamiféle” csodaregényt írt Kemény István gazdag és sokágú csodaregényt, egyszerre emelkedetten költőit és földközelien prózait. Kettőből semmi Nora Roberts: Szent bűnök Halmai Tamás 30 év alatt 133 regény: nagyszerű teljesítmény. Számszakilag. Ez a tempó ugyanis szükségszerűen iktatja ki a minőséget - amire az amerikai írónő jelen munkája a szomorú tanúság. A Szent bűnök nem könnyed, nem is könnyű olvasmány: súlytalan és tét nélküli. A történet igen egyszerű, ráadásul minden eleme ismerős lehet valahonnan: Nora Roberts a műfaj (krimibe ágyazott szerelmi történet) kliséit variálja tartalmi és nyelvi eredetiség nélkül. Sérült elméjű, vallási fanatikus sorozatgyilkos szedi áldozatait Washingtonban. A nyomozó és a rendőrség munkáját segítő pszichiáternő között csakhamar meghitt viszony alakul ki. Világképük, társadalmi helyzetük, mentalitásuk merőben különböző - a regény talán egyetlen erénye ez az ideológiai üzenet: az egymás elfogadására tett erőfeszítés fontossága. S rokonszenvezhetünk még a bűnt elítélő, de a bűnöst megérteni próbáló igyekezettel is - ám ezzel vége. A regény más vonatkozásokban - azaz éppen regényként - nem működik. A dialógusok többé-kevésbé gördülékenyek: a szereplők a helyzetnek és személyiségüknek megfelelően nyilatkoznak meg. A probléma a személyiségükkel van - és mindazzal, amit az elbeszélői szólam előad. Nemcsak a jellemábrázolás felszínes és művi: a nyomozás módszertanáról, a vallás kérdéseiről és a pszichiátria válaszairól is modorosan túlírt stílus, közhelyekben gazdag beszédmodor értekezik. „Világoszöld szeme sohasem siklott el a lényeges dolgok fölött” - olvassuk Benről (11.), és mosolygunk a mondat ürességén. „Az egyik legfontosabb dolognak tartotta az életében, hogy megőrizze a belső békéjét” - szól Tess jellemrajza (15.), s itt már ásítozunk is. Van, hogy egy öntudatos közhelyre („Hiszek az igazságban, Tess. Az igazság pedig sokkal több a szavaknál és papíroknál.”) lélektani képtelenség válaszol („Tess egy pillanatig emésztette a szavait.” - 49.). „Akinek magasak az elvárásai, az könnyen csalódik” (58.) - a mindentudó elbeszélői magatartás efféle poros bölcsességekig ér föl. S olykor felébred bennünk a gyanú, hogy a sznobizmus, amely a hősnő bocsánatos tulajdonsága, a divatos márkákat előszeretettel soroló regényírói gondolkodást is áthatja: „Az este hátralévő részét ágyban fogja tölteni Kurt Vonneguttal, kamillateával és Beethovennel. Ez a kombináció bárki figyelmét elterelné a problémáiról.” (219.) Békési József magyar szövege alapvetően korrekt, néhány apróság előtt azonban értetlenül állunk. Egy hangsúlyozottan művelt s előkelő származására kényes értelmiségi nő például aligha használná a „megiszok”, „alszok” (74.) igealakokat. A sajtónak sem „kiszivárogni” (87., 95., 97.), hanem kiszivárogtatni szoktak ügybuzgó ismeretlenek. A „lett légyen” (110.) hibás használata vagy a „fel tudtam-e volna” (368.) nyelvhelyességi bakija sem figyelmes fordítói és szerkesztői munkára vall. Az összkép lehangoló: a Szent bűnök egyszerre két esélyt szalaszt el. Lehetne izgalmas krimi - ehelyett unalmas, kiszámítható, végül kurtán-furcsán föloldott bűntörténetet kapunk. S a szerelmi szálban is benne rejlik egy hiteles párkapcsolati dráma lehetősége - de a giccs sekélyes lélektanánál Nora Roberts bestsellere képtelen továbbjutni. Gold Book, 400 oldal, 1999 forint 30 év alatt 133 regény. Ez a tempó szükségszerűen ik tatja ki a minőséget - amire az amerikai írónő jelen munkája a szomorú tanúság.