Népszabadság, 2009. június (67. évfolyam, 127-151. szám)

2009-06-13 / 137. szám

2009. JÚNIUS 13., SZOMBAT • NÉPSZABADSÁG 12 • Hétvége www.nol.hu Van benne brummogás, csak kevés Rab László Fura történet a Mackó sajtó. De itt az ősi változatra, a hatcikkelyes, pincér mackós termékre tessenek gondolni. Egy pihent pillanatban döntöttem úgy­­ hónapokkal ezelőtt hogy feltárom gene­rációm ismert termékének karrierjét. Nem gondoltam, hogy egy lehetetlen­ségekkel teli rémtörténet kellős közepébe csöppenek. Melyben még az a gyanú is fölmerül velem kapcsolatban, hogy ipari kém vagyok. Kezdjük ott, hogy a Mackó márkanév a háború utáni fölborult tulajdonviszonyok zajos kényszerében született. Mackó csak azért lett (1953-ban), mert bizonyára nem lehetett Medve. Az ugyanis az 1905-ben alapított Stauffer és Fiai Részvénytársaság húzóterméke volt. A cég ’45 tavaszán ünnepelte (volna) fennállásának 40. évfordulóját, de a Rép­­celaki Sajtgyár gépei ekkor már szanaszét voltak. A hadiüzemmé nyilvánított objek­tumot a visszavonuló német és magyar alakulatok a kor szokásainak megfelelő­en szisztematikusan kifosztották. A családi vállalat a harmincas években már kellően felfutott, Staufferék Németországba, Ausztriába, Franciaországba, Angliába, Lengyelországba, az USA-ba, Kanadába, Pa­lesztinába, Belgiumba, Jugo­szláviába és Csehszlovákiá­ba exportáltak. Az 1936. december 31-én fölvett leltárban több mint 30 ezer kilogramm trappista sajtot, 50 ezer kiló emen­tálit találunk. Staufferék gyártottak rúdsajtokat, szalámis, fokhagymás sajtokat és dobozos ter­mékeket ugyanúgy, mint ahogy egy mai multi teszi. A sajtkészítéssel kapcsola­tos ismeretek sem változ­tak oly sokat, hogy annak részleteivel untatnánk a ked­ves olvasót (épp csak annyit jegyzünk meg, hogy Homérosz már az Odüsszeiában említ sajtot fogyasztó isteneket; a „juh”, a „fejni” és a „tej” szavaink finnugor eredetűek; száz évvel ezelőtt két-kétmillió fölött volt a marha- és a juhállomány a Trianon utáni Magyarországon - forrás: Dr. Naszádos István: A répcelaki sajtgyár története). Az 1936-os sajtkészletben megtaláljuk a Schneeberg, a Romadour, a Gulyás és a Címkézett doboz- Csikós dobozsajtok mellett diadalmas sajtok a 60-as évekből Mackónk közvetlen ősét, a Medve doboz- Forrás: Dr. Naszádos sajtot is. A kor kedvelt terméke lehetett, István: A Répcelaki mert amíg az összes többi ára darabon­ Sajtgyár története­ként 40 pengőfillér volt, a Medvéért 45-öt (1905-1985) kértek. S miközben a Neser sajtból 179 da­rabot, a Gulyásból 723-at, a Romadourból 44-et írtak össze, a Medvéből éppen 4128 doboznyit tartottak raktáron. Staufferék a 40 éves répcelaki jubileu­mot már nem ünnepelhették meg. Naszá­dos tanár úr finom szavaival élve: „A tör­ténelmi események rohamléptekkel köze­ledtek.” Még szerencse, hogy a szintén ro­hamléptekkel közeledő nyilasoknak a he­lyiek nem engedelmeskedtek, a gépeket nem vitték Németországba, hanem eldug­ták a környékbeli majorságokban. Ez is oka annak, hogy gyerekkoromban annyi Mackó sajtot megehettem. A háború végnapjaiban Ausztriába majd Svájcba menekülő tulajdonosok 1946-ban helyreállították ugyan a terme­lést, de az 1948-as államosítás megpecsé­telte a Stauffer-féle Medve sorsát. Az 1953-as Mackó-start Horacsek Pál szíves közlése. Horacsek úr 1951-ben ke­rült a répcelaki gyár élére, de arról, hogy a Mackó-embléma (mai kifejezéssel: a dizájn) hogyan született, csak homályos emlékei vannak. „Valahol Pesten rajzol­ták”, mondta. Hogy pontosan ki alkotta­­rajzolta, nem emlékszik. Pedig nem volna baj, ha megtudnánk, mert az eredeti Mac­kó a barokk kép a képben grafikai-heral­dikai eljárását hasznosítja, hiszen a pin­­cérkendős, csokornyakkendős!!) Mackó egy fehér tálcán egy doboz Mackó sajtot szolgál fel (amin újra rajta van a pincér mackó). A zsíros, kenhető ömlesztett sajt­nak 1 forint 70 fillérbe került darabja 1972- ben. Az emblémát a volt igazgató közlésé­nek megfelelően valóban Pesten, az Offset Nyomdában készítették. Érdekesség, hogy a medveembléma sem tűnt el. Kissé meglepte a történelmi oknyomozó riportert, hogy Staufferék ko­rábbi testes barnamedvéje átköltözött a Vas Megyei Tejipari Vállalat címerébe. Ez némiképp gyöngíti azt a föltevést, hogy esetleg Staufferék tiltották volna meg a Medve márkanév használatát, s ezért hív­ták volna életre ’53-ban a Mackót. Nem se­gíti ez irányú kutakodásunkat Naszádos tanár úr élvezetes műve sem, mert azt ugyan megtudjuk, hogy Kossuth Lajosról, Petőfi Sándorról és Berzsenyi Dánielről (?) szocialista brigádot neveztek el, de ar­ról, hogy a Mackó márkanév kinek a „kre­­atívja” volt, nem rendelkezünk informáci­ókkal. Na, most itt következne a Mackó sajt kollektív időkben betöltött szerepének ecsetelése, amelytől az olvasó megkímé­­lése érdekében újfent eltekintünk. Vi­szont ideszúrjuk, hogy a Minisztertanács 1973-ban határozatot hozott a szarvasmar­ha-tenyésztés fejlesztéséről, ez vezetett a nagyüzemi tejtermelés meghonosításá­hoz (évi ötezer kilogrammos átlagtejho­­zamokkal). 1970-ben 1631 millió liter volt az ország tejtermelése, 1981-ben 2600 mil­lió. Ez éppen 58 százalékos növekedés. Ehhez jött a Mackó sajt árának változat­­lansága, a sok-sok tejivó a „létező szocia­lizmusban”, s az, hogy a hetvenes években pár év alatt 20 százalékkal lehetett növel­ni az egy főre jutó tejfogyasztást (1981:170 liter, 2008-ban 75 liter, de ez csalóka, mert az összes tejtermékekkel együtt ma is összejön a 175 liter). A Mackó diadalútja töretlen. Pedig egyetlen reklámklipet sem találunk a Ma­gyar Televízió archívumában. Nem reklá­mozták (ami kis túlzással egy sorba állítja a tokaji aszúval). Gyártotta boldog-bol­dogtalan, a kádári időkben ismeretlenek voltak a licencgondok. Az ömlesztett ter­mék versenyében számos vetélytárs szüle­tett (Róna, Puszta, Holló, Csillag, a Kömé­nyes Vadász, C-vitaminos, Sonkás, Tettye, fokhagymás, mustáros, csípőspaprikás, téliszalámis, Royal stb.), ezeket benyelte a múló idő. Csak a Medve tudott továbblép­ni vele. A külföldi vállalatok, amelyek megvették és földarabolták a magyar sajt­piacot, ennek „összement”, 140 grammos, a dobozban eléggé lötyögős változatainak fejlesztésébe fogtak. A Mackó rovására. Kedvenc sajtunk így a rendszerváltás vesztesének nevezhető. A privatizáció során azt az egyszerű szabályt alkalmazták, hogy a külföldi be­fektetők a hazai gyár telephelyét, piacát és termékeinek gyártási jogát is elnyer­ték. Az volt a megállapodás, hogy aki el­adáskor Mackót gyártott, gyárthatja kapi­talistaként is. A kilencvenes években Répcelakon, Budafokon és Debrecenben készült Mackó, mára a kép leegyszerűsö­dött. A klasszikus, hatcikkelyes, 200 grammos retróterméket csak a francia Bongrain-csoporthoz tartozó répcelaki üzemben dobozolják, Budafokon tömlős lett a Mackó. A Magyar Szabadalmi Hivatal iparjog­­védelmi oltalma a Friesland Zrt. nevére jegyzi a klasszikus (pincér mackós) for­mát. Megkerestem a holland cég oltalmi ügyeivel foglalkozó budapesti ügyvédi irodát, s a következő szövegű e-mailt küldtem. „Azzal a kéréssel fordulok önök­höz, tájékoztassanak a Mackó sajt körcik­kely­es ábrájának felhasználási lehetősége­iről (merchandise). A jellegzetes pincér mackót, mely a szabadalmi hivatal termék­védelmi lajstromában a Friesland Zrt. ne­vére van bejegyezve, egy rajzfilmben sze­retném szerepeltetni. A kérdés, hogy a »figura« milyen formában bérelhető, illet­ve ha a merchandise-jogok megvásár­lására lehetőség van, kihez kell for­dulni.” Választ nem kaptam. Viszont az történt, hogy amikor a gyár­tókhoz fordultam sajttörténeti ügyekben, Budafokon (ERŰ Hungária) és Répcelakon (Bongrain SA) is megkér­dezték: „Miért kérdi?” S a Mackó sajt nevének emlí­tésekor pánik lett úrrá azokon, akiknek a kultikus termék gyártásához ilyen vagy olyan szálon ma is közük lehet.­­ A Mackó halálra ítélt termék - adta meg a rejtély kulcsát egy tejipari bennfen­tes, aki azt is megkérdezte: ki a megbízóm, s milyen céllal szimatolok a termék körül? Szóval mi a kivéreztetés oka? tettem föl a kérdést. A válasz: mindhárom „mackós” cég azt várja, hogy a másik kettő felhagyjon a ter­mék gyártásával. Csak akkor lenne ér­demes marketingre költeni. Addig meg­van a veszélye annak, hogy a reklámozás­sal mások malmára hajtanák a vizet. Rép­celakot a lendület viszi, ezért gyártja a „korszerűtlen” méretű (200 grammos) változatot. Reklámköltséget itt sem ter­veznek a Mackóra. A francia és a holland multik - bizo­nyára évszázados sajtkultúrájuk miatt - le is nézték kicsit ezt a mi bumfordi Mackó figuránkat. Egy sajtforgalmazó cég idős alkalmazottja mesélte, sehogy se értették meg, miért veszik meg a magyarok, ha nem látják a tévében a reklámspotokat? Ez egy olyan termék - magyarázta az öreg sajtos, akinek a nagyapja sajtmesterként futott be karriert a háború előtt­­, ami a hatvanas-hetvenes években mindennapos cikk volt a családok asztalán. S a szülők érzelmi okokból - lám - akkor is megve­szik, amikor már a kutya se akarja erre őket rábírni. - Egy fiatal hollandnak pró­báltam egyszer elmagyarázni a szólást. Kevés vagy, mint Mackó sajtban a brum­mogás - mesélte az öreg sajtos. - Belefog­tam egyszer, nekimentem másodszor, nem értette. Amikor mondom neki, ná­lunk még az elsőbbségadás kötelező­­­táblát is Mackó sajtnak hívják, széttárta a karját, s azt mondta: három földrészen menedzselte eddig a sajtokat, de Magyar­­országon még sokat kell tanulnia. Paprika Puszta Csárdás Hortobágyi

Next